MAKAY IDA
Árnyéka sincs
Nézel utána. - Árnyéka
sincsen.
Ahogy a köd s a pára szétrezeg
a fák fölött, és
fölisszák a rétek,
de konokan még keres a szemed.
S hullócsillagok villanása
augusztus bársony éjjelében,
örökre elmerült hajók
a mérhetetlen tengeréjben,
a szó sírdermedt némaságba:
Villant el léte, vele a tiéd.
Összecsap fölötte, fölötted
Atlantisz tengerhallgatása.
Tükrök
Te laktál mindenik tükörben:
Delelõ Nap, éjféli
Hold.
Ismerték arcod a vizek.
Most nincs tükör, és
nincs lakója.
Hol a tükrözött, s ezer
tükre?
Ki szõtt a vizekre homályt?
Ki az, ki minden tükrödet
bezúzta, csillámporrá
törte?!
Akárha korbács
Esõben ázó betonudvar.
A csöppek kínzó koppanása.
Suhogás. Akárha korbács.
Befalazottak jajgatása.
A rothadt nyár az õsz
alatt.
Elhulló szirmok megadása.
Az égre meredt tûzfalak.
Törvénytelen nyár
Sötét nyár ez. Törvénytelen.
Elborult ege Naptalan.
A Styx fekete-ezüst tükre.
Sötét nyár. Kihûlt,
lángtalan.
Kihunyt parazsa a csóknak.
Sötét nyár. Amnéziás.
Feledte arcod. Nem tud rólad.
Mintha sohasem
Lombkoronákon átszûrt
fényben,
nyárég alatt, sugárzó
kékben,
míg pilleszárnyú
szél emel.
Verset, zsolozsmát zsong a tenger.
Mintha most, itt kezdõdne minden.
Mintha semmi nem múlna el.
Hullámokban tör fel
Emléked hullámokban tör
fel,
tengerdagály a partra,
átcsap rajtam. Már elborít.
Arcom, mint a fuldoklók arca.
És fogy, csak fogy az oxigén.
Betölt mindent: vízár
a parton.
Vergõdöm a mélységbe
veszve.
Csapkod hullám. Halálig
hallom.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/