SZAKÁCS ESZTER
Kavicsot adok neked
Kavicsot adok neked. Hunyd be a szemed.
Érezheted rajta egy délibb
nap hevét,
hallhatod a tenger finom, hosszúszõrû
mormolását,
mely bundaként ölelte át,
láthatod, hogy felveszem, s nyitott
tenyeremen pihen,
majd a mozdulatot is, ahogy szabadon
engedem,
s végül a csobbanást,
mely mint a kacagás, olyan.
Emlékezz erre mindig,
tiéd egy kavics Mirtiótiszánál
a tengerben.
Jókívánság
Felvette a fészekbõl kiesett
kis verebet,
mely tudatlanul s puhán,
mint maroknyi szellõ ült
tenyerére.
"Még sosem látott embert"
és
"tapasztalatok sora vezet a félelemhez"
gondolta, így hát a bokrok
alatt
nehéz szívvel elengedte
újra.
"Estére fogjon meg macska vagy
kutya,
elsõ tapasztalatod legyen az
utolsó,
félelmet ne ismerj meg soha."
Gyakorlat
Isten halott. Írják régóta.
Nem baj (írják ezt is),
önzetlenül
csak halottainkat szeretjük.
Gondolj most
a lent az udvaron
virágzó gesztenyefára
úgy, mintha már kivágták
volna,
azután bármire,
ahogy az elõbb erre a fára.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/