Ha bármit jó sokáig nézünk, érdekes lesz.Eszéktõl északra címmel Balassa Péter arról beszélt 1993 októberében, illetve írt 1994 januárjában, hogy a magyar próza alakulásával kapcsolatban milyen véleményt tükröz az a döntése, hogy abbahagyta a rendszeres kritikaírást. Balassa felvetése úgy szólt, hogy maradandó-e az irodalmi folyamatoknak az a sugallata, mely szerint a megszólalás autonómiáját (és másfelõl: közösségét) éppen a "szakmán" belüli és kívüli tér közti választóvonal abszolutizálásának elutasítása szavatolná. Innen nézve az emancipációnak nem csupán a politikai oldala az érdekes , ellenkezõleg, mintha az említett két mezõ közti viszony nem lenne puszta alesete, netán automatikus folyománya a magán- és a közélet, vagy a szakmai és a napi politikai elhatárolásának. 1 Említett szövegének alanyi indíttatása Balassa azon szándékából fakadt, hogy a maga helyét is megrajzolja abban a folyamatban, a magyar irodalom és kritika egy évtizede (1978-87) által elvégzett "munkában", melynek tevékeny részese volt; s mindezt egy olyan (ti. az 1987 óta eltelt) idõszak távlatából, amikor a saját megszólalását biztosító szereptudat lehetõségét 2 egy új, amazt felváltó vagy objektiváló, sõt klasszicizáló apa-szerep kényszere látszott korlátozni. Ezt tudomásul véve és egyszersmind mint projekciót visszautasítva Balassa két másik változást tartott lényegesnek a maga részérõl: a mégoly elemzés-központú kritikától a tisztább elemzés, pontosabban interpretáció felé fordulást és a sorstanúsítás iránti kíváncsiság megõrzését (ami a külsõ változáshoz 3 képest mutatkozik fordulatnak). E kettõs jegyben született a Majdnem és talán címû kötetbe gyûjtött világirodalmi dolgozatok túlnyomó része, de ugyaninnen eredeztethetõ az Eszéktõl északra jelezte visszatekintõ érdeklõdés is, melynek ösztönzésére Balassa az "új" próza nevû anyag kritikai recepciójának újraolvasását, a mûvek összefüggéseibõl adódó irodalomtörténet átrajzolását ígéri, 4 valamint egy átfogóbb kultúra-vitát.
- Gustave Flaubert (idézi Beck András: Szolidaritás, de kivel?, idézi Balassa Péter: Eszéktõl északra, 201. o.)saját hangra válaszoló ismerõs idegen a látvány csendjében
- Nádas Péter: Szerelem, in: Leírás, 150. o.
Megjelent tehát az elsõ monográfia
Nádas Péterrõl, mely egyszersmind történetesen
Balassa Péter elsõ monográfiája és eddigi
legnagyobb lélegzetû munkája is. S jóllehet
az eddigiekben belsõ érvekkel próbáltunk rávilágítani
arra, amiért Balassa elsõrendû szerzõként
értékeli Nádast, egy felvetés erejéig
mégsem tarthatunk elegáns távolságot egy kínos
és - már csak erõltetettsége miatt is - korlátozott
érvényû viszálytól, hogy ti. tudós
vagy esszéista mû-e a
Nádas Péter
. Elsõ
közelítésre ugyanis döntõ eltérésnek
tûnik az, hogy Nádas hatástörténete vagy
Balassa korábbi mûveiben kialakuló sajátos kérdései
felõl értékeljük-e a könyvet. Az egyikhez
nyilván csak a másik rovására tarthatnánk
magunkat, ami két ilyen jelentõs szerzõ esetében
legalábbis kétes eljárás lenne, a monográfia
szövegét elszigetelt egységként kezelni pedig
képtelenség. Egyfelõl észlelhetõ ugyan,
hogy Balassa közel sem oly semleges értelmezõje Nádas
Péternek, hogy beérhetnénk a róla kínált
információk taglalásával, másfelõl
viszont oktalan leegyszerûsítésre vezetne túlságos
jelentõséget tulajdonítani annak, hogy, mint láttuk,
Balassa egy
epikai
eszmét körülíró
Nádas-formulába foglalta a
Halálnapló
t
alkotó, egyáltalán nem egységesen és
egyszerûen
esszé
isztikus szövegek indítékát.
Ismét Márton Lászlót idézve, "ha a
Halálnapló
esszé, akkor legfõbb tétje a hiteles beszédmód
kivívása, illetve visszavívása [...] Az esszéíró
akkor a legõszintébb, ha ennek személyes következményeit
beépíti mûveibe, vállalva akár a ¯minden
krétai hazudik paradoxonát is. Balassa egész esszéírói
életmûvének egyik középpontja a megszólalás
hitelessége;"
13
- ám éppen ezt
a középpontot aligha lehet egyetlen mûfaj (itt: az esszé)
konstituenseként azonosítani. Ha pedig a mûfaji gondokat
félretéve tematikus átfedéseket keresünk
Balassa egyéb mûveivel - ami nem lesz túl nehéz
-, akkor félõ, hogy szem elõl veszítjük
a monográfiában alakuló értelmezõ munka
kritikaelméleti körvonalait. Jelen kommentáromban ezért
jórészt mellõzhetni vélem - és egy következetesebben
bölcseleti jellegû elemzés figyelmébe ajánlanám
- a tágabb
kultúrakritika
tartományát,
ami mellesleg egyáltalán nem olyan különc kísérlet
az európai színtéren, mint amilyennek egyfajta dilettantizmus
feltünteti; figyelemreméltó mértékben
egybeesik pl. azzal, amit Rombach
fundamentális történelem
nek
nevez (a leglényegesebb egyezõ mozzanatokat kiemelve: az
antropológiai igény megújulása, újfent
nem függetlenül teológiai hagyományaitól;
Hermés figurájának kulturális kalauz szerepe;
a kimondatlan észlelésébõl fakadó nyelvi
értelem-válság megjelenítése és
leküzdése egyazon értelmezõ beszély keretében;
a kimerülõ nyelvezetek mellé lépõ, mind
kulturálisan, mind mûfajilag szinkretisztikus látás-elv,
"képfilozófia" javaslata stb.).
14
Ennek
megfelelõen csak érintõlegesen tartom fontosnak rámutatni,
hogy a vízió retorikája nem feltétlenül
látnokiság, s a - bírálatok hatására
ismételten hangsúlyozott - apokaliptikus
15
hivatkozás sem az összeomlással fenyegetõ végidõ
kultúrpesszimizmusa.
Ezen elhatárolásokból
adódóan a
Nádas Péter
ben megszólaló
beszély tárgyszerûségének problémája
mégis inkább közbeszéd és személyesség,
valamint elemzõ és elemzett személyes kapcsolatában
rejlik. A
Levél a "kísérlet"-rõl
t író
Lukács György nevével fémjelezhetõ hagyomány
azt tartja, hogy "az igazán fontos és személyes kapcsolatok
kényszerítik az embert arra, hogy ¯objektív legyen,
vagyis, hogy felülbírálja legtámadhatatlanabbnak
hitt evidenciáit is. Ebbõl az következik, hogy annak,
aki mások szövegeirõl érvényes mondatokat
akar megfogalmazni, a személyesség maximumára kell
törekednie.
Ebben
az értelemben véve a legszemélyesebb
a legtárgyilagosabb."
16
Balassa a Lukács-írást
címében is visszhangzó
Kísérlet olvasólevélre
címû hozzászólásában egy éppen
"
ebben
az értelemben" személyes viszonyt taglalt,
ti. Nádasét Thomas Mannhoz. Kérdés, hogyan
s miért reked meg valami nehezen artikulálhatóban
e kapcsolat elméleti érvényessége.
A szaktanulmány/esszé dilemma
egy további megoldását a két életmû
olyanforma összevetése kínálná, amely
- részben az eddig mondottakat is konkretizálva - két
rokon "alkat" találkozását tekintené a könyv
eseményének. Például, hogy mind Nádasban,
mind Balassában van valami monumentális gesztus, amin nem
is annyira e szó mozdulatlan nagyságra utaló asszociációját
értem, mint inkább a szóban
(monere,
`emlékeztet',
`int') rejlõ igei tartalmat, amibõl eredõen a
monumentum
ot
`intõ emlékjel'-ként tolmácsolhatnánk.
Ugyanígy közös pontok találhatók a kettõsségekkel,
ill. az Egyért vívott küzdelemben, a történelmi
léptékû és a tradíció legszélesebb
áramlatait fed(d)õ kultúrkritikában, a jón
és rosszon túli etika követelésében. Ám
a komparatív elme szirénhangja elõbb-utóbb
akkor is tévútra visz, ha közben igazat beszél:
csak szaporítja a problémákat például
mindjárt maga az "alkat" fogalma, amelynek ellentmondásos
használatán
17
Balassa nem változtatott
Nádashoz képest.
Magam úgy vélem, fölösleges
mindenáron harmadik utakat keresni egy némileg mondvacsinált
és felületes dilemmából, melynek két elvont
pólusa elméletileg amúgy is átfogja az irodalmi
tapasztalat teljes birodalmát. Nem lehet eltekinteni attól,
és elhamarkodott volna máris mérlegelés tárgyává
tenni, hogy Balassa kezdettõl fogva bírálattal illette
a készen kapott, technicizált, elvileg bármire használható
kritikaelméleti metanyelvet a mûveken végzett munkából
lepárlódó saját nyelvezet javára, amikor
a hetvenes években készült nagyszabású
Flaubert-tanulmánya,
A regény átváltozása
és az Érzelmek iskolája
elején azt fejtegette,
hogy az átdolgozott formalista terminusok csak a szövegértelmezés
végeztével,
közbeszólásával
,
vagyis interpretáció közvetítésével
alkalmazhatók. Ebbõl az expozícióból
egy kétségkívül páratlan írásmód
bontakozott ki, melynek legkülönösebb vonása az,
hogy maga is provokálja értelmezését, vagyis
egyfajta mim(et)ikus erõteret képez, mely egyszersmind önnön
megosztó hatásának letéteményese.
18
Erre figyelve megnyílhat többek között annak lehetõsége,
hogy kommentárunk ne maradjon magára a Balassa-beszély
erõs projektív hajlamának sodrában, hanem annak
nyomai is rajta maradjanak, hogy maga az illetõ szöveg, e helyt
Nádasé, miképp
olvastatja magát.
Tehát,
a könyv egyik meghatározó, a mondott értelemben
mimetikus mûveletét elõlegezve, a kettõs látomás
bizonyos fokig a monográfia "megítélését"
is köti, azaz olvasatát is ilyen "látásra" képesíti
- nem függetlenül Balassa azon meggyõzõdésétõl,
hogy az olvasás tudományáért egy meghatározott
paideia,
azaz képzés törekvése szavatolhat. Mivel mindettõl
semmivel sem kevésbé irodalomtudományi igényû
szövegként fogadjuk a
Nádas Péter
címû
monográfiát, elsõsorban fogalmilag követhetõ
nyomvonalainak jelzett feltételezettsége fogja érdekelni
kommentárunkat.
Ideje elõrebocsátanom, hogy
véleményem szerint ez a
Nádas
-könyv a
szétesés határáig egyenetlen, és e megtartó
határpontot az egyértelmûen középponti
szerepû, az
Emlékiratok könyvé
rõl
szóló V. 3-5. fejezetekben foglalt összefüggések
kohéziós ereje jelenti. Mielõtt e felépítés
sugallatát követve, a "metatörténettel" (11. o.)
szembesítve áttekinteném a monográfia egymás
után sorjázó tömbjeit, mindenképpen érinteni
kell - máris egyfajta kettõslátást okozó
- nyelvezetének problémáját. Ami az írásmód
múltját illeti, értelmezésre váró
jellege továbbra sem gyengíti a kritikai megszólalást,
az esszényelv önvédelmét szolgáló,
erõsködõ szólamok azonban igen. Másfelõl,
talán nem pusztán a szerzõ stílusának
barokkja az, ami új benne: a meglepõ nyelvi gondatlanság,
különösen a mondatszerkesztés szintjén jelentkezõ
szórendi hibák, erõltetett szintagmák, túltördelt
vagy egyszerûen túlterhelt mondatok, a nominális és
igei szerkesztés aránytalansága. A nyelvre korábban
sokat bízó, aggályos mûgonddal építkezõ
szerzõ ezúttal annak puszta eszköz-jellegébõl
is a lehetõ legtöbbet akarta kinyerni, talán ezért
is hat olyan elsietettnek, sõt úgy, mintha valami idegen
nyelv gyenge fordítása volna. Persze nem valamely létezõ
nyelvre gondolok - szemben pl. az irodalmi hermeneutika híveinek
nyakatekert s a nyelvtudás vagy a nyelvi tudatosság gyengesége
miatt nem egyszer kifejezetten kényelmetlenül imitált
germanizálásával -, sokkal inkább a megértetéssel
folytatott küzdelem "fordítási" zavarairól lehet
szó, ami akár egy folyamatban levõ változás,
újonnan artikulálódó fejlemény jele
is lehet. Vagyis nem biztos, hogy csak külsõ okok miatt vetõdik
fel a kérdés: valóban belénk épült
- mint Dérczy Péter írta
19
-, teljesen
megemésztõdött-e Balassa elemzõ beszéde,
vajon nem kellene-e újra munkát végezni ahhoz, hogy
a maga meritumában érthessük szavát?
A korai történetek
címet
viselõ I. rész mindenekelõtt Nádas Péter
A
Biblia
címû elbeszélésébõl
bontja ki az író prózájának az
Egy
családregény végé
ben csúcsosodó
(II-III. rész) alakulását meghatározó
kezdeményeket. A mû reprezentatív kiindulópontja,
a történelemben beálló törés folytán
történelem és hagyomány elkülönbözik
egymástól, s ez a történés szabadítja
fel most már a hagyománytörténés esetlegességében
helyet kapó
Biblia
poétikai lehetõségeit.
Pályi András Balassa felelevenítette találó
kérdése, "kié a Biblia?", a Könyv metonimikus
mozgását jelzi, melynek során elkezd
szöveggé
szervezõdni.
20
A szövegnek ezt az önállósulását
a
Leírás
kötet radikalizálja ebben az
idõszakban, olyan átmenetekkel együtt, mint pl. a
Vonulás
filmnovella: "A kereszténység
történelmi
valóságához való viszonya [...] a totalitarianizmusokban
[...] betetõzõdõ ezredéves represszióról
mondott-elbeszélt kemény ítéletet, elutasítást
és rombolást körvonalaz, amelybe azonban nem tartozik
bele [...] a
Szentírás
szövege [...] (hacsak
a már elemzett, konfrontáló értelemben)." (63-64.
o.)
A Könyv másrészt folytatólagosan
metaforizálódik, hiszen magán viseli a narráció
oppozíciós folyamatát (ami valóban párhuzamos
Nádas fogalmi gondolkodásmódjával is: 30. o.)
értelmezõ tipologikus szerkezetet, mely a családregény
döntõ vonása lesz. A két Szövetség
értelemkrízise (139. o.)
21
olyan individuációs
folyamatként tevõdik át a családtörténelembe,
amelynek parabolikus jellegét Nádas egy érzéki
közeg révén hárítja el, melynek viszonylag
- ti. a környezet jól ismert kommunista prüdériájához
képest - autonóm megjelenítését a gyermekkor
jellegadó vonására bízza. Balassa ennélfogva
a gyermekkorból mint személyes, testi tradícióból
nyerhetõ önismeret kérdésére összpontosít.
Elbeszélés és emlékezés szinte terápiás
érvényû
22
szövetségre
lép, hogy a szakadás
(Tagadás és menekülés
a családregény-elemzés elsõ felének
a címe) annál drámaibb legyen, szimbolikus értéket
kaphasson. Ennek megfelelõen a
Metaforák és szimbólumok
hálójában
címet kapja az értelmezés
második szakasza, mely Danto totális és Frye biblikus-egzisztenciális
metafora-elvét összekapcsolva abból indul ki, hogy a
"metafora [...] ¯alkotja meg a szöveg történését:
ez akkor is érvényes, amikor metonímiasorozatok egymásmellettiségei
szerkezetileg metaforákként mûködnek. Paralelizmus-,
anafora- és epiforasorok révén jutunk el olyan kompozíció
szintû figurá[k]ig, mint pl. a szinekdoché, vagy az
óriásszimbólum és metafora" (115. o.). S bár
igen lényeges a synekdokhé és az "óriásszimbólum"
kompozicionális alkotóinak e részletezése,
a metafora és a szimbólum fogalmainak összefolyó
használata végül bevallottan
univerzális
rezignációba fojtja a totálissá növõ
feladat elvégzésének reményét: "a kisregény
elemzésének e 2. része elkerülhetetlennek mutatja
a
mindenkori
elemzés problematikusságát is:
minden metaforizációs, szimbolizációs folyamat
szinkronitásban való bemutatására volna szükség
ahhoz, hogy rekonstruálódjék az olvasás újraalkotó
folyamata [...], ami természetesen lehetetlen feladat" (130. o.).
Így a mégoly gazdagon érzékeltetett utalás-hálózat
részletei kivehetetlen egésszé olvadnak, amelybõl
lazán - és az említett rezignációt erõsítõ
Derrida-idézettel átironizálva - asszociatív
módon adódik a teológiai, lélektani, mítoszi
szálakból szõtt kultúrakritikai "szintézis"
(147. o.).
Kultúrkritikai jegyben áll
a IV.
Nádas Péter színháza
címû
rész is. Lényegi mondandóját Nádas drámáinak
rituális jellege képezi éppúgy, mint beszédmódját,
hiszen egyértelmûen ama közössé tett téren
belülrõl beszél, aminek megteremtése P. Müller
Péter szerint ennek a színházmûvészetnek
az elsõdleges törekvése.
23
"A természetünkhöz
közeli, illetve abból táplálkozó, azt
felismerõ rítus pedig per definitionem nem lehet magányos,
csak közös." (186. o.) A színház-olvasat tehát
nem más, mint belebocsátkozás az elõad(ód)ás
imaginációjába, amihez voltaképp szövegkönyv
24
gyanánt szolgál maga a szöveg még akkor is, ha
"Nádas legkevésbé sem szánhatta könyvdrámá[k]nak
õket." (191. o.) Ennek az imaginációnak a célja,
ami egyszersmind az imaginatív felsõfoka is, hogy eljuttassa
magát a valós határához, a szó és
test, nézõ és színész, egyén
és közösség közt közvetítõ
lélegzet mozzanatáig, aminek sugallata - amint azt Balassa
már a családregény tárgyalásakor megjegyzi
(104. o.) - nem egyedül a drámák jellemzõ gesztusa.
Ez a IV. rész legerõsebb rétege: annak fejtegetése,
ahogyan egy kettõs - hétköznapi és tudattalan,
pszichés erõktõl gyötört és panaszos,
revelatív és elfojtó, cselekvést megjelenítõ
és kijátszó -, kétszeresen "hazug" nyelvezet
és a testek jelenetezése egymásra vonatkozhat (vagy
sem) egy semleges és "homogén drámai tónusban",
a
mimésis
áttetszõ közegében, ahol
"senki sem ismeri, csak átlátja önmagát" (163.,
165. o.). Így kiemelhetõ pl. András "testének"
értelmezése a
Takarítás
ban - eltekintve
attól a kitételtõl, hogy ez "tetszik, nem tetszik,
keresztény civilizációnk legfontosabb, misztikus õseseményére,
a [...] feltámadásra is visszautal" (168. o.). Számomra
legalábbis ez azoknak a nagy ívû nyilatkozatoknak a
kirívó példája, amelyek külön megokolás
nélkül (miért pont a
civilizáció
õseseménye a feltámadás?) egzaltálják
a részletes okfejtésre éppen hogy alkalmat kínáló
monográfia menetét. A napi kritikában ezzel szemben
pont a megnyilatkozás alkalmi, ötletszerû jellege, a
megsejtés röpke egyszerisége teszi - sajátos
helyiértéket adva neki - megengedhetõvé, közelivé,
esendõvé vagy hitelessé a nagyvonalú általánosítást,
hogy például "minden színház", "Minden igazi
színházi pillanat" (186., 187. o.) ilyen és ilyen.
A színház-fejezet egészének a problémája
ez: benne maradt az annak idején írott s a monográfiába
most betagolni próbált kritikák napi íze, mely
egy tegnaphoz szólt. A könyv hangvételétõl
teljes mértékben elütnek az olyan kiszólások,
mint: "- próbáljuk megérteni, ha lehet! -" (183. o.),
"Lássuk be: jólesik nekünk" stb. (169. o.) és
általában a többes szám elsõ személy
túlsúlya. Annak folytán, hogy a beszélõ
mindvégig belül marad az imagináció terén,
a színház bölcseleti értelmét és
az egyes darabok kultúrkritikai üzenetét összevonva,
a "spirituális látványt" (181. o.) szavakra váltva
ismételten elköveti azt a
hybris
t, melynek elhárítását
pedig a Nádas-mû értékének tartja: "bizonyos,
esetleges igaz kijelentéseket -
túlzásokat?
- nem enged meg magának." (185-186. o., kiemelés tõlem
- Cz. Á.)
Látnivaló, hogy Balassa végsõ
soron a
Nézõtér
kötet színházi
esszéinek egy-egy magvas és üzenet értékre
méltatott gondolatához szabja a színházi mûvekrõl
kialakult mondandóját, miután a
közös
dimenziója zavartalanul átfogja mind az esszét, mind
a mûalkotást annak dacára - vagy épp azért?
-, hogy ez a dimenzió a legkevésbé sem - ill. csak
az irodalmi tapasztalat említett imaginatív szintjén
- empirikus, hiszen a részhez újabban hozzáírt
összefoglalásban külön indokolja, hogy miért
nem foglalkozik a darabok (mindazonáltal ugyanitt kudarcosnak ítélt)
színháztörténetével (189sk. o.). Ezzel
szemben a késõbbiekben, a személyesség új
konfigurációjának észlelésével
Balassa feszültségben fogja láttatni az
Emlékiratok
könyvé
t író és a kilencvenes évek
esszéit szerzõ Nádas beszélyét, és
ez az eltérés magyarázza a drámai mûvészetérõl
írottak legfurcsább hiányosságát: ahogyan
ti. az
Ünnepi színjátékok
címû
szövegrõl beszél. "A drámaíró Nádas
Péter is csak a regényírót segítette
- szép és erõteljes színházi adalékokkal.
A roppant érdekes
Ünnepi színjátékok
idetartozó kísérlet a kilencvenes évekbõl."
(193. o.) Annak ellenére, hogy az ezt követõ állítást
nem éreztem meggyõzõnek (attól, hogy egy regény
sokat foglalkozik a színházzal, még nem lesz a szövege
"teátrális"), mégis "roppant érdekes" a prózamûvészetre
tett célzás e szöveg kapcsán. Ha ugyanis áll
a
Temetés
rövid egzegézisét záró
észrevétel, hogy a "kilencvenes években közölt
Ünnepi
színjátékok
ban a színház mibenlétének
és post-becketti halálának íródik újra
az elbeszélése.
Három részes mese a
színházról, de: prózában tartott elõadás
leírások ezek. Két beszédmód szintézisének
a kísérlete." (180. o.), akkor fölmerül a kérdés,
hogy miként viszonyul az elbeszéléshez a
leírás
szóval jelölt beszély, mely egyrészt természetesen
a
Leírás
kötet elbeszélést analizáló
prózájához kötõdik, egyszersmind azonban
a drámák poétikáját is
leírhatja
,
amennyiben Nádas "szövegszínpadának" bölcseleti
dimenziója "par excellence írói [...] filozófia:
a
látványé
, a
leírásé
,
a mozdulatoké." (186. o., kiemelés tõlem)
25
E problémát inkább elfedi az, hogy mégsem annyira
a lélegzet mozzanata, hanem a(z Aristotelés részérõl
a dráma alkotóelemei közt esetleg nem indokolatlanul
lekezelt) látvány elve olvasztja a mûfajokat a közös
ama "mozdulatokat" megdermesztõ dimenziójába. "Az
a tény, hogy Nádas regényprózája, drámaszövege
és színházi esszéisztikája végül
is
egy
, annyit tesz, hogy
a látványban foglalt
nézõ nem tud és nem akar a helyérõl
elmozdulni.
" (189. o., kiemelés tõlem) Persze nem kizárható,
hogy "egy látvány adott esetben annyira erõs tud lenni,
hogy többé nem is mozdítható el."
26
Az
Ünnepi színjátékok
körüli sokatmondóan kifejtetlen célzások
ellentmondásossága a teljes eddigi Nádas-életmû
korszakolásának problémájához kapcsolódik.
Balassa a "
Nádas-mû rendkívüli hagyományba
ágyazottsága
" (162. o.) nyomán mindenekelõtt
a mûveket meghatározó tradíciók elvét
érvényesíti. Eszerint az
Egy családregény
vége
lezárja és összefoglalja az író
biblikus korszakát, hogy utána közelebb lépjen
a görög kútfõhöz (148. o.); ennek "
tulajdonképpeni
"
jegyében értékelhetõ az
Emlékiratok
könyve
és persze a késõbbi esszék
világa (195. o.), de valószínûleg a nagyregény
melléktermékeinek tekintett (193. o.) színdaraboké
is. Azonban már a családregény meghatározó
tradícióinak higgadt mérlegelését is
lehetetlenné teszi az, hogy újra a látvány
logikája lesz mind a biblikus, mind a görög hatás
leglényege: "A metaforikus és szimbolikus háló
legtágasabb, talán az összes többit magába
foglaló és újraalkotó [...] dimenzió[ja]
a
látás
é" (139. o.). Ráadásul a felidézett
szakaszok kellõs közepén található egy
olyan kitétel is, amelynek eredményeképp leomlik a
két korszakot nagyjában elkülönítõ
fal: "András is egy halál és egy gyilkosság
után töri át a falat [a
Takarítás
címû drámában]. A fal áttörése
és a berlini Fal
(Emlékiratok könyve)
, illetve
a korai
Fal
- Nádas elsõ korszakának visszatérõ
politikai-lelki-materiális motívuma." (162. o.) Vagyis e
mind elválasztani, mind e funkcióját "áttörni"
képes "motívum" felõl a drámák és
az
Emlékiratok könyve
épp hogy az elsõ
korszakhoz látszanak tartozni, ami viszont egy késõbbi,
mégpedig mûfaji szempontból felvetett korszakolást
elõlegez, amely szerint az
Évkönyv
vel egy máig
tartó "esszékorszak" kezdõdött volna. Az olvasatban
itt már olyan kölcsönhatások érzékelhetõk
Nádas szövegeinek tagolhatósága és Balassa
az(oka)t értelmezõ beszélyének dinamikája
között, amelyeknek valamelyes feltárására
csak az
Emlékiratok könyvé
rõl és
az esszékrõl szóló részek közelebbi
kommentálása révén vállalkozhatunk.
Az
Emlékiratok könyvé
vel
foglalkozó következõ, V. rész címe:
Egy
emlék-mû és interpretációs közössége
,
melynek
Bevezetés
e vázolja a mûegész
kompozíciójának tisztázására
vonatkozó lehetõségeket. Balassa a mû kortárs
fogadtatásakor is nyomatékot helyezett erre, például
egyedül õ tett javaslatot az iratok számának
és ismétlõdõ sorrendjének magyarázatára
(257-258. o.).
Ezt követi a monográfia leghosszabb,
ötszáz oldalból százhúszat kitevõ
fejezete,
Az interpretációs közösség
.
Balassa saját megjegyzéseivel, hozzászólásaival
bõvített válogatása húsz szerzõ
hozzájárulásaiból az
Emlékiratok
könyve
értelmezéséhez, a fogadtatás
kezdetétõl, 1985-tõl 1995-ig. Ha mindjárt "külsõ"
érvet keresünk e fejezet meglétére a könyvben,
arra gondolhatnánk, hogy a
Nádas Péter
kézikönyv
jellegét hivatott szolgálni, jó áttekintést
kínálva például azoknak (középiskolai
tanároknak, egyetemi hallgatóknak stb.), akik nem kívánnak
elmélyedni az összes eddigi elemzésben, sem a sok közül
csak egy-kettõre szorítkozni. Ez azonban elszigetelt és
túlméretezett gesztusnak tûnik számos egyéb
hiányosság ellenfényében, melyek miatt lehetetlen
valóban kézikönyvként használni ezt a
munkát. A Kalligram kiadó e sorozatának átlagához
mérten kétszeres (!) terjedelem különösen
indokolttá tette volna a tárgy-, és ami még
fontosabb, a névmutató elkészítését;
ezek nélkül semmit és senkit nem lehet
visszakeresni
.
Ami Nádas korábbi pályaszakaszát illeti, elmarad
újságírói, riporteri, kritikusi, fotósi
(pedig erre oly sokszor utal elvontan Balassa) tevékenységének
értékelése, ami Baranyai György és Pécsi
Gabriella bámulatos munkájának köszönhetõen
hiánytalanul követhetõ lett volna, és az író
korai reflexiós, tapasztalati anyagát körvonalazva legalábbis
árnyalhatta volna a váratlan indítást, hogy
"Nádas Péter
alkata szerint
kezdettõl fogva
klasszikus író" (17. o.). Balassa, Radnóti Sándor
A
fogadtatás
címû írására hivatkozva,
mellõzi a külföldi fogadtatást, s a magam részérõl
szívesen megtudtam volna Nádas még több szövegközi
utalásának, jelöletlen idézésének
forrását is (pl. az
Évkönyv
Augustinus-,
Hölderlin-, vagy az
Emlékiratok könyve
és
a
Fotográfia
Hume-idézeteiét, ld. 425., 381.
és 429., 391. és 478. o.). Apparátusa hiányos
és rendezetlen. Magukat a Nádas-szövegeket igen gyakran
helyjelölés nélkül idézi, így egyes
- szinte frázissá váló - citátumokat
legfeljebb emlékei mélyén keresheti az, akinek szövegismerete
nem vetekszik a monográfiát két évig (1994-1996)
író, de Nádas munkásságát dokumentálhatóan
1978 óta
27
követõ Balassáéval.
Ami a szakirodalmat illeti: az I-III. részek végén
találhatók jegyzetek, a IV. részben viszont már
nincsenek, ez - jegyzetek helyett - válogatott irodalommal zárul,
miután újonnan hozzáírt szakaszában
(189-195. o.) a szövegen belül, zárójelben vannak
a hivatkozások; az V. rész 1. fejezete teljesen jelöletlen,
a 2.-ban a szerzõ és cím alatt minden szemelvény
megjelenési helye szerepel, de a kiválogatott részletek
pontos helyei már nem (az illetõ elemzés esetleges
saját lábjegyzeteit pedig zárójelbe téve
beszúrja a szövegbe); a 3.-nak a végén ismét
vannak számozott jegyzetek (egyébként e fejezet alfejezeteinek
elhagyása a könyv más tekintetben is tökéletlen
tartalomjegyzékének legzavaróbb hiányossága),
hogy azután a 4-5. visszaforduljon a szövegbe foglalt zárójeles
megoldáshoz, hasonlatosan az utolsó, VI. részhez,
mely utóbbi végén azért még egy válogatott
irodalomjegyzék is található,
28
ám ezúttal nem olyan rendezetlen formában, mint a
IV. végén, hanem idõrendben. Végül, a
jelenleg kommentált rész tárgyát képezõ
Emlékiratok
könyvé
hez visszatérve: az, akinek a monográfia
megszerkesztéséért felelnie kellett volna (nem feltétlenül
a szerzõ), nem hangolta össze (vagy adta volna meg mindkét
változatban) a saját ill. mások idézésében
a nagy terjedelmû regény két, fölöttébb
eltérõ formátumú kiadásának oldalszámait,
ezért nehézkesen - igazából csak mindkét
kiadás birtokában - lehet megtalálni a könyv
kétötödét kitevõ
Emlékiratok
-rész
hivatkozásait. Az alapvetõ szerkesztési-kiadási
teendõk elmulasztásáért sovány kárpótlás
az
Egy családregény végé
nek fordításához
készült, filológiai csemege értékû
segédanyag közreadása Nádas Péter jóvoltából
(151-156. o.).
A szemelvénygyûjtemény
ígérete tehát nem egy kézikönyv irányában
keresendõ, hanem egyrészt hangsúlyosan
interpretációs
közösséget keres, amiért is jóformán
csak a hosszabb
Emlékiratok
-elemzésekbõl válogat,
a rövidebb kritikákból nem. Másrészt hangsúlyosan
közösséget
kíván formálni a mû köré csoportosuló
professzionális olvasókból, mégpedig egyikük,
Thomka Beáta
Homíliák a Emlékiratok könyvéhez
címû tanulmányától inspirálva,
amelynek "elsõ mondata és címe adta az ötletét
jelen fejezet egész alapszerkezetének és jellegének.
Írása egészében is a társas együttlét
és egymás közti társalgás alkati vonásait
viseli magán, kifejezi, ami a regény körül és
által történt. Mûfaját tekintve az
Emlékiratok
könyvé
t tárgyaló fejezet rajta keresztül
talált rá az interpretációs közösségbe
való újra bekapcsolódásra, és arra,
hogy ez
mint közös munka
, mindmáig folyamatban
van, függetlenül a résztvevõk egymástól
eltérõ álláspontjaitól." (295. o., 1.
jegyzet) E tanulmány mûfaja, valamint annak a korábbi
s e mostani könyvet elõlegezõ gyûjteménynek
a címe, melynek Balassa a legvégére szerkesztette
volt e tanulmányt, és a kiemelt
közös munka
szókapcsolat görög eredetije sorra a rítus szakrális
terébe tartoznak:
homília, diptykhon, liturgia
(leitourgia).
Balassa saját alanyi, "részlegesen összefogni, de nem
összefoglalni" (208-209. o.) kívánó
Emlékiratok
-olvasatának
(ld. alább, V. 4-5. fej.) ellenfényében bebizonyosodik,
hogy egy imagináció
objektíve is
ritualizált
nyilvánossággá szeretné avatni az interpretációk
közösségét, úgy vélvén, hogy
viszonylataik világa "megfelel a mû énességen
áttörõ, objektív személyességének,
nagyepikai távlatainak." (208. o.) A kritikus kérdés
nem is annyira az, hogy az olvasók kérnek-e ebbõl
a közösségbõl (ami nem csak rajtuk múlik),
hanem hogy az azt megképzõ imaginatív munka maga közös-e
- s ha nem, akkor magában állva is eléggé evokatív-e.
A közösséget kivetítve, egyszersmind azonban saját
korábbi értelmezéseit is belevetítve vajon
nem rajta kívül áll-e, netán alternatívájaként?
Újraolvasva az ingatag megfogalmazást, a monográfiának
csak
ez a
"fejezet[e] [...] talált rá az interpretációs
közösségbe való újra bekapcsolódásra"
a Thomka-szövegen mint tulajdon operatív szervén, meghosszabbításán
"keresztül", melynek folytatása viszont éppen arról
tanúskodik az olvasó közösség
elõtt
,
hogy "lehetnek, vannak életeseményként megélt
alkotások", elvezetve "az esszé forrásvidékére",
el "a rációval, logikával, tudással, felkészültséggel
kielégíthetõ
értelmezési, kritikai válaszmodellektõl."
29
- Végül, esetleges kívülállása esetén,
nem viszi-e magával a szakrális dimenziót?
Az V. 2. fejezetben Balassa az eddigiekbõl
adódóan sem vállalkozik az értelmezések
tipologizálására, noha azzal a további indoklással,
hogy ez "nem tartozna ide" (208), nem értek egyet, hiszen egy szerzõi
monográfiának úgyszólván természetes
része a hatástörténet. Ugyanakkor itt megerõsíti
az
Eszékrõl északrá
-ból már
ismert ígéretet "egy esetleges késõbbi kritikatörténetre"
(uo.), tehát remélhetõ, hogy ott teljesülni fog
az elmaradt feladat. Mi több, a szemelvényezés elvi
nyereségeként értékelhetõ az, hogy minden
olyan, a hatástörténet vázolását
szükségképp terhelõ szemponttól tartózkodik,
melybõl egy-egy kritikai beszély áttetszõvé,
egészében bírálhatóvá válhatna,
vagyis határozottan elveti
a diskurzus "posztmodern" totalizálását
,
amit a maga részérõl, nem alaptalanul, ideológiakritikának
vagy (még keményebben) doktrinérségnek tekint.
Ennyi "lojalitás" következésképp Balassa beszélye
iránt is kötelez, hogy közbevetései "beszélgetést
továbbvivõ jellegéhez" (uo.) kapcsolódjunk,
így kommentárom szintén afféle közbeszólás
kíván lenni mind a közbevetés, mind az interpretáció
értelmében.
Balassa e megjegyzéseiben egy problematikus
értelmezési hajlam jelentkezik, melynek eredetvidéke
még az
Egy családregény vége
elemzésére
tehetõ. "Simon Péter helyzetére különösen
érvényes, hogy minden történet - hatástörténet.
Az elsõdleges elbeszélõ ¯auktoritása :
befogadási és applikációs folyamat, mely maga
is eleve értelmezés." (110. o.) Késõbb "kvázi"
megnevezi, hogy mirõl van szó: "Simon Péter az egész
szöveg kulcsmondatainak egyikét - kvázi hermeneutikusan
- kérdve állítja:
¯És az, aki most
így született, az is az õsök közé tartozik?
[...] " (130. o.). Balassának a szemelvények közé
illesztett, korábban közreadott
Emlékiratok
-értelmezéseiben
tovább erõsödik az a tendencia, hogy egyfajta hermeneutika
gondolata és a mûelemzés mûvelete egymás
allegóriáivá válnak, így kivehetetlenné
válik filozoféma és mitologéma - tágabb
körben: logos és mythos - viszonyának sajátszerûsége.
A nagyregény
Egy antik faliképre
címû
fejezetének mítoszfejtésében kulcsszerepet
tulajdonít Hermaphroditos alakjának, egyrészt a Thoenissen
tervezte elbeszélés elõfeltételeként
szemlélt egzisztenciális lépésnek megfeleltetve
("életemet [...] megoldanom, feltörni és feloldani az
öncsalások minden rétegét"
30
), másrészt "az" olvasás alakzatává
növesztve. A kontextusban az elsõ megfeleltetésnek ellentmond
Thoenissen fokozódó közömbössége a
mítoszfejtéssel szemben.
31
A "szexuális
kihunyás" pedig (222. o.) aligha fogadható el az alakzattá
növés egyik mozzanatának, hiszen Thoenissen esetlegesen
megfogant gyermekére gondol.
32
Másik sugallata,
az egység képzete "mint preödipális fázis"
(uo.), ahhoz a furcsasághoz vezetne, ha már "a mûelemzés
kérdése végül is hermafrodikus alakzattal bír"
(223. o.), hogy a mûelemzés is preödipális szakaszban
van. "A mûtárgy helyettesíti, elfedi és felfedi
az elbeszélõ életkérdését." (uo.)
A megértés e körkörösségének
egyez(tet)ése a mítosz mûködésével
a "tradíció jelenlétévé fordul át"
(uo.), minek folytán a mûelemzés hirtelen mégis
inkább ödipális szakaszba kerül ("a hagyományértelmezés
mindig
oidipuszi gesztus", uo.). A falikép - korábbi címe
szerint -
leírása
is "oidipuszi és hermeneutikus
alakzattá egyszerre" (uo.) válik, s így lesz tökéletes
a homo
logia
- vagy inkább "homo
mythia
" - a fejezet
szereplõjének és elemzõjének a tevékenysége
között ("a hermeneutika hagyományának újjáéledésében
mint
a mû jelen megértésében" stb.; uo.).
Ezen a fokon persze a preödipális és ödipális
ellentmondásán is hiábavaló akadékoskodni,
hiszen "származás és árvaság egyidejû
drámája" ez (uo.): valamikor átsodródtunk a
mindent bennfoglaló egyidejûség tartományába.
Ha tehát Balassa a freudi családregény alapparadoxonjaira
jut, akkor önmagát is sújthatná Hódosy
Annamária "kvázi dekonstruktív elemzésfélé"-jét
illetõ elmarasztalása (313. o., 4. jegyz.).
Az iménti "hermeneutika" szerint
"az egész hagyományértelmezés tétje"
(222. o.), az öncsalások minden rétegének feltörését
célzó életprobléma - mégsem zavartatva
magát attól, hogy rátelepszik Hermaphroditos "alakzata"
- "messze túl" van "minden úgynevezett mûvészi-esztétikai
célkitûzésen." (222-223. o.) A tanulmány végsõ
ígérete: "egy-egy életprobléma közelítése
ama csigához." (223. o.) Mit jelenthet ez a csiga? "A kör alakú
szerkezet mitologikus alakja az önmagába csavarodó csiga
képében válik teljessé, amely az önkielégítéstõl
a halálközeli passzivitás, autisztikus önmegvalósítás
és mozdulatlanság állapotáig nyeri el jelentéstartalmait:
kulcsa a szövegnek." (222. o.) Félõ, hogy ez a kulcs
is anélkül forog
körbe
, hogy bármit kinyitna.
Balassa második
Emlékiratok
-tanulmánya szerint
ugyanis a csiga-alak nemhogy nem jut túl az esztétikain,
hanem beteljesíti azt, ami mégis távolítja
az esztétikain messze túllevõ életproblémától:
"a hermeneutikus módszernek megfelelõen a mûalkotásban
szunnyadó filozófia és a mû formája -
csiga alakú [...]. Véleményem szerint ez a koncepció
[...] maga az esztétikai és etikai beteljesedés."
(258. o.) Késõbb azonban a csiga mégis jelent túllépést,
ti. "önmagunkon [...] anélkül, hogy feladnánk az
egyest
mint végsõ értéket." (263. o.) Errõl
azonban hamar kiderül, hogy újra csak "a hermeneutika klasszikus
alapkérdését formázza", a körkörösségét
(uo.). A túllépés mozzanata ezután az életprobléma
ismert összefüggésében tér vissza: a narráció
új alakzata "szinte geometrizálja mû és élet
feszültségét [...]. Nádas regénye ilyen
értelemben is, túl minden esztétikai és politikai
jelentõségen: etikai cselekedet, és ez régiónkban
még mindig és még sokáig nem választható
külön az esztétikától oly eleganciával,
mint szerencsésebb tájakon." (265. o.) Úgy gondolom,
hogy ezzel a megjegyzéssel tovább szaporodnak az ellentmondások,
s egy pillanatra megfordítanám a kérdést: vajon
nem pont úgy leszünk-e "szerencsétlenebb táj",
ha "még sokáig" nem próbáljuk a
tõlünk
telhetõ
"eleganciával" különválasztani
az etikait az esztétikaitól?
Úgy tûnik, hogy Balassa elsõ
két, 1985-ös és 1986-87-es
Emlékiratok
-dolgozata
a fogadtatás elsõ - Balassa beosztásában az
elsõ kettõ (208. o.) - szakaszának korlátjára
figyelmeztet, ahol a regény keltette revelatív hatás
a "nagy" motívumok/metaforák/szimbólumok/archetípusok
inflációjába torkollott. A csiga, a színház,
a test, a víz stb. mind megkapta ugyanazt a szerepet, mint a "regény
poétikáját összefoglaló tükörmetafora"
(228. o.): a gáttalan projekció alapanyagaivá válva
már csak "összefoglalták", semmint tagolhatóvá
tették a részleteiben elfedett mûegész jelentését,
mely bekebelezte, a választott alakzat(ok) mintájába
öntötte az adott tanulmányban megszólaló
personáját is. Az "igényes elemzések és
interpretációs ajánlatok ez esetben meg is nehezítik
a mûrõl való szólást."
33
Balassa azzal igazolja a kilencvenes évekbeli újraértelmezõk
közé sorolt Szirák Péter panaszát az újabb
hozzászólást nyomasztó elõdök munkája
miatt, hogy maga is errõl a nehézségrõl tanúskodik.
Ennek fényében - szerintem - az lesz a könyv egyik legérdekesebb
hozadéka, hogy mennyiben sikerül elmozdulnia az "elsõ
interpretációs nemzedéktõl" (315. o., 1. jegyz.),
amelyhez önmagát is számítja.
Jórészt még az említett
korláton belül mozog az
Emlékiratok
-rész
következõ,
Kontextus: írók, mûvek és
kultúrák között
címû fejezete.
Elsõ három alfejezete a sokat emlegetett világirodalmi
kapcsolódásokat szemlézi tovább, Musil és
Hesse, Mann, Proust hatását. Ezek a passzusok arra mutatnak,
hogy nem pusztán mellérendelõ viszonyról van
szó ott, ahol a regény újraértelmezésének
nehézsége "összefüggésben áll a mû
alkati-szemléleti zártságával és azzal
a ¯hatékony kontextussal, amelyet elemzõi köréje
építettek",
34
hanem okozatiról:
a lényegében egyazon köröket befutó kontextuálás
túlságosan tágan
és
"hatékonyan"
zárja magába, tünteti fel "alkatilag-szemléletileg"
zártnak a mûvet. A regény fogadtatásában
ugyanis nyilvánvalóan a világirodalmi, tágabb
kulturális kapcsolatok felismerhetõsége lett a reveláció
közvetítõje, ám monumentalitásuk (az említettekhez
még a
Bibliá
t és Platónt is hozzávéve!)
sokkal inkább a szerzõ, Nádas Péter szemhatárának
egyedülálló
formátumát
érzékeltette,
mint a mû sajátos
formáját
.
35
A fejezet elhelyezése logikus: az
Emlékiratok
könyvé
rõl szóló szakirodalom áttekintését
követõ irodalom- és eszmetörténeti summázatként
elõkészíti a monográfia saját
Emlékiratok
-elemzését.
Általában azonban a könyv leginkább hevenyészett
szakaszának tûnik, ami, jelentõségénél
fogva, különösen nagy kár. Az elõdök
és kortársak hatásának felsorolása utalásszerû
és összeszedetlen, szerkesztetlen, nem tagolódik gondolatmenetekké;
noha nagy tömböket mozgat, mégis önismétlõ,
hiányoznak a korlátozás, szétválasztás,
elkülönítés, kiemelés, mérlegelés,
döntés rendezõ mûveletei. Így a megállapított
kapcsolatok azért is vesztenek jelentõségükbõl,
mert oly sok irányúak egyszerre, hogy szám szerint
úgyszólván beszoroznák egymást. Maga
az elemzés szövege veti föl e kifogásainkat, hiszen
mindjárt az elsõ bekezdésben kilátástalannak
ítéli célkitûzését. A fejezet
mondandója legföljebb ezer darabra tördelve vehetõ
ki az életmû teljesen átjárható, szerves
egységének a könyv elõszavában felcsendülõ
szólamán belül, ami helybõl igennel válaszol
a kérdésre, hogy "összefügg-e valóban minden
mindennel",
36
s ebbõl a fejezetbõl is
ezt visszhangozza a megelõzõ szemelvények tanulságaként:
"az idézett szakirodalom, az egész interpretációs
közösség, joggal, másról sem szól",
mint a "
correspondance
"-ról (343. o.). Az olvasott végeredményben
önmagához hasonító vonzást gyakorol az
olvasatra, olyképp, hogy az, amit az adott
corpus
ok Nádas
szövegére gyakorolt befolyásaként sugall, magának
a kifejtésnek a retorikájára, beszédmódjára,
érvelésére is érvényes lesz: Musil részérõl
a monumentális ambíció (irodalom-tudomány-filozófia-esszé;
erotika-kritika; a terv eleve tudott megvalósíthatatlansága),
Thomas Mann nyomán a mítoszi alapzatú tragikus-ironikus-parodisztikus
átértelmezések, értékszerkezetek, Prousttól
pedig a percepciós valóságteremtés, a jelölés
módja. A mindenfelõl érintkezõ, metonimikus
bemutatás megértési nehézségekhez, sõt
félreértésekhez vezethet. Példa erre annak
a találó meglátásnak a sorsa a
Kontextusok
negyedik, a regény
Nincsen tovább
címû
iratát tárgyaló alfejezetének végén,
hogy Krisztián figurája a
Hamlet
Horatiójához
hasonlatos, míg "Hamlet alakjának [...] térképe
sugárzik a névtelen elbeszélõre." (356. o.)
Kiegészül ez azzal, hogy utóbbi figura az "Oidipus-konfliktus"
újraírása, ráadásul a dionysosi emberé
is - akit Nietzsche hasonlít Hamlethez -, hogy végül
a regény általános "shakespeare-izálása"
beíródjon annak "drámai-dionüszikus tudásába"
(357. o.). Mármost egy, a fentiekben már problematizált
helyen Balassa a "platóni mentalitáshoz" kapcsolta "a mitologikus
gondolkodás több aspektusból ugyanazt felmutató
szerkezetének" imitációját, "Arisztotelész
tudományos logikájával" szembeállítva
(222. o.).
37
Holott a
Poétiká
ból
nemcsak az derül ki világosan, hogy Aristotelés mennyit
tudott a "mitologikus gondolkodás" és a drámaköltészet
"több aspektusú" kapcsolatáról, hanem az is,
hogy míg a
Hamlet
-jellegû mûveket egyáltalán
nem kedvelte,
38
addig az
Oidipus király
egyenesen az egyik kedvenc tragédiája volt. Gadamer "meglepõ"
Aristotelés-hivatkozása (349. o.) is arra utal, hogy a tragédia
átértelmezésein (vö. 392. o.) keresztül
gondosabban feltárható volna az aristotelési esztétika
hagyománya és annak freudi revíziója, ami alighanem
Nietzschénél is erõsebben meghatározza a XX.
század - az
Oidipus király
t és a
Hamlet
et
összekapcsoló - látásmódját. Egyébként
úgy tûnik, épp a pszichoanalízissel kapcsolatos
ödipális
feszültség az egyik legerõsebb, mely mindvégig
jellemzi Balassa könyvét: a fiúság emancipációjára,
a nemiség-nembéliség kulturális problematikájára,
a legkülönfélébb elfojtásokra vonatkozó
centrális és visszatérõ gondolatok analitikus
hangoltsága, sõt akár olvashatósága,
valamint Freud nevének és örökségének
némiképp felemás kezelése között
(vö. 400. o.). Ebben az összefüggésben feltûnõ,
hogy Lacan tükör-stádiumát olyan magától
értetõdõen
emlegeti a forráshely megjelölése nélkül,
mintha kézenfekvõ közismeret volna (362., 454., 463.,
473., 480. o.). Tényleg annyira "közhellyé vált"-e
mindez, hogy szorosabb követése azonnal "belterjes díványproblémává
degradálja" (313. o., 4. jegyz.), de kultúrkritikai küldetése
tudatában bármikor "
metapszichoanalízissé
változhat"?
39
Akárhogy is, "Horatio" végjátékának
elemzése erre az ismétlésre fut ki: "Ismétlem:
Nádasnál nem hiú átvétel és ¯allúzió
mindez, hanem ¯végsõ , ¯utolsó emlékeztetés
az európai alkat-történetre, egy ezerarcú
pszükhé
forma- és konfliktustörténetére." (357. o.)
Ez az "alkat" vagy "
pszükhé
"
tehát az "emlék-mû" által totalizált
emlékezet synekdokhéja, mely a differenciálatlan,
minden összefüggést bekebelezõ múlttal áll
ödipális viszonyban vagy kontextusban, mint Kulcsár-Szabó
Zoltán írja, aki - Balassa szerint - "arányosan és
új módon értelmezi az ¯ödipális kontextust
, maga is szép példát alkotván a kritikus-apák
(nagyjából a
Diptychon)
recepciójától
való távolságtartásra
és
a folytatásra."
(313. o., 4. jegyz.)
40
A regény nagy tetteként
értékelt emlékez(tet)és így nem hagy
más nyomot, maradékot maga után, mint - a mindent,
melynek "minden" pontján felfakad az Egész utáni nosztalgia,
hiszen elõre látható volt az a dialektika, hogy -
s Balassa ebben is egyetért Kulcsár-Szabóval - a "memória
túlfeszítése [...]
hozzátartozó
ellenkezõjébe, a felejtésbe fordul" (uo., 6. jegyz.),
41
ami viszont - és itt már elválnak az értékelések
útjai - csak egyes részletekben, szöveghelyeken lehet
szabadítóan örömteli, az egészre vonatkoztatva
tragizáló hatást fejt ki, kényszerpályára
futtatva az értelmezés "egészét". "Egyöntetûen
tragikus szerzõ."
42
Ahol Egész, ott tragikum.
Félreérthetetlenül gyászoló pillantás
búcsúzik, még egyszer, az interpretációs
közösség által (valaha) képezett "látvány
és dokumentum"-tól (324. o.), és intõleg szomorgó
hangvétel közhelyesíti a synekdokhé átfogó
alakzatát: "Nádas
még mindig nagyon tud valamit
rész és egész viszonyáról."
43
Minél inkább elragadja az értelmezést a hermeneutika
ontológiai alapozású megértés-posztulátuma,
mely "eo ipso az Egészre vonatkozik",
44
annál
nagyobb a veszélye annak, hogy végül mégis csak
negatíve tud beszámolni róla, ami egyszersmind azt
a körülményt is hajlamos elfedni, hogy a rész-egész
viszony nem csak "méretbeli", hanem státusbeli különbséget
is jelent, mivel az "egész" gyakorlatilag a megértett (-ni
vélt) részlet(ek), a megértés részlegességének
projekciója. Nem létezik, hanem fennáll; nem "nincs",
hanem fantazma
45
gyanánt van, mint a lehetõ
legtöbb részlet jelentéses kapcsolatainak struktúrája
(illetõleg a lehetõ legjelentõségteljesebb
mozzanatok sokoldalú kapcsolása), amely csak sajátos
koherenciája révén imitálhatja az "egészet".
46
Lényegében ez jellemzõ Balassa Nádas-értelmezésére,
melynek fedezetét egy tûhegynyire összpontosított
olvasat jelenti, melyhez képest az "egységben való
gondolkodás" (189. o.) rejtélyeskedõ emlegetésében
kimerülõ negatív teológia egy vallási
vívódás makacsul önismétlõ, eldolgozatlan
maradékának tûnik. "Az elbeszélés
egysége
,
minden poétikai-eszmei bravúron túl
, megmarad,
szétbomlik és újra visszaáll. Hogy azonban
mi a
titka
ennek a személyes hitelû
egység
nek-azonosságnak,
az nem tárul föl, mivel valószínûleg
semmi
egyéb
, mint az
Egész rejtélyes szem
elõl
nem tévesztése, ez pedig elkülönülten nem
megfogalmazható, nem tematizálható, nem alakítható
formává, sem konstrukcióvá." (265. o., kiemelés
tõlem, Cz.Á.)
Az Egészt problematizálva
tehát egy vizualitás meghatározta esztétikával
van dolgunk. Kiélezõdése a
Nádas
-monográfia
írását megelõzõ és övezõ
idõszakban észlelhetõ Balassánál. Beszámolt
arról, ahogyan Nádas róla szóló álma
vágyat keltett benne a visszaálmodással létrejövõ
látomásos
közösségre
, ami nem csak arról tanúskodna,
hogy "az emberi lélek és intelligencia voltaképpen
egy
", hanem "Jungnak az én-határok viszonylagosságáról
szóló homályos
és
vonzó tanának
fényes igazolását is jelentené".
47
Jung archetípusai jellegzetesen vizuális minõségek,
s a köztük tett - egyszerre regresszív és utópikus
- utazás célja mindig a végsõ emlék:
az Egész látomása. A Freudhoz hívebb pszichoanalízis
szerint viszont a jungi vágy kikényszerítette feltárulás
(mind az
alétheia
görög-heideggeri, mind az
apokalypsis
bibliai értelmével összemosva) egy még erõsebb
felejtés nyoma, kérlelhetetlen fedõemlék lehet.
48
Akár ideológiakritika ez is, akár nem, Nádas
maga figyelmeztetett 1993-ban a látás és a fantázia
viszonyát firtató kérdés kapcsán arra,
hogy az énességet oldani törekvõ írás
tapasztalata "egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ember misztifikálná
a jelenségeket, hogy mítoszokká stilizálná
õket - mint ahogy Jungnál fennáll ennek a veszélye"
49
- noha az archetipizmus kezdettõl fogva máig
az egyik leghangosabb szólama maradt értelmezésének.
Nádas néhány hónapja a Mihancsik Zsófiával
folytatott, a rádióban elhangzott több részes
beszélgetésében újra nyomatékosította,
mirõl kíván itt beszélni: a nyelvben valamelyes
"közös tudást" keresve talált rá arra az
érzékiségre, melyet éppen
minimális
antropológiai kiindulópont
minõségében
szeretne célnak kitûzni, ezen túl pedig ki-ki - az
olvasó - szabadságára tartozik, hogy mit kezd személyességével.
Esztétikája ennek megfelelõen törekszik a látáshoz
képest emancipálni a többi érzékleteket,
nem csak a hallást, hanem az ízlelést, érintést,
szagot is (a nehezen olvasható filozófia "színtelen
és szagtalan", mondja ugyanitt
50
). Mármost
Balassa interpretációjának meg
hasonlása
a szöveggel abból fakadhat, hogy az õ képromboló
kísérletei másra irányultak, mint Nádas
szenzualizmusa, amibõl csak nagy nehézségek árán
lehet kivesézni a jungi Egész látomását.
A
Halálnapló
esztétikai - beszéd és
látás, hang és kép, szó és hallgatás,
zene és szöveg - vívódásainak tétjét
leginkább a zene játssza ki azáltal, hogy a kép
átmeneti, mondhatni stratégiai lerombolásával
megkaparintja a lát(om)ást a megtört nyelvtõl.
E nagy "vesztes"
51
épp a
Nádas Péter
keletkezésével egyidejûleg elevenedik meg arra az üzenetre,
hogy "
jelentés márpedig van
",
52
s jut el az irodalmár munka minimál-etikájához:
"A személyesség kommunikatív, megformált lehetõségérõl
nem lehet lemondani sem Keleten, sem Nyugaton. A totális redukció
és öndestrukció mögött ugyanis még
mindig maradnak jelek. A jel-keresés pedig önkéntelenül
etikai, s mint ilyen abszolút nyelvi, irodalmi kérdés."
53
Másfelõl viszont látni fogjuk, hogy Bartók
szöveges
zenéje, a
Cantata profana
lesz emblémája
"valamiféle kitörés[nek] a csak zenei, az úgynevezett
abszolút zenei birodalmából."
54
Az említett meghasonlás egyes
összehasonlításokban kezd oldódni azáltal,
hogy az emlékezés mûvelete lassan áthelyezõdik
egy másik mezõre. Márton László
Átkelés
az üvegen
jéhez képest ismét erõs a
"mi maradt még" tragikus hangoltsága az emlékezet
végleges tablószerûségénél fogva:
"durván leegyszerûsítve az 1750 utáni, de 1989
elõtti világ szellemi képe ez." (302. o.). Az egyik
korábbi elemzés lényeges megállapítása
volt az elbeszélés Thomas Mann-i szerkezetének átrendezõdése,
a
Doktor Faustus
Leverkühnjének és Zeitblomjának
funkcionális összevonása egy névtelen fõszereplõ-narrátorban,
illetve annak túllépése Krisztián iratának
"homo ex machinája" révén (259-261. o.). De még
itt is a "Nagyon durván: Kanttól Auschwitzig és Gulagig"
tartó tradíció egybefogásáról
van szó, melyet épp visszavétele totalizál,
hiszen a névtelen alany pusztulásával "a mûalkotás
- így már minden referenciájában - (a szubjektum,
a mûfaj, az európai kulturális tradíció)
emlékmû(ve)ként értelmezi önmagát."
55
Proust kapcsán azonban Balassa az elbeszélõ-fõhõs
erõszakos halálát a valóság érzéki
konstrukciójának "végtelen jelölési folyamatába",
az elbeszélõ belsõ többszörözõdése
által megsokszorozódó jelfejtési sorokba, vagyis
az
önírásba
is beírja (344-345. o.), mint
ami "kétségessé teszi az alkotás maradandó
értelmét". Igaz, végül ez az összefüggés
is belevész a tragikus értékszerkezetbe és
az "intertextuális, intermediális és -kulturális
összecsengések mintegy végtelen" (345. o.) dionysikus
kavalkádjába, mégis ki kell emelni, hogy a névtelen
írása válik a nyomhagyás bizonytalanságának
letéteményesévé. A nyelvi emlékezet
két - írásos és szóbeli - útját
egészen kettéválni nem engedõ bizonytalanságról
tanúskodik tulajdon munkássága, írja Balassa.
"Az emlékezet valójában anonim, szerzõje fosztott,
a nyomok beépülnek az anonimitásba, ennyi elég.
Egyébként: azt hiszem, hogy a tanítás jobban
megy nekem, mint az írás. Olyankor, ha írnék,
jobban írnék, de hát ez lehetetlen, mert olyankor
- tanítok. A tanításban van valami tûnékeny
nyom, amely azonban mégis mindennél inkább
megvolt
."
56
Az eleven tanításnak, mint a könyv
Phaidros
-mottójában
olvasható, csak árnyképe az írott mû,
s ez az iménti töprengés fényében akár
magára a monográfiára is vonatkozhat (jelen kommentár
ebben a kettõs értelemben is nyomkeresés). Beszéd
és írás viszonya ez esetben nem annyira oppozicionális,
hanem legalább kétszeresen metaforikus, hiszen itt a
Phaidros
egyrészt a lélekbe írás metaforájával
illeti az élõbeszédet, az pedig, hogy az írás
"árnykép", arra utal, hogy Sókratés és
Phaidros egy fa árnyékában beszélget. Krisztián
irata e metaforák útján illeszkedik névtelen,
halott barátjának írásos
corpus
ába:
"ha közvetlen formában róla beszélnék,
akkor túlságosan gyakran elakadna a szavam, köhögés
fojtogatna";
57
s motivikusan Platón ama fája,
a platán keretezi a Krisztián által tulajdon szövege
után helyezett utolsó emlékiratot.
58
Figyelemreméltó, hogy Balassa olyan értelmeket tulajdonít
az elbeszélés kompozíciójának (259-262.,
353-357. o.), amelyek a névtelenül hagyott barát iratait
olvasó Krisztiánban megfogalmazódó vágy
feladványán belül maradnak.
59
Nádas
és Balassa írás-problematikája érintkezni
látszik, s ez ígéretessé teszi a következõ,
Erdõ sûrûjében
címû fejezet
elemzéseit a Nádas-írás árny- ill. faliképének
megközelítése tekintetében.
Elõbb azonban szeretném javasolni
néhány olyan összefüggés módosítását,
melyekbõl - szerintem - téves sugallatok adódtak az
Egész, Egy, Egység, Egyesülés stb. összevonhatóságára
nézvést és arra, hogy elég volna a túlságos
felértékelésüket perdöntõen igazoló
"Az én alapszavam az egy."
60
jelszóban
egyesíteni õket. Az elsõ egy klasszikus szöveg
félrevezetõ fordításával kapcsolatos,
melyrõl Nádas
Az égi és földi szerelemrõl
ben
beszél. Ovidius ugyanis egyáltalán nem az
egy
re
élezi ki Narcissus és Echo szóváltását:
"Van-e itt egy, van?" - "Egy van."
61
Az
Átváltozások
szövege valójában jóval
egy
szerûbb:
"ecquis adest?" - "adest": `van itt valaki?' (vagy az eredeti szórendhez
ragaszkodva: `valaki van-e itt?') - `van itt'
(Metamorphoses
III.
380). Aztán erõszakos torzításnak tartom Eliade
Balassa egyetértésével idézett véleményét,
mely szerint a
Galata-levél
3,28, valamint az apokrif
Tamás-evangélium
egy helye azt a gondolatot fejezné ki, hogy "a megkeresztelt visszanyeri
az androgüné õsi állapotát." (id. 453.
o.) Az elõbbi így szól: "Nincs zsidó, sem görög;
nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mindnyájan
egyek [egy] vagytok [heis este] a Krisztus Jézusban." Pál
nem pusztán jóval tágabb körû egységrõl
beszél a nemek
kétnemû, hímnõs
egységénél - ami tehát nem is szoros értelemben
vett "egy"-ség -, hanem olyan
nemi semlegességrõl
62
(sem... sem), amely egyik eleme a mindenfajta faji, társadalmi és
nemi adottságtól eltekintõ
egyetemességnek
,
63
ami azonban nem tekint el leszármazásától
a hermaphroditosi/oidipusi árvaság (?) módjára
(vö. 223. o.), hiszen a folytatás így hangzik: "Ha pedig
Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva
vagytok, és ígéret szerint örökösök."
Pál a szöveg tágabb összefüggésében
a fiúság új identitásába kívánja
összpontosítani a származás tradícióját,
miközben pontról pontra kontextusba helyezi, magára,
majd a krisztusi közösségre alkalmazza a három
kettõs tagadást. Ha viszont az "egy lesztek" páli
ígérete egyszersmind egy "szabadságantropológia"
"vízióját" (453.; 323. o., 6. jegyz.; ld. még
495. o.) hordozza, akkor egy(ség) és szabadság viszonya
más Nádas- és Balassa-helyekkel homlokegyenest ellenkezõen
alakul.
64
Nádas etikai és politikai elmélkedései
viszont az idézett apostoli hagyományból eredõ
testvériség szerinte elfojtott gondolata irányában
tájékozódnak, amit egyébként - szerintem
- érdekesen, noha nem "pontosan" aktualizál a nomád
gondolat, Krisztus mindenkihez kapcsolódó testvériségében
és az egymás felé forduló anonim bizalomban
közömbösítve minden partikularitást és
minden Univerzálisat, Egészet, mely a nagy szerelem vagy
szeretet nevében akarná egyesíteni a lelkeket.
65
Épp ilyen jellegû testvériség keletkezik Krisztián
elmondásában a névtelen fõszereplõ-narrátor,
késõbb teológiára jelentkezõ barátja
és a falusi pap között; hármasuk a regény
szerelmi trióinak deerotizált, nemtelenített ellenképlete.
(Talán ezért sem véletlen, hogy Balassa, "egész"
választott szempontjából adódóan, már
1986-87-ben elhanyagolhatónak minõsítette az
Emlékiratok
könyve
e falusi végjátékának értelmezését:
"szinte hangsúlytalan és véletlenszerû, hogy
[ti. a névtelen fõszereplõ] miként is hal meg.
Az ok - maga az Egész."; 264. o.
66
) Hasonlóképp
hiányzik a platóni androgyn-gondolat szerves részét
képezõ regresszív nemi egyesülés erotikája
a
Tamás-evangélium
idézett 22. töredékébõl
is. Ugyanis nem megkereszteltrõl szól, csak csecsemõrõl,
a két nem - itt valóban kimondott - egyesítését
pedig ismét csak a saját nem levetésének
célja
határozza meg és értelmezi: "a férfit és
a nõit ez egyes-egyetlenné fogjátok tenni, hogy a
férfi ne legyen férfi, sem a nõ nõ".
67
Az effajta keveredések kétséget ébresztenek
arra nézvést, mintha Balassa hajlamos lenne elnézni,
sõt végrehajtani a zsidó-keresztény alapszövegek
többször bírált "kényszeres hellenizálását"
(453. o.) akkor, ha az Egy(ség) a cél.
Végül, a csiga motívumának
kezelése is kérdéses. Bármily elkerülhetetlen,
mégis groteszk vonása, hogy az
Emlékiratok könyvé
nek
számos értelmezésében afféle tetszõlegesen
formálható puhatestként viselkedik, melyet ki-ki a
maga értelmezésének jelképes, metaforikus stb.
vázába avagy házába terelhet. Legáltalánosabb
konnotációjának a(z egyedi értékjelzéssel
és esztétikai minõséggel ellátott) zártság
tûnik, Kulcsár-Szabó például a szerkezetileg
zárt forma öntükrözésének tekinti (ld.
309. o.). Balassánál hasonlóképp, a jelölõ
folyamat újat hozó mozgékonyságának
gátjaként jelentkezik, amennyiben benne állapodik
meg a "mindig tovább oszthatóság szerkezeti elve"
(253. o.). Továbblépve azonban azt tapasztaljuk, hogy a hermeneutika
fentiekben kifogásolt ön-allegóriájának
eredõjévé lesz, "a hermeneutikusan értelmezett
igazság és módszer" (263. o.) kifejezõdésévé,
oly mértékben, hogy képi jegyei rátelepednek
az érvelésre ("
egymásba
csavarodik", "egymást
nemzi" - uo.). Ezek után pedig a "hermeneutikus létértelmezés"
emblémájává nõ (268. o.). A hermési
elv e voltaképp hermetikus megnyilvánítója
szükségképp árnyékban hagyja mind a hermési
elv démoni paródiáját nyújtó
Protokoll
címû Nádas-darabot, mind pl. a számára
oly fontos
III. Richárd
hasonló dimenzióját.
68
Nos, ami észrevételeink jelzett irányára tartozik,
csak annyi, hogy jobb lenne, ha a csiga hímnõssége
a regény erre tett utalásai ellenére sem olvadna bele
az androgynébe, hiszen ez utóbbi egy büntetésül
két félbe vágott lény nosztalgiája,
míg a csigák egysége eleve "két egészbõl
jön létre" (454. o.) minden regresszív vagy tragikus
felhang nélkül. Azaz inkább a kapcsolatteremtés
imént említett neutralitásának utópiáját
jelenítik meg ("elvileg minden csiga minden csigával párosodhat"
69
), ami egyszersmind ritkábbá, kivételesebbé,
mondhatni, tisztábban élvezettelivé teszi a kapcsolat
létrejöttét. Az, hogy a csigák nem két
fél (elillanó és ingatag), hanem két teljes
egész (az
Emlékiratok könyve-
béli Köhler
által kísérletileg igazoltan eltéphetetlen)
egybekapcsolódását szimbolizálják, elég
lényeges eltérés annak cáfolatául, hogy
"az egész regény nem más, mint kommentár Héphaisztosz
Lakoma
-beli
kérdõmondatához", Platón androgyn-mítoszához
(378. o.). S a csigáknak nemcsak "utópiája", hanem
"archeológiája" is különbözik a mítoszétól,
hiszen míg Nádas regényében "a teremtés
eredendõ egynemûségét" hordozzák s inkább
"növényekhez"
70
hasonlatosak, addig Platónnál
közel sem egy-, hanem három nemû volt a legelsõ
emberi nemzedék, melyben az androgyn mellett nõ- és
hímnemû lények is léteztek, s a kettévágott
androgynök utódai éppenséggel a legtökéletlenebbek
az utóbbiakból lett, saját nembéli felükhöz
vonzódó nõk és férfiak között.
(A platóni mítosz elhamarkodott idekeverését
illetõ kifogásunkat késõbb a "nemtelen halálra"/"nemtelenség
boldogságára" épülõ szójáték
71
fordulata is támogatja stb.)
A
Kontextusok
címû
fejezetet szerencsés módon zárja
A szörnyû
etikája, a fenséges és a zene
címû
alfejezet, melyben Balassa még egyszer azokra a reflexiós
szerkezetekre összpontosít, amelyek az elõzõekben
többé-kevésbé érzékelhetõen
meghatározták értelmezéseinek szemléleti
hátterét, egyszersmind fölvéve fonalukat a korábban
beígért "végleges" változat kidolgozásához,
melynek "részletes elemzést, esetleg mikrostruktúrák
kimutatását kell majd elvégeznie, például
az erdõmetafora, illetve a csigamotívum további analízisét"
(265. o.; az erdõmetafora "végleges" elemzésén
belül majd a 388-392. oldalak tárgyalják újra
ezeket a fejtegetéseket). Ungváry Rudolfnál megerõsítést
találó alapgondolata az, hogy Nádas világképe
a bûn és a jó etikai és metafizikai összefüggésére
épül,
72
melynek esztétikai konkretizációja,
reprezentatív alakot öltése per definitionem erotikus
jellegû. Ennek anyagát mindenekelõtt a hatalmi és
egyéni körû ödipális struktúrák
képezik, valamint a szörnyetegségig fokozható
"szabálytalan szépség" és az ártatlanság
kettõs láttatása, aminek Dosztojevszkij a klasszikusa.
Ezen írói észjárás erotikus jellege
az elbeszélésben munkáló ismétlési
kényszerbõl is fakad, melynek végig-, azaz halálig
gondolása eredményezi a fenséges esztétikai
minõségét - itt Marc Richirre támaszkodik Balassa
(364. o.) -, és amely egyre szaporítja a természet
és idõ kettõs látomásait. Ezeknek az
ismétléses eljárásoknak a tipologikus alkotói
gyakorlat ad tartást és szerkezetet, mely az "emlékezés
aktusát [...] emlékeztetéssé változtatja"
(368. o.), ami, hermeneutikai formalitása révén, a
megidézett esztétikai szféra etikai vagy vallási
mezõire is képes emlékeztetni. A higgadtabb, körültekintõbb
érvelés jobban meggyõzne e merész gondolati
futamok érvényérõl - a magam részérõl
legalábbis azt tapasztaltam, hogy úgy a 362. oldal körül
már alig követhetõ mennyiségû különnemû
utalást kell egyidejûleg kézben tartanom. Nádas
Péter ezek szerint a passzusok szerint mindenrõl tud és
mindenen belül van, ami antropológiai, etikai, pszichés,
metafizikai, poétikai, vallástörténeti tekintetben
csak fontos lehet. Mire az ismételten "mindez"-zel (366., 367.,
368. o.) jelölt összefoglaló megállapításokhoz
érek, szinte már csak sejteni tudom, hogy fontos és
érdekes gondolatmenetek vesztek bele az összefüggések
tengerébe, s ezért kényszerûen kívülre
szorulva olvashatok "az emlékezõk közösségé"-rõl
(369. o.), az "imaginárius" (uo.) medencéjébe rekesztett
próteusi kavargásról.
A könyvben elõször itt
kerül igazán elõtérbe a zene, mely fontos, de
nem uralkodó szerepet kap a továbbiakban; általában
pedig Nádas mondatainak "zenei" lejtésére, szerkesztésére,
illetve néhány Beethoven-, Wagner- és Bartók-utalásra
korlátozódik, melyeket bárki ellenõrizhet (világképi
és poétikai hatékonyságának Balassa
külön tanulmányokat szentelne
73
).
Tematikusan természetesen a világirodalmi kapcsolatokba ágyazódik
(Mann), míg Bartók kapcsán átvezet a következõ
fejezethez. Retorikai szerepe ellentmondásosabb, ami a
Halálnapló
már említett muzikális írásmódjának
74
részleges fenntartásából és áthelyezésébõl
fakadhat. Elõbb azt olvassuk, hogy Richirnek a szép ill.
fenséges mélyén ismétléses mechanizmusokat
feltáró elemzése "konceptualizálja azt a
hangoltságot
,
azt a befogadásban alig verbalizálható vezérmotivikát,
¯láthatatlan alaphangsort vagy szerkezeti ¯makámot
, ¯cantus firmust stb., amely egyszerre ütközésében
és harcában mutatja" az ezt követõen megnevezett
esztétikai hatásokat és minõségeket
(365. o.). Tehát felmutató, tág értelemben
véve mimetikus képességgel rendelkezik az a tipologikus
eljárás, mely "¯alaphangsor , ¯makám , ¯cantus
firmus " minõségében maga "nem verbalizálható
és nem absztrahálható fogalmilag, ám a befogadás
megragadottságának fundamentuma." (366. o.) E láthatóságból
s így a megnevezhetõségbõl kisikló,
annak alapjául szolgáló dimenzió egyetlen megengedhetõ
konceptualizációja: az "idõ szerkezete", ami egyszersmind
a tapasztalat "belsõ természete", így itt már
nem idõ és természet dinamikus kettõsségérõl
van szó. Az "idõ szerkezete" mentén - ami Nádas
számára valóban a próza egyik alapkérdése
75
- a zene látással kötött szövetségét
felmondva lehet eljutni a zene elvéhez. Amikor a gondolatmenet úgy
folytatódik, hogy "az
Emlékiratok könyvé
nek
végül mindezt egyesítõ, tematikusan-motivikusan
nem konkretizálható zenéje, hangja van" (uo.), észlelhetõ,
hogy Balassa szövegének retorikájában (is) jelentkezik
a ("konkretizálható" jelentés) halál(á)ra
törekvõ ismétlési kényszer, ami negativitásán
keresztül
affirmatív
és
közös
olvasatot kezdeményez: "Errõl a Hangról sem a regény
elbeszélõi, sem az olvasója nem mondhat semmit, hanem
csak állíthatja, hogy - hallja, mert: szól, felhangzik.
A Hangot [...] meghatározatlansága teszi közössé."
(367-368. o.) Vitatható persze, ahogyan mégis, erõsen
metaforikusan megnevezi: "nem más, mint a test templomáról
szóló beszéd zenéje", és hogy tényleg
egymás "változatává" válik-e két
különbözõ hagyomány: "akár dionüszikus,
akár evangéliumi változatban engedjük átjárni
vele magunkat" (368. o.) - az e mûvelet példáját
adó nietzschei "változat" talán alaposabb kibontást
igényelt volna. A legfontosabb azonban mégis az, hogy Balassa
"az érzékek emlékeznek" (uo.) állításával
egy olyan, az érzékihez radikálisan visszaforduló
esztétika felé vezet, mely épp a zene kapcsán
felülvizsgálja gátló alakzatokba dermedni hajlamos
hermeneutikai hagyományát. Gadamernek arra a gesztusára
gondolok, mellyel a történeti rekonstrukció hermeneutikai
bírálata nevében képes elvetni egy olyan érzékien
termékeny kísérletet, mint a régizenés
elõadás:
"Az is nyilvánvalóan hamis,
ha a reproduktív önkény ¯szabadságát
külsõségekre és peremjelenségekre korlátozzuk,
s nem magát a reprodukció egészét gondoljuk
egyszerre kötöttnek és szabadnak. Kétségtelen,
hogy az interpretáció bizonyos értelemben utánalkotás,
de ez az utánalkotás nem egy elõzetes teremtõ
aktust követ nyomon, hanem a megalkotott mû alakját,
melyet úgy kell elõadnunk, ahogy értelmet találunk
benne. Ezért a historizáló elõadás -
például a régi hangszerek megszólaltatása
- nem annyira hû, mint gondolják. Inkább mindig az
a veszély fenyegeti, hogy mint az utánzás utánzása,
¯háromszorosan tér el az igazságtól (Platón)."
76
Mint már jeleztem, a monográfia
súlypontjának az V.4.
Erdõ sûrûjében
címmel következõ fejezetet tartom, mely az
Emlékiratok
könyve
Egy antik faliképre
címû fejezetének
zárlatát értelmezi. Egy kisebb - de persze a fejezet
méretûre emlékeztetõ - idézetgyûjteménnyel
kezdõdik, az elemzendõ szakasz többek által elismert
fontosságának alátámasztására.
Különös, hogy Balassa sem itt, sem az V.2. szemelvényei
közt nem idézi s egyáltalán az egész könyvben
sem említi Erdõdy Edit - az Újhold-Évkönyvben
Balassa saját korábbi írása mellett megjelent
- tanulmányát, amely pedig oly módon összpontosított
a falikép és a regény színházi rétegének
összefüggéseire, amely voltaképp irányadó
Balassa jelen tárgyára és annak kiválasztására
nézve. Megközelítésük ugyanis szükségképp
"nem látja a fától az erdõt - hogy a mû
egyik alapmetaforáját idézzük -: mert nemcsak
az emberi élet jelenik meg nagy és sötét erdõként,
ahová, az ¯emberélet útjának felén
eljut az elbeszélõ, hanem maga a mû is. Amikor tehát
mégiscsak választunk egyetlen ösvényt, hogy végigmenjünk
rajta, azaz, az
egész
rõl tudatosan lemondva, egyetlen
részt ragadunk ki vizsgálatunk tárgyául, ezt
abban a reményben tesszük, hogy ez a rész is képes
valamit érzékeltetni az egészbõl."
77
Az
Erdõ sûrûjében
címû fejezetben
megtalálhatók a már érintett problémák:
csiga; hermési-hermaphroditikus allegorizálás; a meghatározó
hagyományok óvatlan, összeszedetlen kezelése;
az alul- és túlértelmezés "mindent és
semmitmondón" (384. o.) dialektikus átcsapása egymásba;
az ödipális képlet bonyodalmai; az Egy, Egész
és a tragédia viszonya. Az alábbiakban ezekre már
nem térek ki újra.
Arról is volt már szó,
hogy Balassa jelentékeny mértékben engedi vezettetni
olvasatát az emlékiratok belsõ forráskritikusa
(260. o.), Krisztián nyújtotta sugallatoktól, mindenekelõtt
ettõl: "Mert egy megkezdett életregény mindig azt
mondja: tévedjetek el bennem, nyugodtan, talán majd ki tudlak
vezetni benneteket rengetegembõl."
78
(382., vö.
még 203-204. o.). A vezettetés úgy történik,
hogy Krisztián "rengeteg"-metaforáját arra az erdõre
vonatkoztatja, amelyet a névtelen baráttól reá
maradt irodalmi hagyaték fikciós rétegének
elbeszélõ-fõszereplõje képzelt, de elkészületlen
elbeszélése helyszínének szánt. Metaforicitását
tehát többszörös regényszerkezetbéli
átvitelek fokozzák. Az értelmezést vezetõ
szemantika elvét ez az
átjárás
képezi,
ami már a fiktív iratban kimondatik: "legyenek ezek a
járatok
[...] szünetjelek, amit [sic!] csupán a mi célokra törekvõ
emberi értelmünk merészel néven nevezni",
79
így Thoenissen szövege megerõsíti Krisztián
javaslatát az olvasó részére. Az erdõ
megjelenítése ily módon - szoros párhuzamban
az
esszékkel
80
- a jelölés,
a jelentéskeresés allegóriájává
válik (383., 385. o.), amelybe Balassa olvasata is belefoglalja
magát, lehetõvé téve, hogy a "legmagasabb fokú
fikció egy fokozhatatlan és sóvárgott realitás
fölismerésévé" változzon (378. o.). Ez,
Nádas és Balassa írásának applikatív
találkozása, az irodalmi tapasztalat erõssége
és rendkívüli közelsége - ha nem is közvetlensége
- jelenti az aktuális kihívást.
Ennek sajnálatos veszteségoldala
a túlhajszolt mitologizmus. A szerzõvel ellentétben
úgy gondolom, hogy "a nyilvánvaló összefüggések"
puszta "érzékeltetése" helyett igenis szükséges
világos kommentárt fûzni a tárgyalt fejezetzárlat
és a hosszadalmas, szaggatott Kerényi-citátumok kapcsolataihoz
(399-401. o.). A könyvben általában is túladagoltnak
tûnik Kerényi szellemi jelenléte, aki valószínûleg
hatott Nádasra, forrásként is szolgálhatott
neki, mégsem szerencsés, hogy egy, az irodalom mítoszi
tartományával ilyen sokat foglalkozó monográfia
Eliade mellett kizárólag az õ mûveit használja
mitológiai szakmunka gyanánt. Ugyanitt Ricoeur és
Gadamer nevének, egy-egy fogalmának, elgondolásának
kurta utalások jutnak csak, holott a
Nádas Péter
címû szerzõi monográfia mûfaja legalább
annyira, ha nem jobban megkívánná jelentõs
irodalomtudományi vonzatú munkásságuk mûködõ
és jól követhetõ bevonását, mint
a mitológiai képzettársítások bõséges
alapanyagának tablószerû tálalását.
Az olvasó abban a helyzetben találhatja magát, hogy
ugyanazt mondja a pontos beszédtõl bevallottan eltekintõ
Balassának, amit éppen õ mond a pontosságot
állítólag viszont túlhajtó Nádas
esszéjére: "
Nem értem pontosan.
" (485. o.)
Az ellenõrzésre, vitára
felkínált (401. o.) mitologizmusból kiemelnék
néhány kétséges mozzanatot. Például
ahogyan két nagyot-mondás egymásnak feszül: az
Emlékiratok
könyvé
nek "vezérlõ dimenziója" dionysosi,
"vezérlõ daimónja" viszont Erós (392., 395.
o.). Hogy végül is most melyik a "vezérlõ", természetesen
jelentõségét veszthetné a mítoszvariációk
végtelenedésével, "a kezdet nélküli eredet"
jegyében (395. o.), ha a mitológiai alakok és történetek
nem töltenének meg hosszú oldalakat, hanem tényleg
mellékessé válnának - igaz, ekkor viszont mégiscsak
adósok maradnánk a Nádas-mû tagadhatatlan mitikus
utalásainak azonosításával. Mitologizmusának
e zsákutcái láthatóan megviselik Balassa beszélyét;
talán ezért menekül a "belevetítés" önmagától
feltoluló vádja elõl a "benne állás"
- a mitológiai hagyomány létmódját frappánsan
elintézni hivatott, de - semmitmondó frázisába
(386. o.). Nos, ennél jóval jelentõségteljesebb
(s ami fõ, megfoghatóbb) problémát jelent Bartók
csodaszarvasainak beleolvasása a regény falikép-fejezetének
erdõjébe. Igaz, hogy Balassa szerint van görög
megfelelõje a szarvassá változásnak, nevezetesen
a "kecskebõrbe átöltözés" (399. o.), maga
a szöveg azonban szerintem nemcsak perdöntõen cáfolja
ezeket az azonosítási kísérleteket, amelyek
azért, valljuk be, többek puszta kísérletnél,
a többivel együtt (382-384. o.), hanem arányosan megoszló
információival egyenesen meghiúsít minden ilyesmit,
hiszen éppúgy utal csigára, emberre, növényre,
fára, állva vagy heverve, mint egy kék illanásra.
81
Elmosásuk, a szöveg nagy ívû hanyagolása
az értelmezés frusztrációjának többé-kevésbé
tudatos túlkompenzálására mutat. A szarvas
projekciója az
Emlékiratok könyve
utáni
Évkönyv
(vö. 381., 384. o.) pár elszigetelt
Bartók-utalásán
82
és futásról
szóló esszéjén, valamint
A fotográfia
szép története
egy helyén (ld. 480. o.) kívül
voltaképp a Mann, Kerényi és Bartók alkotta
mitologikus-kultúrakritikus szellemi hármasképbõl
ered, melyet Balassa
Majdnem és talán
címû
gyûjteményes kötete harmadik tömbjének közepén
elhelyezkedõ három tanulmánya rajzol meg.
83
Miután az
Erdõ sûrûjében
mindvégig
a szarvassá változás "áttörésének"
a jegyében értékeli a falikép-fejezet zárlatát,
a monográfia vége pedig "összeomlásregénynek"
(499. o.) nevezi az
Emlékiratok könyvé
t, a három
említett tanulmány közül a jelen összefüggésben
legfontosabb
Áttörés és összeomlás
címe
is visszaköszön. Valóban teljes az azonosság: Bartók
Cantata profaná
ja és Nádas mûvészete
"itt, most mintha ugyanarról szólna. Nem mondható
ki." (380. o.) Innen kezdve húsz oldalon keresztül kimondja
és túlbeszéli, noha közben még egyszer
elhangzik a "minden értelemkeresést boldogan feladó
olvasásgyakorlat" jelszava (385. o.). Ezért úgy vélem,
hogy nem feltétlenül annak a készülékében
van a hiba, aki nem tudja követni amaz érzet "érzékeltetését",
mit a pillanatszerû "élmény közölhetetlensége"
kísért akkor is, ha a jelentés elérésének
arról a kísérletérõl van szó,
mely "természetes módon hordozza és tartalmazza a
relatív értelemszakadásokat" - aki képtelen
elhatárolni azt a mûveletet, "ami a jelen szituációjára
alkalmazza a diszkontinuitás, az értelemszakadás tudomásulvételét".
84
Az
Erdõ sûrûjében
címû szövegbõl ugyanakkor egy másik kezdeményezés
is kiolvasható. Írás és hely visszavezethetetlen
konfigurációjáról van szó, ami egyszersmind
alapvetõen
helyénvaló
értelmezéssel
szolgál a mémoire-regényrõl. Eszerint Nádas
egy olyan írásmódra talál "szöveghelyet"
(385. o.) a falikép-fejezet végén, amely nyelvi fordulatainál
és mûvön belüli helyzeténél fogva
megszólító karakterrel fordul a totális közvetítésben
megelevenedõ alanyi olvasáshoz, hogy önmegszólító
képzõdménnyé változtassa, írja
át a szöveget; ez az esemény többszörös
mim(et)ikus teret alkot.
85
Nyelvtanilag "személyes"
alkotója a meghatározatlan erdei lénnyel vagy lényekkel
(383. o.) esedékes találkozás lehetõségében
meghatározódó s váratlanul megszólított
"te", aki elõször a "csendes erdõk"/"a te csöndedet"
e/ö
magánhangzóváltásban lép elõ,
hogy aztán ennek tipologikus ismétlésével elnyerje
végsõ textuális helyét teste szagának
megváltozásakor;
86
Balassa ez utóbbi
elõfordulást észrevételezi revelatív
módon (384-385., 397. o.). A névtelen elbeszélõ
pontosan ezen az érzékleten keresztül kerül kapcsolatba
a regény legrejtélyesebbnek tûnõ, szintén
megnevezetlen alakjaival: fiktív figurája, Thoenissen szagos
asszonyával és az õ képzelt erdejének
lényeivel. (A Thoenissen-fikció összefüggésében
még az sem jogosulatlan ötlet Balassa részérõl,
hogy a "szagos asszony" változik át erdei lénnyé;
374. o.) A szagra fordított figyelem több puszta motívum-vadászatnál:
mint Thomka Beáta hangsúlyozta,
87
lényegesen
átalakíthatja az esztétikai tapasztalatot a Frye jelezte
helyzethez képest, amikor a "mûvészetek [...] a látás
és hallás távolított érzékletein
alapulnak, nagyon csökkent szerepre szorítva a közvetlen
érintkezés érzékleteit, különösen
a szaglást."
88
A fenti észrevételek mellett
azért sem tûnik elfogadhatónak Balassa abbéli
meggyõzõdése, hogy az erdõ-részlet motivikusan
és világképileg Bartók
Cantata profaná
jának
átemelése volna, mert elsõ fokon fölöttébb
kétséges, hogy a regény a (polgári, keresztény
stb.) kultúrát ellenpontozandó valóban egy
természeti
epiphaneiá
ra törekszik-e, lévén
Nádas számára a numinózum "nem osztható,
és nem is jeleníthetõ meg mindenféle kis istenségekben,
se a fákban, se a patakokban".
89
Az erdõ
mint kitüntetett színtér
90
sem elégséges
bizonyíték a
rite de passage
-ra (átkelés
rítusa).
91
Mégis ennek némely,
a rituális funkciótól eloldott szerkezeti mozzanatait
aktiválja az írás - némileg más hagyományú
- tapasztalata, mely egy olyan helyet ír le itt, amelyet a "te"
nem foglalhat el mint olyat - a "nem vagy még egészen itt"
ritmikus ismétlése ezt nyomatékosítja -, csak
átkeltében
realizálhatja. Vagyis e hely nem elsõsorban abban a korlátozott
értelemben "metaforikus", hogy valami azonosíthatót
metaforizálna - mint az átkelési rítus, ami
"metaforikus eszköz"
92
-, hanem amennyiben egyáltalán
teret ad az átjárásnak, átvitelnek: maga a
metaforikus tér, a helynek helyet adó hely platóni
elgondolása, a
khóra
93
módjára.
A hely ebbõl fakadóan a megszólalás általános
lehetõségfeltétele.
94
Az ehhez tartozó idõtapasztalatra
egyelõre az ahistorikus, kozmikus,
95
valamint
- Frye nyomán (387. o.; hivatkozás nincs) - az egyszerre
görögösen idõtlen és biblikusan telített
jelzõk kínálkoznak. Idõrendi narrációval
szakító jellege mindenesetre annak megfelelõje, hogy
ez a szakasz Thoenissen meghiúsult elbeszélõ mûvének
maradéka, nyoma; mondhatni, a "hely" e jegye metonimikusan kiterjed
a (tulajdon) szöveg(helyé)re. Balassa szerint ez az
Emlékiratok
könyve
mûegészének rendeltetési helye:
"az a rengeteg [!], egymást tipologikusan tükrözõ
elbeszélés, amely e regényben található,
szünet nélkül a történettelen, elbeszélés
utáni felé is tartana, s ez persze nem lehet megmaradó
hely, soha nem jutunk oda végleg, de ¯átmegyünk,
áthaladunk rajta" (388. o.), és igazából (csak)
itt érzékeli, hogy egy más szövegalakítás,
"nem történetmondó prózai költészet"
(387. o.) áttöri az elbeszélést. Mûegész
és rész így olyan viszonyba kerül egymással,
amelyet hamarosan szimbolikusnak fogunk nevezni.
Egyelõre "helyben" maradva két
topos
és egy atopikus összefüggés érdemel figyelmet.
Az elsõ a bartóki hatást közvetítõ
Mészöly Miklóstól (389. o.) jönne: a természeti
átváltozás toposa.
96
Ezt Nádas
"az avantgárd szövegformálást súroló"
(386. o.) eljárással aktiváljal, azokra a korábbi
poétikai törekvéseire visszanyúlva, amelyek Mészöly
"korabeli technikai kísérleteihez" (65. o.) kapcsolódtak,
s amelyek reprezentatív kötete, mint már említettük,
a
Leírás
volt Nádas pályáján.
A fentiekben azért nem esett sok szó a monográfia
e kötetrõl szóló mondandójáról,
mert ott Balassa figyelmét jóformán két dolog
foglalta le, ti. hogy miben elõlegezi Nádas késõbbi
mûveit - ennek önmagában megálló elemzését
szüntelen elõreutalások gátolják -, és
hogy miért maradt kiforratlan és megbeszéletlen a
magyar neoavantgarde irodalom - ezt a kérdést pedig az avantgarde
örökösének tekintett, (nálunk) újkeletû
irodalomelméleti irányokkal folytatott s a monográfiában
másutt is elõ-elõbújó vitája
uralja. Holott jóformán nyilvánvaló, hogy Balassa
olyan státust tulajdonít az erdõ Thoenissen
leírta
jelenetének, mely a
mû a mûben stb.
sor helyett
Barthes megkülönböztetésével élve a
szöveg
a mûben
97
kifejezéssel jellemezhetõ.
Ám Balassa szerint a
Leírás
korszakának
"a
késõbbi hozama
[...] a fõ érdeme,
az a vonása, hogy [...] felvillantja
a változatlant
a változóban, az eleve meglevõt az átmenetiben."
(65. o.) Ily módon Balassa Nádas-olvasatának a vakfoltjára
esik az a lehetõség, hogy ezt az "átmenetit" mint
átkelés
it
kibontakoztassa az elbeszélés, emlékez(tet)és
és próza "eleve meglevõnek" vagy visszaszerzettnek
látszó szövetségéhez képest; e
poétikai szövegelemzés helyébe kerültek
a Bartóktól és Kerényitõl átvett
mítoszi párhuzamok. A
Leírás
ra ill.
a
leírás terminusra tett számtalan elszórt
utalás (18., 99., 145., 188., 189., 253., 300., 324., 386., 402.,
440., 452., 480., 482. o. - az index már elpanaszolt hiánya
miatt sem garantálom a felsorolás teljességét)
arra enged következtetni, hogy a
Leírás,
atopikus
módon, maga is csak "átkel" a monográfián anélkül,
hogy méltó helyet kapna.
A másik
topos
a nevetés
(vö. 427., 488. o.),
98
mely az erdõ-jelenet
végén a helyét megkapó "te"-vel, megváltozó
szagú testével, sõt magával a hellyel azonosíttatik,
s ez a második csend/csönd hangzóváltással
párosul. A nevetés az a hely, melyen a szöveg úgymond
átkel. "A helynek, mely nevet, nincs kiterjedése." (397.
o.) Balassa szerint a nevetés és a csönd a dionysosi
testiség - mint még "az együttszenvedést és
részvétet
(Mitleid)
is felülmúló
nevetés helye" (384. o.) - jelzésének reprezentatív
keretéül szolgál (399. o.), másfelõl a
regény
János-evangélium
ból merített
mottója értelmében vett testi újjáépülés
is a tragikum pillanatnyi túllépését jelentené,
vagyis a testnek mind görög, mind keresztény "hagyománya".
Ez az átlépési ígéret végsõ
soron azonban mindkét test-tradíció vonalán
a tragikum fokozott újramegerõsítésére
vezet: a névtelen elbeszélõ görögös
"sorsbüntetésként" fizet életével a többszörös
fikción keresztül elnyert "megélés"-ért,
s ez a konklúzió a krisztusi eseményt is
99
bekebelezi (386. o.).
E tragikus vétség felismerése
már a névtelen elbeszélõnél jelentkezik
(ld. 280., és 282. o. 3. jegyz.), de a bûnhõdésbõl
eredõ felismerés már a mûegész olvastának
jut; ezt summázza az
Emlékiratok könyvé
nek
szentelt rész utolsó, 5.
A távlat és a bûnhõdés
címû fejezete. Egyszersmind ebbõl a "távlatból"
látható be, hogy általában milyen nagy mértékben
vezérli Balassa értelmezéseit a
felismertetésnek
a(z újra)felismerés örömébõl
fakadó törekvése (77. o.).
100
A
drámai hatás e klasszikus aristotelési mozzanatával
"kapja meg teljes értelmét az, amit képzõdménnyé
változásnak neveztünk. Az átváltozás
igazzá változás. Nem valami rontó elvarázsolás,
mely a megváltó és visszaváltoztató
szóra vár, hanem õ maga a megváltás
és a visszaváltoztatás az igazi létbe. [...]
Aki képes meglátni az élet tragédiáját
és komédiáját, az meg tud szabadulni a célok
szuggesztiójától, melyek eltakarják a velünk
játszott játékot."
101
Mármost
mit jelenthet ez a megszabadulás, és hogyan viszonyulhat
annak az anonim életnek a történetéhez, melyrõl
az
Emlékiratok könyvé
ben olvashatunk?
Az erdõ-jelenet elemzése
kapcsán az imént azt mondtuk, hogy Balassa Gadamerrel tartó
hermeneutikája azt a történetet törekszik újraalkotni
a textus közelében, mely képes eljutni tulajdon elvének
áttöréséig és e "Történet"
ill. történés minõségében elnyerni
igazságát,
helyénvalóságát
a szünetjelekkel tarkított önmegismerésben. "Gadamer
hermeneutikája is egy történet, egy történetmondási
módozat a mûvészi igazság történetének
hermeneutikus megismerésében és elmondásában.
Ennyiben természetesen mi is azt mondhatjuk, e könyv [ti. az
Igazság
és módszer]
szellemében, hogy Gadamer hermeneutikája
maga is irodalom, s benne a
theoria
csupán ünnepi hírvivõ...
[...] a mûvészet révén az emberi önismeret
történetét illúziók nélkül
csakugyan a Történet igazságaként mutassuk be."
102
A meghirdetés, a
kérygma
mezején
vagyunk tehát, ami Balassánál már
A regény
átváltozása
[!]
és az Érzelmek
iskolája
címû nagy tanulmány mottójául
szolgáló Flaubert-igében megjelent: "Arra lettünk,
hogy kimondjuk, és nem arra, hogy birtokoljuk." Korábban
Balassa ebbe a flaubert-i hagyományba illesztette az
Egy családregény
végé
t,
103
s találkozása
a gadameri hermeneutikával tudatosíthatta, tovább
mélyítette e szövegtapasztalat biblikus erõforrását.
A
Bibliá
ban foglalt spirituális élet reprezentációja
éltetõ mítoszok
révén érintkezik
az irodalommal, valamint olyan
metaforák
révén,
melyek
ben élni lehet
(hiszen foglalatuk, az Isten Országa
metafora, maga is hely jellegû): a kérygma átformáló
ereje általuk jelentkezhet a szépirodalomban.
104
Balassa olvasata lényegében ilyen funkciót tulajdonított
az átkelés rítusában realizálódó
természeti átváltozás mítoszának
és az erdõ metaforájának. A meghirdetett élet
felfakadása a képzeletben szinte "szervesen" felidézi
azt a természetet, melyhez minden olvasó a testén
keresztül kapcsolódik, az említett mítoszban
pl. ezért lehet szó "visszaváltozás"-ról
105
a - mint Gadamertõl idéztük - "visszaváltoztatás
az igazi létbe" értelmében. Ez a kérygmatikus
réteg tehát nem az elmondás kivetkõztetésébõl
áll elõ, inkább úgy viszonyul hozzá
az olvasásban, mint a
szöveg a mûhöz;
nem
lehet elszakítani sem az emberi test látomásától,
sem a látomást hordozó nyelvi test, az írás,
egy
corpus
tapasztalatától. Ilyenformán valósul
meg a "
szakmai-formai
elvárás és
kérügma
teljes, mûvészi egysége".
106
Mindebbõl az következik Balassa
olvasatának
mim(et)ikus
tartományára nézve,
hogy a természetté átváltozás, a test
megváltozása azt az eseményt allegorizálja,
ahogyan egy adott, kontextusában kivételes hatásmechanizmusokkal
dolgozó szöveghely vonzásában az olvasás
átdolgozó munkája igazsággá képes
változtatni, akként felismerni - tehát nem azonosítani
s ebben az exkluzív állapotban tartani - a szöveg értelmét.
A Gadamer-féle aktust tehát egy olyan különbség
mozgósítására vonatkoztatjuk jelentés
és igazság közt, mely Spinozától ered.
107
Így egyrészt a
mimésis
belsõ két-
és többoldalúsága ad lehetõséget
a határkifejezés és határtapasztalat megfelelésére,
hol jelentés és igazság úgyszólván
véletlen egybeesése (koincidenciája) lesz az egzisztenciát
is érintõ esemény,
108
pl. a "tiszta
mondás" mint egyfajta
szöveg a mûben
felhangzása
az esztétikai peremvidékén.
109
Másrészt viszont, az identifikáció - Balassa
írásaiban sokszor fenyegetõ - kényszere vagy
ajánlatai helyett a Bacsó Béla kiemelte "mimikus hajlam"
110
kap hangsúlyt a befogadó tevékenységében
(ebbõl a szempontból egyébként mintha fakulna
a
különbség a klasszikusnak és posztmodernnek stb.
titulált mûvek befogadása között). Az olvasó
mimikus
viselkedése szükséges ahhoz, hogy a szöveg "igaz
értelmébõl" (itt: a megváltozásból)
a "dolog igazsága" (itt: természetté átváltozás
vagy átkelés) legyen. Az
Emlékiratok könyve
tehát nem csak abban az értelemben lehet "mimikai és
¯utánzó is, mert a ¯bennem levõ közös
emlék-mûvét hozza létre", hanem fordítva,
az olvasót és az olvasást (meg)hasonítani kívánó
törekvésénél fogva: "a személyosztódás
csupán azt fejezi ki, hogy aki mindezt átfogni, szétválasztani
és újra egyesíteni óhajtja, annak mimikus módon
több személlyé kell válnia" (378., 387. o.),
ahol - hozzátehetjük - aligha kell a zárt vagy életrajzi
személy fikciójához ragaszkodni.
Balassa észjárása
különösen vonzódik a megosztás és egyesítés
e mintázatához. Ezeket a mûveleteket foglalta például
egy "relatív-dinamikus" különbség jelelméleti
gondolatába. "A jelet és a jelöltet nem lehet azonosítani
- a
szümbolon
inherencia-szerkezete épp ezt hivatott
kifejezni -, de radikálisan szétválasztani sem, mert
ez dualista töréshez és szakadáshoz vezet, olyan
tragikus világképhez, mely egység és különbözõség
szimbolikus
struktúrájáról, mely az anyagban mutatkozik
meg, nem másutt, mit sem tudhat."
111
Mintha
egyenesen alternatív struktúrát kínálna
az Egész - fentiekben említett - tragizáló
posztulátumához képest. Ebben az értelemben
szimbolikus követelmény köti a gondolkodást, melynek
normalitása a szétválasztás, mélyebb/magasabb
normalitása az összekapcsolás, egy további pedig
az, hogy ez utóbbi "nem követelhetõ, mivel nem adott".
112
Az összekapcsolás fokozott "normalitása" azt hivatott
nyomatékosítani, hogy az, mint a
symbolon
klasszikus
használatakor, a felismeréshez kötõdik.
113
A pillanatnyi egybeillés revelatív ereje épp a szimbólum
eredendõ hasadást, vagy legalábbis belsõ aránytalanságot
hordozó egység-szerkezetébõl adódik.
Világos, hogy az elválás és találkozás
mozzanatai egymásra következõ váltakozást,
narratív sort alkotnak, így Balassa beszélyének
szimbolikus rétege egyfajta epikus magot rejt,
114
az epikát különféleképp ütemezni képes
ritmikus alapegységet, ami talán nem más, mint maga
a ritmus, mégpedig a
synekdokhé
figurájának
a ritmusa: az egész bomlása és részleges helyettesítése.
Valahogy úgy, ahogyan Freud
Az örömelven túl
ban
ebbe az alakzatba (ti. az élet mint egyfajta halál) foglalta
halál és élet ösztönritmusát, a "fort-da",
oda-vissza ritmus játékának ide-oda ingázó,
ismétlõdõ önmozgását.
115
A jelölõ folyamat dinamikájára visszatérve,
a
Halálnapló
ban például a Musil-regény
és értelmezésének "Súlyos és
kezdetleges együttlüktetése"
116
vezet
az elemzés, a jelentéstulajdonítás halálához.
Hogy az olvasat e szimbolikus mozgása
milyen szoros mim(et)ikus viszonyban áll Nádas mûvével,
117
ahhoz mindjárt emlékeztethetnénk Thomka Beáta
megállapításaira az
Emlékiratok könyvé
nek
pontosan ilyen ritmizáló hatást keltõ alaktanáról
vagy a bensõségesség
vissza
hódításának
"meta"-ritmusáról
118
egészen Balassának
az ismétlési kényszerre tett utalásaiig (364.,
366., 387., 435. o.). Jelen összefüggésben válik
érthetõvé továbbá az, amit a mûegész
és a falikép-fejezet vége mint rész szimbolikus
viszonyáról elõlegeztünk: az elbeszélés
megtörik, s ez a törés egyszerre része, "tárgya"
a fölépülõ elbeszélés egészének
és mutat ki belõle s fiktív jellegébõl,
jut el az elbeszélhetõség határának
tapasztalatáig. "Ezért
is
kerül ez a már-már
tagolatlan
sensatio
a lehetõ legfiktívebb helyre a
könyv egészén belül [...]. A könyv, az írások,
a tudósítás és a megtörtént között
hiánytalanul el nem tüntethetõ rés és
szétcsúszás eksztatikus, költõi egyesítése
és kudarca ez; a mûvészet ajtaja nem zárul hiánytalanul,
mondja az
Emlékiratok könyve
, méghozzá
a leginkább ¯mûvészi pontján." (397-398.
o.)
A szimbolikus funkció ugyanakkor
ahhoz az alakzathoz tartozik, amelyhez Nádas Balassa szerint "minden
mûvében" el kíván jutni: a synekdokhéhoz
(386.; 115., 138-139., 205., 277. o. 3. jegyz., 468., 495. o.). A monográfiában
általában csakugyan nagyon sok minden rendeltetik ez alá,
dialógus és dualitás "igazi, általános"
szembenállásán kezdve (139. o.; ld. még 40.,
63., 478. o.) az individuáció, a "bennem lévõ
közös", az "isteni rész, emberi egész" problematikáin,
a szerelemkép alaki bonyodalmain keresztül Nádas esszéinek
"relacionizmusáig" (468. o.). A tovább szaporítható
alesetek közül mindenképp kiemelkedik a Fal szimbóluma,
különös tekintettel mind a nagyregény szerkezetileg
kitüntetett - ti. vele kezdõdik és zárul az egész
iratköteg -, jórészt Berlinhez kötõdõ
iratára, mind pedig Nádas esszéinek világára
(375-376. o.). A fal korszakhatár szerepének problémáját
korábban már érintettük, elõreutalva a
jelen értelemben szimbolikus értelmére. Ez azt jelenti,
hogy motivikusan is elég tág hatókörû Nádas
eddigi életmûvén belül (37-38., 151. o. 28. jegyz.,
162., 458. o.) ahhoz, hogy voltaképp a szimbolikus funkció
szimbólumává, sõt - kiterjedésében
és áttételeiben - allegóriájává
váljon:
119
Esterházy
A ritmus
címmel Nádast dicsérve pontosan annak
ritmikus
mivoltában mutatta fel e beszély szimbólumát:
"Németországban most testet öltött Kelet- és
Nyugat-Európa egymásra vonatkozó tudatlansága."
120
Ugyanis a (Kelet és Nyugat közti) kommunikációs
csõd nyelvkritikai körüljárása történelmi
áttörése, 1989 után is a berlini fal kísértetével
küzd Nádas esszéiben, amelyek nem kis részben
azt a traumát - mint korábban az 1968-as határpontot
121
- igyekeznek feldolgozni következményeivel együtt, hogy
milyen váratlan mértékben bizonyult
csak jelképesnek
az áttörés (az
Emlékiratok könyvé
ben
vonatkoztatási pontként szolgál ehhez a balos francia
férfi és a névtelen elbeszélõ színházbeli
összeszólalkozása). Vagyis nem annyira a politika szimbolizáltatik
(valamivel), hanem egy szimbólum, a berlini Fal,
a
szimbólum
politizálódik - "Európa egységesül, s
szétválik a szabadságban", mondja szépen Ungváry
Rudolf
122
-, ami poétikailag talán nem
páratlan, de azért érdekfeszítõ fejlemény;
kérdés persze, hogy minek a képévé válhat
így a politika. "Jól látható, hogy Németország,
a
németség
válik az átalakulásnak,
illetve a közösségi traumák feldolgozásának
vagy legalábbis megjelenítésének emblémájává.
[...] S noha talán ez a gondolkodásmód ígérheti
az
egyik
lehetséges szellemi kiutat a
dezillúzió
,
a
viszály
, a
düh
hazai beszédformáiból,
az esszéíró szigorú figyelme mégsem
helyettesítheti a regények lenyûgözõ látványát."
123
A Nádas Péter esszéisztikáját
tárgyaló utolsó, VI.
Az esszék világa
címû részt nem kívánom fejezetenként
végigvenni, amit a tematikus ismétlések, variációk
- még az eddigiekhez képest is feltûnõ - elszaporodása
jóformán hiábavalóvá tenne. A könyv
szerkesztését illetõen megjegyezném, hogy három
alfejezetét hiánylom a tartalomjegyzékbõl.
Általában
Az esszék világa
azt a benyomást
kelti, mintha egy egységes corpusról és szövegfajtáról
lenne szó, noha már körvonalai sem világosak.
Elsõ pillantásra az
Évkönyv
vel kezdõdik
(1987-88), másutt a
Hazatérés
(1985) és
a
Mélabú
(1986) nyitja (483. o.), de ugyanitt persze
az 1982-ben megjelent és 1973-82 közti írásokat
tartalmazó
Nézõtér
is szóba kerül
- már csak a belõle újra közreadott szövegek
miatt is -, amelyet Balassa külön taglalta, a Nádas-színházról
szóló részben. E problémák abból
fakadnak, hogy Balassa ragaszkodik ahhoz, hogy kiadásuk sorrendjében
beszéljen az egyes, ám elég tág idõközökbõl
válogatott esszékötetekrõl, aminek mind az idõrend,
mind az életmû mûfaji s az érdeklõdés
tematikus alakulásának összezavarodása és
nehézkesen repetitív tálalása az ára.
Az esszék megítélése
Balassánál nagyjából megegyezik Szirák
Péter imént idézett soraiéval, azaz Nádas
szépprózájának s különösen az
Emlékiratok
könyvé
nek ellenfényében bontakozik ki. A
mérleg ily módon szükségképp újra
meg újra negatív. Úgy jelenik meg az esszék
"világa", mint ami lényegében ugyanazt akarja kimondani,
mint a nagyregény, ám mûfaji eltérése,
fogalmi nyelve, megkésettsége, a történelem felgyorsulása,
saját önismereti zavarai (!) miatt minduntalan belebukik a
beszédhelyzetbõl, a retorikai környezet és mondandó
össze nem illésébõl, a stiláris küzdelembõl,
a krízis szorításából és az etikum
kötelezettségébõl fakadó akadályokba,
apóriákba. Csak akkor kap igazi elismerést, ha megfelelõen
kommentálja az
Emlékiratok könyvé
nek világképét,
illetve ha egybevág Balassa saját kultúrakritikai
elképzeléseivel. Mivel ez utóbbi eset eléggé
gyakori, tartós és feloldatlan feszültség keletkezik
a Nádas-esszé retorikai, diszkurzív fellépésének
bírálata és üzenetének helyeslése
között. Lassan kiviláglik tehát az esszék
fõ baja, amit elfed, hogy egyetlen tömbben foglalkozik velük
a monográfia: az, hogy mégsem alkotnak autonóm nyelvezetet
az epikus mûvek corpusa mellett; afféle mostohagyerekek. Balassa
voltaképp egyetlen homológ sort alkotó pólusok
mentén nézi végig õket, ahol a tanító
a tanúval, a fogalmi a képivel, a látvány a
mondással, a merev a mozgóval, a kimondás az elmondással,
az elvont az érzékivel, a nevelés az átváltoz(tat)ással,
a perfekcionizmus a mûvészi alázattal, a filozófiai
a mitikussal, a monológ a párbeszéddel, a politikus
az íróval, a Sókratés- és Babits-komplexus
a Thomas Mann-komplexussal szemben rendre a rövidebbet húzza.
Mindez akár ténylegesen is így lehetne, mégis
inkább úgy vélem, hogy egy ilyen, mindvégig
folyamatosan íródó, terjedelmileg is jelentékeny
anyagot kár az epikus mûvek árnyékává
lefokozni. Nem egy másfajta, sajátszerû nyelvezet vonzza-e
Nádast az esszéíráshoz, függetlenül
vagy legalábbis nem egyoldalú függésben a szépprózától?
A másik bökkenõ az, hogy Balassa beszélye több,
valóban problematikus ponton meghasonlik Nádaséval,
és ugyanabba a zsákutcába téved nyelvileg,
mint véleménye szerint Nádasé. Ilyen például
a kimondás, a nagyot mondás görcse, ezen belül
például az ökológusi szózat kérdése.
Paradoxonját az alkotja, hogy miközben a közbeszédben
könnyen kimerülhetnek a
csak
emlékeztetésre
építõ stratégia lehetõségei,
épp az egyéni reflexió és intellektualitás
fejlõdésével párhuzamosan erõsödik
a válság globális kiterjedésének szorítása,
így egyén és közösség végtelen
távolságra sodródó pólusai között
már csak az egész bolygó egyetlen központosított
techno-adminisztratív rendszerré szervezése közvetíthet.
Egy effajta diktatúra hovatovább semmivel sem kevésbé
elképzelhetõ, mint az ökológiai összeomlás.
De még ezt az aggályt félretéve is minden eddiginél
normatívabb különbséget kellene tételeznie
az ökológiai etikának az emberi létezés
és a nem emberi természet között, ha nem épp
annak megkérdõjelezése lenne kívánatos
vagy legalábbis reális.
124
Végül
azért sem szerencsés prózájának világképét
számonkérni Nádas esszéin, mert ezekben szerintem
közel sem annyira az érzékiben rejlõ metafizikai
összefüggés érdekli a bûn és a jó
között (ha egyáltalán), mint inkább a tettek
következményeinek kommunikatív feldolgozhatósága,
mindenekelõtt pl. az ítélkezés
125
teendõjének és gyakorlatának útvesztõi.
Következetlenül - tulajdonképpen
csak a mûfaji tömbösítésre fittyet hányó
idõrend miatt - az esszéknek szentelt részben kapott
helyet
A fotográfia szép története
címû
filmnovella értelmezése. A mû egy helyén, egy
erdei tisztáson csakugyan feltûnnek azok a szarvasok, amelyek
mítoszi projekciójáról az
Emlékiratok
könyvé
nek Balassa kiemelte oldalain már beszéltünk.
"Visszajutunk a kényszeres alapmítoszhoz, a tükörstádiumhoz,
vagyis Narkisszosz drámájához és az
Emlékiratok
könyve
11. fejezetében kidolgozott erdei, dionüszikos
[sic!] nevetéséhez, beavatódásához."
(480. o.) Barthes - a filmnovella esztétikai alaprétegét,
idézõjeles mûvészeti közegét képezõ
- fotográfiáról töprengve
studium
ról,
a nyilvánvalóan látható sík közös
kódjáról és
punctum
ról, a
studium
ból,
mondhatni, az "egyenletesen lebegõ figyelem"
126
mezejébõl tett kilépés létélménnyé
válható pontjáról beszél. A legpontosabban
talán e gondolat nyomán, a
punctum
effektusaként
szemlélhetnénk azt, ahogyan Balassa az
Emlékiratok
tablóján "kiszúrt" egyetlen szöveghelyet, az
erdõ-jelenetet. A
studium
és a
punctum
127
viszonya metonimikus, és legáltalánosabban ez a viszony
a fent taglalt szimbolikus funkció, illetve synekdokhé alakzat
elve. Innen van, hogy Balassa emlékezete akkor is "kényszeresen"
ezt a pontot keresi, ha már más mûvet vizsgál.
128
A
punctum
továbbá
"¯vad , nem kulturális, és erõsen gyökerezik
a
spectator
testies individualitásában", "mindig
valakié
",
s amin megjelenhet: a "fotó, mint a Kép elsõ számú
megjelenési formája", tudatunkba és tudattalanunkba
hatol.
129
Barthes elemzése továbbra is
példaszerû támpont Balassa olvasásmódjának
feltárásához. Egyedi személyességét
olyanformán alkotja a - nemcsak a reprezentált, hanem a mûélvezõ
- test jelenléte az olvasás letiltatlan tudattalan mûveletei
közepette, ahogyan azt - immár Balassa egyik kedvelt szerzõjéhez
fordulva - Kerényi az értelmezõ mint "szerv" metaforájában
kifejezte. "Az interpretátor azonban, minél jobban interpretál,
annál inkább szerv is, mint befogadó és mint
továbbadó egyaránt: nem csupán tudatosan, de
öntudatlanul is reagál és funkcionál. Egész
lénye és léte, struktúrája és
saját élményei az interpretációból
kikapcsolhatatlan tényezõt képeznek. Kikapcsolni ezt
a tényezõt nem lehet, de teljes fénybe állítani
igen. [...] aki tudatos megfigyelõ és egyúttal öntudatlanul
funkcionáló szerv, ott nem szabad és nem is lehet
személytelenséget színlelni, sem a személyeset
eltitkolni."
130
Mûélvezet mármost
abból születik, ha alkalmas tárgyra lelve vagy attól
fölkeltve dolgozni kezd a befogadó vágya, melynek beteljesíthetõségét
éles replikával tartja fenn Balassa, mondván, az újonnan
elharapózott esztétikai ideológia vezéreszmévé
avatja a várakozás végtelenségét, ami
nem más, mint "önarcképünk megistenítése".
131
Ám
A fotográfia...
idézett, az
Emlékiratok
-rész
magvával közvetlen kapcsolatba hozott szakaszának tükre
azt mutatja, hogy Narkissos vonzása Balassa szövegét
is kísérti. Nem csoda, hiszen végsõ soron nem
meghúzható az értelem azonosítására
ill. végtelenítésére törõ vágy
közti különbség: a projekciót ill. az önreferencialitást
(76. o.) egyformán lehet narcizmussal vádolni. Balassa vizuális
észjárása megtörik Nádas "fotós",
képi vizualitásának tükrén, s ezért
saját értelmezõi öröme is meghasonlik némileg
önmagával. Nem eltéveszti, hanem egy kicsit túl
egysíkúnak,
egy-szerû
nek látja Nádas
irodalmi teljesítményét, s amikor valami - pl. a
Leírás
láthatóbb poétikai érdeklõdése
vagy az esszék beszélyének ellentmondásossága
- bezavar a képbe, akkor a tükörben: a szövegben
keresi a hibát. Pedig régi tapasztalat, hogy a kép
fölkelti a vágyat, egyszersmind azonban határt szab
neki: "Föllép a vágy is abban, aki a látvány
révén emlékezik" (Empedoklés:
A természetrõl
B 64, ford. Steiger Kornél). A fotó, a kép alkotta
határ visszatereli a verbális nyelvet a közvetítetlen
örömérzés, az élvezet utópiájából
(azaz ¯nem-helyébõl ) a vágy erõterébe.
132
A munka: fékezett vágy
- hangzik
Gadamer észrevétele, mely az utóbbi években
több helyütt szövegszervezõ "tiszta mondás",
punctum
gyanánt mûködik Balassa munkásságában
(22., 411. o.
133
), s bár nem kívánom
valamiféle kezdetleges ökonómiába szorítani,
mégis fölmerül, hogy nem tett volna-e jót a Nádas
Péterrõl írt monográfiának a szükségképp
narcisztikus értelmezõi vágy erõsebb fékezése.
A szépírói nyelvezetek talán igen, de a monográfusé
aligha remélheti makacs frusztráció nélkül,
hogy megvalósul benne a nyelvi archeológia és utópia
(380., 401., 453., 495. o.) összeérése.
134
Azzal, hogy a könyv körvonalainál
valamivel tágabb anyag körében, részben az esszé-beszély
egyes problémáinak fényében próbáltam
a maga kétértékû mivoltában bemutatni
Balassa Péter Nádas Péterrõl közreadott
monográfiáját, jelezni szerettem volna azt a dilemmát
is, hogy vajon mennyire túlterhelt olvasmány az, amit belsõ
repetitivitása ellenére is ilyen - szerintem - sok szál
húz önmagán kívülre. Úgy értem:
nem annyira tárgyi, inkább kompozíciós, technikai
probléma, hogy mintha még jó ötszáz oldal
sem bizonyult volna elegendõnek ahhoz, hogy az implicit célzásokhoz
és bensõséges utalásokhoz képest a más
- esszéisztikus - munkákban elvégzettek kifejtett,
önmagában megálló felidézése legyen
többségben. A
követhetõség
azért
fontos, mert ez a Balassa olvasatában - egyes Barthes-i törekvésekkel
rokon - egyedi elsajátításra felkínált
individualitás mércéje és ismérve, s
nem az interszubjektív megoszthatóság, a konszenzus
kacsmargó reklámja, a legitimációt
kizáró
lag
a megértés kölcsönösségére hárító,
minden küszködést lenézõ irodalmár
szalonképesség kényszere, mely képtelen beletörõdni
abba, hogy "konszenzus csak a minimális, közös kiindulópontokban
lehetséges, a végpontokban nem."
135
Balassa
pályáján az irodalom tapasztalatának mindenképpen
egyedi alakzata formálódott és alakul, finomodik s
gyarapodhat tovább. Nyugtalanítóan, elidegenítõleg
hatott a "kis uralgó diskurzusok" hálózatára,
amelynek létrejötte - amint Angyalosi Gergely joggal és
jókor, azaz késõn figyelmeztet Barthes kapcsán
136
- a szándékában egyirányú, de következményeiben
szétzüllesztõ önkényuralmi szerkezet széttagolódásának
és átépülésének csüggesztõen
törvényszerû következménye. Mindenki mindenki
elleni, hadüzenet nélküli háborújában
(Platón:
Törvények
I. 626a-b) az új, de
máris sajátként kezelt nyelvezetek házának,
a nyelvnek mint a lét házának õrzése
tûnt a legsürgetõbbnek. S amíg csak a demarkációs
vonalak kijelölésének mûvelete törvényesíthet
frissülést ígérõ fogalmakat és
gondolatmeneteket, addig a másik beszély saját érdekeltségéhez
mért megértése és felhasználása
elszigetelt vagy tetszõlegesen tetszetõs érvekkel
elsöpörhetõ gyakorlat marad. Balassa munkásságát
mindenesetre nemcsak funkciójának, hanem értékelésének
változása is megviselte. A kritikai írásmódok
viszályába e Nádas-monográfia kevesebb ellentámadással,
több önvédelemmel bocsátkozik bele - utóbbiból
fakad a sokszor erõsködõ, bizonygató hangvétel.
Végeredményben azonban hasztalan volna formalizálni
az elhatárolódások ellenére is ingatag küzdõtéren
elfoglalt "helyét", ha ugyan nem annak a szöveghelynek az atópiájára
137
emlékeztet mimikus módon, amelyrõl beszéltünk.
Balassa, az ókonzervativizmus és a posztmodern dekonstruktivizmus
szélsõséges vádjai közepette legtartósabban
s egyfajta eleven ortodoxiával mégis a gadameri hermeneutikához
kötõdve, közvetve fölhívja a figyelmet arra
- és viseli -, hogy mennyire elkerülhetetlen a saját
beszély kitettsége és állhatatlansága.
Személyre szabott esélyét, hogy egyre érettebben
legyen idõszerûtlen,
138
a manír,
az építõ anakronizmus túlérésének
veszélye kíséri.
"Most minden értelmezés elõítéletbõl
indul ki, és elõítélet nélkül nem
lehetséges értelmezés; ám ez annyi, mint egy
intézményi elõítéletet használni
az érdekfeszítõbb személyes elõítéleteken
alapuló szövegmagyarázat lefegyverzésére."
139
Nem akörül kéne örökké forogni, hogy
melyikünk beszélyében csendül meg a Lét
harangja, hanem hogy a Balassa mérvû "erõs olvasat"
140
révén, melynek legvonzóbb ígérete
talán az, hogy - a mesterérõl, Török Endrérõl
vallott s egyszersmind a nyelvezetet lényegesen átállító
újszövetségi megjegyzésre utaló gondolatát
idézve - "erõvel szól, de szavaiban erõszak
nélkül cselekszik",
141
miként válhatna
ki-ki erõsebb olvasóvá.
Idézett irodalom
Angyalosi Gergely: Roland Barthes, a semleges
próféta, Osiris, Bp. 1996
Angyalosi Gergely:
A költõ
hét bordája
, Latin Betûk, Debrecen 1996
Bacsó Béla:
Szó
és szenvedély: Nádas Péter
Emlékiratok
könyve
címû regényének értelmezéséhez
,
in:
Határpontok: Hermeneutikai esszék
, T-Twins-Lukács
Archívum, Bp. 1994, 150-161. o.
Balassa Péter:
A regény
átváltozása és az Érzelmek iskolája:
Tanulmány
, in:
A színeváltozás: Esszék
,
Szépirodalmi, Bp. 1982, 7-207. o.
Balassa Péter:
Hangfekvések:
Nádas Péter mûvészetérõl
(1980),
in:
Észjárások és formák: Elemzések
és kritikák újabb prózánkról
1978-1984
, Tankönyvkiadó, Bp. 1990 (2. kiad.), 229-239.
o.
Balassa Péter (szerk.):
Diptychon:
Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter
mûveirõl 1986-88
, Magvetõ, Bp. 1988
Balassa Péter:
Mennyi, ami tudható?
(1990 december), in: Alexa Károly-Szörényi László
(szerk.):
"Tagjai vagyunk egymásnak": A Tarzuszi szavaival köszöntik
a hetvenéves Mészöly Miklóst barátai
(1991), Szépirodalmi-Európa Alapítvány, Bp.
[1992], 185-187. o.
Balassa Péter:
Eredeti másodlagosság
(a kör kérdése)
, Határ 1992/6, 91-93. o.
Balassa Péter:
Halálnapló
,
Jelenkor, Pécs 1993
Balassa Péter:
A fal és
az üveg: Egy `68 utáni regény és egy `89 utáni
útirajz: Nádas Péter
Emlékiratok könyve
és
Márton László
Átkelés az üvegen
címû mûvérõl
, Holmi 1993/2, 262-266.
o.
Balassa Péter:
Kísérlet
olvasólevélre
, Holmi 1993/8, 1184-1189. o.
Balassa Péter:
Isten embere -
hívás és kihívás drámájában:
Török Endre: Szemfényvesztések kora
, Pannonhalmi
Szemle 1993/I/4, 107-110. o.
Balassa Péter:
Eszéktõl
északra: Az újabb prózáról - tíz
év múltán (Elõadás Pécsett)
(1993
október-1994 január), Jelenkor 1994/3, 193-202. o.
Balassa Péter:
Szabadság,
kommunikáció, katolicitás
, Pannonhalmi Szemle
1994/II/2, 60-69. o.
Balassa Péter:
Egy látó
emlékei: Ingmar Bergman két könyvérõl
,
Pannonhalmi Szemle 1994/II/4, 118-120. o.
Balassa Péter:
Majdnem és
talán
, T-Twins-Lukács Archívum, Bp. 1995
Balassa Péter:
Válasz
a kérdésre: miért ír ön?
Nappali ház
1995/2, 9-10. o.
Balassa Péter:
A hang és
a látvány: Miért olvassák a németek
a magyarokat?
, Jelenkor 1995/7-8, 664-668. o.
Balassa Péter:
Kettõs
(Nádas és Esterházy)
, Magyar Lettre Internationale
1995 õsz, 68-70. o. [elhangzott az 1995. június 2-i könyvheti
Lettre-esten a Városházán]
Balassa Péter:
Közös
igazság-várakozás
(Bán Magda beszélgetése,
1996. nov. 22, Magyar Rádió), Jelenkor 1997/3, 267-274. o.
Baranyai György-Pécsi Gabriella:
Nádas
Péter bibliográfia 1961-1994
, Jelenkor-Deák Ferenc
Megyei Könyvtár, Pécs-Zalaegerszeg 1994
Beck András:
A szó nehézkedése:
Nádas Péter: Játéktér
, Jelenkor
1989/9, 871-875. o.
Beck András:
Szolidaritás,
de kivel?
Jelenkor 1994/1, 76-79. o.
Berry, Philippa-Andrew Wernick (ed.):
Shadow
of Spirit: Postmodernism and Religion
, Routledge, London-N.Y. 1992
Deleuze, Gilles:
Critique et clinique
,
Minuit, Paris 1993
Dérczy Péter:
Vonzás
és választás
1.:
Balassa Péter: A látvány
és a szavak
, Jelenkor 1989/5, 502-505. o.
Derrida, Jacques:
Esszé a névrõl:
Szenvedések. Kivéve a név. Khóra
, ford.
Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán,
Jelenkor, Pécs 1993
Derrida, Jacques:
Marx kísértetei:
Az adósállam, a gyász munkája és az
új Internacionálé
, ford. Boros János-Csordás
Gábor-Orbán Jolán, Jelenkor, Pécs 1995
Eliade, Mircea:
Képek és
jelképek
, ford. Kamocsay Ildikó, Európa, Bp. 1997
Erdõdy Edit:
Színház
a regényben: Nádas Péter: Emlékiratok könyve
,
Újhold-Évkönyv 1988/1, 397-408. o.
Esterházy Péter:
A ritmus:
dicshimnusz
, Magyar Lettre Internationale 1995 nyár, 1-2. o.
(= Népszabadság 1995. márc. 25., 26-27. o.)
Frye, Northrop:
Words with Power: Being
a Second Study of "The Bible and Literature"
, Harcourt Brace Jovanovich
Publishers, San Diego-New York-London 1990 (magyarul:
Az Ige hatalma:Második
tanulmány a Biblia és az irodalom kapcsolatáról
,
ford. Pásztor Péter, Európa, Bp. 1997)
Gács Anna:
A herétikus
lipinka, avagy A vágy jólesõ teljesületlensége
(Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt)
,
Határ 1995/4, 164-172. o.
Gács Anna:
Vagy-vagyok vonzásában:
Nádas Péter: Esszék
, Nappali ház 1996/3,
86-92. o.
Gadamer, Hans-Georg:
Igazság
és módszer: Egy filozófiai hermeneutika vázlata
,
ford. Bonyhai Gábor, Gondolat, Bp. 1984
Gadamer, Hans-Georg:
A szép aktualitása
,
T-Twins, Bp. 1994
B. Gáspár Judit:
"...
Paradoxon vagy önmagad szemében...": Nádas Péter
családregényének lélektani elemzése
(1983),
in:
Harmadmagam
, Jelenkor, Pécs 1993, 57-83. o.
Gombrowicz, Witold:
Transz-Atlantik.
Pornográfia
, ford. Kerényi Grácia, Fejér
Irén, Magvetõ, Bp. 1987
Görög gondolkodók
2:
Empedokléstõl Démokritosig
, Kossuth 1992
Hart, Jonathan:
Northrop Frye and the
End/s of Ideology
, Comparative Literature 47. 1995/2, 160-174. o.
Hévizi Ottó-Pongrácz
Tibor:
Ami közös, és ami nem az: Interjú Balassa
Péterrel
, Nappali ház 1989/2 (július), 29-33.
o.
Károlyi Csaba:
Egymás
tükörképei avagy az önvizsgálat regénye:
Az
Emlékiratok könyve
újraolvasása
,
Jelenkor 1995/7-8, 648-663. o.
Kerényi Károly-Thomas Mann:
Beszélgetések
levélben
, ford. Doromby K.-Petrolay M.-Soltész G.-Szondi
B., Gondolat, Bp. 1989
Kermode, Frank:
The Genesis of Secrecy:
On the Interpretation of Narrative
, Harvard U. P., Cambridge-Massachusetts-London,
1979
Kulcsár Szabó Ernõ:
Az
új kritika dilemmái: Diptychon -
Elemzések
Esterházy Péter és Nádas Péter mûveirõl
1986-88
, Kortárs 1989/8, 157-165. o.
Kulcsár-Szabó Zoltán:
Az
emlékezõ regény: Nádas Péter: Emlékiratok
könyve
, Alföld 1994/7, 54-70. o.
Lyotard, Jean-Francois:
Érdek-es?
,
ford. Filó Réka, Pompeji 1996/2, 74-84. o.
Margócsy István:
Balassa
Péter: Szabadban
, 2000, 1993/10, 57-61. o.
Márai Sándor:
Füves
könyv
(Révai, Bp. 1943), Akadémiai-Helikon, Bp.
1991
Márton László:
Ki
volt Dreff stalkere? Balassa Péter: Halálnapló
,
Jelenkor 1994/7-8, 705-712. o.
Mártonffy Marcell:
A vád
szava és az egység lelke: Az evangéliumi kommunikáció
kérdéséhez
, Teológia 1994/4, 194-200. o.
Mártonffy Marcell:
A kettõs:
állandó (Northrop Frye: The Double Vision)
, Pannonhalmi
Szemle 1994/II/4, 116-118. o.
Mekis D. János:
Az esszé
mint mûfaj és típus
, Jelenkor 1997/2, 178-181.
o.
Mészöly Miklós:
Volt
egyszer egy Közép-Európa: Változatok a szép
reménytelenségre
, Magvetõ, Bp. 1989
P. Müller Péter:
Túl
szón és maszkon: Balassa Péter: A másik színház
,
Jelenkor 1989/12, 1209-1212. o.
P. Müller Péter:
A drámai
nyilvánosság alakulása Örkény Istvántól
Nádas Péterig
(2.), Jelenkor 1994/1, 687-704. o.
Nádas Péter:
Leírás
,
Szépirodalmi, Bp. 1979
Nádas Péter:
Évkönyv:
ezerkilencszáznyolcvanhét à ezerkilencszáznyolcvannyolc
,
Szépirodalmi, Bp. 1989
Nádas Péter-Richard Swartz:
Párbeszéd:
Négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben
, Jelenkor, Pécs
1992
Nádas Péter:
Talált
cetli és más elegyes írások
, Jelenkor,
Pécs 1992
Nádas Péter:
Emlékiratok
könyve
I-III., Jelenkor, Pécs 1994
Nádas Péter:
Drámák
,
Jelenkor, Pécs 1996
Németh Marcell:
Irodalom, elmélet,
poszt: A strukturalizmus után, szerk. Szili József)
,
Határ 1994/1, 135-141. o.
Németh Marcell:
Biblia és
irodalmiság: Hermeneutikai füzetek
, Pannonhalmi Szemle
1996/IV/4, 123-132. o.
Pontalis, Jean-Bertrand:
La force dattraction
,
Seuil, Paris 1990
Radnóti Sándor:
A fogadtatás
,
Holmi 1992/5, 742-745. o.
Sallis, John:
A platóni chora
,
ford. Betegh Gábor, Athenaeum II. 1994/2, 25-40. o.
Spinoza:
Teológiai-politikai
tanulmány
, ford. Szemere Samu, Akadémiai, Bp. 1978 (2.
kiad.)
Szirák Péter:
Az ész
reménye a sors ellenében: Nádas Péter prózájáról
,
Jelenkor 1995/2, 125-137. o.
Szirák Péter:
Esszé
a védelem ügyében: Az ezredvégi magyar esszé
némely kérdése hatástörténeti távlatból
,
Jelenkor 1997/2, 189-193. o.
Az evangélium Tamásszerint
,
ford. Hubai Péter, in: Jézus rejtett szavai, ford. Hubai
Péter-Prõhle Károly-Rugási Gyula, Holnap, Bp.
1990, 57-83. o.
Tengelyi László:
A bûn
mint sorsesemény
, Atlantisz, Bp. 1993
Ungváry Rudolf:
Erõsödõ
szabadság: A szétválás kényszere és
a gyász hiánya
, Nappali ház 1994/1, 3-13. o.
Volpi, Franco:
Hermetika a hermeneutika
ellen? Heinrich Rombach kísérletérõl, hogy
továbbgondolja Heideggert,
ford. Mezei György, Atheneum
I. 1992/2, 223-242 o.
1 "Azt hisszük, megszabadultunk
minden érdektõl, hogy belemerültünk a tiszta kutatásba,
de ezt a hitet csak a rendszer iránti érdek-lõdés
ébreszti fel." (Lyotard,
Érdek-es?
, 81. o.)
2 "eredendõen
bába
típusú kritikus voltam vagy lehetnék" (Balassa,
Eszéktõl
északra
, 200. o.)
3 "a '87 utáni magyar
irodalomban, fõként a prózában valami egészen
mélyre ható baj támadt." (Balassa,
Eszéktõl
északra
, 201. o.)
4 Balassa,
Eszéktõl
északra
, 194-195., 201. o. - ld. másutt is (1997-ben):
"megírok valamilyen korszakösszegzõ könyvet." (Balassa,
Közös
igazság-várakozás, 271. o.)
5 Balassa,
Eszéktõl
északra
, 198., 195. o.
6 Hévizi-Pongrácz,
Ami
közös, és ami nem az
, 32. o. - Márton László
szerint a
Halálnapló
"szervesen illeszkedik az esszéírás
(a prózáénál talán kevésbé
látványos, de nem kevésbé jelentõs)
megújulásának folyamatába, amelynek legfõbb
tétje - sejtéseim szerint - egy olyan gondolkodói
köznyelv, amelyben nemcsak a logika, hanem a fantázia is explikatív
formát ölthet, s valamivel könnyebb lesz az átjárás
az egyes és a többes szám elsõ személy
között." (
Ki volt Dreff stalkere?,
709. o.) Mártonnak
az az észrevétele is kiemelendõ, hogy a szépirodalom
és az esszé között a napló kétes
statusú mûfaja képez mimetikus tengelyt vagy poétikai
közeget (nem pedig az esszé a szépirodalom és
a tudomány között): "A naplóolvasó figyelmét
mindenekelõtt fikció és mimézis birkózása
ragadja meg, miközben a fiktív napló, a napló
imitálása önmagában véve is mimetikus
jellegû." (uo. 706. o.)
7 Balassa,
Eszéktõl
északra
, 202. o.
8 Balassa,
Eszéktõl
északra
, 201. o.
9 Tovább követése
helyett csak a gondolat felelevenítésére utalnék
a
Nádas Péter
-monográfia Elõszavának
végén (15. o.). - Itt jegyzem meg, hogy a görög
szavak és nevek átírásakor nem a monográfia
által követett hivatalos, felemásan fonetikus gyakorlattal
élek, hanem azzal a pontosabb jelöléssel, amelyet számos
ókortudós - pl. Ritoók Zsigmond, Németh György
- is használ. Idézeteken belül azonban mindig megtartottam
az ott alkalmazott írásmódot; türelmet kérek
az ebbõl adódó helyesírási kettõsségért.
10 Márton,
Ki
volt Dreff stalkere?,
712. o.
11 Gadamer,
Igazság
és módszer
, 125. o., vö. Balassa,
Paideia, Humanitas,
Bildung Gadamernél
, in:
Majdnem és talán
,
49-50. o. - A tematikus kritika kimondottan ezt az alapelvet gyümölcsözteti
(ld. Angyalosi,
Roland Barthes
, 38-39. o.).
12 "(egy mûelemzésben
soha nem csak
egy
mû értelmezésérõl
van szó)" (Balassa,
Eszéktõl északra
,
202. o.).
13 Márton,
Ki
volt Dreff stalkere?,
707. o.
14 ld. Volpi,
Hermetika
a hermeneutika ellen? Heinrich Rombach kísérletérõl,
hogy továbbgondolja Heideggert
c. áttekintését.
15 vö. Angyalosi,
Az
apokalipszis víziója és a posztmodern magyar próza
(1994), in:
A költõ hét bordája
, 86-96.
o. (Nádasról: 94., 95. o.)
16 Angyalosi,
A derûs
kiúttalanság tüköre: Vajda Mihály: A posztmodern
Heidegger
, in:
A költõ hét bordája
,
395. o.
17 Mélyreható
bírálatát ld. Gács,
Vagy-vagyok vonzásában
c. kritikájában.
18 Nem vagyok biztos abban,
hogy egy strukturalista álláspontnak szükségképp
a vakfoltjára kell, hogy essen ez a fajta mimetikus tartomány,
mindazonáltal a strukturalizmus nevében impresszionizmussal
vádolni Balassát, mint Horváth Iván tette egy
széljegyzetében (ad: Margócsy,
Balassa Péter:
Szabadban
, 61. o.), a legfigyelmetlenebb
impresszió
a
szövegrõl, és még amaz
expresszív,
indulati járulékokkal sem indokolható, amelyeket egyébként
szerintem is sokszor túladagol Balassa, paradox módon gyengítve
írásmódját.
19 Dérczy,
Vonzás
és választás
1.:
Balassa Péter: A látvány
és a szavak,
502-503. o.
20 vö. "A könyv
és az olvasó viszonya kézzelfoghatóbb, személyreszabottabb
és szabadabb, mint az, amely a szöveg és a befogadó
között létesül." (Beck,
Szolidaritás, de
kivel?,
77. o.)
21 "Rendkívüli
átalakulás ez. Egy évszázadok alatt létrejött,
és egy magasan fejlett vallás és kultúra alapját
képezõ teljes irodalomról kimondatik, hogy csak annyiban
értékes, amennyiben beleillik a késõbbi értelmezõk
elõmegértésébe." (Kermode,
The Genesis of
Secrecy
, 18. o.)
22 "A szöveg nyelvileg
nyitott, kihagyásos, sûrítésekkel teli jelképes
természete az olvasóban saját meséinek emlékét
ébresztheti fel, amnéziánk ellen hat, különös
irodalmi terápiaként." (B. Gáspár,
"...
Paradoxon vagy önmagad szemében..."
, 70. o.)
23 P. Müller,
A
drámai nyilvánosság alakulása Örkény
Istvántól Nádas Péterig
(2.), 700-704.
o.
24 "szövegvázat
igyekeztem létrehozni" (Nádas,
Egy próbanapló
utolsó lapjai
, in:
Drámák
, 275. o.) - P.
Müller is hasonló véleményre jut, anélkül,
hogy leértékelné az írott szöveget: "Ezek
a mûvek színházi elõadásként,
és nem pusztán irodalomként vannak elgondolva, ez
azonban irodalmi kidolgozottságuk mértékét
egyáltalán nem csökkenti. [...] Nádas nem drámákat,
hanem
elõadásokat ír
, [...] a három
színpadi szöveg irodalmi megítélése nem
elvégezhetõ." (
A drámai nyilvánosság
alakulása Örkény Istvántól Nádas
Péterig
(2.), 704. o.)
25 A
leírás
ról
ld. még: 223-224. o. 1. jegyz., ill.: "a
leírás
központi jelentõségû Nádas szótárában"
(253. o.).
26 Mészöly,
Anno
(Albumkép a régi idõkbõl)
, in:
Volt
egyszer egy Közép-Európa
, 12. o.
27 A
Bibliográfia
szerint elsõ írása róla:
A bárány
jegyében: Nádas Péter regényérõl
,
Jelenkor 1978/11, 1073-1078. o.
28 Egy téves adattal:
Németh Marcell
A cetlik összetûzése
c.
írása nem jelent meg sem a Pannonhalmi Szemlében,
sem másutt (514. o.). - A kisebb filológiai hibák
közt említhetõ továbbá, hogy az 505. oldal
egy sor olyan Nádas-írásra utal megjelenési
helyük nélkül, amelyek már nem kerülhettek
bele Baranyai és Pécsi 1994-ig tartó bibliográfiájába.
A "szerelem mozgásai" latinul nem "motiones amor
es
", hanem
"amor
is
" (296., 454. o.).
29 Thomka,
Homíliák
a Emlékiratok könyvéhez
, in: Balassa (szerk.),
Diptychon
,
244. o.; kiemelés tõlem - Cz. Á.
30 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 30. o.
31 "a fenébe már
az antik történetekkel! [...] teljesen mindegy nekem, mit ábrázol
e kép, nem is történetük érdekel, [...]
nem tudhatom saját életem kétségtelenül
balga kérdéseit holmi antik faliképek mögé
rejtve megnemesíteni, [...] s akkor mégis Pán, biztosan,
semmi kétség, csakhogy e bizonyosság már egyáltalán
nem érdekel." (Nádas,
Emlékiratok könyve,
2. köt. 20., 22-23. o.)
32 ti. a magra, "mely
most [Helene] testének magjával megosztja magát."
(Nádas,
Emlékiratok könyve
, 2. köt. 31.
o.)
33 Szirák,
Az
ész reménye a sors ellenében
, 132. o. (idézi
Balassa, 314. o.)
34 Szirák,
Az
ész reménye a sors ellenében
, 132. o. (idézi
Balassa, 314. o.)
35 Így az elsõ
szakaszból szembetûnõen elszigetelt maradt Dobos István
kitûnõ olvasata, aki mindenkinél következetesebben
összpontosított az "emlékiratok" belsõ szervezõdésére,
íródásuk motivációira és kölcsönviszonyára.
Jellemzõ, hogy Kulcsár Szabó Ernõ annak idején
a
Diptychon
azon dolgozatai közé sorolta egyszerûen,
amelyeknek "a tárggyal való sikeres szembesülés
haladja meg jelenleg az erejüket" (
Az új kritika dilemmái
,
159. o.).
36 Nádas,
Cseppben
a tenger
, in: Baranyai-Pécsi (szerk.),
Nádas Péter
bibliográfia
, 465. o.
37 Aristotelés
logikáját bírálta úgy is, mint a Szó-Fogalom-Dolog
lefokozódási folyamat kezdeményezõjét
(Balassa,
Eredeti másodlagosság
, 91-92. o.).
38 "Visszataszító"-nak
minõsítette azt a fajta cselekményt, "ha valaki tudatosan
akar cselekedni, de mégsem cselekszik" (
Poétika
XIV.
54a, ford. Sarkady János).
39 Eliade,
Képek
és jelképek
, 43. o.
40 Tovább finomítja
Balassa utalását az a körülmény, hogy Kulcsár-Szabó
láthatólag nem felváltani, hanem megerõsíteni
törekszik az idõsebb Kulcsár Szabó értelmezését,
az övét pedig Szirák szándékozik tovább
támogatni.
41 ld. még: "Amit
emléknek mondanak, valójában legtöbbször
felejtés." (Balassa,
Halálnapló
, 278. o.)
42 Balassa,
Kettõs
,
69. o.
43 Balassa,
A hang
és a látvány
, 667. o., kiemelés tõlem
- Cz. Á.
44 Németh,
Irodalom,
elmélet, poszt
, 140. o.
45 "ha tetszik, fantazmákba
kell elmerülni" (Balassa,
Halálnapló
, 73. o.).
46 Nádas: "Nekem
valószínûleg az egészet jelenti [ti. a natura].
Azt az egészet, amelyben végsõ soron soha nem fogom
kiismerhetni magam, mert a része vagyok. Inkább csak bizonyos
általam is látható részeinek az összefüggését
szemlélhetem, a kapcsolódásukat ehhez a feltételezett
egészhez, de az egészét soha." (Nádas-Swartz,
Párbeszéd
,
96. o.) - vö. Balassa,
Halálnapló,
186-187. o.
47 Balassa,
Álom
és forradalom
, in:
Halálnapló
, 137. o.
Az idézetben szereplõ
és
az elsõ megjelenéskor
még nem volt dõlt betûvel szedve (Liget 1992/4, 31.
o.).
48 "a vizuális
uralta gyerekkori emlék nem más, mint fedõemlék
- a felidézett színtér/jelenet [scŠne] ernyõként
szolgál" (Pontalis,
La force d'attraction,
34. o.). - Nádas
úgyszólván perdöntõ éllel írja:
"a jól belénk íródott múltnak nincsen
is szüksége arra, hogy képekbe rajzolja
vissza
magát. A képekbe
átírt
történés
az irodalom találmánya, s valljuk be, alig valamiben követi
az elme mûködésének valódi természetét."
(
Évkönyv
, 234. o.; kiemelés tõlem - Cz.
Á.)
49
A végérvényes
perspektíva
, in: Baranyai-Pécsi,
Nádas Péter
bibliográfia
, 475. o.
50
A végérvényes
perspektíva
, in: Baranyai-Pécsi,
Nádas Péter
bibliográfia
, 477. o.
51 "Van-e igaz mû,
mely ne állna a végveszély határán,
a
vesztõhely
elõtt, vagy ne lenne máris ott?"
(Balassa,
Halálnapló
, 212. o., kiemelés tõlem
- Cz. Á.) Innen látható be esetleg a muzikális
képrombolás
improvizatív
dimenziója,
amely valami
elõreláthatatlan
fejlemény reményét
hordozta: "Az improvizációnak megvan a saját, szükségképpen
laza és kötetlen idõvilága, mivel az improvizáció
csak bizonytalanul körülhatárolt idõben (
vesztõhelyen
,
karámban stb.) lehetséges" (uo. 233. o., kiemelés
tõlem - Cz. Á.).
52 Balassa,
Egy látó
emlékei
, 120. o.
53 Balassa,
A hang
és a látvány
, 668. o.
54 Balassa,
Testvériség
a különbözésben: Bartók
Cantata profaná
ja
és a magyar értelmiség
, in:
Majdnem és
talán
, 264. o.
55 Kulcsár-Szabó,
Az
emlékezõ regény
, 64. o. (Balassánál
idézve: 309. o.)
56 Balassa,
Válasz
a kérdésre: miért ír ön?,
9. o.
57 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 3. köt. 173. o.
58 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 3. köt. 301-2., 310., 331. o.
59 "Ugyanakkor barátom
halála óta elég erõsen mûködni kezdett
bennem a kíváncsiság, hogy hozzá hasonlóan
illetékességet nyerjek önmagam fölött, de
ebbe a törekvésembe ne kelljen belepusztulnom, mint neki, és
még hamis se legyek. [...] Életet veszteni úgy, hogy
az élet ne vesszen el. Ennek a feladványnak a trükkjén
gondolkodom. Barátom több mint három éve halott."
(Nádas,
Emlékiratok könyve
, 3. köt. 186.,
201. o.)
60 Nádas,
Cseppben
a tenger
, in: Baranyai-Pécsi (szerk.),
Nádas Péter
bibliográfia
, 468. o. (Balassánál idézve:
103. o.)
61 Nádas,
Az
égi és földi szerelemrõl
, 18. o. (Balassánál
idézve: 449. o.)
62 vö. "a semleges
nemmel kacérkodtam, szerettem volna semlegesíteni magamban
mindenféle férfiúi késztetést" (
Helyszínelés
,
in:
Talált cetli
, 144. o.), ill. "a nemtelenség boldogságára"
irányuló vággyal (
Emlékiratok könyve
,
2. köt. 34. o.). Ezt a vonalat folytatja a "Nem a neme szerint beszélek
az alkatáról, hanem az alkata szerint beszélek a nemérõl"
kijelentés, következésképp "az egy és
megbonthatatlan egész" nem a hímnõsített, hanem
az "alkatra" hivatkozva semlegesített egyedi lény szemléletét
jelzi (
Az égi és a földi szerelemrõl
,
149-150. o.; Balassánál idézve: 453. o.).
63 "Jézus neve
az egyetemest jelöli meg.", így Nádas az idézet
kapcsán (
Levél Lengyel Péternek, ezerkilencszázhetvennyolcból
,
in:
Talált cetli
, 191. o.).
64 Nádas: "Mert
ha nincsen megfelelõ distancia az én és a többiek
között, akkor ez azt jelenti, hogy nem vagyok szabad." (
Párbeszéd
,
120. o., Balassánál idézve: 469. o.) - Balassa: "Egyek
leszünk, s mintha ez több lenne, hajszállal, mint az,
hogy szabad vagyok." "megszabadulnánk [...] teljességrõl
szóló
esszénk
tõl?" (
Halálnapló,
39.,
211. o.) Tisztázatlan a viszony az egyik korábbi
Emlékiratok
-elemzés
végkövetkeztetésében, valamint
Az égi
és a földi szerelemrõl
bemutatásában
is (268., 454. o.). Az ellentmondásra egyetlen, ám történelmi
pillanathoz kötött mozzanatot találtam, a valódi
felszabadulás tapasztalatát (vö. 323. o., 4. jegyz.),
az
Álom és forradalom
oneirikus közössége
valószínûleg ezért volt oly fontos Balassa számára;
egyébként az
Évkönyv
"minden egy" szöveghelye
(189. o.) is az álom jegyében fogalmazódik meg (Balassánál
idézve: 381. o.). Ld. még: Nádas,
A végérvényes
perspektíva
, in: Baranyai-Pécsi (szerk.),
Nádas
Péter bibliográfia
, 472. o.
65 vö. Deleuze,
Critique
et clinique
, 111., 114. o.
66 Ez a nivelláló
szólam mindmáig jelen van a fogadtatásban. "A Névtelen
sorsa nem más, mint történetének az
egész
hez
való tragikus kapcsolódása." (Károlyi,
Egymás
tükörképei avagy az önvizsgálat regénye
,
660. o.)
67
Az evangélium
Tamás
szerint
, 65-66. o. - Egyébként az egyesítés
mûvelete az egész mondat menetében köztesként
szerepel a hasonlóvá tétel és a kicserélés
között.
68 Címszereplõjében
a közvetítõ, a tolmács stb.
kém
mé,
ügynök
ké,
sebesség
gé maszkírozódik: Richárd:
"Engem a tüzes gyorsaság röpítsen, / E királyi
futás, e Merkur-isten!" (IV. 3.); Margit: "Még él
Richárd, a pokol fekete kémje, / Csak ügynök õ,
ki lelkeket vesz és / Oda leküldi." (IV. 4.), stb. (269., 270.
o.)
69 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 33. o.
70 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 33. o.
71 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 34. o.
72 Filozófiailag
Balassa Heideggert követi, nem utolsósorban Tengelyi László
A
bûn mint sorsesemény
ének hatására.
Az "
érzelmek
mechanikáját, melyre e regényben
olyannyira kíváncsiak vagyunk" (Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 1. köt. 281. o.), pontosan ebben az irányban
értelmezi prózájának egy korábbi szakasza:
"Aki járatos a bûnben, a romlottságban, a hazugságban,
az szeretetreméltóbb, mert jobban eligazodik az
érzelmek
zûrzavarában, mint az, aki erényt, tisztaságot
és igazságot hirdet, és nincs fogalma a zûrzavarról,
amelyet
puszta létével felidézett." (Homokpad
,
in:
Leírás
, 19. o.; kiem. mindkét ízben
tõlem) Egy késõbbi hely ugyanakkor "minden bizonnyal
téves eszmé"-nek minõsíti azt, hogy "a rossz
és a jó nincsenek meg egymás nélkül" (
Évkönyv
,
331. o.).
73 ld.
Áttörés
és összeomlás
, in:
Majdnem és talán
,
244. o. 24. lábj.
74 "talán nem szerencsétlen
eljárás bizonyos zenékrõl való beszámolók,
szövegrészek révén felbolygatni, ¯dekonstruálni
a verbális nyelvet, rendjét és szabadságát
tovább fokozni." (Hévizi-Pongrácz,
Ami közös,
és ami nem az
, 33. o.)
75 Nádas,
A
végérvényes perspektíva
, in: Baranyai-Pécsi
(szerk.),
Nádas Péter bibliográfia
, 474. o.
76 Gadamer,
Igazság
és módszer
, 99. o. A tárgyi tévedéstõl
eltekintve (a régizenés elõadás ugyanis nem
hivatkozik "az egyedül helyes bemutatás eszméjére";
uo.), még a
circulus vitiosus
rehabilitásának
hermeneutikája sem menti, hogy ez az érvelés képtelen
elszámolni tulajdon premisszáival, az önkény
és szabadság, külsõség és peremjelenség
kicövekelésétõl kezdve egészen a platóni
idealizmus - mellesleg Gadamer "totális közvetítés"-elgondolása
ellen forduló - fegyveréig. "SÓKRATÉS: Gondolom,
azt állítjuk majd, hogy a költõ is a maga szavaival
és kifejezéseivel csupán felületesen ecseteli
az egyes mesterségek színeit anélkül, hogy értene
hozzájuk, csak utánoz; úgyhogy a magukfajta népeknek,
akik csak szavakból ítélnek, nagyon tetszik a költõ,
akár még ha a cipészetrõl beszél is
- látszatra nagyon szépen, szép metrumban, ritmusban
és összhangban [...]. E külsõségek ugyanis
természetüknél fogva ilyen varázserõvel
hatnak. Ha e költõk mûveit zenei színektõl
megfosztva põrére vetkõztetjük úgy, hogy
csak a lényeg, a puszta mondanivaló marad, te már
tudod, milyennek festenek. Hiszen már láttad." (Platón,
Állam
X. 601a-b) Gadamer mondatait éppily hatásosan hömpölygeti
zavartalanul fölényes platonikus dialektikája (ezzel
szemben vö. Gadamer,
A szép aktualitása
, 37.
o.).
77 Erdõdy,
Színház
a regényben
, 397. o. (a mondatban rossz helyre tett gondolatjelet
helyre tettem - Cz. Á.)
78 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 3. köt. 172. o.
79 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 35. o.; kiemelés tõlem.
80 "A kötetben [ti.
a
Játéktér
ben] fel-felbukkanó erdõ
képére utalva mondhatnánk talán úgy
is: a tét Nádas számára átverekedni
magát az erdõn, kijutni a (teória) tisztására;
hogy ismét megindulhasson az írás sûrûjébe."
(Beck,
A szó nehézkedése,
871. o.) Ezen a csapáson
halad beljebb Gács Anna kiélezett bírálata:
"Ha most már az alkat meghatározásainak erdejébõl
végre egy tisztásra szeretnék jutni, két út
kínálkozik [...], itt sem tisztás vár, hanem
egy hasadék, melyet az esszék merev geometriája elfed
a szem elõl." (
Vagy-vagyok vonzásában,
92.
o.)
81 Nézzük
sorban: "a bõr olajosan csúszóssá válik,
nyálkássá, mint a csiga teste" (Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 35. o.); "valaki" , "bárki" (36.,
38. o.), "karjára hajtja a fejét" (38. o.); "miként
az emberi arcokat, utad jelzéseinek nézed e növényeket"
(36. o.); "szét van tárva két karod, akárha
magad is fa lennél" (37. o.); "állt" (36. o.); "hasán
hever" (38. o.); "eltûnik, zöldben a kék. [...] lény
suhanását látod kéknek a zöldben" (37.
o.).
82 Nádas,
Évkönyv
,
231., 325. o.
83 Ezek:
Leverkühn
és Orpheusz
(1991);
Áttörés és
összeomlás: Doktor Faustus - Kerényi Károly -
Cantata profana
;
Testvériség a különbözésben:
Bartók Cantata profanája és a magyar értelmiség
(1990), in:
Majdnem és talán
, 209-220.; 221-249.;
250-277. o.
84 Balassa,
Paideia,
Humanitas, Bildung Gadamernél
, in:
Majdnem és talán
,
52., 55., 57. o.
85 Gadamer,
Igazság
és módszer
, Elsõ rész, II. 1. b)
A képzõdménnyé
való átváltozás és a totális
közvetítés
, 93-99. o. (ld. Balassa utalását:
399. o.)
86 Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 2. köt. 36., 39. o.
87 Thomka,
Homíliák
az Emlékiratok könyvéhez
, in: Balassa (szerk.),
Diptychon
,
262. o.
88 Frye,
Words with
Power
, 307. o. - "(vö: látomást szimatolni)" (Balassa,
Halálnapló
,
217. o.); "a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek
mûködési készsége, például
a szaglás. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen
van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében,
hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána
a kezed." (Márai,
Füves könyv,
168.
A köznapiról
és a látomásról
, 118. o.) - Nádas
szerint "a politika [...] nem sokkal több, mint az állatok
szaglászó orra. Körül kell egymást szaglászniok,
tudni kell, hogy a másiktól mi várható, és
mi nem várható. A csordákban élõ ember
ezt a természetes adottságot és szükségletet
valamelyest kitágította. Önálló nyelv
és eszközrendszer lett belõle" (Nádas-Swartz,
Párbeszéd
,
161. o.).
89 Nádas-Swartz,
Párbeszéd
,
101. o.
90 Balassa,
Testvériség
a különbözésben
, in:
Majdnem és talán
,
269. o.
91 Balassa,
Testvériség
a különbözésben
, in:
Majdnem és talán
,
271. o. - ld. még
Áttörés és összeomlás
,
uo., 244. o.;
Halálnapló,
17. o.
92 Balassa,
Testvériség
a különbözésben
, in:
Majdnem és talán
,
265. o. Pár sorral följebb Balassa megjegyzi, hogy Bartók
feldolgozta "szarvaskolindánk az archaikus román szöveges
folklórban is egészen ritka példány, zárványszerû.
Elszigeteltség jellemzi földrajzilag és a kolindarepertoár
egészéhez mérve is. Felhívom a figyelmet arra,
hogy a történet, tehát az elbeszélés maga
is az elszigetelõdésrõl, illetve egy elszigetelõdés
választásáról szól, tehát földrajzi
elõfordulási helyzete megegyezik a történet alapmozdulatával."
93 ld. Platón
Timaios
ában,
ill. Derrida,
Khóra
, in:
Esszé a névrõl
,
107-157. o.; Sallis,
A platóni chora.
94 Krisztián írja
névtelen barátjáról: "S ha valakinek nincsen
helye, akkor arról nem lehet beszélni." (Nádas,
Emlékiratok
könyve
, 3. köt. 279. o.) - vö. "Lehet-e arról
beszélni, aminek a lelõhelye ismeretlen" (Balassa,
Halálnapló
,
162. o.).
95 Balassa,
Testvériség
a különbözésben
, in:
Majdnem és talán
,
253. o. (A
Timaios
a kozmikus világrend keletkezésének
témakörén belül beszél a
khórá
ról.)
96 pl. "Ez az objektív
líra a felszívódásban, a visszatérésben,
a természetté átváltozásban keresi az
örökkévalóság, a megmaradás cselét-esélyét.
[...] A történet mint sorsbemutatás mélyén
lakozó átváltozás vonzása és
hívása ki nem mondható, válaszokban, kérdésekben
nem formalizálható tudássá válik, amely
félelmetes egyszerûséggel
annyi, amennyi." (Balassa,
Mennyi, ami tudható?
187. o.)
97 Elemzését
ld. Angyalosi,
Túl a szöveg-elven
, in:
Roland Barthes
,
181-236. o.
98 Elõzménye
vagy forrásértékû párhuzama lehet Gombrowicz
Transz-Atlantik
ja,
ahol a "bruhaházó" zárlatot ellenpontozva elõkészítõ
síráskor merül föl a "Hej, Sötét Erdõ,
Sötét, Õsi! Hej, Százéves Vadon!" képzete
(128. o.).
99 vö. "(mindig mulattam
azokon a
komoly
embereken, akik szerint a kereszténységnek
nincs tragédiája)" (Balassa,
Halálnapló
,
119. o.)
100 Ezért mondta,
hogy a "
személyesen túlmutató, de annak határait
nem feltétlenül elhárító
[...]
megtörténés
marad
- ha úgy tetszik - a kritikai krédóm, és
amint erre rálelek, írok róla", és hogy azt
a bizonyos szolidaritást "ha mûködni látom, [...]
akkor
azonnal írok róla, ha tudok.
" (Balassa,
Eszéktõl
északra,
201., 202. o.)
101 Gadamer,
Igazság
és módszer
, 94-95. o.
102 Balassa,
Paideia,
Humanitas, Bildung Gadamernél
, in:
Majdnem és talán
,
51., 62. o.
103 Balassa,
Hangfekvések
,
233. o. - Az átváltozás a mimikus ismeretszerzés
gyerekkori szakaszában jelentkezik az
Egy családregény
végé
ben. "Test- és énhatárai kialakulatlanok.
Bármikor átváltozhat bármivé és
bárkivé: apjává, nagyapjává,
nõvé, Gáborrá, siklóvá." (B.
Gáspár,
"... Paradoxon vagy önmagad szemében..."
, 80. o.)
104 Hart,
Northrop Frye and the
End/s of Ideology
, 168. o.
105 Balassa,
Testvériség
a különbözésben
, in:
Majdnem és talán
,
253. o.
106 Balassa,
A nevetséges
ember menyegzõje: Textus és kontextus Dosztojevszkij végsõ
álmában
, in:
Majdnem és talán
, 111.
o.
107 "Homályosoknak
vagy világosoknak nevezem a mondásokat aszerint, hogy értelmüket
a beszéd összefüggésébõl könnyen
vagy nehezen fogja-e fel az ész, mert itt csupán a szövegek
értelmérõl, nem pedig igazságáról
van szó. [...] az igaz értelmet ne zavarjuk össze a
dolgok igazságával, az értelmet csupán a nyelvhasználatból
kell kideríteni, vagy olyan okoskodás segítségével,
amelynek egyedül a szentírás az alapja." (Spinoza,
Teológiai-politikai
tanulmány
VII., 118-119. o.)
108 ld. Mártonffy,
A
kettõs: állandó
, ill. Németh,
Biblia
és irodalmiság
c. recenzióit.
109 Balassa,
Halálnapló
,
197-198. o.; vö. még 209., 214., 226-227. o.
110 Bacsó,
Szó
és szenvedély
, 158-160. o.; a tõle vett szemelvényében
Balassa is kiemeli (232. o. 3. jegyz.).
111 Balassa,
Szabadság,
kommunikáció, katolicitás
, 66. o.; kiemelés
tõlem
112 Balassa,
Halálnapló
,
191. o., vö. még 274. o.
113 Gadamer,
Igazság
és módszer
, 71. o.;
A szép aktualitása
,
73. o.
114 Ennyiben Szilágyi
Ákos lapszéli jegyzete igazolódik: "A gondolkodás,
a tiszta bensõség beszédmódja Balassánál
- minden lírai kitörés és operaária ellenére,
vagy ezzel együtt - epikus, s ez a mesebeszéd" , ti. a mítosz
(ad: Margócsy,
Balassa Péter: Szabadban
, 59. o.).
Az esszé "egyfajta sajátos irodalmi narratívának
tekinthetõ" , írja általában is, Gyergyai Albertet
értelmezve Mekis D. János (
Az esszé mint mûfaj
és típus
, 180. o.).
115 Gadamer,
A szép
aktualitása
, 38. o. - vö. még ezzel a zárójellel:
"
(igen, alászállni, századszor is)
" (Balassa,
Eszéktõl
északra,
201. o.), továbbá a lélegzés
ritmusával a Nádas-monográfiában, ami mint
"utánzó ismétlés" (104. o.), az emlékeztetés
általános "alapritmusával" kapcsolatos (368-369. o.).
116 Balassa,
Halálnapló
,
216. o.
117 Már csak ezért
is félrevezetõ lenne a Nádas-monográfia vonatkozásában
fenntartani Balassa esszéisztikájának olyatén
értékelését, hogy "irodalmi-mûvészeti
dolgokat elfedõ" keverékké vált volna (Szirák,
Esszé a védelem ügyében, 191. o.).
118 Thomka,
Homíliák
az Emlékiratok könyvéhez
, in: Balassa (szerk.),
Diptychon
,
244., 245. o.
119 ld. Nádas-Swartz,
Párbeszéd
,
139. o. - Figyelemre méltó, hogy Swartz nem fogadja el azt
a zárt és kontrasztív ökonómiát,
ami Nádas számára a Fal-szimbólumból
fakad: "Egyfajta dialektikával operáltál, amely az
elveszettet a két [ti. keleti és nyugati] szisztémában
különbözõ mennyiségekként kívánná
megmutatni. [...] ilyen azonosítás nem lehetséges."
(152-153. o.)
120 Esterházy,
A
ritmus: dicshimnusz
, 1. o.
121 vö. Balassa,
A
fal és az üveg: Egy '68 utáni regény és
egy '89 utáni útirajz
.
122 Ungváry,
Erõsödõ
szabadság
, 13. o. (utolsó mondata)
123 Szirák,
Az
ész reménye a sors ellenében,
137. o.
124 Joanna Hodge,
Genealogy
for a postmodern ethics: reflections on Hegel and Heidegger
, in: Berry-Wernick
(ed.),
Shadow of Spirit
, 137. o.; Jonathan Bordo,
Ecological
peril, modern technology and the postmodern sublime,
uo. 169., 170.
o.
125 vö. Mártonffy,
A vád
szava és az egység lelke.
126 ld. e szócikket
Laplanche-Pontalis,
A pszichoanalízis szótárá
ban
(96-99. o.).
127 "A szó egyszerre
utal egyfajta pontszerûségre és az élmény
szúrásszerû pillanatnyiságára. [...]
Derrida hívta fel a figyelmet arra, hogy a
studium
és
a
punctum
viszonya Barthes-nál a látszat ellenére
nem annyira oppozicionális, mint inkább metonimikus." (Angyalosi,
Roland
Barthes
, 275., 276. o.)
128 A
punctum
"makacsul fogva tartja tekintetünket, [...] könnyebben rátalálunk,
ha lehunyjuk a szemünket; az igazán jó nyomravezetõ
nem a fotó közvetlen látványa (mert az félrevezeti
a nyelvet), hanem a fotó
emléke.
" (Angyalosi,
Roland
Barthes
, 277. o.)
129 Angyalosi,
Roland
Barthes
, 277., 276., 266. o.
130 Kerényi,
Bevezetõ
elmélkedések
, ford. Szondi Béla, in: Kerényi-Mann,
Beszélgetések
levélben
, 45. o.
131 Balassa,
Halálnapló
,
310. o. (Egy probléma pl., hogy a
Jeruzsálem kapujában
c. fejezettel Balassa maga is enged az örök várakozás
csábításának: "Jeruzsálem az, ami, aki
örökké a Törvény kapujában várakozik";
uo. 327. o.)
132 "¯Minduntalan
a Vágyról beszélnek nekünk, sohasem az Örömrõl;
mintha a Vágynak volna episztemikus méltósága,
az Örömnek nem. A vágy természetesen mindig kielégíthetetlen
voltában gyõzedelmeskedik" (Angyalosi,
Roland Barthes
,
233. o., idézet: Barthes-tól; ld. még: 190., 286.
o.).
133 ld. még:
Halálnapló
,
95. o.;
Paideia, Humanitas, Bildung Gadamernél
, in:
Majdnem
és talán
, 60. o.
134 P. Müller Péter
felvetette a nyelv alatti létezés és a posztverbális
magas kultúra közelítési kísérletét
Balassánál (ld.
Túl szón és maszkon
);
vö. Szirák,
Az ész reménye a sors ellenében
,
133. o.; sõt - Kovács András Ferenccel kapcsolatban
- Gács,
A herétikus lipinka, avagy A vágy jólesõ
teljesületlensége
, 168. o.
135 Hévizi-Pongrácz,
Ami
közös, és ami nem az
, 29. o.
136
Roland Barthes
,
304., 306. o.
137 vö. Frye elhelyezkedésével,
melyet alternatív, kiegészítõ pótlásként
("supplement" ) jellemez Hart,
Northrop Frye and the End/s of Ideology
,
172. o.
138 "Én hiszek
az idõszerûtlen politikai erényében." (Derrida,
Marx
kísértetei
, 97. o.)
139 Kermode,
The Genesis
of Secrecy
, 68. o.
140 Szirák,
Az
ész reménye a sors ellenében
, 129. o.
141 Balassa,
Isten
embere - hívás és kihívás drámájában
,
108. o. Az utalás helye:
Lukács
4, 32 - innen vétetett
Frye
Words with Power
c. könyvének címe, melyet
fordítója helytelenül adott vissza
Az Ige hatalma
formában.
*
Tegnap és Ma - Kortárs
Magyar Írók
Kalligram Könyvkiadó
Pozsony, 1997
543 oldal, 1300 Ft