MAGVETÕ - gondoltam, mindenképp
evvel a szóval kezdem a Jelenkor Kiadóról szóló
est bevezetõjét (utólagos beszúrás:
valójában ez a lap és a kiadó közös
estje volt, de errõl én, helytelenül, megfeledkeztem)
-, én magvetõs szerzõ vagyok, ezek itten meg jelenkorosok.
Amivel csupán annyit akarok mondani,
hogy ezeknek a jelzõknek van értelmük, azaz, gyors szóval,
vannak kiadók és nemcsak helyek, kissé önsajnálós
fordulattal, szemétlerakodó helyek, helyeink, ahová
- hát ahová lerakodunk.
Tudjuk, a jó szerkezetben minden
elem fontos, mindennek jól kell mûködnie, én most
itt mégis kiemelek egyet, és e nehéz órán
nem átallok rövid himnuszt zengeni a Kiadó vezetõjérõl,
Csordás Gáborról. Tõle távol áll
ez a mûfaj, egyáltalán minden, ami a személyére
vonatkozik, távol áll tõle. Nem is szokás róla
beszélni. Lehet dicsérni a futballtudását,
mely pocsék, az eszét, mely brilliáns, de õt
magát nem szokás. Valahogy nem is lehet, anyagidegen volna.
A Jelenkor Kiadó bizonyos értelemben
egyszemélyes kiadó: Csordás energiája, becsvágya
mozgatja. Egy kiadó teremtése igazi polgári vállalkozás,
mert elvileg hosszú távú dolog, valaki vagy valakik
(mert oldalborda másik Gabit, Kosztát is ide kell számítani)
fölteszik valamire az életüket, és az életük
rá is megy, de megmarad, megmaradhat valami, ami már van,
létezik, ami már mûködik. Ez a reménypont
kell ahhoz - nota bene: minden vállalkozáshoz, vállalkozásunkhoz
-, hogy ez a rengeteg, nevezzük néven: emberfeletti munka elvégezhetõ
legyen, vagy egyáltalán elkezdhetõ legyen.
Emlékszem, amikor néhány
éve, már nem tudom, miért, valami pénzügyi
rendelkezés következtében úgy látszott,
vége a kiadónak. Akkor gondoltam azt, hogy ez milyen példásan
reménytelen ország - itt a munkába még belehalni
sem érdemes.
De talán igen. Azt talán
igen. Csordásnak azonban nem érdemes belehalást kívánok,
ellenkezõleg, azt kívánom, hogy ne kelljen emberfeletti
munkát végeznie. Az ember csak embernyi munkát tud
igazán jól elvégezni. Azt kívánom a
Kiadónak, hogy létezése ne legyen heroikus. Ne legyen
egy csoda. A létezése maga legyen unalmas, jól olajozott,
kiszámítható, arányos. Gazdag.
És minden heroikus, emberfeletti,
izgalmas, kiszámíthatatlan, gazdag: a könyveiben legyen.
Ott is van mindez - mert igaz ugyan, hogy Csordás Gábor nélkül
nincs Jelenkor Kiadó, de a kiadó nem a kiadó fõnöke,
hanem a szerzõi, õk a kiadó. Kicsit udvariaskodva
úgy fogalmazhatnék, hagy a jelen kor szerzõi jórészt
ennél a kiadónál vannak - akik nincsenek, az is tiszta
haszon, legalább van, aki idõnként bevezethetõt
mondhat.
Aki mai magyar irodalmat olvas, nem tud
Jelenkor Kiadó könyvet nem kézbe venni.
Nem kívánok minden jót
a születésnapra, csupán jó munkát kívánok,
a kiadónak, vagyis a szerzõinek, a kollégáknak.
Akiktõl nem is venném el tovább a teret. (Függöny.)
*
Elhangzott 1998. szeptember 26-án Budapesten, a Gerbeaud Sörházban, a Jelenkor folyóirat és a Jelenkor Kiadó Kft. 40 + 5 címmel közösen rendezett jubileumi estjének bevezetõjeként.