TOLNAI OTTÓ

p
(pilinszky az IN MEMORIAM CELAN-t készül meg-nemírni)
(II. rész)

Nincs kizárva igazad volt
amikor átfuttatva számítógépeden
a PC-fejezetet
azt a megjegyzést tetted
soknak
direktnek találod a képzõmûvészeti utalást
sõt a vége felé tetted hozzá
még mintha valami furcsa felülnézet
nem tudom pontosan minek is nevezzem
a nagyképûség tünetei is mutatkoznának
mondom nincs kizárva igazad van
de én (mármint pp howard) valóban másképpen
majdnem azt mondtam komolyabban
foglalkozom ezekkel a dolgokkal
példának okáért anna mark mûvészetével
egyáltalán a fehérrel festõ szûz anyagokkal
dolgozó mûvészek családjával stupica gliha
veszelszky tartaglia menyus marko celebonivic
hogy jovánról ne is beszéljünk
akinek tudod én kubikolom az alabástromgipszet
kubikolom ahogy a curie-házaspár kubikolta
a szó szoros értelmében a szurokércet
tehát ahhoz hogy a gipsz liszt tengeri só
szakértõjévé legyek ugyanannyi szurokércet
kellett kubikolnom mint gipszet lisztet tengeri sót
s akkor még a legfontosabbról
musicról
(õ a századvég legnagyobb mûvésze)
nem is beszéltünk
az õ kátrányból felbukkanó arca
olyan akárha meszesgödörbõl bukkanna fel
ami viszont azt a furcsa felülnézetet
mondjuk ki nyugodtan nagyképûséget illeti
azt a valamit ami annak tûnhetett s tûnhet most is
habár most nem lenne szabad
nem
még csak annak tûnnie sem lenne szabad
hiszen music is mindent többszörösen visszavont
megélte visszavonta a jelfestészetet
megélte visszavonta az informelt
s csak aztán vonta vissza magát a festészetet
ám úgy
egyedül õ úgy hogy az a valami
(visszavont festészet) amit mûvel
istenem hogyan lehetséges ez
amikor az õ kátrányból felbukkanó arca
(csak az helyezhetõ a nagy önarcképek mellé
jóllehet már nincsenek önarcképek
mégis egzaktul odahelyezhetõ)
amikor az õ kátrányból felbukkanó arca
akárha a meszesgödörbõl bukkanna fel
tehát azt a valamit akkor is most is
éppen eléggé megkínlódtam
hogy ne mondjam megszenvedtem
(mármint pp howard)
noha igazad van gisele lestrang grafikai
munkásságának nem szenteltem elég figyelmet
ha legközelebb párisban járok
talán éppen anna markkal fogom felkeresni
s akkor lehet erickel is találkozhatom
hiszen valójában az sem biztos hogy fehér
jóllehet bohócnak bohóc
mentségemre semmit illetve csak annyit mondhatok
hogy hát pilinszky nem írta meg az IN MEMORIAM CELAN -t
és minden jel szerint én sem fogom tudni megírni
a pilinszky az IN MEMORIAM CELAN -t készül nem -
megírni címû ciklust
valójában az egész PI-anyag visszavonásán dolgozom
pécsett a JAK-osoknak felolvasott PI-RIZÓMA
celan és rosa luxemburg illetve a román a becskereki milo dort
nem sorolom közéjük de a becskerekrõl induló popát igen
tehát a román barátok témáját taglaló (taglózó)
esszévers is intimpistáskodónak tûnhetett
noha mint jeleztem rosa temetésén a magyar delegációt
mici néni
sinkó felesége vezette
sinkó viszont még a háború elõttrõl
ismerte ciorant találkoztak párizsban
a pécsi PI-RIZÓMA valójában az elsõ ilyen
visszavonás-jellegû kísérlet volt
hiszen nem tudtam heideggert és hannah arendtet
music és ida cadorin-barbarigo üres
(nekik nem kellett semmit sem telezsúfolniuk
benépesíteniük hiszen ida õsei építették a canal grande palotáit
és különben sem volt semmire szükségük
csak ülni akartak egymással szemben az üres mûteremben
ülni boldogan hiszen éltek)
mûtermébe ültetni õket (egyelõre még ez is lila motívum)
az viszont igaz annak a hátulütõs (egyáltalán van-e ilyen tagló)
esszéversnek volt egy rejtett tiszta pontja
mondottam olyan pointillista vagyok akinek egy pontja van
(music velence-képeinek monet-n keresztül egyértelmû
a kötõdése a pointillistákhoz hogyan is lehetett volna különben
a karszt a sivatag festõjévé)
igen a pécsi PI-RIZÓMÁ -nak volt egy rejtett tiszta pontja:
REBECA.
viszont különben a kínlódás persze tovább folytatódik
azokkal a mosogató drótfánkokkal például
mivel egy cuprijai privát cég éppen most kezdte nálunk is forgalmazni
a ROST FREI- féle DER GRÜNE PUNKT-os és SPIRINETTÁ -t
gyerekkoromban ugyanis magam is rendszeresen eljártam
egy fémesztergályos szeméttelepére
s édesanyámnak csodálatos SPIRINETTÁ -kat kócoltam
megnézheted lábasait
nem gyõzték foltozni õket a drótostótok
legtöbbnek pedig egyáltalán feneke sincs már
tehát korai (mint amilyen példának okáért a delta
itt most a rh"ne-delta flamingóira nem térhettem ki)
és kései (mint példának okáért a mosogató drótfánk
a SPIRINETTA ) költõi kategóriáimért bizony
továbbra is meg kell kínlódnom
hogy ne mondjam szenvednem
(mármint pp howardnak)
nincs kizárva viszont s akkor részben mégiscsak
igazad lenne a síró-zokogó embernek
(mint pp howardnak is
a p itt mondanom sem kell ugyanaz
a p illetve pi mint pilinszkynél és p nagy lajoskánál)
aki itt zokog a lecsapolt
mert mindig túlszalad vértavacska
fenekén a síró-zokogó embernek megnyúlik
tehát nagyképûvé a kívülálló számára már -
már tenyérbe mászóvá nevetségessé lesz az arca
ahogy azt sem tudom továbbra sem eldönteni
a hattyú énekelt-e
avagy a vécésnéni zsírszódát ivott trubadúrja
már csak azért sem mert közben mint jeleztem
a vécésnéni is rászokott a zsírszódára
noha mint uszadékfa a hullát
ismét megérintette
megbökte
nedves orrú kis állat
bökdösni kezdte az isten

mondta szárnyát fûrészelve
jó mondta miközben behozta a vödröt
fakutyának
(nálunk szokják mondani ne nevess mint egy fakutya)

résnélküli csontlabdának
jojónak lenni.

Egy szem sültgesztenyét
vettem a pl de italianen
s most szép kormos ujjbegyekkel
kopogok a bisztró asztalkájának
kerek fehér márványán
már mózestáblám
nullás dominóm is elveszett
és kafka baltája
ismételten belecsapódik
a férges márványsebbe
még szerencse a pincér véletlennek
minõsíti a történteket
nem fizetteti ki velem a kettérepedt
márványasztalt
egy családról mesél
olyan szegények voltak
méhkaptárt ajándékozott nekik
hogy legyen asztaluk
olyan boldogan éltek
hogy abba a kaptárba
nemsokára beköltözött
egy méhlabda és a következõ nyáron
már mézzel fizettek
jóllehet mint végül kisült
nem is méhlabda volt az:
gömbvillám.

A sárkefe botránya
de nem biztos hogy jól hallottam
beszélhetett akár a sátán boronájáról
sárbogárdról is
különös hogy a városban érezte meg
és nem a kis belépõben
ahogy minden egyes szál
kopik
még valamikor az elsõ világháború elõtt
vette kezdetét
akkor még triesztben éltek
ám ott csak angolszövet öltönyöket hordott
ki hitte volna éppen a szaru- a sörte-
és az üvegszerû anyagok
viselik legnehezebben a fájdalmat
a medúzák már mind õrültek
azt mondta ne fogjam a kezét
hazarohant
bezárta a kis kredencbe
amely valójában egy értékes art deco
szekrényfal felsõ része lehetett
az egykori tulajdonosok mauthausenben
az utódok egy része new yorkban
egy textiles aki csöpp kényszerzubbonyokat készít
akinek valamiféleképpen sikerült kiiktatnia
a kényszert
jóllehet már maga is szépen bekötözve
s mégis mint angyal
alig képesek a földrõl felszállni
alig mernek ott leereszkedni
hogyan is mernének
s mégis mint angyal
nagy lebbenõ szárnyakkal
nagy lebbenõ szárnyakkal
ki hinné tollam
abból az angyalból szakítottam.

A forrázóteknõn a láncok
ismertem mondta a cigányt
a nyárfára is emlékszem a töltés mellett
amelybõl faragta
a láncok nyoma
igen az már a pörkölés után volt
az égõ tengerek medúzáin
ki segít majd
az ólomteknõkön a lukakat
ki önti be.

Azzal az elkoszolódott angol teásdobozzal kezdõdött
pénzét tartotta benne a bukinista
akinél még ifjú koromban
az ecce homó t
meg a les nourrittures terresteres- t vásároltam
michaux mesélte akkor éppen gide-nél lakott
vagy camus lakott nála már nem emlékezett
azt mondta miért hiszem az új dobozok
kevésbé szenvednek
neked szerencséd van nem nyírbálnak
nem kapsz szép bonyolult
teásdoboz-formát
egyszerûen kinyírnak
vagy fogvájóval szúrják ki
a szemed.

Nem az õserdõk kígyói magyarázta
azt hittem végre egy biológus
de akkor görcsösen megszorította
a karomat s azt mondta
az albínó marása
higgyek neki
úgy kezdõdött
hogy künnfelejtette albínó papagáját
elõbb fekete macska ugrott
aztán egy fülesbagoly szállt a kalitkára
ám a papagáj megmarta a vérengzõket
közben barátja elindította az autót
és már csak az ablakon kiáltotta
éjszakára hagyjátok nyitva
mind a fogpépes tubusokat
hadd kígyózzanak szét az albínók
marják meg a vérengzõket
a fekete macskákat
a szõke bestiák
a szõke bestiákat.

A kerek márványasztal közepén állt
aranycsíkkal körülfuttatott porcelántartóban
szép volt
valaki azt súgta szép mint pogányné
és akkor valaki (háttal ült ugyanis)
sosem határozottabb mozdulatot
a kiskanál élével
bezúzta a tojást
amit kafka baltája sem bírt
bezúzni.

A babák körmének nyoma
a bölcsõk
majd a csodálatos babaházak
falán tárgyain
bataille mesélte õ lemászott
lascaux-ban
megrázott a meséje
csak azt nem szeretem
ha elhiszi magáról
úgy táncol a kis bisztrókban
akárha nietzsche muzsikálna neki
oly koreográfus még nem született.

Miért kísérleteztél
amikor tudtad
aki saruban jár
annak nincsenek lyukas zoknijai
látod ezt a kiégett körtét
õ mezítláb járt
s szamáron
ha beleharapsz még fellobbanhat
szamár éneked mondta
és kivitte a teli vödröt
meg voltam gyõzõdve
a teli vödör súlya
mint nádszálat kettétöri.

Csak orrunk hegye látszott ki
hátul a szánon
a lópokróc alól
brƒncusinak meséltem arról a nyomról
mit magunk mögött hagytunk
a szûz havon
carrarai márványon olykor
ha megszalad a vésõ
hasonló nyomot hagy
mint a gyerekkor szánja
ajánlotta vegyek egy marék
lisztet
s abba bámuljak
fellépés elõtt
mindig titokban
valamelyik péknél
eric is abba nyomja arcát
csak még szegény nem tudja
elõbb mindig kátrányba.

Egy ébenmaszkot akart rám tukmálni
az a szép nyurga szomáliai fiú
de amikor jobban az arcomba bámult
azt mondta pardon
pedig nem hallgattam meg brƒncusit
nem nyomtam lisztbe az arcom
azt hittem titkon majd én is vésõvel dolgozhatok
mint a gyerekkor szánja
vésõvel dolgozhatok arcomon
nem nyomtam lisztbe
a meszesgödörbõl próbáltam kimászni
s észre sem vettem átmásztam egy liszteszsákba
lisztnek
amelyet lám az õrült molyok
éppen most õrülnek újra
mert nekik még a nullás (a lángliszt) is
túl durva.

Kevergettük a kávét
most is mint mindig
ellenkezõ irányban
arról mesélt látta
klara rilke egyik szobrát
meg hogy rilke írta a kis balthus
albumához az elõszót
megfigyelted kérdeztem
mindig ellenkezõ irányba
kevergetjük a kávét
balthus azóta is tíz körömmel kaparja
a giotto-freskókat
(jancsó jó barátságban volt vele
mint a római francia intézet igazgatójával
egyszer felhívott telefonon
kérdezte mit csinálok
mondtam épp balthusról írok holnapra
az újvidéki rádiónak
te ne hülyéskedj mondta
párizsból hívlak
és az ablakomból szépen látni a beaubourg
nagy balthus-tárlatának a pannóját
azonnal felhívom
majd bemutatlak neki)
a vödör ismét teleszaladt
ha én próbálkozom vele
mind szétlocsolom a mocskot.

Ha a kirakatban tükrözõdni látom
magam
mindig a KÖLTÕ DISZNÓZSÍRBÓL
jut eszembe.

Az egyik szék
a plafonon volt
nem érted
két egyforma szék volt
az egyik lenn
a másik pedig fenn
ám õ már ült amikor én beléptem
az orrszarvúaknak nem sok barátjuk
akad az emberek között
fõ táplálékuk a tüskés mimóza
a koszorúk drótvázait szállította
s egyet a robogó motorról
felém dobott
a borpatikában nem értették
miféle durva nyakék.

Azt mesélte
érezte valahol ott kell lennie
egy lestimmelõdött teniszütõnek is
jóllehet azért mentünk hozzá
hogy megmutassa
azt a márványkagylót
amelyet rembrandt rajzolt
meg volt ugyanis gyõzõdve
az óceán alatt dolgozott
hiába magyarázott neki
az északi óceán hamudûnéirõl
azt hiszem camus-t
majd beckettet parafrazálva
arról hogy lúgos
hogy akár az ólom
igen mondta pontosan
ólomba metszette
nem értettem mirõl vitatkoznak
amikor egy valóságos márványkagylót
forgattunk a kezünkben
igaz a valóságos is akárha grafika
azt meg végképp nem értettem
miért kezdett egy lestimmelõdött
teniszütõrõl beszélni ahogy kiléptünk
nem érezted kérdezte
mit kérdeztem
csak úgy finoman adogattunk egymásnak
az ólomlemez felett
amelybõl majd a teknõt homorítja.

Nem
sosem hordott aktatáskát
egy fenyõdeszkát vitt mindig a hóna alatt
s a füle mellett plajbász helyett
100-as szöget
és akkor most kellene szépen homorítani
de nem homorítok
úgy homorítom
nem érted
én sem tudok sokat a lyukas ólomteknõrõl
õk sem arról hogy valójában miért is
akasztotta fel magát.

Mit keresek a nõi vécében
rivallt rám hogy mindenki hallja
azt a vécésnénit aki zsírszódát
ivott
és pontosan úgy dalolt
mint amikor a mama
fûrészelte a hattyú szárnyát
a férfi vécében keressem mondta
ott szokta a kagylóba fojtani
a libákat a szakács
ott van fenn a sarokban egy szellõztetõnyílás
amelyen razzia idején ha nem túl kövér az ember
megmenekülhet.

Szép felvételek a karsztrólmajd be is rámáztatom õket
jóllehet a homokvár falába
már nem merek szöget verni
végül apró szöggel lesz tele
a homokóra
azt hitte újbelgrádban
közben még csak újvidéken voltunk
(már másodszor nem ismertem fel
újvidéket)
bartók kék szeme
akár egy festett görög szobron
(épp azt olvastam: terc-torony)
jóllehet már önnön kezével kikaparva
üres nyúlketrecek halmaza
valamiféle bakterházban lakott
feleségemnek barna babot ígért
(az alliteráció végett jegyeztem meg)
üres nyúlketrecek halmaza
de a vasrúd amellyel nyúzás elõtt
a nyulakat nyakon vágta még ott
lógott
a gyárak
akár a felszabadított táborok
amelyeket nem hagynak el a rabok
a gulágon is megtörtént
hogy éjszakára még sokáig visszaszöktek
a szabadon bocsátott rabok
akik egész életükben a munkásokról
tanultak beszélni
most diskurzust váltottak
az én lumpenjeim jobb helyzetben vannak
velük sosem is törõdött senki
ha tovább áll az a vonat
leszereltem volna arról a vasrúdról
a drótot
elvesztettem a fonalat
én csak imádkozhatok értük.

Tudjuk mondták
ezzel a kiégett (kormos) körtével
stoppolod az úr lyukas zoknijait
mi nem arra kérünk zabáld meg
csupán arra
hogy egy madzaggal a mennyezetre köthessük
két stoppolás között olykor lobbanjon fel nekünk
lássuk hogyan homorítod
csiszolod mint lencsét a semmit
és immár sosem is jut idõd arra
hogy levágd lábadról a körmöt
mert még ebben a versikében
belekapsz egy másik versikébe
jóllehet te végtelen bizonygatod
még mindig ugyanaz a versike szól
hiszen amikor még kialakult a poétikád
fogalmad sem volt mit jelent a patává
kövesedõ köröm
õ ugyanis az apjának hozta azt a nagy erõs
körömvágót
te meg csak úgy elsajátítottad mohón
akárha valami abszurd játékszert
de majd még erre
a versikére (melyikre)
visszatérünk mondtad
mire õ hogy ezt szívesen kivárná
mármint azt a versikét
bármely versikét
igen tette hozzá õ már olyan távolra
esett
hogy bármely versikét kivárná
nincs szomorúbb kép
ahogy a puszta elhagyott vasútállomásán
várakozik egy ember
s már maga sem tudja
melyik irányból is kell megérkeznie
a tüzes paripának.

Miért ragaszkodom ennyire
ehhez a kis valójában indiai
szemeteskosárhoz
talán mert egyszer úgy tûnt
összesúgtak a hátam mögött
ez is egy nagy szemét
csak most kezdem érteni
olyan értelemben mint amikor
azt mondják hogy egy nagy rög
(igaz dögöt is szoknak mondani).

(Befejezõ része a márciusi számban)


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/