MARTYN FERENC

Pécs, 40, 1, 16.

Kedves Méltóságos Asszonyom, Fõkapitány-helyettes Uram, Kedves Barátaim,
íme, itt állunk egy halott elõtt.
Az ember gondolkodó, és szavakat keres gondolatához; de most nincs se szavunk, se gondolatunk. Lehajtjuk a fejet, mert ebben a percben az égre sem lehet nézni.
Valami egyszerû érzelmünk van - ez is elment. Aztán felötlik a mi magunk halála - eseménye; úgy tûnik, tulajdonképp jó lehet meghalni. De aztán tovább hallgatunk.
Ott állok a halott elõtt, egyedül és szótlanul.
Martyn Ferenc
 

Pécs, 940, szept. 12.

Méltóságos Asszonyom, kedves Barátaim,
két hete történt, hogy meghalt az Apám. Életkörülményeim úgy hozták, hogy külsõ események, nagyok vagy kicsinyek, nem engedtek magamhoz, az a különös történt velem, hogy szinte elszáguldott elõttem a halál, és én szinte rá se eszméltem. De most újból itt vagyok mûtermemben, most megint festõ vagyok - így estefelé ellátogattam hozzá, mindennap, az Apámhoz, és mert nagyothalló volt, följegyeztem egyet-mást számára, gondolva, hogy még érdekelheti. Nemrégiben azt mondta, Maeterlinck egyik könyvét olvasván, szeretné tudni, vajon "túlról" adhat-e jelt majdan. Azt mondta, ha lehetséges, ha van benne megfogható, keresni fogja a módját, hogy létezésérõl valamit megéreztessen. Most írnom kell barátaimnak, akik ezekben a napokban felém gondoltak, meg kell köszönnöm a szeretet jelét, amit hozzám küldtek. Most, hogy visszazökkent életmódom az elõbbi formájába, értem, hogy újra itt vagyok egyesegyedül munkám közt, egy-két napja veszem észre, hogy a szegény Öreg nincs többé, most állok szemközt ezzel az új ismerettel. Istenem, mi is történt.
Megköszönöm mindkettõjük kedves figyelmét.
Martyn Ferenc
 

Pécs, 940, szept. 20.

Kedves Méltóságos Asszonyom,
úgy értesültem néhány nappal ezelõtt, hogy már visszatért Pécsre, és múltkori levelemet, melyben megköszönöm szíves figyelmét szegény Apám halálával kapcsolatosan, ennek értelmében címeztem. Minap aztán megtudtam, hogy szept. 21-ig Hévizen tartózkodik - de íme, rossz levélíró aki vagyok, elkéstem a postával, és most újból itthon jelentkezem:
Köszönöm múltkori sorait.
Életem, különben, a régi formájú, a mûhelyemben vagyok, alig mozdulok ki, nagy képekkel küszködöm.
Kézcsókoló híve,
Martyn Ferenc

Budapest, 940, nov. 17.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
Kedves Barátom,
budapesti utam gazdag ígéretekben, nagyon jól fogadnak, és ha jövõ esztendõre átteszem hadiszállásomat ide, megkezdõdhet a munka. Igen sok teendõ volna itt, mert a fiatalabb mûvésznemzedék szinte nincs sehol. De errõl majd szóval bõvebben beszámolok.
A pécsi kiállításra két rajzot berámázva otthon hagytam, Margit húgomat megbíztam, hogy gondoskodjék a mûvek beszállításáról, azok átvehetõk szõlõbeli mûtermemben.
Egry három színes rajzot küldött, gondolom, azóta megérkeztek, sõt levele is. Most csak azt kérem, hogy a város által vásárlandó mûvek közé juttassunk be egy Egry-rajzot. Legjobb festõnkrõl van szó, és anyagilag erõsen rászorul, mert az ügyeskedõk mindig elveszik elõle a falat kenyeret - elég visszataszító kép ez. A város maga pedig csak jól jár, ha Egry-képek jutnak birtokába.
Én magam 2-28 körül érkezem vissza Pécsre, tehát látni fogom a kiállítást. Kállai Ernõ 1 barátom egy ajánlatáról írok most, õ szívesen jönne velem Pécsre, és ott vetített képanyagával egy elõadást tartana, azt, gondolom, melyet tavasszal a Zeneakadémián is felolvasott; témája az új kor mûvészete, a Cézanne óta történt út és eredményei. A kérdésnek egyetlen megoldatlan pontja az anyagiak - Kállai, aki különben jelenleg a Lloydnál kritikus, tehát ott írna egyúttal, nem kér honoráriumot, de szegény ember lévén, útiköltségének és két napi ottartózkodásának költségét igen, ami futna 50 pengõbõl. Kérdés, hogy Egyesületünk tudja-e ezt vállalni. Ha igen, úgy 30-án délután meg lehetne tartani az elõadást a kiállítás helyiségében. Kérdés még az, hogy vetítõkészüléket kapnánk-e kölcsön. Megjegyzem még, hogy szó van egy rólam általa írandó cikkrõl, mely esetleg a Híd ban jönne.
Végül megemlítem, hogy december 3-án tartandó pécsi elõadásomat elõkészítettem, gondoskodtam fotóanyagról is. De szeretném, ha szétküldhetnénk néhány nyomtatott meghívót az Egyesület nevében vagy hozzájárulásával, hogy egyrészt a publikum figyelmét fölhívjuk, másrészt meg, hogy az Egyesület külön aktivitásáról jelt adjunk.
Jövõ héten megyek útlevelem miatt a Belügyminisztériumba. Majd szóval elõadom levelem idetartozó részét, de most mégis kérem a választ arra nézve, hogy a Kállai-féle terv lehetséges-e.
Címem: Stefánia út 59.
Kézcsókomat küldöm a Méltóságos asszonynak és szeretetteljes köszöntõ,
Martyn Ferenctõl

Pécs, 41, 1, 2,

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
táviratokat kaptam, sem Gadányi, sem Kállai nem érkeztek meg ma, így holnap, pénteken nem jelentkezem.
Láttam ma a kiállítást; a nívó tisztes, a "pécsi szoba" alig különbözik a többitõl.
Margit húgom, aki levelemet átadja, érdeklõdik, lesz-e szolgálatára szükség.
A viszontlátásig, szeretettel köszöntõ,
Martyn Ferenctõl
 

Zirc, 41, 8, 14,
Köszöntõ a Bakonyból
M. Ferenc
 

Bp., 941 XII 15.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
pár napja vagyok itt elfoglalva különféle tervvel, köztük a magam kiállításáéval. De gondoltam Pécsre is - Kállai Ernõ elõadása - úgy tudom, biztosítva van. Közben fölmerült látom a terv, hogy a "Kút" Pécsett rendezzen kiállítást - nem tudtam errõl még odahaza beszélni. Egryvel ma beszéltem a dologról, és örült természetesen a gondolatnak. Remélem, hogy hamarosan többet és pontosabbat írhatok errõl. Egyébiránt minap zárult a Kút-kiállítás, mely bizakodó, lelkes dolog volt. - Úgy látom, január elején leszek újból odahaza, remélem, hogy a tervezett képsorsolás idejében lesz január közepén. Bevallom, elutazásom elõtt nem tudtam tárgyalni az érdekeltekkel, fõképp, mert azok nem voltak megtalálhatók. -
Ideírom jókívánságaimat karácsonyra és újévre.
Kézcsókomat küldöm a Méltóságos Asszonynak, és maradok barátsággal és szeretettel
Ferenc
 

Bp. 42, 5, 9,

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
budapesti tartózkodásom vége felé tart, és a jövõ héten újból Pécsett folytatom a munkát. Az õsszel Budapesten tervezett kiállításom most már programban van, szintúgy egy kisebb csoporté - ha ugyan élünk még az õszig. Különben, körüljárva, megnézve azt, ami látnivaló, jelentékeny eseményrõl nem számolhatok be. Tíz év után ellátogattam a Mûcsarnokba; az emberek mulatni mennek oda, én el voltam szomorodva. De sok biztatót a mûhelyekben sem láttam, a tanácstalanság és tehetetlenség különösen a fiataloknál feltûnõ, mert hiszen az öregek állják a helyüket. Mi most relációkban gondolkodunk, azt mondjuk, hogy aránylag még tartjuk a nívót - a galériák szürke programjában fõképp ezt a megalkuvó és eklektikus életértelmet láttam és valami céltalanságot - "mûvészetet" már csak rászokásból csinálunk, idõtöltésbõl, jobb híján. Budapest, különben, élénk, mozgalmasabb jóval, mint két éve, úgy hallom, a legjobb életfajta egész Európában. Valóban, ez a megfogható mindennapi élet ma a legfontosabb, ha mégis az európai szellemre gondolok, úgy tûnik, hogy az merõ kitalálás.
De nem panaszkodom, nem kritizálok, mert hiszen nem várok semmit. Nem tudom, milyen körülmények közt kerülhetek majd föl Budapestre az õsztõl kezdve - értesítenek, hogy a kis villát, melyben lakom, igényelni fogják, megvételre.
A közeli viszontlátásig szeretettel köszöntõ -
Ferenctõl.

Pécs, 42 szept. 29.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
köszönöm a fonyódi lapot!
Híreim, magamról, egyébiránt a következõk:
Holnap be kell vonulnom Kassára, hat hónapi szolgálatra - mondanom sem kell, hogy ez a körülmény a lehetõ legrosszabb jövõbeli terveimre - ezek úgyszólván megsemmisültnek tekinthetõk. Szó van a pécsi kiállításon kívül, beleértve az elõadásokat, három budapesti kiállításról, köztük egy kollektívrõl, továbbá a tervbe vett Kállai-féle kismonográfiáról. Beosztásom egyébiránt igen jónak ígérkezik, parancsnokom vitéz Rozgonyi Lajos szds., pécsi városházi tisztviselõ, kinek helyettese leszek egy ellátó oszlopnál ("Ellõ"), melynek munkaköre - úgy látszik - igen variált, és lényegében a harctérre induló szállítmányok indítása, átvétele és kísérése. Én nem akarom magam kivonni a munka alól - errõl nem is lehet szó. Azonban úgy gondolom, ha beosztásom, ami tehát koromnál fogva nem fegyveres szolgálat, Pécsett volna, úgy mégis valamit megmenthetnék a veszendõbõl. Már 27-én, Sásdon járva beszéltem az ottani parancsnokságon, mit lehet és kell tennem, ha át akarom magam helyeztetni Pécsre. A döntés a pécsi hadtesttõl függ, a szolgálati úton beadott kérvényt itt, õk intézik. Tegnap aztán itt Pécsett jártam el az ügyben, eredmény az, hogy Esztergár polgármester megígérte, hogy támogatja az ügyet, másfelõl Blaskovichék 2 interveniáltak Álgya-Papp tábornoknál, aki azt felelte, hogy az áthelyezésnek semmi akadálya, és máris szólt (gondolom) Szakváry alezredesnek, (?) az ügyek intézõjének. Végül tegnap, elutazása elõtt ebben az ügyben megbeszéltem a teendõket parancsnokommal, vitéz Rozgonyival, aki természetesen szívesen lemond rólam, de azt ajánlja, hogy mielõtt elindítanánk a kérvényt, biztosítsuk azt, hogy pécsi beosztásom nem lesz rosszabb és fõleg véglegesnek tekintendõ, azaz nem fognak egyik napról a másikra esetleg a harctérre vezényelni valami hasonló beosztásba. Így tehát, úgy vélem, hogy persze bevonulok Kassára, látni fogom a körülményeket, és csak aztán adom be, hivatalos úton a kérvényt, mely elõbb a Sásdi Kieg. Parancsnoksághoz, onnét a pécsi hadtesthez kerül döntés végett.
Ezek után elõadom kérésemet - megkérem Fõkapitány-helyettes urat, hogy vegye kezébe a dolgot, legyen jó, és tudja meg a hadtestnél, milyen beosztás vár rám, véglegesnek tekintendõ-e a szolgálati idõm tartamára, és hogy az idõ alatt foglalkozhatom-e a magam, illetõleg nem utolsósorban a pécsi képzõmûvészeti programmal. Hiszen, ahogy láttam az eredményeket, a pécsi kiállításhoz feltétlenül szükséges az a harminc új festményem, melyet egy éve csináltam (arckép, tájkép, csendéletek), és amelyeket csak magam tudok összeállítani. De ez is csak egyetlen tétel abban a tervezetben, melyet most nem akarok leírni.
Ismétlem, nem akarom magam kivonni a szolgálat alól, nem akarom magam kimenteni, de valóban elviselhetetlen, hogy a háború szinte minden tervemet most már másodszor akarja lehetetlenné tenni. Nem akarok mást, mint egy olyan megoldást, mely lehetõvé tenné amúgy is nehéz pályám folytatását - ezt katonai rendeletek pedig elõírják.
Egyebekben az elmúlt hónapban is dolgoztam; áll az új szobor, ami valami, és képek készültek. Körülbelül november elején együtt állt volna, készen egész budapesti kiállításom anyaga.
Végül, Kassáról mielõbb jelentkezni fogok. Megjegyzem még, hogy ott kb. egy hónapig maradunk, onnét "átköltözünk" Lavocsnéra, a magyar-orosz határállomásra. No, de talán addig lesz valami döntés - és ebben a reményben írom ide még a szeretetteljes és baráti köszöntõmet,
Ferenc
Kassa, 42, szept., 30.

Kedves Fõkapitány-helyettes Úr,
második napja vagyok tehát Kassán, melyet tegnap különben meg is néztem. Sok érdekes dolog van itt a színmagyar fejedelmi városban. De útleírás helyett most a magam ügyérõl akarok beszámolni.
Tény az, hogy ha itt maradok, illetve mint megtudtam, 15-20 körül a magyar határon - úgy terveimbõl semmit sem tudok megvalósítani, és eddigi munkásságomnak nyoma, értéke, haszna elvész. Mindenképp vissza kell Pécsre kerülnöm, mégpedig olyan beosztásba, mely szabad idõt hagy magam számára. Fölösleges persze azt írnom, hogy itt jó dolgom van, és hogy csupa úriember között vagyok, és azt, hogy munkakörömre a Sásdi Kiegészítõ akármelyik tartalékos idõsebb tisztet ide küldheti, akinek esetleg egy ilyen munkakörváltozás jót tesz.
A helyzet azonban az, hogy itt nem kérhetem áthelyezésem Pécsre - egy ilyen kéréssel szemben teljesen tehetetlenül és értelmetlenül állnának, noha mindenki tudja, hogy a szabad pályán élõ ember számára az eltöltött idõ esetleg sok hátrányt jelent. Épp ezért ezt a kérést csak kívülrõl, Pécsett, Fõkapitány-helyettes úrék tehetnék.
Mai levelemmel egyidejûleg írtam Blaskovich Hannának, megkérve õt, hogy tájékoztassa Fõkapitány-helyettes urat arról, hogy milyen ígéretet kapott, továbbá azt, hogy kihez tartozik az ügy a hadtestnél. Kérni fogom Fõkapitány-helyettes urat, hogy vegye föl Bl. H.-val a kapcsolatot ebben az irányban.
Kedvezõ körülmények közt a pécsi hadtest 15-e elõtt, sõt napok alatt visszarendelhet Pécsre, más beosztásba - személyváltási ügyek ugyanis kizárólag hozzá tartoznak, nem is szólva arról, hogy egyéni fontosságom itt nulla. De igen fontos az, hogy mielõbb megtörténjék ez a visszahívás, késõbb nehezebbé válhat, másrészt fontos az, hogy az eredményben biztosak lehessünk, ellenkezõ esetben kellemetlen hátrány származnék rám nézve, amit mindenképp el kell kerülni. Végül lehetõleg már most meg kellene állapítani pécsi beosztásomat, az természetesen csak irodai vagy hasonló lehetne, és semmiképpen sem a csapatnál, mely esetben rosszabb helyzetbe jutnék, mint ahol most vagyok. Körülbelül ez a dolgok mai állása, nem sürgetem az ügyet, hiszen 15-ig bõven van idõ, hogy a kérdés kedvezõen megoldódjék.
Kállai (hogy másról írjak) igen sürgeti a monográfiát, úgyszintén dátumokat kérnek Budapestrõl, de pillanatnyilag nem adhatok választ. Némi szórakozásképp majd kapcsolatot keresek az itteni mûvészekkel, ami - úgy látom - nem sok jelentõset ígér, majd élõszóval beszámolok minderrõl bõvebben.
Kedves Fõkapitány-helyettes Uram, kérem, mielõbb vegye kezébe ügyemet, elõbbi levelemben már pontosan megírtam a dolgokat, a mainak az az értelme és mondanivalója, hogy - sajnos - itt vagy innét nem indíthatom meg áthelyezési kérésemet. De végre is bízom, semmi rendkívülirõl nincs szó, pusztán arról, hogy valakinek életlehetõségeit szemmel tartsák, különösképp pedig esetemben, aki nem is magának, hanem a közösségnek dolgozik.
Válaszát mielõbb várva, szeretettel köszöntöm,
Ferenc

Kassa, 42, okt. 11.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
közel két hete írtam egy levelet, melyben Pécsre való visszahelyezésem ügyérõl számoltam be. Azóta itt annyi történt, hogy valószínûleg már a következõ héten elindulok néhányad magammal a magyar határra, új állomáshelyünkre, hogy aztán ott hónapokat töltsünk. Híreket azonban ebben az ügyben nem kaptam (leszámítva Weöres Sándor és Csorba Gyõzõ lapját), úgyhogy azt sem tudom, mi történt és mire számíthatok, végül, kedvezõ esetben, mikorra érkezhet döntés. Ezért írok most, és megkérem, legyen kedves és mielõbb értesítsen - talán még itt ér a levél. W. Sándorék különben azt éreztetik, hogy az ügyem jól indult el. Magamról, különben, semmi jót nem írhatok, igen rosszul viselem el ezt az életformát, melyhez semmi tehetségem, és amelyet ma már sem lelkileg, sem fizikailag nem bírok el. Gondoltam, talán dolgozhatom kissé, de kezembe sem veszem a ceruzát - ezek a mai élményeim messze vannak attól, amit a mûvészetben keresek. Környezetem persze jó, és szívesek hozzám társaim, semmiben sincs hiányom, és mégsem megyek semmire, sõt naponta kevesebbet ér az, amit végzek. Megemlítem mégis, hogy dec. 10-re tervezett elõadásomat elkészítettem, legalább is vázlatosan.
Kassán mûvészeti élet nincs, a múzeuma elég gazdag anyagú, de rendezése közepes - hol tart mindettõl Pécs, összehasonlításról szó sem lehet. A város környéke sem túlságosan érdekes, vagy festõi - néhány épület és dóm az, ami jó.
Hát ennyit mára - szeretettel köszöntöm Fõkapitány-helyettes urat, és kérem, mielõbb küldjön címemre pár sort.
Ferenc

Kassa, 942 okt. 15.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
mielõtt a magam ügyérõl írnék, mindenekelõtt megköszönöm okt. 11-i levelét és fáradozását érdekemben.
De mindjárt egy kéréssel kezdeném.
Szeretném, ha az õszi kiállításunk dátumát késõbbre tennénk át. Én ugyanis innét holnap, 17-én indulok el Lawocnéba, az újonnan elfoglalandó állomásra, és nem hiszem, hogy idejében Pécsre kerülhetnék. Már pedig az õszi kiállításra terveim vannak - nekem harminc festményem lenne (arckép, tájkép és két csendélet), aztán szeretném Egry barátunkat néhány új mûvével képviseltetni, továbbá kiválogatnánk Martinszkytól több festményt. De ezen kívül is van még egy-két gondolatom egy "anyagbeszerzést" illetõen. Másodszor kész kliséim vannak, melyeket a katalógusban szeretnék elhelyezni; - a meghívókra tõlem külön egy klisét - az elõbbiek pedig pécsi tagoktól lennének. Végül a mûvészeti elõadásokkal kapcsolatosan is volna egy-két gondolatom, ami annak publicitását illeti, és ami a rendezés szempontjából igen fontos volna. Megjegyzem még, ha nem tudnánk elhalasztani a pécsi kiállítást, úgy kényszerülve lennék, hogy minderrõl lemondjak, a fõ gondom az lenne, hogy a harminc képet, melyek teljesen szét vannak szórva, sehogy sem tudnám összeszedetni, és nem szeretnék pusztán egy-két dologgal, "névjeggyel" szerepelni, amikor épp arról volna szó, hogy a kiállítás az idõk dacára a lehetõ legjobb legyen. Azt hiszem, végül, hogy a befutó anyag nem ígérkezik igen gazdagnak, hiszen Gebauer Ernõ barátunk nem produkált, és nagyjából így vagyunk a többivel, szóval kérésem a kiállítás dátumának elhalasztását illetõen mindenképp indokolt, és jó volna, ha Pécsre való visszaérkezésemkor döntenénk róla. Szeretném továbbá gondosan megszervezi a mûvészeti elõadások publicitását, mert az ez idén jobbnak ígérkezik, mint a múlt évi, kell, hogy nagyobb számú hallgatót biztosítsunk.
Visszatérek most a magam ügyére.
16-án indulunk Lawocnéba, 100 km-re Munkácstól, szálláscsinálónak, amennyiben nem sikerülne Pécsre való visszahelyezésem, úgy tavaszig ott maradok. Mondják, hogy hegyes vidék, és igen primitív keret vár ránk, munkánk ott is a ki- és berakodás.
A mai napon vitéz Széky Pál szds., parancsnokom, aki különben tanítóképezdei tanár Pécsett és Klug György 3 kollégája, segített elkészíteni áthelyezésem iránti beadványomat, és az talán már el is indul. Még nem tudom, egy rövidebb, vagy hosszabb szolgálati úton megy-e, mindenesetre Széky Pali bátyám egy lapon értesíteni fogja Fõkapitány-helyettes urat az irat elindulásának dátumáról.
Megírtam benne, hogy a pécsi és dél-dunántúli nemzeti kultúrprogram, az Esztergár-féle terv egyik szervezõje és vezetõje vagyok, munkásságom kiterjed kiállítások, mûvészeti elõadások szervezésére, a Janus Pannonius Társaság mûvészetkritikai szerkesztésére, a helyi sajtóban ugyanezen munkásságra, múzeumi munkákra, egyszóval fontos szellemi aktivitásra, mely a pécsi, illetõleg (Bund) baranyai problémák szempontjából nemzeti kötelesség és elvégzendõ. Ezt a munkát hazatérésem óta végzem, érte pénzt nem fogadtam el. Pécsre való áthelyezésem lehetõvé teszi katonai beosztásom elvégzésén kívül ezt a második munkakör elvégzését, továbbá szabad pályán lévén, lehetõvé tenné budapesti kiállításaim megrendezését, mely szintén magyar kulturális ügy, és amitõl polgári hivatásom sorsa függ.
A mai napig nem érkezett ide leváltásomról hír, igaz, hogy az egyik napról a másikra történik, de mégis aggódom, hogy L.-bõl újabb idõt jelentene leváltásom. Mindenestre kérem Fõkapitány-helyettes uram, legyen jó, amint megérkezik Széky Pali bátyám lapja, keresse föl az illetékeseket, és minden eszközzel hasson oda, hogy Pécsre való visszaérkezésem mielõbb megtörténjék. Ha közben B. Hannától érkeznék hír, a vezérkari fõnök útjain, annak csak külön örülnék. Hát körülbelül ez most jelenteni valóm. Pécsi elõadásomat elkészítettem, úgyszintén a budapestivel is foglalkozom, de ebben a huzavonában szinte semmit sem végzek, és semmire sem vagyok használható.
A viszontlátásig szeretetteljes köszöntõ - Ferenctõl
 

Munkács, 42, X, 22

Tegnap lejöttem a hegyekbõl ide, elintéznivalókkal.
Fönt már hóban járunk, sár és szegénység van még a hegy túlsó lejtõjén. Ma beszéltem v. Sz. Pál közv. parancsnokommal, telefonon, megkérdeztem azt is, elment-e kérvényem. Úgy mondta, hogy ez már Pécsett is lesz - mindkét véleményezés jó, ill. javasolás. Nem tudom, közben Fõkapitány-helyettes úr kapott-e értesítést a dolgok állásáról - most mindenesetre fölhasználom az alkalmat és írok róla. Egyebekben marad minden - igaz, az idõjárás sem kedvezõ, és szinte szakadatlan mozgásban élek. Egészben véve ezek az északi hegyek és emberek nem "inspirálnak" semmire, nyilván bennem a hiba. Most már remélem, hogy rövidesen lesz döntés ügyemben, addig is szeretettel köszöntõ és kézcsókom a Méltóságos Asszonynak -
Ferenc
 

Lavocsne 942, nov., 2.
Címem: L. M. F.
tart. hadnagy
Volóc (Lavocsne)
104 Ello.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
okt. 22-i levelét csak ma kaptam kézhez, Kassáról hozták utánam. Közben annyi változás történt, hogy alakulatom egy része Budapestre került, így Széky Pál is, míg egy kisebb része tegnap ideérkezett Lavocsnére, Kovács fhdgy-al az élen.
Egyidejûleg azonban, ugyancsak Kassáról, utánam hozták a következõ pécsi választ.
M. Kir. pécsi 4. honvéd kerületi parancsnokság.
11.068 szám
elsz. szü. ti-1942.
lg Martyn Ferenc t. hdgy. áthelyezését Pécsre kéri.
M. Kir. 104. Ellátó oszlop Parancsnokság Kassa.
Pécs, 942, évi október hó 22-én.
F. é. X. 16-án kelt 94/kt-1942. sz. felterjesztésére:
Kérelmezõt értesítse, hogy amennyiben a polgári pályán nélkülözhetetlen, felettes hatósága meghagyását kérheti.
A Ker. pk. rendeletébõl
az eü. szab-on lévõ vkf helyett
Nagyszebeny (?)

Ezt a választ úgy értelmezik itt, hogy az áthelyezés helyett fölmentést javasolnak v. értenek, és az arra vonatkozó kérvényt Pécsett, felettes hatóságom kérje. Felettes hatóságom a szó szoros értelmében nem lévén, egy ilyen kérvényt csak a Pécsi Képzõmûvészek Társasága és a többi pécsi kultúralakulat, Esztergár polgármester adhat be. Török Gyula 4 különben jelzi egyik lapján, hogy Fõkapitány-helyettes úr meg is indította ezt a dolgot - mindenesetre köszönöm, ami addig történt, és amit még el kell végezni, azt most kérem. Egészen Fõkapitány-helyettes úrra bízom, milyen eszközt és módot talál jónak, célravezetõnek. Kassáról írt kérvényemben - katonai megfogalmazásban - megírtuk, hogy mit végzek Pécsett, az Esztergár-féle program keretében, a háború kezdete óta - teendõk, anyagi honorárium nélkül természetesen, a háború kezdete óta - teendõk, melyek a pécsi és dél-dunántúli program keretében elvégzendõk, és amelyek (ha úgy tetszik) jelenlétemet szükségessé teszik.
Ha mégis szükséges volna, hogy a kérvényt mások is támogassák, a J. P. Társaság, 5 Fischer Béláék biztosan mellette vannak, sõt a sajtó is érdekelve van, egyszóval mindazok a helyek, ahová évek óta dolgoztunk közösen.
Szeretném, ha a dolgot minél elõbb sikerülne nyélbe ütni, hogy a pécsi kiállítás rendezésére jelen legyek, és annak anyagát összehozhassam, sajtójáról gondoskodjam - hogy csak a legsürgõsebb teendõket jelezzem. Így talán budapesti terveimre is adhatnék dátumokat, melyeket egyébként talán már nem is tudnak beállítani.
Lavocsnéról sokat nem mondhatok; nem jól érzem magam, egészségem sem kielégítõ, gyomrommal van baj és noha idõm volna, néhány silány tájrajzon kívül semmit sem végzek. Tulajdonképp "jó dolgom" van, csak éppen hogy nem vagyok szerepemben, helyemen és nem igen bírom a dolgot.
Sietek a befejezéssel, megy a volóci vonat, ismételten kérem Fõkapitány-helyettes urat, járjon el érdekemben, nagyon-nagyon köszönöm az eddigi fáradozását, és kérem, mielõbb értesítsen a történtekrõl.
Abban a reményben, hogy rövidesen hasznossá lehetek, szeretettel köszöntöm,

Ferenc
és kézcsókom a Méltóságos Asszonynak.
 

L. 42. nov. 5.

Kedves Fõkapitány-helyettes uram és Barátom,
most csupán adataim kiegészítéséhez írom meg új címemet, mely a M. Kir. 5. Honv. R. sz. és Kieg. parság, Lavocsne. Egyebekben itt új alakulatról lévén szó, teljes formálódásban vagyunk, és az ügyet napról napra nehezebbnek látom. Örülnék mégis, ha hírt kapnék az eredményekrõl, de úgy látom, semmiképp sem leszek idejében Pécsett, sem a többi budapesti dátumoknál.
Ismételten köszönöm fáradozását, és szeretettel köszöntöm
Ferenc

Egyéni címem: M. F. t. hdgy
502/8 104 Ello/
 

Voloc, 42, XI, 19.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram és kedves Barátom,
ma itt töltöttem a délutánt, kihasználom az alkalmat, és írok pár sort. Pár napja kaptam híreket T. Gyulától, melyben értesít, hogy ügyem Pécsett elintézést nyert és Budapestre került, az utolsó stációra. Köszönöm nagyon az eddigieket, és várom a döntést. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem hasznos Pécsett, pedig jó terveim voltak! Így mindössze egy szerény listát küldtem T. Gyulának, mely épp eszembe jutott, nem tudom, mennyiben volt hasznos, használható és egységes! Itt persze nem dolgozom, néha firkálok valamit, isten tudja, lesz-e belõle valaha valami. Örülnék, ha kapnék pár sort mindarról, ami itt érdekelhet, és a viszontlátás reményében szeretettel köszöntõ, kézcsókom a Méltóságos asszonynak,
M. Ferenc

Volóc, 42, XI, 27.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram és kedves Barátom,
ma is itt vagyok, és küldök pár sort. Már vasárnap megkaptam a H. M. rendeletet, mely visszahelyez Pécsre, most tehát várom helyettesemet, melyet a rendelet különben jelez. Úgy látom, hogy néhány napon belül erre is sor kerül - most még nem mondok azonban köszönetet mindezért.
Hallok különben a pécsi mûvészeti eseményekrõl - kutyafuttában küldtem a festmények listáját, mely bizony nem igen tetszett így távolból sem. No, de remélem, ki fogom pótolni a jövõben.
Jelezni fogom, ha valóban útnak indulok, és a viszontlátás reményében szeretettel köszöntõ, kézcsókom a Méltóságos asszonynak
Ferenc
Lavocsne 42, 12, 2,

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram és Barátom,
Pécsre, szabadságra utazó tisztiküldönccel küldök egy pár sort.
Most már híreim vannak a kiállításról és az elõadásokról, csak azt sajnálom, hogy nem lehettem jelen. Írtam már, hogy a H. M. rendelet múlt vasárnap ide megérkezett, ez rendelkezik leváltásomról. Az ugyanabban jelzett leváltó tiszt azonban még máig nem érkezett meg - hát most ez az aktualitás.
Magamról egyébként nincs sok hírem, nem jól vagyok. No, de remélem, most már mégis lesz változás, és hamarosan élõszóval referálhatok.
Kézcsókomat küldöm a Méltóságos Asszonynak, és szeretetteljes köszöntõ, barátsággal,
Ferenc
T. P. 194/39.
 

42, 12, 10.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram és Barátom,
most csak a rend kedvéért írok, és bejelentem, hogy 14-én nem lehetek Pécsett, elõadásomat megtartandó. A felváltás ugyanis késik, mai napig nem érkezett ide, de ha itt lenne, úgy is néhány napot igénybe venne teendõim átadása. Kérem tehát, jelezzék a lapokban, hogy késõbb tartom meg az elõadást. Remélem mindazonáltal, hogy hamarosan mégis útnak indulok és személyesen referálhatok.
Addig is szeretettel köszöntõ -
Ferenc

42, XII, 19. [Tábori postai levelezõlap]

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram és Barátom,
most már minden elõ van készítve útbaindításomhoz, és remélem, hogy jövõ héten, karácsony ünnepére Pécsett leszek. Éppen ezért, most csak pár sort küldök, bensõséges karácsonyt és szerencsés újesztendõt kívánok ezúton, bár, hihetõleg, személyesen ezt majd megismételhetem. És legyen a jövõ 1943 a Pécsi Képzõmûvészek Társaságának is kitûnõ esztendeje, a magam részérõl természetesen rajta leszek. Már hosszabb ideje nem kaptam híreket Fõkapitány-helyettes úréktól, szeretném tudni, hogy az egészség jól szolgál. Kézcsókom a Méltóságos asszonynak és szeretettel jókívánságok,

Ferenctõl.
 

Kolozsvár 43, 2, 10.

A Hoffmann Edit 6 interivew-t tegnap Budapestrõl elküldtem a Dunántúl szerkesztõségének. Beszéltem Csánky Dezsõvel, 7 aki sikereinken felbuzdulva márciusra megígérte a nagybányai anyagot, sõt elõadást a maga részérõl. A Mednyánszky-kiállítás teljesen jelentéktelen, de nem tetszett Istókovits sem. A magam ügyét igazítottam Budapesten. Itt 24 órát töltök, pénteken Pécsett leszek, és élõszóval bõvebben beszámolok.
H. E. elõadása igen szép lesz.
Kézcsókomat küldöm és szeretettel köszöntõ: F.
 

Mohács, 943, 3, 8. [Színes képeslap]

Martyn
Sok szíves üdvözletet küldünk
Martinszky Anni és János
Szívélyes üdvözlettel Kolbe Mihály és Kolbe Mihályné
 

Bp., 943, 8, 18.

Kedves Fõkapitány-helyettes Uram,
csupán életjelt küldök; Budapest nyaral, a város üres, levegõs napos, és ezt igazán szívesen látom. Néhány jóbaráttal találkoztam, és fontos beszélgetésünk volt. Ellátásom elsõrangú, sajnos, egészségem, mégsem javul.
Jövõ szerdán érkezem vissza Pécsre, és - ha minden jól megy - rá egy napra a keleti Mecsekbe indulok egy hónapra, ez talán megnyugtatóan hat idegeimre.
Szeretettel köszöntõ -
Ferenctõl
Kézcsókomat küldöm a Méltóságos asszonynak.
 

Bp. 43, XII, 7.

Kedves Barátaim, borús szürke vagy koromfekete Budapest ez, kevés fontos mûvészeti eseménnyel. Mindazáltal kiállítás követ kiállítást, könyv könyvet, koncert koncertet: a szellemi élet lassacskán. Kállai februárban rendez egy kis kiállítást, húsz festõvel - ezen egy képpel (mindenki így) szerepelek: Egrytõl az absztrakcióig. A galériák szívesen látnák kiállításom, "csak telefonáljak, és megváltoztatják a programot" - mondják, én meg csak várok, mint egy Oblomov, és élvezem, milyen jó a hírem, mert nem állítok ki. Persze, lényegesen fontosabb volna, hogy letelepedjek Bp-re. - Egyszóval, a szokásos féleredményekkel vasárnap visszaérkezem Pécsre. Egészségem nem a legjobb, bár újból kissé javuló. Kézcsókom a Méltóságos asszonynak és igaz köszöntõ

Ferenctõl.
 

Kaposvár 44, 2, 8.

Kedves Barátaim, ma már haza is engednek, igaz, ám megmarad komolyan beteg gyomrom. Legelsõ valóban az lenne, hogy meggyógyuljak, mert így nem lehet élni. Holnap este Pécsett leszek, és jelentkezni fogok azonnal.
Kézcsók és jó barátság
Ferenctõl.

Jegyzetek

1 Kállai Ernõ mûvészeti író, kritikus. Több évig élt Berlinben, tanított a dessaui Bauhausban, amelynek folyóiratát is szerkesztette. 1935-ben tért haza. 1940 és 1944 között a Pester Lloyd mûvészeti rovatvezetõje. Több könyvet írt a modern mûvészetrõl. A Martyn által említett témában: Cézanne és a XX. század konsruktív mûvészete címû könyve 1944-ben jelent meg. Martynról írt tanulmányát 1941-ben a Pécsi Városi Múzeum Értesítõje közölte.
2 Blaskovich Hanna Blaskovich Iván Baranya megyei fõispán lánya, Bajcsa András felesége, Weöres Sándor unokatestvére, a korabeli pécsi irodalmi-mûvészeti élet közismert szereplõje.
3 Klug György a Pécsi Képzõmûvészek és Mûbarátok Társaságának festõ tagja.
4 Török Gyula a Pécsi Városi Múzeum igazgatója.
5 A pécsi Janus Pannonius Társaságról van szó, melynek egyik vezetõje volt Fischer Béla, korábbi pécsi alispán.
6 Hoffmann Edit (1888-1945) mûvészettörténész, a Szépmûvészeti Múzeum Grafikai Osztályának vezetõje.
7 Ha azonos Csánky Dénessel, akkor ez idõben a Szépmûvészeti Múzeum fõigazgatója.