MELIORISZ BÉLA
Istenek játszanak
csak láttalak volna, mikor még
iskolába jártál,
ahogy taposva október aranyát
a görbe és lejtõs
utcákban mentél a gimnáziumba,
rugdalva a század-
végien dekadens gesztenyéket,
mígnem a lefolyók
rozsdás rácsai mögött
találtak nyirkos nyugalomra,
farmert hordtál te is, gondolom,
s nem csupán a
könyvesbolti kirakatok elõtt
álltál meg, a szüne-
tekben fejezted be a latin fordítást,
vagy másoltad
le a matek házit, s ha kellett,
lázas üzeneteket
küldözgettél a pad
alatt, de nem ismertelek, s
idõnként már azt
hiszem, antik istenek játszanak
velem, s csak döbbenten kérdem:
jó volna megismét-
lõdni? veled?
Várunk még
ha türelmesek leszünk, s a szerencse
is mellénk
szegõdik, ismét megpillanthatjuk
a tanító urat,
amint elszántan karikázik
a poros úton, mintha
fizetnék érte, mintha
némajátékot látnánk a film
hõskorából, mert
ha nehézkesen is, szinte tragi-
komikus igyekezettel, de nyomja a pedált
zihálva,
és egymásra nézünk,
a pincesorra tart vajon?, a
vasútállomásra?
csak nem a titkos szeretõjéhez?,
vagy akciós áron lehet
utántöltõs mosóport kapni
valahol?, ez az ember s minden tette
csupa talány,
úgyhogy nem is tudjuk, mit mondunk
majd otthon,
mindenesetre várunk még,
mert megéri a látvány,
amint a számtalanszor reparált
bicikli bedöcög az
iskola irányából
a látómezõnkbe
Prága
roppant kapuk, harangtornyok, csipkék,
sóhajok,
eltévedt fények karcolják
a színes üvegablakot,
galambraj, díszkutak, otthonos
terek, s a víz,
fölötte gótikus szó
remeg, fényképeznek, svejk
magyaráz, frissen csapolt pivo,
a villamoson
szláv madonna, csupa barokk báj,
s éppen ötven-
öt kiló, az árnyékban
régi szentek finom kõbõl,
szelíd cinkossággal intenek,
tudják, holnap me-
gint kezdjük elölrõl,
mintha már évek óta élnénk
itt, oly ismerõs a lépcsõsor,
a képtárak szaga,
alig alszunk, vagyis nem kívánkozunk
haza
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/