MÁRTON LÁSZLÓ

Berlini évszakok

Idén Berlinben korán kezdõdött a tél, november második hetében. Ténfergek az Állatkert peronján, várom a kilences metrót (fél tizenegyig tíz percenként jár, attól kezdve fél egyig húsz percenként), és nézem a falat, mármint az állomás falát. Ezen a falon pingvinek, zsiráfok, elefántok és leopárdok vannak kirakva, mindnyájan fekete csempébõl (ha ugyanis innét felmennénk a Hardenberg térre, tízpercnyi gyalogséta után csakugyan eljutnánk az állatkert, az igazi állatkert bejáratához). Van továbbá egy vetítõlap is a falon, és ez a villódzó négyzet hetek óta azt mutatja a kilences metró utasainak, hogy: itt a tél. Elõször is, megjelenik rajta az idõjárás. Németország egy nagy, zöld síklap; kicsit olyan, mintha valaki a spenótos tésztát gyúrás közben ottfelejtette volna a deszkán. Ezen a spenótos tésztán városnevek tûnnek fel, mindegyik mellett a hószállingózás jelei mutatkoznak, s a várható hõmérsékletet nappalra egy-, éjszakára kétjegyû számok jelzik, természetesen mínuszjellel. Ebbõl aztán tényleg lehet már tudni, hogy itt a tél.
Aki ebbõl sem jön rá, az megnézheti a soron következõ Mordilo-tréfát, amely mintha cukorkaként volna pottyantva a reklámok és az idõjárás közé. (Mordilo a tréfákat elõállító cég neve, gondolom.) A Mordilo-tréfa egyfajta rajzfilm-etûd, vicces és problémamentes, és soha nem tart tovább negyven másodpercnél. Nyáron pálmafás jelenetek voltak, tutajokkal és vízilovakkal (fönt, az igazi Állatkert környékén és az Állatkerttel össze nem tévesztendõ Vadaskertben takarították a Love Parade nyomait), most pedig megjelenik a vetítõlapon egy behavazott hegyoldal, amelyhez páncélos lovag érkezik. Gombnyomásra kiemelkedik egy várkastély a hegybõl, a lovag bemászik, a várkastély visszasüllyed, ez volt a tréfa. De mivel fél tizenegy bõven elmúlt, van idõ kivárni a következõ Mordilo-tréfát is (közben reklámok és újabb idõjárás, zöld Németország-tésztával és a városnevek mellett hópelyhekkel): jégcsapokkal dúsan rakott eresz alatt bajszos-kucsmás, csizmás gazdálkodó autót stoppol. Furgon fékez, gazdálkodó integet, az eresz alól kijön egy rénszarvas, beszáll a furgonba, a furgon megroggyan, de azért elindul a rénszarvassal, a gazdálkodót a rendelkezésre álló öt másodperc alatt belepi a hó; s a bájos jelenetbe fekete négyszög hasít komoly, nyomtatott nagybetûkkel: VIGYÁZAT, SZERELVÉNY ÉRKEZIK!
Egy szóval, a föld alatt egyértelmû jelek utalnak rá, hogy itt a tél.
Berlinben ilyenkor már a föld felett is jóformán egész nap sötét van. Nemcsak azért, mert, északi hely lévén, késõn kel és korán nyugszik a nap, hanem fõleg azért, mert legtöbbször egyáltalán fel sem kel, csak némi hamuszínû fény szûrõdik át a vastag felhõrétegeken. Aki reggel érkezik a lichtenbergi vasútállomásra, láthatja (miközben S-Bahnnal bejut a városba), amint kilenc és tíz óra között szép lassan kivilágosodik, s mintha a hamuszínû fénnyel együtt a felhõk is beszûrõdnének a mozgó jármû ablakain. Miután elvégezte dolgát (például hozzájutott szállása kulcsához), és visszavonatozik Lichtenbergbe a csomagokért, láthatja, amint percrõl percre sûrûsödik a sötét; mire megérkezik az állomásra, már ismét éjszaka van. S ahogy kint áll a csomagokkal a kora délutáni sötét utcán, könnyen lehet, hogy a délelõtti érzés fordítottja támad fel benne: mintha a berlini utcák és terek megannyi fûtetlen, fedetlen csarnokká változtak volna. Nem is lehatároltnak, inkább sûrítettnek érzõdik télen Berlinben az úgynevezett szabad tér.
Aki nem akar lemondani a sûrûsödõ téli sötét színjátékáról, az novembertõl januárig, ha vonattal érkezik Berlinbe, a lichtenbergi állomáson szálljon ki. Egyébként (addig is, amíg fel nem épül az ötszintesre tervezett Lehrtei Pályaudvar, ahonnét csak egy macskaugrás a Wirchow-féle klinika orvostörténeti múzeuma, spirituszban lubickoló torzszülöttjeivel, akiknek szemébe nézni nem csekély lelkierõt kíván, még akkor is, ha a hozzájuk írt orvosi kommentár szerint ilyesféle monstrumok voltak a görög mitológia torzalakjainak elõképei; valamint a moabiti büntetõbíróság, ahol annak idején elítélték a "köpenicki kapitány" néven hírhedtté vált Wilhelm Voigt cipészmestert, aki a jelmezkölcsönzõbõl kivett egy rendõrtiszti egyenruhát, az utcán magához vett néhány közrendõrt, s ily módon felszerelkezve, a köpenicki városházán letartóztatta a polgármestert, majd magához vette a kasszát, továbbá itt, a moabiti fegyintézetben próbálták nyolcvanöt évvel késõbb Honeckert felelõsségre vonni; maga a börtön olyan kedves kis utcában van, pizzériák és régiségboltok között, hogy az embernek szinte kedve szottyan három-négy hónapra beülni): egyébként praktikusabb kiszállni az Állatkertnél, ahová közben tényleg befutott a kilences metró.
A kilences metrón együtt utazom egy Katrin Röggla nevû írónõvel és Garaczival. A Fácán utcából jövünk egy felolvasásról, és arról beszélgetünk, hogy idén Berlinben korán kezdõdött a tél. Ezt Garaczi Katrin Rögglával angolul beszéli meg, Katrin Röggla velem németül, én Garaczival magyarul. Aztán Katrin Röggla a Spichern utcánál átszáll a kreuzbergi vonatra, a Volker Ludwig zenés vígjátéka révén elhíresült egyesre (amely azóta persze egész más útvonalon jár, mint a megírás idején, a rendszerváltás elõtt), én kiszállok Wilmersdorfban, a Szövetségi téren (azelõtt Császár tér), és drukkolok, hogy Garaczi a steglitzi tanácsházánál még át tudjon szállni az utolsó zehlendorfi vonatra.
Garaczi a Wannsee partján, a Literarisches Colloquiumban lakik; ez a Fácán utcai Literaturhaus és a Pankow-beli (vagyis kelet-berlini) Majakovszkij-körúti Literaturwerkstatt mellett az irodalmi élet legfontosabb intézménye Berlinben. De most igazán nem az irodalmi életrõl akarok beszélni, hanem arról, hogy a Colloquium, összes vendégszobájával együtt, a Wannsee partján található, Berlin délnyugati csücskében, jóval közelebb Potsdamhoz, mint akár a nyugat-berlini belterületekhez; ahogy a berliniek mondják, "a világ valagán". Ez a nyerseség persze mélyen igazságtalan, legalábbis a Wannsee esetében: a tó partja elegáns, ápolt villákkal van beépítve, nyáron itt minden csupa zöld, a nagyfokú algásodás miatt még a tó vize is. Ebbõl a zöldbõl mostanra nem sok maradt. Ilyenkor a Wannsee környéke teljesen kihalt. Kevesen laknak itt: a villákat vagy üdülõnek használják tavasztól õszig, vagy intézmények települtek beléjük. Üzletek nincsenek, az éttermek a szezon elmúltával bezártak, akárcsak a hajóállomás, amelynek lehúzott redõnyére ki van írva, hogy április elsején újra megindul a tavon a hajóforgalom. Ilyenkor az S-Bahn vagy a busz ablakaiban felvillanó arcok nagyrészt átutazók Berlinbõl Potsdamba vagy onnét vissza; sétálók hétköznap nem vetõdnek erre. Csak a horgászok körvonalait lehet kivenni a sûrûsödõ ködben, amint a tó jegén a lékek mellett kuporognak; s ha magunk is a jégre merészkedünk, láthatjuk: olyan figyelmes arccal koncentrálnak feladatukra, mint egy schönebergi irodában az alkalmazottak a számítógép elõtt.
Szombat-vasárnap aztán jönnek sokan, csak úgy özönlenek Wannsee vasútállomás kapuján. Suhogó vízhatlan ruhában, kipirult arccal, korcsolyával, vitorlás szánkóval vagy legalább ezüstfogantyús, faragott sétabottal érkeznek; kicsit mégis meg vannak illetõdve, mint a kórházi vagy a múzeumi látogatók. Pedig a Wannsee környékén nincsenek betegek, és különösebb látnivalók sem akadnak, hacsak nem számítjuk Kleist sírját (itt lõtte magát agyon, társnõjével együtt, a Colloquium épületétõl négy-ötszáz lépésnyire; döcögõ disztichonokból álló epigramma figyelmeztet rá, hogy itt nyugszik a nyughatatlan költõ, és hogy óvjuk a sír közelében a természet értékeit), valamint azt a többihez hasonlóan csinos, Gründerzeit-stílusban épült villát, ahol az illetékesek Heydrich vezetésével kidolgozták 1942 elején a haláltáborok üzemeltetésének ütemtervét; ezt a döntéssorozatot nevezik szemérmesen "Wannsee-konferenciának". A tulajdonképpeni látnivalók vagy bent vannak Berlinben, vagy valamivel kijjebb, Glienickénél és a Páva-szigetnél kezdõdnek, ahonnét Babelsbergen át Potsdamig húzódik a neogótika és a klasszicizmus tájegységgé alakított ötvözete, a Karl Schinkel által megálmodott (és eléggé nagy részben kivitelezett) porosz antikvitás.
Azért írom ide mindezt, mert három évvel ezelõtt, 1996 elején magam is a Colloquium egyik vendégszobájában laktam, itt kezdtem írni a Jacob Wunschwitz igaz története címû regényt. Ekkor segített hozzá a téli sötét és a hideg köd (amelyben nemcsak összeszûkül a tér, hanem a szomszédos - vagyis inkább elmosódó, mint látható - helyek ridegségét és kietlenségét is magába szívja), hogy az eseményeket úgy próbáljam leírni, mintha gyertyaláng vagy távoli utcai lámpa fénykörében látná õket az elbeszélõ; és hogy az események közti összefüggéseket egy-egy mondaton belül próbáljam megteremteni, vagyis a leírás mondatait alakítsam megannyi kisebb-nagyobb lélegzetû idõutazássá.
Munka után órákig sétáltam (vagy amikor Ulrich Janetzkitõl kaptam korcsolyát, korcsolyáztam) a befagyott Wannsee jegén, egészen addig, amíg a hajózási vállalat, ígéretéhez híven, április elsején oda nem küldött egy jégtörõt, amely aztán egy óra alatt elsöpörte a jeget, s ily módon nemcsak azt jelezte, hogy vége a télnek, hanem azt is, hogy lejárt az ösztöndíjam. Akkor, három évvel ezelõtt kívülrõl szemléltem Berlint; benyomásaimat és tapasztalataimat úgy vittem a Wannsee partjára, mint zsákmányt, amelyet biztonságba kell helyezni és meg kell emészteni, vagy (ritkábban) mint sebet, amelyet ki kell heverni. Maga Berlin, minden tarkaságával együtt, különálló és egységes területnek látszott, amelynek határvidékén, egyfajta senkiföldjén éltem; onnan indultam az ország, mármint Berlin-ország belseje felé, s oda vonzottak vagy taszítottak vissza napról napra az életemet irányító erõk.
Most Wilmersdorfban lakom, Berlin közepén. Ezt az állítást persze rögtön ki kell egészítenem azzal, hogy Berlinnek nem egy közepe van, mint mondjuk Bécsnek, nem is másfél, mint Varsónak vagy Budapestnek, hanem igen sok. Lényegében mindig ott van Berlin közepe, ahol éppen vagyunk. A mai Berlin több tucatnyi, talán száznál is több faluból és kisvárosból épült össze, már ha egyáltalán összeépült. (A berlini szenátus szerint az összeépítés véglegesítéséhez már csak a kommunális kiegyenlítõdés hiányzik, vagyis az, hogy a huszonhárom nagy kerületbõl csináljanak tizenkét még nagyobbat. De errõl mintha már beszéltem volna õsszel.) Ily módon minden városrész, márpedig egy-egy kerületben több is van, a saját közepe felé néz, és hátat fordít a szomszédos városrészeknek. Ezt a tagoltságot a FAL fennállásának évei elmélyítették, vagy legalábbis konzerválták: a város mértanilag legbelsõnek látszó területén ma is megannyi, egymásnak hátat fordító peremvidék húzódik. Leginkább itt vannak (de persze nemcsak itt) a címben említett zegzugok, amelyeket, németül, pontosabban berliniül úgy hívnak, hogy Kiez. Sokat gondolkodtam rajta, van-e a Kieznek magyar megfelelõje, akár Budapesten, akár a többi magyar városban. Milyen lenne, töprengtem, ha mondjuk Zugló nem egy városrész neve volna, hanem köznév, és szülõvárosom minden kerületében lehetne találni hat-nyolc jellegzetes Zuglót, néhol többet is (de persze Pécsnek vagy Szegednek is megvolnának a sokat emlegetett zuglói)? Aki kapásból a Tabánra vagy a régi Józsefvárosra gondol, az rossz nyomon jár: az egykori Tabánból, becslésem szerint, fél tucat köznévi értelemben vett zuglót, vagyis Kiezet ki lehetne adagolni. A Kiez vagy egy tér (természetesen élõ tér, ez fontos!) a belefutó utcákkal, vagy két-három párhuzamos utca ugyanennyi keresztutcával, esetleg egy partszakasz a ráépült házsorral, olykor valamilyen látnivaló vagy tereptárgy környéke. Ilyen integratív objektumnak tekinthetõ az Alexander téri TV-torony - maga a tér csak nevében létezik, akárcsak a Potsdami tér vagy az Innsbrucki tér; a régi berlini terek java része áldozatul esett vagy a légitámadásoknak, vagy különbözõ városrendezési elgondolásoknak, vagy egyszerûen csak gépjármûforgalmi csomóponttá alakult át -; továbbá Kiezképzõ faktorként mûködik a Greifswaldi úton a Th"lmann-szobor. A kommunista párt egykori fõtitkárának csak a feje áll ki a gránit talapzatból, ám ez a fej széltében-hosszában legalább három méter, azonkívül oly kerek és oly kopasz (már amennyiben lehet egy üreges bronztárgyat kopasznak nevezni), hogy a helybeliek Kojak-emlékmû néven emlegetik. (A fej mögött vörös zászló. Újabb szobrászati probléma: hogyan lehet egy öt méter széles, fél méter vastag, bronzszínû bronzlemezt olyanná alakítani, hogy az lobogó vörös drapériát ábrázoljon?) Jelenleg mind a pártfõtitkár fején, mind a bronzból formált vörös lobogón grafittik díszelegnek; a hohenschönhauseni (nyilván PDS-es többségû) önkormányzat pedig jól tisztítható, arasznyi fémbetûkbõl a következõ feliratot helyezte el a talapzaton:
VERHAFTET ERMORDET BESCHMIERT -
magyarul: letartóztatva, meggyilkolva, bemázolva. Úgyhogy az embernek (ahelyett, hogy felébredne benne a katartikus lelkifurdalás + a velejáró politikai szimpátia) kedve volna hasonló betûkbõl odabiggyeszteni (persze németül):
MINDENEKELÕTT AZONBAN SZOBORBA ÖNTVE.
Visszatérve a fenti kérdésre, tudnillik hogy elképzelhetõk-e magyar városokban is Kiezek, arra jutottam, hogy könnyen elképzelhetõk, csak épp nincsenek. Jellegzetes Kiez lehetne pédául a pesti Király utcának a Nagykörúttól a Lövölde térig futó szakasza, vagy a Váci utca az Erzsébet-hídtól a Vámház körútig. Vagy Budán a Krisztina körútnak a Horváth-kert fölötti szakasza. Vagy akár a Kolosy tér. Vagy a Fény utca s a Lövõház utca együttese. És még sorolhatnám; a lényeg az, hogy a Kiez is, mint annyi minden, fantázia és nézõpont kérdése. A dolog úgy áll, hogy a magyar városok zegzugai beleolvadnak a nagyobb egészbe, nem különülnek el. Pesten a Király utca szinte csak a Nagykörútra néz, jóformán tudomást sem vesz a vele párhuzamosan futó Jósika és Szófia utcáról és viszont: a Jósika utca a Rottenbiller utca elõtt esik hasra, a Szófia a Hunyadi térnek adja oda magát; különben is, a Király utca nem ér véget a Nagykörútnál, hanem halad tovább a belváros felé, s a beletorkolló Nagymezõ utca révén minden összefügg mindennel. A Váci utca az Erzsébet-híd újjáépítése óta brutálisan ketté van vágva, de mint gilisztának, neki is mindkét szakasza életképes maradt. A külsõ szakasz, a vele párhuzamos Veres Pálné és Molnár utcával tulajdonképp hasonlít egy berlini Kiezre - ha leszámítjuk a rakpart élettelenségét és az egyre inkább elúrhodó újgazdag rongyrázást. (Azok a részek a berlini - egykor kelet-berlini - Városközépben, ahol hasonló jelenség figyelhetõ meg, például a Frigyes utca és a Francia utca rohammunkában kiglancolt szakaszain, illetve Kreuzbergben, a Yorck utca környékén, rögtön el is veszítették Kiez jellegüket. Másrészt persze a slumosodás is felmorzsolja a Kiezeket: lásd a Potsdami úti "szociális palotát", amely Wim Wenders 1987-es filmjében még utópikus fényekkel tündökölt, vagy a Beussel utca környékét Moabitban, vagy az eredetileg "jópolgárinak" számító Schiller sétányt Neuköllnben, ahol Klessmann Anna lakásán idõnként magyar nyelvû felolvasások zajlanak.)
Hozzáértõktõl úgy hallottam, hogy a Kiez eredetileg szlávok lakta halászfalut jelentett, ilyenbõl eléggé sok volt a Spree és a Havel partján. Maga Berlin (mármint az a település, amelyet a XIII. századtól ezen a néven kezdtek emlegetni, s amely körülbelül ott volt, ahol jelenleg a Népi Kamara lebontásra ítélt épülete szomorkodik) szintén ilyen halászfalu volt, akárcsak a közvetlenül mellette fekvõ Cölln nevû falu, amely szintén a Városközép településtörténeti elõzménye (egyébként 1709-ben egyesült Berlinnel); s hasonló halászfalu volt az összes vízparti városrész (Spandau, Köpenick, Tegel stb.) százhúsz vagy talán csak hetven éve urbanizálódott helyén.
Próbálja elképzelni az olvasó, hogy a Kukorelly által még a nyolcvanas években megénekelt Szondy utca, amelynek motívumai kimutathatók Tóth Krisztina vagy Simon Balázs költészetében is (a mellékutcák múlt századi festõkrõl és írókról vannak elnevezve, kivéve a Bajnok utcát, mert az a Tanácsköztársaság munkaügyi népbiztosáról, és az Izabella utcát, mert az egy népszerû modellrõl), úgy emelkedik ki százhúsz évvel ezelõtt a semmibõl, a városbõvítés lelkes talicskázása közepette, hogy közben tudni lehet: ezt a városrészt a Budafokról jött halászok és a csepeli naszádos hajdúk egyszer már megalapították. (Valamikor a tatárjárás vagy a mohácsi vész elõtt, akkor is, ha ennek semmi látható nyoma.) A víz, különösen a folyóvíz hozza-viszi az embereket és a dolgokat: a világváros vizes eredetû zegzuga egyszerre nagyvonalú és fészekszûkösségû, gyökértelen és hagyománnyal rendelkezõ, meghitt és kietlen. Próbálja az olvasó ezt a kettõsséget beleképzelni Kóbor Tamásnak a Szondy utcai (akkor még vadonatúj) zegzugról írt regényébe. Akkor persze nem Kóbor volna a szerzõ, hanem egy Budapestre szalajtott Klabund, vagy legalábbis Franz Hessel, függetlenül attól, hogy ez majdnem egy generációnyi elõreugrás: Hessel a Nyugat elsõ nemzedékével egyidõs.
Hessel a náci kor elõtti berlini Kiezek nagy szakértõje. Utána menekülnie kellett, a háború kitörésekor a franciák internálták mint németet, aztán átadták a Gestapónak, aztán valahogy kiszabadult, de a fogság következményeibe rövidesen belehalt. Egy zsidó származású frankofil német író sorsa; róla mintázta Roché a Jules és Jim címû regényben Jules-t. Hessel egyik nagy leleménye a perspektíva bizonytalanná tétele. Elõször is, úgy írt a Kiezekrõl és Berlin egyéb rejtett értékeirõl, hogy közben folyamatosan mászkált, egyszersmind olvasóját is mászkálásra buzdította: hol egy Anhalti-pályaudvar melletti kávéházban írt öt flekket egy nagyáruházról, hol a Savigny-téren három flekket arról, hogy miért érdemes elkísérni távoli nõismerõseinket az illatszerboltba. Beszámolóiban a várost mint mozgások összességét igyekezett leírni; újra meg újra Kiezekbe, illetve ezek lakóiba botlik, de az észrevétel jóvoltából mindjárt maga mögött is hagyja õket. (Írt regényeket is, azok valahol Erich K"stner és a pályakezdõ Robert Walser munkái közt helyezhetõk el.) Másodszor, Hessel hajlamos arra, hogy nézõpontját hirtelen áttegye Berlinbõl Párizsba. Mindvégig úgy tett, mint aki Párizsban otthonosabban érzi magát, mint a Spree partján. Amikor megszólal, a német világvárosi nyüzsgés kellõs közepébõl beszél, majd a mondat közepén egyszerre csak irdatlan távolságot teremt, s innét, egy képzeletbeli párizsi nézõpontból juttatja el olvasóját a berlini leírás következõ szakaszáig, ami rendszerint a következõ Kiezet jelenti. Leplezetlenül büszke a kissé perfid, kissé újtárgyiasan vészjósló, mindenekelõtt azonban vadonatúj nagyvárosi nagyvonalúságra, ugyanakkor épp e vadonatújdonság miatt van tele rosszul leplezett kisebbrendûségi érzéssel. (Merthogy Párizs már a XIX. század elején is nagyvonalúbb volt, illetve magától értetõdõbben volt az.)
Megpróbálom megfogadni Franz Hessel tanácsát: arra törekszem, hogy berlini napjaimat (mármint azoknak a mindennapos íráson vagy anyaggyûjtésen kívül fennmaradó részét) mászkálások, kószálások és kóborlások sorozataként rendezzem el. Ezeknek semmi közük a turisztikai célzatú városnézéshez vagy a bevásárlási célzatú kirakatnézéshez; ez utóbbiakat nem szeretem. A Hessel-féle mászkálás lényege, hogy Berlin egyik közepébõl ugrásszerûen el kell jutni a másikba, onnét a harmadikba és így tovább, a kapott útvonalat pedig (valamint a szemügyre vétel meg-megszakadó gesztusát) gondolatmenetté kell formálni, lehetõleg még menet közben, illetve fenntartva a menetközbeniség illúzióját.
A meditatív mászkálásnak két fõ változata van: egy hosszabb és egy rövidebb távú. Hosszabb távon az ember szemügyre veheti Berlin-ország környékét: felül az S-Bahnra vagy a regionális vasútra, és végignézi azokat a kisvárosokat vagy falvakat, amelyeket a gigásznak (még) nem sikerült lenyelnie. (Figyelemreméltó, hogy 1996-ban, amikor referendumot írtak ki Berlin város és Brandenburg tartomány egyesítésérõl, a berliniek nagyobbik hányada igent mondott rá, a brandenburgiak viszont, noha gazdaságilag sok elõnyük származott volna belõle, presztízs-okokból elutasították az uniót, s a terv ezen el is bukott.)
Bernauról a múltkor már beszéltem (4-es S-Bahn). Hasonló Honecker-stílusú lakótelep van Strausbergben is (5-ös S-Bahn), de a poroszgótikus templom környékén megmaradt néhány régi utca; az óvárostól délre hosszúkás tavak terülnek el, köztük egy nagy kiterjedésû tõzegmocsár; északra egy, a nácik által üzembe helyezett földalatti repülõgépgyár környékén békés, posztkommunista ipartelepek, Brandenburg-város (regionális vasút az Állatkertbõl): volt NDK -beli kisváros, a málladozás huszonnegyedik órájában, jelenleg fûrészeléstõl és kopácsolástól visszhangzik; a festõi városkép szigorúan meg lesz mentve, kivéve a már összedõlt házakat. Königs Wusterhausen (46-os S-Bahn): a gyanútlan látogató észleli, hogy itt valami nincs rendben, mintha valami rettentõ pusztítás nyomait igyekeznének sebtében eltüntetni. (Aztán, ha az ember utánanéz, sok minden kiderül. Sok titkolódzás, semmi rejtély.) Viszont: Königs Wusterhausenben lehet szembesülni a világegyetemmel.
Megy az ember a Dahme-csatorna partján, nézi a Peter Huchel költeményeibõl ismerõs dahmei zsilipeket, bal oldalt forralt bor kapható, jobb kéz felé ismeretlen rendeltetésû, rozsdás bádogkalyibák; és akkor középen ki van írva egy másfél méteres rézkorongra, hogy itt a Königs Wusterhausen-i világegyetemi tanügyi ösvény, amely a naprendszert ábrázolja egymilliomodnyi kicsinyítésben. Ez itt tehát az elsõ állomás: a rézkorong maga a Nap, egymilliomodnyi kicsinyítésben, rá is vannak írva fontosabb tulajdonságai. Például, hogy forró. Meg hogy hidrogénbõl hélium. Aki pedig elõremegy húsz vagy huszonöt lépésnyit, az találkozik a Merkur bolygóval is; a Merkur bolygó egy gombostûfej, s egy fehér táblára van kitûzve, a róla szóló érdekes információk mellé. Aki továbbmegy a dérlepte kórók között, azt ötven-hatvan lépés után a Vénusz bolygó fogadja; Vénusz egy rajzszög, és ki van írva mellé, hogy kénsavgõzökbõl álló felhõzet borítja, ezért ne higgyük, hogy élet van a felszínén. A Jupiterig és a Szaturnuszig talán két vagy három kilométert kellene sétálni az egyre tanulságosabbá váló tájban, de az ember (mármint Franz Hessel kései követõje) már a Földnél megtorpan. Az egymilliomodnyira kicsinyített Föld pontosan ugyanolyan rajzszög, mint a Vénusz, de a táblájára írt tudnivalókat nem lehet elolvasni, mert a táblát (szemlátomást nem túl rég) végigokádta valaki. Tekinthetõ ez a földi örömök vagy a földi siralomvölgy iránti megvetésnek, de komor próféciának is. Vagy inkább állásfoglalás a világ olvashatóságával kapcsolatos, középkori eredetû vitában.
Célszerû persze Potsdammal kezdeni (7-es S-Bahn), és ott nem leragadni a Cecília-udvarban, ahol az 1945-ös nemzetközi konferencia zajlott, és amelynek személyzete életszerû anekdotákat tud Sztálin és Churchill ottani viselkedésérõl. Aki viszont Oranienburgba megy (1-es S-Bahn), az idõben induljon el, mert a város legfõbb, vagyis egyedüli nevezetessége, a fogolyállomány többszöri cserélõdése után 1955-ig rendelésszerûen használt koncentrációs tábor elvileg 15 óráig van ugyan nyitva (belépés díjtalan), de az utolsó beeresztésre 14 óra 30 perckor kerül sor; igaz, a láger túlsó végén feltárt tömegsírok idõbeli korlátozás nélkül, bármikor megtekinthetõk.
(Annak taglalása, hogy Berlin környékén hol nem voltak koncentrációs táborok, kényszermunkatelepek, euthanázia-programban szorgoskodó kórházak és más effélék... nos, fogalmazzunk úgy, hogy az túlfeszítené a jelen írás kereteit. Fõleg, ha figyelembe vesszük, hogy a náci korszak utolsó éveiben nemcsak a tömeggyilkosság intézményesült, hanem a tömeges rabszolgaság is. Berlin környékén és a város külsõ övezetében hadifoglyok, politikai foglyok és "önként jelentkezõk" százezrei dolgoztak napi tizenhat órát számukra semmi jót nem ígérõ célokért; nincs az a szépséges táj, nincs az a hangulatos falucska, amely annak idején ne lett volna tömeges bûncselekmények színtere, és nincs az a külvárosi vasútállomás, Wannseétõl Spandauig, Ludwigsfeldétõl Wartenbergig, ahol ne vesztegeltek volna deportáltakat szállító, lezárt vagonok. De hát ami ez utóbbit illeti, Magyarországon sem áll a dolog másképp.)
Említendõ még Neuruppin (vonatpótló busz), amely már kétszáz évvel ezelõtt abszolválta a lokális világpusztulást: 1785-ben porig égett, utána egységes városképet kapott, a porosz vidéki klasszicizmus szellemében. Ez aztán, ellentétben Brandenburg-várossal vagy pláne Bernauval, viszonylag sértetlenül átvészelte az NDK -t, kivéve az újjáépíttetõ II. Frigyes Vilmos király szobrát, õt ugyanis még 1949-ben eltávolították talapzatáról, azóta beolvasztották vagy lappang. Addig is, amíg az önkormányzat összegyûjti az újraöntéshez szükséges összeget, az uralkodónak legalább a körvonalai elfoglalhatják méltó helyüket a város fõterén, vastag acélhuzalból. (Az acélhuzalból formált sziluett láttán lelki szemeink elõtt luftballonként lebeg föl Ernst Th"lmann három és fél méteres Greifswaldi úti bronzfeje.)
Hosszú távú meditatív mászkálásunk utolsó állomása a rüdersdorfi mészkõbánya és cementgyár, amelyrõl csak a párhuzam közhelyessége miatt nem állítom, hogy Tarkovszkij "zónájára" emlékeztet (friedrichshageni erdei villamos). A kõfejtõ bejárata elõtt van egy kiégett szálloda, bedeszkázott ablakokkal és a "Luxor" felirat jól kivehetõ nyomával, továbbá egy szárnyépülettel, amely valamikor mozi lehetett: még látszik a pénztárfülke és a vetítõ, a széksorokat már összetörték. Bent a területen barokk stílusban épült mészégetõ-kemencék fogadják az érkezõt, kicsit beljebb egy félbetört csillesor, még beljebb Antoni Gaudí tornyait idézõ, szecessziós cementkürtõk (1967-ben helyezték õket üzemen kívül, azóta rekettyebokrok és karvastagságú nyírfák nõnek az oldalukban) és a római diadalívek stílusában épült sikló-sáncbástya: ezen keresztül szállították az odalent (mármint az egyre szélesedõ rüdersdorfi völgyben) kitermelt mészkövet. Maga a völgy jelenleg nagyobb kiterjedésû holdkráterre emlékeztet, túlsó peremén, a sáncbástyától három-négy kilométerre fejtõ- és markológépek csordái legelésznek, a másik irányban, Rahnsdorf felé a kietlen messzeségben, környezetbarát cementkombinát óriáskéményeit takarja el a jótékonyan sûrûsödõ téli köd. A dombhát, ahonnét tiszta idõben körül lehetne tekinteni, és ahol a létesítmény XVIII-XIX. századi magva épült, majd romladozott, sûrû bozóttal van benõve. A felszaggatott iparvágányok között elfoglalta helyét a som, a rombadõlt Hofmann-kemencék mögül vaddisznóröfögés hallatszik; az egykor márgaiszapolásra használt vízgyûjtõ egyik sarkában, lepedõnyi folton, amely még nincs befagyva, szárcsák és vadkacsák lubickolnak. A friss törésû mészkõdarabokban csigák és kagylók lenyomatai, nagy ritkán állítólag tintahalak is felismerhetõk. Az elsõ emberi lény, akivel találkozni lehet: a friedrichshageni erdei villamoson a vezetõ. Vezetés közben lekváros kenyeret eszik; ha jó étvágyat kívánunk neki, megköszöni.
A hosszabb távú mászkálásnak nem kedvez a korai sötétedés. Aki rövidebb távon akar kimozdulni saját Kiezébõl, az szálljon fel egy buszra, menjen fel az emeletre (a legtöbb járat ugyanis emeletes buszokkal üzemel), és nézzen ki az ablakon. Nem annyira ámulni és bámulni kell, mint inkább értelmezni (vagyis gondolatmenetté alakítani) a látványok sorozatát. Vannak híres járatok, leghíresebb a százas; Berlinbe látogató magyar ismerõseim általában erre esküsznek, nem ok nélkül.
A százas egyfajta nosztalgia-járat, Kelet és Nyugat egyesítésének egyik jelképe, útvonala alapján csakugyan beválna városnézõ busznak is. Indul északról, a Prenzlaui Hegyrõl, elgördül az Alexander tér mellett, végigmegy A Hársak Alatt (aki nem tudná: így hívják a berlini Andrássy utat), átmegy a Brandenburgi Kapun, át a Vadaskerten a Gyõzelmi Oszlop mellett (ennek tetején áll a múltkor már említett angyal, az Arany Elza; magát az oszlopot, amelynek belsejében csigalépcsõ vezet a magasba, a berliniek óriásfalloszként emlegetik), míg végül aztán befut a Hardenberg-térre, az Állatkerthez, illetve a romos állapotában konzervált Vilmos Császár Emléktemplomhoz, amely gyakran kerül szóba Lyukas Zápfog néven is.
Én azonban az észak-déli járatok közül jobban kedvelem a háromszáznegyvennyolcast; ez is a Prenzlaui Hegyrõl indul, viszont a Brandenburgi Kapu után elkanyarodik balra, a Potsdami tér felé, s innét a Potsdami úton, majd a schönebergi Fõ úton megy tovább. Ez az egyik olyan útvonal, amelyen minden fékezéskor, minden piros lámpánál a város éppen adott közepében érezheti magát a figyelmes utazó; és ülõhelyén hátradõlve szemlélheti, hogy küzdenek egymással a városkép uralmáért a húszas évek és a Gründerzeit évei. A huszadik század utolsó éveibõl nézve, a húszas évekbeli építészek visszafogottabbaknak, ugyanakkor fantáziadúsabbaknak rémlenek, mint apáik-nagyapáik nemzedéke; de talán csak azért látom így, mert a Potsdami útra nem építkezett sem a Schinkel-iskola, sem Martin Gropius. Nyugat-Lichterfelde kacsalábon forgó lovagváraknak álcázott családi házai után a weimari korszak vöröstégla-reliefjei és kilencszeresen tagolt ablaknégyzetei az egyenletes, nyugodt ritmus képzetét keltik. Ilyenkor lehet gondolni Brecht híres versciklusára, a Városlakók olvasókönyvé re, ahol, ha jól emlékszem, van egy ilyen szakasz: "Semmi vész, csak arról van szó, hogy a tank nem fér át a csatornarácson". Újabb keletû történelmi tapasztalat, hogy nagyon is átfér. Könnyebben és gyorsabban átfér, mint a háromszáznegyvennyolcas a Bülow utcai dugón.
A szenvedélyes buszozóknak inkább a kelet-nyugati járatokat ajánlom, mindenekelõtt a százhuszonkilencest, amely a Választófejedelmi töltés felõl kanyarodik a Védmû-csatorna partjára, elmegy a Potsdami tér nevû film- és videoklip-kulissza, majd az Anhalti pályaudvar nevû antik romtemplom mellett, innét nagyjából az egykori FAL nyomvonalával párhuzamosan halad, majd belevész Kreuzberg mediterrán sûrûjébe. A kreuzbergi oázisokról néhány bekezdéssel késõbb; most inkább az Anhalti pályaudvarról mondanám el, hogy a második világháborúig ez volt Berlin fõpályaudvara (hozzá kell azonban számítani, hogy három másik nagy pályaudvar volt a közelben: a Görlitzi és a Potsdami, ezek megsemmisültek, valamint a Hamburgi, ez jelenleg a kortárs mûvészet kiállítócsarnoka, itt rendezett be Ilja Kabakov egy egész elfekvõ-kórház-installációt). Érdemes megnézni a pályaudvar egykori légvédelmi bunkerét (figyelemreméltók a 3, azaz három méter vastag betonfalat tagoló rizalitok - ahogy a nácik elképzelték a háborús díszítõmûvészetet), újabban be is lehet menni: a földszinten ki vannak állítva az Anhalti pályaudvart és környékét mutató légifelvételek 1943 október és 1945 április között, végül egy-egy felvétel a negyvenes, az ötvenes és a hatvanas évek végérõl. Felülrõl nézve geológiai jellegû lepusztulási folyamatnak látszik, ami történt (vagy, eszkatologikus nézõpontból, nem-történt, mivel emberek okozták, mégsem értelmezhetõ az emberi történések keretei között), ez azonban kiegészül a bunkerbe szorult túlélõk vallomásaival, s õk nem éppen geológiainak látták, nem is felülrõl szemlélték az égszakadást. Ahogy hónapról hónapra haladunk elõre a háborús idõszakban, az úthálózat mindinkább elmosódik és kifehéredik: az épületek, mint tömegesen vetkõzõ halálraítéltek, ledobják magukról a háztetõt, majd az emeleteket is. A háború utáni felvételeken mintha egy óriási kéz kefével tisztogatta volna le a képmezõt: nagy, üres térközök támadnak, eltûntek az apró részletek. Nem érdemes visszaállítani régi szerkezetét a városrésznek, ezt sugallja a kései fénykép; és a FAL lal körülzárt Nyugat-Berlinnek nincs szüksége nagy pályaudvarokra. Jelenleg az Anhalti pályaudvarnak a Stresemann utcai homlokzati fala áll, mögötte zöld mezõ, a boltív-töredék csúcsain fácskák-bokrocskák, s köztük antik istenszobrok néznek a magasba, talán azt lesik, nem várható-e újabb légitámadás.
A bunker emeletén a Nagy Berlini Horrorpanoptikum van berendezve, a London Dungeon utánzata: felnégyelés, karóbahúzás, pestises hullák, élethûen szaladgáló mûpatkányok (nem mintha Berlinben nem akadna épp elég igazi), homokbucka alól kinyúló véres kezek, huhogó és visító zombik. (Beszéltem velük, egyetemisták, nincs pénzük; szívesebben állnak be zombinak, mint ruhatárosnak vagy pincérnek. Az egyik zombi szociológiát hallgat, a másik közgazdaságtant; Max Weber neve hallatán furcsálkodva néznek.) Én a magam részérõl sokkal ijesztõbbnek tartok egy rég rozsdás, de még mindig bontatlan konzervdobozt, amelynek tartalmát embertársaim ették vagy ehették volna, egy elsárgult újságlapot, amelynek eszmetörténeti adalékká vált uszító hazugságai csaknem annyi elevenséggel hatnak, mint egy németalföldi csendélet, vagy egy több mint fél évszázada érvényét vesztett szabályzatot, amely azonban ma is halállal fenyegeti olvasóját.
Merem ajánlani a száznégyes buszt is, amely az új-westendi Brix térrõl indul, érinti Grunewaldot, Wilmersdorfot, Schöneberget, egy kicsit Kreuzberget is, hosszan kanyarog Neukölln szívében, aztán egy valószínûtlenül keskeny utcán átcsusszan a kelet-berlini Treptowba, és ott az sch-val írt Puschkin fasor platánjai alatt igyekszik erõt gyûjteni a visszaúthoz. Mivel Neukölln legalább annyira mediterrán táj, mint Kreuzberg délkeleti csücske, itt helyénvaló megjegyezni, hogy a berlini busz olyan, mint egy teve (igazán nem Polonius beszél belõlem): türelmes kérõdzõként ringatózik a kõsivataggá vált õserdõben, az emelet a púpja; s ahogy az ember a Hermann utca tájékán elnézi a felszálló utasokat, mintha csakugyan karaván haladna Treptow felé. Fel lehet lélegezni az elõzõ szakaszok ridegsége után.
Kiindulópontunkat, a Brix teret éppenséggel nem nevezném ridegnek; igaz, térnek sem. Ez egy kert. A varázsló kertje. A varázsló ezúttal is a híres parképítész, Erwin Barth volt, aki ezen a helyen egy kavicsbánya gödrébe látta bele azt, ami aztán tényleg lett belõle: a brandenburgi õstáj lépcsõzetes sûrítményét. A kavicsrétegek közt forrást fakasztott, ennek vizébõl nádassal szegélyezett tavacskát alakított ki a gödör alján, a hangsúlyosabb helyekre jéghordta vándorköveket telepített; gondoskodott nyolcvan év alatt hatalmasra növõ fenyõkrõl és bükkökrõl. Úgy alakította ki az elágazó ösvényeket, hogy azokra Borges novellájában is ráismerjen a figyelmes olvasó (maga Borges valamikor az elsõ világháború után járt Berlinben; nem tudom, eljutott-e a Brix térig), és a teraszfalakat olyasféle mészkõpadokkal erõsítette meg, amilyeneket most is szorgalmasan pusztítanak a rüdersdorfi holdkráterben. Kevésbé elbûvölõ az elágazó autósztrádák sivataga tíz megállóval keletebbre, Charlottenburg és Grunewald határán: ott van a nemzetközi vásár, a központi buszpályaudvar, a Szabad Berlini Rádióadó és más effélék; üdítõ menedékhely a közelben a Stork-szöglet (a Halensee és a Választófejedelmi töltés külsõ vége között), amelynek tizenkettes számú házában a magyar irodalom számos kiváló személyisége lakott már.
További hat megálló után a Fehrbellini téren lehet tanulmányozni a náci építészet ember- és térszemléletét. Óvakodjunk a túlzó minõsítésektõl; elég annyit mondanunk, hogy fennhéjázónak és ridegnek találjuk a körívben épült monumentális háztömböt, amelynek középsõ, üres része maga a tér. Hogy a tér láttán az embernek mégsem megy el az élettõl a kedve, arról kisebb részben a metróállomás gondoskodik, amelyet mintha ketchupos tubusból nyomtak volna ki a nyolcvanas évek elején, nagyobb részben a bolhapiac, amelyet mint a városrészhez méltatlant, be is akar tiltani a Speer-körívben székelõ wilmersdorfi önkormányzat. (Szép csészéket lehet itt venni, valamint Niketas Choniates bizánci krónikáját.)
Mielõtt a náci építészet másik, még elképesztõbb emlékéig, a tempelhofi repülõtérig, illetve az elõtte kietlenkedõ Légihíd térig eljutunk (tizenhat megálló, köztük a schönebergi tanácsháza, amely elõtt John F. Kennedy elnök Isten és az emberiség füle hallatára berlini polgárnak vallotta magát), le lehet szállni a Bismarck utca és a Berlini út sarkán, a wilmersdorfi kölcsönkönyvtárnál, ahol érdemes kikölcsönözni Montaigne esszéinek 1754-es német fordítását, vagyis természetesen e háromkötetes kiadás reprintjét. A kétszázötven évvel ezelõtti fordító, Johann Daniel Tietz maga is berlini volt, láthatóan lelkesítették a király reformeszméi; nemcsak annak nézett utána, hogy az esszék idézet-montázsai mögött miféle antik források állnak (a 104-es busz emeletén jövök rá, Tietz jóvoltából, hogy Esterházy nagy fehér könyvének írásmódja milyen közel áll a Montaigne-esszék észjárásához), de lábjegyzeteiben az elõítéletek és a rendi kiváltságok ellen is bátran síkra száll.
Miközben a Légihíd tér végtelenbe veszõ lakó- és adminisztrációs hombárait nézem, lehet mérlegelni: csakugyan olyanok-e a (XVI. századi) franciák, mint a majmok? Hogy tudniillik áganként kapaszkodnak egyre magasabbra, és addig nem nyugszanak, amíg a fa legtetejérõl nem mutogathatják ülepüket a világnak. S hogy hazudni annyi, mint az emberekkel szemben gyávának, Istennel szemben vakmerõnek lenni. Most ünnepelte a város a légihíd üzembe helyezésének ötvenedik évfordulóját; a busz ablakából látszik is egy muzeálisnak nyilvánított veterán gép. A Régensherceg utcában pedig (amelyrõl majd tavasszal fogok bõvebben beszélni) egy helyütt ki van téve egy emléktábla: ott zuhant le 1948 végén a légihíd egyik gépe, pilótája életét áldozta a város szabadságáért. És valóban: Nyugat-Berlint minden bizonnyal bekebelezték volna a szovjetek, ha nincs amerikai pilóta, aki az élethez kellõ javakat átrepítse a blokád fölött, és ha nincs amerikai elnök, aki nyilvánosan berlini polgárnak vallja magát.
Ugyanakkor az is megfontolandó, mennyire helytelen, hogy az apródok a természetesnél nagyobb hímtagokat rajzolnak a paloták folyosóinak falára, mert így a kisasszonyokat, amikor majd szembesülnek a hús-vér valósággal, életre szóló csalódás éri. Legjobb az a házasság, amelyet vak nõ köt süket férfival: semmi sem a miénk, csak sejtéseink, vagyis az ember a jót a képzeletben, a rosszat a valóságban birtokolja. Éppen a mohamedán temetõ elõtt áll meg a busz: az egyik építmény, ahogy elnézem a hóesésben, akár Montaigne toronyszobája is lehetne. Ilyenkor, télen a kedves, bölcs (és kissé megalkuvó) Montaigne fázik a könyvei között. Azonkívül gyötri a vesekõ, és rossz a véleménye az orvosokról. Épp az errõl szóló bekezdést olvasom, záródnak az ajtók.
A Légihíd tér mögött húzódik a Schwiebussi utca, itt egy régi gyárépület harmadik emeletén van a Bezúzott Ablakok Színháza, ahol színmûvészeti fõiskolás produkciók láthatók, köztük meglepõen jók is; most, január végén a Bakkhánsnõk megy, a Berlini Férfitársulat elõadásában, minden szerepet férfiak játszanak. Ez is, akárcsak a produkció erõs homoerotikus feszültsége, meglepõen jól összeegyeztethetõ mind az antik sorsfelfogással, mind a hely szellemével. Hátrább, a Gneisenau utca felé van a Chamisso tér, Rudolf Thome 1980-ban forgatott filmjének címszereplõje. A film nem túl mély, nem is túl intenzív: érdekesnek mondott idõsödõ férfi és egyetemista lány szerelmi története; viszont pontosan megtudható belõle, mit gondolnak (illetve mit gondoltak húsz évvel ezelõtt) a Kiez-lakók fészkükrõl és tájékáról; továbbá, mellesleg, az is megtudható, hogy aljas vetélytársunkat nem kell hülyére verni (meg aztán lehet, hogy erõsebb), elég egy bulin vörösbort loccsantani az arcába. A fiatal, dinamikus (és húsz évvel ezelõtt baloldali-alternatív) Kiez-lakó védte hadállásait. Mindenekelõtt az épületek rendbehozatalát kellett (és kéne most is, de nem lehet) megakadályoznia, különben kipasszírozzák a Kiezbõl õt is, meg az idõs, passzív Kiez-lakót is, aki színpompás rigolyáival vagy betokosodott proletár öntudatával tudja gazdagítani a Kiez-beli életet. Védekezni a nyilvánosság elõtt, vagy botrányos leleplezések, vagy polgári engedetlenség révén lehet. Ez utóbbinak egyre kisebb a mozgástere; a házfoglalások ideje lejárt. Az önkormányzat megbízásából dolgozó negyvenes építészmérnök és a Kiez-lakó diáklány között sem igen tud már hidat verni a szerelem; vagy ha mégis, úgy a közösség keretein kívül. A Chamisso teret egyébként azóta sem tatarozták, legalábbis egyelõre nem.
A Kút utcát viszont igen (Városközép, egykori Kelet-Berlin). A múltkor ott jártam az egyik házban, amely a tatarozás végnapjait élte. A régi, ütött-kopott levélszekrények a lépcsõ sarkába voltak hajigálva; az egyik vadonatúj levélszekrényre ki volt írva: MARC BERGER MÉG MINDIG ITT LAKIK.
Marc Berger az egyik utolsó házfoglaló, próbál egyezségre jutni az új tulajdonossal, de az erõteljes lakbéremelést nemigen akadályozhatja meg, hosszabb távon biztosan nem. Egyébként nyomdász és grafikus, nálam talán négy évvel fiatalabb. Az NDK vége felé kezdett dolgozni a Dietz Kiadóban; onnét aztán 1990-ben kirakták. Azóta számítógépes programokból él, ha pedig éppen nem kell pénzt keresnie, bibliofil könyveket tervez, illusztrál, szed és nyomtat. Eddig öt kiadványa készült el, mutatja õket; és mutatja régi nyomdák kidobott betûkészleteit, amelyeket az utolsó pillanatban sikerült megmentenie. Németországban, különösen pedig a berlini Kiezekben sok és sokféle bibliofil kísérlet zajlik, többnyire olyasféle mûhelyekben, mint Marc Bergeré. A legkiválóbb alkotások az olcsó anyag mûvészetét gyarapítják; ami értékes bennük, nem az anyag (vagy az csak másodsorban), hanem a munka, a figyelem és az ötlet. Ezek a próbálkozások (a legendás V. O. Stomps hadifogságban készült roncsnyomatai és teherautógumi-metszetei óta) egyre inkább megkérdõjelezik szöveg és közvetlen érzéki benyomások szétválasztását: a komputeres korszakban a nyomtatott szöveg grafikai teste úgy próbál megkapaszkodni a könyvespolcon, mint nyomtatója a Kiezben, a Kiez pedig a kõsivataggá vált erdõben, amelyet világvárosnak nevezünk.
Marc Berger abban az erõteljes berlini tájszólásban beszél, amelyet éppoly könnyû megérteni, amilyen nehéz (és persze nem is célszerû) utánozni: mintha Gerhart Hauptmann Patkányok címû darabjának valamelyik Sáncfal utcai szereplõje beszélne hozzám. A Sáncfal utca, vagyis Linienstrasse egyébként itt van a Kút utca közelében, bérkaszárnyákká átalakított lovassági kaszárnyák álltak benne a dráma cselekményidejében, amely, ha nem tévedek, Hauptmann berlini korszakának kezdete, az 1880-as évek: a javakorabeli John kõmûves fiatalkori élményként idézi fel az 1871-es háborút, amelyben - mutatja a pisztolyt - saját kezûleg lõtt agyon egy franciát, akit így holtában nagyra becsül, ellentétben bûnözõként élõ sógorával, Bruno Mechelkével, akinek szerepét a Maxim Gorki Színház nagyszerû Patkányok -elõadásában maga a rendezõ, Uwe Laufenberg játssza; s ha meggondoljuk, maga a Maxim Gorki Színház sincs messze az egykori Frigyes utcai díszletraktártól, ahol a darab nagyobbik fele játszódik, és így bezárul a kör. A berlini Kiez a sziléziai születésû Gerhart Hauptmann révén vonult be a világirodalomba.
Marc Berger itt nõtt fel, nem ebben a házban, de ugyanebben a Kiezben; itt húzódott a FAL , egész közel, a Kút utca ugyanis átmegy a Városközépbõl az egykori nyugati Weddingbe. Annak idején, így mondja õ, itt minden szép nyugodtan düledezett és málladozott, senki nem törõdött senkivel, mindenki békén volt hagyva. Választékosabban fogalmazva, már nem az õ szavaival: az általános elnyomás közepette volt esély megteremteni vagy megkeresni a szabadság kicsiny szigeteit. Ez a visszamenõleges idill kiegészítõ része annak az általános vélekedésnek, amely szerint: lopják a várost.
Kitõl? Tõlünk. Kik? Õk. No és kik azok az õk? Ezt már nem olyan könnyû megmondani: esetek vannak, s mindig más áll mögöttük. Hol az önkormányzat, hol a szenátus, hol az ingatlan új tulajdonosa, nemritkán a költözni készülõ kormány, és még sokan mások. Egy szóval: õk. A kormányhivatalnokok és a nagyvállalkozók. Ezt már nem Marc Berger mondja, hanem Robert Paris, a róla készült portréfilmben. Õ is a keleti városrészben nõtt fel, õ is harmincas évei közepén jár, õ is szõke, õ is berliniül fejti ki vitatható véleményét, neki is erõs nosztalgiája van a kései NDK szubkultúrája iránt.
Majdnem azt írtam az elõbb, hogy: elit-szubkultúra, ami persze legalábbis önellentmondás lett volna. Viszont a berlini elit-kultúra azonnal meghalna a szubkultúra folyamatos jelenléte nélkül, s ez legalább a Gründerzeit óta így van. A Kiez (ha eltekintünk attól, hogy eredetileg szláv halászfalu volt) a kettõ ütközõzónájának tekinthetõ. A Kiez-lakó a maga szûk világában élvezi önkorlátozó szabadságát (ez egy eléggé udvarias megfogalmazás volt); öntudata is gyakrabban és inkább korlátolt, mint nem, de mindig felismerhetõ benne az autonómia princípiuma; Ezzel az öntudattal a szomszédos hentesbolttól (ahol a kövér henteslány bal kezében jókora borjúvese himbálódzik és csepeg, jobb kezében almazöld mobiltelefon, amelyen keresztül azt tárgyalja meg, hová lehetne menni este diszkóba, majd a borjúvesére váró kuncsafthoz fordul: mit is tetszett kérni?) a szomszédos földrészig csak egy macskaugrás. Robert Paris azt magyarázza berlini tájszólásban a kamerának, hogy "õk" elveszik "tõlünk" a várost, és õ, R. P. már nem érzi olyan jól magát itt, mint akkor, amikor még nem "õk", hanem "azok" vették el.
Robert Parisról azt írja a mozimûsor, hogy õ egy fényképész. Tényleg, van is egy kiállítás a fényképeibõl, azokat érdemes megnézni (mindjárt mondom, miért), azonkívül a dokumentumfilm képsorain is, miközben véleményét fejti ki, javarészt elõhív és nagyít. Fiatalkorában, amikor nem lehetett átmenni a FAL túloldalára, fejben összerakta Nyugat-Berlin utcáit és épületeit, s hosszú képzeletbeli sétákra indult. Ez szép, de nem lehet lefilmezni, sõt fényképezni sem. Amit fényképezni lehet: Kelet-Berlin pusztulásra ítélt zegzugai, egykor és most. Azt hiszem, értem õt, miért nem érzi jól magát itt és most; én pedig szégyellem is magamat egy kicsit, amiért rám, idegenre ugyanez nem tesz annyira rossz benyomást. A berlini zegzugok kulcsa éppen az idegenség: Berlinben egy-két hónap után mindenki otthonos lehet, ugyanakkor valamelyest az õslakók is idegenek maradnak. Bármennyire otthonos valaki saját Kiezében vagy kerületében, elég a metróval négy vagy öt megállót mennie, s máris ugyanolyan felfedezõkedvvel vagy gyanakvással nézhet körül, mint bárki más. Mint én.
Robert Parisnak elege van: felszáll a Schönhauser Alleén a kettes metróra, kiszáll Calcutta környékén, a Bengáli-öbölben, ott egy hajóbontó kombinát munkáját fényképezi. Így tudja egyesíteni Kreuzberg orientális színezetét az NDK ipari heroizmusával, mindezt a gyakorló melankolikus Kiez-lakó szemszögébõl, a trópusi nap alatt. Éppen ezért nekem nem az jutott volna eszembe róla, hogy fényképész. Nevezhetném pincérnek is: elvégre, amikor nincs Indiában, akkor többnyire abból él (ezt is mutatja a film), hogy a Hackei Piac környékén söröshordókat gurít, és körbehordozza a túlhabzó korsókat. De hát nem is pincér, hanem egyszerûen csak önmaga. S azért egyszerûen, mert úgy lehetett a maga környezetében valakivé, hogy ehhez nem kellett rendkívülinek lennie, a világ, amely elé kiáll, a Hackei Piac, itt vetítik a róla szóló filmet is.
Igazán nem akarom a Kiezek lakóit sem felstilizálni, sem szentté avatni. Még leírni sem könnyû õket. Csak éppen vannak és létezni fognak, méghozzá olyan magától értetõdõ intenzitással, ami más városlakóknak talán nem adatik meg. Létezésükben talán csak erõsíti õket annak kínzó tudata, hogy elveszik tõlük a várost. Különben - szerintem - nem annyira elveszik, mint inkább idegen testeket ékelnek bele; márpedig Berlin az utóbbi hetven évben hozzászokhatott az idegen testekhez. Ha városként túlélte a nácik, majd az NDK építészeti horrorját, a háborús pusztulásról és a FAL ról most nem is beszélve, akkor ki fogja bírni a kormányzati negyedet és az új üzletközpontokat is. A világ közepeinek száma nem lesz kevesebb, legfeljebb nagyobb területen szóródik majd szét, de urbanisztikai jóslatokba nem bocsátkoznék.
Annyi biztos, hogy a zegzugok élete nagy lendülettel folytatódik a harmadik évezredben is.