Tajtékos égen ring a hold.
Csodálkozom, hogy élek.
Költõ szorong, kutat ma
ritka sort:
Jobb szót lelek, csiszolt rímet
cserélek.
Tajtékos égen ring a hold.
Ha verset írok - élek.
Lélek rebegne erre, rímbe...
Most!
Rezzen kezem, s mégis lejegyzi:
félek.
Mint régen... Éppúgy
ring a hold.
Csodálkoztam, hogy éltem.
S míg tajtékzó,
süket kor újra kinn tarolt,
Benn verset írtam én,
bevallom, s néha féltem.
Tajtékos égen ring a hold.
Ha olykor írok: - élek.
Olykorban élek én e földön...
Itt,
Mást vakmerõn hazudni
félek.
Tajtékos égen ring a hold.
Csodálkozom, hogy élek.
Éj szemgödrében virradok:
Magányos, elszórt csont,
fehérlek.