Angyalosi Gergely

Balassa Péter

Bán Zoltán András

Bazsányi Sándor

Bodor Béla

Ez az év nekem jószerével a XVIII. századról szólt. Évtizedes munkát-kutatást-mulatságot zártam le, amikor egy év alatt készre írtam Régi magyar regénytükör címû, a magyar regény elsõ korszakáról szóló kézikönyvemet. Jobban nem is indulhatott volna. Csakhogy a könyv (most, december elején, amikor ezt írom) még mindig nincs nyomdában, mert valami baromság miatt a kiadó hajszál híján csõdbe jutott. Ez az év tehát nekem - ízlésemmel összeegyeztethetetlen mértékig - a pénzrõl szólt, amibõl tíz éve nem láttam ennyire keveset. Sikerült odáig jutnunk, hogy ma már egy igényesebb (tehát utánajárást, hosszabb idõt követelõ) tanulmányt is csak úgy tudok megírni, ha ösztöndíjat kapok rá. Ennyit nyereségrõl-veszteségrõl.
Szó sincs arról, hogy eltértem volna kérdéseitektõl. Szigorúan irodalmi kérdések ezek. Az irodalmat ugyanis értelmiségiek mûvelik, és az értelmiségi életformának bizonyos költségei vannak. Ezek híján az ember elõbb-utóbb megszûnik értelmiségi lenni. Mûvek azután is születnek, amatõrök és nyugdíjasok továbbra is írnak majd szorgalmasan, csak éppen az irodalommal kapcsolatos rendszeres munka minõsége süllyedhet vissza a korábbi színvonalra; a szilárd pártkapcsolatok helyére a gyümölcsözõ szponzorkapcsolatok kerülnek. Olykor már ma is.
Emellett egyre messzebb kerül egymástól a szellemi teljesítmény és az érte járó honorárium. Örömhír persze, hogy komoly életjáradékot kapnak elismert írók, akik zömmel néhány évtizeddel ezelõtt jelentõs, maradandó mûveket írtak (megjegyzem: többnyire igen tisztességes honoráriumokért). Ebbõl azonban ma nem lesz irodalom. Ha mindenben a pénz az átszámítás alapja, számoljuk ezt is pénzben: egy regény elõállítási ára ma a legalacsonyabb költségeket számítva kétmillió forint. Ennyiért lehet tisztességesen megírni. A tehetség és a siker persze ezzel nem függ össze; de ha nincs lehetõség a rendszeres munkára, a tehetségnek és a sikernek sem adunk esélyt. Akkor csak zseniális rögtönzések lesznek, amíg lesznek, az pedig magában nem irodalom. Az olvasók szívesen el-elolvasnak egy-egy elbeszélést vagy költeményt, de elsõsorban regényeket, felkészülten és gördülékenyen megírt, elgondolkodtató és élvezhetõ regényeket akarnak olvasni. Más nem lehet az irodalom bázisa. És az is lehet, hogy ezeknek a regényeknek némelyike, mondjuk minden századik, remekmûnek bizonyul. A többi kilencvenkilenc híján azonban ebben sem reménykedhetünk.
Persze nehéz belátni, hogy a válság mennyire mély és reménytelen, ha azt nézzük, hogy mennyi könyv jelent meg, és köztük mennyi igazán jó, értékes, maradandó. Oravecz Szajlá ja, Kukorelly Hölderlin je, Nádasdy verseskötete, Balázs Attila, Darvasi, Garaczi, Zeke, Kõrösi Zoltán prózakötete, Takács Zsuzsa új dolgai, és így tovább. Vagy ha azt nézzük, hogy a recepció is mûködik, és azt a néhány mûvet, amit a recenzensek kiválasztanak, eléggé megbízható módon fel is dolgozzák. Kapitális ökörségeket viszonylag ritkán találok; nem úgy, mint egy-másfél évtizede. Úgy néz ki, hogy sok évi lapalapítási szünet után talán újra sikerül megindulnia két jellegzetes arcélû folyóiratnak: az összmûvészeti merítésû Elõfutár nak és a Kármán József Társaság lapjának, az Új Hagyomány nak. Ha akarom, az is pozitívum, hogy talán rövidesen megjelenhet Bessenyei György 1804-es regényének, a Tariménes utazásá nak elsõ kritikai kiadása; hogy állítólag folyik Dugonics Etelká jának hasonló igényû elõkészítése, vagy hogy végre megjelentek Szilágyi Ferenc tanulmányai a felvilágosodásról. Az elõszó alatt az összeállítás dátuma: 1987...
Hogy milyen év volt ez? Hát istenem, milyen lehetett volna? Bármennyire rosszallja is Monsieur Derrida az apokaliptikus hangnemet, nem mondhatunk mást: erõnk arra volt elég, hogy lassítsuk a leépülést, a degenerálódást, a pusztulást. Az az esztendõ, amelyik a magyar kultúra tudatos és megalapozott építkezése felé teszi meg az elsõ lépést, biztosan nem ez volt. És a dolgok állásának ismeretében a következõ sem az lesz. Nem is beszélve Armageddonról, ami a Nostradamus-értelmezõk szerint júliusra várható. Ne vegyetek éves bérletet.

Bombitz Attila

Perverz és titkos történetek gomolyognak a fejemben, ha 1998-ra gondolok. A perverzitás az úgynevezett magyar irodalmi élet külsõségeit, míg a titkosság azokat a bensõséges könyveket illeti, amelyek idén is - minden csõd ellenére - megmelengették szívemet.
Folyóiratszemélykedés, frankfurtolás, jaktáborozás; 1998-ban dühöng az újság. Mintha tényleg a világ peremén ücsörögnék. Mintha tényleg reménytelenül és menthetetlenül veszne oda a civilizáció maradéka. Mert ez a fajta "irodalmi berendezkedés" és "viselkedés" visszataszítóan dilettáns és diktatórikus, a "kritikusi hangnem" a plurális diskurzus újprimitivizmusát majmolja, és mint ilyenre, részemrõl nincs szükség. Be kellene látni, hogy az utóvédharcok kiüresedett és unalmas, ugyanakkor felturbózott végtermékeket hagynak maguk mögött 1998-ban is. A folyóiratok önismétlõdnek, a mûértõ kritikusok kihalófélben vannak, a szerkesztõk pedig, urambocsá', mintha szenilisek lennének. Miközben küszöbön topog a new power generation. Szomorúan veszem tudomásul, és az év példaértékû tettének tartom, hogy a Pompeji önmegszüntette magát. Egyfajta szimptomatikus és szimpatikus válasz: a világnak ezen a végén végre vállaltak valamit. Valamit - alapvetõen mások helyett. Szerintem is jobb elhúzni Pompejibõl, és nem megvárni a végsõ - és részvéttelen - pusztulást. Másfajta válasz: a Nyugat resurrectiója. A pompejisek talán még újraklónozhatták volna magukat, ez viszont az év tragédiája. Mindig dilettánsok a túlélõk? Hovatovább Holly Woodnak lesz igaza, megelõznek, legyártják a dinóbébit, és akkor a kérdést, miért is haltak ki a dinoszauruszok?, nem lesz kinek többé feltenni.
Decibeles az élet. Bárki bármit mond, igazából a titkos történetek maradnak meg fontosnak. És 1998-ban, legnagyobb megelégedésemre, közöttük jól érezhettem magam. Egy irányt vettek (bensõségeset) a könyvek, talán hogy ellensúlyozzák az irodalmi élet prostitualizálódását. Csendes mûhelyekbõl szelíden lassú könyvek kerültek a könyvespolcra. Felsorolás következik, mert én nagyon szeretném, ha ezeknek a könyveknek a történetét beszélnék tovább minél lassabban és kitartóbban, nem pedig az institucionális közegét. Rakovszky Zsuzsa egyirányú utcája , Villányi László szabadkája és Jász Attila szicíliája teremtett bennem láthatatlan tereket. Kukorelly Endre H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. -jét színes képeskönyvként rendezgetem ide és oda. Ha regény, akkor 1998-ban Sándor Iván összes mondatelágazásának bölcs üzenetével indulok el a szefforiszi ösvényen . Garaczi László pompásan buszoztat újabb, még mulatságosabb lemúrtörténetében. Darvasi László magyar novelláival könnyedén találja ki újra az egykor volt és most is van világot. Hogy pedig hullani kezdjen bennem a hó, indiántáncot járok Németh Gáborral a huron tó partján. Tar Sándor klasszikus tényformái lassú terhekként nehezednek az olvasóra; egzisztenciálisan nincs náluk gyötrelmesebb élmény az idén. E kilenc kilencvennyolcas könyvvel kilencvenkilencben is jóban leszek. Talán mert nem nagyok, és nem is szándékoznak jelentõsek lenni. Jelzések arról, hogy van mit mondanunk egymásnak. És hogy 1998-ban is érdemes volt - õket legalább - olvasni.
1998 két legfontosabb ténye és ünnepe függetlenül minden perverz és titkos történettõl: Baka István betöltötte az imaginárius ötvenediket, Tandori Dezsõ hatvanéves lett. A történetek, melyeket róluk meséltek idén, éljék túl 1999-et is.
Az olvasó pedig, ha már megélte 1998-at, ne félszívvel érkezzen Frankfurtba; legyen egyszer ünnep a világnak ezen a végén is.

Fogarassy Miklós

1. kérdés:
Balázs Attila: Király-album - történetek könyve (Bp., Seneca), Onagy Zoltán: Nem kell hal (Veszprém, Vár ucca tizenhét), Tandori Dezsõ: Utolsó posta Budapest (Bp., Liget), Vörös István: A fatelepítõknél (Bp., Filum), valamint az Ex-Symposion (Veszprém) és a Törökfürdõ (Bp.) egy-egy száma.
2. kérdés:
Nem.
3. kérdés:
Bár az egész, gazdag termést áttekinteni nem tudtam, és - õszintén szólva - nem is akartam, meglepetés és csalódás volt "rogyásig". Ha arányukat mérlegelni tudnám, azt hiszem, hogy az utóbbiból volt a több.
4. kérdés:
0
5. kérdés:
Egy ötfokú skálán: 3.
Ölellek benneteket, és sikeres 1999-et kívánok a pécsi jelenlevõ "sárgáknak".
P.S.: Ha adódik, kérlek Benneteket, hogy Tüskés Tibornak (elsõ irodalmi szerkesztõmnek), Csordás Gábornak, valamint Bertók Lászlónak közvetítsétek újévi üdvözletemet.
Ám ha valaki, akár ismeretlen, e hóban, fagyban, ködben úgyis kimenne a pécsi (nagy)temetõbe, kérem az illetõt, hogy - költségemet "Mándy Iván" jeligére megelõlegezve - vegyen nevemben egy szál virágot Szederkényi úr sírjára.

Bp., 1998. dec. 16. FM.

Füzi László

A feltett kérdések a szerkesztõség által megadott terjedelemben nyilvánvalóan megválaszolhatatlanok. Megválaszolhatatlanok - ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kellene gondolkodnunk rajtuk, annál is inkább, mert a mai irodalmi élet vitái majdhogynem teljes egészében ezekre a kérdésekre vezethetõk vissza. Végsõ soron arról tûnõdünk folyamatosan, hogy az irodalmi élet szokásos mûködése közepette - vagy éppen: mellette, vagy annak ellenére - megszületik-e egy-egy nagy mû, az a mû, amelyik a maga eszközeivel válaszol-válaszolhat a mi kérdéseinkre is, s már puszta létével is igazolja az irodalom intézményrendszerének mûködését. Arról tûnõdünk folyamatosan, hogy az, ami az irodalom intézményrendszerében ma még mûködik, jól mûködik-e, s hogy a mûködése miképpen nyerhet értelmet a társadalom egészének mûködésében.
Úgy érzem, túl nagy a várakozás mindkét tekintetben. A nagy mûvek nem úgy születnek meg, hogy várják õket. Azok egyszer csak lesznek - s ha már vannak, akkor derül ki gazdagságuk, bomlik ki értelmük. Egy valamire való intézményrendszer mûködése sem igazolható a közvetlen praktikum szintjén, ennek egyszerûen lennie kell, mert így alakult ki, a hagyományok s még a mai világ mûködése is így kívánja ezt. Képzeljük el - nem oly nehéz -, milyen lenne ez a mai magyar élet szépirodalmi könyvkiadás nélkül, s milyen lenne folyóiratok nélkül... S hogy ebben a mezõben mi történt 1998-ban? Egyszer már leírtam: számomra az évek múlását az évszakok természetes fordulói, a lapszámok, éves tartalommutatók, költségvetési tervezetek, pályázatok és a pályázati beszámolók leadásai, beadásai mutatják. Azt, hogy mit olvastam - kéziratban és kinyomtatva: napi- és hetilapban, folyóiratban, könyvben, nem tudom elsorolni, noha emlékszem mindarra, amit elolvasásakor fontosnak tartottam. De: az, amit fontosnak tartottam és tartok, nem az évek szerint rendezõdik el gondolkodásomban, szinte kiszámíthatatlan módon kapcsolódik a már korábban olvasottakhoz, s vár arra, hogy valami újabb tapasztalathoz is kapcsolódhasson. Mindezzel együtt azt hiszem, hogy 1998-ban is többet olvastam, mint amennyit a mai világban ildomosnak tartanak, s az olvasottakból kevesebb épült be a gondolkodásomba, mint szerettem volna. Úgy érzem, a mai magyar irodalmi kultúrára a tömegtermelés a jellemzõ: az amit - úgymond irodalmi igénnyel - leírnak, egészében áttekinthetetlen és értelmezhetetlen, pusztán a mennyisége okán is. Ez a kézirattömeg, könyv-tömeg elfedi-elfedheti azt is, aminek ki kellene emelkednie a tömegbõl. (S rengeteg olyan írás akad, amelyik nem is tud kiemelkedni. Azért, hogy mégis ragaszkodjak a kilencvennyolcas évhez, átnéztem ismét a könyvheti listát: alig több mint fél év elmúltával tucatnyi megõrzõdõ - sejtésem szerint az idõben megõrzõdõ - munkát sem találtam a lista százhatvanvalahány könyve között - miközben a korszak irodalmi kultúrájához természetesen valamennyi hozzátartozik.) Úgy érzem, ebben az irodalminak nevezett világban bármi megtörténhet: az egyik helyen Kossuth-díjra javasolhatnak valakit, miközben egy másik szobában ülésezõ kuratórium arra sem méltatja, hogy könyve kiadására valamennyi pénzt megszavazzon. Úgy érzem, a pénz és a politika is elvégezte már mindazt, amit a megélhetési körülmények végzetes romlása idején egyáltalán elvégezhetett: a megosztottságok, a politikai jellegû megkülönböztetések, s a különbözõ, hangsúlyozottan nem-irodalmi jellegû küzdelmek ezt a teret is megfosztották már minden magasztosságától, eszmei-idealisztikus jellegétõl. Ebben a közegben az átlagos színvonal csökkenése mellett legfontosabbnak a különbözõ hivatkozási alapok eltûnését tartom: eltûnt már annak lehetõsége, hogy az olvasó népre, a pártra (vagy pártokra) hivatkozzunk - ha ezt valaki egyáltalán meg akarta tenni -, el azé is, hogy a jelenre (nem találtam még egyetlen úgymond szakmai áttekintést sem, amelyik a maga kiválasztott szempontjai szerint teljesnek bizonyult volna, itt megismételem Bojtár Endre kijelentését, mely szerint a legjobb mai magyar irodalomtörténet a korszak több jelentõs írójának még a nevét sem említi meg, feltehetõen azért, mert egy-egy szempont érvényesítésével a teljes mai magyar irodalom leírása már nem végezhetõ el), s eltûnt annak reménye is, hogy az utókorra hivatkozzunk, hiszen miképpen várhatjuk, hogy évek-évtizedek múlva bárkinek is lesz ereje szembenéznie azzal, amivel a ma emberének sem sikerült. Úgy gondolom, mindez a valóban alkotó ember számára hatalmas szabadságot jelent, a rengeteg ál-szempont után magához az irodalomhoz, az alkotáshoz juthat vissza, kerülhet közel az, akit képességei, hajlamai is segítenek. S talán az sem véletlen, hogy a nagy önépítkezõk állnak közel hozzám ezerkilencszázkilencvennyolc után is, azok, akik önmaguk világát építik-gazdagítják, példaként említem Bertók László, Tandori Dezsõ, Vekerdi László, Sándor Iván, Esterházy Péter - az 1 könyv- vel is -, Buda Ferenc, Lászlóffy Aladár, Tolnai Ottó, Gion Nándor, Király László, Grendel Lajos, Kovács András Ferenc, Zelei Miklós, Darvasi László, Podmaniczky Szilárd, Balázs Attila, Karafiáth Orsolya, Háy János, Márton László nevét, s mondatokat, verseket, mû-címeket is szívesen írnék ide, s a fenti nevek által kijelölve újabb neveket is, de hát már eddig is jócskán túlléptem a rendelkezésemre álló háromezer-hatszáz karakteren. A túllépést is vállalva viszont szükségesnek tartom leírni: az önmegõrzés, a belsõ építkezés ideje ez a mostani, s ehhez nem írom hozzá, hogy azért, hogy jön majd egy más kor, melyben... Nem, nem jön - azt hiszem, ez már ilyen marad mindig, így aztán nem csoportok, nem csoport-ideológiák, s más effélék lesznek fontosak az irodalomban, s nem is az álságos viták, s a legitimálás különbözõ eszközei, hanem csak maguk a mûvek.... Vekerdi László Galileirõl jelentetett meg monográfiát kilencvennyolcban, érdemleges híradást sem olvastam róla, nemhogy méltó elemzést, Sándor Iván kitûnõ regényt írt, s egy könyvet is a regényrõl, majdnem sikerült megjelentetnie, de folyóiratban azért napvilágot látott alapos Proust-értelmezése - meditáció-sorozata szellemi életünket még csak meg sem érintette, ahogy említetlenül maradt Tandori fantasztikus írása március tizenötödikérõl, Márton László gondolat-füzére a magyar szellemi élet történeti szakadásairól, s még annyi minden más is. Tolnai, hallom a rádióban, Palics és Vidéke címmel készül lapot indítani - úristen! már csak egy ilyen mondat mögött is mi minden van -, s a lapból, ha elindul, egyetlen számhoz sem tudok majd hozzájutni. A magyar szellemi élet kilencvennyolcban is folytatta korábban elkezdett mélyrepülését - viszont a mûvek - és ez a legfontosabb jellemzõjük - mégiscsak vannak, s aki élni akar velük, megteheti. S vannak, még mindig vannak, talán erõsödnek is, azok a könyves mûhelyek, amelyek Bruno Schulzot jelentetnek meg s Ransmayrt s Vaculíkot s Skvoreckyt s Brodszkijt s Calvinót s másokat. Ma már ismét lehet olvasni a kortárs magyar irodalom mellett a világirodalmat is magyarul, az Európa, a Magvetõ, a Kalligram, a Jelenkor teszi a dolgát, a mûvek mellett ezt is a kilencvennyolcas esztendõ eredményének tudom, s mindez fontosabb, mint az életünket minden irányból ostromló kisszerûség...
 

Gács Anna

Györffy Miklós

Jász Attila

Sokáig úgy gondoltam a közhelyes gondolkozással megegyezõen, hogy ami fontos, úgyis megmarad az emlékezetemben. Mígnem egy pszichológus esszékötetét lapozgatva szembesülnöm kellett a tudomány tapasztalatával, miszerint ez egyáltalán nem így van, véletlenszerû, mit õriz meg a tudatunk. Szerencsére azonban az íróasztalom melletti könyvespolcon - fejmagasságban - tartom a kiválasztott köteteket, amelyekrõl elvben írni szeretnék. Ebben a magasságban mindenféle könyvek várakoznak rendezetlenül. Átfutom õket, ahogy az ember másnap reggel végignéz az elõzõ nap eseményein.
Közben, a felkérés kapcsán az a dilemma körvonalazódik bennem, várhatok-e még egyáltalán meglepetésszerû élményt a könyvkiadástól, hiszen a folyóiratokból például mindent meg lehet tudni elõre, de legalábbis tájékozódni, várni vagy ejteni bizonyos szerzõk mûveit. Az elmúló évben éppen ezért azok voltak a legizgalmasabb folyóiratszámok, amelyek ki tudtak szakadni a megszokott struktúrából. Így a Pompeji búcsúszáma antológia jellegével együtt, mert egyszerûen jó szövegek gyûjteménye volt, vagy az Alföld - az írás mint betegség - tematikája, inkább jó ötletként...
Rendezgetem tehát a rendezetlen könyvespolcról leemelt könyveket, három-négy halmot alakítok ki az asztalomon különbözõ - mûfaji és értékbeli - szempontok alapján. Van t öbb könyv is, ami tetszett év közben, de most alig akad egy-kettõ, amit szívesen olvasnék újra. (Mert talán ez a legtöbb, amit egy könyv elérhet az olvasónál. Nem?) A Bruno Schulz-összegyûjtött például baromi fontosnak tûnt, elõtte folyóiratokból gyûjtögettem az írásait, mióta azonban megjelent, ki se nyitottam. Ellentétben Németh Gábor könyvével (A huron tó), amit, ahogy kinyitottam, szinte rögtön be is csuktam. Sajnos. Mert lassú olvasó létemre egy pillanat alatt felfaltam. Annyira jól esett. Azóta desszertként is szívesen elõveszem. Kukorelly könyvével is így vagyok, bár ahogy Szilasi írta, ez a kötet egy lehetséges irányvonal, potenciális lehetõség a költészet folytathatóságára. (Fõként a prózaszerû részek élvezhetõek újra, még ha egyre kevésbé értem is a címben vállalt Hölderlin név szerepét, egyre inkább keretnek érzem.) Gál Ferenc második verseskötete olyannyira unikum, hogy ez idáig senki sem írt róla. (Ezt az ismeretlen összetételû, gyógyszerként is fogyasztható tömény költészetet szívesen kortyolgatom.) Simon Balázs ez évi kötetének hangfekvésével (A terep) került közel hozzám. Vannak még nevek, akiknek a mûvei nem revelálóak, hanem egyszerûen csak jók (Kelényi Béla, Filip Tamás, Payer Imre verseskötetei). S vannak, akikre egyre inkább érdemes figyelni (Sándor Iván, Karátson Endre). Bertók kötete (Deszkatavasz) például azért meglepetés, mert a saját arcára formált szonettjei után nem gondoltam volna, hogy így fel tud frissülni költészete. Az értelmezõ mûvek könyvbeli megjelenése érdektelenebb számomra, mint a szépíróké, mert kíváncsiságból elolvasom az aktuális megjelenéskor, azután már nem nagyon érdekel. A Farkas Zsolt-kötet sem az aktualitások miatt fogott meg - e kíváncsiságon túl -, hanem például az amerikai kultúrháborúról írott alapos elemzõ tanulmánya miatt. De akkor mindjárt adódik - itt is van a halmok között - az izgalmas szlovén költõ, Debeljak hasonló tematikájú esszékötete, az Otthon és külföld. Menyhért Anna tanulmánykötete - most olvasom, mély és olvasható - utólag is érdekesnek tûnik. Van még néhány beharangozott könyv a polcomon, amelyek talán éppen a túlzott várakozás miatt okoztak némi csalódást: Szörényi Delfinárium a, melyet nagy sikere miatt nehezen sikerült megszereznem, vagy Oravecz túl régóta írt - felében már könyvként is közölt - Szajlá ja. Közös jellemzõjük, hogy csak csemegézni lehet belõlük, nagy tételben sajnos emészthetetlenek. Itt van még egy egészen új könyv, de nem meglepetés, az Ezredvégi beszélgetések, végre együtt, nem kell utólag keresgélni, hogy hol is jelent meg ez vagy az az interjú, s úgy tûnik, a legjobbak kerültek bele.
Szerintem valahogy ilyen egy abszolút átlagos év, s nem hiszem, hogy nagyon másmilyenek jönnének. (Vagy kellene, hogy másmilyenek legyenek.) A legfelsõ fok mostanában kicsit mindig gyanús. Ennek ellenére - Szabadkára készülõben - Danilo Kisnél találom meg a figyelmeztetõ mondatot, amit akár az elmúlt év mögé is írhatnék emlékeztetõül: Ne képviseld az értékek relativizmusát, az értékeknek hierarchiájuk van.

Kálmán C. György

Igazán nem szeretném elkeseríteni sem a kedves olvasókat, sem a tisztelt szerkesztõket, de válaszom a szerkesztõség körkérdésére meglehetõsen szûkszavú és elutasító lesz.
Hogy a végén kezdjem: 1998 nem volt rossz év, sok jó írást (könyvet, folyóiratot) lehetett olvasni, de nem hinném, hogy kiemelkedõ volna, vagy hogy bármi módon emlékezetes lesz majd. Lehet, hogy ez az én hibám: de igazán nagy újdonságot, felismerést, nagy csalódást vagy nagy meglepetést nem hozott. Ezt akár örvendetesnek is nevezhetném; a színvonal egyenletes, nem ingadozik nagyokat sem lefelé, sem fölfelé.
Mindez azt is jelenti, hogy változatlanul érdemes legalább néhány irodalmi lapot rendszeresen olvasni. Feltétlenül ezek között említeném a Holmi t, a 2000 -et, a Jelenko rt (nem udvariasságból), az Alföld et, az ÉS -t. Sajnálom a Pompeji kimúlását, továbbra is hiányzik a Határ , de örülök, hogy még mindig talpon maradt a Szép Literatúrai Ajándék , s hogy megjelent a Theatron és a ThélŠme. Azt hiszem, olvasmányélményeim nagy részét 1998-ban a folyóiratokból szereztem.
Ha fontosnak bizonyult is néhány szépirodalmi kötet (például Tar Sándoré), azt hiszem, ez az év inkább a szakirodalomé volt. Az irodalomtudomány és határterületei (fõleg fordítások révén) számos hiányt pótoltak, lassan (hála Istennek) magyarul is követhetetlen lesz a termés. A folyóiratok pedig ezen a téren is jeleskedtek. Hadd utaljak Radnóti Sándor tanulmányaira a Holmi ban, vagy az értelmetlen, de tanulságos Hazai-vitára ugyanott, vagy az Alföld kritikai rovatára (némi fenntartásokkal).
Röviden tehát: jó év volt a tavalyi, azaz: nem volt rossz. Nem különös (ami nem azt jelenti, hogy semmi különös), legyen ilyen 1999 is.
De még egy megjegyzést. A Szerkesztõség körkérdése azokra a pszichológiai tesztekre emlékeztet, amikor például a meghallgatott történetbõl olyasmire kellene emlékeznie a kísérleti személynek, ami fölött biztosan elsiklott. A körkérdés önvizsgálatra késztet: ilyenkor - az efféle tétova válaszok megfogalmazgatásakor - derül ki, hogy bizonyára nem vettem részt kellõ körültekintéssel, érzékenységgel és intenzitással az 1998-as év irodalmi életében. Nos, 1999-re sem ígérhetek semmit, de aggódva várom a következõ körkérdést. Készülni fogok.

Károlyi Csaba

1. Volt, igen, egy 1997-es könyv, ez nekem ebben az évben is igen jó mû: Závada Pál Jadviga párnája címû regénye. Az év médiabeli irodalmi eseménye számomra az volt, amikor egyszer az MTV1 Híradójában a Tocsik-perrõl szóló tudósításban a kamera a padsorok között ráközelített a Jadviga borítójára.
Számomra különösen fontos volt az idén Nádasdy Ádám és Rakovszky Zsuzsa verseskötete, Tar Sándor novelláskötete és Garaczi lemúr2-regénye. Örömmel figyelem Varró Dániel mûködését. Megkedveltem Tóth Krisztina és Borbély Szilárd verseit. Kíváncsian várom Kukorelly, Parti Nagy és Darvasi készülgetõ regényeit, jó lenne, ha sikerülnének. Tetszettek Király Levente versparódiái.
2. Már éppen leírtam, hogy ezt most így hirtelen "irodalmi értelemben" nem is tudom - amikor egyszer csak! Hallgatom a Gondolat-jel címû rádiómûsort 1998. december 13-án, Luca napján, és megvan végre egy eddig fel nem ismert összefüggés. Néhány éve várat magára már egy ilyen hord erejû felismerés. Miként vagy jó három éve Tornai József végre megadta a posztmodern egzakt definícióját (ti. posztmodern mû az, amit kitesznek az Írók Boltjának kirakatába), most Zelei Miklós megadta a népi író megfellebbezhetetlen meghatározását: népi író pedig az, aki falun született. Hát ezen még Szénási Sándor is meglepõdött. Egy ehhez kapcsolódó saját felismerés: bizonyára azért nincs 40 év alatti népi író, mert az orvosi ellátás örvendetes fejlõdésének eredményeképpen jó ideje a falusi kismamák is a városi kórházakban szülnek már.
3. Kellemes: Bartis Attila, Cserna-Szabó András, Péterfy Gergely, Vörös István prózája. Kellemetlen: elég sok, nem részletezném.
4. Azzal együtt persze, hogy minden irodalmi tény nyereség és/vagy veszteség, köznapi értelemben véve a tény fogalmát, csak veszteségnek tekinthetem, hogy Mészáros Sándor nem szerkeszti tovább az Alföld et.
Nyereség, azaz jó, hogy végre Kossuth-díjat kapott Tandori. Kár, hogy még mindig nem kapott Bodor Ádám és Tar Sándor. (Egyébként szánalmas és nevetséges, hogy az Írószövetség régi-új választmánya nem bírta a jövõ évi Kossuth-díjra javasolni se Tolnai Ottót, se Oravecz Imrét, se mondjuk Rába Györgyöt, ugyanakkor ez a jeles testület a szavazatok alapján Bodor Ádám mûvészetét kb. a Buda Ferencével tartja egy szinten levõnek.)
Ez idáig nem látszik túl nagy nyereségnek a magyar irodalom számára mindaz, ami a frankfurti könyvvásár körül jó másfél éve történik. De várjuk ki a végét.
Az se valami nagy nyeresége a kulturális-irodalmi életnek, ami az NKA körül történt az év vége felé.
Vesztesége az irodalmi életnek a FISZ körüli kis-vihar-a-biliben ügy.
Az év botránya pedig (és minden bizonnyal még a jövõ évé is) a Nyugat vagy új micsoda címû folyóirat (újra)indításának kacifántos története.
5. Szomorú, hogy megszûnt a Pompeji , és még szomorúbb az, hogy szép lassan számos jó lap a megszûnés határára kerül. Jótékony hatással van viszont az irodalomra mindaz, amit a Sárkányfû szerkesztõi-szerzõi csinálnak.
6. "Szigorúan irodalmi értelemben" az 1997. év után. (Sajnos nincs képzeletbeli évrangsorom.)
Budapest, 1998. december 15.

Keresztury Tibor

Kovács Eszter

Kulcsár Szabó Ernõ

Az 1998-as év magyar irodalmi termésébõl egyértelmûen Oravecz Imre Halászóember ét tartom kiemelkedõnek. Még akkor is, ha ebben a pillanatban nem könnyû eldönteni, abban van-e a jelentõsége, hogy a Puszták népé hez képest - s ez nem kis lépés az irodalmi "tényszerûség" hazai történetében - alapvetõen megújította az "eredethez" való viszony irodalmi retorikáját, vagy pedig abban, ahogyan ez a könyv az "emlékezet" szövegbeíródásának nálunk szokatlan technikáit kidolgozta. Mindenesetre, a képzelet és az emlékezet egymásrautaltságának ilyen poetológiai megnyilvánítása Oravecz könyvében olyan nyelv beszédének a teljesítménye, amely új impulzust adhat az 1986-os fordulat óta magas szinten önismétlõ irodalmi folyamatnak.
Ha túl szabad tekinteni a szépirodalmon, akkor a szellemtudományi mezõnyben Szabolcsi Miklós monográfiájának zárókötetét, Szirák Péter könyvét és Fehér M. István kezdeményezõ jelentõségû Gadamer-tanulmányát említeném. Az elõzõt egy ma már szokatlan méretû vállalkozás magas színvonalú kiteljesítéséért külön elismerés is megilleti. Az utóbbiak közül az egyikre a közelmúlt meggyõzõ hatástörténeti értelmezése, a másikra az irodalom és filozófia nyelviségének új megközelítésmódja miatt esett a választásom.
Jelenleg leginkább az az összefüggés foglalkoztat - a saját kutatásaimban itt látok most némileg már meg is alapozott lehetõségeket -, amely a hermeneutikus és dekonstruktív nyelvi tapasztalatot közelítheti egymáshoz. Pontosabban, hogy a nyelvbe való belefoglaltságunk tapasztalatának megfelelõ értelmezése miként vezethet egy szubjektumtörténetileg új, s most már par excellence nyelvi eseményként értett (tehát: nem-ideologikus) poétikai önmegértéshez. Mert ha csak az irodalmi szöveg képes a nyelviséget igazán "történésként", vagyis mint a cselekvõ szándékának és a tett eredményének uralma alól egyaránt kivont bekövetkezést felismerhetõvé tenni, akkor látjuk igazi jelentõségében Nietzschének azt az - egyébként éppen százéves - következtetését, mely szerint a hagyományos "humanizmus" diszkurzusának állandó hivatkozási pontja tulajdonképpen egyfajta (nyelvi) létesülés, azaz, mindenkor "a történés komplexuma". Kevésbé radikálisan úgy mutatkozik meg ez a "történés" Gadamernél, hogy "man kann gar nicht anders reden, als wie es in einem denkt..." Mindez számomra nemcsak a kutatás egyik legélõbb hermeneutikai kérdése, hanem - egyfajta még képviselhetõ etikai konszenzus értelmében - annak követelményét is jelenti, hogy azzal is megértésre kell jutnunk, akivel nem tudunk egyetérteni. Mert erre ma alighanem különlegesen rá van utalva az irodalmi, de a szélesebb értelemben vett nyilvánosságunk is. Ha oly gyakran hangoztatjuk évezredes európai hovatartozásunkat, emlékeznünk kellene arra is, hogy ott, ahová igyekszünk, ma ezen az alapelven áll vagy bukik minden.
Csalódásnak mondható, hogy politika és kultúra, vagy még inkább: politikailag értett kultúra és irodalom elválasztódásában továbbra is csak reménykednünk lehet. Nemcsak arra gondolok, hogy éppen ezért nem oldhatók föl régebbi eredetû ellentétek. Hisz ezért nem fognak egyezségre jutni egymással azok, akik most hisztérikusan veszik tudomásul korábbi egyoldalúságaik viszonzását azoktól, akik meg ma érzik nyeregben magukat. Erre nem tudok jobb feleletet, de ez is - lehet, hogy - merõ illúzió, mint a Derridáét a háborús Paul de Man-dokumentumokra: az igazságtalanságra nem szabad újabb igazságtalansággal válaszolni.
Inkább szakmai meglepetés, mint csalódás irodalomtudományi nyilvánosságunk egyik - egyébként régóta érlelõdõ - fordulata. Ami abban mutatkozik meg, hogy a pozitivizmus 20. századi hívei is idejét látták végre demokratizálni, úgymond, a szakma világát. Ami - Király István és Pándi Pál után - kétségkívül régóta rá is szorult erre. Szebb lett volna, persze, ha mindez az õ idejükben történik meg, de végül is jobb késõbb, mintha elmaradna. Ebben a demokratikus lendületben mindössze az a módszertani naivitás a meggondolkodtató, miként apellálhat az egzakt tudomány eszménye most meg éppen arra a szubjektivitásra, amelynek az esetlegességét és elõítéleteit eddig a tudományos "objektivitás" és tárgyszerûség legfõbb veszélyeként tartotta számon. A másutt megismerés-ellenesként kárhoztatott szubjektivitás ma ily módon - nem kis szakmai következetlenség árán - az egyenrangú és autentikus véleményvilágok legitim sokféleségének hordozójaként értékelõdött föl. Az, hogy ki hogyan gondolkodik az önmagát a szubjektivitás felõl megértõ én ezredvégi történeti lehetõségeirõl, gondolom, velünk született emberi jogok kérdése. A fenti kérdésben tehát nem feltétlenül osztva, de - demokratikus megfontolásból ugyanígy ki sem rekesztve - a francia teoretikus állásfoglalását, úgy emlékszem, Bourdieu erre a jelenségre mondta, hogy "bármennyire sértse is a dolog sokak naiv demokrata érzelmét - bizony, nem minden vélemény vélemény, sõt ez még be is bizonyítható..." Azt gondolom, egyedüli közös feladatunk itt az azon való munkálkodás lehet, hogy minden , még a nem-vélemény értékû vélemény is nyilvánosságra jusson. Többek közt tehát ezért kell a tudomány és a mûvészet világában érvényes szabályokat a maguk különállásában értelmezni és elválasztani - még a demokratikus politikai játékszabályoktól is. Ennek megvolna például az az elõnye, hogy világosan elkülönülhetne egymástól az alapítványi írásmódban újraéledt pártos esztétikai irónia nyelvellenessége, illetve a szövegiségbe visszatérni képes nyelvi alakítás tényleges mûvészi teljesítménye.
Ami pedig személyesen leginkább nehezítette - másokéval egyetemben - a munkámat, azért legyen talán azoké minden nyilvános felelõsség, akik a frankfurti könyvvásárt "bennszülöttek és sápadtarcúak" ügyévé próbálták tenni. Ilyen körülmények között sikeres magyar bemutatkozásért azért rettenetesen nehéz dolgozni, mert abban a - meglehet - ellentmondásos Európában, ahol ez az esemény majd lejátszódik, a fentebbi szempontot a szellemi mocsárvilágba szokták utasítani. Akik így fûtik otthonról ezt a poklot, ne legyenek restek akkor már majd a helyszínen is belesétálni - kulturá(ltságu)nk nagyobb dicsõségére. De én inkább azt remélem, nem a mi kultúránk nyelve gondolkodik e szempontok beszédében. S - az egyértelmûség kedvéért nyomatékosítva - még csak nem is Frankfurt ürügyén, hanem egyáltalán.
Mert Frankfurt kapcsán - ha már szóba hoztam - nem az a valóságos probléma, tudatában van-e a jelenlegi folyamatok hiszterizált kritikája annak, mennyi ideig tart egy jelentékeny könyv méltó fordításának kieszközlése s a német piacon eladható kulturális termékké alakítása. Mert nyilván tudatában van, ha nem emlékszik is rá ilyenkor. S akkor még szóba sem hoztuk azt a munkánkat viszont napról napra tartalmilag bonyolító kulturális körülményt, amelyet semmiféle pályázattal, de még petíciókkal sem lehet áthidalni, nemhogy érvényteleníteni. Arról a kánonok közötti közvetítésrõl van szó, amelynek ambivalenciáit Kosztolányi így jellemezte: "Ha egy verset átplántálunk idegen talajba, gyakran elsorvad, nem is mindig a fordító hibájából, de az is megeshetik, hogy új életre kel, szebb lesz, mint az eredeti, mégpedig nem mindig a fordító érdemébõl. (...) Néha maga a nyelv szelleme hat. Ami nálunk rossz és elcsépelt, az náluk jó és eredeti, s megfordítva." Akár elhiszik tehát a bírálóink, akár nem: több fejtörést okoz az ilyen "interkulturális" feladat annál, hogysem még az is nyilvános bizonygatásra szoruljon, ezt a tényt is a magyar irodalom és kultúra legelõnyösebb, egyszersmind legteljesebb bemutatása érdekében vagyunk kötelesek esetrõl esetre mérlegelni. Tudva, hogy a teljesség nem mindig szinonim az elõnyössel.
Az úgynevezett kellemes meglepetések olyanok, amelyekrõl - problémát oldván meg - kevés okunk van beszélni. Vagy egyáltalán nincs, mert úgyszólván elrendeznek valamit, ami onnan fogva nem rendezetlen kérdés. E szempontból - csupán mert nemcsak kettõnkre tartozik, ennyiben kicsit "közérdekû" is - egyedül arra szeretnék utalni, hogy biztató tapasztalatnak tartom (többfelõl is szított) vitáink baráti rendezõdését Balassa Péterrel. Egy elmérgesedett, 1996-os eszmecsere emlékezete indokolja tehát, hogy mint önmagán, a személyes közegen túlmutató tényt, itt hozzam szóba. Sikernek tekintem továbbá, hogy - több év munkáját közreadva - sikerült megjelentetnünk egy Kosztolányit újraértékelõ tanulmánykötetet, elsõsorban a jövõ irodalomtudósainak eredményeit téve így hozzáférhetõvé.
Innen nézve az 1998-as év sem nem elõrelendítõ, de különösebben vissza sem rendezõ hatású. Nem volt szép a Tatáról folytatott vita, ahogy érvelés helyett az sem válik értelmiségi dicsõségre, ha a beszélõ alanyok ritkítása újabban már nemcsak tropológiai szinten fenyeget az asztalok borogatásával. Hogy mindez valóban csak "szigorúan irodalmi értelemben" van-e így, nehéz volna megítélni. Újabb ok arra, hogy a kultúrát, a mûvészetet, amelynek a közegében dolgozunk, már csak hagyományos méltósága és teljesítményi többlete miatt is ajánlatos távol tartanunk a politika diszkurzusától.
Berlin, 1998. dec. 4.

Kulcsár-Szabó Zoltán

Nem könnyû azokra a kérdésekre válaszolni, amelyeket a Jelenkor szerkesztõi megfogalmaztak, hiszen egy kalendáriumi év (bármennyire is stabilizálható intézményesen periodizációs eszközként) nem igazán lehet hasznosítható a (valóban) irodalmi események és folyamatok megítélésekor (még akkor sem, ha az irodalomelméletben éppen az elmúlt néhány évben vált divattá egy-egy évet teoretikus igényû, kultúrszemiotikai elemzés tárgyává tenni, például Hans-Ulrich Gumbrecht írt könyvet 1926-ról). A magyar irodalomtudomány és -kritika korábbi, hasonló jellegû összegzés-kísérleteinek (a '70-es években pl. az Irodalomtörténet ben közöltek ilyen típusú tanulmányokat) "megbízhatósága" legalábbis óvatosságra int, ugyanakkor ezek jól használhatók recepciós dokumentumokként, azaz az ilyen típusú vállalkozások mégsem tekinthetõk teljesen értelmetlennek.
A kérdéssorozat könnyebbik feladatát az 1998-as év jelentõs mûveinek kiválasztása jelentheti: itt egy-egy ízlésforma önrekonstrukciójaként, önfenntartásaként lehetne érteni a beérkezõ válaszokat. Jelen sorok írója számára - meglehet, nem túl meglepõ módon - Oravecz Imre több mint tíz éve készülõ, 1998-ban végül Halászóember címmel megjelent verseskötetére esik a választás, amely - idézve a Jelenkor körkérdését - "eddig fel nem ismert összefüggést" is hozott, amennyiben a kialakult könyv-forma bizonyos tekintetben alighanem módosításra kényszeríthetné az Oravecz költészetérõl írt kismonográfia Szajla -interpretációját, melynek a Halászóember könyv-koncepciója még nem állt a rendelkezésére. Némi csalódást okozhatott viszont a kötetkompozíció Kukorelly Endre H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. -jében, legalábbis a korábbi, folyóiratbeli közlések keltette várakozásokhoz képest.
Ha szabad az irodalomtudományra is kiterjeszteni a kérdést, mindenképpen kiemelkedõ eseménye az évnek az, hogy megjelent Szabolcsi Miklós monumentális József Attila-monográfiájának utolsó kötete (s ezzel egy olyan munka vált teljessé, amelynek olvasását szinte "kikényszeríti" az általa tárgyalt irodalmi korpusz), illetve Szirák Péter összegzõ könyve 1980-as évek magyar prózájáról ( Folytonosság és változás ). A folyóiratbeli publikációkat tekintve úgy tûnik, mintha 1998-ban az irodalomtudomány valamivel érdekesebb lett volna, mint az irodalmi termés.
Egy-egy mû megjelenése tekinthetõ folyamatnak is, ám ezt a jelentést kizárva az 1998-as évben nemigen vált világosabbá a kortárs irodalmi folyamatok alakulása (így pl. Darvasi László készülõ regényétõl és annak majdani fogadtatásától az volna várható, hogy érthetõbbé teszi, miféle kapcsolat áll fenn a "történelmi regény" mûfajának újrafelfedezése és a '90-es évek prózájának alakulása, valamint az e téren kialakult olvasói elvárások között, ám ez a regény még nem jelent meg).
Az "irodalmi élet" sok résztvevõje számára vélhetõleg az ez évi kormányváltás politikai eseménye jelentette az egyik legfõbb irodalmi eseményt, ez azonban - mint esemény - olyan természetû, hogy megítélésének legjobb szempontjai aligha az irodalomból nyerhetõk. Ami már közelebb visz egy feltételezett "irodalmi élet" színteréhez, az pl. az írószervezetek teljesen eltérõ módon megmutatkozó, de '98-ban egyaránt jól érzékelhetõ önmeghatározási, illetve szerepfelfogásbeli válsága lehet, bár ez inkább folyamat, mint esemény. Szintén itt említendõk meg azok a viták, amelyek a magyar irodalomnak a jövõ évi frankfurti könyvvásáron esedékes prezentációja körüli diskurzust meghatározták. Itt az tûnt a legérdekesebbnek, ahogyan az "irodalmi élet" különbözõ reprezentatív szereplõi, illetve a tágabb irodalmi nyilvánosság és a szélesebb közönség szembesültek a kánon fogalmával, és elkezdték használni, valamiféle értelemmel felruházni azt - sokan mintha most döbbentek volna rá, hogy ebbõl nemcsak egy lehet, sõt arra is, hogy van ilyen.
Ezek azonban jobbára olyan események, amelyek sem nem emelnek, sem nem rontanak egy "irodalmi év" megítélésén - "megint csak szigorúan irodalmi értelemben" (idézet a körkérdésbõl). Az év maga amúgy nemigen emelhetõ ki, sem pozitív, sem negatív értelemben az "irodalmi évek" hosszú sorából. Voltak, nyilván, akik dolgoztak rendesen, és bizonyára olyanok is, akik nem annyira.

Margócsy István

Márton László

Kedves Boglárka ,
bármennyire szeretnék is, nem tudok felelni a Jelenkor körkérdésére. A kortárs magyar irodalom szempontjából az idei évet kihagytam: nem élek az otthoni közegben, nincs áttekintésem róla, milyen könyvek jelentek meg, és nem jutok hozzá az otthoni folyóiratokhoz. (Ezt nem panaszképp mondom, ez munkám természetébõl következõen van így: leginkább olyasmiket olvasok, amik az íráshoz kellenek.) Úgy sejtem egyébként, hogy az idei év, ellentétben a tavalyival, inkább lírában erõs: elég említenem Oravecz, Kukorelly, Bertók László, Simon Balázs új köteteit, vagy Borbély Szilárd új, egyelõre kéziratban olvasható verseit. De beszélhetnék Tar Sándor új regényérõl vagy Zilahy Péter megjelenõfélben levõ prózájáról és persze Rugási Gyula új tanulmánykötetérõl, amely (különösen a tavalyi Örök romok kal együtt) szerintem nagy dobás. És még folytathatnám. Mindez azonban két okból sem kielégítõ válasz. Egyrészt azért nem, mert (ellentétben az elõzõ évekkel) nem tudhatom, nem hagytam-e ki valami fontosat, nem kerülte-e el olyan mû a figyelmemet, amelyet preferenciáim szerint okvetlenül említenék. Másrészt épp az irodalmi tényeket és azok összefüggéseit nem látom: nem vettem részt az idei találkozókon, nem követtem a szóbeli és a sajtóbeli vitákat, ezért épp az év egészének megítélésére nem vagyok képes. (Amihez persze némi idõbeli perspektíva sem ártana, hiszen még benne vagyunk az évben.) Ígérem, hogy jövõ ilyenkorra felveszem a fonalat, és ami csakugyan mulasztás, azt be fogom pótolni.
Szeretettel üdvözlöm a Szerkesztõséget:
Márton László

P.S. Egy irodalmi tényt mégiscsak ideírnék: az idei év egyik jelentõs hozadéka, hogy Darvasi befejezte A könnymutatványosok legendájá t. Itt Berlinben van is példány a kéziratból; még nem láttam, de majd.
 

Mekis D. János

Egy irodalmi évet (évjáratot?) bajos egészként, egységként tekinteni - agronómiai szemlélete lenne ez a literatúrának: terméseredmények, termésátlag stb., esetleg szõlészeti-borászati metaforikát lehetne bevonni az irodalomértelmezésbe... Az év éppúgy önkényesen megválasztott történeti korszak, mint az évszázad vagy az évtized a történettudományban vagy a popkultúrában. 1968 után valószínûleg a 2000. évet fogják majd olyasféleképp év nek tekinteni értelmezõi (azaz elkötelezettjei, rajongói, misztikusai), ahogyan például a XVIII. század század ként tudta önmagát. 1998 ebben az értelemben nem év; de nem is korszakhatár, ahogyan 1948 vagy akár 1986 is annak tûnhet a hazai irodalomértés bizonyos nézõpontjaiból.
Intézményi szemszögbõl vagy akár praktikusan persze mégiscsak beszélhetünk "az 1998-as év magyar irodalmi termésérõl", ahogyan az a felhívásban szerepelt. Különben is, ahogy látom, oly válaszadók, mint Kosztolányi, Karinthy, s különösen az aggályos Babits példái arra intenek: a körkérdéseket mindig komolyan kell venni.
Mindenekelõtt leszögezném tehát, hogy mi nem történt - szerintem - 1998-ban: nem keletkezett olyan mû, amely úgy reprezentálná az évet (évtizedet?), mint Závada Pál és Hazai Attila 1997-es regényei. A Jadviga párnája és a Budapesti skizo ugyanis mintha két nagy befogadói elváráshorizontnak megfelelõ, reprezentatív szövegként viselkednének. Eddigi recepciójuk alapján úgy tûnik, kifejezetten provokálják az olvasót jelformáik elfogadására vagy elutasítására, az 1998-as esztendõ irodalmi vitáinak egy része legalábbis kifejezetten ezzel foglalkozik (különösen Hazai kapcsán). (Nem gondolnám azonban, hogy "nemzedéki regényekrõl" lenne szó, bár nyilván egy ilyen törés, megosztottság állítása mellett is lehetne érveket találni, a különbözõ vitacikkeket, elõadásokat áttekintve.)
Garaczi László új, az elmúlt évben közreadott könyve, a Pompásan buszozunk! bizonyára jelentõsebb regény, mint a fenti kettõ. Annak tûnik nyelvi-poétikai összetettsége alapján - melyet egyébként korántsem szövegimmanens szempontnak, hanem egy dialógus-jellegû befogadás nyitóhelyzetének tekintek - irodalmilag azonban kevésbé reprezentatív. Ha reprezentációról beszélünk ugyanis, az irodalom intézményrendszert s diskurzusok párbeszédét jelenti inkább, semmint "független olvasásra" felkínálkozó szövegeket. A korhoz kötöttség innen nézve olyan erõteljesnek tûnik a Jadviga... és a Budapesti skizo esetében, amely lehetetlenné teszi a - mégannyira óvatos - transzcendáló befogadást. Provokáció, illetve (meg)felelés valamiféle elvárásoknak? Az értelmezéshez bizonyára szükséges bizonyos távolság. S ez az, ami egy ilyen (korhoz kötött) körkérdés/körválasz helyzetben nincsen meg.
A teméseredményt áttekintve elkerülhetetlenek a felsorolások. Eltekintek azonban a szépírók és mûveik sorra vételétõl, inkább néhány jelentõs, irodalomról szóló könyvet említenék. 1998-ban jelentek meg, többek között, Farkas Zsolt, Fogarasi György és Müllner András, H. Nagy Péter, Kálmán C. György, Kékesi Kun Árpád, Kulcsár Szabó Ernõ, Kulcsár-Szabó Zoltán, Szegedy-Maszák Mihály, Szirák Péter, valamint a pécsi Sensus Csoport tanulmánykötetei. Nincs hely itt ezeket részletesebben méltatni, így csupán egyetlen könyvrõl szólnék néhány szót, az Újraolvasó. Tanulmányok Kosztolányi Dezsõrõl címûrõl (szerkesztette Kulcsár Szabó Ernõ és Szegedy-Maszák Mihály). Az újraolvasás természetesen újraértést jelent, s ez esetben a magyar irodalomtörténeti kánon átrendezését is: Kosztolányi egy képzeletbeli elsõ helyre látszik kerülni a magyar irodalmi modernség történetében, legalábbis ez tûnik ki e magas színvonalú tanulmánygyûjtemény legtöbb szövegébõl. Hogy ez idõnként például Babitscsal szembeállítva történik meg, bizonyára vitákra ad majd alkalmat. Ezek azonban 1999 irodalmi eseményei közé fognak tartozni.
Ha módomban állna folytatni a termés áttekintését, többek között néhány könyvkiadó, mint az Európa, a Jelenkor, a Latin Betûk, a Magvetõ kultúrmissziónak is bízvást tekinthetõ tevékenységérõl írnék, hiszen e kiadók Wittgensteintõl Ecóig számos jelentõs szövegfordítást adtak közre. De most éppúgy nem szólok róluk, mint a folyóiratokról: a ThélŠme -tõl a Jelenkor Pompeji -számáig, pedig ezekrõl is volna mit beszélni.

Mészáros Sándor

(A költõ felel) Az irodalom állapotáról a Jelenkor szerkesztõi által feltett kérdésekre legáltalánosabb szinten Illyés Gyulával együtt felelhetek, aki mintegy helyettem is beszélt egy születésnapi interjúban: "Nem hiszem, hogy oly sok volna a tehetség, de hiszem, hogy a nép életerõs, szívós, s ezt olyan jelek mutatják, mint a magyar munkás munkaszeretete, szakértelme, a parasztság életszeretete, a középrétegek érdeklõdése. Életerõs, fölfelé menõ népnek érzem ma a magyar népet, s ilyennek érzem a magyar irodalmat is. Azt érzem, hogy jó a magyar irodalom szelleme, s ez nemcsak az írókra, hanem mindenekelõtt az olvasókra vonatkozik. Az olvasók igénye, tisztánlátása megnõtt. Megbukott a másodrendû irodalom, az olvasók visszautasítják a rossz irodalmat, az olvasóknak nem kell az irodalmi selejt sem. Az irodalom területe megtisztult, s sok lehetõség nyílt meg az írók elõtt. Elmúlt a személyi kultusz idõszaka, amikor rossz irodalommal akartak jó ügyet szolgálni. Most, hogy tiszta a mezõ, felvetõdik a kérdés: mivel vessük be? Óriási, izgalmas feladat a fiatal írók, költõk és prózaírók számára: hogyan nyomul elõre az igényes, jó irodalom. Az olvasó és a magyar szellemi élet figyelme keresi a jó mûveket. ¯Nagy munkásfelvétel van - mondanám az üzemek munkáskeresletének mintájára: nagy írókereslet van, kereslet, szükséglet jó írókban, nemes mûvekben, zsenikben, ha úgy tetszik. (...) Igen, a lehetõségeket optimistán látom. Nem mondanám ugyanezt az úgynevezett irodalmi életre. Az írók körében merevséget, depressziót érzek. Nincs meg az a jó szellem, amelyet a szovjet vagy a francia irodalomban látunk. Azt hiszem, kevés kellene, hogy jó irodalmi élet bontakozzék ki." (In: Hajszálgyökerek, Bp., Szépirodalmi, 1971. 472. o.)
(Egy másik költõ felel) Csak ismételni tudom: igen, a lehetõségeket optimistán látom, noha az 1998-as év személyesen a lehetõ legrosszabb volt. Ez az év majdnem végleg meggyõzött arról, hogy a kisszerûség, a hazugság, a tehetetlen lustaság és a gyûlölet közegében nem érdemes tovább dolgoznom. "Hát Új Tapasztalat sose jön. Sose, ettõl nem kell szorongani." Ha szabad így mondanom, kivételesen nem értek egyet e másik költõvel, nem értettem egyet sem 1997-ben, és nem fogok egyetérteni vele 1999-ben, csak ebben az évben hittem azt, hogy... Így, egyelõre, nem tudom elhelyezni ezt az évet "saját képzeteletbeli évrangsoromban".
("Szigorúan irodalmi értelemben") a legjobb szöveg, amit ebben az évben olvastam, Tolsztoj Hadzsi Murat címû elbeszélése volt. A magyar kiadás jegyzeteiben az olvasható, hogy Tolsztoj tíz évig írta ezt a mûvét: "Legérettebb, tizedik szövegváltozatával 1905-ben készült el, noha az író még ekkor sem tekintette befejezettnek mûvét." - És Tandori Dezsõ: Még így sem címû kötete (1978)!
(A leginspirálóbb [zárójeles, fél]mondat) "...aki nem újraolvas, az szükségképpen mindenhol ugyanazt a történetet olvassa" Roland Barthes: S/Z.
("Ami éppen ellenkezõleg, fékezõ hatással bírt") Megszûnt a Pompeji . Nem a legjobb magyar folyóirat volt, mert ilyen talán nincs; hanem a mai gazdag (!) folyóiratkultúrában érdemes volt figyelni rá, majdnem minden számára.
(Az idén megjelent legjobb versre) az egyik barátom hívta fel a figyelmem, ami persze túlzás és azonnal cáfolható, mint minden efféle állítás. De én megörültem ennek és magamban lelkesen jóváhagytam, tényleg. A Pompeji búcsúszámában olvasható Szijj Ferenc V[-ötödik rétegszöveg] címû verse, amelyet - nagyvonalúan - éppen a Jelenkor adott közre.
(Na jó, próza-ügyben elfogult vagyok) Tar Sándor: Nóra jön címû novellája az Alföld 1998/12. számában!
(Olvasói kudarc) Kamaszkorom "bálványának", a Harc a fehér báránnyal költõjének egyik új versét negyedszeri próbálkozásra sem bírtam végigolvasni. Eddig kb. a feléig jutottam el.
(Az idei kezdõ tizenegy - avagy a lágyszívû kántor esete a könyvlistával) Borbély Szilárd: Ami helyet (kézirat!), Háy János: Valami nehezék, Kukorelly Endre: H.Ö.L.D.E.R.L.I.N; Bartis Attila: A kéklõ pára, Garaczi László: Pompásan buszozunk! , Kõrösi Zoltán: Történetek a csodálatos csecsemõk életébõl , Podmaniczky Szilárd: Vastag Sapka, Tar Sándor : Lassú teher ; Bényei Tamás: Apokrif iratok, Dávidházi Péter: Per passivam resistentiam, Szegedy-Maszák Mihály: Irodalmi kánonok . - Most olvastam el Németh Gábor: A huron tó címû kötetét. Rendeljek el cserét a 89. percben? Kit hívjak le? Vagy korrektúráig lehetõleg már ne olvassak újat?!
(Sárbogárdi Jolán) "Mennek az évek, mint a gázóra."
 

Mikola Gyöngyi

Idén a könyv: Szentkuthy Miklós naplója 1935-36-ból, Az alázat kalendáriuma (Magvetõ Kiadó). Kiadását azért tartom fontos eseménynek, mert az esszének mint mûfajnak és mint tudásformának az utóbbi években sajnálatosan csökkent az árfolyama az irodalmi tõzsdén, s vele együtt annak a Rugási Gyula által magyar szinkretikus hagyománynak nevezett szellemi vonulatnak is, melynek Hamvas és Határ Gyõzõ mellett Szentkuthy az egyik meghatározó képviselõje.
A könyv "szenzációja" (Szentkuthy gyakori szava, akárcsak a hypochondria) számomra: az állandó hintamozgás élet és mûvészet, érzéki tapasztalat és etika, misztika és racionalizmus, Kant és Nietzsche stb. között; a végletek és paradoxonok egymásnak feszülése és egymásba oldódása az Egész utáni szenvedélyes vágyakozásban. Az utolsó fejezet egy ragúzai utazás emléke. Szentkuthy mûtárgynak tekinti Dubrovnikot, mégpedig olyan mûtárgynak, ahol a káosz és rend egyesülése történik minden részletben, bár különbözõ, egymással ellentétes rendezõelvek szerint. Felfedezi alkotóelemeit a kõben és a klorofillban, rendezõelveit pedig egy templomkapunak és egy mohamedán villa rács-kapujának mértani formájában és "spórázó" ornamentikájában.
"¯...'t was the name that broke the heart - ahogy egy 17. századi angol költõ írta - rá kell jönnünk, hogy ¯élet és ¯mûvészet nem reális különbségek, hanem nevek: a hozzájuk való ragaszkodás nem a valóság elfogadása, hanem nominalista idegesség" - mondja Szentkuthy abban a fejezetben, ahol a tiszta irodalom és a tiszta nem-irodalom megkülönböztetését óhajtja lebontani. (Félek, már csak e belátás birtokában sem fogok tudni "szigorúan irodalmi értelemben" válaszolni a feltett kérdésekre.)
Az év fontos novellája volt számomra Darvasi László Stern úr címû írása a Szerelmem, Dumumba elvtársnõ címû kötetben (Jelenkor Kiadó). Régóta próbálom ugyanis megfejteni Darvasi meséi és történetei mögött a "láthatatlan történetet", kezdetben rejtett, majd mindinkább kibontakozni látszó teológiáját. És ez a novella mint a szerzõ sajátos önarcképe, sors-metaforája, váratlanul új megvilágításba helyezte Darvasi korábbi írásait is (a Szív Ernõ-szövegeket is ideértve). Most kezd csak körvonalazódni elõttem centrális problémájuk, vagyis, hogy létezik-e bûn, és ha igen, mitõl válik az ember bûnössé. A Stern úr címû novellában az emberek bûne, mulasztása a hallgatás, Istenrõl való megfeledkezés. Stern úr, aki nincs tudatában annak, hogy mit tesz, megtöri a csöndet, s ezáltal mintegy "alkalmat ad" a néma tartománynak, az elhallgatott realitásnak, hogy betörjön az életbe. Stern úr, aki Isten nevét hiába próbálta szájára venni, s aki Isten neve után a többi szót is fokozatosan elveszíti, végül maga lesz a szó, Isten rettenetes megnyilatkozása, félelmetes jele az emberek számára. Annak eldöntése, hogy mirõl beszélünk, és mirõl hallgatunk, Darvasi világának törvényei szerint egyáltalán nem áll szabadságunkban. Hogy is írta az angol költõ? "...a név volt az, ami összetörte a szívet."
"Talán letörölhetnénk már a horizontról Nietzsche mondatát, hogy Isten meghalt" - emlékezetem szerint így hangzott Tolnai Ottó gondolata egy kiállítás megnyitóján a szegedi Régi Zsinagóga kertjében ez év augusztusában. "Az év mondatának" is nevezhetném, ha szerepelne ilyen kérdés a körlevélben, és ha nem lenne túl reklám-ízû a megfogalmazás a kijelentés tartalmához viszonyítva. Éppen akkor jött ez a mondat, amikor Darvasi teológiáján gondolkoztam, de "szenzációja" persze nem csak ebben állt, hanem a gesztusban, ahogy visszavesz egy másik kitüntetett mondatot, formálhatónak, átalakíthatónak tételezve ezzel szellemi tradíciónkat. És egyúttal áthúzza, "felülírja" Derrida törlésjelét is. A mondat ugyanakkor csak egy javaslat, mely új teret próbál nyitni a gondolkodás számára, felmutatja az üres táblát, és hogy csak rajtunk múlik, mit kezdünk vele, mit írunk rá, kinek a nevét.

Nagy Gabriella

A '98-as év irodalmáról elõször a törökülés jut eszembe. Nyugalmi állapot. Még nem jóga, de néhány koncentrált mozdulattal és némi kontemplációval lehetne belõle az is. Nem térdelés és nem guggolás, kimunkált egyperces gimnasztika.
Az irodalomnak, ahogy minden másnak itt e honban, nincsen általános jó közérzete, az irodalom túlterhelt, megkísértett és állandó hiányérzettel küszködik. A nagy mû, azaz a felkent íróvá, az irodalom papjává válás alapvetõ kritériuma, csak nem érkezik. Vagy nem látni, vagy nem kell.
A részletekbe fúló élet részletérzékeny és rálátásra képtelen irodalmat kreál. Sem a világnak, sem a megszólalásnak, de még a kötetmegjelenésnek sincs valódi súlya. Az énnek egyre inkább. A teljesítmény énépítés.
A súlyok elvesztése együtt jár a kifulladás érzésével, nem az elbeszélhetõségben veszett el a hit, hanem a kimondásban. Méltán követel teret magának az irodalomban, ami irodalmon kívüli, legyen akár a dilettáns, éretlen, ártatlan, területen kívüli perspektíva vagy más mûvészeti ágak/médiumok látás- és gondolkodásmódja. A lényeg a vérátömlesztés.
Nemcsak egzisztenciális okai vannak annak, hogy a mozi, a színház oly erõsen preferált területe lett az irodalomnak. Az erõs mûfaji fluktuáció - vendégmûvészek jönnek-mennek, mûfajvándorok esnek át a ló egyik oldaláról a másik oldalra - valamiféle örök kísérletezõ kedv megnyilvánulása is. Jobb esetben.
Ugyanúgy nagy igény mutatkozik a más, a friss hangokra, a nõi, dilettáns irodalomra, a naiv, természetes vagy reflektálatlan látásmódra, ami nyilván arra vezethetõ vissza, hogy az irodalmi beszédmódok és perspektívák elvesztették hitelességüket, a valósággal szemben kevéssé voltak képesek alternatív valóságokat teremteni és felmutatni. Mindez persze együtt jár azzal is, hogy az irodalom zárt, artisztikus budoárjainak ajtajai feltárulnak, és a közösség, közönség, a populáris mûfajok, gesztusok felé utakat nyitnak. A törekvés az élet és mûvészet egymáshoz való közel hozására más módon is megnyilvánul, jelesül, hogy egyre több az írott szón túli, akciószerû történés egy-egy kötet körül, amely nem csupán csinnadratta kíván lenni, hanem szerves részévé válik a papíron megjelenõ gondolatnak.
A '98-as év nem kifejezetten az irodalom éve volt. Születtek jó mûvek, a kritikát, olvasót mozgásba hozó opusok: Tar Sándor, Garaczi, Németh Gábor, Zeke, Péterfy, Peer, Térey, Bartis, Tóth Krisztina, Vörös, Darvasi és még sorolhatnám. Vannak közöttük kedvenceim is, de teljes szívvel és ámulattal csak Tar Sándorról tudnék beszélni - valószínûleg az õ könyveit és mondjuk az Alföld decemberi számát tenném el magamnak az új évezredre -, noha vitathatatlan értéket képvisel mindahány említett, s nyilván sok meg nem említett munka is.
Persze voltak kis és nagy veszteségeink is: a Pompeji megszûnése, az ÉS novellapályázata, hogy megjelenhetett egy olyan elsõ kötet a könyvheti standokon, amely majd száz hibát tudhatott magáénak, a Frankfurti Könyvvásár körüli hisztéria, Mészáros Sándor távozása az Alföld tõl, és a legfájdalmasabb, Nagy Atilla Kristóf halála.
De élet van a városban (legyen az Pécs, Szeged vagy Budapest), sorolhatatlan számban felolvasások, viták, beszélgetések, temérdek literatúrai csevely és rendez-vous, nagy nyereség a Kortárs Irodalmi Központ, amely még nagyobb lehetne, ha egy eleddig ismeretlen, de feltétlen tehetséges, nagy reményû nemzedék vagy mellõzött csodapókok színesítenék a felolvasók listáját.
Kívánom hát, hogy az irodalom a szórakoztatás és szellemi együttlétek egyik legélõbb formája maradjon, hogy egészségesebb mentális közérzetben teljen el ez a pár év az évezredbõl, és hogy legyen értelme a bölcsességnek: Nevelj fel egy gyereket, ültess fát, írj egy könyvet.

Pályi András

Reményi József Tamás

1998. november 10. Varga Lajos Márton felhív: köszönteném-e lapjában Takács Zsuzsát a születésnapján? Örömmel vállalom, néhány hónapja a hétvégi melléklet társbérletében (négyen osztozunk, kritikusok, egy hasábon) Keresztury Tibor úgyis elhappolta elõlem A bûnök számbavételé t, az utóbbi idõk egyik legelbûvölõbb kötetét. Keresgetem a kivágatok közt Keresztury cikkét - a recenziócímek mögül sorra elõjönnek 1998 verseskönyvei: ez az év az övék volt. Egybeállt Oravecz Szajla-"regénye" (és azzal a meglepetéssel szolgált, hogy Halászóember címen poétikailag még annál is jelentõsebb vállalkozás lett belõle, mint ami a ciklus folyamatos írása-közlése közben látszott). Újra kötetnyi kedvvel szólalt meg Marsall László Rabelais-zaftosságú hangja (Pókhálófüggvények ), és rákontrázott az ifjabb vágánsok dikciójával Térey János ( Térerõ ). Megint versben volt erõs Kukorelly, ahogy Hölderlinnel sakkozott (jövendõ antológiaszerkesztõknek ajánlanám a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. 64. oldaláról a valaha írt legszebb magyar hazafias költemények egyikét). Bertók László valóra váltotta, ami elvben gondolható volt: a nagy szonettkorszak után e korszak kincseivel megrakodva tudott visszatérni korábbi lírája terepére ( Deszkatavasz ). Még mindig romolhatatlanul üde Cselényi Béla ( Madárbüntetõ jének köszönhetem az év rímét is: "aki azt mondja / drótostót / gerinces / megjárta rodostót"). És jött Bogdán László az Átiratok múzeumá val (istenem, milyen butaságot írtam róla kezdõ kritikusként...), és jött Villányi a Vivaldi jával, és Gergely Ágnes a kétszólamú könyvével ( A barbárság éveibõl) , és, és, és...
November 14. Az Írószövetség közgyûlésén az álmos csöndbe beleszónokolta egy tagtársunk, hogy márpedig elég volt a defenzívából, a jövõben sokkal erõteljesebben kell képviseltetni a Szövetség íróinak érdekeit más írókkal szemben, és bizony, ha a Szövetség delegáltja valamely kuratóriumban ellene szavaz az övéi könyvének, díjának, rádiójának, frankfurtjának, ellenben más könyvére, díjára, rádiójára, frankfurtjára voksol, akkor azt vissza kell hívni. E rövid sorozat nyomában egy másik tagtársunk is kilõtte a sajátját. Ez többek közhangulata most a mi kis berkeinkben. Természetesen kizárólag az irányzatoktól, politikai és alkotói hovatartozástól független értékek jegyében.
November 18. Megkaptam az akkreditációmat a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumába. A fentiek értelmében most meg vagyok lõve. Merthogy a Magyar Írószövetség választmányának, valamint a Szövetség Arany János Alapítványa kuratóriumának tagja vagyok, ám az MKA-ba a Szépírók Társasága és a József Attila Kör delegált. Az ellenség. Vagyis én minden döntésemben valahol áruló leszek. Az értékek jegyében.
November 20. Hogy "hol helyezném el 1998-at egy évrangsorban"?
Amióta az eszemet tudom, a magyar irodalomnak "szigorúan irodalmi értelemben" nem voltak rossz évei, csak kiállhatatlan szerzõi és olvasói. Bizakodva és szorongva várom az Újesztendõt.

Selyem Zsuzsa

Szilasi László

Hát, amennyire meg tudom ítélni, talán ez volt az elsõ olyan év 1989 óta, amelynek során az irodalmi élet valóban, harag nélkül ismerte fel és (majdnem) teljes mélységében, sértõdés nélkül (de legalábbis a szokottnál kevesebb érzékenységgel) szemlélte a tényt, hogy az irodalom kevesek dolga, ügye és öröme. És ami még fontosabb: nem mindig higgadtan, nem mindig tudatosan, de apránként le is vonta az ebbõl adódó intézményes konzekvenciákat. A Mûcsarnok és a Magyar Irodalom Háza rendezvénysorozatai és a Törökfürdõ mûködése ebben a tekintetben számomra kiemelkedõ fontosságúnak tûnnek.
Ami mármost az irodalmi termést illeti: ha az "irodalmi tény" jelzõs szerkezeten irodalmi szövegeket értünk, nem nagyon tudok veszteségeket elképzelni.
Vagy jó, legyek szigorúbb: ebben az esztendõben nagyon rossz új könyvet nem olvastam.
Ami a (számomra) új felismeréseket illeti: Háy János Dzsigerdilen je, Láng Zsolt Bestiárium a és Darvasi László készülõ (sõt ebben az évben tulajdonképpen elkészült) regénye után Németh Gábor A huron tó címû novelláskötete és Garaczi László Pompásan buszozunk! címû regénye - a tematikus kötõdések kifejlése után - immár mûfajilag is világossá tették, hogy a mai magyar próza alakulására különösen nagy hatással lévõ hagyományszálak egyike mindenképpen a (régi) magyar emlékirat-irodalom. Ez - remélhetõleg - csupán egy állomás: az, hogy a históriás énekek és a széphistóriák után most a magyar régiség egy újabb mûfaja került be az irodalom eleven körforgásába, nem csupán a múlt birtokbavételének tekintetében tölt el reményekkel, hanem azért is, mert bizonyos vagyok benne, hogy a régi magyar irodalom még számos, a mai irodalomra nézve minden bizonnyal megtermékenyítõ erejû újdonságot rejteget - remélhetõleg már nem nagyon sokáig.
Ugyanakkor nem titkolnám el, hogy némi aggodalommal figyeltem azt a (leginkább talán Garaczi új kötetében kitapintható, de meglehetõsen átfogónak tetszõ és gyakorta ki is mondott) törekvést, hogy poétikailag talán vissza kellene egy keveset venni a (számomra oly kedves) eszement, utalásokkal, idézetekkel, narratív trükkökkel tömött szöveg eszményébõl és gyakorlatából. Mi marad? Marad-e valami? Ez az (egyébként: számomra némiképp váratlan) aggodalom azonban szerencsére túlzottnak bizonyult. A szövegek a szokottnál talán valóban jóval könnyebben kezelhetõ felületeket kínálnak fel, de a lassabb (a szövegek által szakszerûen és célzottan lassított) olvasás továbbra is megleli a maga bonyolultabb örömeit: ugyanazon régrõl ismert (nyelvi) problémákkal szembesülhet - ami, ugyebár, úgy lenne meglepetés, hogy közben csalódás. A korábbiaknál azonban annyival alaposabb a kidolgozás, hogy az olvasó tulajdonképpen mégsem lehet biztos benne, hogy továbbra is "ugyanazon" régrõl ismert (nyelvi) problémákkal került szembe. És a csalódás éppen e ponton válik újra meglepetéssé.
Minden friss olvasmányélményemet összevetve az 1998-as év számomra legfontosabb mûvének két verseskötet bizonyult: Kukorelly Endre H.Ö.L.D.E.R.L.I.N .-je és Oravecz Imre Halászóember e. Valamicske távlatot nyerve, némiképp lehiggadva is az a meggyõzõdésem, hogy Kukorelly verseskötetével a mai magyar költészet reprezentatív és axiomatikus darabja született meg, amely oly módon képes megnyitni magát immár hagyományosabb olvasásmódok felé is, hogy közben semmiféle engedményt sem kell tennie saját korábbi poétikai újításaival szemben. Az Oravecz-kötettel kapcsolatban pedig valóban nagyon nehezen tudok elképzelni olyan jelzõt, amely túlzónak bizonyulhatna. A fékezhetetlen lassúságú és hihetetlen erejû nyelv, az elmúlt világ újrateremtésének minden részletre kiterjedõ és végigvitt igyekezete, a (gyengeségeivel együtt is vállalt) szerkezet teljes kiépítése és nem utolsó sorban a terjedelem együttesen olyan szövegegyüttest eredményeztek, amelynek helye megítélésem szerint vitathatatlanul (mondom, hogy nem nagyon lehet túlozni) e század legfontosabb, viszonyítási pontot jelentõ szövegei között van.
Szóval szerintem csöndes, nyugodt, rendes kis év volt, fontos intézményes felismerésekkel, termékeny irodalmi irányok higgadt kimunkálásával és két remekmûvel.
Ennél sokkal többet nem szoktam kívánni.

Takáts József

Tarján Tamás

igencsak kevés arra, kedves pécsi barátaim, hogy megválaszoljam, mennyire volt karakteres - az én tetõtéri szobámból nézve - az 1998-as esztendõ magyar könyv- és folyóiratkiadása. Nyolc-tíz kérdést felölelõ kérdéshalmazotokra tehát csak vázlatosan felelhetek.
A hetvenes-nyolcvanas években majdnem két évtizeden át (második számától kezdve a rövid sorvadási periódus küszöbéig) egyik szerkesztõje lehettem a Látóhatár nak (elsõsorban a szépirodalmi és a kritikai rovatnak). A tallózó laptól történt kipenderülésemet azzal vészeltem át, hogy továbbra is összegereblyéztem elképzelt számokat. Máig ezt teszem. A tartalomjegyzékébõl áll egy-egy lapszám. A gyakorlaton azonban változtattam. Annak idején például május végén, részint a júniusi folyóiratok akkor még létezõ nyomdai levonatai alapján, a júliusi Látóhatár t készítettük, általában föllelkesülve az újraközölhetõ szövegek szép számától. Mostanság negyedéves elcsúszással dolgozom. Mondjuk novemberben "szerkesztek" egy júliusi vagy augusztusi számot. Azt tapasztalom: röpke pár hónap is elegendõ, hogy a legtöbb közlemény megfakuljon; ami elsõ olvasásra érték volt, másodikra a közöny csöndességébe, esztétikai vagy szaktudományos tartaléksorba húzódjon; vagyis ne teljék ki (vagy be) a virtuális Látóhatár hagyományos 240 oldala. Természetesen szeretem irodalmi folyóirataink egy részét, fõleg a Forrás tematikusszám-igényét (és bármely erõs összeállítást, könyvszerû különszámot), a 2000 engem érdeklõ egyharmadát, az Alföld nagy, a mûhelyteremtés érdekében akár részrehajló tömbjeit, a Holmi makacs nívósságát, a Jelenkor publikációinak asszociatív hullámzását, a Parnasszus fõleg pályakezdõket harcba dobó negyedévi attakjait, közelebbi szakmai orgánumaim - az akadémiai periodikák, valamint a Kritika, a Színház , a Criticai Lapok , az Ellenfény - tudományos, esszéisztikus és elemzõ közleményeit. Nem sorolom, nem udvarlok. De - bár egy szépen megszerkesztett lapszám önmaga tanúságaként fönnmarad, beleírja tényét az egyetemes magyar folyóiratkultúra folyamatába - számomra a lapok addig érnek igazán sokat, amíg szövegeik nem jelennek meg könyv alakban (kell-e mondanom, hogy a tudományos munka során visszanyerik elemi jelentõségüket? - de most nem errõl beszélek). A legutolsó féltett folyóiratszámom három és fél éves: az MCMXCV júliusi 2000, Szilágyi Ákos máig csak ott föllapozható Szittyaszótár a miatt. És tépek minden lapot, amelyben Lázáry René Sándor-vers mutatkozik a ki-tudja-mikori Lázáry-tomuszig (bevallom, három folyóiratot kivéve nem az évfolyam-köttetõ literátorok közé tartozom, hanem a lapdaraboló, kolligátumkészítõ barbárok táborába. Ennek köszönhetem a sok száz szemelvényes házi szöveggyûjteményemet is. Ha az utolsó harminc év irodalmáról kell elõadnom, általában elég vaskos könyvek helyett könnyû kivágatokat elpakolnom).
A Nemzeti Kulturális Alap Folyóiratkiadási Szakmai Kollégiuma minap leköszönt elnökeként havonta 40-80 folyóirat került a kezembe. Sok. Sok - a lapgazdákhoz és a "szerzõi kínálathoz" képest. Lapjaink lokális elosztása is rossz. Nem folytatom, mert sem Jankovics Marcell barátomnak (NKA), sem Szilárd Gabriellának (Soros Alapítvány), sem másnak nem óhajtok érveket szolgáltatni a lapok (nem-)támogatását illetõ drasztikus lépésekhez.
A hazai könyvkiadás? Sokszínû, persze. A könyvszakma 1998-ban harcolt ki itt nem részletezendõ komoly eredményeket, ábrázatán az enyhe bizakodás vonásai is megjelentek. (Szép)irodalmi címeket azonban nem mondok. Részben azért sem, mert ma sokszor az irodalomelmélet a szépirodalom, és a szépirodalom is elméleti.
1998 egyrészt a múltbanézés: 1848/49 éve volt; másrészt a várakozásé: az ezredvégre készülõdésé. Engem a magyar könyv jelenleg nem "tételesen", hanem az idei Frankfurti Könyvvásár "díszvendég"-aspektusából, kulturális címerünkként érdekel. A frankfurti készülõdés már-már botrányos anomáliáit nem emlegetem. Ismertek. Azt viszont itt is elmondom - mint a Könyvvilág címû, kimúlt könyvszakmai lap utolsó, szerzõdéses szerkesztõje -, hogy 1998 végéig minden lehetséges fórumon hiába instanciáztam javaslataimmal, jelezve: Magyarország nem mehet Frankfurtba egy fõállású, szakavatott szerkesztõ által (nem általam) jegyzett, korszerû felszereltségû, nemzetközi tájékozódású könyvszakmai lap fedezete nélkül. Ennek a lapnak legkésõbb 1999 ünnepi könyvhetétõl havonta az olvasókhoz kellene kerülnie. Már csak a csoda segíthet.
Az általánosságok után azért írjak le legalább egy könyvcímet. A tavalyi év számomra legmegragadóbb új magyar könyve egy magyarul kevéssé tudó, már nem élõ cseh író (Petr Rákos) Corvina, azaz a hollók könyve címû, édesapja (Rákos Péter) által nyelvünkre fordított regénye volt (megjelentette a Kalligram Könyvkiadó Pozsonyban).
Köszönöm, hogy egy érdekesnek ígérkezõ körválaszban elmondhattam, ami egyébként nem kívánkozott ki belõlem.