"- Ez a hivatalnok majd bevezeti önöket az elnöki irodába - mondta Ivan Antonovics, az istenség egyik szerény papja felé bólintva, aki éppen a közelben volt, s olyan buzgó áldozatkészséggel szolgálta Themist, hogy kabátjának mindkét könyöke kilyukadt, bélése kilógott, amiért annak idején el is nyerte a kollégiumi iktatói rangot. Most készségesen barátaink szolgálatára állt, vezette õket, mint egykor Vergilius Dantét, elkísérte az elnöki irodába, ahol csupa öblös, kényelmes karosszék volt, s az egyikben, szemben a tükörrel, két vastag könyv között, az asztalnál ült az elnök, egyedül, mint a nap. Ezen a helyen az új Vergilius olyan mélységes áhítatot érzett, hogy a világért nem merészkedett volna belépni, így hát az ajtónál visszafordult, s ekképpen látható lett kabátja háta, amely olyan kopott volt, mint a letaposott gyékényszõnyeg, s valahol még tyúkpehely is tapadt rá. A barátok, mihelyt beléptek, látták, hogy az elnök nincs egyedül, ott ül nála Szobakevics, akit egészen eltakart a tükör. [...]" (139.)
Remek szöveg. Ízlelgetve, élvezettel
olvassuk. De ez a fordítás fölad egy alig megoldható
rejtvényt az olvasónak. (Tudniillik a figyelmes olvasónak!
Bizonyára sok tízezren olvasták már ezt a passzust
a magyar kiadásban anélkül, hogy gyanút fogtak
volna: valami nincs rendjén ebben a szövegben, pontosabban
az általa leírt világban, a
Holt lelkek
"valódi"
fantáziavilágában.) Mert ugyan mit kereshet egy
tükör
a bíróság elnökének a hivatali szobájában?
Méghozzá éppen szemben az elnökkel! Talán
az elnök benne nézegeti magát üres perceiben? Ez
nem valószínû, és humornak is elég otromba.
Gogol "poémája" tele van maró gúnnyal és
éles szatírával, de ez a gúny és ez
a szatíra mindig szellemes, "értelmes". A "tükörjelenet"
viszont meglehetõsen értelmetlen.
Azt állítottam, hogy a tükör
az elnök elõtt áll az íróasztalán.
Mibõl lehet erre következtetni? Abból, hogy a tükör
teljesen eltakarja Szobakevicset a belépõ Csicsikov szemei
elõl. A tükör tehát nem függhet a falon. Az
elnök pedig (ezt olvassuk a fordításban) szemben ül
a tükörrel. Így hát a tükör nem állhat
másutt, csak az elnök asztalán, szemben az elnökkel.
Felettébb különös elrendezés.
A rejtély kulcsát, természetesen,
az eredeti orosz szövegben kell keresnünk. De - mielõtt
ezt tennénk - figyeljük meg ezt az ominózus passzust
egy német fordításban is.
5
A fordító:
Philipp Löbenstein. Hadd idézzem ebbõl a fordításból
csupán a számunkra fontos részletet:
[...] "Dieser Beamte versah bei unsern Freunden
den Dienst Virgils bei Dante und führte sie in den Sitzungssaal, in
welchem nur breite Lehnsessel standen. Auf einem derselben sass an einem
grade einem
Spiegel
gegenüber stehenden Tisch der Pr"sident
und zwei dicke Bücher lagen vor ihm."
[...] "In den Saal tretend, bemerkten unsere
Freunde, dass der Pr"sident nicht allein, Sabakovitsch sass neben ihm,
mit seiner Bärengestalt den ganzen
Spiegel
deckend" [...] (I.
kötet, 152.)
Vagyis:
"...Ez a tisztviselõ Vergilius -
Danténál betöltött - szerepét játszotta
barátaink tekintetében, és bevezette õket a
tárgyalóterembe, amelyben csupa terjedelmes karosszék
állt. Ezek egyikében ült az elnök egy, éppen
egy
tükörrel
szemben lévõ asztalnál,
és két vastag könyv feküdt elõtte."
[...] "Barátaink, a terembe lépve,
észrevették, hogy az elnök nincs egyedül. Szobakevics
ült mellette, medvealakjával eltakarva az egész
tükröt."
[...]
Amint látjuk, a "tükör"
a német fordításban is jelen van. De ha ettõl
most eltekintünk, észreveszünk egy eltérést
a német és a magyar fordítás között.
Philipp Löbenstein szerint nem a tükör takarja el Szobakevicset,
hanem fordítva: "Sabakovitsch" takarja el - medveszerû alakjával
- az egész "tükröt". Ha megnézzük az eredeti
orosz szöveget, megállapíthatjuk, hogy e tekintetben
Devecseriné fordítása a pontos. Löbenstein valószínûleg
tudatosan módosította a szituációt az elnök
szobájában. Feltûnhetett neki, hogy valami baj van
a tükör körül.
De térjünk vissza a fõkérdéshez,
a "tükörhöz"! Mit találunk a mû orosz szövegében?
6
Ezt a szót: "zercalo" és nem ezt: "zerkalo". (Az utóbbi
valóban tükröt jelent.) A "zercalo" nem tükröt
jelent, hanem a cári Oroszország igazságszolgáltatásának
a jelképét, egy - Nagy Péter három ukázát
feltüntetõ - üvegprizmát. Tehát a bíróság
elnöke elõtt nem tükör állt az asztalán,
hanem (nevezzük talán röviden így) az
igazságszolgáltatás
szimbóluma.
A Gogol által megalkotott orosz
szöveg itt vizsgált passzusa triviálisan
igaz
állításokból áll. (Azok azért
igazak, mert a tartalmuk megegyezik a
Holt lelkek
Gogol által
megteremtett világának a tényeivel.) De például
a német fordításban három
hamis
állítást
olvashatunk. Ezek azért hamisak, mert a tartalmuk nem egyezik meg
az imént említett világ tényeivel.
Megemlítem, hogy a "tükörjelenet"
ott van a
Holt lelkek
egyik korábbi magyar kiadásában
is. Szabó Endre is "tükörnek" fordította a "zercalo"-t
az 1944. évi kiadásban (178.)
Sajnálatos, hogy ez a hiba benne
maradt a Devecseriné-féle fordítás 1982. évi
kiadásában is. Ekkor a fordítás copyrightja
már a jogutódot illette. A címlap tanúsága
szerint "A fordítást az eredetivel egybevetette és
átdolgozta: Király Zsuzsa." Király Zsuzsa valóban
végrehajtott az itt tárgyalt passzus fordításában
is néhány kisebb javítást, de - sajnos - "a
tükör a helyén maradt". (208-209.)
Vajon hogyan lehetséges az, hogy
egy sor fordító egyszerûen nem figyelt föl arra,
hogy a szövegben nem "zerkalo" (tükör) szerepel, hanem "zercalo",
az igazságszolgáltatás szimbóluma?
Nyelvészek, szakemberek már
sokat és behatóan elemezték a homonimákat és
a szinonimákat. De - a fordítások szempontjából
- megkockáztatnám a következõ jellemzésüket.
A szinonimák a szavaknak (a kifejezéseknek) az a gazdag tárháza,
amelybõl a tehetséges fordító mesterien képes
válogatni: megkeresni a fordítás nyelvén az
eredeti szövegbõl lefordítandó szó (kifejezés)
legközelebbi hasonmását. Viszont a homonimák
(és a "kvázi-homonimák") jelentik azt a csapdát,
amelybe egy fordító, ha nem vigyáz, könnyen beleesik,
és ezzel súlyos fordítási hibát produkál.
(Mit értek "kvázi-homonimán"? Az olyan szavakat, amelyek
morfológiailag nagyon közel állnak egymáshoz,
és ezért könnyen összetéveszthetõk.
A mi esetünkben ilyen a "zerkalo-zercalo" páros.)
A
Holt lelkek
et sok nyelvre lefordították.
E fordítások között, természetesen, bõven
vannak olyanok, amelyek hibátlanul adják vissza az itt tárgyalt
passzust.
Például David Magarshack
kitûnõ angol fordításában így
fordítja le a "zercalo"-t: "gúla alakú üvegtest,
amelyre Nagy Péter ediktumai voltak fölírva". (153.)
- Íme egy rövid részlet Magarshack fordításából:
7
"He took them to the president's office,
in which there was only one spacious armchair and in it, at a desk with
a
triangular piece of glass on which Peter the Great's edicts were inscribed
(ez áll a "tükör", ill. a "Spiegel" helyett!) and two
thick volumes, sat the president in solitary majesty, like the sun" [...]
"On entering the office, they saw that
the president was not alone. Sobakevich was sitting with him, completely
hidden by
the triangular piece of glass
"[...]
Teljesen korrekt például Henri Mongault francia fordítása is. 8 Nála a szövegben a "zercalo" fordításaként ez szerepel: "le miroir de justice", amihez lábjegyzetben az alábbi részletes magyarázatot fûzte:
"Sur la table de tout tribunal russe, reposait un miroir de justice (zertsalo), prisme de verre triangulaire, surmonté d'une aigle et sur les trois face duquel étaient collés trois oukazes de Pierre le Grand relatifs … la procédure et aux droit des citoyens."
E magyarázat szerint tehát
az összes orosz bíróságon ott állt az
asztalon "un miroir de justice" (az igazság tükre), egy gúla
alakú üvegprizma, amelynek három lapján Nagy
Péternek a peres eljárásra és az állampolgárok
jogaira vonatkozó három ukáza volt olvasható.
Az üvegprizmán pedig egy sas állt.
Egy másik francia fordítás
sem kifogásolható.
9
Marc Semenoff a szövegben
nem is kísérletezik a "zercalo" szó lefordításával,
hanem egyszerûen átveszi azt - francia helyesírással
- ("le zertsalo") és lábjegyzetben adja meg a szükséges
magyarázatot.
Ezek szerint az említett angol és
a két francia fordítás pontos. Nincs bennük szó
"tükörrõl". Mindhárom kifogástalan abból
a szempontból is, hogy bennük nem Szobakevics takarja el az
igazságszolgáltatás jelképét, hanem
- a tényekkel egyezõen - ez takarja el Szobakevicset.
10
"
Rem tene, verba sequentur!
" -
tanácsolja Umberto Eco a regényíróknak. Vagyis:
"Elõször magát a dolgot ragadd meg, a szavak majd azután
következnek!". Eco gondolatát joggal lehet a fordítói
munkára is vonatkoztatni. Egy jó fordító is
magukat a "dolgokat" ragadja meg és nem pusztán a szavakat.
Ha igaza van Umberto Ecónak abban
(és igaza van), hogy a regényírás kozmológiai
tett, egy világnak a megalkotása,
11
egy
soha nem volt, egyetlen és ismételhetetlen fantáziavilágnak
a létrehozása (nem pedig "egyszerûen" egy szöveg
megírása), akkor a regényfordítás sem
pusztán abból áll, hogy a fordító az
egyik szöveget átviszi egy másik szövegbe, a regény
eredeti szövegét fölcseréli a fordítás
nyelvén írt másik szöveggel, hanem akkor egy
regényt lefordítani annyit tesz, mint újra megalkotni
egy másik, már létezõ fantáziavilág
lehetõen hû hasonmását, azét, amelyet
korábban az eredeti regény írója alkotott meg
a saját anyanyelvén. A regényfordító
nem pusztán valamilyen "szöveg- bravúrt" hajt végre
(azt is!), hanem egy kozmikus tettet is: fantáziavilágot
visz át fantáziavilágba (nem pedig "csak" szavakat
szavakba).
Ezért egy regénynek (valamely
részletének) a hibás lefordítása nem
csupán valamilyen nyelvi hiba, hanem
ontikus
hiba is. Eltorzul
az adott regény világa, nem csak a szövege. A valóban
súlyos fordítási hibák teljesen megváltoztatják
az eredeti irodalmi mû ontikus világát. Vladimir Nabokov,
aki szinte módszeresen gyûjtötte a durva fordítási
hibák - olykor igen humoros - eseteit, említést tesz
például arról, hogy angol irodalmi mûveknek
vannak olyan orosz fordításai, amelyekben a teljesen neutrálisan
használt "
first night"
-ból (például
fiúiskola kirándulásán az elsõ éjszaka)
"nászéjszaka" lett és a "
public house"
-ból
("pub",
kocsma) "nyilvánosház". Egy fordítás elkészítése
mindig veszélyes vállalkozás. Szintén Nabokov
ír arról, hogy Puskin egyik meséjében a tengerpart
egy ívérõl van szó, ahol a tündérek
táncolnak. Az oroszban a "
luk", "luka"
szavak kvázi
homonimák, a jelentésük: "
hagyma",
illetve "
ív",
"
kanyar".
Az angol fordító beleesett ezeknek a kvázi-homonimáknak
a csapdájába. Így lett a fordításában
"
a tengerpart egy ívébõl"
(ez angolul "
a
bend of the sea-shore"
lenne) egyszerûen "a Hagyma-tenger"
("the
Onion Sea").
Az angol fordításban a tündérek
ennek a meglehetõsen prózai tengernek a partján táncolnak.
Kornej Csukovszkij is említ néhány
sajátos hibát orosz regényfordításokban.
Beszámol arról, hogy egy orosz fordító például
a francia "
canonisé par le Pape"
(szentté avatva
a pápa által) szavak megfelelõjét ebben vélte
megtalálni: "
raszsztreljan papoj",
vagyis "agyonlõve
a pápa által". (I. m. 14.) Egy másik fordító
az "
á bas la tyrannie!
" (le a zsarnoksággal!) szavakat
így fordította le: "
Csulok - eto tiransztvo!
", vagyis:
"A harisnya - maga a zsarnokság!" (15.)
Elismerem, ezek nagyon erõs példák,
de tény, hogy a "tükörjelenet" is hibás. Ha - Umberto
Ecót követve - arra gondolunk, hogy egy adott regénynek
a szövege egy sajátos világot, egy fantáziavilágot
hordoz, akkor be kell látnunk, hogy a regényfordítónak
(sok egyéb mellett, például formai jegyek, stílus,
esztétikai értékek, érzelmi töltés
stb.) elsõsorban a pontosságra, tehát arra kell törekednie,
hogy a fordítás szövege megközelítõen
ugyanazt a képzeletbeli világot tárja az olvasó
elé, mint a regény eredeti szövege.
Jegyzetek
* Ez a tanulmány
részlet egy publikálatlan könyv kéziratából,
melynek megírását 1990-91-ben a Soros Alapítvány
támogatta.
1 Gogol:
Holt lelkek
.
Fordította Devecseriné Guthi Erzsébet. Európa,
1977. 12. kiadás.
2 John Galsworthy:
The
Forsyte Saga.
William Heinemann, London, 1926, (899/900.)
3 Kornej Csukovszkij:
Viszokoje
Iszkussztvo.
Szovjetszkij Piszatyel, Moszkva, 1988. (13-14.)
4
A Forsyte Saga
1937. évi orosz kiadásának 706. oldalán ez
olvasható: "
Mont pojmal nyebalsovo kraba...
", vagyis: "Mont
kiemelt egy kis rákot..." - De N. Volpin közel 20 évvel
késõbb már így fordította le az inkriminált
részt: "
U Monta szorvalosz sz ukljucsinü veszlo...
",
vagyis: "Az evezõ kiugrott Mont evezõvillájából",
ami szintén hibás fordítás, de legalább
már elmaradt a "rákfogás". (Dzson Golszuorszi:
Szaga
o Forszajtach
. Perevod: N. Volpin. Moszkva. 1956. 520.)
5 Nikolaus Gogol:
Die
todten Seelen
. Aus dem Russischen übertragen von Philipp Löbenstein.
Reclam, Leipzig, é. n.
6 N. V. Gogol:
Mortvüje
dusi.
Poema
. Khudozsesztvennaja Lityeratura, Moszkva, 1981.
7 Nicolai Gogol:
Dead
Souls.
Fordította David Magarshack. Penguin Books, Suffolk,
1961.
8 Nicolas Gogol:
Les
Ames Mortes.
Fordította Henri Mongault. Gallimard, Paris, 1949.
9 Nicolas Gogol:
Les
Ames Mortes.
Fordította Marc Semenoff. Prodifu, Paris, 1978.
10 A magyar és
a német fordításokban van még egy további,
kisebb hiba is. A magyar szövegben "elnöki iroda" áll,
a németben "Sitzungsaal" ("tárgyaló"). Ám a
bíróság nem tárgyalt egy pert, tehát
nem tartózkodhatott valamelyik tárgyalóban, hanem
a saját hivatali szobájában. Ez pedig nem "elnöki
iroda". Az utóbbiban az elnöki ügykezelés folyik
(ott serénykednek azok, akiknek a kabátja hátára
még tyúkpehely is tapad), és bizonyra nincsenek benne
"öblös, kényelmes karosszékek". Az orosz eredetiben
"komnata priszusztvija" áll. Ez pedig - régies jelentésében
- "hivatali szoba". Hibátlan ellenben David Magarshack fordítása:
"the president's office".
11 Lehet, kissé
túlzó Umberto Eco következõ megállapítása:
"
Arra jöttem rá, hogy a regénynek elsõ fokon
semmi köze a szavakhoz. A regényírás kozmológiai
ügy, olyasmi, amirõl a Genezis szól."
(Umberto Eco:
A
rózsa neve.
Fordította Barna Imre. Árkádia,
1988. 593.)
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu