KUKORELLY ENDRE

Tizenkilenct

(Ad notam Kölcsey Ferenc: Huszt)

Bús hatker Szondi negyven düledéke. Megállott
Csendben két emelet közben az éjjel a lift.
Szél kele, kurva hideg, s a lépcsõháznak elontott
Oszlopi közt lebegõ házmester inte felém.
És mond: Te! mi a faszt vársz itt, mér csöngetel itten?
Nem látol, apukám, hogy bekrepált ez a szar?
Messze a harmadikig, komolyan, húzzál te gyalog fel:
A lift hast gyarapít: de lelapítja, ha rossz!
 
 

A Petõfi Sándor effektív haszna

(Ad notam: Petõfi Sándor: Megy a juhász szamáron)

Nem megy soha, sehova, nem ér le a lába,
nincs boldogság, s nincsen
boldogtalanság. Na.

Nincs hant, gyöp és nincs zene.
Hol s mi legelész ne?
Nem hall senki, Nincs egyszer
a halálból nézve.

Pattanna föl? Mi az a
haza fele- féle?
Mi az, ami nem késõ,
csak holttest? Ki félne?

Elkeseredés? Nem el?
Telhet még akármi?
Nagy?, kis?, ütés?, ütõdés?
Van: valamit várni?

(1995. márc. 9.)
 
 

Himnusz az enterhez

(Ad notam Juhász Gyula: Himnusz az emberhez)

Az ember vesz egy notbukot, ha
már nem fér el az asztalon,
aztán egy fakszmodemre vágyik
a fogazat-elsorvadásig. Drága, de nem olyan nagyon.

Kábé a franc tudja, mióta
nagyjából géppel dolgozok,
körülkerítve géphegyekkel
és virtuális képzelettel,
tisztára, mint a kolhozok.

Nagyjából az van, hogy ha egyszer
egy ilyen gép majd visszavisz
húsz évvel, a pattintott kõ be,
a prekompjuteres idõkbe,
belém lépne újra a KISZ,

én abbahagynám. Már elõre,
eki.
De nincs idõ, mert nincs idõgép,
nincs hátra (túl sok), csak elõrébb,
a fejlesztés nem engedi.

Ez jól van így. Nem értek semmit,
mégis csinálom valahogy.
Ahogy mûködtetik az embert,
beléptetik, lenyomják, mint az entert
és kikapcsolják, ha lefagy.

(1997. okt. 8.)
 
 
 

Pesten legszebb az õsz

(Ad notam Ránki György-Romhányi József: Párizsban szép a nyár)

Pesten legszebb az õsz.
Beszökött tegnap, vagy mi a szösz.
A nagykörúton nesztelen
suhan épp mint egy (félm)esztelen.

Legjobb, ha most megáll
az ember. És semmit se vár.
Az a legjobb, ha úgy marad, mivel
úgy sincsen senkivel.

Álldogálsz egy kirakatnál
aki vár, az elvegyül.
Mert egyszer másra akadtál,
azért vagy most egyedül.
Legjobb tehát, ha maradna.
Így marad. Késõre jár.
Egy kicsit figyelj magadra,
úgysem figyel senki már.

Pesten legszebb az õsz.
Beszökött tegnap, vagy mi a szösz.
A nagykörúton nesztelen
suhan épp mint egy (félm)esztelen.

A legjobb tehát, ha megáll,
ha megáll és már semmit se vár.
Talán az a legjobb, ha magára figyel,
mert az senkit nem érdekel. Ó, lé.
 
 

Bocsánat, hogy ha kérdem

(Ad notam Aldobolyi Nagy György-Szenes Iván)

Bocsánat, hogy ha kérdem,
de én tulajdonképpen éltem?
Nem tudom, mért hiszem,
hogy csak képzelem
néhány napig
vagy holnapig
kibírom nélkülem?

Még élek, mert pofázok,
a saját könnyeimtõl ázok,
ez nem rossz állap a t,
ez a vállalat
néhány napig
vagy holnapig,
az önsajnál la lat.

Majd egyszer, nem biztos, lehet, hogy meghalok,
de arra még egyáltalában semmi ok,
halál van jó halál, van rossz halál,
attól függ, mit talál, hogy épp hol áll,
ez az élet egy rosszul kihasznált állapot.

Még élek, mert pofázok,
a saját könnyeimtõl ázok,
ez nem rossz állap a t,
ez a vállalat
néhány napig
vagy holnapig,
az önsajnál la lat.

Bocsánat, hogy ha sírok,
de nem minden van, amit bírok.
Bírom az életet,
kibírok két hetet
de nem lehet,
azt nem lehet,
mert sajnos, nem lehet.


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/