Gondolunk rátok
itt a nélkülökben,
s a bundás társaságra
nemkülönben.
E fényt a földön
úgy mondják: majális.
Az ember fölnéz,
sétálgat, kajál
is,
és fönt a fészkek
nagy melengetõje
ilyenkor visszanéz a
dombtetõre.
Felhõje nincs,
orcája nem borul,
nagy fénypillája
a Tabánra hull,
és bámul le
a tágra nyílt egekkel,
hogy ott áll lenn egy
Madárlátta Ember.