1. A biztonságos üzembehelyezéshez (Wépéef és a nõk)
Lehetsz molett, szikár, hajad
ritkás
vagy dús, szemed kék -
bármi jó neki.
Nem kell több hangulat-világítás:
a gyertyák mindkét végét
égeti.
Sosincs olyan, hogy épp rosszkor
adódsz -
ebben határtalan a képzelet.
Valódi gombócartúr
õ: vadóc,
tündérke, istennõ
- jöhet, mehet.
Felesleges kérdés a
mondd
miért...?!
végig se hallgat, máris
megy tovább.
Gyúlékony és nagyon
könnyen kiég -
számára legszebb tûz
a szalmaláng.
2. Jótállási jegy (Utak Wépéef szívéhez)
Wépéefnek hatalmas szíve
van.
Lakájos hajlék, megmondhatja
bárki.
Sûrûn bejárt, forgalmas
útvonal
vezet - eltévedés kizárt
- odáig.
Míg nem tudod, milyen kígyót
melengetsz
(egyébként szép
és formás) kebleden,
érezheted: mellette jó
helyed lesz,
a sírig elkísér
hûségesen...
Ha szenvedélyét végképp
nincs, mi fûtse,
a másik út a gyomron át
vezet.
S bár zsúfolásig
telt a szíve csücske -
ne bánd. Edd meg magad a fõztödet.
Rövidfilm a hóesésrõl
Még elhiszed, mi volt a fák
közötti,
szabad terünkké vált
domboldalon.
Ki újranéz, helyét
a tél kitölti,
s a többit mind nekem kell mondanom.
Csak tél; nincs város és
nincs sár sehol sem:
elképzelsz egy hosszú,
szép olvadást.
Széles vásznunk, a hómezõ
eközben
az új képekrõl
ismét visszavált.
Most fényeket mutat. Amit ma látnál
,
nem film, inkább fotószerû
marad.
A szánkózások fenn
a Normafánál -
pelyhek, mik ellepik hajam, hajad.
Ha körvonal, hagyjuk meg így
egészen
a létezõ legsûrûbb
hóesésben.
Rövidfilm Prágáról
Az elsõ kockákon nem ismered
fel:
ez itt Visehrad, az meg Kafkova.
Hagynád, hogy máshol,
másnak is peregjen
a Vencel tér, a hostel ablaka...
Egy háztetõ, pár
szó - a nyári Prága -
egyszerre csak szemünkbe visszanéz.
A csönd, a város színeváltozása
nem tény, csupán a rossz
átrendezés.
Míg kópiánk szétfoszlik
és elévül,
mûsorra tûz egy rég
bezárt mozi.
Tömeg lesz, telt ház, épp
csak hogy beférünk,
s a film recseg, nem kíván
látszani.
Történetünk retróval
játssza végig.
Megtorpansz, nézed. Állok
s nézek én is.