Nincs kizárva igazad volt
amikor átfuttatva számítógépeden
a PC-fejezetet
azt a megjegyzést tetted
soknak
direktnek találod a képzõmûvészeti
utalást
sõt a vége felé
tetted hozzá
még mintha valami furcsa felülnézet
nem tudom pontosan minek is nevezzem
a nagyképûség tünetei
is mutatkoznának
mondom nincs kizárva igazad van
de én (mármint pp howard)
valóban másképpen
majdnem azt mondtam komolyabban
foglalkozom ezekkel a dolgokkal
példának okáért
anna mark mûvészetével
egyáltalán a fehérrel
festõ szûz anyagokkal
dolgozó mûvészek
családjával stupica gliha
veszelszky tartaglia menyus marko celebonivic
hogy jovánról ne is beszéljünk
akinek tudod én kubikolom az
alabástromgipszet
kubikolom ahogy a curie-házaspár
kubikolta
a szó szoros értelmében
a szurokércet
tehát ahhoz hogy a gipsz liszt
tengeri só
szakértõjévé
legyek ugyanannyi szurokércet
kellett kubikolnom mint gipszet lisztet
tengeri sót
s akkor még a legfontosabbról
musicról
(õ a századvég
legnagyobb mûvésze)
nem is beszéltünk
az õ kátrányból
felbukkanó arca
olyan akárha meszesgödörbõl
bukkanna fel
ami viszont azt a furcsa felülnézetet
mondjuk ki nyugodtan nagyképûséget
illeti
azt a valamit ami annak tûnhetett
s tûnhet most is
habár most nem lenne szabad
nem
még csak annak tûnnie sem
lenne szabad
hiszen music is mindent többszörösen
visszavont
megélte visszavonta a jelfestészetet
megélte visszavonta az informelt
s csak aztán vonta vissza magát
a festészetet
ám úgy
egyedül õ úgy hogy
az a valami
(visszavont festészet) amit mûvel
istenem hogyan lehetséges ez
amikor az õ kátrányból
felbukkanó arca
(csak az helyezhetõ a nagy önarcképek
mellé
jóllehet már nincsenek
önarcképek
mégis egzaktul odahelyezhetõ)
amikor az õ kátrányból
felbukkanó arca
akárha a meszesgödörbõl
bukkanna fel
tehát azt a valamit akkor is
most is
éppen eléggé megkínlódtam
hogy ne mondjam megszenvedtem
(mármint pp howard)
noha igazad van gisele lestrang grafikai
munkásságának nem
szenteltem elég figyelmet
ha legközelebb párisban
járok
talán éppen anna markkal
fogom felkeresni
s akkor lehet erickel is találkozhatom
hiszen valójában az sem
biztos hogy fehér
jóllehet bohócnak bohóc
mentségemre semmit illetve csak
annyit mondhatok
hogy hát pilinszky nem írta
meg az
IN MEMORIAM CELAN
-t
és minden jel szerint én
sem fogom tudni megírni
a pilinszky az
IN MEMORIAM CELAN
-t
készül nem
-
megírni címû ciklust
valójában az egész
PI-anyag visszavonásán dolgozom
pécsett a JAK-osoknak felolvasott
PI-RIZÓMA
celan és rosa luxemburg illetve
a román a becskereki milo dort
nem sorolom közéjük
de a becskerekrõl induló popát igen
tehát a román barátok
témáját taglaló (taglózó)
esszévers is intimpistáskodónak
tûnhetett
noha mint jeleztem rosa temetésén
a magyar delegációt
mici néni
sinkó felesége vezette
sinkó viszont még a háború
elõttrõl
ismerte ciorant találkoztak párizsban
a pécsi
PI-RIZÓMA
valójában
az elsõ ilyen
visszavonás-jellegû kísérlet
volt
hiszen nem tudtam heideggert és
hannah arendtet
music és ida cadorin-barbarigo
üres
(nekik nem kellett semmit sem telezsúfolniuk
benépesíteniük hiszen
ida õsei építették a canal grande palotáit
és különben sem volt
semmire szükségük
csak ülni akartak egymással
szemben az üres mûteremben
ülni boldogan hiszen éltek)
mûtermébe ültetni
õket (egyelõre még ez is lila motívum)
az viszont igaz annak a hátulütõs
(egyáltalán van-e ilyen tagló)
esszéversnek volt egy rejtett
tiszta pontja
mondottam olyan pointillista vagyok
akinek egy pontja van
(music velence-képeinek monet-n
keresztül egyértelmû
a kötõdése a pointillistákhoz
hogyan is lehetett volna különben
a karszt a sivatag festõjévé)
igen a pécsi
PI-RIZÓMÁ
-nak
volt egy rejtett tiszta pontja:
REBECA.
viszont különben a kínlódás
persze tovább folytatódik
azokkal a mosogató drótfánkokkal
például
mivel egy cuprijai privát cég
éppen most kezdte nálunk is forgalmazni
a
ROST FREI-
féle
DER
GRÜNE PUNKT-os
és
SPIRINETTÁ
-t
gyerekkoromban ugyanis magam is rendszeresen
eljártam
egy fémesztergályos szeméttelepére
s édesanyámnak csodálatos
SPIRINETTÁ
-kat
kócoltam
megnézheted lábasait
nem gyõzték foltozni õket
a drótostótok
legtöbbnek pedig egyáltalán
feneke sincs már
tehát korai (mint amilyen példának
okáért a delta
itt most a rh"ne-delta flamingóira
nem térhettem ki)
és kései (mint példának
okáért a mosogató drótfánk
a
SPIRINETTA
) költõi
kategóriáimért bizony
továbbra is meg kell kínlódnom
hogy ne mondjam szenvednem
(mármint pp howardnak)
nincs kizárva viszont s akkor
részben mégiscsak
igazad lenne a síró-zokogó
embernek
(mint pp howardnak is
a p itt mondanom sem kell ugyanaz
a p illetve pi mint pilinszkynél
és p nagy lajoskánál)
aki itt zokog a lecsapolt
mert mindig túlszalad vértavacska
fenekén a síró-zokogó
embernek megnyúlik
tehát nagyképûvé
a kívülálló számára már
-
már tenyérbe mászóvá
nevetségessé lesz az arca
ahogy azt sem tudom továbbra
sem eldönteni
a hattyú énekelt-e
avagy a vécésnéni
zsírszódát ivott trubadúrja
már csak azért sem mert
közben mint jeleztem
a vécésnéni is
rászokott a zsírszódára
noha mint uszadékfa a hullát
ismét megérintette
megbökte
nedves orrú kis állat
bökdösni kezdte az isten
jó
mondta szárnyát fûrészelve
jó mondta miközben behozta
a vödröt
fakutyának
(nálunk szokják mondani
ne nevess mint egy fakutya)
jó
résnélküli csontlabdának
jojónak lenni.
Egy szem sültgesztenyét
vettem a pl de italianen
s most szép kormos ujjbegyekkel
kopogok a bisztró asztalkájának
kerek fehér márványán
már mózestáblám
nullás dominóm is elveszett
és kafka baltája
ismételten belecsapódik
a férges márványsebbe
még szerencse a pincér
véletlennek
minõsíti a történteket
nem fizetteti ki velem a kettérepedt
márványasztalt
egy családról mesél
olyan szegények voltak
méhkaptárt ajándékozott
nekik
hogy legyen asztaluk
olyan boldogan éltek
hogy abba a kaptárba
nemsokára beköltözött
egy méhlabda és a következõ
nyáron
már mézzel fizettek
jóllehet mint végül
kisült
nem is méhlabda volt az:
gömbvillám.
A sárkefe botránya
de nem biztos hogy jól hallottam
beszélhetett akár a sátán
boronájáról
sárbogárdról is
különös hogy a városban
érezte meg
és nem a kis belépõben
ahogy minden egyes szál
kopik
még valamikor az elsõ
világháború elõtt
vette kezdetét
akkor még triesztben éltek
ám ott csak angolszövet
öltönyöket hordott
ki hitte volna éppen a szaru-
a sörte-
és az üvegszerû anyagok
viselik legnehezebben a fájdalmat
a medúzák már mind
õrültek
azt mondta ne fogjam a kezét
hazarohant
bezárta a kis kredencbe
amely valójában egy értékes
art deco
szekrényfal felsõ része
lehetett
az egykori tulajdonosok mauthausenben
az utódok egy része new
yorkban
egy textiles aki csöpp kényszerzubbonyokat
készít
akinek valamiféleképpen
sikerült kiiktatnia
a kényszert
jóllehet már maga is szépen
bekötözve
s mégis mint angyal
alig képesek a földrõl
felszállni
alig mernek ott leereszkedni
hogyan is mernének
s mégis mint angyal
nagy lebbenõ szárnyakkal
nagy lebbenõ szárnyakkal
ki hinné tollam
abból az angyalból szakítottam.
A forrázóteknõn
a láncok
ismertem mondta a cigányt
a nyárfára is emlékszem
a töltés mellett
amelybõl faragta
a láncok nyoma
igen az már a pörkölés
után volt
az égõ tengerek medúzáin
ki segít majd
az ólomteknõkön a
lukakat
ki önti be.
Azzal az elkoszolódott angol teásdobozzal
kezdõdött
pénzét tartotta benne
a bukinista
akinél még ifjú
koromban
az
ecce homó
t
meg a
les nourrittures terresteres-
t
vásároltam
michaux mesélte akkor éppen
gide-nél lakott
vagy camus lakott nála már
nem emlékezett
azt mondta miért hiszem az új
dobozok
kevésbé szenvednek
neked szerencséd van nem nyírbálnak
nem kapsz szép bonyolult
teásdoboz-formát
egyszerûen kinyírnak
vagy fogvájóval szúrják
ki
a szemed.
Nem az õserdõk kígyói
magyarázta
azt hittem végre egy biológus
de akkor görcsösen megszorította
a karomat s azt mondta
az albínó marása
higgyek neki
úgy kezdõdött
hogy künnfelejtette albínó
papagáját
elõbb fekete macska ugrott
aztán egy fülesbagoly szállt
a kalitkára
ám a papagáj megmarta
a vérengzõket
közben barátja elindította
az autót
és már csak az ablakon
kiáltotta
éjszakára hagyjátok
nyitva
mind a fogpépes tubusokat
hadd kígyózzanak szét
az albínók
marják meg a vérengzõket
a fekete macskákat
a szõke bestiák
a szõke bestiákat.
A kerek márványasztal közepén
állt
aranycsíkkal körülfuttatott
porcelántartóban
szép volt
valaki azt súgta szép
mint pogányné
és akkor valaki (háttal
ült ugyanis)
sosem határozottabb mozdulatot
a kiskanál élével
bezúzta a tojást
amit kafka baltája sem bírt
bezúzni.
A babák körmének nyoma
a bölcsõk
majd a csodálatos babaházak
falán tárgyain
bataille mesélte õ lemászott
lascaux-ban
megrázott a meséje
csak azt nem szeretem
ha elhiszi magáról
úgy táncol a kis bisztrókban
akárha nietzsche muzsikálna
neki
oly koreográfus még nem
született.
Miért kísérleteztél
amikor tudtad
aki saruban jár
annak nincsenek lyukas zoknijai
látod ezt a kiégett körtét
õ mezítláb járt
s szamáron
ha beleharapsz még fellobbanhat
szamár éneked mondta
és kivitte a teli vödröt
meg voltam gyõzõdve
a teli vödör súlya
mint nádszálat kettétöri.
Csak orrunk hegye látszott ki
hátul a szánon
a lópokróc alól
brƒncusinak meséltem arról
a nyomról
mit magunk mögött hagytunk
a szûz havon
carrarai márványon olykor
ha megszalad a vésõ
hasonló nyomot hagy
mint a gyerekkor szánja
ajánlotta vegyek egy marék
lisztet
s abba bámuljak
fellépés elõtt
mindig titokban
valamelyik péknél
eric is abba nyomja arcát
csak még szegény nem tudja
elõbb mindig kátrányba.
Egy ébenmaszkot akart rám
tukmálni
az a szép nyurga szomáliai
fiú
de amikor jobban az arcomba bámult
azt mondta pardon
pedig nem hallgattam meg brƒncusit
nem nyomtam lisztbe az arcom
azt hittem titkon majd én is
vésõvel dolgozhatok
mint a gyerekkor szánja
vésõvel dolgozhatok arcomon
nem nyomtam lisztbe
a meszesgödörbõl próbáltam
kimászni
s észre sem vettem átmásztam
egy liszteszsákba
lisztnek
amelyet lám az õrült
molyok
éppen most õrülnek
újra
mert nekik még a nullás
(a lángliszt) is
túl durva.
Kevergettük a kávét
most is mint mindig
ellenkezõ irányban
arról mesélt látta
klara rilke egyik szobrát
meg hogy rilke írta a kis balthus
albumához az elõszót
megfigyelted kérdeztem
mindig ellenkezõ irányba
kevergetjük a kávét
balthus azóta is tíz körömmel
kaparja
a giotto-freskókat
(jancsó jó barátságban
volt vele
mint a római francia intézet
igazgatójával
egyszer felhívott telefonon
kérdezte mit csinálok
mondtam épp balthusról
írok holnapra
az újvidéki rádiónak
te ne hülyéskedj mondta
párizsból hívlak
és az ablakomból szépen
látni a beaubourg
nagy balthus-tárlatának
a pannóját
azonnal felhívom
majd bemutatlak neki)
a vödör ismét teleszaladt
ha én próbálkozom
vele
mind szétlocsolom a mocskot.
Ha a kirakatban tükrözõdni
látom
magam
mindig a
KÖLTÕ DISZNÓZSÍRBÓL
jut eszembe.
Az egyik szék
a plafonon volt
nem érted
két egyforma szék volt
az egyik lenn
a másik pedig fenn
ám õ már ült
amikor én beléptem
az orrszarvúaknak nem sok barátjuk
akad az emberek között
fõ táplálékuk
a tüskés mimóza
a koszorúk drótvázait
szállította
s egyet a robogó motorról
felém dobott
a borpatikában nem értették
miféle durva nyakék.
Azt mesélte
érezte valahol ott kell lennie
egy lestimmelõdött teniszütõnek
is
jóllehet azért mentünk
hozzá
hogy megmutassa
azt a márványkagylót
amelyet rembrandt rajzolt
meg volt ugyanis gyõzõdve
az óceán alatt dolgozott
hiába magyarázott neki
az északi óceán
hamudûnéirõl
azt hiszem camus-t
majd beckettet parafrazálva
arról hogy lúgos
hogy akár az ólom
igen mondta pontosan
ólomba metszette
nem értettem mirõl vitatkoznak
amikor egy valóságos márványkagylót
forgattunk a kezünkben
igaz a valóságos is akárha
grafika
azt meg végképp nem értettem
miért kezdett egy lestimmelõdött
teniszütõrõl beszélni
ahogy kiléptünk
nem érezted kérdezte
mit kérdeztem
csak úgy finoman adogattunk egymásnak
az ólomlemez felett
amelybõl majd a teknõt
homorítja.
Nem
sosem hordott aktatáskát
egy fenyõdeszkát vitt
mindig a hóna alatt
s a füle mellett plajbász
helyett
100-as szöget
és akkor most kellene szépen
homorítani
de nem homorítok
úgy homorítom
nem érted
én sem tudok sokat a lyukas ólomteknõrõl
õk sem arról hogy valójában
miért is
akasztotta fel magát.
Mit keresek a nõi vécében
rivallt rám hogy mindenki hallja
azt a vécésnénit
aki zsírszódát
ivott
és pontosan úgy dalolt
mint amikor a mama
fûrészelte a hattyú
szárnyát
a férfi vécében
keressem mondta
ott szokta a kagylóba fojtani
a libákat a szakács
ott van fenn a sarokban egy szellõztetõnyílás
amelyen razzia idején ha nem
túl kövér az ember
megmenekülhet.
Szép felvételek a karsztrólmajd
be is rámáztatom õket
jóllehet a homokvár falába
már nem merek szöget verni
végül apró szöggel
lesz tele
a homokóra
azt hitte újbelgrádban
közben még csak újvidéken
voltunk
(már másodszor nem ismertem
fel
újvidéket)
bartók kék szeme
akár egy festett görög
szobron
(épp azt olvastam: terc-torony)
jóllehet már önnön
kezével kikaparva
üres nyúlketrecek halmaza
valamiféle bakterházban
lakott
feleségemnek barna babot ígért
(az alliteráció végett
jegyeztem meg)
üres nyúlketrecek halmaza
de a vasrúd amellyel nyúzás
elõtt
a nyulakat nyakon vágta még
ott
lógott
a gyárak
akár a felszabadított
táborok
amelyeket nem hagynak el a rabok
a gulágon is megtörtént
hogy éjszakára még
sokáig visszaszöktek
a szabadon bocsátott rabok
akik egész életükben
a munkásokról
tanultak beszélni
most diskurzust váltottak
az én lumpenjeim jobb helyzetben
vannak
velük sosem is törõdött
senki
ha tovább áll az a vonat
leszereltem volna arról a vasrúdról
a drótot
elvesztettem a fonalat
én csak imádkozhatok értük.
Tudjuk mondták
ezzel a kiégett (kormos) körtével
stoppolod az úr lyukas zoknijait
mi nem arra kérünk zabáld
meg
csupán arra
hogy egy madzaggal a mennyezetre köthessük
két stoppolás között
olykor lobbanjon fel nekünk
lássuk hogyan homorítod
csiszolod mint lencsét a semmit
és immár sosem is jut
idõd arra
hogy levágd lábadról
a körmöt
mert még ebben a versikében
belekapsz egy másik versikébe
jóllehet te végtelen bizonygatod
még mindig ugyanaz a versike
szól
hiszen amikor még kialakult a
poétikád
fogalmad sem volt mit jelent a patává
kövesedõ köröm
õ ugyanis az apjának hozta
azt a nagy erõs
körömvágót
te meg csak úgy elsajátítottad
mohón
akárha valami abszurd játékszert
de majd még erre
a versikére (melyikre)
visszatérünk mondtad
mire õ hogy ezt szívesen
kivárná
mármint azt a versikét
bármely versikét
igen tette hozzá õ már
olyan távolra
esett
hogy bármely versikét
kivárná
nincs szomorúbb kép
ahogy a puszta elhagyott vasútállomásán
várakozik egy ember
s már maga sem tudja
melyik irányból is kell
megérkeznie
a tüzes paripának.
Miért ragaszkodom ennyire
ehhez a kis valójában
indiai
szemeteskosárhoz
talán mert egyszer úgy
tûnt
összesúgtak a hátam
mögött
ez is egy nagy szemét
csak most kezdem érteni
olyan értelemben mint amikor
azt mondják hogy egy nagy rög
(igaz dögöt is szoknak mondani).
(Befejezõ része a márciusi számban)