Már nem olvas nem ír
eljött
a vakulás pillanata
csöndes órában éjfél
zsákjába
bújik ami élõ idebenn
s jól szuszog
de künn az üveg mögött
valami különös
mozgás kél: egy angyal
szûzhavat gereblyéz
tökéletesen látod
a
párhuzamos "fésû-csikokat"
ilyenkor versekre gondolsz: soha le
nem írhatókra
melyek pontosan illenének ebbe
a
várakozásnak kitett
ÉJBE ahol ama szárnyak
tollai meglebbennek majd a sírástól.
Tegnapi újság
Mintha põrén mai lenne
mintha õs-holnapi lenne
mintha csak épp rólunk
szólna
mintha mégis másról
zengne
mintha bõszen radírozna
mintha gyáván satírozna
mintha hátulját elõre
mintha önmagát is körbe
mintha venné levegõjét
mintha odaadná vérét
mintha az életét óvná
mintha céltáblára
tûzné
mintha csak rossz álom volna
mikor a föld ráomolna...