Az ismeretlen bálban, buliban
a végestelen asztalsorozat
egy pontján üldögélt.
A karját
korlátra téve nézdegélte:
skarlát-
betû szoláriumozott bõrön,
borotvált
hónalj, ide-oda forgó
frizura. Amstel habzott,
szituáció. Nevetés
csattant,
egy-két tenyér.
Egyszerre
rézsút távoli
torta. Felfénylõ ünnep,
olthatatlan
gyertya. Versace blúzban marketing-díva.
Budapesti fˆte, balkáni tartomány.
Ceremónia-mágus roppant
kalácsképe,
yuppie vezényel lovagi lakomán.
Mint kelta toron anniversary.
Fáklyafény csillan vérten,
vérteli
arcon. Keblen kaláris,
lengõ paláston álneutrális
tekintet pásztáz. Örömkód
mûködik,
mint bankban kamat, gyomorban a sör,
gratulálni hosszú a sor...
Õ meg eltûnõdött:
mért Õ ül itt, rézsútforduló?
Valami el-rejtett van itt?
Vagy folyamatos feltárulás?
Jellé
vált jelölt? Ki az ünnepelt?
Ki a
ceremónia-
mester? Miért õ a
megtûrt vándor, hûvös
jokulátor?
Mért õ az, aki leírja?
Mi az, ami úgy születik,
ahogy - nem odabent! kint, kizárva,
kívül -
társnõitõl lesve,
magára hagyva
részeg udvarhölgy, gizda
buliveréb,
põre nyakszirt és merõ
figyelem,
fejét elõrehajtva várja,
várja, várja, várja,
hogy majd:
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu