Egy csõrepuha kismadár
vagyok
lám kandikálok
erõst érzem a favágószagot
(málé búza csíra)
a tollaim
megborzolódva külön-külön
kilibegnek a huzatba
finom fanyar
gyümölcsnek
íze
habár te nem vagy itt
a tárgyaid tisztelgõ rendben
vágyakoznak
az ablak elõtt
a párkány alatt
az asztalon kisimulva
papírdarabka
- egy név
egy név
amit kiválasztunk
hogy leírjuk magunknak
ezzel kelünk, és erre oltunk
lámpát, egy név
egész nap
tüzesedve vár rád
és este
hûs szobába hív
- Szilágyi Eszter Anna
Szamócaillatban
hullik a haj
A fátyolgomba
bontja le
szöveteit
Alatta csíkban
elõderengõ
halálka-nyálka
Ha késõ van a koravén
kirándulásra, segíts,
ízek mamája,
mögöttem befalazott ajtó
-
egy nagyvázsonyi vak ló,
akire gondolunk...
Nem adja húsát botorul,
nem adja nedveit,
nem, soha nem bizony
- ha pirkad épp, vagy véget
ér -
a teljes nap gyümölcseit...
Kilencévesen kezdted,
most kilencéves halott,
süss nekem földalatti kenyérkét
-
odamozdulok érte
Sava-borsa legyél,
nem elég
ha csak tömöm a számba,
erõsíts meg,
nem elég, hogy a vakvilágba
ordítok,
ha te nem hallasz meg...