SZIJJ FERENC

[Felejtéstárgy, emlékmutatvány]

Rétegszöveg
Amikor anyám megõrült egy idõre:
még gyerek voltam iskolás felsõs:
nem tudom hogyan kezdõdött voltak-e
elõzmények jelek: csak arra emlékszem:
az éjszaka közepén már aludtunk
a nagy rekamién hárman három fiú
én a középsõ a belsõ szélén bejött
felkapcsolta a villanyt és beszélni kezdett:
úgy nyitott be olyan hirtelen
mint aki rájött valamire el kell
mondania nem várhat reggelig:
közénk ült az ágyba közém és az öcsém
közé és egyre csak beszélt: tél volt nyár volt
nem tudom sápadt lámpafény: nem emlékszem
mit mondott: többször mondta
"az élet tengerén" valami talán hajó
talán úszik: úgy mondta mint valami
végsõ tanulságot: érzelgõs volt szomorú
de nem lankadt többször is elmondott dolgokat:
féltem nagyon féltünk: apánk nyilván
nem volt otthon szolgálatban volt:
vasutas volt mozdonyvezetõ vezénylés
szerint dolgozott vagy jöhetett érte
bármikor az értesítõ kinézett az ablakon
éjszaka az értesítõ bekiabálta a vonatszámot:
tudtuk hogy baj van de mit tehettünk
volna: talán mondtam hogy menjen aludni
nem törõdött velem csak beszélt:
féltem álmos voltam és nem értettem:
nem tudom mi történt aztán éjszaka:
sokáig beszélt és nem tudom hogyan
lett vége: másnap talán másnap nem tudom
biztosan: hogy bevitték a kórházba
van olyan hogy idegosztály: akkor nem
õrült nem a bolondokházába vitték: apám
is mondta nem bolond csak idegbajos:
Bevitték és látogattuk: nem emlékszem:
hazajött és be kellett vinni többször is
nem tudom hányszor: egyszer összevesztek
odabent hallgattuk gyerekek a társalgóban
egy asztalnál: "akkor váljunk el" mondta
anyám: féltem nagyon apám nem tudom
mit válaszolt: kiengedték nem gyógyult meg
teljesen: köntösben járkált otthon és a nyakába
körbe kendõt kötött: csak tipegett és elfúló
vékony hangon beszélt: nem úgy összevissza
de nem szerettem: azt gondoltam szimulál
ilyen gyenge nem lehet: ha beteg valaki
meggyógyul én is voltam: nem pedig
mindig csak így: gyûlöltem a köntöst
a kendõt a nyakában ahogy beszélt
a borzas haját: csúnya volt esendõ
orvosságszagú: csak állt a konyhában
és miért nem hallgat inkább: apám egyszer
rászólt "ne beszélj annyit": mi történt erre
nem tudom: nem fõzött nem mosott:
útban volt kerülgetni kellett: a bátyámmal
falun voltunk nyáron rokonoknál:
nem tudtam hogy azért vagyunk ott
vagy tudtam de nem emlékszem hogy
tudtam máskor is voltunk évekkel korábban:
egyébként meg jártunk iskolába:
nem szóltunk senkinek de volt tanár
aki tudta: odahívott érdeklõdött:
büszke voltam hogy érdeklõdik:
úgy éreztem kitüntetõ figyelem:
Volt több helyen is nem emlékszem:
társalgókban találkoztunk: mindenhol rács
volt az ablakon figyeltem: gyógyszerezték
kezelték: közönyös volt fáradt néha vidám:
érdeklõdött az iskoláról nem érdekelte:
vagy mi újság otthon mi lett volna:
emlékszem egyszer a Gagarin úton
végig azt bizonygatta hogy az a néni
a szomszéd asztalnál az õ édesanyja:
nem tudtuk lebeszélni nem engedtük oda
hozzá: de az már jobb volt rémlik a vége felé
volt: mennyi ideig tartott nem tudom:
évekig vagy csak hónapokig úgy tûnik évekig:
otthon volt évekig: közben kiderült hogy
allergiás bizonyos gyógyszerekre vegyszerekre
nyúlra: voltak nyulak mi lett velük
nem tudom örültem nem kellett nekik
füvet szednem az utcán nyilvánosan:
összemosódott a kétféle betegség:
hogyan van rosszul gyakran nem tudtuk
mindig félni kellett: összemosódott bennem is
hogyan jöttek egymásra nem emlékszem:
aztán maradt a testi baj és a magyarázat is
az lett: ápolónõ volt nem dolgozhatott
gyermekápolónõ: aztán jobban lett dolgozhatott
az SZTK-ban késõbb a kórházba is
visszamehetett: kigyógyult-e ki lehet-e
az allergiából nem tudom: szedte késõbb
is a gyógyszereket: nagy halom
gyógyszere volt sose kérdeztem micsodák:
így telt gyerekkorunk második fele:
persze más is volt jobb dolgok is:
ez nagyon rossz volt: aztán felnõttünk és
kezdtünk meghalni: õ is aztán hirtelen:

ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/