ApámhozA Hohe Salvéra csak egyszemélyes, kopott,
A Mittelstationnál még
jól láttalak,
aztán a szomszédos, szeles
tetõn
annyifele mutattak a nyilak,
eltûntél a szemem elõl.
Gyors vagyok, de nem elég gyors,
mire
leértem, útban voltál
felfelé,
nézted a sziklacsipkés
hegyeket,
indultam fel, te le, te fel, le én.
Süt a nap, vágytalanul, süketen
ülsz a magasban - ha kiáltanék,
nem hallanád, semmit se hallanál,
csak Bach d-moll zongoraversenyét.
Süt a nap, útban vagyok felfelé,
nézem a sziklacsipkés
hegyeket,
minden csak emlék, legyen bárkié,
porzó hó, döngetni
való terepek.