Egy kislányról
hallott nem is hallott
akkor már rég halott volt
különben is nagy a zaj a borpatikában
akár egy horganyozott esõcsatornában
egy kislányról
aki az elsõ csók után
egész szalvétagyûjteményét
fantasztikus szalvétagyûjteménye volt
több száz darab tokió
és a cote d'azur szállóiból
ugyanaz a bácsi hozta
a mamának jázmin teát kimonót
azt hittem elszáll mint egy pillangó
a tatának kést
kardot a harakiri rituális végrehajtásához
több száz darab tokió
és a c“te d'azur szállóiból
de durvák is
nagyon durvák istenem milyen jó
durvák a szocialista országokból
vannak idõk amikor nem csak a vécépapírt
a szalvétát is újságpapirosból szeleteljük
fantasztikus szalvétagyûjteménye volt
a nemzeti múzeum is érdeklõdött utána
(egyszer én is jártam a játékosztályon
a nemzeti múzeum játékosztályán:
ólomkatona ügyben.)
egy kislányról aki egész szalvétagyûjteményét
elhasználta hogy letörölje
ajkát
letörölje a kis koponya
csontlabdájára festett
vérrel festett köröcskét
aztán meg a vécésnéni mondott valamit
hogy az olyan embereket szerette
mármint a vécésnéni
akik zsírszódát ittak
de valami véletlen folytán
életben maradtak
és záróra után nekem daloltak
majd az utcamosók nem kis örömére
az összeragadt kutyákat is szerették
szétvágni jeges sugárral
lefeküdtünk a körúton egy padra
egy kislányról hallott
nem is hallotta jól az esõcsatornán
én sem hallok semmit
jó hogy ismét sikerült nem -
elérnem (a vers) horganyozott peremét
jó hogy ismét sikerült letörölni
magas fénye van mint nyitáskor
a horganyozott sanknak
ismertem egy embert aki a sahtot
a sankot is sakknak mondta
én csak azt kiáltoztam sekk sekk
õ meg azt hogy hallgass már te sekkfej
meg volt gyõzõdve ott a sahton
és nem a horganyozott esõcsatornán
fog felbüffenni a szerecsen király
mind a szerencsétlen parasztok
jó hogy ismét sikerült letörölni
ajkam
jó résnélküli csontlabdának lenni
majd ismét megkísérelem kifesteni
piros creyonnal beszegni ajkam
kis csontfûrészünkkel
amellyel a mama lecsonkolta
a hattyú szárnyát
jó lesz könyökcsövet kotorni
a nagynéni meg a nagybácsi mindig
marakodtak mert a nagynéni muffként
a nagybácsi pedig tangóharmonikaként
akasztotta nyakába a könyökcsövet
miközben a család fuldoklott
talán meg is fulladt a füstben
a mama azt hitte libát lõtt a tavon
s nem hattyút a tata
kis csontfûrészünkkel
amellyel a mama lecsonkolta
a hattyú szárnyát
s közben énekelt
nem tudom a mama énekelt-e
avagy a hattyú
kis csontfûrészünkkel cik -
cakkban szájat fûrészelek
mint a cápának
szép szívforma ajkakat próbálok
föltépni magamnak
és én is énekelek majd a vécésnéninek
énekelek mint a hattyú
miközben a mama fûrészelte a szárnyát
énekelek mint azok az emberek
akik zsírszódát ittak
de valami véletlen folytán életben maradtak
énekelek
a nagybácsi majd kísér könyökcsõ-forma tangó -
harmonikáján miközben a család megfullad a füstben
énekelek
mint a hattyú a vécésnéninek
énekelek
mint azok az emberek akik zsírszódát ittak
de valami véletlen folytán életben maradtak
jó
milyen jó résnélküli csontlabdának lenni
egy kislányról hallott
és máris szálltak mint egy dante-illusztráción
a c“te d'azur szállói felé szalvétagyûjteményét
a nemzeti múzeum is érdeklõdött utána
szalvétagyûjteményét feltöltendõ
miközben a vécésnéni már nem zsírszódát
ivott trubadúrjáról mesélt
átváltott egy zsírszódával súrolt asztalra
az istent
az isten hátát is úgy képzelem el
mint egy zsírszódával súrolt asztalt
gyönyörû háta volt
és az illata az uszadékfáé
úgy ütõdött hozzám
mint uszadékfa a hullához
éppen úgy bökdösött
többször is hátraszóltam
haggy már
engem már száz éve nem
erõszakolt meg senki
haggy már ha mondom te hülye
akkor meg arra kezdtem gyanítani
valami nedves orrú kis állat
bökdös.
Ám
semmit sem tudunk szólt valaki
a zsírszódával súrolt asztal alól
semmit a szakálláról
olykor egy hópehely
ezt nem tudom ki mondta
szebb szerkezetû
talán nagyobb is a többinél
akár a patyolat szõttesben
halinakötésû könyv födelén
(a NAPOS OLDAL volt a kedvenc könyve
meg a VESZTEGZÁR A GRAND HOTELBEN
a haláltáborba is magával vitt belõlük néhány lapot
de aztán a bagósok elkunyerálták õket
közeledtek az ünnepek
körül a feldíszített
mókusokkal hóbaglyokkal teli fenyvesek
amikor a platzon bemutatták neki rejtõ jenõt
majd egy sáros gödör fenekén
bemutatták jenõnek karácsony benõt)
akár a patyolat szõttesben
halinakötésû könyv födelén
a hiba
semmit sem tudunk isten szakálláról
csak hallszik fentrõl
ahogy gördül alá
a lavina
amelyet talán éppen az a hópehely
mert szebb szerkezetû
talán nagyobb is a többinél
indított el
hallali már nem figyelmeztethet
csak hallszik fentrõl
ahogy gördül alá
semmit sem tudunk
jóllehet mi ciorannal
ültünk brƒncusi szakálla alatt
s azt is tudtuk a végtelen oszlop
lecentiztük
valóban végtelen
csak hallszik fentrõl
már nem is hallszik
gördül alá némán
a hallgatás asztalára
hiába ismerjük fel uszadékfa-
illatát
hó-
halina érintését
a szakálláról semmit sem tudunk
csak hallszik fentrõl
már nem is hallszik
nem már hallali sem rég
csak gördül alá némán
a hallgatás asztalára
ahol azoknak terítenek
akik éhen haltak.
Mi nem mondtuk sréhnek
de szeretem ha mások így mondják
mármint hogy valami egyáltalán
sréh a világban
valaki ismét petõfit idézte
Oh ti szûkkeblü emberek, kik mindenben,
örökké szabályokat kerestek és állittok,
jertek ide és boruljatok térdre
a szabálytalanság remeke elõtt!
én álltam sréhen vigyázzban
aztán egész nap olyan jó volt
azért nem engedek takarítónõt a lakásba
nehogy vinklibe találja igazítani
kis
mint valaki megjegyezte volt
sréh képed
viharkabátomból hasítottad vásznát
nem alapoztál
úgy alapoztál
ceruza
az én csonkom
meg ólomfehér
egyetlen fogódzóm
ahogy a tenyérnyi kép árnya
csak még fokozván a kép sréh voltát
az ezüsttel rádlizott falon
az ítészek (komisszárok) sosem is fogják
az ólomfehér s a rádliezüst (én ismertem
annak az embernek az unokáját aki feltalálta
szabadalmaztatta is persze hiába a rádlit mint
olyant ha egyszer meghallgatna az isten
a rádlis emberjogait is képviselném)
összevillanását érzékelni
csak még fokozza a sréh voltát
amihez viszonyítva én
(akkor már lejöttem a dante-
illusztrációról amelyen azzal a szalvétagyûjtõ
kislánnyal a c“te d'azur szállói felé repültünk
most már magam sem tudom
hattyút vagy libát lõtt-e a tón a tata)
az én sréh voltom
közönséges striciség
pedig borotvakrém az az ólomfehér
ott az arcomon
kis sréh katonatükrömbõl rajzoltál volt
ugyanis titkon
noha láttad
(mindent tudtál kétbalkezességemrõl)
minden pillanatban átvághatom
ott ahol az üres szegycsontban
a légcsõ hurkot vet
jajgató kiáltozásomat azonban mégiscsak
helytelen lenne halálomat megelõzõ
éneknek tartani.
Igen pontosan innen
én úgy vagyok pointillista
hogy csak egy pontom van
adtak egy pontot
mert kértem adjatok egy pontot adtak vagy csak egy légy
de már képtelen vagyok
képtelen elmozdítani magam
én úgy vagyok pointillista
háromnapos borostám
rádliezüstjétõl
(találkoztam már olyan mûítésszel
aki nem tudta megkülönböztetni
a rádliezüstöt a kályhaezüsttõl
említettem már ha egyszer meghallgatna
az isten nincs kizárva ezt már ismét a vécésnéni
mondja a rádlis ember érdekében is szólnék)
háromnapos borostám
rádliezüstjétõl
kellene visszajutnunk
nem tudunk róla semmit
isten szakállához
mely némán alágördül
vissza a lángszóróval irtott szeméremtetûhöz
abba a füstölögve szenesedõ nyírfaligetbe
szemérmetlen tengeri-
kagylóba mert már csak akkora
vagina
mert már akkora sem
akkora szem
szemesnek áll
csak szemesnek
szemtelenség a világ
egy vak leány hárfázik
a metrófolyosón valahol austerlitznél
s keresztvágó fûrészen kíséri a férje
én nem tudlak ilyen szépen kísérni
e lombfûrészen mellyel aprítom
magam.
Puha gótika
kátrány
fûrészelt hattyú
felhasogatott párnák
nephilla pók fonalából
ácsolt cél-
kereszt-
fûrészen kísért
hattyúdalod
puha gótika
pillangózik
a halál olimpikonja.
Még kisfiúkoromban egyszer
tenyeremre helyeztem a kávéház
márványasztalán vékonyra kopott
duplanullás dominót
akkor olvastam fel elsõ költeményemet
a kis mázlista mondták
jóllehet mózest akartak
mondani.
Cérna volna semmi selyem
szeméremtûként hátrálnánk
isten szakállában (fanszõrében)
de a lángszóró hogy hogy nem
éppen reneszánszát éli
aztán gyorsabban kimegy a divatból
mint gondoltuk volna
legfeljebb disznópörkölésre használhatnánk
naponta jön más új divat
cérna volna
semmi selyem cérnaszál
amelyen kitépett póklábaink
ügyesen mint cirkuszban
a fehérbohóc
ha nagy gumikalapáccsal üldözik
mert figyeld csak meg
szólt ki a zsírszódával súrolt asztal alól
de az is lehet a horganyozott esõcsatornán szólt le
figyeld csak meg
a végzetes ütést mindig akárha gumikalapáccsal
mérnék a tarkódra
óriás gumikalapáccsal
cérna volna
semmi selyem cérnaszál
megmenekülhetnénk.
Õ volt az aki még a bikacsököt is
lópikulának becézte
azt mondta ha verés volt kilátásban
lópikula és még cintányért
sem adnak (vernek) hozzá
ezek a disznók moslékunkhoz.
Bach jános sebestyén úgyis
végtelen
ha az obersturmbahnführer
hegedûtokját ellophatnánk bár
bach jános sebestyén úgyis
végtelen
mint a végtelen oszlop
úgysem lesz többé szüksége
a lilabársony bélésû tokra
az égboltozat feneketlen sarába áshatnánk
ki hitte volna
az angyalok is valami sárszerû azúrban röpködnek
az úr körül
sosem is szebb temetést
az égboltozat feneketlen sarába áshatnánk
bach jános sebestyén úgyis
végtelen
az égboltozat feneketlen sarába áshatnánk
a maszületett nénikét.
Ericet pontosan úgy képzeltem el
mint jován jovánovics gipszgilles-ét
koppenhágában a gliptotékában
carpeaux watteau-ját
amelybõl izsó csokonaija
s valójában béni petõfije is következett
mind a hektikás mûvészek szobrai
a társaság egy pillanatra abbahagyta
a barkochbát
ez aznap volt amikor hermlin
lillafüreden bejelentette
celan halálát
s azon kezdett vitatkozni
valóban hal volt-e
ami leharapta gyûrûsujját
hogy egyáltalán hulla volt-e már
akkor ott a szajnában
olyannyira rám tört a fantomfájdalom
ugyanis egyszer én is részt vettem
egy ujjleharapási históriában
akárha kasztrálásban
hogy képtelen voltam kifejteni véleményemet
nem hal harapta
nem véletlen üveg vas vágta
az isten harapta le
mint kisbaba turkáltam szájában
gyûrûsujjamat.
Az a seb a brƒncusi-versben
a térdeplõ hátaközepén
párja kafka sebének: Hegyesszögben
két fejszecsapás úgy keletkezett.
visszafelé utaztunk épp a végtelen oszloptól
a kis sötét craiovai galériában
álldogáltunk az izzó
márványtompor
azért a legszebb darab márvány
a világon mert hentesmunka az is
visszafelé trgu jiu-ból a földrengés
utáni bukarestbe mert abba
a sebbe
(a mûvészettörténet legszebb sebei
kettõ van ugyanis valójában
mind a kettõt õ csapta
kafka fejszéjével az élõ húsba)
mert abba a sebbe
döfte az oszlopot
végén az ecetes spongyával
még ma is csodálkoznak
a turista ítészek (komisszárok)
miért nem dõl el
miféle vagina görcsölt rá
mert már csak akkora vagina
már akkora sem
akkora szem.
Amfórákat építettek
a katedrálisok falába
a semmi katedrálisában is
lesz egyszer majd egy koncert
õ vezényli
minket azért falaztak be ide
jó elõre
jó elõre befalazott amfórának lenni
tele teveszarral.
Aranymûvesek mûhelyében látni
hasonló játékszernek tûnõ
kis satukat
amilyenekben az úr szorongatja
magához ölelve töpöríti
ezeket a néniket
külön-külön a vesék márványbabját
patinás gyöngytyúkfejüket
ám amikor az egyik elém toppant
már jócskán elmocskolódott
akárha a túlvilág kátrányából
talán már abban is lubickolt
és nem az aranymûvesek fényes
satujából érkezett volna
hátraugrottam tû villant a kezében
úgy tûnt felém döfött
pedig csak arra akart megkérni szegénykém
segítsek cérnát fûzni belé
rongyait
még sosem látott tónusban fényeskedtek
a trgu jiu-i bányászok göncei jutottak eszembe
végre valaki új pachworkot készít
magát mocskos folton foltot teríti
az úr lába elé
kis satujában az ékszerészinas tehát
erre a magasztos feladatra készítette elõ
a mester épp csak szorított még egyet rajta
erre készítette elõ kis karomszerû kezét
tettetett zavartsággal mint irodalmi esteken
orrom hegyén olvasószemüvegemmel
befûztem semmi selymét
mégis milyen szép lett volna
gondoltam aztán bambán
ha szíven döf
az én foltos voltomat férceli semmi selymével
az úr lába elé
(akár az a lány
õ nem szalvétát gyûjt
gyöngyházgombot
varr váratlan helyekre
homlokod hátad közepére
hogy az angyalok kis pruszlikjához
gombolhasd magad)
de már csak lenn a metro labirintusában
éreztem meg patetikusan a szívemhez kapva
ugyanis csak úgy lehet patetikusan
ahogyan a pesti színészek csinálják
(már csak õk)
csak lenn éreztem meg valami szivárog
a nénike valóban átdöfte szívem
ezután mindig lesz nálam
tû és cérna
mint kiscserkészkoromban
tû és cérna meg egy kiégett villanykörte
hogy az úr lukas zokniját
bármikor megstoppolhassam.
Valaki sejtem a néni
õt is megdolgozták abban
a semmi satuban
(én hûzlibõl szerettem volna
jegygyûrût)
a néni akivel olykor a kis közért
alumíniumvályújában
én a symphoniáért õ a három szelet párizsiért
kapkodva csörgünk a fillérekkel
megengedte a csapot
mint rothadt ág nõ az enyém is a falból
nem csak tavasszal csöpög
dörömbölni kezdtem
zárja el
ne kezdje súrolgatni kozmás lábaskáját
ne kezdje súrolgatni végtelen
legközelebb újat veszek neki a közértben
egy új lábaskát
a fal tövében térdepeltem
ne kezdje azzal a drótfánkkal
súrolgatni arcom
mióta könyörgöm istent
vonja ki a forgalomból azokat a lábaskákat
vonja ki azokat a drótfánkokat
s akkor halkan átszólt a papírfalon
én csak könnyeztem
amikor te homokkal sikáltad csajkád
hogy utána mint tükörben gyönyörködhess
schöpflin írja vörösmartyról hogy:
A szavak
minduntalan el akarnak szakadni a gondolattól,
eltávolodnak tõle, meg visszaesnek bele,
a symbolumok idegesen torlódnak egymásra,
kisiklatják egymást helyükbõl.
emlékszel amikor horváth jános shelley fragmentumairól
értekezik petõfi kapcsán:
Azonban, ha Shelleyre fordítjuk figyelmünket,
költeményei közt feltûnõ soknak fogjuk találni a töredékeket,
Fragment-eket,
melyek nagyrészt már az 1839-iki kiadásban is benne voltak,
s olykor többedmagukkal egyvégtében különülnek apró csoportokká
a nagyobb, egész költemények között.
Nagyrészüknek, töredék
mivoltuk ellenére, teljes, vagy
legalább
a lényeget megvillantó, elgondolkoztató értelme van.
S a Fragment-ek némelyike
s a Felhõk egyes darabjai, vagy amazok
s Petõfi más költeményei
között
olykor gondolatbeli rokonság, sõt egyezés is észrevehetõ.
Valószínûnek tartom tehát,
hogy ezek olvasgatása ébresztett kedvet Petõfiben
egy-egy gondolatvillanásnak
hasonló töredékes formában való odavetésére.
Egyenest a szándékos töredékülhagyás
benyomását teszi
pl.
az Emlékezet c. kis darab:
Emlékezet! Te összetört
hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet...
S nem merném állítani, hogy Shelley töredékei is
mindig szándéktalanok volnának.
onnan keveredhettem tehát valamiféleképpen a másik vörösmartyhoz
mármint hogy egyáltalán lehetséges-e
a másik
noha ezekkel az in memoriamok-kal én már a harmadikat
kellene hogy bejelentsem
a harmadik pi-t
jóllehet barátaim (van köztük aki nálamnál jobban
ismeri celant) még a másodikért gyilkolnak
a második pi-ért
egy csantavéri öreg mesélte mennyit vitatkoztak
tudósok is voltak köztük
ott volt a goriziai music
s maga tolnai simon is
a világlexikon a világlap kiadója
mesélte mennyit vitatkoztak mauthausenben
azon hogy tulajdonképpen mennyi is
a pi-szám
és akkor romeltakarítás alkalmával
az öreg csantavéri bácsi talált egy matematikakönyvet
úgy vetette rá magát dugta gönce alá
akár egy murokrépát
de mondom akkor a néni
megengedte a csapot
mint rothadt ág nõ az enyém is a falból
nem csak tavasszal csöpög
dörömbölni kezdtem
zárja el
ne kezdje el súrolni kozmás lábaskáját
azzal a borzalmas drótfánkkal
ne kezdje el
ne kezdje el a mama fûrészelni
a hattyú szárnyát
de már késõ volt
elkezdett énekelni
a tata kutyái között én voltam
a fakutya
én húztam le sáros csizmáját
de amikor senki sem látta
fogaim közé vettem
tovább marcangoltam a lila ólommal teli
akárha nem kukoricával
apró lila söréttel tömték volna
tovább marcangoltam azt a libát.
Letépett csöpp bugyi
hajnalonta gyakran lelsz hasonlókra
a szajnaparton
a csipke
miközben tengerész õsükrõl meséltek
a darálósról
akinek akár a kalózoknak vaskampó volt a keze helyén
vagy ez már akkor volt amikor a fájdalom
monarchiájáról írt az a horvát kislány
a csipke a nagy rózsaszín kagyló alatt
szégyenében lángra kapott
gyorsan nekem is a tenger felé kellett fordulnom
már csak akkora
már csak akkora vagina
cioran vezetett el elõször brƒncusihoz
s a sarokban ott állt a kafkai balta
már csak akkora vagina
már akkora sem
akkora szem.
Akkor bökött meg
ütõdött hozzám diszkréten
nem úgy mint nagygesztusú jó barát
ha hátba vág
szép uszadékfa
amely már csak úgy magában
utazgat
elég mélyen ahhoz hogy a láda- és göngyöleggyárak ne vegyék észre
(a RÖNK A TISZÁN nem volt meg neki
halinakötésben)
úsztatja magát a delta felé
akkor bökött meg
ütõdött hozzám diszkréten másodszor
a hullája
miközben a hattyú
(azóta a vécésnéni is
zsírszódát ivott mint a trubadúrja)
miközben a hattyú énekelt.
Arról hogy a neretva
(meg tán tette hozzá valaki a moraca kanyonja)
a világ legszebb folyója
sosem is vitatkoztunk
halil tikvesa ott született szemben
pocitelj-jel
amelyet szétlõttek (safet zecnek
ott volt mûterme meséltem)
s most félhold helyett
nagy kereszt éktelenkedik
a meredek hegyoldalba döfve
különben magyar katonák is
strázsálták egykor azt a neretva-
menti utat éppen úgy mint ahogy
strázsálták bosznia isteni fõvárosát
tesanjt is nemegyszer tehát én
akár otthon is lehetnék arrafele
az igazság az hogy én valóban arrafele vagyok otthon
a borzalomban
mondom halil ott született szemben
tehát mostár mellett amelynek hídját
(ki hinné hogy éppen egy filmrendezõ lövi szét)
örülök hogy éppen a magyarok próbálják
visszabányászni
és halil a neretva alsó folyásának jellegzetes levél
On je rastao i skolovao se uz zlatno-zute listove plemenitih
hercegovackih sorti duvana. Pricao je do
detalja kako
se duvan
rasadjuje, kako se cuva od sunca dok je
mlad, kako se
zaliva.
Celo vece ja sam pusio i odbijao dimove
na sve strane.
Halil je
tek pred polazak kuci izvadio iz torbe duvankesu i majstorski
zavio sebi jednu cigaretu.
mondom a neretva alsó folyásának
jellegzetes levél- illetve vaginaforma csónakját
a trupicát véste lemezbe
a modern képzõmûvészet egyik legtisztább
hartungos jelét
jóllehet hartungnak már nincs jele csak gesztusa
s az is meglehet már nincs is szükség
se jelre se gesztusra
s mégis mondom a modern képzõmûvészet egyik
legtisztább jelét találva meg így
(pp howard talán mondhat ily nagy szavakat
neki több szempontból adatott látni a képzõmûvészeteket)
azért mesélem mindezt
mert háborúnk kritikus pillanatában
hol a szerbek hol a horvátok
mészároltak a deltában
ha õk nem akkor minden bizonnyal a bosnyákok
halil azzal állított be hozzánk
(belgrádban lakik újvidéken tanít)
cseréljük el a virág
utcai házunkat
(virág utca
3)
az õ neretva-deltai mûtermével
istenem azzal ahol a modern képzõmûvészet
egyik legtisztább jele vésetett
minket magyarokat tán nem bántana egyik fél sem
azóta halil nyaranta nem kis rizikóval persze
ismét neretva-deltai mûtermében dolgozik
a legkonkrétabb anyaggal (újságkivágások romok)
mondom mindezt csak azért meséltem el
mert egy figyelmetlen pillanatomban
ifjúkorom központi költõi kategóriájával
a deltával találtam élni
pilinszky az IN MEMORIAM CELAN- t készül nem-
megírni címû versem
készülve írni
jóllehet még fogalmam sem volt
hogyan kell megírnom hogy ne írjam meg
annál is inkább mivel már a kezdetektõl
megíratlan verseket írtam
nolde UNGEMALTE BILDE címen ismert kis képeinek a mintájára
tehát most jobban meg kellene írnom
ahhoz hogy ne írjam
hogy ne írja meg õket.
(Befejezõ része a következõ számban)