Viszontlátott lakásban
ahol
helye van a hazahozott moccanthatatlannak
esték idején roppantja
hátad
ezen a képen ablakkeret vágta
fényben a
párkányon kizuhanó
muskátlik rozsdája végképp
egyél
kedves baj nem érhet
s egyenlõ
darabokban ahogy a szándék
rendezné eggyé
az elfoglalhatatlant a fulladásig
félve
hogy nélküled odaveszne
mielõtt
átkelne árnya valaminek
inframince
* "közelebbit nem tudunk róla" - T. A.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu