Itt hever, íme, minden lelkes
állat,
lábunkhoz dörgöl farkot
és sörényt:
Ha értenénk is, bármink
égnek állhat...
De az sem ad, csak poshadt szürke
fényt.
Ki jõ ott máris roppant
nagy haraggal?
Kabátzsebében lopva mit
keres?
Ékes ruhája mért
vet rút redõt?
Ez lett a vége, így kell
látni õt...
Most meglengeti phallosát
*
az angyal:
Kiûzetésünk immár
végleges.
* Nyilvánvaló elírás.
Helyesen: pallosát.
Pedig dehogy. Csak néztem azt
az ajkat,
ahogy nyelvérõl rácsordult
a nyál.
És azt reméltem, el még
úgyse hallgat,
amíg hibátlan végszót
nem talál.
De megtalálta, sajnos, túl
hamar,
és megkérdezte, igaza
van-e.
Én bámultam az asztallapra,
le,
és vontatottan, mint ki nem akar,
csak annyit mondtam: "Jó nekem,
hogy élsz.
Szeretlek nézni, amikor beszélsz."