Megint odajutsz: nem lehet
másból harapnod. Csak
magad
csócsálhatod és
nyelheted,
te vagy az egyetlen falat,
ami a torkodon lemegy,
s amit meg tudsz emészteni.
Táplálékod: a veled-egy.
A többit öklendezve ki-
hányod. S hányan hányódnak
így!
Hány kényszerû ön-kannibál
falja magát, mert az irigy
terülj-asztalkán nem talál
mást - mint mást. S az
nem vehetõ
be: mert kívül van. Mert
nem õ.
Derékszög alkonya
Gyûlölték egymást.
De - ugyan ki nem
próbálta? - az is vonzalom.
"Nevess
rám, szép Vízszintes,
s engedj szelíden
- szólalt meg egy napon Függõleges
-
hozzád hajolnom. Rég vágyom
virág-
szál termeted közelségét.
Szeretlek."
(Ekkor dõlt össze
félig
a
világ.)
S Vízszintes válaszolt
Függõlegesnek:
"Hadd függjek inkább én
tõled, te délceg,
te büszkén felszegett fejû,
sudár
lovag! Hogy melléd álljak,
veled éljek:
ez óhajom. Rád gond-baj
bármi vár,
mától hadd vegyem el belõle
részem!"
(Ekkor dõlt össze a világ
egészen.)
Wälsungok, máskor
A prostituált és az ügyfele
bizonyos értelemben mitikus pár.
Itt is, ott is: titok pergeti le
a filmet, az játszik velük.
Ha nincs már
a kelléktárban kard, kõrisfa,
ott
a rejtelem: nincs bemutatkozás
sem.
Nem tudhatják, kié, mirõl
hozott
hírt az új test. Sejthetnék
persze: más nem
lehet ... - de pszt
! Megmondjam a
nevem?
- kérdi halkan a nõ. A férfi
pénzt vett
elõ, számolja, míg
felel:
ne mondd.
A lichthofból zene süvölt.
Sosem
hallották. Opera. Valami német.
Winterstürme wichen dem Wonnemond.