CZIGÁNY ÁKOS

ESSZÉKTÕL ÉSZAKRA
Balassa Péter: Nádas Péter

Ha bármit jó sokáig nézünk, érdekes lesz.
- Gustave Flaubert (idézi Beck András: Szolidaritás, de kivel?, idézi Balassa Péter: Eszéktõl északra, 201. o.)

saját hangra válaszoló ismerõs idegen a látvány csendjében
- Nádas Péter: Szerelem, in: Leírás, 150. o.

Eszéktõl északra címmel Balassa Péter arról beszélt 1993 októberében, illetve írt 1994 januárjában, hogy a magyar próza alakulásával kapcsolatban milyen véleményt tükröz az a döntése, hogy abbahagyta a rendszeres kritikaírást. Balassa felvetése úgy szólt, hogy maradandó-e az irodalmi folyamatoknak az a sugallata, mely szerint a megszólalás autonómiáját (és másfelõl: közösségét) éppen a "szakmán" belüli és kívüli tér közti választóvonal abszolutizálásának elutasítása szavatolná. Innen nézve az emancipációnak nem csupán a politikai oldala az érdekes , ellenkezõleg, mintha az említett két mezõ közti viszony nem lenne puszta alesete, netán automatikus folyománya a magán- és a közélet, vagy a szakmai és a napi politikai elhatárolásának. 1 Említett szövegének alanyi indíttatása Balassa azon szándékából fakadt, hogy a maga helyét is megrajzolja abban a folyamatban, a magyar irodalom és kritika egy évtizede (1978-87) által elvégzett "munkában", melynek tevékeny részese volt; s mindezt egy olyan (ti. az 1987 óta eltelt) idõszak távlatából, amikor a saját megszólalását biztosító szereptudat lehetõségét 2 egy új, amazt felváltó vagy objektiváló, sõt klasszicizáló apa-szerep kényszere látszott korlátozni. Ezt tudomásul véve és egyszersmind mint projekciót visszautasítva Balassa két másik változást tartott lényegesnek a maga részérõl: a mégoly elemzés-központú kritikától a tisztább elemzés, pontosabban interpretáció felé fordulást és a sorstanúsítás iránti kíváncsiság megõrzését (ami a külsõ változáshoz 3 képest mutatkozik fordulatnak). E kettõs jegyben született a Majdnem és talán címû kötetbe gyûjtött világirodalmi dolgozatok túlnyomó része, de ugyaninnen eredeztethetõ az Eszéktõl északra jelezte visszatekintõ érdeklõdés is, melynek ösztönzésére Balassa az "új" próza nevû anyag kritikai recepciójának újraolvasását, a mûvek összefüggéseibõl adódó irodalomtörténet átrajzolását ígéri, 4 valamint egy átfogóbb kultúra-vitát.
Ez a(z ön)kritikus számvetés döntõ jelentõséget tulajdonít Nádas Péternek mind a próza átalakulása, mind a társadalmi-politikai nyilvánosság szerves, sõt szimptomatikus részének tekintett irodalmi nyilvánosság terén. Mind azért, mert regénye - nyilván az Emlékiratok könyve - " az új történetmondás, a megújított és nem-automatikus visszatérés [...] betetõzése", mind pedig azért, mert a kevesek közt és "az írók közül elsõsorban" õ az, akivel értelmesen lehet töprengeni a szabadság hideglelõs ellentmondásairól (pl. a kommunikáció megrekedésérõl vagy a politikai lehetõségek beszûkülésérõl). 5 A fenti nyitókérdés voltaképpeni tartományát tehát nem annyira az esszéisztikus és az irodalomtudományos, mint inkább az irodalomról szóló és a közügyekhez hozzászóló beszély (1987 óta meglazult) viszonya alkotja. Ez magyarázza Balassának azt a meglepõ korábbi véleményét (1989-bõl), hogy éppen megelõzõ írásaiban volt tolakvóbb személyességének jelenléte, míg a szépirodalmi szövegformálásra és zenei deformálásra kacsingató - az 1993-as Halálnapló ba szerkesztett - "esszéisztikus" részletek, szó szerint kapcsolódva egy jellegzetes Nádas-szólamhoz, "nem közvetlen személyesség, hanem az ¯én , ¯amennyiben a bennem létezõ közös kiélesítése; az énben megszólaló mi felé" törekednek. 6 Következésképp Nádas munkásságának megerõsítése leendett a legalkalmasabb arra, hogy a szolidaritás értelmében igaz történetet kínáljon. "Azt, hogy valami itt van elõttem, amire tudatosan nem számítottam, amit nem vártam, de tudattalan, tudat-elõttes sejtésemmel, elõzetes tudásommal mégis találkozott, azt nevezném a mindenkori mûvészet szolidaritásának." 7 Ezen az úton bizonyul Nádas eddigi életmûve a szolidaritásban dolgozó archetipikus anamnésis legbiztosabb útjának, s Balassa Péter róla írt könyve igazolja azt az észrevételt, hogy ez a prózaíró gyõzte meg történetmondás és szolidaritás szilárd belsõ kötõdésérõl.
További kérdés marad persze, hogy csakis a Balassa részérõl nyomatékkal bírált posztmodern ideológiakritika nevében lehet-e felmondani vagy nemkívánatosnak tartani ezt a szolidaritást, ami olyan neveket is kap, mint kötelezés, tartozás. 8 Az Eszéktõl északra szövege mindenesetre a mûelemzõ kritika helyébe lépni hivatott szolidáris interpretáció, azaz - amint e szó jelentését hangsúlyozza - `közbeszólás' néhány további operatív mozzanatát is közreadja: az például, hogy az értelmezésben a már sejtett megtudásának vágya munkál, valóban a "létige" metaforája kifejezte ontológiai tapasztalat felé kalauzolhat minden ízében, amely a görög csodálkozás (thaumazein 9 ) gondolatához és változataihoz kapcsolható. Emellett egy még inkább hanyagolt pontot emelnék ki, melynek elfedéséhez éppúgy hozzájárul "a direkt megformálás topikus igézete" 10 a kritikában is , mint annak a hermeneutikai alapelvnek a feldolgozatlansága a poetológiai vizsgálat kifinomultságához képest, amely szerint "a költõi mûalkotás és valamennyi egyéb irodalmi szöveg közös vonása, hogy tartalmi jelentésükben szólnak hozzánk. Megértésünk nem specifikusan arra a formálási teljesítményre irányul, mely a mûvet mint mûalkotást jellemzi, hanem afelé fordul, amit mond nekünk a mû." 11 A hely problémájáról van szó, mégpedig mind aktuális (vö. az Eszéktõl északra címmel), mind textuális értelemben - szemben azzal a folyamattal, melynek során a "szöveghely" filológiai terminus technicusára vagy a motivikus közhelyre (topos) soványodott, maga is toposszá válva. Az említett (vagy más) kitüntetett tapasztalat identifikáció mozgatta keresése ugyanis egyes szöveghelyeket gyûjt maga köré. Ez a mûvelet pedig maga mögött tudhatja a tipologikus olvasás markáns hagyományát, hol a helyek gyakorlatilag véges számú csomópontból álló hálózatot alkotnak, melynek érvényéhez szorosan hozzátartozik, hogy az egyes mûveken, 12 sõt akár szerzõkön túlterjedve lefedheti az egyszeri olvasó aktuális téridõben véges irodalmi tapasztalatának "egészét". Elméletileg persze nem csak a háló továbbhúzhatósága és a tanúsított "egész" részlegességének belátása teszi véglegesíthetetlenné a tipológiát, hanem a másfajta tipológiák létrehozásának állandó lehetõsége, biztatása is. Ez a biztatás nem utolsósorban az említett lehetõség megvalósulásának egyik hagyományából, a bibliai szövegekkel folytatott küzdelem során kikovácsolódott spirituális applikációból fakad. Így például az Allélon- típusú elmélkedések jelentõségét az adhatja, hogy a tág értelemben vett irodalmi tények (mûvek, poétikai fejlemények, világképi sugallatok) durván dogmatikus megszûrése nélkül alighanem lehetetlen eltagadni a sacrum felõl ad infinitum profanum tágulni látszó szöveguniverzum akár épp ellentétes - az intertextualitás semlegesítõ hatását felfüggesztõ - irányváltásait, amelyek alkalmasint éppoly üdvözlendõen esetlegesnek bizonyulhatnak, mint maga az õsrobbanás.

Megjelent tehát az elsõ monográfia Nádas Péterrõl, mely egyszersmind történetesen Balassa Péter elsõ monográfiája és eddigi legnagyobb lélegzetû munkája is. S jóllehet az eddigiekben belsõ érvekkel próbáltunk rávilágítani arra, amiért Balassa elsõrendû szerzõként értékeli Nádast, egy felvetés erejéig mégsem tarthatunk elegáns távolságot egy kínos és - már csak erõltetettsége miatt is - korlátozott érvényû viszálytól, hogy ti. tudós vagy esszéista mû-e a Nádas Péter . Elsõ közelítésre ugyanis döntõ eltérésnek tûnik az, hogy Nádas hatástörténete vagy Balassa korábbi mûveiben kialakuló sajátos kérdései felõl értékeljük-e a könyvet. Az egyikhez nyilván csak a másik rovására tarthatnánk magunkat, ami két ilyen jelentõs szerzõ esetében legalábbis kétes eljárás lenne, a monográfia szövegét elszigetelt egységként kezelni pedig képtelenség. Egyfelõl észlelhetõ ugyan, hogy Balassa közel sem oly semleges értelmezõje Nádas Péternek, hogy beérhetnénk a róla kínált információk taglalásával, másfelõl viszont oktalan leegyszerûsítésre vezetne túlságos jelentõséget tulajdonítani annak, hogy, mint láttuk, Balassa egy epikai eszmét körülíró Nádas-formulába foglalta a Halálnapló t alkotó, egyáltalán nem egységesen és egyszerûen esszé isztikus szövegek indítékát. Ismét Márton Lászlót idézve, "ha a Halálnapló esszé, akkor legfõbb tétje a hiteles beszédmód kivívása, illetve visszavívása [...] Az esszéíró akkor a legõszintébb, ha ennek személyes következményeit beépíti mûveibe, vállalva akár a ¯minden krétai hazudik paradoxonát is. Balassa egész esszéírói életmûvének egyik középpontja a megszólalás hitelessége;" 13 - ám éppen ezt a középpontot aligha lehet egyetlen mûfaj (itt: az esszé) konstituenseként azonosítani. Ha pedig a mûfaji gondokat félretéve tematikus átfedéseket keresünk Balassa egyéb mûveivel - ami nem lesz túl nehéz -, akkor félõ, hogy szem elõl veszítjük a monográfiában alakuló értelmezõ munka kritikaelméleti körvonalait. Jelen kommentáromban ezért jórészt mellõzhetni vélem - és egy következetesebben bölcseleti jellegû elemzés figyelmébe ajánlanám - a tágabb kultúrakritika tartományát, ami mellesleg egyáltalán nem olyan különc kísérlet az európai színtéren, mint amilyennek egyfajta dilettantizmus feltünteti; figyelemreméltó mértékben egybeesik pl. azzal, amit Rombach fundamentális történelem nek nevez (a leglényegesebb egyezõ mozzanatokat kiemelve: az antropológiai igény megújulása, újfent nem függetlenül teológiai hagyományaitól; Hermés figurájának kulturális kalauz szerepe; a kimondatlan észlelésébõl fakadó nyelvi értelem-válság megjelenítése és leküzdése egyazon értelmezõ beszély keretében; a kimerülõ nyelvezetek mellé lépõ, mind kulturálisan, mind mûfajilag szinkretisztikus látás-elv, "képfilozófia" javaslata stb.). 14 Ennek megfelelõen csak érintõlegesen tartom fontosnak rámutatni, hogy a vízió retorikája nem feltétlenül látnokiság, s a - bírálatok hatására ismételten hangsúlyozott - apokaliptikus 15 hivatkozás sem az összeomlással fenyegetõ végidõ kultúrpesszimizmusa.
Ezen elhatárolásokból adódóan a Nádas Péter ben megszólaló beszély tárgyszerûségének problémája mégis inkább közbeszéd és személyesség, valamint elemzõ és elemzett személyes kapcsolatában rejlik. A Levél a "kísérlet"-rõl t író Lukács György nevével fémjelezhetõ hagyomány azt tartja, hogy "az igazán fontos és személyes kapcsolatok kényszerítik az embert arra, hogy ¯objektív legyen, vagyis, hogy felülbírálja legtámadhatatlanabbnak hitt evidenciáit is. Ebbõl az következik, hogy annak, aki mások szövegeirõl érvényes mondatokat akar megfogalmazni, a személyesség maximumára kell törekednie. Ebben az értelemben véve a legszemélyesebb a legtárgyilagosabb." 16 Balassa a Lukács-írást címében is visszhangzó Kísérlet olvasólevélre címû hozzászólásában egy éppen " ebben az értelemben" személyes viszonyt taglalt, ti. Nádasét Thomas Mannhoz. Kérdés, hogyan s miért reked meg valami nehezen artikulálhatóban e kapcsolat elméleti érvényessége.
A szaktanulmány/esszé dilemma egy további megoldását a két életmû olyanforma összevetése kínálná, amely - részben az eddig mondottakat is konkretizálva - két rokon "alkat" találkozását tekintené a könyv eseményének. Például, hogy mind Nádasban, mind Balassában van valami monumentális gesztus, amin nem is annyira e szó mozdulatlan nagyságra utaló asszociációját értem, mint inkább a szóban (monere, `emlékeztet', `int') rejlõ igei tartalmat, amibõl eredõen a monumentum ot `intõ emlékjel'-ként tolmácsolhatnánk. Ugyanígy közös pontok találhatók a kettõsségekkel, ill. az Egyért vívott küzdelemben, a történelmi léptékû és a tradíció legszélesebb áramlatait fed(d)õ kultúrkritikában, a jón és rosszon túli etika követelésében. Ám a komparatív elme szirénhangja elõbb-utóbb akkor is tévútra visz, ha közben igazat beszél: csak szaporítja a problémákat például mindjárt maga az "alkat" fogalma, amelynek ellentmondásos használatán 17 Balassa nem változtatott Nádashoz képest.
Magam úgy vélem, fölösleges mindenáron harmadik utakat keresni egy némileg mondvacsinált és felületes dilemmából, melynek két elvont pólusa elméletileg amúgy is átfogja az irodalmi tapasztalat teljes birodalmát. Nem lehet eltekinteni attól, és elhamarkodott volna máris mérlegelés tárgyává tenni, hogy Balassa kezdettõl fogva bírálattal illette a készen kapott, technicizált, elvileg bármire használható kritikaelméleti metanyelvet a mûveken végzett munkából lepárlódó saját nyelvezet javára, amikor a hetvenes években készült nagyszabású Flaubert-tanulmánya, A regény átváltozása és az Érzelmek iskolája elején azt fejtegette, hogy az átdolgozott formalista terminusok csak a szövegértelmezés végeztével, közbeszólásával , vagyis interpretáció közvetítésével alkalmazhatók. Ebbõl az expozícióból egy kétségkívül páratlan írásmód bontakozott ki, melynek legkülönösebb vonása az, hogy maga is provokálja értelmezését, vagyis egyfajta mim(et)ikus erõteret képez, mely egyszersmind önnön megosztó hatásának letéteményese. 18 Erre figyelve megnyílhat többek között annak lehetõsége, hogy kommentárunk ne maradjon magára a Balassa-beszély erõs projektív hajlamának sodrában, hanem annak nyomai is rajta maradjanak, hogy maga az illetõ szöveg, e helyt Nádasé, miképp olvastatja magát. Tehát, a könyv egyik meghatározó, a mondott értelemben mimetikus mûveletét elõlegezve, a kettõs látomás bizonyos fokig a monográfia "megítélését" is köti, azaz olvasatát is ilyen "látásra" képesíti - nem függetlenül Balassa azon meggyõzõdésétõl, hogy az olvasás tudományáért egy meghatározott paideia, azaz képzés törekvése szavatolhat. Mivel mindettõl semmivel sem kevésbé irodalomtudományi igényû szövegként fogadjuk a Nádas Péter címû monográfiát, elsõsorban fogalmilag követhetõ nyomvonalainak jelzett feltételezettsége fogja érdekelni kommentárunkat.
Ideje elõrebocsátanom, hogy véleményem szerint ez a Nádas -könyv a szétesés határáig egyenetlen, és e megtartó határpontot az egyértelmûen középponti szerepû, az Emlékiratok könyvé rõl szóló V. 3-5. fejezetekben foglalt összefüggések kohéziós ereje jelenti. Mielõtt e felépítés sugallatát követve, a "metatörténettel" (11. o.) szembesítve áttekinteném a monográfia egymás után sorjázó tömbjeit, mindenképpen érinteni kell - máris egyfajta kettõslátást okozó - nyelvezetének problémáját. Ami az írásmód múltját illeti, értelmezésre váró jellege továbbra sem gyengíti a kritikai megszólalást, az esszényelv önvédelmét szolgáló, erõsködõ szólamok azonban igen. Másfelõl, talán nem pusztán a szerzõ stílusának barokkja az, ami új benne: a meglepõ nyelvi gondatlanság, különösen a mondatszerkesztés szintjén jelentkezõ szórendi hibák, erõltetett szintagmák, túltördelt vagy egyszerûen túlterhelt mondatok, a nominális és igei szerkesztés aránytalansága. A nyelvre korábban sokat bízó, aggályos mûgonddal építkezõ szerzõ ezúttal annak puszta eszköz-jellegébõl is a lehetõ legtöbbet akarta kinyerni, talán ezért is hat olyan elsietettnek, sõt úgy, mintha valami idegen nyelv gyenge fordítása volna. Persze nem valamely létezõ nyelvre gondolok - szemben pl. az irodalmi hermeneutika híveinek nyakatekert s a nyelvtudás vagy a nyelvi tudatosság gyengesége miatt nem egyszer kifejezetten kényelmetlenül imitált germanizálásával -, sokkal inkább a megértetéssel folytatott küzdelem "fordítási" zavarairól lehet szó, ami akár egy folyamatban levõ változás, újonnan artikulálódó fejlemény jele is lehet. Vagyis nem biztos, hogy csak külsõ okok miatt vetõdik fel a kérdés: valóban belénk épült - mint Dérczy Péter írta 19 -, teljesen megemésztõdött-e Balassa elemzõ beszéde, vajon nem kellene-e újra munkát végezni ahhoz, hogy a maga meritumában érthessük szavát?
A korai történetek címet viselõ I. rész mindenekelõtt Nádas Péter A Biblia címû elbeszélésébõl bontja ki az író prózájának az Egy családregény végé ben csúcsosodó (II-III. rész) alakulását meghatározó kezdeményeket. A mû reprezentatív kiindulópontja, a történelemben beálló törés folytán történelem és hagyomány elkülönbözik egymástól, s ez a történés szabadítja fel most már a hagyománytörténés esetlegességében helyet kapó Biblia poétikai lehetõségeit. Pályi András Balassa felelevenítette találó kérdése, "kié a Biblia?", a Könyv metonimikus mozgását jelzi, melynek során elkezd szöveggé szervezõdni. 20 A szövegnek ezt az önállósulását a Leírás kötet radikalizálja ebben az idõszakban, olyan átmenetekkel együtt, mint pl. a Vonulás filmnovella: "A kereszténység történelmi valóságához való viszonya [...] a totalitarianizmusokban [...] betetõzõdõ ezredéves represszióról mondott-elbeszélt kemény ítéletet, elutasítást és rombolást körvonalaz, amelybe azonban nem tartozik bele [...] a Szentírás szövege [...] (hacsak a már elemzett, konfrontáló értelemben)." (63-64. o.)
A Könyv másrészt folytatólagosan metaforizálódik, hiszen magán viseli a narráció oppozíciós folyamatát (ami valóban párhuzamos Nádas fogalmi gondolkodásmódjával is: 30. o.) értelmezõ tipologikus szerkezetet, mely a családregény döntõ vonása lesz. A két Szövetség értelemkrízise (139. o.) 21 olyan individuációs folyamatként tevõdik át a családtörténelembe, amelynek parabolikus jellegét Nádas egy érzéki közeg révén hárítja el, melynek viszonylag - ti. a környezet jól ismert kommunista prüdériájához képest - autonóm megjelenítését a gyermekkor jellegadó vonására bízza. Balassa ennélfogva a gyermekkorból mint személyes, testi tradícióból nyerhetõ önismeret kérdésére összpontosít. Elbeszélés és emlékezés szinte terápiás érvényû 22 szövetségre lép, hogy a szakadás (Tagadás és menekülés a családregény-elemzés elsõ felének a címe) annál drámaibb legyen, szimbolikus értéket kaphasson. Ennek megfelelõen a Metaforák és szimbólumok hálójában címet kapja az értelmezés második szakasza, mely Danto totális és Frye biblikus-egzisztenciális metafora-elvét összekapcsolva abból indul ki, hogy a "metafora [...] ¯alkotja meg a szöveg történését: ez akkor is érvényes, amikor metonímiasorozatok egymásmellettiségei szerkezetileg metaforákként mûködnek. Paralelizmus-, anafora- és epiforasorok révén jutunk el olyan kompozíció szintû figurá[k]ig, mint pl. a szinekdoché, vagy az óriásszimbólum és metafora" (115. o.). S bár igen lényeges a synekdokhé és az "óriásszimbólum" kompozicionális alkotóinak e részletezése, a metafora és a szimbólum fogalmainak összefolyó használata végül bevallottan univerzális rezignációba fojtja a totálissá növõ feladat elvégzésének reményét: "a kisregény elemzésének e 2. része elkerülhetetlennek mutatja a mindenkori elemzés problematikusságát is: minden metaforizációs, szimbolizációs folyamat szinkronitásban való bemutatására volna szükség ahhoz, hogy rekonstruálódjék az olvasás újraalkotó folyamata [...], ami természetesen lehetetlen feladat" (130. o.). Így a mégoly gazdagon érzékeltetett utalás-hálózat részletei kivehetetlen egésszé olvadnak, amelybõl lazán - és az említett rezignációt erõsítõ Derrida-idézettel átironizálva - asszociatív módon adódik a teológiai, lélektani, mítoszi szálakból szõtt kultúrakritikai "szintézis" (147. o.).
Kultúrkritikai jegyben áll a IV. Nádas Péter színháza címû rész is. Lényegi mondandóját Nádas drámáinak rituális jellege képezi éppúgy, mint beszédmódját, hiszen egyértelmûen ama közössé tett téren belülrõl beszél, aminek megteremtése P. Müller Péter szerint ennek a színházmûvészetnek az elsõdleges törekvése. 23 "A természetünkhöz közeli, illetve abból táplálkozó, azt felismerõ rítus pedig per definitionem nem lehet magányos, csak közös." (186. o.) A színház-olvasat tehát nem más, mint belebocsátkozás az elõad(ód)ás imaginációjába, amihez voltaképp szövegkönyv 24 gyanánt szolgál maga a szöveg még akkor is, ha "Nádas legkevésbé sem szánhatta könyvdrámá[k]nak õket." (191. o.) Ennek az imaginációnak a célja, ami egyszersmind az imaginatív felsõfoka is, hogy eljuttassa magát a valós határához, a szó és test, nézõ és színész, egyén és közösség közt közvetítõ lélegzet mozzanatáig, aminek sugallata - amint azt Balassa már a családregény tárgyalásakor megjegyzi (104. o.) - nem egyedül a drámák jellemzõ gesztusa. Ez a IV. rész legerõsebb rétege: annak fejtegetése, ahogyan egy kettõs - hétköznapi és tudattalan, pszichés erõktõl gyötört és panaszos, revelatív és elfojtó, cselekvést megjelenítõ és kijátszó -, kétszeresen "hazug" nyelvezet és a testek jelenetezése egymásra vonatkozhat (vagy sem) egy semleges és "homogén drámai tónusban", a mimésis áttetszõ közegében, ahol "senki sem ismeri, csak átlátja önmagát" (163., 165. o.). Így kiemelhetõ pl. András "testének" értelmezése a Takarítás ban - eltekintve attól a kitételtõl, hogy ez "tetszik, nem tetszik, keresztény civilizációnk legfontosabb, misztikus õseseményére, a [...] feltámadásra is visszautal" (168. o.). Számomra legalábbis ez azoknak a nagy ívû nyilatkozatoknak a kirívó példája, amelyek külön megokolás nélkül (miért pont a civilizáció õseseménye a feltámadás?) egzaltálják a részletes okfejtésre éppen hogy alkalmat kínáló monográfia menetét. A napi kritikában ezzel szemben pont a megnyilatkozás alkalmi, ötletszerû jellege, a megsejtés röpke egyszerisége teszi - sajátos helyiértéket adva neki - megengedhetõvé, közelivé, esendõvé vagy hitelessé a nagyvonalú általánosítást, hogy például "minden színház", "Minden igazi színházi pillanat" (186., 187. o.) ilyen és ilyen. A színház-fejezet egészének a problémája ez: benne maradt az annak idején írott s a monográfiába most betagolni próbált kritikák napi íze, mely egy tegnaphoz szólt. A könyv hangvételétõl teljes mértékben elütnek az olyan kiszólások, mint: "- próbáljuk megérteni, ha lehet! -" (183. o.), "Lássuk be: jólesik nekünk" stb. (169. o.) és általában a többes szám elsõ személy túlsúlya. Annak folytán, hogy a beszélõ mindvégig belül marad az imagináció terén, a színház bölcseleti értelmét és az egyes darabok kultúrkritikai üzenetét összevonva, a "spirituális látványt" (181. o.) szavakra váltva ismételten elköveti azt a hybris t, melynek elhárítását pedig a Nádas-mû értékének tartja: "bizonyos, esetleges igaz kijelentéseket - túlzásokat? - nem enged meg magának." (185-186. o., kiemelés tõlem - Cz. Á.)
Látnivaló, hogy Balassa végsõ soron a Nézõtér kötet színházi esszéinek egy-egy magvas és üzenet értékre méltatott gondolatához szabja a színházi mûvekrõl kialakult mondandóját, miután a közös dimenziója zavartalanul átfogja mind az esszét, mind a mûalkotást annak dacára - vagy épp azért? -, hogy ez a dimenzió a legkevésbé sem - ill. csak az irodalmi tapasztalat említett imaginatív szintjén - empirikus, hiszen a részhez újabban hozzáírt összefoglalásban külön indokolja, hogy miért nem foglalkozik a darabok (mindazonáltal ugyanitt kudarcosnak ítélt) színháztörténetével (189sk. o.). Ezzel szemben a késõbbiekben, a személyesség új konfigurációjának észlelésével Balassa feszültségben fogja láttatni az Emlékiratok könyvé t író és a kilencvenes évek esszéit szerzõ Nádas beszélyét, és ez az eltérés magyarázza a drámai mûvészetérõl írottak legfurcsább hiányosságát: ahogyan ti. az Ünnepi színjátékok címû szövegrõl beszél. "A drámaíró Nádas Péter is csak a regényírót segítette - szép és erõteljes színházi adalékokkal. A roppant érdekes Ünnepi színjátékok idetartozó kísérlet a kilencvenes évekbõl." (193. o.) Annak ellenére, hogy az ezt követõ állítást nem éreztem meggyõzõnek (attól, hogy egy regény sokat foglalkozik a színházzal, még nem lesz a szövege "teátrális"), mégis "roppant érdekes" a prózamûvészetre tett célzás e szöveg kapcsán. Ha ugyanis áll a Temetés rövid egzegézisét záró észrevétel, hogy a "kilencvenes években közölt Ünnepi színjátékok ban a színház mibenlétének és post-becketti halálának íródik újra az elbeszélése. Három részes mese a színházról, de: prózában tartott elõadás leírások ezek. Két beszédmód szintézisének a kísérlete." (180. o.), akkor fölmerül a kérdés, hogy miként viszonyul az elbeszéléshez a leírás szóval jelölt beszély, mely egyrészt természetesen a Leírás kötet elbeszélést analizáló prózájához kötõdik, egyszersmind azonban a drámák poétikáját is leírhatja , amennyiben Nádas "szövegszínpadának" bölcseleti dimenziója "par excellence írói [...] filozófia: a látványé , a leírásé , a mozdulatoké." (186. o., kiemelés tõlem) 25 E problémát inkább elfedi az, hogy mégsem annyira a lélegzet mozzanata, hanem a(z Aristotelés részérõl a dráma alkotóelemei közt esetleg nem indokolatlanul lekezelt) látvány elve olvasztja a mûfajokat a közös ama "mozdulatokat" megdermesztõ dimenziójába. "Az a tény, hogy Nádas regényprózája, drámaszövege és színházi esszéisztikája végül is egy , annyit tesz, hogy a látványban foglalt nézõ nem tud és nem akar a helyérõl elmozdulni. " (189. o., kiemelés tõlem) Persze nem kizárható, hogy "egy látvány adott esetben annyira erõs tud lenni, hogy többé nem is mozdítható el." 26
Az Ünnepi színjátékok körüli sokatmondóan kifejtetlen célzások ellentmondásossága a teljes eddigi Nádas-életmû korszakolásának problémájához kapcsolódik. Balassa a " Nádas-mû rendkívüli hagyományba ágyazottsága " (162. o.) nyomán mindenekelõtt a mûveket meghatározó tradíciók elvét érvényesíti. Eszerint az Egy családregény vége lezárja és összefoglalja az író biblikus korszakát, hogy utána közelebb lépjen a görög kútfõhöz (148. o.); ennek " tulajdonképpeni " jegyében értékelhetõ az Emlékiratok könyve és persze a késõbbi esszék világa (195. o.), de valószínûleg a nagyregény melléktermékeinek tekintett (193. o.) színdaraboké is. Azonban már a családregény meghatározó tradícióinak higgadt mérlegelését is lehetetlenné teszi az, hogy újra a látvány logikája lesz mind a biblikus, mind a görög hatás leglényege: "A metaforikus és szimbolikus háló legtágasabb, talán az összes többit magába foglaló és újraalkotó [...] dimenzió[ja] a látás é" (139. o.). Ráadásul a felidézett szakaszok kellõs közepén található egy olyan kitétel is, amelynek eredményeképp leomlik a két korszakot nagyjában elkülönítõ fal: "András is egy halál és egy gyilkosság után töri át a falat [a Takarítás címû drámában]. A fal áttörése és a berlini Fal (Emlékiratok könyve) , illetve a korai Fal - Nádas elsõ korszakának visszatérõ politikai-lelki-materiális motívuma." (162. o.) Vagyis e mind elválasztani, mind e funkcióját "áttörni" képes "motívum" felõl a drámák és az Emlékiratok könyve épp hogy az elsõ korszakhoz látszanak tartozni, ami viszont egy késõbbi, mégpedig mûfaji szempontból felvetett korszakolást elõlegez, amely szerint az Évkönyv vel egy máig tartó "esszékorszak" kezdõdött volna. Az olvasatban itt már olyan kölcsönhatások érzékelhetõk Nádas szövegeinek tagolhatósága és Balassa az(oka)t értelmezõ beszélyének dinamikája között, amelyeknek valamelyes feltárására csak az Emlékiratok könyvé rõl és az esszékrõl szóló részek közelebbi kommentálása révén vállalkozhatunk.

Az Emlékiratok könyvé vel foglalkozó következõ, V. rész címe: Egy emlék-mû és interpretációs közössége , melynek Bevezetés e vázolja a mûegész kompozíciójának tisztázására vonatkozó lehetõségeket. Balassa a mû kortárs fogadtatásakor is nyomatékot helyezett erre, például egyedül õ tett javaslatot az iratok számának és ismétlõdõ sorrendjének magyarázatára (257-258. o.).
Ezt követi a monográfia leghosszabb, ötszáz oldalból százhúszat kitevõ fejezete, Az interpretációs közösség . Balassa saját megjegyzéseivel, hozzászólásaival bõvített válogatása húsz szerzõ hozzájárulásaiból az Emlékiratok könyve értelmezéséhez, a fogadtatás kezdetétõl, 1985-tõl 1995-ig. Ha mindjárt "külsõ" érvet keresünk e fejezet meglétére a könyvben, arra gondolhatnánk, hogy a Nádas Péter kézikönyv jellegét hivatott szolgálni, jó áttekintést kínálva például azoknak (középiskolai tanároknak, egyetemi hallgatóknak stb.), akik nem kívánnak elmélyedni az összes eddigi elemzésben, sem a sok közül csak egy-kettõre szorítkozni. Ez azonban elszigetelt és túlméretezett gesztusnak tûnik számos egyéb hiányosság ellenfényében, melyek miatt lehetetlen valóban kézikönyvként használni ezt a munkát. A Kalligram kiadó e sorozatának átlagához mérten kétszeres (!) terjedelem különösen indokolttá tette volna a tárgy-, és ami még fontosabb, a névmutató elkészítését; ezek nélkül semmit és senkit nem lehet visszakeresni . Ami Nádas korábbi pályaszakaszát illeti, elmarad újságírói, riporteri, kritikusi, fotósi (pedig erre oly sokszor utal elvontan Balassa) tevékenységének értékelése, ami Baranyai György és Pécsi Gabriella bámulatos munkájának köszönhetõen hiánytalanul követhetõ lett volna, és az író korai reflexiós, tapasztalati anyagát körvonalazva legalábbis árnyalhatta volna a váratlan indítást, hogy "Nádas Péter alkata szerint kezdettõl fogva klasszikus író" (17. o.). Balassa, Radnóti Sándor A fogadtatás címû írására hivatkozva, mellõzi a külföldi fogadtatást, s a magam részérõl szívesen megtudtam volna Nádas még több szövegközi utalásának, jelöletlen idézésének forrását is (pl. az Évkönyv Augustinus-, Hölderlin-, vagy az Emlékiratok könyve és a Fotográfia Hume-idézeteiét, ld. 425., 381. és 429., 391. és 478. o.). Apparátusa hiányos és rendezetlen. Magukat a Nádas-szövegeket igen gyakran helyjelölés nélkül idézi, így egyes - szinte frázissá váló - citátumokat legfeljebb emlékei mélyén keresheti az, akinek szövegismerete nem vetekszik a monográfiát két évig (1994-1996) író, de Nádas munkásságát dokumentálhatóan 1978 óta 27 követõ Balassáéval. Ami a szakirodalmat illeti: az I-III. részek végén találhatók jegyzetek, a IV. részben viszont már nincsenek, ez - jegyzetek helyett - válogatott irodalommal zárul, miután újonnan hozzáírt szakaszában (189-195. o.) a szövegen belül, zárójelben vannak a hivatkozások; az V. rész 1. fejezete teljesen jelöletlen, a 2.-ban a szerzõ és cím alatt minden szemelvény megjelenési helye szerepel, de a kiválogatott részletek pontos helyei már nem (az illetõ elemzés esetleges saját lábjegyzeteit pedig zárójelbe téve beszúrja a szövegbe); a 3.-nak a végén ismét vannak számozott jegyzetek (egyébként e fejezet alfejezeteinek elhagyása a könyv más tekintetben is tökéletlen tartalomjegyzékének legzavaróbb hiányossága), hogy azután a 4-5. visszaforduljon a szövegbe foglalt zárójeles megoldáshoz, hasonlatosan az utolsó, VI. részhez, mely utóbbi végén azért még egy válogatott irodalomjegyzék is található, 28 ám ezúttal nem olyan rendezetlen formában, mint a IV. végén, hanem idõrendben. Végül, a jelenleg kommentált rész tárgyát képezõ Emlékiratok könyvé hez visszatérve: az, akinek a monográfia megszerkesztéséért felelnie kellett volna (nem feltétlenül a szerzõ), nem hangolta össze (vagy adta volna meg mindkét változatban) a saját ill. mások idézésében a nagy terjedelmû regény két, fölöttébb eltérõ formátumú kiadásának oldalszámait, ezért nehézkesen - igazából csak mindkét kiadás birtokában - lehet megtalálni a könyv kétötödét kitevõ Emlékiratok -rész hivatkozásait. Az alapvetõ szerkesztési-kiadási teendõk elmulasztásáért sovány kárpótlás az Egy családregény végé nek fordításához készült, filológiai csemege értékû segédanyag közreadása Nádas Péter jóvoltából (151-156. o.).
A szemelvénygyûjtemény ígérete tehát nem egy kézikönyv irányában keresendõ, hanem egyrészt hangsúlyosan interpretációs közösséget keres, amiért is jóformán csak a hosszabb Emlékiratok -elemzésekbõl válogat, a rövidebb kritikákból nem. Másrészt hangsúlyosan közösséget kíván formálni a mû köré csoportosuló professzionális olvasókból, mégpedig egyikük, Thomka Beáta Homíliák a Emlékiratok könyvéhez címû tanulmányától inspirálva, amelynek "elsõ mondata és címe adta az ötletét jelen fejezet egész alapszerkezetének és jellegének. Írása egészében is a társas együttlét és egymás közti társalgás alkati vonásait viseli magán, kifejezi, ami a regény körül és által történt. Mûfaját tekintve az Emlékiratok könyvé t tárgyaló fejezet rajta keresztül talált rá az interpretációs közösségbe való újra bekapcsolódásra, és arra, hogy ez mint közös munka , mindmáig folyamatban van, függetlenül a résztvevõk egymástól eltérõ álláspontjaitól." (295. o., 1. jegyzet) E tanulmány mûfaja, valamint annak a korábbi s e mostani könyvet elõlegezõ gyûjteménynek a címe, melynek Balassa a legvégére szerkesztette volt e tanulmányt, és a kiemelt közös munka szókapcsolat görög eredetije sorra a rítus szakrális terébe tartoznak: homília, diptykhon, liturgia (leitourgia). Balassa saját alanyi, "részlegesen összefogni, de nem összefoglalni" (208-209. o.) kívánó Emlékiratok -olvasatának (ld. alább, V. 4-5. fej.) ellenfényében bebizonyosodik, hogy egy imagináció objektíve is ritualizált nyilvánossággá szeretné avatni az interpretációk közösségét, úgy vélvén, hogy viszonylataik világa "megfelel a mû énességen áttörõ, objektív személyességének, nagyepikai távlatainak." (208. o.) A kritikus kérdés nem is annyira az, hogy az olvasók kérnek-e ebbõl a közösségbõl (ami nem csak rajtuk múlik), hanem hogy az azt megképzõ imaginatív munka maga közös-e - s ha nem, akkor magában állva is eléggé evokatív-e. A közösséget kivetítve, egyszersmind azonban saját korábbi értelmezéseit is belevetítve vajon nem rajta kívül áll-e, netán alternatívájaként? Újraolvasva az ingatag megfogalmazást, a monográfiának csak ez a "fejezet[e] [...] talált rá az interpretációs közösségbe való újra bekapcsolódásra" a Thomka-szövegen mint tulajdon operatív szervén, meghosszabbításán "keresztül", melynek folytatása viszont éppen arról tanúskodik az olvasó közösség elõtt , hogy "lehetnek, vannak életeseményként megélt alkotások", elvezetve "az esszé forrásvidékére", el "a rációval, logikával, tudással, felkészültséggel kielégíthetõ értelmezési, kritikai válaszmodellektõl." 29 - Végül, esetleges kívülállása esetén, nem viszi-e magával a szakrális dimenziót?
Az V. 2. fejezetben Balassa az eddigiekbõl adódóan sem vállalkozik az értelmezések tipologizálására, noha azzal a további indoklással, hogy ez "nem tartozna ide" (208), nem értek egyet, hiszen egy szerzõi monográfiának úgyszólván természetes része a hatástörténet. Ugyanakkor itt megerõsíti az Eszékrõl északrá -ból már ismert ígéretet "egy esetleges késõbbi kritikatörténetre" (uo.), tehát remélhetõ, hogy ott teljesülni fog az elmaradt feladat. Mi több, a szemelvényezés elvi nyereségeként értékelhetõ az, hogy minden olyan, a hatástörténet vázolását szükségképp terhelõ szemponttól tartózkodik, melybõl egy-egy kritikai beszély áttetszõvé, egészében bírálhatóvá válhatna, vagyis határozottan elveti a diskurzus "posztmodern" totalizálását , amit a maga részérõl, nem alaptalanul, ideológiakritikának vagy (még keményebben) doktrinérségnek tekint. Ennyi "lojalitás" következésképp Balassa beszélye iránt is kötelez, hogy közbevetései "beszélgetést továbbvivõ jellegéhez" (uo.) kapcsolódjunk, így kommentárom szintén afféle közbeszólás kíván lenni mind a közbevetés, mind az interpretáció értelmében.
Balassa e megjegyzéseiben egy problematikus értelmezési hajlam jelentkezik, melynek eredetvidéke még az Egy családregény vége elemzésére tehetõ. "Simon Péter helyzetére különösen érvényes, hogy minden történet - hatástörténet. Az elsõdleges elbeszélõ ¯auktoritása : befogadási és applikációs folyamat, mely maga is eleve értelmezés." (110. o.) Késõbb "kvázi" megnevezi, hogy mirõl van szó: "Simon Péter az egész szöveg kulcsmondatainak egyikét - kvázi hermeneutikusan - kérdve állítja: ¯És az, aki most így született, az is az õsök közé tartozik? [...] " (130. o.). Balassának a szemelvények közé illesztett, korábban közreadott Emlékiratok -értelmezéseiben tovább erõsödik az a tendencia, hogy egyfajta hermeneutika gondolata és a mûelemzés mûvelete egymás allegóriáivá válnak, így kivehetetlenné válik filozoféma és mitologéma - tágabb körben: logos és mythos - viszonyának sajátszerûsége. A nagyregény Egy antik faliképre címû fejezetének mítoszfejtésében kulcsszerepet tulajdonít Hermaphroditos alakjának, egyrészt a Thoenissen tervezte elbeszélés elõfeltételeként szemlélt egzisztenciális lépésnek megfeleltetve ("életemet [...] megoldanom, feltörni és feloldani az öncsalások minden rétegét" 30 ), másrészt "az" olvasás alakzatává növesztve. A kontextusban az elsõ megfeleltetésnek ellentmond Thoenissen fokozódó közömbössége a mítoszfejtéssel szemben. 31 A "szexuális kihunyás" pedig (222. o.) aligha fogadható el az alakzattá növés egyik mozzanatának, hiszen Thoenissen esetlegesen megfogant gyermekére gondol. 32 Másik sugallata, az egység képzete "mint preödipális fázis" (uo.), ahhoz a furcsasághoz vezetne, ha már "a mûelemzés kérdése végül is hermafrodikus alakzattal bír" (223. o.), hogy a mûelemzés is preödipális szakaszban van. "A mûtárgy helyettesíti, elfedi és felfedi az elbeszélõ életkérdését." (uo.) A megértés e körkörösségének egyez(tet)ése a mítosz mûködésével a "tradíció jelenlétévé fordul át" (uo.), minek folytán a mûelemzés hirtelen mégis inkább ödipális szakaszba kerül ("a hagyományértelmezés mindig oidipuszi gesztus", uo.). A falikép - korábbi címe szerint - leírása is "oidipuszi és hermeneutikus alakzattá egyszerre" (uo.) válik, s így lesz tökéletes a homo logia - vagy inkább "homo mythia " - a fejezet szereplõjének és elemzõjének a tevékenysége között ("a hermeneutika hagyományának újjáéledésében mint a mû jelen megértésében" stb.; uo.). Ezen a fokon persze a preödipális és ödipális ellentmondásán is hiábavaló akadékoskodni, hiszen "származás és árvaság egyidejû drámája" ez (uo.): valamikor átsodródtunk a mindent bennfoglaló egyidejûség tartományába. Ha tehát Balassa a freudi családregény alapparadoxonjaira jut, akkor önmagát is sújthatná Hódosy Annamária "kvázi dekonstruktív elemzésfélé"-jét illetõ elmarasztalása (313. o., 4. jegyz.).
Az iménti "hermeneutika" szerint "az egész hagyományértelmezés tétje" (222. o.), az öncsalások minden rétegének feltörését célzó életprobléma - mégsem zavartatva magát attól, hogy rátelepszik Hermaphroditos "alakzata" - "messze túl" van "minden úgynevezett mûvészi-esztétikai célkitûzésen." (222-223. o.) A tanulmány végsõ ígérete: "egy-egy életprobléma közelítése ama csigához." (223. o.) Mit jelenthet ez a csiga? "A kör alakú szerkezet mitologikus alakja az önmagába csavarodó csiga képében válik teljessé, amely az önkielégítéstõl a halálközeli passzivitás, autisztikus önmegvalósítás és mozdulatlanság állapotáig nyeri el jelentéstartalmait: kulcsa a szövegnek." (222. o.) Félõ, hogy ez a kulcs is anélkül forog körbe , hogy bármit kinyitna. Balassa második Emlékiratok -tanulmánya szerint ugyanis a csiga-alak nemhogy nem jut túl az esztétikain, hanem beteljesíti azt, ami mégis távolítja az esztétikain messze túllevõ életproblémától: "a hermeneutikus módszernek megfelelõen a mûalkotásban szunnyadó filozófia és a mû formája - csiga alakú [...]. Véleményem szerint ez a koncepció [...] maga az esztétikai és etikai beteljesedés." (258. o.) Késõbb azonban a csiga mégis jelent túllépést, ti. "önmagunkon [...] anélkül, hogy feladnánk az egyest mint végsõ értéket." (263. o.) Errõl azonban hamar kiderül, hogy újra csak "a hermeneutika klasszikus alapkérdését formázza", a körkörösségét (uo.). A túllépés mozzanata ezután az életprobléma ismert összefüggésében tér vissza: a narráció új alakzata "szinte geometrizálja mû és élet feszültségét [...]. Nádas regénye ilyen értelemben is, túl minden esztétikai és politikai jelentõségen: etikai cselekedet, és ez régiónkban még mindig és még sokáig nem választható külön az esztétikától oly eleganciával, mint szerencsésebb tájakon." (265. o.) Úgy gondolom, hogy ezzel a megjegyzéssel tovább szaporodnak az ellentmondások, s egy pillanatra megfordítanám a kérdést: vajon nem pont úgy leszünk-e "szerencsétlenebb táj", ha "még sokáig" nem próbáljuk a tõlünk telhetõ "eleganciával" különválasztani az etikait az esztétikaitól?
Úgy tûnik, hogy Balassa elsõ két, 1985-ös és 1986-87-es Emlékiratok -dolgozata a fogadtatás elsõ - Balassa beosztásában az elsõ kettõ (208. o.) - szakaszának korlátjára figyelmeztet, ahol a regény keltette revelatív hatás a "nagy" motívumok/metaforák/szimbólumok/archetípusok inflációjába torkollott. A csiga, a színház, a test, a víz stb. mind megkapta ugyanazt a szerepet, mint a "regény poétikáját összefoglaló tükörmetafora" (228. o.): a gáttalan projekció alapanyagaivá válva már csak "összefoglalták", semmint tagolhatóvá tették a részleteiben elfedett mûegész jelentését, mely bekebelezte, a választott alakzat(ok) mintájába öntötte az adott tanulmányban megszólaló personáját is. Az "igényes elemzések és interpretációs ajánlatok ez esetben meg is nehezítik a mûrõl való szólást." 33 Balassa azzal igazolja a kilencvenes évekbeli újraértelmezõk közé sorolt Szirák Péter panaszát az újabb hozzászólást nyomasztó elõdök munkája miatt, hogy maga is errõl a nehézségrõl tanúskodik. Ennek fényében - szerintem - az lesz a könyv egyik legérdekesebb hozadéka, hogy mennyiben sikerül elmozdulnia az "elsõ interpretációs nemzedéktõl" (315. o., 1. jegyz.), amelyhez önmagát is számítja.
Jórészt még az említett korláton belül mozog az Emlékiratok -rész következõ, Kontextus: írók, mûvek és kultúrák között címû fejezete. Elsõ három alfejezete a sokat emlegetett világirodalmi kapcsolódásokat szemlézi tovább, Musil és Hesse, Mann, Proust hatását. Ezek a passzusok arra mutatnak, hogy nem pusztán mellérendelõ viszonyról van szó ott, ahol a regény újraértelmezésének nehézsége "összefüggésben áll a mû alkati-szemléleti zártságával és azzal a ¯hatékony kontextussal, amelyet elemzõi köréje építettek", 34 hanem okozatiról: a lényegében egyazon köröket befutó kontextuálás túlságosan tágan és "hatékonyan" zárja magába, tünteti fel "alkatilag-szemléletileg" zártnak a mûvet. A regény fogadtatásában ugyanis nyilvánvalóan a világirodalmi, tágabb kulturális kapcsolatok felismerhetõsége lett a reveláció közvetítõje, ám monumentalitásuk (az említettekhez még a Bibliá t és Platónt is hozzávéve!) sokkal inkább a szerzõ, Nádas Péter szemhatárának egyedülálló formátumát érzékeltette, mint a mû sajátos formáját . 35
A fejezet elhelyezése logikus: az Emlékiratok könyvé rõl szóló szakirodalom áttekintését követõ irodalom- és eszmetörténeti summázatként elõkészíti a monográfia saját Emlékiratok -elemzését. Általában azonban a könyv leginkább hevenyészett szakaszának tûnik, ami, jelentõségénél fogva, különösen nagy kár. Az elõdök és kortársak hatásának felsorolása utalásszerû és összeszedetlen, szerkesztetlen, nem tagolódik gondolatmenetekké; noha nagy tömböket mozgat, mégis önismétlõ, hiányoznak a korlátozás, szétválasztás, elkülönítés, kiemelés, mérlegelés, döntés rendezõ mûveletei. Így a megállapított kapcsolatok azért is vesztenek jelentõségükbõl, mert oly sok irányúak egyszerre, hogy szám szerint úgyszólván beszoroznák egymást. Maga az elemzés szövege veti föl e kifogásainkat, hiszen mindjárt az elsõ bekezdésben kilátástalannak ítéli célkitûzését. A fejezet mondandója legföljebb ezer darabra tördelve vehetõ ki az életmû teljesen átjárható, szerves egységének a könyv elõszavában felcsendülõ szólamán belül, ami helybõl igennel válaszol a kérdésre, hogy "összefügg-e valóban minden mindennel", 36 s ebbõl a fejezetbõl is ezt visszhangozza a megelõzõ szemelvények tanulságaként: "az idézett szakirodalom, az egész interpretációs közösség, joggal, másról sem szól", mint a " correspondance "-ról (343. o.). Az olvasott végeredményben önmagához hasonító vonzást gyakorol az olvasatra, olyképp, hogy az, amit az adott corpus ok Nádas szövegére gyakorolt befolyásaként sugall, magának a kifejtésnek a retorikájára, beszédmódjára, érvelésére is érvényes lesz: Musil részérõl a monumentális ambíció (irodalom-tudomány-filozófia-esszé; erotika-kritika; a terv eleve tudott megvalósíthatatlansága), Thomas Mann nyomán a mítoszi alapzatú tragikus-ironikus-parodisztikus átértelmezések, értékszerkezetek, Prousttól pedig a percepciós valóságteremtés, a jelölés módja. A mindenfelõl érintkezõ, metonimikus bemutatás megértési nehézségekhez, sõt félreértésekhez vezethet. Példa erre annak a találó meglátásnak a sorsa a Kontextusok negyedik, a regény Nincsen tovább címû iratát tárgyaló alfejezetének végén, hogy Krisztián figurája a Hamlet Horatiójához hasonlatos, míg "Hamlet alakjának [...] térképe sugárzik a névtelen elbeszélõre." (356. o.) Kiegészül ez azzal, hogy utóbbi figura az "Oidipus-konfliktus" újraírása, ráadásul a dionysosi emberé is - akit Nietzsche hasonlít Hamlethez -, hogy végül a regény általános "shakespeare-izálása" beíródjon annak "drámai-dionüszikus tudásába" (357. o.). Mármost egy, a fentiekben már problematizált helyen Balassa a "platóni mentalitáshoz" kapcsolta "a mitologikus gondolkodás több aspektusból ugyanazt felmutató szerkezetének" imitációját, "Arisztotelész tudományos logikájával" szembeállítva (222. o.). 37 Holott a Poétiká ból nemcsak az derül ki világosan, hogy Aristotelés mennyit tudott a "mitologikus gondolkodás" és a drámaköltészet "több aspektusú" kapcsolatáról, hanem az is, hogy míg a Hamlet -jellegû mûveket egyáltalán nem kedvelte, 38 addig az Oidipus király egyenesen az egyik kedvenc tragédiája volt. Gadamer "meglepõ" Aristotelés-hivatkozása (349. o.) is arra utal, hogy a tragédia átértelmezésein (vö. 392. o.) keresztül gondosabban feltárható volna az aristotelési esztétika hagyománya és annak freudi revíziója, ami alighanem Nietzschénél is erõsebben meghatározza a XX. század - az Oidipus király t és a Hamlet et összekapcsoló - látásmódját. Egyébként úgy tûnik, épp a pszichoanalízissel kapcsolatos ödipális feszültség az egyik legerõsebb, mely mindvégig jellemzi Balassa könyvét: a fiúság emancipációjára, a nemiség-nembéliség kulturális problematikájára, a legkülönfélébb elfojtásokra vonatkozó centrális és visszatérõ gondolatok analitikus hangoltsága, sõt akár olvashatósága, valamint Freud nevének és örökségének némiképp felemás kezelése között (vö. 400. o.). Ebben az összefüggésben feltûnõ, hogy Lacan tükör-stádiumát olyan magától értetõdõen emlegeti a forráshely megjelölése nélkül, mintha kézenfekvõ közismeret volna (362., 454., 463., 473., 480. o.). Tényleg annyira "közhellyé vált"-e mindez, hogy szorosabb követése azonnal "belterjes díványproblémává degradálja" (313. o., 4. jegyz.), de kultúrkritikai küldetése tudatában bármikor " metapszichoanalízissé változhat"? 39 Akárhogy is, "Horatio" végjátékának elemzése erre az ismétlésre fut ki: "Ismétlem: Nádasnál nem hiú átvétel és ¯allúzió mindez, hanem ¯végsõ , ¯utolsó emlékeztetés az európai alkat-történetre, egy ezerarcú pszükhé forma- és konfliktustörténetére." (357. o.)
Ez az "alkat" vagy " pszükhé " tehát az "emlék-mû" által totalizált emlékezet synekdokhéja, mely a differenciálatlan, minden összefüggést bekebelezõ múlttal áll ödipális viszonyban vagy kontextusban, mint Kulcsár-Szabó Zoltán írja, aki - Balassa szerint - "arányosan és új módon értelmezi az ¯ödipális kontextust , maga is szép példát alkotván a kritikus-apák (nagyjából a Diptychon) recepciójától való távolságtartásra és a folytatásra." (313. o., 4. jegyz.) 40 A regény nagy tetteként értékelt emlékez(tet)és így nem hagy más nyomot, maradékot maga után, mint - a mindent, melynek "minden" pontján felfakad az Egész utáni nosztalgia, hiszen elõre látható volt az a dialektika, hogy - s Balassa ebben is egyetért Kulcsár-Szabóval - a "memória túlfeszítése [...] hozzátartozó ellenkezõjébe, a felejtésbe fordul" (uo., 6. jegyz.), 41 ami viszont - és itt már elválnak az értékelések útjai - csak egyes részletekben, szöveghelyeken lehet szabadítóan örömteli, az egészre vonatkoztatva tragizáló hatást fejt ki, kényszerpályára futtatva az értelmezés "egészét". "Egyöntetûen tragikus szerzõ." 42 Ahol Egész, ott tragikum. Félreérthetetlenül gyászoló pillantás búcsúzik, még egyszer, az interpretációs közösség által (valaha) képezett "látvány és dokumentum"-tól (324. o.), és intõleg szomorgó hangvétel közhelyesíti a synekdokhé átfogó alakzatát: "Nádas még mindig nagyon tud valamit rész és egész viszonyáról." 43 Minél inkább elragadja az értelmezést a hermeneutika ontológiai alapozású megértés-posztulátuma, mely "eo ipso az Egészre vonatkozik", 44 annál nagyobb a veszélye annak, hogy végül mégis csak negatíve tud beszámolni róla, ami egyszersmind azt a körülményt is hajlamos elfedni, hogy a rész-egész viszony nem csak "méretbeli", hanem státusbeli különbséget is jelent, mivel az "egész" gyakorlatilag a megértett (-ni vélt) részlet(ek), a megértés részlegességének projekciója. Nem létezik, hanem fennáll; nem "nincs", hanem fantazma 45 gyanánt van, mint a lehetõ legtöbb részlet jelentéses kapcsolatainak struktúrája (illetõleg a lehetõ legjelentõségteljesebb mozzanatok sokoldalú kapcsolása), amely csak sajátos koherenciája révén imitálhatja az "egészet". 46 Lényegében ez jellemzõ Balassa Nádas-értelmezésére, melynek fedezetét egy tûhegynyire összpontosított olvasat jelenti, melyhez képest az "egységben való gondolkodás" (189. o.) rejtélyeskedõ emlegetésében kimerülõ negatív teológia egy vallási vívódás makacsul önismétlõ, eldolgozatlan maradékának tûnik. "Az elbeszélés egysége , minden poétikai-eszmei bravúron túl , megmarad, szétbomlik és újra visszaáll. Hogy azonban mi a titka ennek a személyes hitelû egység nek-azonosságnak, az nem tárul föl, mivel valószínûleg semmi egyéb , mint az Egész rejtélyes szem elõl nem tévesztése, ez pedig elkülönülten nem megfogalmazható, nem tematizálható, nem alakítható formává, sem konstrukcióvá." (265. o., kiemelés tõlem, Cz.Á.)
Az Egészt problematizálva tehát egy vizualitás meghatározta esztétikával van dolgunk. Kiélezõdése a Nádas -monográfia írását megelõzõ és övezõ idõszakban észlelhetõ Balassánál. Beszámolt arról, ahogyan Nádas róla szóló álma vágyat keltett benne a visszaálmodással létrejövõ látomásos közösségre , ami nem csak arról tanúskodna, hogy "az emberi lélek és intelligencia voltaképpen egy ", hanem "Jungnak az én-határok viszonylagosságáról szóló homályos és vonzó tanának fényes igazolását is jelentené". 47 Jung archetípusai jellegzetesen vizuális minõségek, s a köztük tett - egyszerre regresszív és utópikus - utazás célja mindig a végsõ emlék: az Egész látomása. A Freudhoz hívebb pszichoanalízis szerint viszont a jungi vágy kikényszerítette feltárulás (mind az alétheia görög-heideggeri, mind az apokalypsis bibliai értelmével összemosva) egy még erõsebb felejtés nyoma, kérlelhetetlen fedõemlék lehet. 48 Akár ideológiakritika ez is, akár nem, Nádas maga figyelmeztetett 1993-ban a látás és a fantázia viszonyát firtató kérdés kapcsán arra, hogy az énességet oldani törekvõ írás tapasztalata "egyáltalán nem azt jelenti, hogy az ember misztifikálná a jelenségeket, hogy mítoszokká stilizálná õket - mint ahogy Jungnál fennáll ennek a veszélye" 49 - noha az archetipizmus kezdettõl fogva máig az egyik leghangosabb szólama maradt értelmezésének. Nádas néhány hónapja a Mihancsik Zsófiával folytatott, a rádióban elhangzott több részes beszélgetésében újra nyomatékosította, mirõl kíván itt beszélni: a nyelvben valamelyes "közös tudást" keresve talált rá arra az érzékiségre, melyet éppen minimális antropológiai kiindulópont minõségében szeretne célnak kitûzni, ezen túl pedig ki-ki - az olvasó - szabadságára tartozik, hogy mit kezd személyességével. Esztétikája ennek megfelelõen törekszik a látáshoz képest emancipálni a többi érzékleteket, nem csak a hallást, hanem az ízlelést, érintést, szagot is (a nehezen olvasható filozófia "színtelen és szagtalan", mondja ugyanitt 50 ). Mármost Balassa interpretációjának meg hasonlása a szöveggel abból fakadhat, hogy az õ képromboló kísérletei másra irányultak, mint Nádas szenzualizmusa, amibõl csak nagy nehézségek árán lehet kivesézni a jungi Egész látomását. A Halálnapló esztétikai - beszéd és látás, hang és kép, szó és hallgatás, zene és szöveg - vívódásainak tétjét leginkább a zene játssza ki azáltal, hogy a kép átmeneti, mondhatni stratégiai lerombolásával megkaparintja a lát(om)ást a megtört nyelvtõl. E nagy "vesztes" 51 épp a Nádas Péter keletkezésével egyidejûleg elevenedik meg arra az üzenetre, hogy " jelentés márpedig van ", 52 s jut el az irodalmár munka minimál-etikájához: "A személyesség kommunikatív, megformált lehetõségérõl nem lehet lemondani sem Keleten, sem Nyugaton. A totális redukció és öndestrukció mögött ugyanis még mindig maradnak jelek. A jel-keresés pedig önkéntelenül etikai, s mint ilyen abszolút nyelvi, irodalmi kérdés." 53 Másfelõl viszont látni fogjuk, hogy Bartók szöveges zenéje, a Cantata profana lesz emblémája "valamiféle kitörés[nek] a csak zenei, az úgynevezett abszolút zenei birodalmából." 54
Az említett meghasonlás egyes összehasonlításokban kezd oldódni azáltal, hogy az emlékezés mûvelete lassan áthelyezõdik egy másik mezõre. Márton László Átkelés az üvegen jéhez képest ismét erõs a "mi maradt még" tragikus hangoltsága az emlékezet végleges tablószerûségénél fogva: "durván leegyszerûsítve az 1750 utáni, de 1989 elõtti világ szellemi képe ez." (302. o.). Az egyik korábbi elemzés lényeges megállapítása volt az elbeszélés Thomas Mann-i szerkezetének átrendezõdése, a Doktor Faustus Leverkühnjének és Zeitblomjának funkcionális összevonása egy névtelen fõszereplõ-narrátorban, illetve annak túllépése Krisztián iratának "homo ex machinája" révén (259-261. o.). De még itt is a "Nagyon durván: Kanttól Auschwitzig és Gulagig" tartó tradíció egybefogásáról van szó, melyet épp visszavétele totalizál, hiszen a névtelen alany pusztulásával "a mûalkotás - így már minden referenciájában - (a szubjektum, a mûfaj, az európai kulturális tradíció) emlékmû(ve)ként értelmezi önmagát." 55 Proust kapcsán azonban Balassa az elbeszélõ-fõhõs erõszakos halálát a valóság érzéki konstrukciójának "végtelen jelölési folyamatába", az elbeszélõ belsõ többszörözõdése által megsokszorozódó jelfejtési sorokba, vagyis az önírásba is beírja (344-345. o.), mint ami "kétségessé teszi az alkotás maradandó értelmét". Igaz, végül ez az összefüggés is belevész a tragikus értékszerkezetbe és az "intertextuális, intermediális és -kulturális összecsengések mintegy végtelen" (345. o.) dionysikus kavalkádjába, mégis ki kell emelni, hogy a névtelen írása válik a nyomhagyás bizonytalanságának letéteményesévé. A nyelvi emlékezet két - írásos és szóbeli - útját egészen kettéválni nem engedõ bizonytalanságról tanúskodik tulajdon munkássága, írja Balassa. "Az emlékezet valójában anonim, szerzõje fosztott, a nyomok beépülnek az anonimitásba, ennyi elég. Egyébként: azt hiszem, hogy a tanítás jobban megy nekem, mint az írás. Olyankor, ha írnék, jobban írnék, de hát ez lehetetlen, mert olyankor - tanítok. A tanításban van valami tûnékeny nyom, amely azonban mégis mindennél inkább megvolt ." 56 Az eleven tanításnak, mint a könyv Phaidros -mottójában olvasható, csak árnyképe az írott mû, s ez az iménti töprengés fényében akár magára a monográfiára is vonatkozhat (jelen kommentár ebben a kettõs értelemben is nyomkeresés). Beszéd és írás viszonya ez esetben nem annyira oppozicionális, hanem legalább kétszeresen metaforikus, hiszen itt a Phaidros egyrészt a lélekbe írás metaforájával illeti az élõbeszédet, az pedig, hogy az írás "árnykép", arra utal, hogy Sókratés és Phaidros egy fa árnyékában beszélget. Krisztián irata e metaforák útján illeszkedik névtelen, halott barátjának írásos corpus ába: "ha közvetlen formában róla beszélnék, akkor túlságosan gyakran elakadna a szavam, köhögés fojtogatna"; 57 s motivikusan Platón ama fája, a platán keretezi a Krisztián által tulajdon szövege után helyezett utolsó emlékiratot. 58 Figyelemreméltó, hogy Balassa olyan értelmeket tulajdonít az elbeszélés kompozíciójának (259-262., 353-357. o.), amelyek a névtelenül hagyott barát iratait olvasó Krisztiánban megfogalmazódó vágy feladványán belül maradnak. 59 Nádas és Balassa írás-problematikája érintkezni látszik, s ez ígéretessé teszi a következõ, Erdõ sûrûjében címû fejezet elemzéseit a Nádas-írás árny- ill. faliképének megközelítése tekintetében.
Elõbb azonban szeretném javasolni néhány olyan összefüggés módosítását, melyekbõl - szerintem - téves sugallatok adódtak az Egész, Egy, Egység, Egyesülés stb. összevonhatóságára nézvést és arra, hogy elég volna a túlságos felértékelésüket perdöntõen igazoló "Az én alapszavam az egy." 60 jelszóban egyesíteni õket. Az elsõ egy klasszikus szöveg félrevezetõ fordításával kapcsolatos, melyrõl Nádas Az égi és földi szerelemrõl ben beszél. Ovidius ugyanis egyáltalán nem az egy re élezi ki Narcissus és Echo szóváltását: "Van-e itt egy, van?" - "Egy van." 61 Az Átváltozások szövege valójában jóval egy szerûbb: "ecquis adest?" - "adest": `van itt valaki?' (vagy az eredeti szórendhez ragaszkodva: `valaki van-e itt?') - `van itt' (Metamorphoses III. 380). Aztán erõszakos torzításnak tartom Eliade Balassa egyetértésével idézett véleményét, mely szerint a Galata-levél 3,28, valamint az apokrif Tamás-evangélium egy helye azt a gondolatot fejezné ki, hogy "a megkeresztelt visszanyeri az androgüné õsi állapotát." (id. 453. o.) Az elõbbi így szól: "Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mindnyájan egyek [egy] vagytok [heis este] a Krisztus Jézusban." Pál nem pusztán jóval tágabb körû egységrõl beszél a nemek kétnemû, hímnõs egységénél - ami tehát nem is szoros értelemben vett "egy"-ség -, hanem olyan nemi semlegességrõl 62 (sem... sem), amely egyik eleme a mindenfajta faji, társadalmi és nemi adottságtól eltekintõ egyetemességnek , 63 ami azonban nem tekint el leszármazásától a hermaphroditosi/oidipusi árvaság (?) módjára (vö. 223. o.), hiszen a folytatás így hangzik: "Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök." Pál a szöveg tágabb összefüggésében a fiúság új identitásába kívánja összpontosítani a származás tradícióját, miközben pontról pontra kontextusba helyezi, magára, majd a krisztusi közösségre alkalmazza a három kettõs tagadást. Ha viszont az "egy lesztek" páli ígérete egyszersmind egy "szabadságantropológia" "vízióját" (453.; 323. o., 6. jegyz.; ld. még 495. o.) hordozza, akkor egy(ség) és szabadság viszonya más Nádas- és Balassa-helyekkel homlokegyenest ellenkezõen alakul. 64 Nádas etikai és politikai elmélkedései viszont az idézett apostoli hagyományból eredõ testvériség szerinte elfojtott gondolata irányában tájékozódnak, amit egyébként - szerintem - érdekesen, noha nem "pontosan" aktualizál a nomád gondolat, Krisztus mindenkihez kapcsolódó testvériségében és az egymás felé forduló anonim bizalomban közömbösítve minden partikularitást és minden Univerzálisat, Egészet, mely a nagy szerelem vagy szeretet nevében akarná egyesíteni a lelkeket. 65 Épp ilyen jellegû testvériség keletkezik Krisztián elmondásában a névtelen fõszereplõ-narrátor, késõbb teológiára jelentkezõ barátja és a falusi pap között; hármasuk a regény szerelmi trióinak deerotizált, nemtelenített ellenképlete. (Talán ezért sem véletlen, hogy Balassa, "egész" választott szempontjából adódóan, már 1986-87-ben elhanyagolhatónak minõsítette az Emlékiratok könyve e falusi végjátékának értelmezését: "szinte hangsúlytalan és véletlenszerû, hogy [ti. a névtelen fõszereplõ] miként is hal meg. Az ok - maga az Egész."; 264. o. 66 ) Hasonlóképp hiányzik a platóni androgyn-gondolat szerves részét képezõ regresszív nemi egyesülés erotikája a Tamás-evangélium idézett 22. töredékébõl is. Ugyanis nem megkereszteltrõl szól, csak csecsemõrõl, a két nem - itt valóban kimondott - egyesítését pedig ismét csak a saját nem levetésének célja határozza meg és értelmezi: "a férfit és a nõit ez egyes-egyetlenné fogjátok tenni, hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nõ nõ". 67 Az effajta keveredések kétséget ébresztenek arra nézvést, mintha Balassa hajlamos lenne elnézni, sõt végrehajtani a zsidó-keresztény alapszövegek többször bírált "kényszeres hellenizálását" (453. o.) akkor, ha az Egy(ség) a cél.
Végül, a csiga motívumának kezelése is kérdéses. Bármily elkerülhetetlen, mégis groteszk vonása, hogy az Emlékiratok könyvé nek számos értelmezésében afféle tetszõlegesen formálható puhatestként viselkedik, melyet ki-ki a maga értelmezésének jelképes, metaforikus stb. vázába avagy házába terelhet. Legáltalánosabb konnotációjának a(z egyedi értékjelzéssel és esztétikai minõséggel ellátott) zártság tûnik, Kulcsár-Szabó például a szerkezetileg zárt forma öntükrözésének tekinti (ld. 309. o.). Balassánál hasonlóképp, a jelölõ folyamat újat hozó mozgékonyságának gátjaként jelentkezik, amennyiben benne állapodik meg a "mindig tovább oszthatóság szerkezeti elve" (253. o.). Továbblépve azonban azt tapasztaljuk, hogy a hermeneutika fentiekben kifogásolt ön-allegóriájának eredõjévé lesz, "a hermeneutikusan értelmezett igazság és módszer" (263. o.) kifejezõdésévé, oly mértékben, hogy képi jegyei rátelepednek az érvelésre (" egymásba csavarodik", "egymást nemzi" - uo.). Ezek után pedig a "hermeneutikus létértelmezés" emblémájává nõ (268. o.). A hermési elv e voltaképp hermetikus megnyilvánítója szükségképp árnyékban hagyja mind a hermési elv démoni paródiáját nyújtó Protokoll címû Nádas-darabot, mind pl. a számára oly fontos III. Richárd hasonló dimenzióját. 68 Nos, ami észrevételeink jelzett irányára tartozik, csak annyi, hogy jobb lenne, ha a csiga hímnõssége a regény erre tett utalásai ellenére sem olvadna bele az androgynébe, hiszen ez utóbbi egy büntetésül két félbe vágott lény nosztalgiája, míg a csigák egysége eleve "két egészbõl jön létre" (454. o.) minden regresszív vagy tragikus felhang nélkül. Azaz inkább a kapcsolatteremtés imént említett neutralitásának utópiáját jelenítik meg ("elvileg minden csiga minden csigával párosodhat" 69 ), ami egyszersmind ritkábbá, kivételesebbé, mondhatni, tisztábban élvezettelivé teszi a kapcsolat létrejöttét. Az, hogy a csigák nem két fél (elillanó és ingatag), hanem két teljes egész (az Emlékiratok könyve- béli Köhler által kísérletileg igazoltan eltéphetetlen) egybekapcsolódását szimbolizálják, elég lényeges eltérés annak cáfolatául, hogy "az egész regény nem más, mint kommentár Héphaisztosz Lakoma -beli kérdõmondatához", Platón androgyn-mítoszához (378. o.). S a csigáknak nemcsak "utópiája", hanem "archeológiája" is különbözik a mítoszétól, hiszen míg Nádas regényében "a teremtés eredendõ egynemûségét" hordozzák s inkább "növényekhez" 70 hasonlatosak, addig Platónnál közel sem egy-, hanem három nemû volt a legelsõ emberi nemzedék, melyben az androgyn mellett nõ- és hímnemû lények is léteztek, s a kettévágott androgynök utódai éppenséggel a legtökéletlenebbek az utóbbiakból lett, saját nembéli felükhöz vonzódó nõk és férfiak között. (A platóni mítosz elhamarkodott idekeverését illetõ kifogásunkat késõbb a "nemtelen halálra"/"nemtelenség boldogságára" épülõ szójáték 71 fordulata is támogatja stb.)
A Kontextusok címû fejezetet szerencsés módon zárja A szörnyû etikája, a fenséges és a zene címû alfejezet, melyben Balassa még egyszer azokra a reflexiós szerkezetekre összpontosít, amelyek az elõzõekben többé-kevésbé érzékelhetõen meghatározták értelmezéseinek szemléleti hátterét, egyszersmind fölvéve fonalukat a korábban beígért "végleges" változat kidolgozásához, melynek "részletes elemzést, esetleg mikrostruktúrák kimutatását kell majd elvégeznie, például az erdõmetafora, illetve a csigamotívum további analízisét" (265. o.; az erdõmetafora "végleges" elemzésén belül majd a 388-392. oldalak tárgyalják újra ezeket a fejtegetéseket). Ungváry Rudolfnál megerõsítést találó alapgondolata az, hogy Nádas világképe a bûn és a jó etikai és metafizikai összefüggésére épül, 72 melynek esztétikai konkretizációja, reprezentatív alakot öltése per definitionem erotikus jellegû. Ennek anyagát mindenekelõtt a hatalmi és egyéni körû ödipális struktúrák képezik, valamint a szörnyetegségig fokozható "szabálytalan szépség" és az ártatlanság kettõs láttatása, aminek Dosztojevszkij a klasszikusa. Ezen írói észjárás erotikus jellege az elbeszélésben munkáló ismétlési kényszerbõl is fakad, melynek végig-, azaz halálig gondolása eredményezi a fenséges esztétikai minõségét - itt Marc Richirre támaszkodik Balassa (364. o.) -, és amely egyre szaporítja a természet és idõ kettõs látomásait. Ezeknek az ismétléses eljárásoknak a tipologikus alkotói gyakorlat ad tartást és szerkezetet, mely az "emlékezés aktusát [...] emlékeztetéssé változtatja" (368. o.), ami, hermeneutikai formalitása révén, a megidézett esztétikai szféra etikai vagy vallási mezõire is képes emlékeztetni. A higgadtabb, körültekintõbb érvelés jobban meggyõzne e merész gondolati futamok érvényérõl - a magam részérõl legalábbis azt tapasztaltam, hogy úgy a 362. oldal körül már alig követhetõ mennyiségû különnemû utalást kell egyidejûleg kézben tartanom. Nádas Péter ezek szerint a passzusok szerint mindenrõl tud és mindenen belül van, ami antropológiai, etikai, pszichés, metafizikai, poétikai, vallástörténeti tekintetben csak fontos lehet. Mire az ismételten "mindez"-zel (366., 367., 368. o.) jelölt összefoglaló megállapításokhoz érek, szinte már csak sejteni tudom, hogy fontos és érdekes gondolatmenetek vesztek bele az összefüggések tengerébe, s ezért kényszerûen kívülre szorulva olvashatok "az emlékezõk közösségé"-rõl (369. o.), az "imaginárius" (uo.) medencéjébe rekesztett próteusi kavargásról.
A könyvben elõször itt kerül igazán elõtérbe a zene, mely fontos, de nem uralkodó szerepet kap a továbbiakban; általában pedig Nádas mondatainak "zenei" lejtésére, szerkesztésére, illetve néhány Beethoven-, Wagner- és Bartók-utalásra korlátozódik, melyeket bárki ellenõrizhet (világképi és poétikai hatékonyságának Balassa külön tanulmányokat szentelne 73 ). Tematikusan természetesen a világirodalmi kapcsolatokba ágyazódik (Mann), míg Bartók kapcsán átvezet a következõ fejezethez. Retorikai szerepe ellentmondásosabb, ami a Halálnapló már említett muzikális írásmódjának 74 részleges fenntartásából és áthelyezésébõl fakadhat. Elõbb azt olvassuk, hogy Richirnek a szép ill. fenséges mélyén ismétléses mechanizmusokat feltáró elemzése "konceptualizálja azt a hangoltságot , azt a befogadásban alig verbalizálható vezérmotivikát, ¯láthatatlan alaphangsort vagy szerkezeti ¯makámot , ¯cantus firmust stb., amely egyszerre ütközésében és harcában mutatja" az ezt követõen megnevezett esztétikai hatásokat és minõségeket (365. o.). Tehát felmutató, tág értelemben véve mimetikus képességgel rendelkezik az a tipologikus eljárás, mely "¯alaphangsor , ¯makám , ¯cantus firmus " minõségében maga "nem verbalizálható és nem absztrahálható fogalmilag, ám a befogadás megragadottságának fundamentuma." (366. o.) E láthatóságból s így a megnevezhetõségbõl kisikló, annak alapjául szolgáló dimenzió egyetlen megengedhetõ konceptualizációja: az "idõ szerkezete", ami egyszersmind a tapasztalat "belsõ természete", így itt már nem idõ és természet dinamikus kettõsségérõl van szó. Az "idõ szerkezete" mentén - ami Nádas számára valóban a próza egyik alapkérdése 75 - a zene látással kötött szövetségét felmondva lehet eljutni a zene elvéhez. Amikor a gondolatmenet úgy folytatódik, hogy "az Emlékiratok könyvé nek végül mindezt egyesítõ, tematikusan-motivikusan nem konkretizálható zenéje, hangja van" (uo.), észlelhetõ, hogy Balassa szövegének retorikájában (is) jelentkezik a ("konkretizálható" jelentés) halál(á)ra törekvõ ismétlési kényszer, ami negativitásán keresztül affirmatív és közös olvasatot kezdeményez: "Errõl a Hangról sem a regény elbeszélõi, sem az olvasója nem mondhat semmit, hanem csak állíthatja, hogy - hallja, mert: szól, felhangzik. A Hangot [...] meghatározatlansága teszi közössé." (367-368. o.) Vitatható persze, ahogyan mégis, erõsen metaforikusan megnevezi: "nem más, mint a test templomáról szóló beszéd zenéje", és hogy tényleg egymás "változatává" válik-e két különbözõ hagyomány: "akár dionüszikus, akár evangéliumi változatban engedjük átjárni vele magunkat" (368. o.) - az e mûvelet példáját adó nietzschei "változat" talán alaposabb kibontást igényelt volna. A legfontosabb azonban mégis az, hogy Balassa "az érzékek emlékeznek" (uo.) állításával egy olyan, az érzékihez radikálisan visszaforduló esztétika felé vezet, mely épp a zene kapcsán felülvizsgálja gátló alakzatokba dermedni hajlamos hermeneutikai hagyományát. Gadamernek arra a gesztusára gondolok, mellyel a történeti rekonstrukció hermeneutikai bírálata nevében képes elvetni egy olyan érzékien termékeny kísérletet, mint a régizenés elõadás:
"Az is nyilvánvalóan hamis, ha a reproduktív önkény ¯szabadságát külsõségekre és peremjelenségekre korlátozzuk, s nem magát a reprodukció egészét gondoljuk egyszerre kötöttnek és szabadnak. Kétségtelen, hogy az interpretáció bizonyos értelemben utánalkotás, de ez az utánalkotás nem egy elõzetes teremtõ aktust követ nyomon, hanem a megalkotott mû alakját, melyet úgy kell elõadnunk, ahogy értelmet találunk benne. Ezért a historizáló elõadás - például a régi hangszerek megszólaltatása - nem annyira hû, mint gondolják. Inkább mindig az a veszély fenyegeti, hogy mint az utánzás utánzása, ¯háromszorosan tér el az igazságtól (Platón)." 76

Mint már jeleztem, a monográfia súlypontjának az V.4. Erdõ sûrûjében címmel következõ fejezetet tartom, mely az Emlékiratok könyve Egy antik faliképre címû fejezetének zárlatát értelmezi. Egy kisebb - de persze a fejezet méretûre emlékeztetõ - idézetgyûjteménnyel kezdõdik, az elemzendõ szakasz többek által elismert fontosságának alátámasztására. Különös, hogy Balassa sem itt, sem az V.2. szemelvényei közt nem idézi s egyáltalán az egész könyvben sem említi Erdõdy Edit - az Újhold-Évkönyvben Balassa saját korábbi írása mellett megjelent - tanulmányát, amely pedig oly módon összpontosított a falikép és a regény színházi rétegének összefüggéseire, amely voltaképp irányadó Balassa jelen tárgyára és annak kiválasztására nézve. Megközelítésük ugyanis szükségképp "nem látja a fától az erdõt - hogy a mû egyik alapmetaforáját idézzük -: mert nemcsak az emberi élet jelenik meg nagy és sötét erdõként, ahová, az ¯emberélet útjának felén eljut az elbeszélõ, hanem maga a mû is. Amikor tehát mégiscsak választunk egyetlen ösvényt, hogy végigmenjünk rajta, azaz, az egész rõl tudatosan lemondva, egyetlen részt ragadunk ki vizsgálatunk tárgyául, ezt abban a reményben tesszük, hogy ez a rész is képes valamit érzékeltetni az egészbõl." 77 Az Erdõ sûrûjében címû fejezetben megtalálhatók a már érintett problémák: csiga; hermési-hermaphroditikus allegorizálás; a meghatározó hagyományok óvatlan, összeszedetlen kezelése; az alul- és túlértelmezés "mindent és semmitmondón" (384. o.) dialektikus átcsapása egymásba; az ödipális képlet bonyodalmai; az Egy, Egész és a tragédia viszonya. Az alábbiakban ezekre már nem térek ki újra.
Arról is volt már szó, hogy Balassa jelentékeny mértékben engedi vezettetni olvasatát az emlékiratok belsõ forráskritikusa (260. o.), Krisztián nyújtotta sugallatoktól, mindenekelõtt ettõl: "Mert egy megkezdett életregény mindig azt mondja: tévedjetek el bennem, nyugodtan, talán majd ki tudlak vezetni benneteket rengetegembõl." 78 (382., vö. még 203-204. o.). A vezettetés úgy történik, hogy Krisztián "rengeteg"-metaforáját arra az erdõre vonatkoztatja, amelyet a névtelen baráttól reá maradt irodalmi hagyaték fikciós rétegének elbeszélõ-fõszereplõje képzelt, de elkészületlen elbeszélése helyszínének szánt. Metaforicitását tehát többszörös regényszerkezetbéli átvitelek fokozzák. Az értelmezést vezetõ szemantika elvét ez az átjárás képezi, ami már a fiktív iratban kimondatik: "legyenek ezek a járatok [...] szünetjelek, amit [sic!] csupán a mi célokra törekvõ emberi értelmünk merészel néven nevezni", 79 így Thoenissen szövege megerõsíti Krisztián javaslatát az olvasó részére. Az erdõ megjelenítése ily módon - szoros párhuzamban az esszékkel 80 - a jelölés, a jelentéskeresés allegóriájává válik (383., 385. o.), amelybe Balassa olvasata is belefoglalja magát, lehetõvé téve, hogy a "legmagasabb fokú fikció egy fokozhatatlan és sóvárgott realitás fölismerésévé" változzon (378. o.). Ez, Nádas és Balassa írásának applikatív találkozása, az irodalmi tapasztalat erõssége és rendkívüli közelsége - ha nem is közvetlensége - jelenti az aktuális kihívást.
Ennek sajnálatos veszteségoldala a túlhajszolt mitologizmus. A szerzõvel ellentétben úgy gondolom, hogy "a nyilvánvaló összefüggések" puszta "érzékeltetése" helyett igenis szükséges világos kommentárt fûzni a tárgyalt fejezetzárlat és a hosszadalmas, szaggatott Kerényi-citátumok kapcsolataihoz (399-401. o.). A könyvben általában is túladagoltnak tûnik Kerényi szellemi jelenléte, aki valószínûleg hatott Nádasra, forrásként is szolgálhatott neki, mégsem szerencsés, hogy egy, az irodalom mítoszi tartományával ilyen sokat foglalkozó monográfia Eliade mellett kizárólag az õ mûveit használja mitológiai szakmunka gyanánt. Ugyanitt Ricoeur és Gadamer nevének, egy-egy fogalmának, elgondolásának kurta utalások jutnak csak, holott a Nádas Péter címû szerzõi monográfia mûfaja legalább annyira, ha nem jobban megkívánná jelentõs irodalomtudományi vonzatú munkásságuk mûködõ és jól követhetõ bevonását, mint a mitológiai képzettársítások bõséges alapanyagának tablószerû tálalását. Az olvasó abban a helyzetben találhatja magát, hogy ugyanazt mondja a pontos beszédtõl bevallottan eltekintõ Balassának, amit éppen õ mond a pontosságot állítólag viszont túlhajtó Nádas esszéjére: " Nem értem pontosan. " (485. o.)
Az ellenõrzésre, vitára felkínált (401. o.) mitologizmusból kiemelnék néhány kétséges mozzanatot. Például ahogyan két nagyot-mondás egymásnak feszül: az Emlékiratok könyvé nek "vezérlõ dimenziója" dionysosi, "vezérlõ daimónja" viszont Erós (392., 395. o.). Hogy végül is most melyik a "vezérlõ", természetesen jelentõségét veszthetné a mítoszvariációk végtelenedésével, "a kezdet nélküli eredet" jegyében (395. o.), ha a mitológiai alakok és történetek nem töltenének meg hosszú oldalakat, hanem tényleg mellékessé válnának - igaz, ekkor viszont mégiscsak adósok maradnánk a Nádas-mû tagadhatatlan mitikus utalásainak azonosításával. Mitologizmusának e zsákutcái láthatóan megviselik Balassa beszélyét; talán ezért menekül a "belevetítés" önmagától feltoluló vádja elõl a "benne állás" - a mitológiai hagyomány létmódját frappánsan elintézni hivatott, de - semmitmondó frázisába (386. o.). Nos, ennél jóval jelentõségteljesebb (s ami fõ, megfoghatóbb) problémát jelent Bartók csodaszarvasainak beleolvasása a regény falikép-fejezetének erdõjébe. Igaz, hogy Balassa szerint van görög megfelelõje a szarvassá változásnak, nevezetesen a "kecskebõrbe átöltözés" (399. o.), maga a szöveg azonban szerintem nemcsak perdöntõen cáfolja ezeket az azonosítási kísérleteket, amelyek azért, valljuk be, többek puszta kísérletnél, a többivel együtt (382-384. o.), hanem arányosan megoszló információival egyenesen meghiúsít minden ilyesmit, hiszen éppúgy utal csigára, emberre, növényre, fára, állva vagy heverve, mint egy kék illanásra. 81 Elmosásuk, a szöveg nagy ívû hanyagolása az értelmezés frusztrációjának többé-kevésbé tudatos túlkompenzálására mutat. A szarvas projekciója az Emlékiratok könyve utáni Évkönyv (vö. 381., 384. o.) pár elszigetelt Bartók-utalásán 82 és futásról szóló esszéjén, valamint A fotográfia szép története egy helyén (ld. 480. o.) kívül voltaképp a Mann, Kerényi és Bartók alkotta mitologikus-kultúrakritikus szellemi hármasképbõl ered, melyet Balassa Majdnem és talán címû gyûjteményes kötete harmadik tömbjének közepén elhelyezkedõ három tanulmánya rajzol meg. 83 Miután az Erdõ sûrûjében mindvégig a szarvassá változás "áttörésének" a jegyében értékeli a falikép-fejezet zárlatát, a monográfia vége pedig "összeomlásregénynek" (499. o.) nevezi az Emlékiratok könyvé t, a három említett tanulmány közül a jelen összefüggésben legfontosabb Áttörés és összeomlás címe is visszaköszön. Valóban teljes az azonosság: Bartók Cantata profaná ja és Nádas mûvészete "itt, most mintha ugyanarról szólna. Nem mondható ki." (380. o.) Innen kezdve húsz oldalon keresztül kimondja és túlbeszéli, noha közben még egyszer elhangzik a "minden értelemkeresést boldogan feladó olvasásgyakorlat" jelszava (385. o.). Ezért úgy vélem, hogy nem feltétlenül annak a készülékében van a hiba, aki nem tudja követni amaz érzet "érzékeltetését", mit a pillanatszerû "élmény közölhetetlensége" kísért akkor is, ha a jelentés elérésének arról a kísérletérõl van szó, mely "természetes módon hordozza és tartalmazza a relatív értelemszakadásokat" - aki képtelen elhatárolni azt a mûveletet, "ami a jelen szituációjára alkalmazza a diszkontinuitás, az értelemszakadás tudomásulvételét". 84
Az Erdõ sûrûjében címû szövegbõl ugyanakkor egy másik kezdeményezés is kiolvasható. Írás és hely visszavezethetetlen konfigurációjáról van szó, ami egyszersmind alapvetõen helyénvaló értelmezéssel szolgál a mémoire-regényrõl. Eszerint Nádas egy olyan írásmódra talál "szöveghelyet" (385. o.) a falikép-fejezet végén, amely nyelvi fordulatainál és mûvön belüli helyzeténél fogva megszólító karakterrel fordul a totális közvetítésben megelevenedõ alanyi olvasáshoz, hogy önmegszólító képzõdménnyé változtassa, írja át a szöveget; ez az esemény többszörös mim(et)ikus teret alkot. 85 Nyelvtanilag "személyes" alkotója a meghatározatlan erdei lénnyel vagy lényekkel (383. o.) esedékes találkozás lehetõségében meghatározódó s váratlanul megszólított "te", aki elõször a "csendes erdõk"/"a te csöndedet" e/ö magánhangzóváltásban lép elõ, hogy aztán ennek tipologikus ismétlésével elnyerje végsõ textuális helyét teste szagának megváltozásakor; 86 Balassa ez utóbbi elõfordulást észrevételezi revelatív módon (384-385., 397. o.). A névtelen elbeszélõ pontosan ezen az érzékleten keresztül kerül kapcsolatba a regény legrejtélyesebbnek tûnõ, szintén megnevezetlen alakjaival: fiktív figurája, Thoenissen szagos asszonyával és az õ képzelt erdejének lényeivel. (A Thoenissen-fikció összefüggésében még az sem jogosulatlan ötlet Balassa részérõl, hogy a "szagos asszony" változik át erdei lénnyé; 374. o.) A szagra fordított figyelem több puszta motívum-vadászatnál: mint Thomka Beáta hangsúlyozta, 87 lényegesen átalakíthatja az esztétikai tapasztalatot a Frye jelezte helyzethez képest, amikor a "mûvészetek [...] a látás és hallás távolított érzékletein alapulnak, nagyon csökkent szerepre szorítva a közvetlen érintkezés érzékleteit, különösen a szaglást." 88
A fenti észrevételek mellett azért sem tûnik elfogadhatónak Balassa abbéli meggyõzõdése, hogy az erdõ-részlet motivikusan és világképileg Bartók Cantata profaná jának átemelése volna, mert elsõ fokon fölöttébb kétséges, hogy a regény a (polgári, keresztény stb.) kultúrát ellenpontozandó valóban egy természeti epiphaneiá ra törekszik-e, lévén Nádas számára a numinózum "nem osztható, és nem is jeleníthetõ meg mindenféle kis istenségekben, se a fákban, se a patakokban". 89 Az erdõ mint kitüntetett színtér 90 sem elégséges bizonyíték a rite de passage -ra (átkelés rítusa). 91 Mégis ennek némely, a rituális funkciótól eloldott szerkezeti mozzanatait aktiválja az írás - némileg más hagyományú - tapasztalata, mely egy olyan helyet ír le itt, amelyet a "te" nem foglalhat el mint olyat - a "nem vagy még egészen itt" ritmikus ismétlése ezt nyomatékosítja -, csak átkeltében realizálhatja. Vagyis e hely nem elsõsorban abban a korlátozott értelemben "metaforikus", hogy valami azonosíthatót metaforizálna - mint az átkelési rítus, ami "metaforikus eszköz" 92 -, hanem amennyiben egyáltalán teret ad az átjárásnak, átvitelnek: maga a metaforikus tér, a helynek helyet adó hely platóni elgondolása, a khóra 93 módjára. A hely ebbõl fakadóan a megszólalás általános lehetõségfeltétele. 94
Az ehhez tartozó idõtapasztalatra egyelõre az ahistorikus, kozmikus, 95 valamint - Frye nyomán (387. o.; hivatkozás nincs) - az egyszerre görögösen idõtlen és biblikusan telített jelzõk kínálkoznak. Idõrendi narrációval szakító jellege mindenesetre annak megfelelõje, hogy ez a szakasz Thoenissen meghiúsult elbeszélõ mûvének maradéka, nyoma; mondhatni, a "hely" e jegye metonimikusan kiterjed a (tulajdon) szöveg(helyé)re. Balassa szerint ez az Emlékiratok könyve mûegészének rendeltetési helye: "az a rengeteg [!], egymást tipologikusan tükrözõ elbeszélés, amely e regényben található, szünet nélkül a történettelen, elbeszélés utáni felé is tartana, s ez persze nem lehet megmaradó hely, soha nem jutunk oda végleg, de ¯átmegyünk, áthaladunk rajta" (388. o.), és igazából (csak) itt érzékeli, hogy egy más szövegalakítás, "nem történetmondó prózai költészet" (387. o.) áttöri az elbeszélést. Mûegész és rész így olyan viszonyba kerül egymással, amelyet hamarosan szimbolikusnak fogunk nevezni.
Egyelõre "helyben" maradva két topos és egy atopikus összefüggés érdemel figyelmet. Az elsõ a bartóki hatást közvetítõ Mészöly Miklóstól (389. o.) jönne: a természeti átváltozás toposa. 96 Ezt Nádas "az avantgárd szövegformálást súroló" (386. o.) eljárással aktiváljal, azokra a korábbi poétikai törekvéseire visszanyúlva, amelyek Mészöly "korabeli technikai kísérleteihez" (65. o.) kapcsolódtak, s amelyek reprezentatív kötete, mint már említettük, a Leírás volt Nádas pályáján. A fentiekben azért nem esett sok szó a monográfia e kötetrõl szóló mondandójáról, mert ott Balassa figyelmét jóformán két dolog foglalta le, ti. hogy miben elõlegezi Nádas késõbbi mûveit - ennek önmagában megálló elemzését szüntelen elõreutalások gátolják -, és hogy miért maradt kiforratlan és megbeszéletlen a magyar neoavantgarde irodalom - ezt a kérdést pedig az avantgarde örökösének tekintett, (nálunk) újkeletû irodalomelméleti irányokkal folytatott s a monográfiában másutt is elõ-elõbújó vitája uralja. Holott jóformán nyilvánvaló, hogy Balassa olyan státust tulajdonít az erdõ Thoenissen leírta jelenetének, mely a mû a mûben stb. sor helyett Barthes megkülönböztetésével élve a szöveg a mûben 97 kifejezéssel jellemezhetõ. Ám Balassa szerint a Leírás korszakának "a késõbbi hozama [...] a fõ érdeme, az a vonása, hogy [...] felvillantja a változatlant a változóban, az eleve meglevõt az átmenetiben." (65. o.) Ily módon Balassa Nádas-olvasatának a vakfoltjára esik az a lehetõség, hogy ezt az "átmenetit" mint átkelés it kibontakoztassa az elbeszélés, emlékez(tet)és és próza "eleve meglevõnek" vagy visszaszerzettnek látszó szövetségéhez képest; e poétikai szövegelemzés helyébe kerültek a Bartóktól és Kerényitõl átvett mítoszi párhuzamok. A Leírás ra ill. a leírás terminusra tett számtalan elszórt utalás (18., 99., 145., 188., 189., 253., 300., 324., 386., 402., 440., 452., 480., 482. o. - az index már elpanaszolt hiánya miatt sem garantálom a felsorolás teljességét) arra enged következtetni, hogy a Leírás, atopikus módon, maga is csak "átkel" a monográfián anélkül, hogy méltó helyet kapna.
A másik topos a nevetés (vö. 427., 488. o.), 98 mely az erdõ-jelenet végén a helyét megkapó "te"-vel, megváltozó szagú testével, sõt magával a hellyel azonosíttatik, s ez a második csend/csönd hangzóváltással párosul. A nevetés az a hely, melyen a szöveg úgymond átkel. "A helynek, mely nevet, nincs kiterjedése." (397. o.) Balassa szerint a nevetés és a csönd a dionysosi testiség - mint még "az együttszenvedést és részvétet (Mitleid) is felülmúló nevetés helye" (384. o.) - jelzésének reprezentatív keretéül szolgál (399. o.), másfelõl a regény János-evangélium ból merített mottója értelmében vett testi újjáépülés is a tragikum pillanatnyi túllépését jelentené, vagyis a testnek mind görög, mind keresztény "hagyománya". Ez az átlépési ígéret végsõ soron azonban mindkét test-tradíció vonalán a tragikum fokozott újramegerõsítésére vezet: a névtelen elbeszélõ görögös "sorsbüntetésként" fizet életével a többszörös fikción keresztül elnyert "megélés"-ért, s ez a konklúzió a krisztusi eseményt is 99 bekebelezi (386. o.).
E tragikus vétség felismerése már a névtelen elbeszélõnél jelentkezik (ld. 280., és 282. o. 3. jegyz.), de a bûnhõdésbõl eredõ felismerés már a mûegész olvastának jut; ezt summázza az Emlékiratok könyvé nek szentelt rész utolsó, 5. A távlat és a bûnhõdés címû fejezete. Egyszersmind ebbõl a "távlatból" látható be, hogy általában milyen nagy mértékben vezérli Balassa értelmezéseit a felismertetésnek a(z újra)felismerés örömébõl fakadó törekvése (77. o.). 100 A drámai hatás e klasszikus aristotelési mozzanatával "kapja meg teljes értelmét az, amit képzõdménnyé változásnak neveztünk. Az átváltozás igazzá változás. Nem valami rontó elvarázsolás, mely a megváltó és visszaváltoztató szóra vár, hanem õ maga a megváltás és a visszaváltoztatás az igazi létbe. [...] Aki képes meglátni az élet tragédiáját és komédiáját, az meg tud szabadulni a célok szuggesztiójától, melyek eltakarják a velünk játszott játékot." 101 Mármost mit jelenthet ez a megszabadulás, és hogyan viszonyulhat annak az anonim életnek a történetéhez, melyrõl az Emlékiratok könyvé ben olvashatunk?
Az erdõ-jelenet elemzése kapcsán az imént azt mondtuk, hogy Balassa Gadamerrel tartó hermeneutikája azt a történetet törekszik újraalkotni a textus közelében, mely képes eljutni tulajdon elvének áttöréséig és e "Történet" ill. történés minõségében elnyerni igazságát, helyénvalóságát a szünetjelekkel tarkított önmegismerésben. "Gadamer hermeneutikája is egy történet, egy történetmondási módozat a mûvészi igazság történetének hermeneutikus megismerésében és elmondásában. Ennyiben természetesen mi is azt mondhatjuk, e könyv [ti. az Igazság és módszer] szellemében, hogy Gadamer hermeneutikája maga is irodalom, s benne a theoria csupán ünnepi hírvivõ... [...] a mûvészet révén az emberi önismeret történetét illúziók nélkül csakugyan a Történet igazságaként mutassuk be." 102 A meghirdetés, a kérygma mezején vagyunk tehát, ami Balassánál már A regény átváltozása [!] és az Érzelmek iskolája címû nagy tanulmány mottójául szolgáló Flaubert-igében megjelent: "Arra lettünk, hogy kimondjuk, és nem arra, hogy birtokoljuk." Korábban Balassa ebbe a flaubert-i hagyományba illesztette az Egy családregény végé t, 103 s találkozása a gadameri hermeneutikával tudatosíthatta, tovább mélyítette e szövegtapasztalat biblikus erõforrását. A Bibliá ban foglalt spirituális élet reprezentációja éltetõ mítoszok révén érintkezik az irodalommal, valamint olyan metaforák révén, melyek ben élni lehet (hiszen foglalatuk, az Isten Országa metafora, maga is hely jellegû): a kérygma átformáló ereje általuk jelentkezhet a szépirodalomban. 104 Balassa olvasata lényegében ilyen funkciót tulajdonított az átkelés rítusában realizálódó természeti átváltozás mítoszának és az erdõ metaforájának. A meghirdetett élet felfakadása a képzeletben szinte "szervesen" felidézi azt a természetet, melyhez minden olvasó a testén keresztül kapcsolódik, az említett mítoszban pl. ezért lehet szó "visszaváltozás"-ról 105 a - mint Gadamertõl idéztük - "visszaváltoztatás az igazi létbe" értelmében. Ez a kérygmatikus réteg tehát nem az elmondás kivetkõztetésébõl áll elõ, inkább úgy viszonyul hozzá az olvasásban, mint a szöveg a mûhöz; nem lehet elszakítani sem az emberi test látomásától, sem a látomást hordozó nyelvi test, az írás, egy corpus tapasztalatától. Ilyenformán valósul meg a " szakmai-formai elvárás és kérügma teljes, mûvészi egysége". 106
Mindebbõl az következik Balassa olvasatának mim(et)ikus tartományára nézve, hogy a természetté átváltozás, a test megváltozása azt az eseményt allegorizálja, ahogyan egy adott, kontextusában kivételes hatásmechanizmusokkal dolgozó szöveghely vonzásában az olvasás átdolgozó munkája igazsággá képes változtatni, akként felismerni - tehát nem azonosítani s ebben az exkluzív állapotban tartani - a szöveg értelmét. A Gadamer-féle aktust tehát egy olyan különbség mozgósítására vonatkoztatjuk jelentés és igazság közt, mely Spinozától ered. 107 Így egyrészt a mimésis belsõ két- és többoldalúsága ad lehetõséget a határkifejezés és határtapasztalat megfelelésére, hol jelentés és igazság úgyszólván véletlen egybeesése (koincidenciája) lesz az egzisztenciát is érintõ esemény, 108 pl. a "tiszta mondás" mint egyfajta szöveg a mûben felhangzása az esztétikai peremvidékén. 109 Másrészt viszont, az identifikáció - Balassa írásaiban sokszor fenyegetõ - kényszere vagy ajánlatai helyett a Bacsó Béla kiemelte "mimikus hajlam" 110 kap hangsúlyt a befogadó tevékenységében (ebbõl a szempontból egyébként mintha fakulna a különbség a klasszikusnak és posztmodernnek stb. titulált mûvek befogadása között). Az olvasó mimikus viselkedése szükséges ahhoz, hogy a szöveg "igaz értelmébõl" (itt: a megváltozásból) a "dolog igazsága" (itt: természetté átváltozás vagy átkelés) legyen. Az Emlékiratok könyve tehát nem csak abban az értelemben lehet "mimikai és ¯utánzó is, mert a ¯bennem levõ közös emlék-mûvét hozza létre", hanem fordítva, az olvasót és az olvasást (meg)hasonítani kívánó törekvésénél fogva: "a személyosztódás csupán azt fejezi ki, hogy aki mindezt átfogni, szétválasztani és újra egyesíteni óhajtja, annak mimikus módon több személlyé kell válnia" (378., 387. o.), ahol - hozzátehetjük - aligha kell a zárt vagy életrajzi személy fikciójához ragaszkodni.
Balassa észjárása különösen vonzódik a megosztás és egyesítés e mintázatához. Ezeket a mûveleteket foglalta például egy "relatív-dinamikus" különbség jelelméleti gondolatába. "A jelet és a jelöltet nem lehet azonosítani - a szümbolon inherencia-szerkezete épp ezt hivatott kifejezni -, de radikálisan szétválasztani sem, mert ez dualista töréshez és szakadáshoz vezet, olyan tragikus világképhez, mely egység és különbözõség szimbolikus struktúrájáról, mely az anyagban mutatkozik meg, nem másutt, mit sem tudhat." 111 Mintha egyenesen alternatív struktúrát kínálna az Egész - fentiekben említett - tragizáló posztulátumához képest. Ebben az értelemben szimbolikus követelmény köti a gondolkodást, melynek normalitása a szétválasztás, mélyebb/magasabb normalitása az összekapcsolás, egy további pedig az, hogy ez utóbbi "nem követelhetõ, mivel nem adott". 112 Az összekapcsolás fokozott "normalitása" azt hivatott nyomatékosítani, hogy az, mint a symbolon klasszikus használatakor, a felismeréshez kötõdik. 113 A pillanatnyi egybeillés revelatív ereje épp a szimbólum eredendõ hasadást, vagy legalábbis belsõ aránytalanságot hordozó egység-szerkezetébõl adódik. Világos, hogy az elválás és találkozás mozzanatai egymásra következõ váltakozást, narratív sort alkotnak, így Balassa beszélyének szimbolikus rétege egyfajta epikus magot rejt, 114 az epikát különféleképp ütemezni képes ritmikus alapegységet, ami talán nem más, mint maga a ritmus, mégpedig a synekdokhé figurájának a ritmusa: az egész bomlása és részleges helyettesítése. Valahogy úgy, ahogyan Freud Az örömelven túl ban ebbe az alakzatba (ti. az élet mint egyfajta halál) foglalta halál és élet ösztönritmusát, a "fort-da", oda-vissza ritmus játékának ide-oda ingázó, ismétlõdõ önmozgását. 115 A jelölõ folyamat dinamikájára visszatérve, a Halálnapló ban például a Musil-regény és értelmezésének "Súlyos és kezdetleges együttlüktetése" 116 vezet az elemzés, a jelentéstulajdonítás halálához.
Hogy az olvasat e szimbolikus mozgása milyen szoros mim(et)ikus viszonyban áll Nádas mûvével, 117 ahhoz mindjárt emlékeztethetnénk Thomka Beáta megállapításaira az Emlékiratok könyvé nek pontosan ilyen ritmizáló hatást keltõ alaktanáról vagy a bensõségesség vissza hódításának "meta"-ritmusáról 118 egészen Balassának az ismétlési kényszerre tett utalásaiig (364., 366., 387., 435. o.). Jelen összefüggésben válik érthetõvé továbbá az, amit a mûegész és a falikép-fejezet vége mint rész szimbolikus viszonyáról elõlegeztünk: az elbeszélés megtörik, s ez a törés egyszerre része, "tárgya" a fölépülõ elbeszélés egészének és mutat ki belõle s fiktív jellegébõl, jut el az elbeszélhetõség határának tapasztalatáig. "Ezért is kerül ez a már-már tagolatlan sensatio a lehetõ legfiktívebb helyre a könyv egészén belül [...]. A könyv, az írások, a tudósítás és a megtörtént között hiánytalanul el nem tüntethetõ rés és szétcsúszás eksztatikus, költõi egyesítése és kudarca ez; a mûvészet ajtaja nem zárul hiánytalanul, mondja az Emlékiratok könyve , méghozzá a leginkább ¯mûvészi pontján." (397-398. o.)
A szimbolikus funkció ugyanakkor ahhoz az alakzathoz tartozik, amelyhez Nádas Balassa szerint "minden mûvében" el kíván jutni: a synekdokhéhoz (386.; 115., 138-139., 205., 277. o. 3. jegyz., 468., 495. o.). A monográfiában általában csakugyan nagyon sok minden rendeltetik ez alá, dialógus és dualitás "igazi, általános" szembenállásán kezdve (139. o.; ld. még 40., 63., 478. o.) az individuáció, a "bennem lévõ közös", az "isteni rész, emberi egész" problematikáin, a szerelemkép alaki bonyodalmain keresztül Nádas esszéinek "relacionizmusáig" (468. o.). A tovább szaporítható alesetek közül mindenképp kiemelkedik a Fal szimbóluma, különös tekintettel mind a nagyregény szerkezetileg kitüntetett - ti. vele kezdõdik és zárul az egész iratköteg -, jórészt Berlinhez kötõdõ iratára, mind pedig Nádas esszéinek világára (375-376. o.). A fal korszakhatár szerepének problémáját korábban már érintettük, elõreutalva a jelen értelemben szimbolikus értelmére. Ez azt jelenti, hogy motivikusan is elég tág hatókörû Nádas eddigi életmûvén belül (37-38., 151. o. 28. jegyz., 162., 458. o.) ahhoz, hogy voltaképp a szimbolikus funkció szimbólumává, sõt - kiterjedésében és áttételeiben - allegóriájává váljon: 119 Esterházy A ritmus címmel Nádast dicsérve pontosan annak ritmikus mivoltában mutatta fel e beszély szimbólumát: "Németországban most testet öltött Kelet- és Nyugat-Európa egymásra vonatkozó tudatlansága." 120 Ugyanis a (Kelet és Nyugat közti) kommunikációs csõd nyelvkritikai körüljárása történelmi áttörése, 1989 után is a berlini fal kísértetével küzd Nádas esszéiben, amelyek nem kis részben azt a traumát - mint korábban az 1968-as határpontot 121 - igyekeznek feldolgozni következményeivel együtt, hogy milyen váratlan mértékben bizonyult csak jelképesnek az áttörés (az Emlékiratok könyvé ben vonatkoztatási pontként szolgál ehhez a balos francia férfi és a névtelen elbeszélõ színházbeli összeszólalkozása). Vagyis nem annyira a politika szimbolizáltatik (valamivel), hanem egy szimbólum, a berlini Fal, a szimbólum politizálódik - "Európa egységesül, s szétválik a szabadságban", mondja szépen Ungváry Rudolf 122 -, ami poétikailag talán nem páratlan, de azért érdekfeszítõ fejlemény; kérdés persze, hogy minek a képévé válhat így a politika. "Jól látható, hogy Németország, a németség válik az átalakulásnak, illetve a közösségi traumák feldolgozásának vagy legalábbis megjelenítésének emblémájává. [...] S noha talán ez a gondolkodásmód ígérheti az egyik lehetséges szellemi kiutat a dezillúzió , a viszály , a düh hazai beszédformáiból, az esszéíró szigorú figyelme mégsem helyettesítheti a regények lenyûgözõ látványát." 123
A Nádas Péter esszéisztikáját tárgyaló utolsó, VI. Az esszék világa címû részt nem kívánom fejezetenként végigvenni, amit a tematikus ismétlések, variációk - még az eddigiekhez képest is feltûnõ - elszaporodása jóformán hiábavalóvá tenne. A könyv szerkesztését illetõen megjegyezném, hogy három alfejezetét hiánylom a tartalomjegyzékbõl. Általában Az esszék világa azt a benyomást kelti, mintha egy egységes corpusról és szövegfajtáról lenne szó, noha már körvonalai sem világosak. Elsõ pillantásra az Évkönyv vel kezdõdik (1987-88), másutt a Hazatérés (1985) és a Mélabú (1986) nyitja (483. o.), de ugyanitt persze az 1982-ben megjelent és 1973-82 közti írásokat tartalmazó Nézõtér is szóba kerül - már csak a belõle újra közreadott szövegek miatt is -, amelyet Balassa külön taglalta, a Nádas-színházról szóló részben. E problémák abból fakadnak, hogy Balassa ragaszkodik ahhoz, hogy kiadásuk sorrendjében beszéljen az egyes, ám elég tág idõközökbõl válogatott esszékötetekrõl, aminek mind az idõrend, mind az életmû mûfaji s az érdeklõdés tematikus alakulásának összezavarodása és nehézkesen repetitív tálalása az ára.
Az esszék megítélése Balassánál nagyjából megegyezik Szirák Péter imént idézett soraiéval, azaz Nádas szépprózájának s különösen az Emlékiratok könyvé nek ellenfényében bontakozik ki. A mérleg ily módon szükségképp újra meg újra negatív. Úgy jelenik meg az esszék "világa", mint ami lényegében ugyanazt akarja kimondani, mint a nagyregény, ám mûfaji eltérése, fogalmi nyelve, megkésettsége, a történelem felgyorsulása, saját önismereti zavarai (!) miatt minduntalan belebukik a beszédhelyzetbõl, a retorikai környezet és mondandó össze nem illésébõl, a stiláris küzdelembõl, a krízis szorításából és az etikum kötelezettségébõl fakadó akadályokba, apóriákba. Csak akkor kap igazi elismerést, ha megfelelõen kommentálja az Emlékiratok könyvé nek világképét, illetve ha egybevág Balassa saját kultúrakritikai elképzeléseivel. Mivel ez utóbbi eset eléggé gyakori, tartós és feloldatlan feszültség keletkezik a Nádas-esszé retorikai, diszkurzív fellépésének bírálata és üzenetének helyeslése között. Lassan kiviláglik tehát az esszék fõ baja, amit elfed, hogy egyetlen tömbben foglalkozik velük a monográfia: az, hogy mégsem alkotnak autonóm nyelvezetet az epikus mûvek corpusa mellett; afféle mostohagyerekek. Balassa voltaképp egyetlen homológ sort alkotó pólusok mentén nézi végig õket, ahol a tanító a tanúval, a fogalmi a képivel, a látvány a mondással, a merev a mozgóval, a kimondás az elmondással, az elvont az érzékivel, a nevelés az átváltoz(tat)ással, a perfekcionizmus a mûvészi alázattal, a filozófiai a mitikussal, a monológ a párbeszéddel, a politikus az íróval, a Sókratés- és Babits-komplexus a Thomas Mann-komplexussal szemben rendre a rövidebbet húzza. Mindez akár ténylegesen is így lehetne, mégis inkább úgy vélem, hogy egy ilyen, mindvégig folyamatosan íródó, terjedelmileg is jelentékeny anyagot kár az epikus mûvek árnyékává lefokozni. Nem egy másfajta, sajátszerû nyelvezet vonzza-e Nádast az esszéíráshoz, függetlenül vagy legalábbis nem egyoldalú függésben a szépprózától? A másik bökkenõ az, hogy Balassa beszélye több, valóban problematikus ponton meghasonlik Nádaséval, és ugyanabba a zsákutcába téved nyelvileg, mint véleménye szerint Nádasé. Ilyen például a kimondás, a nagyot mondás görcse, ezen belül például az ökológusi szózat kérdése. Paradoxonját az alkotja, hogy miközben a közbeszédben könnyen kimerülhetnek a csak emlékeztetésre építõ stratégia lehetõségei, épp az egyéni reflexió és intellektualitás fejlõdésével párhuzamosan erõsödik a válság globális kiterjedésének szorítása, így egyén és közösség végtelen távolságra sodródó pólusai között már csak az egész bolygó egyetlen központosított techno-adminisztratív rendszerré szervezése közvetíthet. Egy effajta diktatúra hovatovább semmivel sem kevésbé elképzelhetõ, mint az ökológiai összeomlás. De még ezt az aggályt félretéve is minden eddiginél normatívabb különbséget kellene tételeznie az ökológiai etikának az emberi létezés és a nem emberi természet között, ha nem épp annak megkérdõjelezése lenne kívánatos vagy legalábbis reális. 124 Végül azért sem szerencsés prózájának világképét számonkérni Nádas esszéin, mert ezekben szerintem közel sem annyira az érzékiben rejlõ metafizikai összefüggés érdekli a bûn és a jó között (ha egyáltalán), mint inkább a tettek következményeinek kommunikatív feldolgozhatósága, mindenekelõtt pl. az ítélkezés 125 teendõjének és gyakorlatának útvesztõi.
Következetlenül - tulajdonképpen csak a mûfaji tömbösítésre fittyet hányó idõrend miatt - az esszéknek szentelt részben kapott helyet A fotográfia szép története címû filmnovella értelmezése. A mû egy helyén, egy erdei tisztáson csakugyan feltûnnek azok a szarvasok, amelyek mítoszi projekciójáról az Emlékiratok könyvé nek Balassa kiemelte oldalain már beszéltünk. "Visszajutunk a kényszeres alapmítoszhoz, a tükörstádiumhoz, vagyis Narkisszosz drámájához és az Emlékiratok könyve 11. fejezetében kidolgozott erdei, dionüszikos [sic!] nevetéséhez, beavatódásához." (480. o.) Barthes - a filmnovella esztétikai alaprétegét, idézõjeles mûvészeti közegét képezõ - fotográfiáról töprengve studium ról, a nyilvánvalóan látható sík közös kódjáról és punctum ról, a studium ból, mondhatni, az "egyenletesen lebegõ figyelem" 126 mezejébõl tett kilépés létélménnyé válható pontjáról beszél. A legpontosabban talán e gondolat nyomán, a punctum effektusaként szemlélhetnénk azt, ahogyan Balassa az Emlékiratok tablóján "kiszúrt" egyetlen szöveghelyet, az erdõ-jelenetet. A studium és a punctum 127 viszonya metonimikus, és legáltalánosabban ez a viszony a fent taglalt szimbolikus funkció, illetve synekdokhé alakzat elve. Innen van, hogy Balassa emlékezete akkor is "kényszeresen" ezt a pontot keresi, ha már más mûvet vizsgál. 128
A punctum továbbá "¯vad , nem kulturális, és erõsen gyökerezik a spectator testies individualitásában", "mindig valakié ", s amin megjelenhet: a "fotó, mint a Kép elsõ számú megjelenési formája", tudatunkba és tudattalanunkba hatol. 129 Barthes elemzése továbbra is példaszerû támpont Balassa olvasásmódjának feltárásához. Egyedi személyességét olyanformán alkotja a - nemcsak a reprezentált, hanem a mûélvezõ - test jelenléte az olvasás letiltatlan tudattalan mûveletei közepette, ahogyan azt - immár Balassa egyik kedvelt szerzõjéhez fordulva - Kerényi az értelmezõ mint "szerv" metaforájában kifejezte. "Az interpretátor azonban, minél jobban interpretál, annál inkább szerv is, mint befogadó és mint továbbadó egyaránt: nem csupán tudatosan, de öntudatlanul is reagál és funkcionál. Egész lénye és léte, struktúrája és saját élményei az interpretációból kikapcsolhatatlan tényezõt képeznek. Kikapcsolni ezt a tényezõt nem lehet, de teljes fénybe állítani igen. [...] aki tudatos megfigyelõ és egyúttal öntudatlanul funkcionáló szerv, ott nem szabad és nem is lehet személytelenséget színlelni, sem a személyeset eltitkolni." 130 Mûélvezet mármost abból születik, ha alkalmas tárgyra lelve vagy attól fölkeltve dolgozni kezd a befogadó vágya, melynek beteljesíthetõségét éles replikával tartja fenn Balassa, mondván, az újonnan elharapózott esztétikai ideológia vezéreszmévé avatja a várakozás végtelenségét, ami nem más, mint "önarcképünk megistenítése". 131 Ám A fotográfia... idézett, az Emlékiratok -rész magvával közvetlen kapcsolatba hozott szakaszának tükre azt mutatja, hogy Narkissos vonzása Balassa szövegét is kísérti. Nem csoda, hiszen végsõ soron nem meghúzható az értelem azonosítására ill. végtelenítésére törõ vágy közti különbség: a projekciót ill. az önreferencialitást (76. o.) egyformán lehet narcizmussal vádolni. Balassa vizuális észjárása megtörik Nádas "fotós", képi vizualitásának tükrén, s ezért saját értelmezõi öröme is meghasonlik némileg önmagával. Nem eltéveszti, hanem egy kicsit túl egysíkúnak, egy-szerû nek látja Nádas irodalmi teljesítményét, s amikor valami - pl. a Leírás láthatóbb poétikai érdeklõdése vagy az esszék beszélyének ellentmondásossága - bezavar a képbe, akkor a tükörben: a szövegben keresi a hibát. Pedig régi tapasztalat, hogy a kép fölkelti a vágyat, egyszersmind azonban határt szab neki: "Föllép a vágy is abban, aki a látvány révén emlékezik" (Empedoklés: A természetrõl B 64, ford. Steiger Kornél). A fotó, a kép alkotta határ visszatereli a verbális nyelvet a közvetítetlen örömérzés, az élvezet utópiájából (azaz ¯nem-helyébõl ) a vágy erõterébe. 132 A munka: fékezett vágy - hangzik Gadamer észrevétele, mely az utóbbi években több helyütt szövegszervezõ "tiszta mondás", punctum gyanánt mûködik Balassa munkásságában (22., 411. o. 133 ), s bár nem kívánom valamiféle kezdetleges ökonómiába szorítani, mégis fölmerül, hogy nem tett volna-e jót a Nádas Péterrõl írt monográfiának a szükségképp narcisztikus értelmezõi vágy erõsebb fékezése. A szépírói nyelvezetek talán igen, de a monográfusé aligha remélheti makacs frusztráció nélkül, hogy megvalósul benne a nyelvi archeológia és utópia (380., 401., 453., 495. o.) összeérése. 134
Azzal, hogy a könyv körvonalainál valamivel tágabb anyag körében, részben az esszé-beszély egyes problémáinak fényében próbáltam a maga kétértékû mivoltában bemutatni Balassa Péter Nádas Péterrõl közreadott monográfiáját, jelezni szerettem volna azt a dilemmát is, hogy vajon mennyire túlterhelt olvasmány az, amit belsõ repetitivitása ellenére is ilyen - szerintem - sok szál húz önmagán kívülre. Úgy értem: nem annyira tárgyi, inkább kompozíciós, technikai probléma, hogy mintha még jó ötszáz oldal sem bizonyult volna elegendõnek ahhoz, hogy az implicit célzásokhoz és bensõséges utalásokhoz képest a más - esszéisztikus - munkákban elvégzettek kifejtett, önmagában megálló felidézése legyen többségben. A követhetõség azért fontos, mert ez a Balassa olvasatában - egyes Barthes-i törekvésekkel rokon - egyedi elsajátításra felkínált individualitás mércéje és ismérve, s nem az interszubjektív megoszthatóság, a konszenzus kacsmargó reklámja, a legitimációt kizáró lag a megértés kölcsönösségére hárító, minden küszködést lenézõ irodalmár szalonképesség kényszere, mely képtelen beletörõdni abba, hogy "konszenzus csak a minimális, közös kiindulópontokban lehetséges, a végpontokban nem." 135 Balassa pályáján az irodalom tapasztalatának mindenképpen egyedi alakzata formálódott és alakul, finomodik s gyarapodhat tovább. Nyugtalanítóan, elidegenítõleg hatott a "kis uralgó diskurzusok" hálózatára, amelynek létrejötte - amint Angyalosi Gergely joggal és jókor, azaz késõn figyelmeztet Barthes kapcsán 136 - a szándékában egyirányú, de következményeiben szétzüllesztõ önkényuralmi szerkezet széttagolódásának és átépülésének csüggesztõen törvényszerû következménye. Mindenki mindenki elleni, hadüzenet nélküli háborújában (Platón: Törvények I. 626a-b) az új, de máris sajátként kezelt nyelvezetek házának, a nyelvnek mint a lét házának õrzése tûnt a legsürgetõbbnek. S amíg csak a demarkációs vonalak kijelölésének mûvelete törvényesíthet frissülést ígérõ fogalmakat és gondolatmeneteket, addig a másik beszély saját érdekeltségéhez mért megértése és felhasználása elszigetelt vagy tetszõlegesen tetszetõs érvekkel elsöpörhetõ gyakorlat marad. Balassa munkásságát mindenesetre nemcsak funkciójának, hanem értékelésének változása is megviselte. A kritikai írásmódok viszályába e Nádas-monográfia kevesebb ellentámadással, több önvédelemmel bocsátkozik bele - utóbbiból fakad a sokszor erõsködõ, bizonygató hangvétel. Végeredményben azonban hasztalan volna formalizálni az elhatárolódások ellenére is ingatag küzdõtéren elfoglalt "helyét", ha ugyan nem annak a szöveghelynek az atópiájára 137 emlékeztet mimikus módon, amelyrõl beszéltünk. Balassa, az ókonzervativizmus és a posztmodern dekonstruktivizmus szélsõséges vádjai közepette legtartósabban s egyfajta eleven ortodoxiával mégis a gadameri hermeneutikához kötõdve, közvetve fölhívja a figyelmet arra - és viseli -, hogy mennyire elkerülhetetlen a saját beszély kitettsége és állhatatlansága. Személyre szabott esélyét, hogy egyre érettebben legyen idõszerûtlen, 138 a manír, az építõ anakronizmus túlérésének veszélye kíséri.
"Most minden értelmezés elõítéletbõl indul ki, és elõítélet nélkül nem lehetséges értelmezés; ám ez annyi, mint egy intézményi elõítéletet használni az érdekfeszítõbb személyes elõítéleteken alapuló szövegmagyarázat lefegyverzésére." 139 Nem akörül kéne örökké forogni, hogy melyikünk beszélyében csendül meg a Lét harangja, hanem hogy a Balassa mérvû "erõs olvasat" 140 révén, melynek legvonzóbb ígérete talán az, hogy - a mesterérõl, Török Endrérõl vallott s egyszersmind a nyelvezetet lényegesen átállító újszövetségi megjegyzésre utaló gondolatát idézve - "erõvel szól, de szavaiban erõszak nélkül cselekszik", 141 miként válhatna ki-ki erõsebb olvasóvá.
 

Idézett irodalom

Angyalosi Gergely: Roland Barthes, a semleges próféta, Osiris, Bp. 1996
Angyalosi Gergely: A költõ hét bordája , Latin Betûk, Debrecen 1996
Bacsó Béla: Szó és szenvedély: Nádas Péter Emlékiratok könyve címû regényének értelmezéséhez , in: Határpontok: Hermeneutikai esszék , T-Twins-Lukács Archívum, Bp. 1994, 150-161. o.
Balassa Péter: A regény átváltozása és az Érzelmek iskolája: Tanulmány , in: A színeváltozás: Esszék , Szépirodalmi, Bp. 1982, 7-207. o.
Balassa Péter: Hangfekvések: Nádas Péter mûvészetérõl (1980), in: Észjárások és formák: Elemzések és kritikák újabb prózánkról 1978-1984 , Tankönyvkiadó, Bp. 1990 (2. kiad.), 229-239. o.
Balassa Péter (szerk.): Diptychon: Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter mûveirõl 1986-88 , Magvetõ, Bp. 1988
Balassa Péter: Mennyi, ami tudható? (1990 december), in: Alexa Károly-Szörényi László (szerk.): "Tagjai vagyunk egymásnak": A Tarzuszi szavaival köszöntik a hetvenéves Mészöly Miklóst barátai (1991), Szépirodalmi-Európa Alapítvány, Bp. [1992], 185-187. o.
Balassa Péter: Eredeti másodlagosság (a kör kérdése) , Határ 1992/6, 91-93. o.
Balassa Péter: Halálnapló , Jelenkor, Pécs 1993
Balassa Péter: A fal és az üveg: Egy `68 utáni regény és egy `89 utáni útirajz: Nádas Péter Emlékiratok könyve és Márton László Átkelés az üvegen címû mûvérõl , Holmi 1993/2, 262-266. o.
Balassa Péter: Kísérlet olvasólevélre , Holmi 1993/8, 1184-1189. o.
Balassa Péter: Isten embere - hívás és kihívás drámájában: Török Endre: Szemfényvesztések kora , Pannonhalmi Szemle 1993/I/4, 107-110. o.
Balassa Péter: Eszéktõl északra: Az újabb prózáról - tíz év múltán (Elõadás Pécsett) (1993 október-1994 január), Jelenkor 1994/3, 193-202. o.
Balassa Péter: Szabadság, kommunikáció, katolicitás , Pannonhalmi Szemle 1994/II/2, 60-69. o.
Balassa Péter: Egy látó emlékei: Ingmar Bergman két könyvérõl , Pannonhalmi Szemle 1994/II/4, 118-120. o.
Balassa Péter: Majdnem és talán , T-Twins-Lukács Archívum, Bp. 1995
Balassa Péter: Válasz a kérdésre: miért ír ön? Nappali ház 1995/2, 9-10. o.
Balassa Péter: A hang és a látvány: Miért olvassák a németek a magyarokat? , Jelenkor 1995/7-8, 664-668. o.
Balassa Péter: Kettõs (Nádas és Esterházy) , Magyar Lettre Internationale 1995 õsz, 68-70. o. [elhangzott az 1995. június 2-i könyvheti Lettre-esten a Városházán]
Balassa Péter: Közös igazság-várakozás (Bán Magda beszélgetése, 1996. nov. 22, Magyar Rádió), Jelenkor 1997/3, 267-274. o.
Baranyai György-Pécsi Gabriella: Nádas Péter bibliográfia 1961-1994 , Jelenkor-Deák Ferenc Megyei Könyvtár, Pécs-Zalaegerszeg 1994
Beck András: A szó nehézkedése: Nádas Péter: Játéktér , Jelenkor 1989/9, 871-875. o.
Beck András: Szolidaritás, de kivel? Jelenkor 1994/1, 76-79. o.
Berry, Philippa-Andrew Wernick (ed.): Shadow of Spirit: Postmodernism and Religion , Routledge, London-N.Y. 1992
Deleuze, Gilles: Critique et clinique , Minuit, Paris 1993
Dérczy Péter: Vonzás és választás 1.: Balassa Péter: A látvány és a szavak , Jelenkor 1989/5, 502-505. o.
Derrida, Jacques: Esszé a névrõl: Szenvedések. Kivéve a név. Khóra , ford. Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán, Jelenkor, Pécs 1993
Derrida, Jacques: Marx kísértetei: Az adósállam, a gyász munkája és az új Internacionálé , ford. Boros János-Csordás Gábor-Orbán Jolán, Jelenkor, Pécs 1995
Eliade, Mircea: Képek és jelképek , ford. Kamocsay Ildikó, Európa, Bp. 1997
Erdõdy Edit: Színház a regényben: Nádas Péter: Emlékiratok könyve , Újhold-Évkönyv 1988/1, 397-408. o.
Esterházy Péter: A ritmus: dicshimnusz , Magyar Lettre Internationale 1995 nyár, 1-2. o. (= Népszabadság 1995. márc. 25., 26-27. o.)
Frye, Northrop: Words with Power: Being a Second Study of "The Bible and Literature" , Harcourt Brace Jovanovich Publishers, San Diego-New York-London 1990 (magyarul: Az Ige hatalma:Második tanulmány a Biblia és az irodalom kapcsolatáról , ford. Pásztor Péter, Európa, Bp. 1997)
Gács Anna: A herétikus lipinka, avagy A vágy jólesõ teljesületlensége (Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt) , Határ 1995/4, 164-172. o.
Gács Anna: Vagy-vagyok vonzásában: Nádas Péter: Esszék , Nappali ház 1996/3, 86-92. o.
Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer: Egy filozófiai hermeneutika vázlata , ford. Bonyhai Gábor, Gondolat, Bp. 1984
Gadamer, Hans-Georg: A szép aktualitása , T-Twins, Bp. 1994
B. Gáspár Judit: "... Paradoxon vagy önmagad szemében...": Nádas Péter családregényének lélektani elemzése (1983), in: Harmadmagam , Jelenkor, Pécs 1993, 57-83. o.
Gombrowicz, Witold: Transz-Atlantik. Pornográfia , ford. Kerényi Grácia, Fejér Irén, Magvetõ, Bp. 1987
Görög gondolkodók 2: Empedokléstõl Démokritosig , Kossuth 1992
Hart, Jonathan: Northrop Frye and the End/s of Ideology , Comparative Literature 47. 1995/2, 160-174. o.
Hévizi Ottó-Pongrácz Tibor: Ami közös, és ami nem az: Interjú Balassa Péterrel , Nappali ház 1989/2 (július), 29-33. o.
Károlyi Csaba: Egymás tükörképei avagy az önvizsgálat regénye: Az Emlékiratok könyve újraolvasása , Jelenkor 1995/7-8, 648-663. o.
Kerényi Károly-Thomas Mann: Beszélgetések levélben , ford. Doromby K.-Petrolay M.-Soltész G.-Szondi B., Gondolat, Bp. 1989
Kermode, Frank: The Genesis of Secrecy: On the Interpretation of Narrative , Harvard U. P., Cambridge-Massachusetts-London, 1979
Kulcsár Szabó Ernõ: Az új kritika dilemmái: Diptychon - Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter mûveirõl 1986-88 , Kortárs 1989/8, 157-165. o.
Kulcsár-Szabó Zoltán: Az emlékezõ regény: Nádas Péter: Emlékiratok könyve , Alföld 1994/7, 54-70. o.
Lyotard, Jean-Francois: Érdek-es? , ford. Filó Réka, Pompeji 1996/2, 74-84. o.
Margócsy István: Balassa Péter: Szabadban , 2000, 1993/10, 57-61. o.
Márai Sándor: Füves könyv (Révai, Bp. 1943), Akadémiai-Helikon, Bp. 1991
Márton László: Ki volt Dreff stalkere? Balassa Péter: Halálnapló , Jelenkor 1994/7-8, 705-712. o.
Mártonffy Marcell: A vád szava és az egység lelke: Az evangéliumi kommunikáció kérdéséhez , Teológia 1994/4, 194-200. o.
Mártonffy Marcell: A kettõs: állandó (Northrop Frye: The Double Vision) , Pannonhalmi Szemle 1994/II/4, 116-118. o.
Mekis D. János: Az esszé mint mûfaj és típus , Jelenkor 1997/2, 178-181. o.
Mészöly Miklós: Volt egyszer egy Közép-Európa: Változatok a szép reménytelenségre , Magvetõ, Bp. 1989
P. Müller Péter: Túl szón és maszkon: Balassa Péter: A másik színház , Jelenkor 1989/12, 1209-1212. o.
P. Müller Péter: A drámai nyilvánosság alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig (2.), Jelenkor 1994/1, 687-704. o.
Nádas Péter: Leírás , Szépirodalmi, Bp. 1979
Nádas Péter: Évkönyv: ezerkilencszáznyolcvanhét à ezerkilencszáznyolcvannyolc , Szépirodalmi, Bp. 1989
Nádas Péter-Richard Swartz: Párbeszéd: Négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben , Jelenkor, Pécs 1992
Nádas Péter: Talált cetli és más elegyes írások , Jelenkor, Pécs 1992
Nádas Péter: Emlékiratok könyve I-III., Jelenkor, Pécs 1994
Nádas Péter: Drámák , Jelenkor, Pécs 1996
Németh Marcell: Irodalom, elmélet, poszt: A strukturalizmus után, szerk. Szili József) , Határ 1994/1, 135-141. o.
Németh Marcell: Biblia és irodalmiság: Hermeneutikai füzetek , Pannonhalmi Szemle 1996/IV/4, 123-132. o.
Pontalis, Jean-Bertrand: La force dattraction , Seuil, Paris 1990
Radnóti Sándor: A fogadtatás , Holmi 1992/5, 742-745. o.
Sallis, John: A platóni chora , ford. Betegh Gábor, Athenaeum II. 1994/2, 25-40. o.
Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány , ford. Szemere Samu, Akadémiai, Bp. 1978 (2. kiad.)
Szirák Péter: Az ész reménye a sors ellenében: Nádas Péter prózájáról , Jelenkor 1995/2, 125-137. o.
Szirák Péter: Esszé a védelem ügyében: Az ezredvégi magyar esszé némely kérdése hatástörténeti távlatból , Jelenkor 1997/2, 189-193. o.
Az evangélium Tamásszerint , ford. Hubai Péter, in: Jézus rejtett szavai, ford. Hubai Péter-Prõhle Károly-Rugási Gyula, Holnap, Bp. 1990, 57-83. o.
Tengelyi László: A bûn mint sorsesemény , Atlantisz, Bp. 1993
Ungváry Rudolf: Erõsödõ szabadság: A szétválás kényszere és a gyász hiánya , Nappali ház 1994/1, 3-13. o.
Volpi, Franco: Hermetika a hermeneutika ellen? Heinrich Rombach kísérletérõl, hogy továbbgondolja Heideggert, ford. Mezei György, Atheneum I. 1992/2, 223-242 o.

Jegyzetek

1 "Azt hisszük, megszabadultunk minden érdektõl, hogy belemerültünk a tiszta kutatásba, de ezt a hitet csak a rendszer iránti érdek-lõdés ébreszti fel." (Lyotard, Érdek-es? , 81. o.)
2 "eredendõen bába típusú kritikus voltam vagy lehetnék" (Balassa, Eszéktõl északra , 200. o.)
3 "a '87 utáni magyar irodalomban, fõként a prózában valami egészen mélyre ható baj támadt." (Balassa, Eszéktõl északra , 201. o.)
4 Balassa, Eszéktõl északra , 194-195., 201. o. - ld. másutt is (1997-ben): "megírok valamilyen korszakösszegzõ könyvet." (Balassa, Közös igazság-várakozás, 271. o.)
5 Balassa, Eszéktõl északra , 198., 195. o.
6 Hévizi-Pongrácz, Ami közös, és ami nem az , 32. o. - Márton László szerint a Halálnapló "szervesen illeszkedik az esszéírás (a prózáénál talán kevésbé látványos, de nem kevésbé jelentõs) megújulásának folyamatába, amelynek legfõbb tétje - sejtéseim szerint - egy olyan gondolkodói köznyelv, amelyben nemcsak a logika, hanem a fantázia is explikatív formát ölthet, s valamivel könnyebb lesz az átjárás az egyes és a többes szám elsõ személy között." ( Ki volt Dreff stalkere?, 709. o.) Mártonnak az az észrevétele is kiemelendõ, hogy a szépirodalom és az esszé között a napló kétes statusú mûfaja képez mimetikus tengelyt vagy poétikai közeget (nem pedig az esszé a szépirodalom és a tudomány között): "A naplóolvasó figyelmét mindenekelõtt fikció és mimézis birkózása ragadja meg, miközben a fiktív napló, a napló imitálása önmagában véve is mimetikus jellegû." (uo. 706. o.)
7 Balassa, Eszéktõl északra , 202. o.
8 Balassa, Eszéktõl északra , 201. o.
9 Tovább követése helyett csak a gondolat felelevenítésére utalnék a Nádas Péter -monográfia Elõszavának végén (15. o.). - Itt jegyzem meg, hogy a görög szavak és nevek átírásakor nem a monográfia által követett hivatalos, felemásan fonetikus gyakorlattal élek, hanem azzal a pontosabb jelöléssel, amelyet számos ókortudós - pl. Ritoók Zsigmond, Németh György - is használ. Idézeteken belül azonban mindig megtartottam az ott alkalmazott írásmódot; türelmet kérek az ebbõl adódó helyesírási kettõsségért.
10 Márton, Ki volt Dreff stalkere?, 712. o.
11 Gadamer, Igazság és módszer , 125. o., vö. Balassa, Paideia, Humanitas, Bildung Gadamernél , in: Majdnem és talán , 49-50. o. - A tematikus kritika kimondottan ezt az alapelvet gyümölcsözteti (ld. Angyalosi, Roland Barthes , 38-39. o.).
12 "(egy mûelemzésben soha nem csak egy mû értelmezésérõl van szó)" (Balassa, Eszéktõl északra , 202. o.).
13 Márton, Ki volt Dreff stalkere?, 707. o.
14 ld. Volpi, Hermetika a hermeneutika ellen? Heinrich Rombach kísérletérõl, hogy továbbgondolja Heideggert c. áttekintését.
15 vö. Angyalosi, Az apokalipszis víziója és a posztmodern magyar próza (1994), in: A költõ hét bordája , 86-96. o. (Nádasról: 94., 95. o.)
16 Angyalosi, A derûs kiúttalanság tüköre: Vajda Mihály: A posztmodern Heidegger , in: A költõ hét bordája , 395. o.
17 Mélyreható bírálatát ld. Gács, Vagy-vagyok vonzásában c. kritikájában.
18 Nem vagyok biztos abban, hogy egy strukturalista álláspontnak szükségképp a vakfoltjára kell, hogy essen ez a fajta mimetikus tartomány, mindazonáltal a strukturalizmus nevében impresszionizmussal vádolni Balassát, mint Horváth Iván tette egy széljegyzetében (ad: Margócsy, Balassa Péter: Szabadban , 61. o.), a legfigyelmetlenebb impresszió a szövegrõl, és még amaz expresszív, indulati járulékokkal sem indokolható, amelyeket egyébként szerintem is sokszor túladagol Balassa, paradox módon gyengítve írásmódját.
19 Dérczy, Vonzás és választás 1.: Balassa Péter: A látvány és a szavak, 502-503. o.
20 vö. "A könyv és az olvasó viszonya kézzelfoghatóbb, személyreszabottabb és szabadabb, mint az, amely a szöveg és a befogadó között létesül." (Beck, Szolidaritás, de kivel?, 77. o.)
21 "Rendkívüli átalakulás ez. Egy évszázadok alatt létrejött, és egy magasan fejlett vallás és kultúra alapját képezõ teljes irodalomról kimondatik, hogy csak annyiban értékes, amennyiben beleillik a késõbbi értelmezõk elõmegértésébe." (Kermode, The Genesis of Secrecy , 18. o.)
22 "A szöveg nyelvileg nyitott, kihagyásos, sûrítésekkel teli jelképes természete az olvasóban saját meséinek emlékét ébresztheti fel, amnéziánk ellen hat, különös irodalmi terápiaként." (B. Gáspár, "... Paradoxon vagy önmagad szemében..." , 70. o.)
23 P. Müller, A drámai nyilvánosság alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig (2.), 700-704. o.
24 "szövegvázat igyekeztem létrehozni" (Nádas, Egy próbanapló utolsó lapjai , in: Drámák , 275. o.) - P. Müller is hasonló véleményre jut, anélkül, hogy leértékelné az írott szöveget: "Ezek a mûvek színházi elõadásként, és nem pusztán irodalomként vannak elgondolva, ez azonban irodalmi kidolgozottságuk mértékét egyáltalán nem csökkenti. [...] Nádas nem drámákat, hanem elõadásokat ír , [...] a három színpadi szöveg irodalmi megítélése nem elvégezhetõ." ( A drámai nyilvánosság alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig (2.), 704. o.)
25 A leírás ról ld. még: 223-224. o. 1. jegyz., ill.: "a leírás központi jelentõségû Nádas szótárában" (253. o.).
26 Mészöly, Anno (Albumkép a régi idõkbõl) , in: Volt egyszer egy Közép-Európa , 12. o.
27 A Bibliográfia szerint elsõ írása róla: A bárány jegyében: Nádas Péter regényérõl , Jelenkor 1978/11, 1073-1078. o.
28 Egy téves adattal: Németh Marcell A cetlik összetûzése c. írása nem jelent meg sem a Pannonhalmi Szemlében, sem másutt (514. o.). - A kisebb filológiai hibák közt említhetõ továbbá, hogy az 505. oldal egy sor olyan Nádas-írásra utal megjelenési helyük nélkül, amelyek már nem kerülhettek bele Baranyai és Pécsi 1994-ig tartó bibliográfiájába. A "szerelem mozgásai" latinul nem "motiones amor es ", hanem "amor is " (296., 454. o.).
29 Thomka, Homíliák a Emlékiratok könyvéhez , in: Balassa (szerk.), Diptychon , 244. o.; kiemelés tõlem - Cz. Á.
30 Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 30. o.
31 "a fenébe már az antik történetekkel! [...] teljesen mindegy nekem, mit ábrázol e kép, nem is történetük érdekel, [...] nem tudhatom saját életem kétségtelenül balga kérdéseit holmi antik faliképek mögé rejtve megnemesíteni, [...] s akkor mégis Pán, biztosan, semmi kétség, csakhogy e bizonyosság már egyáltalán nem érdekel." (Nádas, Emlékiratok könyve, 2. köt. 20., 22-23. o.)
32 ti. a magra, "mely most [Helene] testének magjával megosztja magát." (Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 31. o.)
33 Szirák, Az ész reménye a sors ellenében , 132. o. (idézi Balassa, 314. o.)
34 Szirák, Az ész reménye a sors ellenében , 132. o. (idézi Balassa, 314. o.)
35 Így az elsõ szakaszból szembetûnõen elszigetelt maradt Dobos István kitûnõ olvasata, aki mindenkinél következetesebben összpontosított az "emlékiratok" belsõ szervezõdésére, íródásuk motivációira és kölcsönviszonyára. Jellemzõ, hogy Kulcsár Szabó Ernõ annak idején a Diptychon azon dolgozatai közé sorolta egyszerûen, amelyeknek "a tárggyal való sikeres szembesülés haladja meg jelenleg az erejüket" ( Az új kritika dilemmái , 159. o.).
36 Nádas, Cseppben a tenger , in: Baranyai-Pécsi (szerk.), Nádas Péter bibliográfia , 465. o.
37 Aristotelés logikáját bírálta úgy is, mint a Szó-Fogalom-Dolog lefokozódási folyamat kezdeményezõjét (Balassa, Eredeti másodlagosság , 91-92. o.).
38 "Visszataszító"-nak minõsítette azt a fajta cselekményt, "ha valaki tudatosan akar cselekedni, de mégsem cselekszik" ( Poétika XIV. 54a, ford. Sarkady János).
39 Eliade, Képek és jelképek , 43. o.
40 Tovább finomítja Balassa utalását az a körülmény, hogy Kulcsár-Szabó láthatólag nem felváltani, hanem megerõsíteni törekszik az idõsebb Kulcsár Szabó értelmezését, az övét pedig Szirák szándékozik tovább támogatni.
41 ld. még: "Amit emléknek mondanak, valójában legtöbbször felejtés." (Balassa, Halálnapló , 278. o.)
42 Balassa, Kettõs , 69. o.
43 Balassa, A hang és a látvány , 667. o., kiemelés tõlem - Cz. Á.
44 Németh, Irodalom, elmélet, poszt , 140. o.
45 "ha tetszik, fantazmákba kell elmerülni" (Balassa, Halálnapló , 73. o.).
46 Nádas: "Nekem valószínûleg az egészet jelenti [ti. a natura]. Azt az egészet, amelyben végsõ soron soha nem fogom kiismerhetni magam, mert a része vagyok. Inkább csak bizonyos általam is látható részeinek az összefüggését szemlélhetem, a kapcsolódásukat ehhez a feltételezett egészhez, de az egészét soha." (Nádas-Swartz, Párbeszéd , 96. o.) - vö. Balassa, Halálnapló, 186-187. o.
47 Balassa, Álom és forradalom , in: Halálnapló , 137. o. Az idézetben szereplõ és az elsõ megjelenéskor még nem volt dõlt betûvel szedve (Liget 1992/4, 31. o.).
48 "a vizuális uralta gyerekkori emlék nem más, mint fedõemlék - a felidézett színtér/jelenet [scŠne] ernyõként szolgál" (Pontalis, La force d'attraction, 34. o.). - Nádas úgyszólván perdöntõ éllel írja: "a jól belénk íródott múltnak nincsen is szüksége arra, hogy képekbe rajzolja vissza magát. A képekbe átírt történés az irodalom találmánya, s valljuk be, alig valamiben követi az elme mûködésének valódi természetét." ( Évkönyv , 234. o.; kiemelés tõlem - Cz. Á.)
49 A végérvényes perspektíva , in: Baranyai-Pécsi, Nádas Péter bibliográfia , 475. o.
50 A végérvényes perspektíva , in: Baranyai-Pécsi, Nádas Péter bibliográfia , 477. o.
51 "Van-e igaz mû, mely ne állna a végveszély határán, a vesztõhely elõtt, vagy ne lenne máris ott?" (Balassa, Halálnapló , 212. o., kiemelés tõlem - Cz. Á.) Innen látható be esetleg a muzikális képrombolás improvizatív dimenziója, amely valami elõreláthatatlan fejlemény reményét hordozta: "Az improvizációnak megvan a saját, szükségképpen laza és kötetlen idõvilága, mivel az improvizáció csak bizonytalanul körülhatárolt idõben ( vesztõhelyen , karámban stb.) lehetséges" (uo. 233. o., kiemelés tõlem - Cz. Á.).
52 Balassa, Egy látó emlékei , 120. o.
53 Balassa, A hang és a látvány , 668. o.
54 Balassa, Testvériség a különbözésben: Bartók Cantata profaná ja és a magyar értelmiség , in: Majdnem és talán , 264. o.
55 Kulcsár-Szabó, Az emlékezõ regény , 64. o. (Balassánál idézve: 309. o.)
56 Balassa, Válasz a kérdésre: miért ír ön?, 9. o.
57 Nádas, Emlékiratok könyve , 3. köt. 173. o.
58 Nádas, Emlékiratok könyve , 3. köt. 301-2., 310., 331. o.
59 "Ugyanakkor barátom halála óta elég erõsen mûködni kezdett bennem a kíváncsiság, hogy hozzá hasonlóan illetékességet nyerjek önmagam fölött, de ebbe a törekvésembe ne kelljen belepusztulnom, mint neki, és még hamis se legyek. [...] Életet veszteni úgy, hogy az élet ne vesszen el. Ennek a feladványnak a trükkjén gondolkodom. Barátom több mint három éve halott." (Nádas, Emlékiratok könyve , 3. köt. 186., 201. o.)
60 Nádas, Cseppben a tenger , in: Baranyai-Pécsi (szerk.), Nádas Péter bibliográfia , 468. o. (Balassánál idézve: 103. o.)
61 Nádas, Az égi és földi szerelemrõl , 18. o. (Balassánál idézve: 449. o.)
62 vö. "a semleges nemmel kacérkodtam, szerettem volna semlegesíteni magamban mindenféle férfiúi késztetést" ( Helyszínelés , in: Talált cetli , 144. o.), ill. "a nemtelenség boldogságára" irányuló vággyal ( Emlékiratok könyve , 2. köt. 34. o.). Ezt a vonalat folytatja a "Nem a neme szerint beszélek az alkatáról, hanem az alkata szerint beszélek a nemérõl" kijelentés, következésképp "az egy és megbonthatatlan egész" nem a hímnõsített, hanem az "alkatra" hivatkozva semlegesített egyedi lény szemléletét jelzi ( Az égi és a földi szerelemrõl , 149-150. o.; Balassánál idézve: 453. o.).
63 "Jézus neve az egyetemest jelöli meg.", így Nádas az idézet kapcsán ( Levél Lengyel Péternek, ezerkilencszázhetvennyolcból , in: Talált cetli , 191. o.).
64 Nádas: "Mert ha nincsen megfelelõ distancia az én és a többiek között, akkor ez azt jelenti, hogy nem vagyok szabad." ( Párbeszéd , 120. o., Balassánál idézve: 469. o.) - Balassa: "Egyek leszünk, s mintha ez több lenne, hajszállal, mint az, hogy szabad vagyok." "megszabadulnánk [...] teljességrõl szóló esszénk tõl?" ( Halálnapló, 39., 211. o.) Tisztázatlan a viszony az egyik korábbi Emlékiratok -elemzés végkövetkeztetésében, valamint Az égi és a földi szerelemrõl bemutatásában is (268., 454. o.). Az ellentmondásra egyetlen, ám történelmi pillanathoz kötött mozzanatot találtam, a valódi felszabadulás tapasztalatát (vö. 323. o., 4. jegyz.), az Álom és forradalom oneirikus közössége valószínûleg ezért volt oly fontos Balassa számára; egyébként az Évkönyv "minden egy" szöveghelye (189. o.) is az álom jegyében fogalmazódik meg (Balassánál idézve: 381. o.). Ld. még: Nádas, A végérvényes perspektíva , in: Baranyai-Pécsi (szerk.), Nádas Péter bibliográfia , 472. o.
65 vö. Deleuze, Critique et clinique , 111., 114. o.
66 Ez a nivelláló szólam mindmáig jelen van a fogadtatásban. "A Névtelen sorsa nem más, mint történetének az egész hez való tragikus kapcsolódása." (Károlyi, Egymás tükörképei avagy az önvizsgálat regénye , 660. o.)
67 Az evangélium Tamás szerint , 65-66. o. - Egyébként az egyesítés mûvelete az egész mondat menetében köztesként szerepel a hasonlóvá tétel és a kicserélés között.
68 Címszereplõjében a közvetítõ, a tolmács stb. kém mé, ügynök ké, sebesség gé maszkírozódik: Richárd: "Engem a tüzes gyorsaság röpítsen, / E királyi futás, e Merkur-isten!" (IV. 3.); Margit: "Még él Richárd, a pokol fekete kémje, / Csak ügynök õ, ki lelkeket vesz és / Oda leküldi." (IV. 4.), stb. (269., 270. o.)
69 Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 33. o.
70 Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 33. o.
71 Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 34. o.
72 Filozófiailag Balassa Heideggert követi, nem utolsósorban Tengelyi László A bûn mint sorsesemény ének hatására. Az " érzelmek mechanikáját, melyre e regényben olyannyira kíváncsiak vagyunk" (Nádas, Emlékiratok könyve , 1. köt. 281. o.), pontosan ebben az irányban értelmezi prózájának egy korábbi szakasza: "Aki járatos a bûnben, a romlottságban, a hazugságban, az szeretetreméltóbb, mert jobban eligazodik az érzelmek zûrzavarában, mint az, aki erényt, tisztaságot és igazságot hirdet, és nincs fogalma a zûrzavarról, amelyet puszta létével felidézett." (Homokpad , in: Leírás , 19. o.; kiem. mindkét ízben tõlem) Egy késõbbi hely ugyanakkor "minden bizonnyal téves eszmé"-nek minõsíti azt, hogy "a rossz és a jó nincsenek meg egymás nélkül" ( Évkönyv , 331. o.).
73 ld. Áttörés és összeomlás , in: Majdnem és talán , 244. o. 24. lábj.
74 "talán nem szerencsétlen eljárás bizonyos zenékrõl való beszámolók, szövegrészek révén felbolygatni, ¯dekonstruálni a verbális nyelvet, rendjét és szabadságát tovább fokozni." (Hévizi-Pongrácz, Ami közös, és ami nem az , 33. o.)
75 Nádas, A végérvényes perspektíva , in: Baranyai-Pécsi (szerk.), Nádas Péter bibliográfia , 474. o.
76 Gadamer, Igazság és módszer , 99. o. A tárgyi tévedéstõl eltekintve (a régizenés elõadás ugyanis nem hivatkozik "az egyedül helyes bemutatás eszméjére"; uo.), még a circulus vitiosus rehabilitásának hermeneutikája sem menti, hogy ez az érvelés képtelen elszámolni tulajdon premisszáival, az önkény és szabadság, külsõség és peremjelenség kicövekelésétõl kezdve egészen a platóni idealizmus - mellesleg Gadamer "totális közvetítés"-elgondolása ellen forduló - fegyveréig. "SÓKRATÉS: Gondolom, azt állítjuk majd, hogy a költõ is a maga szavaival és kifejezéseivel csupán felületesen ecseteli az egyes mesterségek színeit anélkül, hogy értene hozzájuk, csak utánoz; úgyhogy a magukfajta népeknek, akik csak szavakból ítélnek, nagyon tetszik a költõ, akár még ha a cipészetrõl beszél is - látszatra nagyon szépen, szép metrumban, ritmusban és összhangban [...]. E külsõségek ugyanis természetüknél fogva ilyen varázserõvel hatnak. Ha e költõk mûveit zenei színektõl megfosztva põrére vetkõztetjük úgy, hogy csak a lényeg, a puszta mondanivaló marad, te már tudod, milyennek festenek. Hiszen már láttad." (Platón, Állam X. 601a-b) Gadamer mondatait éppily hatásosan hömpölygeti zavartalanul fölényes platonikus dialektikája (ezzel szemben vö. Gadamer, A szép aktualitása , 37. o.).
77 Erdõdy, Színház a regényben , 397. o. (a mondatban rossz helyre tett gondolatjelet helyre tettem - Cz. Á.)
78 Nádas, Emlékiratok könyve , 3. köt. 172. o.
79 Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 35. o.; kiemelés tõlem.
80 "A kötetben [ti. a Játéktér ben] fel-felbukkanó erdõ képére utalva mondhatnánk talán úgy is: a tét Nádas számára átverekedni magát az erdõn, kijutni a (teória) tisztására; hogy ismét megindulhasson az írás sûrûjébe." (Beck, A szó nehézkedése, 871. o.) Ezen a csapáson halad beljebb Gács Anna kiélezett bírálata: "Ha most már az alkat meghatározásainak erdejébõl végre egy tisztásra szeretnék jutni, két út kínálkozik [...], itt sem tisztás vár, hanem egy hasadék, melyet az esszék merev geometriája elfed a szem elõl." ( Vagy-vagyok vonzásában, 92. o.)
81 Nézzük sorban: "a bõr olajosan csúszóssá válik, nyálkássá, mint a csiga teste" (Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 35. o.); "valaki" , "bárki" (36., 38. o.), "karjára hajtja a fejét" (38. o.); "miként az emberi arcokat, utad jelzéseinek nézed e növényeket" (36. o.); "szét van tárva két karod, akárha magad is fa lennél" (37. o.); "állt" (36. o.); "hasán hever" (38. o.); "eltûnik, zöldben a kék. [...] lény suhanását látod kéknek a zöldben" (37. o.).
82 Nádas, Évkönyv , 231., 325. o.
83 Ezek: Leverkühn és Orpheusz (1991); Áttörés és összeomlás: Doktor Faustus - Kerényi Károly - Cantata profana ; Testvériség a különbözésben: Bartók Cantata profanája és a magyar értelmiség (1990), in: Majdnem és talán , 209-220.; 221-249.; 250-277. o.
84 Balassa, Paideia, Humanitas, Bildung Gadamernél , in: Majdnem és talán , 52., 55., 57. o.
85 Gadamer, Igazság és módszer , Elsõ rész, II. 1. b) A képzõdménnyé való átváltozás és a totális közvetítés , 93-99. o. (ld. Balassa utalását: 399. o.)
86 Nádas, Emlékiratok könyve , 2. köt. 36., 39. o.
87 Thomka, Homíliák az Emlékiratok könyvéhez , in: Balassa (szerk.), Diptychon , 262. o.
88 Frye, Words with Power , 307. o. - "(vö: látomást szimatolni)" (Balassa, Halálnapló , 217. o.); "a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek mûködési készsége, például a szaglás. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed." (Márai, Füves könyv, 168. A köznapiról és a látomásról , 118. o.) - Nádas szerint "a politika [...] nem sokkal több, mint az állatok szaglászó orra. Körül kell egymást szaglászniok, tudni kell, hogy a másiktól mi várható, és mi nem várható. A csordákban élõ ember ezt a természetes adottságot és szükségletet valamelyest kitágította. Önálló nyelv és eszközrendszer lett belõle" (Nádas-Swartz, Párbeszéd , 161. o.).
89 Nádas-Swartz, Párbeszéd , 101. o.
90 Balassa, Testvériség a különbözésben , in: Majdnem és talán , 269. o.
91 Balassa, Testvériség a különbözésben , in: Majdnem és talán , 271. o. - ld. még Áttörés és összeomlás , uo., 244. o.; Halálnapló, 17. o.
92 Balassa, Testvériség a különbözésben , in: Majdnem és talán , 265. o. Pár sorral följebb Balassa megjegyzi, hogy Bartók feldolgozta "szarvaskolindánk az archaikus román szöveges folklórban is egészen ritka példány, zárványszerû. Elszigeteltség jellemzi földrajzilag és a kolindarepertoár egészéhez mérve is. Felhívom a figyelmet arra, hogy a történet, tehát az elbeszélés maga is az elszigetelõdésrõl, illetve egy elszigetelõdés választásáról szól, tehát földrajzi elõfordulási helyzete megegyezik a történet alapmozdulatával."
93 ld. Platón Timaios ában, ill. Derrida, Khóra , in: Esszé a névrõl , 107-157. o.; Sallis, A platóni chora.
94 Krisztián írja névtelen barátjáról: "S ha valakinek nincsen helye, akkor arról nem lehet beszélni." (Nádas, Emlékiratok könyve , 3. köt. 279. o.) - vö. "Lehet-e arról beszélni, aminek a lelõhelye ismeretlen" (Balassa, Halálnapló , 162. o.).
95 Balassa, Testvériség a különbözésben , in: Majdnem és talán , 253. o. (A Timaios a kozmikus világrend keletkezésének témakörén belül beszél a khórá ról.)
96 pl. "Ez az objektív líra a felszívódásban, a visszatérésben, a természetté átváltozásban keresi az örökkévalóság, a megmaradás cselét-esélyét. [...] A történet mint sorsbemutatás mélyén lakozó átváltozás vonzása és hívása ki nem mondható, válaszokban, kérdésekben nem formalizálható tudássá válik, amely félelmetes egyszerûséggel annyi, amennyi." (Balassa, Mennyi, ami tudható? 187. o.)
97 Elemzését ld. Angyalosi, Túl a szöveg-elven , in: Roland Barthes , 181-236. o.
98 Elõzménye vagy forrásértékû párhuzama lehet Gombrowicz Transz-Atlantik ja, ahol a "bruhaházó" zárlatot ellenpontozva elõkészítõ síráskor merül föl a "Hej, Sötét Erdõ, Sötét, Õsi! Hej, Százéves Vadon!" képzete (128. o.).
99 vö. "(mindig mulattam azokon a komoly embereken, akik szerint a kereszténységnek nincs tragédiája)" (Balassa, Halálnapló , 119. o.)
100 Ezért mondta, hogy a " személyesen túlmutató, de annak határait nem feltétlenül elhárító [...] megtörténés marad - ha úgy tetszik - a kritikai krédóm, és amint erre rálelek, írok róla", és hogy azt a bizonyos szolidaritást "ha mûködni látom, [...] akkor azonnal írok róla, ha tudok. " (Balassa, Eszéktõl északra, 201., 202. o.)
101 Gadamer, Igazság és módszer , 94-95. o.
102 Balassa, Paideia, Humanitas, Bildung Gadamernél , in: Majdnem és talán , 51., 62. o.
103 Balassa, Hangfekvések , 233. o. - Az átváltozás a mimikus ismeretszerzés gyerekkori szakaszában jelentkezik az Egy családregény végé ben. "Test- és énhatárai kialakulatlanok. Bármikor átváltozhat bármivé és bárkivé: apjává, nagyapjává, nõvé, Gáborrá, siklóvá." (B. Gáspár, "... Paradoxon vagy önmagad szemében..." , 80. o.)  104 Hart, Northrop Frye and the End/s of Ideology , 168. o.
105 Balassa, Testvériség a különbözésben , in: Majdnem és talán , 253. o.
106 Balassa, A nevetséges ember menyegzõje: Textus és kontextus Dosztojevszkij végsõ álmában , in: Majdnem és talán , 111. o.
107 "Homályosoknak vagy világosoknak nevezem a mondásokat aszerint, hogy értelmüket a beszéd összefüggésébõl könnyen vagy nehezen fogja-e fel az ész, mert itt csupán a szövegek értelmérõl, nem pedig igazságáról van szó. [...] az igaz értelmet ne zavarjuk össze a dolgok igazságával, az értelmet csupán a nyelvhasználatból kell kideríteni, vagy olyan okoskodás segítségével, amelynek egyedül a szentírás az alapja." (Spinoza, Teológiai-politikai tanulmány VII., 118-119. o.)
108 ld. Mártonffy, A kettõs: állandó , ill. Németh, Biblia és irodalmiság c. recenzióit.
109 Balassa, Halálnapló , 197-198. o.; vö. még 209., 214., 226-227. o.
110 Bacsó, Szó és szenvedély , 158-160. o.; a tõle vett szemelvényében Balassa is kiemeli (232. o. 3. jegyz.).
111 Balassa, Szabadság, kommunikáció, katolicitás , 66. o.; kiemelés tõlem
112 Balassa, Halálnapló , 191. o., vö. még 274. o.
113 Gadamer, Igazság és módszer , 71. o.; A szép aktualitása , 73. o.
114 Ennyiben Szilágyi Ákos lapszéli jegyzete igazolódik: "A gondolkodás, a tiszta bensõség beszédmódja Balassánál - minden lírai kitörés és operaária ellenére, vagy ezzel együtt - epikus, s ez a mesebeszéd" , ti. a mítosz (ad: Margócsy, Balassa Péter: Szabadban , 59. o.). Az esszé "egyfajta sajátos irodalmi narratívának tekinthetõ" , írja általában is, Gyergyai Albertet értelmezve Mekis D. János ( Az esszé mint mûfaj és típus , 180. o.).
115 Gadamer, A szép aktualitása , 38. o. - vö. még ezzel a zárójellel: " (igen, alászállni, századszor is) " (Balassa, Eszéktõl északra, 201. o.), továbbá a lélegzés ritmusával a Nádas-monográfiában, ami mint "utánzó ismétlés" (104. o.), az emlékeztetés általános "alapritmusával" kapcsolatos (368-369. o.).
116 Balassa, Halálnapló , 216. o.
117 Már csak ezért is félrevezetõ lenne a Nádas-monográfia vonatkozásában fenntartani Balassa esszéisztikájának olyatén értékelését, hogy "irodalmi-mûvészeti dolgokat elfedõ" keverékké vált volna (Szirák, Esszé a védelem ügyében, 191. o.).
118 Thomka, Homíliák az Emlékiratok könyvéhez , in: Balassa (szerk.), Diptychon , 244., 245. o.
119 ld. Nádas-Swartz, Párbeszéd , 139. o. - Figyelemre méltó, hogy Swartz nem fogadja el azt a zárt és kontrasztív ökonómiát, ami Nádas számára a Fal-szimbólumból fakad: "Egyfajta dialektikával operáltál, amely az elveszettet a két [ti. keleti és nyugati] szisztémában különbözõ mennyiségekként kívánná megmutatni. [...] ilyen azonosítás nem lehetséges." (152-153. o.)
120 Esterházy, A ritmus: dicshimnusz , 1. o.
121 vö. Balassa, A fal és az üveg: Egy '68 utáni regény és egy '89 utáni útirajz .
122 Ungváry, Erõsödõ szabadság , 13. o. (utolsó mondata)
123 Szirák, Az ész reménye a sors ellenében, 137. o.
124 Joanna Hodge, Genealogy for a postmodern ethics: reflections on Hegel and Heidegger , in: Berry-Wernick (ed.), Shadow of Spirit , 137. o.; Jonathan Bordo, Ecological peril, modern technology and the postmodern sublime, uo. 169., 170. o.  125 vö. Mártonffy, A vád szava és az egység lelke.
126 ld. e szócikket Laplanche-Pontalis, A pszichoanalízis szótárá ban (96-99. o.).
127 "A szó egyszerre utal egyfajta pontszerûségre és az élmény szúrásszerû pillanatnyiságára. [...] Derrida hívta fel a figyelmet arra, hogy a studium és a punctum viszonya Barthes-nál a látszat ellenére nem annyira oppozicionális, mint inkább metonimikus." (Angyalosi, Roland Barthes , 275., 276. o.)
128 A punctum "makacsul fogva tartja tekintetünket, [...] könnyebben rátalálunk, ha lehunyjuk a szemünket; az igazán jó nyomravezetõ nem a fotó közvetlen látványa (mert az félrevezeti a nyelvet), hanem a fotó emléke. " (Angyalosi, Roland Barthes , 277. o.)
129 Angyalosi, Roland Barthes , 277., 276., 266. o.
130 Kerényi, Bevezetõ elmélkedések , ford. Szondi Béla, in: Kerényi-Mann, Beszélgetések levélben , 45. o.
131 Balassa, Halálnapló , 310. o. (Egy probléma pl., hogy a Jeruzsálem kapujában c. fejezettel Balassa maga is enged az örök várakozás csábításának: "Jeruzsálem az, ami, aki örökké a Törvény kapujában várakozik"; uo. 327. o.)
132 "¯Minduntalan a Vágyról beszélnek nekünk, sohasem az Örömrõl; mintha a Vágynak volna episztemikus méltósága, az Örömnek nem. A vágy természetesen mindig kielégíthetetlen voltában gyõzedelmeskedik" (Angyalosi, Roland Barthes , 233. o., idézet: Barthes-tól; ld. még: 190., 286. o.).
133 ld. még: Halálnapló , 95. o.; Paideia, Humanitas, Bildung Gadamernél , in: Majdnem és talán , 60. o.
134 P. Müller Péter felvetette a nyelv alatti létezés és a posztverbális magas kultúra közelítési kísérletét Balassánál (ld. Túl szón és maszkon ); vö. Szirák, Az ész reménye a sors ellenében , 133. o.; sõt - Kovács András Ferenccel kapcsolatban - Gács, A herétikus lipinka, avagy A vágy jólesõ teljesületlensége , 168. o.
135 Hévizi-Pongrácz, Ami közös, és ami nem az , 29. o.
136 Roland Barthes , 304., 306. o.
137 vö. Frye elhelyezkedésével, melyet alternatív, kiegészítõ pótlásként ("supplement" ) jellemez Hart, Northrop Frye and the End/s of Ideology , 172. o.
138 "Én hiszek az idõszerûtlen politikai erényében." (Derrida, Marx kísértetei , 97. o.)
139 Kermode, The Genesis of Secrecy , 68. o.
140 Szirák, Az ész reménye a sors ellenében , 129. o.
141 Balassa, Isten embere - hívás és kihívás drámájában , 108. o. Az utalás helye: Lukács 4, 32 - innen vétetett Frye Words with Power c. könyvének címe, melyet fordítója helytelenül adott vissza Az Ige hatalma formában.

*
Tegnap és Ma - Kortárs Magyar Írók
Kalligram Könyvkiadó
Pozsony, 1997
543 oldal, 1300 Ft


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/