ORAVECZ IMRE

---

Tûzifát aprítok.
Visszaállítom a tõkére a hasábot.
Megcélozom az elsõ csapás helyét
és elhibázom.
Megint megcélozom
és megint elhibázom.
Megkezdõdött a nagy elügyetlenedés.
 

A kölcsön törlesztése

Nincs már más dolgod a világon,
mint hogy apránként mindent visszaadj,
amit kaptál,
tarts hát szemlét,
mérd fel a készletet,
ütemezz be gyomrot, májat, szemet, szívet, elmét, tüdõt,
élj okosan,
légy fukar, kicsinyes,
figyelj jól,
hogy mindennel el tudj számolni,
hogy ne maradj adós.
 

Az örömre való képességrõl

Ryokan, 18. századi japán költõ
évtizedeket töltött remeteként az erdõben,
és szenvedett a hidegtõl, a magánytól,
az emberi tökéletlenségtõl, az elmúlástól,
de mindvégig élvezte az élet örömeit:
a patak csobogását, a madarak énekét, a rizsbort, az alkonyt,
a héjából kibomlott gesztenye tapintását,
az esõcseppek gördülését a leveleken,

de jó volna,
ha én is sokáig meg tudnám õrizni e képességemet.
 

Maxima

Ne figyeld folyton magad,
ne keresgélj lázasan az egészségügyi lexikonban,
ne szaladj orvoshoz,
ne akard feltartóztatni a feltartóztathatatlant,
ha újabb jelét fedezed fel magadon a hanyatlásnak.
 

Téli klasszika

Hideg éjszaka.
Hófedte háztetõ.
A háztetõ mögött fenyõfacsúcs.
A fenyõfacsúcs fölött telehold.
 

Eltérõ vágy

Európa költõi többnyire a Közép-tenger melléki latin, görög térbe
vagy Távol-Keletre vágynak,
én Afrika, Amerika sivatagaiban,
régebben lehanyatlott kultúrák,
drámaibban lezajlott földtani kataklizmák
még melegebb, még szárazabb, még põrébb színhelyein szeretnék élni.
 

Az a nap

Tudod majd, milyen nap lesz,
hideg van-e, meleg-e,
esik-e, fúj-e,
hányra hol kell lenned és miért,
mit kell elintézni,
kit kell felhívni,
milyen ruhát veszel fel,
mikor mégy el otthonról,
mikor jössz haza,
mit kell vásárolni,
kinek van születés- vagy névnapja, ha van,
mindent tudsz majd arról a napról,
csak azt nem,
hogy azon haltam meg.
 

Irodalom

Verseimmel mindig szemben úszom az árral,
semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás,
vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar,
földhözragadt, komor, érzelmes vagyok,
és folyton panaszkodom,
eszközeim pedig költõietlenek,
ha vannak egyáltalán eszközeim,
kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni,
olvasóimhoz nem jutok el -

Ungvárnémeti Tóth László, Tompa Mihály, Juhász Gyula, vegyetek fel klubotokba!
 

Jövõkép

Végül nem lesz más,
csak csönd és pisla fény,
elcsöppenõ orr,
hunyorgó szemek,
reszketõ kéz,
a kõ fehérje,
fényképek nézegetése,
próbálkozás a fiam gyerekkorának felidézésével,
Steinbeck és Arany,
pecsétes ruha,
szutykos lakás,
ragadó edények,
fogatlan nyammogás,
elcsorgatott étel,
vizeletszag és bûz,
tapogatózás, botorkálás a bútorok, a tárgyak közt,
erõlködés, zihálás,
kapkodás levegõ után,
és a mellkason valami nagy, nagy nyomás,
mely össze akar roppantani.
 

Halál

Csak átnyomnak egy vékony, fényes csövön
a létbõl a nemlétbe,
durván,
de veszteségmentesen.
 

Hátramaradó kedveshez

Mikor utolsót dobban szívem,
és lefogják szemem,
te behatolsz mindenbe,

beveszed magad az ágy támlájába,
a ház tégláiba,
a kerti rózsákba,
a halottszállító autó nyikorgásába,

beköltözöl fölém a kõbe,
a hegyoldal lefutásába,
az ég kékjébe,
a rigók esti énekébe,

lakást veszel tölgyeimben az erdõn,
a gombák kalapjában,
a kakukkfû illatában,
az õzek délutáni álmában,

ott leszel mindenben,
földben, vízben, tûzben, levegõben,
mindenhol ott leszel,
mert én mindenhol leszek.
 

Retrospektív

Milyen lesz eltûnésem után az utolsó elõfordulási pont?

A kis házon tábla hirdeti, hogy eladó,
áll üresen, elhagyatottan,
benne, körötte csend.
Az udvaron se pázsit, se kutyák.
A bejárati ajtót még nem feszítették fel a tolvajok,
de a rácsos ablakokat mind beverték.
Kintrõl elvittek minden mozgathatót,
a kert felõli oldalon pedig már a kerítés egy részét is ellopták.

Látom majd ezt valahonnan.