Aztán fekete retiküljénél
is laposabbra
fogyott a teste, operálták
a szívével, csak kukoricamálét
vett be a gyomra, megritkultak levelei
Tabra
a rokonoknak, elmaradt minden mindennapi
rituálé,
még a dühöngõnek
becézett pártalapszervbe se járt le
szilvakék kosztümben az
új rendszert csepülni,
csak várta mind hosszabb telekre
a nyarat, hogy eláll-e
végre a tavaszi zápor,
mikor lehet újból a napra kiülni.
Nem gyõzte: görbült
hátában a támaszul vett hõvel
(alig langy cserépkályhától
könyörögte kölcsön),
pészmékerében a
takarékon billegõ idõvel,
csupán egy lottószelvényt
hogy kitöltsön...;
igazán elérhette volna
még az ajtóm
fogantyúját, hogy estében
ne lássák,
miként válik õrá
mosolygó szomszédja ott a gangon
fennakadt szemében elalvásszéli,
tompa suhanássá...
De sajnos így is teltebb még
a
taille.
Tejeszacskó fityeg a szem alatt.
Többet aerobikozz, kevesebbet vedelj.
Én úgy bekapnék
most egy naphalat!
Háromnegyed kilencre rendeltem
a taxit.
Az annyi, mint... Ott lesz vajon a fõnök?
Már megint lefeküdt vele
Debora.
És az a szuka még rám
haragszik.
Hja, az antikságból származó
elõnyök!
Na és, kinek van még ilyen
kollekciója?"