LÁZÁR BALÁZS
Hagyaték
Nem kellemetlenül. Nem fölényesen.
Isten vendéglátása
visszatérés a
Sosem létezett atyai birtokra,
házba.
Tölt a demizsonból, friss
dohányt csavar.
Én mesélek. Véngyereknek
egy fiatal.
Csak a végén érzékenyül
el,
Mikor vacsora után,
Boldogságtól megrogyva,
Eszébe jut a reggel, a reggel
S az egyetlen és utolsó
ölelés.
Térarányos
Anya, Apa, Én.
A gyermekkor hármasegysége
tágasságom.
Arra figyelek, amire naponként
A tiszta fehérnemû, a kézfogás,
a közös vacsora tanított.
Olykor még felragyogok e térarányosban.
Ebbõl érzem, hogy a halál
nem lehet
Mindenségnél szélesebb
és Istennél jelenvalóbb.
Szerelem
Még sosem láttam ekkorának
a holdat.
Szinte molett és úgy világít,
Akár egy rosszul sminkelt levéltárosnõ.
Beszélgetünk.
Az elsõ vihar emléke.
Úgy lüktettél az
éjben,
Mint egy megszorított mell.
Ambícióm azóta
nem szûnõ dagálya.
Emberszintemelkedés.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/