SCHEIN GÁBOR

Milyen helye és szerepe van a személyességnek a lírai megnyilvánulásban? E kérdés a modernség korában került a költészetpoétikák homlokterébe, az énszemlélet lehetõségei nagy mértékben meghatározzák az egyes áramlatok, életmûvek és alkotások beszédét. De ahhoz, hogy e kérdéssel mi magunk is foglalkozni tudjunk, elõször meg kell vizsgálnunk,mit jelenthet a modernség hagyományában a személyesség. 1 A személy fogalmával gyakorta rokon vagy legalábbis nem elhatárolt jelentéssel használjuk a szubjektum és az individuum fogalmát, holott ezek bölcseleti tradíciónkban más értelmet hordoznak. Az ismeretelmélet számára a szubjektivitás olyan általános tulajdonság, amely minden öntudattal bíró lénynek sajátja. E tulajdonság általánosságával a modernség számára mértékadó módon elõször a klasszikus német idealizmus szembesült, és megegyezésszerûen három állítással közelítette meg a szubjektivitás tartalmát: a szubjektum közvetlen ismerettel rendelkezikönmagáról, spontán módon nyilvánítja ki magát, léte az éntudatban ölt testet. (A szubjektivitás önreflexivitással való meghatározhatóságátkésõbb a szubjektivitás nagy kritikusai, Heidegger és Derrida sem vonták alapvetõen kétségbe.) Hegel szerint az általános éntudatnak a még mindig azonosíthatónak gondolt sajátságosra való leszûkülésébõl keletkezik az individualitás fogalma. A romantikusok vele és a klasszikusidealizmussal szemben az individualitást nem a szubjektivitásból vezették le, és benne nem az én azonosíthatóságát érték tetten, hanem gyülekezetszerû, mögékerülhetetlen másságát. De Rába György költészetével foglalkozva azt is fontos már most megjegyeznünk, hogy az álom tapasztalata elõszöra romantika korában vált az énszemléletek szerves részévé. A huszadik századi modernség legtöbb irányzata számára az individuális én hasonlóképpen nem ragadható meg azonosítással, és nem gondolható el a beszéd eleve jelenlevõ alanyaként. Ezért például a tárgyiasság modern költészeti megnyilvánulásait nem írhatjuk le az elszemélytelenedés fogalmával,mert nem arról van szó, hogy az individuális személyesség kioltódottvolna a beszédbõl, hanem hogy megváltozott az értelmezése és jelentésképzõaktivitása. Az individuális én megszólalását a modern költészet esetébenszemantikai innovativitásában kell szemlélnünk: az én idõbeli gyülekezetszerûségea nyelvhez kötõdik, és mint ilyen egyszerre eredete 2 és alkotása a világot megnyitó értelemadási kísérleteknek.

Azonban a nyelvi eredet és alkotás játéka minden költészet esetébenmásképpen zajlik. Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János verseit olvasva megállapíthattuk, hogy az õ hermetikus jelhasználatukban különösennagy szerepet kap a beszéd nyelvi-kulturális megelõzöttségének tudata, ezért náluk nyilvánvalóbban értük tetten az individualitást megalkotottságában. De a kritikusok mindkettõjük esetében joggal hívták fel a figyelmet arra, hogy bár nem az élménylírákból ismert azonosságként, mégis az õ verseikben is útra kel az individuális én, hogy leljen egy helyet,ahol önmaga létének szorításában (személyes dátumként, de az életrajziságtólelválva) szabaddá válhat. Amint egy korábbi tanulmányomban 3 jelezni próbáltam, Rába György költészetének metaforaképzése lényegileg eltér az Újhold-kör másik két mértékadó költõjéétõl, sem a rilkei hagyomány, sem a hermetizmus poétikája nem világítja meg természetét.Mégis közös a költészetükben, hogy az individualitást mint a beszéd eredetét mindannyian esetlegesnek, hogy úgy mondjam, magánügynek tartják, amivel szemben a költészet valamiféle folyamatosan pusztuló és szüntelenülkeletkezõ lényegiség feltárásaként jelenik meg. Különös, és aligha véletlen, hogy mindezt a leghatározottabban Rába György szögezi le, éppen õ, aki költészetének legutóbbi kísérleteiben, a határokat kitapogató Kopogtatás a szemhatáron (1993) és a Közbeszólás (1994)címû kötettel igyekszik áttörni az újholdas költészetnek ezt a hagyományát.Az lírai beszéd individualitásának és lényegiségének kérdésérõl szól a Férfihangra (1969) ars poetikus fülszövege, melyet saját költészetének megértése szempontjából oly fontosnak tartott a szerzõ, hogy Vallomás a költészetrõl címmel átdolgozva a Próbaidõ (1982) válogatott kötetébe is felvette: "A lírai én: az esetleges, az anekdota, az impresszió önmagában érdektelen, magánügy. A történésekhomokja alól ki kell bukkannia az igazság, a törvények kõ-arcának. A költészet tanúságtétel az emberrõl, és színpadáról, az életrõl.(...) A verses beszéd ünnep, lényeglátás és a szavak ünnepe. (...) Mégis a líra azzal érdemli meg a nevét, hogy indulatot közvetít: ezért egyszeri és drámai megnyilatkozás is." 4

Rába György több költeménye metapoétikusan is beszél arról, hogy az individualitás egyszerre eredete és befejezhetetlen alkotása annaka metaforizációs sornak, amely a vers képeit elénk állítja. Ilyen például az Álombeszéde címû vers, mely az ént a képet megelõzõ és a képet dinamizáló potencialitásnak mutatja, amely azonban önmagában élettelen, csak a vers, pontosabban a befogadás által nyeri ellétét, egyszerre magával a verssel és a képpel. De ez a lét nem írhatóle az identitás fogalmával, maga is annyiféle, amennyi lehetõség (amennyi történet) van az értelem képzésére.

Ott szunnyadok
minden látvány alatt
nyújtsd felém kezedet
szánts végig ujjbegyeddel
máris eszmélek édes
maró történeteket élni

És már itt felfigyelhetünk arra a különös tudásra, amely kezdettõlsajátja Rába György költészetének. Nála a megértés, a lét interszubjektivitásamindig testi, sõt erotikus jellegû, a legközvetlenebb és talán a legeredendõbbemberi érzékelési formával, az érintéssel, a tapintással függ össze.Tehát itt a beszéd és a meghallás szerve elsõsorban nem a száj ésa fül, hanem a kéz, az ujj. Ez a tudás antropológiai értelemben az ember és a vers excentrikus voltáról is vall, arról, hogy az én helyzete sohasem rögzíthetõ. Hiszen a beszéd és a megértés itt feltételezia kéz szabaddá válását, ami az emberré válás antropológiai folyamatánakelsõ eseménye kellett hogy legyen, amibõl Helmuth Plessner arra következtet, hogy "énként (...) az ember többé nem az itt és mostban áll, hanem ¯mögötte , önmaga mögött, hely nélkül...". 5

Az én azonosíthatatlan sokszerûségét és metaforikus jellegét Rába György költészete mindenekelõtt az álomban tapasztalja. Az álom nála a szüntelen alakváltás, azaz a lét természetes közege, ahol minden megjelenõ dolog - a belsõség (az én) és a külsõség (a tárgy) megkülönböztetése nélkül - egymás sosem végleges vagy befejezett metaforája. Így értelmezhetõ például az Alakváltás címû vers is, melyben a fán álmának tojásábólkikelõ madár lombbá változik, a lomb pedig madárrá. Még nyilvánvalóbbanhatja át az álom és az alakváltás tapasztalata a Testben körutazó címû verset, mely ars poetikaként magáról a versírásról (mint éberálomról) beszél, és az álom nyomait követõ írásban az én (és a szív) folytonos másságának alakzatát alkotja meg a metaforákban: "ám én lássak nyitott / szemmel szõtt álmokat / melyeknek nem támad másasem / éhen aznapi átváltozásra / Énemnek lakatolt ajtaján át / szívugratólátványok elé / megyek aranylani boldog másul". Az alakváltás kezdeteés befejezhetetlensége az Alakváltás ban is az íráshoz kötõdik: az írást a többi szöveghez hasonlóan elkezdi egy nagybetû, mégpedig az elsõ, az ¯A , ám nem fejezi be pont: "A fán / álmának tojásában egy madár / a fán / a lomb pihéi borzolódnak". És itt fel kell figyelnünk Rába György költészetének egyik legfontosabb poétikai jellegzetességére, mely annyira szembetûnõ, hogy szinte észre sem vesszük: verseinek többsége nem szakaszolt vagy legalábbis nem szabályszerûen ismétlõdõhosszúságú szakaszokat alkot. Pedig a szakaszolás ritmikailag és szemantikailaga sorképzésnél is erõsebben szegmentálja a verset, alapvetõ retorikai egységeket jelöl ki a szövegen belül. 6 Az a vers,ahol ilyesmit nem találunk, és amelybõl ráadásul még a szintaktikaiszegmentáció jelei (vesszõ, pont, mondatvégi írásjelek stb.) is kimaradnak,egyetlen, részekre bonthatatlan tudat- és beszédfolyamként áll elõttünk

De az álom alkotástechnikai értelemben is áthatja e költészetet. Egyalkalommal Lator László kérdésére válaszolva mondta Rába György, hogy legkönnyebben, legszívesebben hajnalban ír verset. "Akkor a képzeteka frissen ébredõben egészen másképp rendezõdnek el, és olyan beszédesképpé, látománnyá állnak össze, amelyet csak le kell olvasni, és eza leolvasott jelentés, talán, ha sikerül megfogalmaznom, mond is valamit." 7 Ám a költészetben a technika nem csupán alkotáslélektani sajátságokravall, hanem a poétika, a versírás kézmûves munkájának ön- és létértelmezésitartalmaira is utal. Ha az alkotás enged az álom képi világára jellemzõkapcsolatteremtésnek és jelentésadásának, az egyszersmind arról a poétikai tudásról és döntésrõl is tanúskodik, hogy a vers a nyelv logika elõtti 8 mozgásában keletkezik, a tudat pedigcsak reflexíven ellenõrzi e mozgást. Egyik beszélgetésünk alkalmával azt az alkotástechnikát, mely e poétikának megfelel, az automatikus írás egy sajátos változatának nevezte a költõ. Mindez arra utal, hogy e lírapoétikát a vonzalomnál is erõsebb szálak fûzik a freudi pszichoanalízis alkotáslélektani következtetéseit levonó szürrealizmushoz, ám anélkül, hogy a szürrealista iskolák stílusbeli jegyeit is átvette volna. 9 Ám a szürrealizmus által radikalizált alapkérdések Rába György költészetében is döntõ jelentõségûek. Az egyik kérdés az én minden azonosítást kizárómetaforikus jellegével függ össze: "...milyen konkrét alakot vehet fel az a lény, aki nem ölt végleges alakot, hanem mindig átmeneti formában jelentkezik?" 10 A másik kérdés ugyanezt a problémáttárja elénk a nyelv és az álom oldaláról szemlélve: "A nyelv nemcsakaz értelmet, hanem az ént is megelõzi. (...) Sõt épp az ént fellazítóbódulatban születik meg ama termékeny és élõ tapasztalás, amelynek következtében az ember végül kilép az álom bûvkörébõl". 11 Valóban, a vers az álom folytonos metaforizációjából ered, és annak jegyeit hordozza, de írássá csak akkor válhat, ha az összetett és szakadások által tagolt tudati mûködés kilép az álom körébõl. A metaforizáció szétszóródó középpontjának az egyes képekben konkrét alakot kell öltenie, de ez a konkrét alak már keletkezésében pusztulni kezd. És talán még pontosabban ragadhatjuk meg a jelenséget a nyelv, valamint az én viszonyában:a nyelv valóban megelõzi az ént, metaforikus mûködése adja a vers képeit, de az én - ha gyengén is - mégis ellenõrizni és korrigálni igyekszik ezt a mûködést, mintha a nyelv lenne a vers tudatalattija,és erre a szabályozó ellenõrzésre szükség is van annak érdekében, hogy esztétikai tárgy jöjjön létre. Ez pedig azt jelenti, hogy az én abszolút szabadságra (amit talán már nem is nevezhetnénk szabadságnak, hiszen nem feszülne elé határ) nem tehet szert a nyelvben, csak útonlehet a szabadság felé, vagyis szüntelenül változó határokon járhat.

Tehát a plessneri felismerést itt úgy kell módosítanunk, hogy az énhelye e költészetben is a kívüllét, de folytonos alakváltásaiban és kívüliségében a költõi világot mégis az én koordinálja. Kívülisége azt jelenti, hogy léte a képben, a tapintás emlékezetében válik szabaddá, de a kép az én metaforáját alkotja meg. Ez a folyamat folytonos harcot jelent, mert ahhoz, hogy verssé váljék, tehát hogy éljen, az énnekönmaga mögöttiségének "sûrûjébõl" elõ kell jönni a képbe, a látás peremére. E költészet metaforái azonban nem értelmezhetõek a modern allegorikus jelhasználatok rokonaként, mint Nemes Nagy Ágnes metaforái,amint arról késõbb még bõvebben beszélnünk kell, jelentésük sokkalinkább szimbolikusan alkotható meg. Rába Györgynél az én metaforáiléttöredékek ("fél-arcél"), amelyek olvasásra hívnak, mert csak az olvasás, a másik léte, az érintés teljesítheti ki az én metaforikus életét. Az én elõlépésérõl és metaforikus keletkezésérõl, egy sokféleképpentovábbrajzolható arc (vö. Arcaim) megmutatkozásról beszél az Ismeretlen férfi címû vers. A szöveg a Férfihangra elsõ ciklusában kapott helyet. Mindkét cím hangsúlyozza a beszéd nemiségét,ami a vers és az olvasás eredendõ interszubjektivitásáról és erotikusságárólvaló tudást erõsíti meg. De ugyanilyen fontos az "ismeretlen" jelzõis, amely a beszéd és a beszélõ azonosíthatatlanságára utal.

A hosszú nyak kiles a sûrûbõl
reccsen a gally élõ fák vadonában
Az örök légvonattal szembeszegzett
fél-arcél meg a túllátó tekintet
elmaradt a halál zárainál
s a rézsút fejtartás restelli itt
a benne hasadt bábu panaszát
Ajtófélfa a bõr emlékezik
és a szem is belülrõl kezdi el
nézni a látvány peremét vivó
lovasok óramû hullámverését
s talán a száj fanyar görbülete
ez a félúton elakadt mosoly
ismeri az izmok mozdulatát
mely horizontra lendítette õket
és azt is tudja milyen jelenésbe
gördülnek alá s azt is ez a kép
másnak vall egyszer másban él tovább

A vers Rába György költészetében az individualitás nyelvi alkotása, az a hely, ahol az én megszületik, szabaddá válik és pusztulni kezd, fogoly marad. Amíg az Ismeretlen férfi a keletkezésrõl és a határról mint szabadulásról beszélt, addig a Lobbanások egyik verse, a Kalitkák (ezúttal is egy tenyér érintése alatt) abeszédben történõ szétszóródásról és a határról mint korlátról ad számot:

Az ide-odaröpködõ
bordái közé zárt szivet
csalogathatod kifelé
szorosabb börtön õrzi rég
kinyithatod a reteszét
röpte új kalitkát keres
(...)
és összezúzva megleled
mert rács volt neki egy tenyér
zárka csupán a szemhatár
az ide-odaröpködõ
lüktetésének foglya lett

Tehát a vers mindig a szabadság és a fogság, a nyitottság és a zártság,a keletkezés és a szétszóródás ("ide-odaröpködõ") paradoxonjában mozog.Ideje a pillanaté (e pillanat többször visszatérõ metaforája Rábánála verset fényjelenségként értelmezõ ¯lobbanás ), útja a dátumait nyomként hátrahagyó individuális lété, a szívé. Az ajtó elõtt címû vers nagyon hasonló meghatározását adja a versnek, mint Celan szép metaforája, a "szívhajlásút" (Herzbuckelweg): "egy pillanat a szív vándorútja". És ehhez hasonlóan rögzíti a vers létét a Megáll az idõ is, mely a verset a két szívdobbanás közt eltelõ - valójában nem létezõ - szünetben hallja meg: "egy percre a hang tûhegyén / a szívdobbanás fennakad". E meghatározás szerint a vers a folytonos élet, a szüntelen átváltozás - a versén kívül semmilyen más tapasztalat számára nem érzékelhetõ - szünete (nem megszûnése vagy megszüntetése), ami szemléletileg megint csak Celan vers- és létértelmezésének közvetlen közelébe helyezi Rába költészetét, hiszen Celan szerint maga a költészet sem más, mint a két lélegzet közti szünet, a lélegzetváltás. 12 A vers szünetszerûsége a határ helyzetét is jelöli, az írás az individuális én keletkezésének és pusztulásának, szabadságának és fogságának határán, az átváltozás nyelvi alakzatának (metafora) belsõ törése mentén halad: "az út írt engem nem mehettem / másfelé s most az a mezsgye vagyok / már soha semmi több / és soha kevesebb" (Visszanézve) .

Mégis meg kell jegyeznünk, hogy Rába György költészetében él az igénya jelek és mindenekelõtt az én önmagával azonos rögzítésére, tehátegy hagyományosnak mondható logocentrikus versvilág megalkotására. Ezt az igényt jelenti be imperatívuszban A harmadik kívánság címû vers, de éppen az imperatív beszéd mutatja, hogy az önazonosság,a sokszerûség szétszóródó jelentéseit összegyûjtõ egyszerûség mindig az elérhetetlen jövõbe helyezõdik, amitõl e költészet paradox módonegyre távolabb kerül. Az egyetlen igazság e poétika minden igénye ellenére elérhetetlen marad, és még a vágya is folytonosan szertefoszlik: "oly egyszerûen szóljak / mint kardvágás elbeszélése a testen / másíthatatlan önmagam / mint kõszobor a szakadó esõben / a képet / lezárt pillámon át is lássam / Végül a kéz mozdulata / ahogy elejti". Az én azonosításának nyelvi alakzata Rába Györgynél is a név. De ahogy a névadás már A teremtés címû versben is az individuális lét és a jelentésadásszabadságát korlátozó erõszaknak bizonyult ("megkapom / az elsõ nevet mint rabcédulát"), úgy a név késõbbi költészetében is idegen marad a létezõtõl: "Ha kimondod a nevemet / bolti-cégér idegen". Az egy-szerûsítés és az identifikálhatóság iránti távoli igény ellenére az én csak a szüntelen változásban, a befejezhetetlen metaforizációban lehet jelen, 13 a vers pedig a metamorfózis talán nem is létezõ szünetében, a metafora törésvonalán születik meg, rögzül írássá.

Az én mnemopoétikus megszületése és szüntelen átváltozásának lehetõségea tárgyi világban adott. Errõl beszélt alkotáslélektani szempontbólRába György Kabdebó Lórántnak, aki a Lehetne Paestum címû vers keletkezésérõl faggatta. A vers egy dél-itáliai utazásra emlékezveegyszerre alkotja meg a város képét, valamint a város versbeli létét szimbolikusan hangoló ént, és a két szólam folytonosan átjár egymásba, míg a vers zárlatában együttlétük, metaforikus együttállásuk még hipotetikusan sem választható két képzetre: "Én voltam, s ennek a görög városnak az emléke. Ez valamit talán megmagyaráz abból, hogy akkor önmagammal beszélgettem (...). Ebbe úsztak bele a paestumi látogatás asszociációi,és kialakult az a szöveg, melynek a két szólama az énnek a megnyilatkozásaés az én nyelvemen beszélõ megtestesült vagy megtestesített hajdani görög városnak a szólama. (...) Lehetne Paestum, mert a vers, sõt az õsi romemlékek sora elsõsorban én vagyok..." 14 Az így kibontakozó tárgyszemlélet sok tekintetben hasonló ahhoz, amelyet Nemes Nagy Ágnes költészetét értelmezve 15 a közvetlen világnállét kategóriájával leírva intencionált tárgyiasságnak neveztünk. Ám Nemes Nagy Ágnes költészete a dologi világot a verset megelõzõenlétezõnek fogadta el, a vers a létezõ dolgokat tette az individuálisan hangolt intencionált szemlélet tárgyává. Ezt az erkölcsileg is értelmezhetõ igényt jelentette ki az õ esetében a többszörösen emblematikus szövegnek nyilvánított Fák címû költemény. Rába György költészetében a dologi világ nem létezik a verset megelõzõen, azt az énnel együtt maga a vers alkotja meg. (Bizonyára nem véletlenül fordul elõ többször is verscímeiben a teremtés szó.) Ezért tárgyszemléletében egészen más szerepet kap a képzelet, mint akár Nemes Nagyéban, akár Pilinszkyében. Rábánál a teremtõ képzelet eredendõ retorikai alakzata, sõt magának a versnek is szinonimája a metafora, amely nem mimetikusan írja újra a dologi világot, hanem a maradandóságot nem ismerõ szüntelen átváltozás terén belül új, ám esetleges viszonyokba rendezi egy holt valóság elemeit, és ezzel egy olyan élõ valóságot teremt, melynek belsõ kapcsolatai nem egy külsõ világra vagy a kulturális hagyományra utalva, hanema versen belül újulnak és sokasodnak meg. A teremtés tapasztalata felelteti meg egymásnak az Átváltozás címû ars poetikus költeményben a költészetet és a szerelmet, a verset és az erotikát: "Ezt szerettem benned a pillanat / termõ hirtelen rügybe borulását / (...) / Ezt szerettema testbõl a tilos/ határátlépést az önfeledésbe / mikor a tudat áthágjadohos / törvényét ahogy tegnap se remélte / szerettem hogy érzékeimenát / a ¯Legyen szózatot hallom dörögni / mikor a veszendõ molekulák/ gyõzelmes kürtje a teret betölti". Ha e költészet metaforakezelését korábban a Szeszek et író Apollinaire-ével rokonítottuk, 16 akkor költészetszemléletének e legmélyebb rétegét Celan mellett Paul Valéry ars poetikus szövegeinek társaságában világíthatjuk meg: "A költészet a maga aktív alapelvének lényegére redukált irodalom. Mindenféle realisztikus illúzió és minden ábránd (idoles) homlokegyenest ellenkezik vele. Az ¯igazság nyelve és a ¯teremtés nyelve közötti bármilyen ingadozás idegen tõle. És a nyelvnek ez a mintegy teremtõ,fiktív szerepe (a nyelv maga eredetileg gyakorlati és valóságtükrözõcélokat szolgált) roppant valósággal nyilvánul meg tárgyának esetlegességébenés önkényességében." 17 Valóban, e költészet sem ismer más valóságot, mint az akarattal szemben a képzelet elsõbbségével megteremtett, rögzíthetetlen metaforikus realitást (vö. A képzelet címû vers). És e valóságban a dolgok minõségileg nem választhatóak el egymástól, a tárgyak éppen úgy az énszerû létezés metaforáját alkotják, ahogyan az én sem más, mint a folytonos átmenetek színhelye. Itt egy kép létrejötte egyben pusztulását is jelenti, ezért a létezés végsõ és egyetlen metaforája sosem alkotható meg, a versek valahol félbeszakítottés ezért egésznek tetszõ, valójában azonban befejezetlen és befejezhetetlenmetaforizációs sorokként állnak elõttünk, ahol egyik metafora a másikjelentésterében bomlik ki. Ez pedig azt is jelenti, hogy a versek megszületése a lehetõ legteljesebb mértékben az olvasóra van utalva, hiszen a metaforának önmagában nincs jelentése, azt aktuálisan csakaz olvasó alkothatja meg. A költészet létének párbeszédszerûségéta Férfihangra egy Mandelstam 18 óta szinte egyezményesnek tekinthetõ metaforában jeleníti meg, a palackpostáéban:"két jégkorszak között ez / voltam voltunk hajdan" (Palackposta) . Ugyanezen könyv hangsúlyos helyén, epilógusként szerepel az Echó címû költemény, mely egy befejezhetetlen metaforizációs sort megalkotva beszél az én metaforikus természetérõl és pillanatnyi létérõl. E metaforikus pillanatnyi lét természete szerint nyomszerû, azaz olvasható, és az olvasásban újra életté válhat.

Kereshetsz én megfoghatatlan
penge-kék levegõ-falakban
üvegen át izzó szemekben
látóhatár a szürkületben
jéggel bekötött vizek ajkán
fa háncsa alatt rügynek alván
(...)
mindenütt mindig aki még nem
felszín alatt jövet menet
mikor mit hogy nincs rá ige
mert sose voltam sose lettem
csak éltem de meg sem születtem
arc a kõben ki se faragtak
szántatlanul hagytak anyagnak
(...) csak egy pillanat holtomiglan
határt szabva a végtelennek
csak egy szempárban megjelenjek
csak egy kortyért a láz kirázzon
csak egy percre õrizzem árnyam
csak egy nyomot hagyjak az aljon
aztán többé senki se lásson
senki se halljon
eltelhetnek évezredek
a csend a csend feltámadásom

A szimbolikus metafora Rába György költészetében az emlékezet, mégpedig a kollektív emlékezet alakzata is. Amint a tárgyszemléletben elválaszthatatlanul azonos minõséggé válik az én és a világ, és immár nem állíthatóak egymással szembe a metafizikus létértelmezés nagy ellentétei, hanem egymás metaforáiként szüntelen átváltozásban egymásban mutatkoznak meg, a metafora az idõ trópusának bizonyul. Ricoeur az Idõ és elbeszélés trilógiájában a metaforát az idõ mítoszakéntértelmezi, sõt egyenesen azt állítja, hogy keletkezését és befogadásátegyaránt az intenzív világ- és idõszerûség megalkotásának igénye vezérli. Így benne ugyanúgy az idõ megszakítását érzékeli, ahogyan Rába György verseit olvasva mi is az idõ szüneteként tapasztaltuk a metaforát.De ez a szünet vagy megszakítás nem jelent kilépést az idõbõl. A világtényeinek transzcendálása, a metafora autonóm képi rendjébe való átlépésolyan együttállást teremt, amely az idõt élõ és abszolút jelenné sûríti. A metafora az idõ nyomait gyûjti össze egyetlen jelenbeli pontba, melyben folyamatosan és egyszerre nyilvánul meg az idõ megannyi arca. Mindez azt is jelenti, hogy az idõ, ami az individuális létet ugyanúgymeghatározza, mint az egyetemeset, nem birtokolható, csak elbeszélhetõ. Ezért teheti az Arcaim címû vers megszólalásának sarokkövévé a kérdést: "Ki mondhatja el / ismeri a múló idõt". És az idõ elbeszélésében a megértés minden tárgyat és képet az én metaforájaként tár elénk:"Beláthatatlan / apálykor kavicsok / hevertek arcaim // Fölvettem egyet...". Az arc Rába György költészetében a személyesség, a perszonalitás kitüntetett jegye, melyben azonban nem az én lényegisége mutatkozikmeg, hanem átváltozásra mindig kész, megragadhatatlan idõbelisége. 19 Amint a Don Quijotéra utaló Sisak címû vers fogalmaz, az arc "a héj a burok ami nélkül / még névtelen / a csíra lét".

A költészetben metaforikusan megszületõ én idõbelisége és eredendõdialogicitása szólal meg a Kézrátétel kötet Bagatell címû versében, melynek különös tudása abban rejlik, hogy a költõi lakozás megszólító beszédét a tûz, pontosabban a perzseltség és a megperzselõdés képzetében jeleníti meg. Hiszen a perzselés a tûz megérintésének bélyege, és csak itt érzékelhetjük, hogy a költészet poétikájában itt oly döntõ szerepet játszó érintés, tapintás valójában az (író és olvasó) én sorsát eleve meghaladó, ugyanakkor kijelölõ megbélyegzést jelent: "Alakmásom uccai postaláda / arra járók földrészekre / harsogó üzenete / beledobva / s ahogy hozzád érkezik / neked szól ki felszakítod/ egy perzselt lét melegénél / a magadét újraszítod".

Az így kibontakozó költészet lényegi vonásaiban különbözik Nemes NagyÁgnesétõl, még akkor is, ha mindkettõ megközelíthetõ az intencionálttárgyiasság fogalmával. Amíg a költõtárs korai költészetének középpontjában magát az ént is tárgyiasító, a változatlan lényeget megragadni kívánó megismerés áll, addig Rába Györgyében a holt tárgyi világot énszerû életté változtató rögzíthetetlen metafora foglalja el ugyanazt a helyet. A különbség egyezõ motívumok egészen eltérõ tropikus megjelenésében is tetten érhetõ. Nemes Nagy Ágnes elsõ kötetének egyik emblematikus darabja, Areményhez a megismerés kartézánus fogalmávaljelenti be lírájának igényét: "arra kés a lét, / hogy belevágjunk egyszer már: mi végre / születtünk, és ha meghalunk, miképp?" Rába Györgynél ugyanez a kép a megismerés rögzíthetetlenségének, a pillanatnyi idõ énszerû metaforizációjának az alakzata, amely egyszersmind a születés, pontosabban a percnyi újjászületés szóképe is: "Kést ragadok erre a földdarabra / ismert orcámmá hasadozzon arca / s egy perc máriselrugva tetszhalálát..." (Beszélgetés) . Az így bevezetett metaforasor ugyanúgy a geologikum tárgyi valóságából bomlik ki, mint Nemes Nagy A gejzír címû verse, de amíg az az intencionált tudatban éri tetten a tárgy- és az énszemlélet együttes lehetõségét, addig Rába György Beszélgetés címû költeménye az én tudatelõttes szférájában írja újra térszerûen az idõt. És az így megalkotott idõelbeszélés emlékezetében nem az én válik tárggyá, hanem szüntelen és vég nélküli átváltozásai közepette a tárgyi és a történeti világ énszerûvé. Ez az én azonban már teljességgel mentes minden azonosítható tulajdonságtól, átlépi önmaga határait (Celan), transzcendentálódva kiszabadul a személyesség szorításából.

Megszenesedett szárnycsapások árnya
húz át egünkön borul a határra
csörtet kiszabadult õskori lény
s nem szólíthatja senki sem nevén
(...)
Más földtani kor születik elõttem
gyepûm az új látványtól visszadöbben
percenként évszakokat fagyva forrva
süppedezik világom horhosokra
s kik a ház elõtt széken lovagoltok
szemtükrötök rettenve látja
ahogy a kert alatt tovagomolygok
mint a tér új galaktikája

A metafora Rába György költészetében a személyességbõl kilépõ individualitásemlékezetének alakzata. Az idõt e trópusok a jelenlétben mint szünetben gyûjtik össze, tartamukban az idõ lehetséges eseményei egymást felidézõ asszociációk segítségével szüntelen változásban maradnak. Tehát e metaforák magát az ént teszik meg az idõ szünetévé, léte azonossá válik az idõt elbeszélõ és újrateremtõ emlékezettel, ami a világ bármely dolgát élettel telítheti. Így válik a kapcsolat folytonossá: az emlékezet bármely tárgyat az én metaforájává avathat. És amint az én átlépi az identitásként felfogott személyesség határát, emlékei közös emlékekként nyilvánulnak meg. Ezért jelenhet meg többször is a költõ alakmásaként Rába Györgynél a sámán vagy a varázsló, és ebbõl a szempontból érthetõkitartó érdeklõdése is a népköltészet mondóka- és dalhagyománya iránt. A metaforasorok emlékezetében a tárgyak közti számtalan kapcsolat lehetõségét az én biztosítja, de az így létrejövõ metaforikus térnek mégsem középpontja az én, mert maga is részese a megteremtett képrendszernek, tehát nem azonosságként, hanem megsokszorozódó különbségként foglal benne helyet, õ maga is folytonosan átváltozik: "szõlõtõkék oltárához kuporodom / egy biling során csüngve sárban / apróvadak sorsának részese / lakom / más koponyák között / kotlós sötétben hevülök / a porteke dagálya hajt / a félhomályban lágy tenyér / bordám tapintja hasfalam / konturt talál / mennyei magányomban zokogok / s verejtékemben nyugszom el / test a térben különbözöm" (A szellem éneke). Az álom nyomát követõ írás és a metaforákban feltáruló közös emberi emlékezet alkotja meg Rábánál a fenségesség esztétikai minõségét, amely e költészet poétikájában az idõbeliséggel korrelálva elemi jegye a mûvészetnekés tágabb értelemben a kultúrának: "csak a fenség számít ami nincs de lehet / amiért halni érdemes" - mondja A hellének, a kelták meg a többiek címû vers zárlata. Egyik költeményének emlékezete a fenségesség már-már ünnepi megtestesüléseként idézi fel a mindig tisztelettel említett elõd, Kassák alakját, 20 és éppen Kassák felidézése mutatja meg, hogy Rábánál a mûvészetet átható fenségesség sosem választható el az átélt korszakok barbarizmusávalés a feledéssel szemben saját történeti folytonosságára emlékezõ kultúra etikai tartalmaitól: "kard voltál / a föld szívének szegzett villogás/ a köznapiban õsi nagyságra leltél / a fenségessel cimboráltál" (Az öreg Kassák) .

A már feliratával is a bevésésre (glyphein), azaz az írásra utaló Rovások (1980) címû kötetben olyannyira az emlékezet hangoljaa metaforikus mozgásokat, hogy még a vers természetét megmutató visszatérõmetafora is az írásban összegyûjtött és akkumulált idõvel függ össze:"nyomolvasás", "elégedetlen nyomkeresõ". De az írás, pontosabban a bevésés már sokkal korábban is kitüntetett szerephez jutott Rába György metaforái között. Már a Férfihangra kötet Jelenlét címû verse is az írástól várta, hogy nyomként megõrizze az idõt, és így megalkossa az én mindig töredékes, bevégezhetetlen, mégis legteljesebbmetaforáját: a költészetet. "Bevésni mégis legalább egy-két vonástami megmarad". De a Jelenlét az én metaforáinak létmódját ismegvilágítja azzal, ahogyan szövegszerûen felépül. A páratlan sorok az írásra mint mûveletre emlékezve igyekeznek olvashatóvá tenni egy metaforát, és sorról sorra úgy tesznek láthatóvá belõle egyre többet, mintha egy már meglévõ, de eltûnt mondatot hívnának elõ. 21 A páros sorok pedig esetleges és személyes kommentárokat fûznek a lassan megjelenõ metaforához, és ezzel mintegy elõjátsszák a versaktualizációjának kimeríthetetlen lehetõségeit. A két beszédminõségfeszültsége, mely az azonosíthatatlan személyesség és az annak szorításábólkilépõ individualitás között támad, roppant távolságot átívelve nemcsak ezt a verset dinamizálja, hanem Rába György egész költészetét is áthatja. A nyomolvasás, az én idõbeli alakváltásainak sora és az emlékezõ-emlékeztetõ (vers)írás azonban természeténél fogva végtelen mozgást jelöl, és az általuk megtapasztalt végtelenhez képest az útrakelõ én ugyanúgy mindig befejezetlennek, töredékesnek érzi önnön létét, ahogy magát a költészetet is: 22 "és csak suhog surrog elõttem/ a testtelen elérhetetlen / mert nincs hinár amire írjam / kõ tébolya se õrzi rajzom".

A szüntelen átváltozásokban megszületõ sosem befejezett, de határokat ismerõ én- és versszerkezet szakít a logocentrikus rendszerek hagyományával. Az átváltozások tapasztalata a befogadót is arra kényszeríti, hogymielõtt készenlétben álló esztétikai, illetve filozófiai fogalmaival a mû valamely lehetséges értelmét megalkotja, mintha a vers egy fogalom vagy egy eszmény reflexiójaként nyilvánulna meg, a mû érzéki jelenlétére (vö. az írás és az olvasás erotikumáról mondottakkal) figyelve a keletkezés logikájához igyekezzék közelebb kerülni. 23 A metaforákitt nem önmagukban jelenítenek meg valamilyen megalkotható értelmet, hanem egymáshoz való kapcsolatukban válnak jelentésessé. A kapcsolatteremtés értelmezéséhez Saussure nyelvelméletét hívhatjuk segítségül. A francia tudós megmutatta, hogy a nyelv (langue) nem azonosítható, valamit jelentõ jelek pozitív viszonyából épül fel, hanem különbségekbõl áll, s egyetlen elem sem mûködik az ellentétek terébõl kivonva, azaz a jelek jelszerûségét a rendszernek az érzékelés számára a legnehezebben hozzáférhetõ erõi, a mindig máshol feltáruló közök, szünetek és határok határozzák meg. A jelentésképzés lehetõségét a különbségek és az átmenetek képessége biztosítja, e képesség pedig csak egy aktuális térben nyilvánulhat meg potencialitásként. Így az idõben (az olvasás és az újraolvasások ideje alatt) kibontakozó rendszer csak a befogadó aktivitásával válhat értelmessé. A vers olvasója az átmenetek bizonyos lehetõségeit realizálva újra és újra átkel a szöveg felületén, miközben maga is beleírja a versbe saját élete és tapasztalatai dátumait. Így nemcsak Rába György metaforikus rendszerei építenek és bontanak le szüntelenül egy ént, hanem az olvasót is saját énjének megalkotására és decentralizására kényszerítik. A Rovások elsõ darabja, a már címével is egy sajátos lét- és verstapasztalatra utaló A színen áthalad , azegymáshoz nagyon közel kerülõ írói és olvasói ént egy ilyen - belsõszabályai szerint - metaforikus textúrába bocsátja. E textúrán át lehet kelni, de sosem mondhatjuk, hogy megismertük minden útját.

A porték egyértelmûsége
nem istenem
megállított idõ
egy harapás történelem
inkább ahogy a színen áthalad
cinke-fogással függve szétnéz
szemét villantva változik
és visszaint hogy majd lehet
csendíti a szív érceit
a csontokat megpendíti

Rába György a szövegek olvashatóságát megõrizve verseibõl kiiktatminden olyan jelet, amely a metaforikus rendszeren belüli kapcsolatokat, ellentéteket és határokat egy külsõ szabályra támaszkodva korlátozza. Mivel a verset alapvetõen a ritmikai-szemantikai tagolás (szakasz- és sorképzés) határozza meg, a szövegben rejlõ lehetõségek aktivizálása érdekében mindenekelõtt a szintaktikai tagolóelemeket, a vesszõket,pontosvesszõket, kettõspontokat és a mondatvégi írásjeleket hagyja el, hogy a vers belsõ kontrasztjait, határait és szüneteit 24 is az olvasásnak (lehetõleg a hangos olvasásnak!) kelljen megalkotnia,és az olvasás álljon jót értük. Ennek a versgondolkodásnak a nyelvi emlékezettel és az én metaforikus megalkotásának lehetõségével és lehetetlenségével összefüggõ poétikájáról beszél a Koccanások címû vers, mely már feliratával is az esetlegesen keletkezõ kapcsolatok terébe utalja az olvasót:

Koccanásokat gyûjtögettem
valahol gyûltem valamihez
lehetõvé a lehetetlen
helyettem is a volt neszez
álpadláson hol nem tiporhat
lábravalóhoz tartozó
test szépapák rézfuvójában
századokat alvó trombitaszó
mirõl nem tudni csatajelre
tûzmondásra lesz bufogása jó

A vers olvasójának számtalan helyen kell döntenie, hogy mely kapcsolat- és szünetlehetõségeket valósítja meg, és melyeket nem. Döntései egy lehetséges út nyomait és irányjelzõit helyezik el a szövegben, mintha gondolatjelekkel, vesszõkkel, pontosvesszõkkel, kettõspontokkal, írásban jelölhetetlen hangsúlyjelekkel és mindenekelõtt mondatvégi írásjelekkel látná el szöveget. Ezért e mûvek esetében egyetlen olvasási útról nem is beszélhetünk, csak újraolvasásokról, melyek során az olvasó újra meg újra, mindig másképp átkelve a versen, maga is részese lesz az átváltozások végtelen sorának, miközben bevési a szövegbe saját sorsának fontos dátumait.

Jegyzetek

1 Manfred Frank: Subjekt, Person, Individuum, In: Poetik und Hermeneutik XIII. (Individualität), Wilhelm Fink Verlag, München, 1988. 3-20.
2 Amennyiben az individualitásban egyszerre érjük tetten a beszéd eredetét és alkotását, mégpedig nem elválasztva egymástól, hanem az értelmezés kettõsségeként, akkor alkalmasint a szerzõséget sem kell a szöveg esetleges és járulékos tényezõjének tekintenünk.
3 Schein Gábor: A Pigmalion-mítosz értelmezése Rába György költészetében, Pannonhalmi Szemle, 1997/2.
4 Rába György: Vallomás a költészetrõl, in: R. Gy.: Próbaidõ, Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1982. 148-149.
5 Helmuth Plessner: Die Stufen des Organischen und der Mensch, W. de Gruyter Verlag, 1975. 292.; idézi Bacsó Béla: A szó árnyéka, Jelenkor, Pécs, 1996.15-16.
6 A ritmikai, a szemantikai és a szintaktikai tagolás kapcsolatáról ld. bõvebben A ritmikai szegmentáltság mint a vers kompozíciós elve címû tanulmányomban (Alföld, 1994/12.)
7 Domokos Mátyás-Lator László: Versekrõl, költõkkel, Szépirodalmi, Bp., 1982. 367-368.
8 "Most csupán arra célzok, hogy az én természetemhez, alkatomhoz, meggyõzõdésemhez nem áll közel az a fajta didaktikus versépítés, amely magyaráz, kifejt és mintegy leckeórát tart arról, ami a vers tárgya. Azért áll tõlem távol ez a magatartás, mert szilárd meggyõzõdésem, hogy elfedi a költõi énnek azokat a mélyebb rétegeit, amelyeket a vers hivatott felszínre hozni, s amiért vers kell hogy szülessék. (...) Ha pedig ez a didaktikus, kifejtõ felhám nincs a versen, hanem, ahogy feledhetetlen barátunk, Rónay Gyurka szerette használni a szót, a prelogikus összefüggések megjelennek a versben, akkor szükségszerûen drámaibb mindez" - mondta Rába György az imént idézett beszélgetésben Lator Lászlónak (365-366.).
9 Az individuális én felszabadításának lehetõségét a szürrealizmus legerõsebben valóban az álomban tapasztalta, de amint Max Ernst értelmezésébõl is kitetszik, a szürrealizmus által kidolgozott alkotói módszerek és poétikai alakzatok nem szükségszerûen tartoznak az álom tapasztalatát radikalizáló lírai önszemléletekhez: "Miként minden ember (és nem csupán a ¯mûvész ) - tudjuk - tudatalatti énjében a képek végtelen sokaságát hordozza, s a bátorság vagy a felszabadító módszer (így pl. az automatikus írás) alkalmazása csupán napvilágra segíti ezeket a nem hamisított képeket, amelyeket a tudat kontrollja még nem színezett át; ez maga az irracionális megismerés, vagy költõi objektivitás..." (M. E.: Mi a szürrealizmus?, in: Mûhely, Szürrealizmus-különszám, 39.)
10 Mezei Árpád: A szürrealizmus, in: M. Á.: Elméletek és mûvészek, Gondolat, Bp., 1984. 21.
11 Walter Benjamin: A szürrealizmus, in: Mûhely, Szürrealizmus-különszám, 77.
12 "Dichtung: das kann eine Atemwende bedeuten" (A költészet: jelenthet lélegzetváltást) - mondja Celan Meridián címû beszédében.
13 E poétikai felismerés sorseseményét szólaltatja meg a Téliesküvõ címû vers : "Negyven felé mint kagyló zúg az ember / és ablakából minden metafora / (...) / mert nem csitul a szív parabolája / és belül bógnizni zavartalan ünnep"
14 Schein Gábor: Nemes Nagy Ágnes költészete, Belvárosi Kiadó, Bp., 1995.
15 Kabdebó Lóránt beszélgetése Rába Györggyel a költõ Amalfi meséje címû versérõl, in: K. L.: A mûhely titkai, Kozmosz Könyvek, Bp., 1984. 302-311.
16 Schein Gábor: A Pigmalion-mítosz értelmezése Rába György költészetében. in: Pannonhalmi Szemle, 1997/2.
17 Paul Valéry: Jegyzetek a költészetrõl, in: Mûhely, Szürrealizmus-különszám, 25-31. 26. skk
18 Oszip Mandelstam: A beszélgetõtársról, in: Árnyak tánca, szerk. Erdõdi Gábor, Széphalom, Bp., 1992. 52-59. ("A hajós a kritikus pillanatban lezárt palackot hajít az óceán vizébe nevével és sorsának leírásával. Hosszú esztendõk múltán, miután a dûnék között hányódott, és megtalálom a homokban, elolvasom a levelet, megismerem az esemény dátumát, az elhunyt végakaratát. [...] A palackba zárt levél annak szólt, aki megleli. Tehát a titokzatos címzett én vagyok.")
19 "de én / tegnapom negatívja / más lángolások bolthajtása alatt / egyensúlyozok már" (Lárva)
20 Kassák kései költészetétõl Rába György hárította el a klasszicizálódás minõsítését, amellyel - a magyar irodalomtörténet-írásban nem elõször és nem utoljára - kijátszották a húszas évek avantgárd költõjét az új alkotásmódokat keresõ, és már politikai támadásoknak is kitett idõsödõ mûvész ellen. Rába a korai kezdeményezésein túllépõ mester mûvészetének jobb megértéséhez egy 1932-es kassáki megjegyzéssel indul útnak. E megjegyzést sokszoros áttétellel vonatkoztathatjuk magára Rábára is, hiszen poétikai értelemben õt is erõs szálák fûzik az izmusok modernségéhez, mindenekelõtt az apollinaire-i szinkronizmushoz és a szürrealizmushoz. Kassák irodalomtörténetileg oly fontos kijelentése így hangzik: "Általánosságban igaz, hogy az izmusok megbuktak és nem tudtak tovább fejlõdni, de az izmusokból az új mûvészet sokat profitált (...), az izmusok rögtön átváltoztak eszközzé, illetve a nagy egész részletévé." (Rába György: Az avantgárd metamorfózisa, in: Csönd-herceg és nikkel szamovár, Szépirodalmi, Bp., 1986. 212-226.)
21 A Rovások kötet Álombeli film címû darabjában a versírás az énnek már az álom által elõre megírt történetét igyekszik kibetûzni (nyomát olvasni), és a filmnézés metaforájában elõhívni, illetve újra elbeszélni: "Rólam forgatták azt a történetet / álmomban egyszerre több teremben vetítettek / s valamelyikben az én filmemet / (...) elkaphatnám bár egy árva csücskét / megírt históriámnak / s most ébren is visszavágyom az álmot".
22 Vö. A töredék címû verssel: "Ez a dal / a kóda elõtt foszlott szét / vagy szerelvényünk futott el mellette / vagy töredékesnek született / minden ébredéskor felsajdul / sose-volt sose-lesz / létre".
23 Gottfried Boehm: Kunsterfahrung als Herausforderung der Aesthetik, in: Kolloquium Kunst und Philosophie Bd. I., kiad. Willi Oemüller, Schöningh (Uni-Taschenbücher), Paderborn-München-Wien- Zürich, 1981. 13-28.
24 Egy-egy szó egészen mást jelent attól függõen, hogy a lehetségesek közül melyik értelmes szintagmában helyezzük el. Az így megalkott kapcsolatok azonban természetesen nem rögzíthetõek, az egyes szavakat inkább úgy határozhatnánk meg, mint kapcsolatlehetõségek metszési pontját.