SZIJJ FERENC

V[-ödik rétegszöveg]

A bátyámnak sokáig az volt
a nagy mutatványa, hogy leült
a földre és felállt nyújtott lábbal
s közben a kezével sem támaszkodott -
csak elõredõlt, és már talpon is volt.

Mentünk az állomásra, és kérték
a vasutasok, hogy mutassa meg,
és akkor õ leült, és megcsinálta.
Én ott álltam mellette, de velem
nem törõdtek. Irigykedtem is rá.

Késõbb már, ha akarta volna,
akkor sem tudta volna megcsinálni.
Elnehezedett, nagy lett a hasa,
ivott. Törpe volt, rövid volt
a keze, lába, más volt az arca.

Kimentünk az állomásra apánk elé,
mert hozott egy vonatot vagy jött meg
a hegyrõl. Álldogáltunk a peronon,
nézegettünk. Nem szóltunk egymáshoz,
nem történt semmi különös.

Szállingóztak az utasok egy sokára
induló vonathoz. A hátsó vágányok egyikén
átment lassan egy tehervonat. Egy irodából
kijött egy vasutas, és találkozott egy másik
vasutassal. Betoltak egy szerelvényt.

Üres targonca indult valahová,
át a vágányokon. Jött vissza késõbb
üresen vagy néhány akkuval. Hátul
begurult valahonnan egy magányos
teherkocsi, koccant, megállt.

Elhúzott elõttünk egy tolatómozdony.
Jött két kocsivizsgáló, lóbálták a kalapácsot
és számokban beszélgettek. Bementek
a kocsivizsgáló irodába. Egy forgalmista
egy darab papírt vitt valahová.

Néha szinte csend lett, nem is mozdult
semmi. Akkor az állomás elõtti téren
éppen kanyarodott a villamos.
A galambok arra a pillanatra a peron
sárga kövére szálltak. Kattant az óra.

Mozdony közeledett óvatosan,
egy kocsikísérõ zászlójelére.
Rájárt az indulásra váró szerelvényre,
megzörrent, megrebbent együtt az egész.
Szelep szisszent a kerekek közül.

Egy másik vonat végében
ácsorogni kezdett egy kalauz.
Ha utas jött arra, szomorú volt,
ha vasutas, akkor vidám.
A targonca most zsákokat vitt.

A rendezõ felõl hadart valamit
a megafon, nem lehetett érteni,
de ameddig ellátunk, nem okozott
lényegi változást. Észrevétlenül
megszaporodtak a várakozók.

Ez maradt neki. Megöregedni gyorsan
annyira, akkor ez a kérdés és középpont
nélküli mûködés, de mégis a férfiak
világa, hivatal, raktári cikkszámok,
ivás, mesterségesen fokozott várakozás.

Vagy nem maradt semmi. Én is hiába
álltam ott, soha nem képzeltem el erõsen,
milyen az, ráhagyatkoztam arra,
ami közös volt régrõl, valahogy elviselhetõ.
Többet tudott nálam, irigyelhetem.


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/