BARÁNSZKY LÁSZLÓ

giornata I.

az adógaras és a kiûzetés a paradicsomból
(masaccio brancacci csak úgy a gyengébbek
kedvéért hogy vannak ilyenek) mindig kéznél

szükség is volt rá mert hogy akkor a nagy
disszertáció radikális franciskánusok al
bero vitae sohasem de soha és még így is

arrafele lehetett jeget kapni a lányok más
naposságára amikor is eltávoztak az anyák
akkor õk hatalmasan és nem jól berúgtak

az utolsó nap már jókora tavasz kinéz
tem még lányi szobájának (pensione so
relle bandini) ablakán santo spirito

és egy kicsit odébb a város mely sikeresen
kirúgta dantét de úgy hogy még most is ra
vennaban van eltemetve van persze szülõház

sõt dolgozószoba az is érmére jár aztán sö
tét a santa croce szimbolikus ûrsírhelye mint
theologust említi ez is rendbe van leg

nagyobb rendben szóval a brancacciba vittem
õket brankaccsiztunk vagy úgy két és féló
rán át szolid meller ikonográfia önarcképek

estébé a kiûzetésnél akkor még fügefalevél
volt ádám faszán most ezt egy picit nehezen
lehetne belekombinálni a nagy narrációba

de így is elegük volt az egészbõl tehát
sikerült visszamennem legalább is egy idõ
re az életfa gyümölcsei közé (pacino di bona

guida) nagy kép az accademian valamikor
az egész dolog azt hiszem a tridenti zsinat
eretnekségnek minõsült és sutba vágták

credo: az ablakonkinézés volt az utol
só kezelhetõ referencia ide is térek vissza
alkonyodott és hallottam mint hajós ha távo

li harangszót nagy tengeren a lila alkonyat
ban hallottam üzenetét és tudtam hogy nagy
jából végem amikor én itt kimegyek a kapun

szó se róla valami tenger erõsen ismeretlen


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/