KUKORELLY ENDRE
Egy átlátszó megoldás
M-nek
Amit befejezel,
az úgyse hagy békén,
vagy hogy is. Nem hagy el.
Nincs vége a végén.
Elkezdeni noha
az meg (épp a) nincsen.
Sötét elõszoba,
matatsz a kilincsen.
Van kis felesleges
idõd még, azt hiszem,
három- vagy négyszeres.
Vacakoljál velem.
(1998. május 19.)
Lélek
Ha áthallatszott, ahogy
kiabálnak, akkor
kimentem a konyhába,
vagy a másik
szobába át. Rossz volt
hallgatni, nem is a
szavakat, inkább
a hangjukat. A grizes-
tésztát megpróbáltam
mustárral, úgy nagyon
szörnyû. Nem kibírhatóbb
sehogyse. Igen és igen.
Turkálok a tányérban,
azt nem szeretik,
néha mégis elnézték
nekem, szerintük se
lehetett ez jó így, vagy
miért. Ugyanaz
az emelet. Ugyanaz a
város, házfalak,
ugyanazon a nyelven
folyik, egyféle
zamatos, megszáradt
tészta. A folyosó
kövezete kifelé lejt,
ha elindultam
a lépcsõház felé,
ezt mindig ki kellett
egyensúlyozni. A tök-
fõzelékhez egyszer
hagymát ettem,
csodálatosan rossz volt.
Nem sokat csodálkoztam egyébként,
az még valahogy
hátra volt. Egy csomó
minden még hátra van
biztos, és ezek úgy
szakadnak ki, egy helyrõl,
és ugyanazon a helyen
maradnak. Ha
szép rendesen
vissza tudnék emlékezni,
legalább arra, hogy
miket mesélek el.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/