MELIORISZ BÉLA

Istenek játszanak

csak láttalak volna, mikor még iskolába jártál,
ahogy taposva október aranyát a görbe és lejtõs
utcákban mentél a gimnáziumba, rugdalva a század-
végien dekadens gesztenyéket, mígnem a lefolyók
rozsdás rácsai mögött találtak nyirkos nyugalomra,
farmert hordtál te is, gondolom, s nem csupán a
könyvesbolti kirakatok elõtt álltál meg, a szüne-
tekben fejezted be a latin fordítást, vagy másoltad
le a matek házit, s ha kellett, lázas üzeneteket
küldözgettél a pad alatt, de nem ismertelek, s
idõnként már azt hiszem, antik istenek játszanak
velem, s csak döbbenten kérdem: jó volna megismét-
lõdni? veled?
 
 

Várunk még

ha türelmesek leszünk, s a szerencse is mellénk
szegõdik, ismét megpillanthatjuk a tanító urat,
amint elszántan karikázik a poros úton, mintha
fizetnék érte, mintha némajátékot látnánk a film
hõskorából, mert ha nehézkesen is, szinte tragi-
komikus igyekezettel, de nyomja a pedált zihálva,
és egymásra nézünk, a pincesorra tart vajon?, a
vasútállomásra? csak nem a titkos szeretõjéhez?,
vagy akciós áron lehet utántöltõs mosóport kapni
valahol?, ez az ember s minden tette csupa talány,
úgyhogy nem is tudjuk, mit mondunk majd otthon,
mindenesetre várunk még, mert megéri a látvány,
amint a számtalanszor reparált bicikli bedöcög az
iskola irányából a látómezõnkbe
 
 

Prága

roppant kapuk, harangtornyok, csipkék, sóhajok,
eltévedt fények karcolják a színes üvegablakot,
galambraj, díszkutak, otthonos terek, s a víz,
fölötte gótikus szó remeg, fényképeznek, svejk
magyaráz, frissen csapolt pivo, a villamoson
szláv madonna, csupa barokk báj, s éppen ötven-
öt kiló, az árnyékban régi szentek finom kõbõl,
szelíd cinkossággal intenek, tudják, holnap me-
gint kezdjük elölrõl, mintha már évek óta élnénk
itt, oly ismerõs a lépcsõsor, a képtárak szaga,
alig alszunk, vagyis nem kívánkozunk haza


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/