ANDRÁS SÁNDOR

1.

Az 1997. május hetediki Washington Post hírt közölt arról, hogy a Menny Kapuja (Heaven's Gate) nevû kultikus csoport két, a márciusi közös öngyilkosságból kimaradt tagja most öngyilkosságot követett el, szintén rituális körülmények között. Az egyik meghalt, a másik életveszélyes állapotban került kórházba. A meghalt, Wayne Cook szalagot hagyott vissza, arról pedig egyebek közt a következõ hallható: "Nem halok meg. Nem leszek halott." ("I am not dying. I am not going to be dead.") A halált megállapító orvosok és az esetleges hozzátartozók számára Wayne Cook persze meghalt, már ahogy ezt a szót szokásosan használjuk. Wayne Cook tehát vagy tévhitben élt, vagy másként használta a "meghalni" és a "halott" szavakat, mint szokás. Ha tévhitben élt, mondhatnánk becsapódott, "jó kis meglepetés érte". Ám ha szokásosan használjuk a "meghalás" és a "halott" szavakat, azt is mondhatjuk, nem érte meglepetés, mert már nem volt, akit érhetett volna.
Lesznek persze sokan, akik úgy vélik, hogy érhette meglepetés, hiszen - hite szerint - Wayne Cook a mennyekbe távozott, mindenképpen el ebbõl a földi világból. Akik ezt hiszik azonban, többnyire nem vonják kétségbe, hogy Wayne Cook meghalt, vagyis egyetértenek a halál beálltát megállapító orvossal és az úgynevezett elhalálozott hozzátartozóival, csak éppen abban hisznek, hogy a halál - a kultikus csoport nevére rájátszva - a mennyek kapuja, az örök életbe lépés küszöbe. Erre a hitre gondolva mondhatjuk, hogy a kultusz tagjai végül is logikusan gondolkoztak, amikor úgy vélték, hogy az örök élet valóban örökké tart, a halál nem szakíthatja meg, ahogy a megszületés sem szakította meg.
Rejtélyes azonban, mit is érthetett Wayne Cook "meghaláson", és ennél jóval rejtélyesebb, mit értenek rajta azok, akik szerint Wayne Cook meghalt, de örökké él. Õ maga valószínûleg azt értette, hogy a meghalás: "véget érés", "megszûnés". Nála csak az a rejtély, hogy minek mondta volna annak a tetemnek az állapotát, amellyel kapcsolatban az orvos megállapította, hogy Wayne Cook meghalt. Azzal a tetemmel kapcsolatban valószínûleg a hívõ hozzátartozók is ugyanazt mondták, csak esetleg hozzátették: "eltávozott innen", vagy "elhagyott bennünket". Ezt szokásosan magyarul úgy is mondjuk: "eltávozott az élõk sorából". Vajon ezt tagadta-e Wayne Cook, vagy valami mást, és vajon mit is mond valaki ezzel a magyar kifejezéssel. Hiszen ha úgy hiszi, aki meghalt, megszûnt, akkor hogyan mondhatja, hogy "eltávozott"? Aki megszûnt, nem csinálhat már semmit, nem is távozhat. Szürrealista filmre kell gondolnunk, amelyben valaki úgy lép ki a ház ajtaján, hogy bentrõl látni, kintrõl pedig nem. Az efféle szürreális eseményt persze más szóval kellene megnevezni, az "eltávozás" szó nem illik rá. Ha viszont valaki úgy hiszi, Wayne Cook halhatatlan lény, akkor mit ért "élõkön", akiknek a sorából valaki eltávozhat. Miképpen más-más létforma - hogy ezt a szót használjam - az élet és az örök élet, avagy mi másként lenne nevezhetõ az, amit egyesek "örök életnek" mondanak.
Az említett rejtélyek egyes szavak mai használatára, ezért azokra a fogalmakra, illetve elképzelésekre vonatkoznak, amelyekre az említett szavakkal utalni szokás. Döntse el ki-ki a kedve szerint, hogy a szavak használatában van-e zavar, vagy azok a fogalmak, illetve elképzelések zavarosak-ködösek, amelyekre a szavakkal utalni lehet. A konszenzus kérdését persze nem kapcsolhatjuk ki egészen. Nem mintha lenne konszenzus a Wayne Cookkal kapcsolatos tények összességét illetõen, hiszen jól tudjuk, hogy nincsen. Egy dologban mégis eléggé messzemenõ egyetértésre számíthatunk, abban ugyanis, hogy vannak tetemek, és hogy szokásosan a "halott ember"-nek van "teteme", vagy "hullája" (az állatnak általában "döge" van), csak az élõnek van "teste". De vajon "a halott teteme" olyan viszonyra utal-e, mint, mondjuk, "a szomszéd autója"? S ha a halott és a tetem közti viszony nem birtokviszony, vajon miféle?
Talán segít egy disszonáns hasonlat. Ugyanis értelmezhetjük Wayne Cook kijelentését azzal a nyugati kultúrákban hagyományos példával, miszerint a lélek olyan, mint a pillangó, a romlandó test pedig, mint a hernyó, a "féreg". Igen ám, de a hernyó nyomtalanul tûnik el, s a guba, amelyikbõl a pillangó elõmászik, a kígyó bõréhez hasonlít, amelyet az állat vedlés után hagy vissza. Vagyis az élõlény, amelyiknek nincs köznyelvi neve - tudományos névvel a pikkelyesszárnyú (lepidoptera) - nem "szõröstül-bõröstül" mozog tovább, de mindenképpen teljes testtel, csak szõrét-bõrét, bõrének egy használhatatlanná vált duplumát hagyja vissza, akár a kígyó. A pillangónak azonban van teste, a pillangóvá levõ mozgó élõlény nem hagy vissza se testet, se tetemet, míg a halott ember éppen azzal "halott", hogy teteme, "holtteste" maradt az élõk között, amit azoknak valamiképp el kell tüntetniük.
A rejtély, amit itt faggatni, nem feloldani szeretnék, a "halott", a "meghalás", a "halál" szavak mai jelentését illeti. Úgy hiszem, igen nagy a zavar körülöttük, épp úgy, mint az "élõ", az "élni" és az "élet" szavak körül. Hiszen felnõttek számára, mi sem világosabb, mint amikor valaki azt mondja: "Pista még él" vagy "Pista már meghalt, halott", holott ezeknek a szavaknak a jelentése többé-kevésbé ködös. Az világos, hogy aki él, még nem halt meg, aki meghalt, már nem él, vagyis az, hogy élet és halál valamiképp összetartoznak, de az már közel sem egyértelmû, hogyan? Egyesek szerint kizárják egymást, mások szerint valami egész részét képezik, illetve egyfelõl kizárják egymást, másfelõl olyan egésznek képezik a részét, amelyiknek - csodálatosan - már nem részei.
Eléggé hihetetlen, de éppen ezekben az évtizedekben, amikor a halálos ítéletek eltörlése mellett és ellen, az abortusz mellett és ellen, a népirtás gyakorlata ellen annyi érv hangzik el és annyi indulat észlelhetõ, nem esik szó arról, mint magától értetõdõrõl, hogy mi is az, amirõl szó van. "Elvette az életét", mondjuk, hallgatva arról, hogy kitõl? Attól, aki már nincs? Attól, aki már nem él, de valamiképp van? Ha így gondoljuk, tudjuk-e, miként van? Avagy másoktól, az egykor élõ ember környezetétõl vette el a gyilkos a meggyilkolt életét? Tõlük azt, ami sohasem volt az övék?
Ha Heidegger gondolkodásának az összefüggésében faggatózom, azért teszem, mert legalábbis számomra Heidegger volt az a gondolkodó, aki úgy vezette be a "lét" fogalmát, hogy az magában foglalhassa az "élet" és a "halál" fogalmait is. Ezen a fogalmi szinten tõle tanultam - akár tanította, akár félreértettem -, hogy a halott is van, akárcsak az élõ, s a kérdés ezért az, hogy a létnek miféle módozata a halál meg a meghalás.
A magam megközelítése azonban más, mint Heideggeré. Abból indulok ki, hogy a szokásos nyelvhasználat szerint nem mondhatom (komolyan): "Meghaltam", vagy "Beállt a halálom", vagy "Elvitt (engem) a halál". Más ember álmában viszont lehetséges az ilyen beszéd, más hallhat efféléket, csak arra nincs bizonyíték, hogy a beszélõ maga is hallhatja. Sokak számára és számomra is kétséges, hogy adódhat olyan beszélõ, aki effélét mond, és nemcsak más hallja, hanem egyúttal õ maga is. A mások megélte élmény, különösen az álom-élmény tapasztalata a régmúltban és még valamennyire a múltban is fontos volt, és másként, mint ahogy manapság lehet.
Egy a múlt és a jelen közti átmeneti példára hivatkozva: Hamlet akkor találja lelkét prófétikusnak, amikor apja szelleme azt mondja neki, "Meggyilkoltak" (pontosan: "my most foul murder"). Hagyományosan vitatott kérdés, hogy hallucinált-e Hamlet, vagy Shakespeare valódi szellemet írt a darabjába. Nem is az érdekli az értelmezõket, hogy miben hitt a szerzõ, inkább a darab mûfaja, a színdarab mifélesége kérdéses, hogy ugyanis mimetikus játék-e vagy reneszánsz-barokk allegória, hiszen csak az elõbbire vonatkoztatható a megélhetõség kritériuma. Csak a mimetikus játék szabályai követelik meg, hogy a szellem ne Hamlet hallucinációja legyen, hiszen a nézõk is láthatják. Manapság ép elmeállapotú ember nem követ el gyilkosságot, ha álmában egy meghalt ember szólítja fel rá, ahogy - egy másik, de valamiképp kapcsolt összefüggésben - ma a bosszú motívuma nem mentesít a bíróság elõtt az emberölés vádja alól. (Érdemes felfigyelni arra, hogy Shakespeare darabjának mimetikusan hû világában a király a legfõbb bíró. Hamlet nem fordulhatott "a bírósághoz", a legfõbb bíró viszont a feltételezett gyilkos volt.)
A magam megközelítése szerint nemcsak a múltban és a régmúltban volt fontos az ilyen, a más álmában megszólaló beszéd, ma is az, sõt fontosnak is kell lennie, csak éppen másként, mint egykor. Vajon hogyan?

2.

A Lét és idõ 50. ¹-ában azt olvashatjuk, hogy "a halál létlehetõség" ("der Tod ist eine Seinsmöglichkeit"; Sein und Zeit, 9. kiadás, 250. o.) A 49. ¹-ban pedig azt, hogy: " Meghalás legyen annak a létmódnak a címe, amelyben halála viszonylatában a dobott-lét van. " 1 (" Sterben aber gelte als Titel für die Seinsweise, in der das Dasein zu seinem Tode ist. " [247. o.]). A halál tehát létlehetõség, a meghalás viszont létmód. A kettõ között, úgy tûnik, az a különbség, hogy az ember mint dobott-lét a halált mint lehetõséget éli és tapasztalja meg, és ennek a lehetõségnek a megtapasztalása a meghalás, amelyik - mint mindjárt szó esik róla - a megszületéssel kezdõdik. (Mögöttes gondolat, hogy a lehetõség a lét egyik módja, hogy a lehetõség is van és megtapasztalható.) A halál "a világban-lét vége" ("Ende des In-der-Welt-seins" [uo.]).
Heidegger túl kíván menni a megtapasztalhatóság problémáján (47. ¹), amelyik elõzõleg ahhoz a kijelentéshez vezette, hogy csak saját halál van: "A halál, amennyiben ¯van , lényegét/ahogy-létét tekintve mindig az enyém". ("Der Tod ist, sofern er ¯ist , wesensm"áig je der meine." [240. o.]). Ezt a kijelentést a közvetlenül megelõzõ mondat magyarázza: "A halált mindegyik dobott-létnek minden alkalommal saját magának kell magára vállalnia". ("Das Sterben muá jedes Dasein jeweilig selbst auf sich nehmen.") A van és az enyém együttese a magára-vállalás mint mindenkori magamra- vállalás, ami sohasem lehet át- vállalás: "senki sem veheti át a másiktól annak meghalását" ("keiner kann dem Anderen sein Sterben abnehmen" [uo.]). Vagyis a halál olyan lehetõsége a létnek, amelyik mindig saját, valakinek a sajátja, és csakis megtapasztalásában az, csakis úgy, hogy kinek-kinek magának kell megélnie/megtapasztalnia. Mindenki csak maga halhat meg, így értendõ, hogy csak saját halál van.
Érdemes összehasonlításként megjegyezni, hogy a "saját halál" gondolata Rilke kisregényében, a Malte Laurids Brigge feljegyzései ben kerül szóba, amikor például Malte arról ír, hogy a régiek még tudták, hogyan kell meghalni, még képesek voltak rá. Nagyapja haldoklásával és meghalásával kapcsolatban kijelenti: "Közülük még mindenkinek saját halála volt" ("Sie alle haben einen eigenen Tod gehabt"). Malte leírásaiban a "halál" a "meghalás"-sal szinte azonos, mindenképpen az említett helyen és összefüggésben, ahol a nagyapa "saját halála" haldoklásának sajátos körülményeivel függ össze: õ még tudott úgy meghalni, ahogy senki más. Egyénisége, individualitása olyan volt, hogy az még meghalásának mikéntjét, halálának milyenségét is meghatározta.
Más talán "halálának körülményeirõl" beszélne, Malte fejtegetései azonban, és éppen ez a figyelemre méltó, nem körülményekrõl szólnak, hanem valamirõl, aminek lehetnek körülményei. Ahogy a nagyapa kezét, emlékezõtehetségét, személyiségét nem nevezhetjük "körülményeknek", úgy Malte leírásában nem nevezhetjük annak halálát sem.
Heidegger részben ugyanígy gondolkozik. Az õ szavaival, a halál része annak az egésznek, ami egy-egy ember, egy-egy dobott-lét. Eltér azonban Rilke Maltéjétõl abban, ahogyan az embert, ezért annak "sajátját" gondolja. Az általa bevezetett, különlegesen használt és magyarul csak hozzávetõlegesen visszaadható kifejezés: az ember mint "dobott-lét" ("Dasein") - Vajda Mihály fordításában "jelenvalólét" - éppen arra is szolgál, hogy újragondolhassuk ennek a lénynek a sajátságát, azt, hogy mi a sajátja. (Erre szerintem magyarul nincs igazán mód, ahogy angolul sincs, csak körülírásokkal lehet kísérletezni, amelyek épp olyan sikertelenek maradnak, mint az elmagyarázott vicc. Ezért itt inkább csak Heidegger gondolkodásának vonatkozásában lesz érdemes mondani valamit, anélkül, hogy azt a gondolkodást megpróbálnám lefordítani.)
Magyarul frappánsan mondható, hogy Heidegger - Rilkével ellentétben - az emberi lényt mint dobott-létet nem egyén ként fogja fel, nem egy ént gondol, mert nem "én"-t. Az ember sajátságát nem a szubjektivitásban határozza meg, hiszen egész gondolkodása arra irányul, hogy a nyugati gondolkodást megszabadítsa tõle. Ezért az "egyéniség"-tõl is, amelyet a "személyiség"-gel szokás kapcsolatba hozni. Magyarul is használható persze az "individuum" szó. Vele kevésbé frappánsan, viszont másféleképpen érdekesen mondható, hogy míg Rilkénél Malte nagyapjának azért volt még saját halála, mert még in-dividuum, oszt(hat)atlan volt és egy-énként volt egész, Heideggernél az az egész, ami az ember, ami a dobott-lét, szintén nem osztható részekre - nem "dividálható" -, de nem egy én. Mit akar ez mondani? Azt, hogy az emberi lény, a létnek ez a különleges jelentkezési módja, olyan egész, amelynek halál és meghalás a része: hozzá tartoznak. E kettõ között pedig az a különbség - németül más-más gyökû a két szó ("der Tod", illetve "das Sterben") -, hogy a halál a léthez tartozik, míg a meghalás az élethez. Az élõ hal meg, a dobott-lét viszont magában foglalja mind az életet, mind a halált: csakis így lehet egész.
A halál a vég egyik változata. Heidegger azt faggatja a Lét és idõ ben, miféle változata adódik az embernél, mint dobott-létnél. Más, ha az esõnek van vége, más ha az útnak, más, ha az állatnak, sõt az is, ha a dobott-létnek mint élõ lénynek, vagyis az embernek mint biológiailag figyelembe vett lénynek. A magyar szótár esetlegességei miatt magyarul nem lehet úgy gondolkodni és beszélni, mint németül, de magyarul is meglévõ különbségekre hivatkozhatunk a heideggeri gondolkodás nyomán. Az esõ eláll, ha vége van; az út megszakad; az állat kimúlik vagy megdöglik; az ember viszont elhuny. Az elhunyás ("Ableben") Heidegger szerint azért más, mint a meghalás ("Sterben"), mert az elõbbi csak az élõlény élete végén következik be, míg az utóbbi olyan folyamat, amelyik annak születésével veszi kezdetét. A bohémiai földmûves (Der Ackermann von Böhmen) címû, egy "a Földmûves" és "a Halál" között lefolyó párbeszédet tartalmazó XV. századi írásmûbõl idéz: "Mihelyst élni kezd [élethez jut] egy ember, már elég öreg ahhoz, hogy meghaljon" ("Sobald ein Mensch zum Leben kommt, sogleich ist er alt genug zu sterben." [245. o.]) A halál mint lehetõség aggodalom ként ("Sorge") már mindig belép/beáll az ember mint dobott-lét létébe (ahogy a létezés mint eg-zisztencia, pontosan: ex-sistentia, "ki-lépés" / "elõ-lépés" / "mutatkozás" már mindig elõlép/kiáll a létbõl).
Az így, a létbõl értelmezett saját halál nem azért saját, mert egyedileg sajátos, egyéni, vagyis nem azért, mert "egyéni módon történik". A "saját" azt jelzi, hogy a dobott-lét sajátja, ahhoz tartozik, annak része. A halál olyan vég, amelyik kezdettõl fogva van; a dobott-léttel, a létbõl ki-álló létezéssel együtt adódik, mert magába a létbe áll be, magában a létben áll elõ.
A saját halál egyébként nem birtokviszonyt jelzõ kifejezés. A birtoklás csak olyan dolgokra vonatkozik, amelyek átadhatók (Strawson, Individuals, 96. o.) Az ember mint dobott-lét nem birtokolhatja a halálát. A "saját" szóval jelzett viszony a hovatartozásé: a halál a dobott-lét struktúrájához tartozik, annak az egésznek a része, ami csak úgy egész, hogy ez is hozzá tartozik. Ezért nem vállalhatja át senki a más halálát, a más meghalását, 2 és ez nemcsak azt jelenti, hogy nem hunyhat el más helyett. A halál olyan vég, amelyik még nem következett be, és ez a még-nem idõstruktúrára utal, a dobott-lét - és így maga a lét - idõstruktúrájára. A még-nem (történik), illetve a még-nincs hozzátartozik ahhoz, ami már (történik), illetve már-van. Csak olyan lény tudhatja akármirõl is, hogy még nincs, amelyik már van; az viszont tudhatja azt is, hogy majd nem lesz, lesz egy olyan majd, amelyben õ nincs, vagyis nincsként van. Hogy hol? A világban, ott, ahol van, amikor találja magát.

*

Heidegger a Lét és idõ ben azonban nem fejezi be annak az "egész"-nek a taglalását, ami az ember mint dobott-lét. Ez a hiány azzal a körülménnyel függ össze, hogy a könyvet magát nem fejezte be; második részét csak beígérte, sohasem készült el vele. Amikor munkássága vége felé, annak mindenképpen utolsó szakaszában a beígért második rész helyett Idõ és lét címmel rövid elõadást tartott és tett közzé, már másként gondolkozott, mindenképpen más terminológiát használt. Ez a változás pedig éppen a halál és a meghalás kérdését tekintve megoldhatatlan problémát okoz. A probléma a következõ.
A Lét és idõ egyik alaptétele az úgynevezett ontológiai különbözõdés ("die ontologische Differenz") "lét" és "létezõ" között. Munkássága utolsó szakaszában viszont Heidegger elveti ezt az alaptételt, illetve az "esemény" mint "sajátos esemény" ("das Ereignis") gondolatával helyettesíti be. Szerintem ennek megfelelõen ejti egyúttal a halál és a meghalás - mint lét és létezés - kérdését is. A Lét és idõ ben felvetett módon persze nem is folytathatná. Az ontológiai különbözõdés ugyanis kétféle kérdésfeltevéshez vezette, ontológiaihoz és ontikushoz, és ezzel nemcsak a lét és a létezés különbözõdött meg, de a létezés problematikája maga is két összefüggésben merült fel, két olyan szóval megnevezve, amelyeknek magyar megfelelõket adni (egyelõre?) nem lehet: "existenzial" és "existenziell". Heidegger a könyv elsõ és megjelent részében ontológiailag, vagyis a lét viszonylatában - existenzial - fejti ki a dolgot, de azt mondja (266k.), hogy ez ontikus összefüggésben, a létezõ összefüggésében - existenziell - fantasztikus, amíg nincs fenomenális talajra helyezve. A fenomenális talajra helyezés feladatába az idõproblematika elemzésével kezd bele, és ezt nem fejezi be. Így "a dobott-lét sajátságos létegészét illetõ kérdés" ("Frage nach einem eigentlichen Ganzsein des Daseins" [267. o.], kiemelés tõlem - A. S.) megválaszolatlan marad, ennek hiányában viszont maga "a dobott-lét létegészének" a gondolata is kérdéses.

3.

Mi történik hát egy-egy emberrel meghalása után? Heidegger a Lét és idõ ben csak a meghalásig követi a problémát, a halált is csak úgy tartja fontosnak, mint ami a lét viszonylatában felel meg annak, ami a létezõ viszonylatában meghalás. A meghalás olyan folyamat, amellyel - amelynek a végével - megszûnik a világban-lét, a halál viszont az, amit egy-egy ember elhunyta elõtt él meg. Heidegger - szerintem helyesen - azt a kérdést hagyja nyitva, hogy történik-e valami a világon túl. Szerinte (248. o.) anélkül kell a halál kérdését meggondolnunk, hogy figyelembe vegyük, mi történik utána, történik-e valami. Ez helyesnek tûnik, hiszen azok is tudnak a halálról-meghalásról, akik nem hisznek a halhatatlanságban, tehát úgynevezett hívõk, hitetlenek, agnosztikusok egyaránt, gondolkozniuk pedig arról kell, amirõl tudnak. Magam is csak arra szorítkozom, ami a világban történik. Viszont úgy gondolom, hogy nemcsak a halál, mint bekövetkezõ meghalás, mint megtapasztalt lehetõség tartozik elõrevetítésként egy-egy emberi lényhez, hanem a meghalás-utáni állapot, illetve helyzet is. Ez a kettõ szerintem nem választható el egymástól, még akkor sem, sõt éppen akkor nem, ha az elhunyás bekövetkezésérõl minden felnõtt tud, míg arról, hogy mi történik utána, senki sem tudhat semmi biztosat, csak elképzelései vagy meggyõzõdései lehetnek, amíg maga nem hunyt el.
Közbevetõleg: figyelemre méltó kétértelmûség (ambiguitás) van abban, ahogy Heidegger a "meghalás" szó kétértékû (ambivalens) német megfelelõjét, a "Sterben"-t használja. Ha ugyanis a meghalás a megszületéssel kezdõdik, másképp használjuk a szót, mint akkor, amikor azt mondjuk, hogy valaki tegnap este meghalt. Az egyik folyamatnak tartama van, a másik pillanatnyi. Ezt az utóbbit mondja Heidegger "elhunyás"-nak ("Ableben") anélkül, hogy az "élet" / "élés" ("Leben") szóval jelzett folyamatot és állapotot problematizálná. Hiszen szerinte az elhunyás az élet vége, a "meghalás" meg az "élet" (ill. az "élés") viszont mintegy egymás szinonimái: ugyanegy folyamatra vonatkoznak. A közbeszédben azonban az "elhunyás" meg a "meghalás" egymás szinonimái, úgy ellentétei az "élet" /"élés"-nek. Magyarul azért nem olyan világos a kétértelmûség, mert a "meghalás" szó nem kétértékû. A "meg" igekötõ befejezést jelez ebben a szóban, a "hal" ige viszont csak egyes idiomatikus kifejezésekben, mint az "él-hal" - a "halás" szó pedig egyáltalán nem - használatos. A folyamat jelzésére magyarul a "haldoklás" /"haldokol" szó szolgál, s ennek nincs német megfelelõje. Ha valaki haldoklik, arról németül azt mondják: "er ist am Sterben", vagyis magyar tükörfordítással: halálán van. Magyarul a szóban forgó kétértelmûséget talán úgy lehet kifejezni, ha azt mondjuk, aki él, már halálán van; vagy: csak az tapasztalhatja meg a meghalást, aki még nem hunyt el.
A közbevetés annak megvilágítására szolgált, hogy Heidegger elválasztja egymástól az élet és a halál - szokásosan egymásra utalt - két fogalmát: az elõbbit a biológiához utalja, míg az utóbbit a filozófiához, illetve magához a gondolkodáshoz, hiszen magához a lét fogalmához, struktúrájához illeszti. Ez kérdéses mûvelet, de nem kívánok itt foglalkozni vele. 3 A magam érvelése másfelé megy.
Ha a halál létlehetõség, a meghalás-utáninak, a halállal ellátottnak is annak kell lennie, és ez a kettõ nem választható el egymástól. Az a halál, amelynek van beállta, vagyis az elhunyás nemcsak lehetõség, hanem létmódozat is, illetve két létmódozat köztes küszöbe. 4
Ezért is jelenthet a meghalás mint elhunyás ténye korok, valamint ugyanegy korszakban hitek szerint más-mást: "a" halál maga sohasem bizonyosság, ugyanis sohasem magában bizonyosság. A keresztény kultúrkörben közhelyszerûen jelenthet elalvást - nem buddhista kialvást -, amelybõl, e különleges elalvásból ébredve az emberi lény egy az e világinál jobb (vagy rosszabb) helyen találja magát. Ez az "elalvás" nemcsak azért különleges, mert más, mint az esténként történõ, amelybõl ebben a világban ébrednek fel az emberek. A törzsi-archaikus kultúrákban ismert esti elalvástól is eltér, hiszen azokban igen gyakran hiszik/hitték, hogy valóban ott jár az alvás-közben-éber, ahová a magunk hite szerint csak álmodja magát, akkor is, ha az a másvilág. A másvilág vagy a túlvilág nem világontúlt jelentett, a meghalás nem a világban-lét végét, megszûnését hozta magával.
Mondható ugyan, hogy mindazok, akik valamiféle halhatatlanságban vagy lélekvándorlásban hisznek, mindössze képtelenek elfogadni a meghalással mint elhunyással beálló - és botrányosan felfoghatatlan - (ön)megszûnést, de ez maga is csak vélemény, illetve meggyõzõdés lehet. Mivel ki-ki saját magára is vonatkoztatja, épp olyan elõrevetítés, mint az elhunyásé. Akik viszont abban hisznek, hogy elhunyásukkor nyomtalanul megszûnnek, éppen ezt vetítik elõre, egy elképzelt állapotot élnek meg, olyasmit, amit nem lehet valósan megélni, amit csak mások másokként, túlélõkként élhetnek meg.
A halál mint a lét egyik lehetõsége és a halál-utáni mint másik lehetõsége összetartoznak és nem azonosak egymással. Ha "a halál" az élve-létezés lehetetlensége, miféle lehetõség az elhunyás-utániság, a meghaltként-lét? Errõl valamit mondani kellene.
Szükség van valamiféle hitre arról, hogy mi is történik miféle lénnyel meghalása mint elhunyta után, méghozzá olyan hitre van szükség, amelyet feltételezhetõen mindenki oszthat. Ilyen közös hit lehet, hogy az elhunyt, a meghaláson már átesett ember valamiképpen kísérteni képes a túlélõkben, valamiképpen bennük és általuk van és hat. Ez a belvilági jelenlét mint körülmény független attól, hogy miként van vagy nincs a meghalt ember maga-magában. Csupán arra ad alkalmat, hogy mondhassunk valamit arról, miként van és hogyan hat, aki élt és meghalt, azokban, akikben továbbra is van és hat. Mennyiben úgy, mint életében, és mennyiben másként.
A nyitó kérdést, hogy mi történik egy-egy emberrel meghalása mint elhunyta után, ezért kettõsnek vélem. Egyrészt azt kérdezem, mi történik egy-egy emberrel a maga számára, másrészt azt, mi történik vele a többiek, a túlélõk viszonylatában.
Világon - a rendszerelmélettõl kölcsönözve - egy-egy rendszernek és környezetének együttesét értem. 5 Ez az értelmezés maga eldöntetlenül hagyja, hogy a saját test része-e a környezetnek, hogy a rendszer csupán elmerendszer-e, vagy pedig testesült elme, elmés test, amelyik testiségében (is) viszonyul környezetéhez. Én ezt az utóbbi alternatívát választom, a vele járó problémák ismeretében is. A saját test nem egy elme számára, hanem saját maga számára saját. A saját halál így a saját test viszonylatában adódik, akár úgy hiszi valaki, hogy a saját test pusztulásával "õ maga" is elpusztul, akár úgy, hogy annak pusztulását túléli.
Mindegyik rendszer számára a többi rendszer a maga környezetének része, ahhoz tartozik. "A" világ mindegyik rendszer számára perspektivikusan más-más, bár mindegyik számára "világ". A világ ezért egy és több, valami többes számú egy. Példaként a halász-vadász népek szokásos gondolkodását veszem: mindegyik õz Õz; Õz ad magából mindegyik elejtett õzzel, anélkül, hogy maga a maga teljességében, egészében esne el. Ennek a gondolkodásnak "vértelenített", "élettelenített", pluralizmustól megfosztott változata a platóni ideatan, amelyben az Õz idea, a megölhetõ õzek pedig árnyékai annak az egy és halhatatlan/pusztulhatatlan ideának (amelyet nyelvújítóink félrevezetõen fordítottak "eszmé"-nek, mivel egyfelõl nem az ész terméke, másfelõl eidetikus, vagyis képi, ami a latinban lett "intuitálható", "ránézhetõ"). Az arisztotelészi gondolkodás az Õzbõl fogalmat csinál, amelynek a megölhetõ õzek se nem azonos részei, se nem árnyékai. Az a bizonyos prehisztorikus Õz tehát nem volt sem idea, sem fogalom; világon mint többes számú egyen valami hasonlót értek itt.
Amikor egy-egy ember meghal, a többi ember számára megváltozik a környezet. A meghalt számára viszont - én ezt a szélsõséges álláspontot foglalom most el - már nem történhet semmi. A halál (beállta) már nem tartozhat egy-egy lény egészéhez, hiszen a megszûnte. Metaforikusan: a lény belehullik a saját árnyékába és eltûnik vele. A saját halál egy-egy ember számára mindig az, ami még nem történt meg vele, és ami az õ számára valósan sohasem megélhetõ. Ha nem lenne környezet, nem lenne észlelhetõ, hogy történt; csak a környezet - a környezetben lévõ másik lény - észlelheti. A megszûnt lény olyannyira megszûnt, hogy nincs, ami észlelhetné, hogy valaha is volt. A maga számára nem szûnhet meg, mert már nincs maga.
A halál mint meghalás/elhunyás tehát mindig élõlény és környezet között történik, áll be; ott/itt, ahol világ adódik. Mindegyik meghalás világvége, de csak addig, amíg a világnak nincsen vége.
Wayne Cook kijelentése ("Nem fogok meghalni, nem leszek halott") ellentétben áll azzal, amit Heidegger állított, hiszen szerinte az, aki él, már hal; megszületésével kezdõdik meghalása. A kijelentés Heidegger gondolkodása szerint azt jelzi, hogy mondója képtelen szembenézni sorsával, mint dobott-léttel; nem éli meg a saját életét autentikusan, azért tagadja, hogy van saját halála. Ezzel egyetértek és mégis - ellentmondás nélkül - úgy vélem, hogy Wayne Cooknak igaza is volt. Hiszen halott én nincsen, "én"-t halott nem mondhat, nem gondolhat, legfeljebb mások álmaiban. Az úgy beszélõ álomkép azonban fantazma, képzelõdmény, s amit mond, azt tulajdonképpen egy másik ember - az alvásból már felébredt volt-álmodó, az álomra-emlékezõ lény (elméje) mondja. Tudattalan megszemélyesítés, prozopopeia, mondanám, ha úgy hinném, az ilyesmi lehetséges. Mivel nem hiszem, inkább arra a véleményre hajlok, hogy a másik emberben lévõ elhalálozott ember szólal meg, nem maga az álomkép, hanem az a memóriaszövevény, amelybõl az álomkép vetül a vele foglalkozás, az emlékezés folyamatában.
A heideggeri "halálra menõ lét" ("Sein zum Tode") szerintem mindig meghaláson túl menõ lét (mondjuk: "Sein zum Jenseits vom Sterben") is. Hadd ismételjem meg: nem lehet egyúttal meghalásra ("halálra") gondolni és arra pedig nem, hogy mi történik utána. A világban-lét jóllehet dobott-lét, de a dobott-lét mindig többes számú, nem Péntek nélküli Robinson. Aki úgy véli: "nyomtalanul eltûnök", szerintem téved, aki pedig úgy: "emlékem megmarad", látszólag jót mond, de valójában nem kevésbé téved. Akkor pontos, ha azt mondja: "maradok másokban, ahogy mindig is voltam bennük, amikor nem voltam jelen, és mégis másként, ugyanis halottként, olyanként, aki már meghalt".
Amikor Heidegger "létegész"-rõl ("Ganzsein") beszél, az "egész" fogalmával kapcsolatban Husserlhez utasítja olvasóit. Husserlnél pedig ( Untersuchungen II) az olvasható, hogy az egész kétféle lehet, olyan, amelyik részekbõl áll, tagolható és olyan, amelyik nem. Az elõbbinél a kapcsolat, a láncolat viszonya áll fenn, az utóbbinál a valamit-átjárás, az át-meg-áthatolás. Nyilvánvaló, hogy a Lét és idõ ben az "egész" az utóbbi értelemben fordul elõ, tehát nem a rész-egész viszony szerint. Az egésznek ezzel a fogalmával külön kellene foglalkozni. Itt csak annyiból érdekes, hogy az ember mint dobott-lét a Lét és idõ szövege szerint úgy egész, hogy a halál már kezdettõl fogva átjárja. Ha a halál az ember osztályrésze - és nem "a bûn zsoldja" (A Rómaiaknak írt levél, 6, 23) -, akkor mindenben van, ami egy-egy ember.
Biológiailag ez ténynek tûnik. Az élõlények az osztódva szaporodó egysejtûek szintje fölött öregszenek és elpusztulnak, ahogy életük során egyes sejtjeik is folyamatosan cserélõdnek. A születéssel - illetve a megfoganással - már együtt jár a megszûnés, mintegy bele van programozva az élõlénybe. Ha azonban így is van, még mindig kérdés, hogy mi a különbség egy-egy sejt és egy-egy szervezet egésze között, továbbá és még jelentõsebben, hogy miféle (létmódbeli) kapcsolat áll fenn az (emberi) dobott-lét esetében a biológiai meghalás és a halál mint létlehetõség között. Hiszen Heidegger az embert mint dobott-létet, így a halálát sem biológiai összefüggésben gondolja; ugyanakkor nem tárgyalja, mi is a viszony dobott-lét és élõlény között akkor, ha élõlény nélkül nincs dobott-lét, míg dobott-lét-nélküli élõlény van. 6 A lét hez, a lét egészhez tartozhat halál, az élõ lény hez mint létezõhöz azonban már nem, hiszen a halál beállta a lény megszûnte.
A lét valóban magában foglalja a halált, ahogy a meghalást is, de egy-egy lény számára a saját halál - mint saját meghalás és saját meghalás-utániság - mindig csak lehetõség, egyedül környezete számára (lehet, lesz majd, lett már) valóság. Ami valóság azonban, nem "a halál", hanem valaki a halál, a meghaltság állapotában, amelyik állapot azonban éppúgy lehetetlen magában, mint az éhség: csakis egy-egy lény lehet éhes, csakis egy-egy lény lehet "meghalt", vagyis halott.
Az emberi gondolkodás botrányának mondható, hogy a világnak csak addig lehet vége, amíg nincsen vége, hiszen ha vége van, hol van az, amihez a vég tartozik? Úgy is tûnhet, hogy csak a nyelviség játszik velünk, hiszen a hozzátartozás jelével - az "e" birtokos személyraggal - kell mondanunk: "vége", amikor az már nincs, már nem tartozhat hozzá semmi, így a vég sem. Idõbeli "vég"-rõl van szó. Egy-egy tárgynak, például egy kenyérnek (cipónak) van ugyanis mind térbeli, mind idõbeli vége, az elõbbit levághatom és megehetem, az utóbbit csak gondolhatom: "vége, elfogyott". Ám honnan tudom, hogy elfogyott, hogy idõbelileg megszûnt térbeliségében, ha már nem érzékelhetõ? A válasz nyilvánvaló: az emlékezetem az a "hol", az a "hely", ahonnan tudom, tehát ahol az az elfogyott kenyér van. Annak a végérõl beszélek, akkor is, amikor térbeli végét még a kezemben tartom. Emlékezetem révén van vége, ugyanis neki vége. Ezért nemcsak a nyelviség játszik velünk, nem nyelvi furcsaság a "vége". Ha nem lennék képes emlékezni és felejteni, nem is lenne vége a kenyérnek, amikor elfogyott: számomra nem is lenne, nem is volt.
Hasonlóképpen nem lenne egy-egy embernek se "teteme". Ez a kifejezés vagy puszta szinekdokhé, ha ugyanis ismeretlen emberé, vagy emlékezetben/memóriában lévõ lényé. Az elõbbi is emlékezet kérdése, de csak a rész-egész viszonyé, valamint egyfelõl azé az ismereté, hogy milyen az ember-alak, másfelõl azé a tudásé, hogy milyen is egy élõ ember - vagyis csupa általánosságé.
Azt jelentené ez, hogy aki magában hal meg, az nem is halt meg, amíg mások észre nem veszik? Bizonyos - botrányos - értelemben igen. Õ nem veheti észre, amíg pedig mások nem veszik észre, nem tudhatják, nem tudható, hogy meghalt. És ha soha senki nem veszi észre? Akkor még az sem lenne tudható, hogy élt? Valóban. Csakhogy ez elvileg és gyakorlatilag egyaránt lehetetlen. Az emberi újszülött - Maugli ide vagy oda - nem képes megmaradni, ha senki se veszi észre (és magányos anyja belehalt a szülésbe). Aki megmaradt, azt észrevették, arról gondoskodtak. Az pedig sohasem tudható, hogy ki emlékezik, ki vesz majd észre valamit valamikor; hogy mi derül ki majd egy napon.
Egy jó regény fõ figurája úgy véli, hogy az emberiség levizsgázott, az lenne a legjobb, ha sohase lett volna, és legyintve gondolja: "Végül minden feledésbe merül." Ez a mondat azonban, amilyen értelmesnek tûnik, annyira értelmetlen. Feledésbe ugyanis csak úgy merülhet akármi is, ha van felejtésre képes, ezért emlékezésre képes lény. Ha viszont van, honnan is tudhatná, hogy tényleg mindörökre el fog felejteni valamit? Ha az emberiség kipusztul, már nincs alkalom arra, hogy feledésbe merüljön a léte, illetve jöhetnek majd egy napon ûrhajósok és megtalálhatják az emberiség olykor beszédes és látványos nyomait, ahogy az emberi archeológusok is megtalálják õket.
A felejtés apóriája: csak emlékezõ képes a felejtésre, és ha tényleg elfelejtett valamit, nem tudhatja (most), hogy mire emlékezhet (majd egy napon).
Szubjektívnak tûnhet, hogy a kenyérnek csak akkor van vége, ha emlékszem rá, csak addig, amíg az emlékezetemben van. Interszubjektívnak, ha ugyanegy kenyér többünknek van az emlékezetében. Ám csak akkor beszélhetünk szubjektivitásról és interszubjektivitásról, ha, elõször is, az emlékezést személyesnek gondoljuk, nem valós világfolyamatnak, hanem olyasminek, ami mindig és csakis egy-egy rendszer és környezete között adódik. Másodszor csak akkor, ha nem teszünk különbséget emlékezet, memória és emlékezés között, továbbá, ha az emlékezés folyamatát nem alkotó folyamatnak, nem "ekforikus"-nak (Tulving) gondoljuk, hanem másolónak, mintha az emlékképek úgy lennének elraktározva "bennünk" mint fényképek egy íróasztal valamelyik fiókjában, ahonnan csak elõ kell húzni õket. Valójában a (mentális) képeket valami nemképibõl hívjuk elõ. Az emlékezésnél mintegy egybeesik mindaz, ami a fotografálásnál fényképezés, elõhívás és képcsinálás/nagyítás.
Az "emlékezetemben" kifejezés azt sugallja, hogy van emlékezet/memória, ami az enyém - birtokom, helyesebben hozzám tartozó -, holott magam vagyok azé az emlékezeté és emlékezésé, amelyikkel azonosulok. Betegségek, mint az Alzheimer, bizonyítják, hogy nem én uralom az "emlékezõképességem", hanem az ural engem: olyan folyamat, amelyik akaratomtól függetlenül adódik, bár számomra és mások számára is sohasem lényemtõl-rendszeremtõl függetlenül.
Van tehát saját halál, csak éppen nem megélhetõ, ahogy a saját megfoganás sem? Vagy a halál éppen annak megszûnése, ami révén saját -ról - mint az "ön"-höz, a "maga-magá"-hoz tartozóról - beszélni lehet, ahogy a megfoganással olyasmi jön létre. Saját meghalás om csak a képzeletem játéka lehet, még akkor is, ha úgy hiszem, valamiképpen "én"-nel szólásra képes állapotban maradok a meghalás után. Az persze valóságokra utalva mondható, hogy "õt saját halála/meghalása már nem rázza meg", bár pontosabb, ha azt mondom: "õt már nem rázza meg, hogy meghalt". A meghalás, mivel mindig lény és környezet között történik, csakis az emlékezõk számára adódhat tényszerûen. A meghalt ember is van, marad, méghozzá ott, ahol volt már élõként is: mások belvilágában, anélkül hogy környezetükben is lenne. A belvilág nem környezet; világ viszont egy-egy emberi lény számára csakis belvilággal együtt adódhat. Mások belvilága nem mások tulajdona, nem is csupán valami másokhoz tartozó mezõny. Aki/ami van, belvilágban is van. Aki viszont meghalt, már csak ott, abban a kozmikus, elsõ gondolatra csupán szakadozottnak, diszkontinuusnak tûnõ folyamatban, ami a világbensõ, a világbeltér környezet-mosta szigetvilága.
Illúzió, tudat- és érzetcsalódás, ahogy egy-egy ember úgy gondolja és érzi, õ csak a saját testében van, meg ahogy azt, a másik ember csakis õkívüle van, csak a környezetben. Egy-egy emberi lény mint rendszer: nyitott rendszer, nyitott és rejtélyes a maga számára is. Szüntelen anyag-, energia- és információcserében mûködik, amíg mûködik; mindig magán kívül is van. Botrányos, hogy egy-egy ember csak úgy lehet egész, hogy még nem az, vagy már nem az. Ám ennek a logikainak tûnõ botránynak része, hogy a "saját élet", ha "élet"-en nemcsak életet, hanem létet, egy dobott-lét egészét értem, sohasem szorítkozik a saját testre. Másokban is "élek", helyesebben: vagyok, még helyesebben: van, aki/amirõl azt mondom: "vagyok". A magam valósága talán mondható "egész"-nek, de minden bizonnyal virtuális egész.
Egy-egy embernek saját testén túl is van kiterjedése, ugyanis beterjedése; lénye halmaz is, nemcsak eleven elmés test. Az a halmaz pedig, ami másokban, világbensõben, belvilágban van, nemcsak hatás. Csak akkor hathatok egy másik emberre, ha vagyok is benne, pontosabban, ha van is benne az, akirõl azt mondom: "vagyok", és aki/ami, ki tudja, mennyire tud vagy nem tud magáról.
Mindezek figyelembe vételével Wayne Cookról azt mondhatom, hogy õ a magam gondolkodása és hite szerint halott, meghalt; "én"-nel szólási lehetõsége megszûnt; kijelentése ("nem fogok meghalni"), abban az értelemben, ahogy õ érthette, téves, errõl a tévedésrõl azonban õ már nem tudhat, én magam viszont ezzel a tévedéssel õróla mint az efféle hit volt hívõjérõl tudok. Hogy tévedhetek-e én is? Természetesen. Amíg magam számára vagyok, rá is jöhetek arra, amit akkor majd tévedésnek hiszek. Amikor viszont meghaltam, amikor már nem leszek a magam számára, akkor már csak mások szerint tévedhettem. Egy azonban biztos, Wayne Cook (számomra is) van, és nem úgy, mint csak képzelt, vagyis mint a környezetben sohasem létezõ emberi lény.
A személyes élmény, a megélés szempontjából igen fontos, hogy magam csak tudok arról az emberrõl, míg azok, akik ismerték, egy általuk ismert embert hiányolhatnak. Úgy gondolom azonban, hogy a hiányzás annak a dolga, akinek hiányzik valaki, az a hiányzó ember viszont attól függetlenül is van, hogy hiányzik-e vagy sem. (Nekem Wayne Cook nem hiányzik, hogyan is hiányozhatna?)
Amíg egy-egy emberi lény él és találja magát - ez utóbbi a heideggeri dobottságot jelenti, ahhoz tartozik az önreferencia, a maga számára adódás -, addig létezik, addig létezõ lény. Minek mondhatjuk azonban a meghalás-utánit, a halál móduszában lévõt, azt a lényt, amelyik élt, de már nem él és nem-élve van? Van léte, de már nem létezõ maga viszonylatában.
Nevezhetõ egy ilyen lény fantazmának, képzelõdménynek, de ezzel nem mondtunk eleget. A fiktív lények is képzelõdmények, az ideák is azok, és ezért ezektõl megkülönböztetve kell a halottak, a meghaláson átesettek lényét megnevezni. Valamiképp a volt-létezésre, a múltidejû létezésre kellene kifejezést találni. 7
Egy-egy halott talán egy kicsit úgy van mások számára, ahogy egy-egy élõnek van múlt-maga a maga számára. Csak egy kicsit, hiszen a saját testnek nem felel meg semmi más. Az alvilágból megidézett Akhilleusznak vérre van szüksége, hogy megszólalhasson. Az éppen mondottak szerint megidézõje - "ide" szólítója - saját maga múlt-vetületeit is csak akkor tudja megidézni, ha most-létezõként vérrel táplálja. A saját most-létezés valósága kölcsönzõdik, terjed át azokra a képzelõdményekre, amelyek más volt-létezõk: a valóban meghaltakra. Ezek másként vannak, mint a halott Anna Karenina, és ezért kérdés, hogy helyes-e mindkét fajta halottat képzelõdményeknek, fantazmáknak mondani. A válaszhoz tudni kellene, hogy miféle lehetmények, a lét miféle lehetõségei a képzelõdmények. Emlékezni lehet rájuk, a memória õrizni képes õket és az emlékezés folyamata képes foglalkozni a memóriából elõálló dolgokkal. Világfolyamatok, de mifélék?
Úgy gondolom, a kései Heideggernek volt igaza, amikor megszabadulni igyekezett a "lét" meg a "létezõ" fogalmaitól, holott révükön dolgozta ki a maga jelentõs gondolkodását (nemcsak a Lét és idõ ben, de még az Alapfogalmak ban is). Jobb híján szokásosan, ódivatúan halottaknak, megholtaknak mondanám a "volt-létezõket", bár jobb szóra lenne szükség, ami egyrészt azt jelezné, hogy meghaláson túli lények, másrészt azt, hogy volt-élõk és most ebben az együttesben vannak, többek számára, többes számban, a pluralitás egységében.
Aki megszûnt a környezetben, aki eltûnt belõle, nagyon hiányozhat, akár a közvetlen környezetbõl tûnt el, akár a teljesbõl. Az emberek az egész embert érzik, bár csak azt hiányolják, akit környezetükben megölelhettek, aki a bõrükhöz érhetett, akinek a szeme "kintrõl" visszahunyorított. Mások környezetbeli megszûnése szörnyû és felfoghatatlan hiány lehet. Mások számára a meghaltság részét képezi annak a lénynek, aki tehát van, csak már nem él. Van léte és létével hat arra, akire hat. A "van léte" kifejezés bizarr: a világbensõre, a belvilágra vonatkozik. Maga a helyzet bizarr, hiszen a meghalt ember úgy képes hatni másokra, mint meghalása elõtt, olykor még jobban, és a még-létezõ olyan erõvel érezheti magában a már-nem-létezõt, hogy gyakran képtelen azt másként, mint még-létezõként érezni és megélni.
A helyzet azonban nem bizarr, hanem észbontó. Akinek nem bontja az eszét, az még nem "szembesült" valóságosan azzal, ami a meghalás, a világvége; az még sohasem rendült meg, avagy sohasem volt képes megrendülésével szembesülni. Az ilyen szembesülés, ha valóban megtörténik, nem merevíti kõvé a szembesülõt, mint a mítoszok Medúzája, nem is zúzza-zilálja szét, hanem léte - ezért gondolkodása és érzése - egészében megrengeti. Ez a világrengés. Ott érezhetõ, ahol összeér bel- és külvilág, ember és környezet, ahol fölsejlik a megélhetetlen vég.

Jegyzetek

1 Heidegger és a szent (Osiris-Századvég, 1994) címû könyvemben következetesen a "meglét"-tel fordítottam Heidegger "Dasein"-ját. Most épp olyan következetesen "dobott-lét"-tel fordítom. Ez jobban megközelíti a szóval jelzett gondolatot, bár eddig ismeretlen kifejezés, míg a "meglét" legalább megközelítõen otthonos a magyarban; a Heidegger használta "Dasein" szó (jelölõ) a német nyelv megszokott szótárához tartozik. A heideggeri "da" az õ "Geworfenheit"-jéhez, a "dobottság"-hoz tartozó gondolatot jelöli.
2 Blake Csecsemõ-szomorúság címû versében a csecsemõ azt mondja: "Into the dangerous world I lept", vagyis "A veszélyes világba ugrottam". Heidegger - mint aktivista? - nem a romantikusok módján gondolkozott: a dobottság más, mint az ugrottam - ez utóbbi az "én"-nel szóló szubjektív vallomás. A halál nem azért saját, mert a szubjektivitás értelmében az enyém, hanem a dobottság miatt. Más kérdés, nem is érdektelen, hogy Blake-nél az "én" nem személyes: a vers csecsemõje mindegyik csecsemõ. (A verssor megértéséhez egyébként valószínûleg hozzátartozik annak ismerete, hogy angolul az "infant" - a latin "infans"-ból - azt jelenti: "beszéd híján való". A csecsemõ monológja nem realisztikus.)
3 Heidegger a "halál" szót a "lét" és a "létezõ" szavak vonatkozásában tárgyalja, anélkül, hogy az "élet" szót is bevonná a témába. Tematizálva van a "halálra menõ lét" ("Sein zum Tode"), de nincs, mondjuk, olyan téma, hogy: "lét-mint-élet". A "halál" az "élet" elllentéte a közgondolkodásban, mindkét szó pozitívum, míg a "lét" és a "létezõ" ellentétei negatívumok, csak privatívummal fejezhetõk ki: "nemlét", "nemlétezõ". Heidegger tétele persze éppen az, hogy a halál az élet egyik jelensége ("ein Phänomen des Lebens"), tehát nem ellentéte. Ezzel a tétellel kellene vitába szállni.
4 Heidegger a halált a léthez kapcsolja, ontológiai összefüggésben tárgyalja. Oda sorolja a meghalást is, míg az elhunyás ("Ableben") feltehetõen ontikus. Mindenképpen szükség lenne "a halál"-ról ontikus, a létezõ össszefüggésében történõ tárgyalására is. Úgy tûnik, hogy a "halál" éppen a lét és a létezõ közti különbség, az úgynevezett ontológiai különbözõdés révén adódik, hiszen a létezõ megszûnését, a világban-lét megszûnését is jelenti.
5 Vajda Mihály ( Nem az örökkévalóságnak, Osiris-Gond, 1996. 281k.) szerint: "Az embernek világa van. Ami egyszerûen annyit jelent, hogy a létezõhöz mint létezõhöz van hozzáférhetõsége, a létezõ mint létezõ nyílik meg a számára, méghozzá a létezõk egészén belül. Hogy a létezõhöz mint létezõhöz tud viszonyulni, hogy világot tud képezni, ahhoz hozzátartozik, hogy az ember kivetülõ, állandóan kivetíti magát a maga konkrét lehetõségeire (tervez)." Heidegger szerint a Lét és idõ ben (65. o.): "Világ érthetõ ontikus értelemben, ezúttal azonban nem úgy mint az a létezõ, amelyik ahogy-létében nem dobott-lét, amelyikkel az belvilágilag szembesülni tud, hanem úgy, mint - amelyben egy tényleges dobott-lét mint ilyen - él ". Hozzáteszi, amit nem tudok jól lefordítani, mivel magyarul szükség van az adott mondatban a határozott névelõre, "a világ"-ot kell mondani, míg németül szándékosan elmarad a névelõ, az "existenziell"-nek pedig nincs magyar megfelelõje: "Welt hat hier eine vorontologisch existenzielle Bedeutung". ("A világnak itt preontológiailag egzisztenciális jelentõsége van.")
6 Ez az állat-problematika. Szerintem legérdekesebb megvitatása Derridánál és Vajda Mihálynál található.
7 Talán effélére utal Heidegger az "apriori perfektum" (Sein und Zeit, 85) gondolatával.