ACZÉL GÉZA
ablakkoldus
a mászóka alsó vasára
ül szemközt minden hajnalban
s lévén itt a gyerekjárás
kissé meredek mélyen elõre dõl
ha semmi mást e pózon
kívül nem csinálna már nem henyél
ez a kék nyomorúságával
együtt kelõ
naponta kortalanul öregedõ
kinek az ablak nyújtotta zuhanó
szögbõl is
görög drámákat
idézve üzennek föl
õszülõ szõrökkel
megszórt ráncai
mögöttem enyves hangon világblöfföket
szór a médium
szürreális kalandra készülõdik
épp egy néptribun
csak õ nem néz semerre
különös bicsaklásban
kitömött felsõteste
megviselt reklámszatyrát fedezi
s mint néhány sarokkal
odébb
cinkelt fejû seggfej zárórára
játszva
a helyközivel itt felejtett gyenge
elméjû nõt
trancsírjait szétlapított
tenyerében tartva
kéjesen lopja õ is gyönyöréhez
a fékezett idõt
tanultuk tudjuk most rágni fogja
száraz leletét
mint egy két háború
közti marxista költemény
s a falatoknál a kukasapka majd
ferde ritmusban fel-le jár
míg vállán csüng
valami turkálóremek talán a kabát
az ablak pozíciójából
viszont már nincs tovább
legfeljebb néhány bizonytalan
demagógia-repesz
zuhanva éned késõn
megásott kútjába
hogy kikerülhetetlen kérdésekre
ess
ott a mélyben sípoló
ragacsos jajokra
melyeket ablakfényben ripacsok
arcába vágsz
mert olykor tisztább a hevenyészve
összefércelt hangulat
mint a nyelvfilozófiai kételyekbe
tömködött világ
szóljanak csak vissza savanyú
könyvtárszobákból
téged ma a hajnali élmény
sugárzása szuggerál
s peremén hatalmas zabálások
roncsai irritálnak
mikor a moslékkupacok hegyére
kiül a halál
igen e furcsa prizmatörésben
a nagy zabálás
zsúfolt svédasztalok körül
korunk tollas birkái
istenem ha így ahogy most ott
ücsörög odaállna
ráhajolna a zsírjában
sült libamájra
szürcsölné a szaftban
lazán futtatott borjútokányt
tömne kaviáros szendvicsre
hûvös gombasalátát
bekerítné nagyképû
vállalkozók ananásza
báli szirupok fényes násza
mogyorók ropogása
és sültek kacsasült
foszlós csirke ropogós malac
micsoda földöntúli
káosz
mit az ablakból most csak koponyád
láthat egybe
undorító emlékroncsokon
botorkálva az elme
mivel ezentúl a díszgyertyák
mellé védhetetlenül
ez a szutykos alak is mohó szádba
áll
és dörömbölni
fog szemgolyóid hátsó felén
a fordított kis képpel
fotocelládból szúrva kifelé
hajtva lelked átláthatatlan
szomorúságú tengerekre
hol özönlenek némán
a csontkeretbe foglalt indiák
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/