BERTÓK LÁSZLÓ

Tükör

Könnyen megvághatom
magam vele,
s valószínû, hogy
meg is vágom, mégis a kést
választom...
Néztek, mint bárányt a tócsa.
Jó, átugrom...
Csak addig bírjátok ki, amíg
eltûnik benne a képem.
Onnantól kezdve
én leszek a tükör.
Döntenetek kell, hogy a
helyetekre fordultok-e,
vagy azok maradtok, akiket
mutatok...
Olyan közel a vér, hogy csak a
pillámat kell lecsuknom,
csak az emlékeiteket kell
megfeszítenem, csak
bele kell mozdulnunk.
Nos?
Itt vagytok még?
 
 

Ítélet

Fölállsz, megfordulsz, újra a
kezedbe veszed, nézed. Ami a
repedésbõl kilátszik,
már majdnem ugyanaz.
Ha nem képzelõdnél annyit,
lefekhetnél két mozdulat közé.
A pillanatban
benne a történet. A porszemnek
vége, ha megnevezed.
Ami hiányzik, az
akkor sem lesz meg, ha
megvan. Az ujjad, a szemed,
az orrod, a füled,
minden ízed a
nyelvedbe kapaszkodik.
Most kellene
arrébb tenni a virágládát,
megszámolni a szoba sarkait,
kimondani az ítéletet.
Hallgatsz.
Mintha filmen látnád,
csobog alá a
narancsízû almalé. Kicsúszik
alólad a ló.
 
 

Szikra

Körözõ zseblámpa a mélyben,
jaj a fekete madaraknak, akik
azt hiszik, hogy velük
kezdõdik a sötétség, s akiknek
(úgy tûnik) igazuk van, csak
folyton kilyukad a hatóság,
átmegy az úton a macska,
szikra kerül a nyugtatóba.
A gravitáció következetes.
Nem lehet
önfeledten átsuhanni
egyik sejtbõl a másikba.
Hová rohansz?
Csak a mozgásban
vetheted meg a lábadat?
Sebzett madárszárny
csapkodja a melled?
Félsz, hogy ok nélkül
megbüntetnek?
Olyan magasan
hordod az orrodat,
mintha neked a lenyugvó
napkorong körözne.
Olyan alacsonyan röpülsz,
hogy a legyeket fogdosó
fecske is elkap.

ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/