MARTYN FERENC

VII. Paris. 36. I. 18. Kedves Fõtanácsos Uram, hogyan tudjam megköszönni kedvességét és a rendkívüli gondot, mellyel a magam útját követi! Valóban nagy zavarban vagyok! Írja, Fõtanácsos uram, hogy pénzem van Pécsett - úgy számítom, 68 peng Abstraction füzete, el fogom küldeni. Újból megírom, hogy itt rendkívül súlyosodik a gazdasági helyzet - alig ismerem meg Parist. A 37-es kiállítás már készül - nem lesz nagy dolog. De a Szajna parton, ott fölépül két múzeum, az etnográfiai - ami eddig is csodálatos szép volt és egy modern anyagnak szánt múzeumépület - oda kerül át a Luxembourg. Ez is valami.
Elküldöm a volt olasz kiállításról szóló Excelsior számot is - úgy látom, ezt még nem küldtem el. Elõadásaim szövegét szívesen elküldöm, ha úgy tetszik - egyik francia, másik spanyol nyelvû. Többfelé fölkérnek erre, de én igazán nem jutok ahhoz, nagy kedvem sincs, mert a franciák rendkívüli bõbeszédûségét nem érzem meg, õk pedig nehezen veszik be az én kíméletlen megállapításaimat. Én nagyon jól kijövök velük, de érzem, örökre a másik oldalon maradok.
Látom, a kiállítás szép lehetett valóban. Nagy baj az, hogy a közönség elbágyad. Gondoltam, ha otthon leszek, tartani fogok egy-két elõadást - ami különben az egyesület programjában bent van. Mit gondol errõl Fõtanácsos úr?
A Laval-kormány "lavalizál" - ahogy mondják itt, ez a konformizmus, ha eredményt nem tud hozni, egyik napról a másikra elvész. Itália iránt elég erõs az ellenszenv, Angliában még sokkal inkább, a Daily Mailt leszámítva. Bizony itt újból és ismét Anglia fog kikerülni gyõztesen, Itália szörnyû adósságokkal és áldozatokkal, továbbá egy nagy darab, teljesen bizonytalan értékû terület nyereséggel. Le morceau est trop dur pour I'Italie. 1
Kérem, kedves Fõtanácsos uram, lesz kedves és válaszoljon mielõbb, addig is nagyon köszönöm szíves fáradozását és baráti figyelmét.
A Nagyságos Asszonynak kézcsókomat küldöm - azt üzenem neki: remek szép spanyol népzenét és táncot látok itt gyakran, a spanyol relációim révén, - ez bizonyára megnyerné az õ elismerését.
Szeretettel köszöntõ - M. Ferenctõl.

18-án éjjel.
Itt küldöm a ruha méretét. A Magyar Ház portás-házmestere - Szõke bácsi - baranyai ember, võje szintén -, Vébernek hívják, szászvári - nagyon összebarátkoztunk ezen az alapon: mestersége szabó - õ vette fel a méreteket.
A szabó azt mondja, hogy ez a hivatalos sorrend, otthon is, itt is. Remélem ily módon, hogy félreértés nem lehet. De ugyancsak õ tanácsolja, hogy Fõtanácsos úrtól, illetve közvetítésével kérjek egy kis mintát, sötétszürke, egyszínû anyagból, ami 100 pengõvel elérhetõ. Megfogadom tanácsát, és kérem, legyen szíves, valóban küldjön egy-két kis szövetdarabot - ha lehetséges. Nem mintha válogatós lennék, de olyasmit kellene szereznem, ami minden alkalomra alkalmas. Következõ levelemben aztán küldenék egy kis rajzot, ami a formát illeti.
Nagyon köszönöm elõre is fáradozását, és addig is még egyszer szeretetteljes üdvözlet: F.
 

Paris. 36. I. 31.

Kedves Fõtanácsos Uram,
hogyan köszönjem meg kedvességét! Valóban nagy zavarban vagyok. - Most nagy sietve írok: igen sok gondom és bajom közt; most, a napokban dõl el, meghosszabbítják-e tartózkodási engedélyemet. Ha el kell hagynom Parist, úgy Barcelonába fogok utazni, körülnézni, mit lehet ott tenni. Van egy jó összeköttetésem, remény van arra, hogy újabb két éves "papírt" kapok, de gondolni kell mindenre: itt az ember teljes bizonytalanságban él, amit különben (tízéves parisi lakos) megszoktam. Ha elmegyek, úgy az a tavasz elõtt nem lesz meg, de jelenti ez párisi összes lehetõségeimnek kettévágását, amit szintúgy meglehetõsen egykedvûen veszek.
Zürichi kiállításunk ebben a hónapban (február) valósul meg. Amint kijön az Abstraction-füzet (februárban), küldeni fogom - úgyszintén egy-két pécsi barátnak. -
Igen erõsen dolgozom, ha nem lesz semmi baj, úgy nyárig együtt lesz egy kiállítás anyag, egy sor kép. Valószínûleg ezekben a napokban egy portrét is elkezdek.
A ruhakérdésre visszatérek, és nagyon kérem Fõtanácsos urat, hogy rendelje meg a ruhát. A mintát küldöm. A visszalévõ 32 pengõt két részletben küldöm el - lehetséges ez? Februárban és márciusban. Még külön megírom Fõtanácsos úrnak, hogy hova szíveskedjék küldeni a kész ruhát - én soha nem tudom meghálálni fáradozását.
A ruha szabására semmi különösebb kívánságom nincs - Fõtanácsos úr ruhaszabása nekem nagyon tetszik. Talán fölösleges megjegyeznem, hogy középen gombolható kabátot kérnék, három gombbal.
A Nagyságos Asszonynak külön megköszönöm fáradozását és a mintákat.
Hamarosan bõvebben írok arról, mi történik itt velem.
A katalógust nagy élvezettel néztem - Pécsett jártam egy-két órán át.
Egészségem tûrhetõ, de orromat még mindig kezelik. Amint lesz egy kis szabad idõm, küldeni fogom azokat az apró híreket, melyek mûködésemre vonatkoznak.
Kérem, kedves Fõtanácsos Uram, legyen szíves, írjon, ha nem lehet a hiányzó pénzt az általam proponált formában kifizetni. Különben én jelentkezem, és addig is szeretettel köszöntöm:
M. Ferenc

Paris 36. 2. 20.
Kedves Fõtanácsos Uram,
csak most tudok válaszolni kedves lapjára.
A ruhát Bp-re kellene elküldeni, amint az elkészül, sógornõm címére - Wirth Mária, Bp. San Marco 10., onnét aztán Párisig a futár hozza magával. Elõre is köszönöm fáradozását, majd igyekszem meghálálni. A részleteket - kétszer 15 pengõt - pontosan el fogom küldeni.
De most felelek a többi kérdésre is. Elküldtem a Magyar Ház publikációját - ez egy adminisztrációs központ, ahol nincs kiadó szoba vagy pensio. Néhány tisztviselõ lakik ott. Nem tudom, ki érdeklõdik a párisi út iránt - talán Fõtanácsos úrék? Nagy örömet okozna, ha Fõtanácsos úrék jönnének, és mondanom sem kell, hogy mindenben rendelkezésükre állok. Mivel nem tudom, mirõl van szó, csak nagy általánosságban írhatok.
Elõre bocsátom, hogy itt az infláció elkerülhetetlen - különben minden meghal. Állítólag a választások után jön ez sorra, addig nem mernek hozzányúlni a kistõkéhez. Most Paris elviselhetetlenül drága, és az árak mennek föl. Éhenhalni - más kérdés - szintén nem könnyû dolog, de megélni ezerszer nehezebb.
A parisi út - ha én vezetek - minimálisan egy hét, de két hét sem sok! Azok, akik manapság idejönnek, azok otthon fizetik be az utat és a penziót. Ez ugyan kitûnõ ellátást biztosít (tapasztaltam ismerõsöknél), de úgy találom, hogy drága. Szerintem legokosabb az lenne, hogy a Nemzeti Bank adjon megfelelõ mennyiségû francia frankot. Minden más valutánál még veszít az ember, és a pengõ négy év óta nincs jegyezve, de mégis: 2.30-on áll 4.45 helyett. A lírát sem lehet eladni, a márka azonban fix. Azért ajánlom ezt (feltéve, hogy a Nemzeti Bank ád valutát), mert ily módon legalább 30-40 százalékkal olcsóbban jönne ki az ember, mint az otthon pengõvel történõ befizetésnél. Én ugyanis olcsóbban kapnék szobát, és tudom, mit és hogyan kell vásárolni. 15-20 frankért lehet egy jó szobát kapni, és 25-30 frankból kikerül a napi ellátás, amihez ezenkívül még autóbusz és múzeum költségek jönnek. Ezek az árak csak akkor helyesek, ha én rendezem, különben minimálisan a dupláját kell számítani. Megjegyzem, ez az ellátás rendes, polgári, ahogy mondják. Az esti "sortie" 2 nincs beleértve - színház, mozijegy egyénenként 15 frank körül van. Végül, legalább egy kirándulást kellene csinálni - pl. Versailles-t, nem sokba kerül. Ezekbõl az adatokból ki lehet számítani, hogy mibe kerül az itt-tartózkodás. Májust-júniust ajánlom, késõbb Paris meleg és teljesen üres. Utána csak októberben kezdõdik az élet.
Sajnos, semmi magyar hotel vagy klub nincs - értem, valami államilag szervezett és segített vállalkozás - ez szinte hihetetlen, de igaz.
Minden kérdésre különben pontosan felelek, csak tessék megkérdezni.
Az Abstraction folyóirat 5. száma a napokban jön ki, küldeni fogom. Tõlem két reprodukció van benne. Erõsen dolgozom, és közeledik a kiállításom - jó reménnyel! Zürichi kiállításunk valószínûleg márciusban lesz meg. Pesten, úgy számítom, õsszel lesz egy egyéni bemutatkozóm, és ugyanakkor prezentálom az általam szervezett magyar absztrakt csoportot, melynek 8-10 tagja van. Nagyon érdekes lesz. Parisi kiállításomra ingyen kapok galériát, ami a legnagyobb kivétel.
Még egyszer köszönöm Fõtanácsos uram fáradozását. Nagyon szeretném, ha Parisba jöhetnének, nagyszerû élmény lenne!
Fõtanácsos úr válaszát várva, szeretettel köszöntöm
Martyn Ferenc.
A Nagyságos Asszonynak kézcsókom küldöm.
 

Paris. 36. 3. 20.
Kedves Fõtanácsos Uram,
köszönöm kedves lapját és a bennfoglaltakat. A ruhát még egyszer megköszönöm - ez egy valóságos életmentés volt; a részleteket pontosan küldöm, már ebben a dologban intézkedtem.
Ezen a héten küldeni fogok két pasztellt; a tavaszi kiállításra. Ugyanakkor egy harmadikat küldök Fõtanácsos úrék gyûjteménye számára.
Az Abstraction engem érdeklõ száma jövõ héten jelenik meg, és azt el is küldettem már - rendelkezésben.
Erõsen dolgozom; sajnos idegrendszerem jobb is lehetne. Rettenetes módon igénybe vagyok véve, minden percem le van foglalva, néha, napközben valahol lefekszem és egy órát alszom. Lehetséges, hogy erre hamarosan, az utcán is sor kerül, annyira ki vagyok fáradva. Kiállítások, színház, marionette, portré - a magam munkája, a mindennapiért való küzdelem -, íme egy része elfoglaltságomnak. Paris iszonyúan igénybe veszi az embert, ha valamit el akar érni. Pedig most épp egy ilyen nehéz munka vár rám, hónapokig terjedõ - festményeim "befejezése".
Küldeni fogok egy-két francia kritikát vagy hasonlót - már két dolgot összegyûjtöttem, ...nem sok...
Mindinkább bebizonyosodik, hogy itt sokáig nem maradhatok - már alig van magyar Parisban. Aki teheti, Amerikába megy, ott igen szépek az eredmények. Mások Spanyolországba mentek. Én is ide fordulok, és készítem elõ a területet. -
Az utolsó hetek a szokásos latin atmoszférában múltak el, amit megszoktunk. Ha Fõtanácsos úrék ismerõse Parisba jön, mindenben rendelkezésére állok.
Kézcsókomat küldöm a Nagyságos Asszonynak, Fõtanácsos urat szeretettel köszöntöm:
M. Ferenc
936. III. 31.
Kedves Fõtanácsos Uram, tegnap föladtam a postára egy kis képet - Toledo egyik terét ábrázolja, melyet különben már régebben készítettem. Ezt a kis festményt Fõtanácsos úrnak küldöm - nevenapjára. A Lajos-napok nekem különösen kedves és régi emlékeim - Rónaiéknál, Kaposváron, a szabadban együtt volt mindig az egész família. Szegény Rónai Lajos, a festõ öccse volt az ünnepelt. De õk már mind halottak. Én mégis mindig visszatérek ehhez a dátumhoz - és most Fõtanácsos úrhoz kapcsolom minden emlékemet, hiszen szintúgy atyai jóbarátom, ahogy azok voltak a Rónai família. Jó egészséget és munkakedvet kívánok, isten éltesse!
A már jelzett kis pasztellekbõl, melyeket a hegyek közt, Savoie-ban készítettem, küldeni fogok talán egy-kettõt, ha módom jut hozzá. Az õszi, pécsi kiállításra pedig hasonlóképp rajz megy, nem is akarok annak idején mást kiállítani. No de erre még visszatérek.
Most egy igen fontos és nagy kérésem van még, a következõ: Tolnai Anna (akit Fõtanácsos úr is ismer) útlevelérõl van szó, melynek meghosszabbítása volna aktuális. Tolnai Annának mindig I. számú, azaz olcsóbb útlevele volt mindaddig, míg Pécsett élõ édesapja az utolsó alkalommal kicseréltette II. számúra, azzal, hogy leánya Parisban állásban van. Akkor többé-kevésbé indokolt volt a dolog, noha fizetése soha sem volt elegendõ a megélhetésre, az év kezdete óta azonban megváltozott a helyzet, mert
a) nem kapta meg a munkaengedélyét, azaz nincs állásban.
b) nyelvtanulmányokat folytat (amint azt a Sociéte des Savants címû, fõiskolai jellegû intézmény tagsági igazolványa is bizonyít - mellékelten).
Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy Tolnai Anna itt-ott ad nyelvórákat, de az egyáltalán nem komoly kereset, és ma is, mint mindig hozzátartozói és rokonai segélyezik. Kérésem volna, hogy Fõtanácsos úr cseréltesse ki a mellékelt útlevelet I. számúra azzal a módosítással, hogy Tolnai Anna foglalkozása tanulmányok folytatása és nem tisztviselõnõ.
Még valamit megjegyzek. Az útlevél meghosszabbítását nem kérem - azt az itteni követségen végezné el Tolnai Anna, de a kicserélés dolgában az itteni követség teljesen tájékozatlan. Azt mondták, hogy ezt Pécsett kellene rendezni, mert õk egészen tanácstalanok - ilyen kéréssel nem szoktak hozzájuk fordulni. Amikor nagyon megkérem Fõtanácsos urat, hogy vegye pártfogásába kérésemet, hozzáfûzöm, hogy az útlevél dátumát is tessék úgy hagyatni, amint van - 934. július 7. A meghosszabbítást azt itt rendezném. Ami a költségeket illeti, kérem, szíveskedjék azt megírni - azt Pécsrõl valakivel elküldetném. Elõre is nagyon köszönöm segítségét, és meg fogom hálálni.
Én igen erõsen dolgozom - közeledik a kiállításaim dátuma, a legjobb reményekkel. Mindenekelõtt én is a párisi kiállítással akarom kezdeni, utána, esetleg a tavasszal a budapesti következnék. A festésen kívül sok egyéb terv és munka foglalkoztat, minderrõl legközelebb, bõvebben fogok írni.
Fõtanácsos úréknak még egyszer sok jót - ha szabadságra mennének, jó pihenést. Egry barátunk írt - talán látja õt a nyáron Fõtanácsos úr? Szívbõl köszöntöm õt is. És maradok igaz barátsággal: M. Ferenc

Paris. 36. 3. 31.
Kedves Fõtanácsos Uram,
újból írok és kérem, hogy az elõzõ levelemben vett dolgokat tekintse semmisnek. Molnárné írt idõközben, arra kér, hogy a rajzot rezerváljam szeptemberig. Azt feleltem neki, hogy ezt nem tehetem, nem is beszélve arról, hogy az ár nem fedi az én számításomat. Ily módon tehát nem küldöm a rajzot, csak a két pasztell megy ma vagy holnap. Hogy mi lesz öltönyömmel, azt ezek után nem tudom. Molnárnét értesítettem, szinte örülök, hogy alkalmam adódott minderre, ne gondolják, hogy a magyar festõnek elegendõ, ha megígérnek egy pár pengõt.
Mindezen túl csak egy-két sor üzenetet mellékelek - most áll itt a katalán primitívek kiállítása. Én ismerem mindezt Barcelonából - de ez az együttes olyan káprázatosan, olyan elképzelhetetlenül nagyszerû, hogy egész Páris izgalomban van: ma már tudjuk, hogy jobbak õk a siennai mûvészetnél. Mi itt nem lepõdünk meg könnyen, de engem rendkívül megállított ez a manifesztáció. Degas kiállítását is most látjuk és sok modernet - hihetetlenül nagy a tempó, mindenki idejön és minden itt dõl el. A Louvre átrendezése bámulatos - remek modern architektúra, nagy gonddal eszközölt válogatás. Ha megy a "Bas Fonds" címû francia film (a festõ Renoir fia rendezte), tessék megnézni, ez a legjobb francia film. Láttam egy-két francia, modern rendezésû színdarabot, MoliŠre Ecole des femmes címû mûve, Jouvetnál, igen ízléses. Spanyol elõadásomnak sikere volt - két és fél óráig beszéltem sok témáról.
Én magam nem nagyon jól vagyok, de nem szeretek jajgatni, és gondolom, az európaiak sikerének egyik oka az, hogy mindig javítani akarjuk a valõröket. Már most, van-e mibõl élni, belátom, mindez nem jelent semmit. (Kiss Vilma ma Parisban az egyik elsõ "animator" rajzfilmben, nagy fizetéssel. Igaz, az könnyebb, mint a festés.)
Örülni fogok, ha Fõtanácsos úrtól kapok egy-két hírt.
Hódolatomat a Nagyságos Asszonynak és szeretetteljes köszöntõ
M. Ferenctõl.

Az Institut d'art et archéologie kért, hogy tartsak az egyetemen egy elõadást, speciálisabb éllel, mint az elmúlt volt. Elvben is és barátságosan ezt el is fogadtam, de egyelõre nem adtam engagement-t 3 az idõpontra, Gleizes és hasonlók után meg kell gondolnom a dolgot.
A 37-es kiállítás május 1-én nyílik, vajon miképp áll Fõtanácsos úrék útiterve?

36. ápr. 25.
Kedves Fõtanácsos Uram,
bizonyára különösnek tartja, hogy ennyi ideig nem válaszoltam levelére, és nem köszöntem meg az öltönyt, mely már itt van Parisban, és amely remek darab. Beteg voltam újból, mi több, középfülgyulladásom volt, és csak néhány napja érzem magam jobban. Szándékosan hallgattam, és vártam, hogy a dolog jobbra fordul. Így, heteken át mindent el kellett hanyagolnom, de gondolom, ez az utólagos indoklás némiképp kiment látszólagos hanyagságomból. Sajnos, újból lefogytam, hogy alig állok a lábamon. Itt, Parisban egy igen súlyos grippe járvány volt, ami fõleg torok és fül komplikációkkal jelentkezett ez idén. Számomra egy ilyen betegség valóságos katasztrófa, mindig csodálkozom, hogy a végén valahogy megúszom a dolgokat.
Most mellékelem útlevelemet, melyet volt kedves Fõtanácsos úr elküldetni. Már régóta lejárt. Úgy gondolom, hogy budapesti önálló kiállításom januárban lesz (levelezek ebben az ügyben Tamással), és utána bemutatom az általam megszervezett magyar absztrakt mûvészcsoportot, melynek 12-15 tagja lesz, és ami bizonyára nagyobb lendületet fog adni a magyar képzõmûvészetnek. Parisi kiállításom dátuma még mindig nem biztos - egy elõkelõ galéria tett propozíciót, de én festményeim stádiumával még nem értek egyet -, még mindig tudok valamennyin dolgozni, és a problémákat elõbbre vinni, jobban megoldani. Egy szép sor rajzom van, köztük egy pár figurális, továbbá tizenkét igen színes absztrakt kép. Sokan járnak hozzám és mindenfelé hívnak. Mellékelem Jakovski mûkritikus elõadásainak programját, ahol a legjobb nevek közt én is szerepelek. Az Abst. Cré. 5. füzete is megjelent, tõlem két fotóval, gondolom, már megkapta Fõtanácsos úr. A Cahier D'Arts jövõ számában cikk és fotó jön rólam - sajnos 75 frank egy füzet, még magamnak sem vehetem meg. Jön azonban más, abból küldök mutatót - egy új folyóirat, mely egyik következõ számának címlapja egy rajzom. Mindezek az "eredmények" azonban eddig semmi anyagi sikert nem hoztak, a zürichi kiállításunk sem. Kénytelen vagyok továbbra is publicitással foglalkozni, ami rendkívül megnehezíti tulajdonképpeni munkásságomat. Munka akadna itt, rajzfilm például, de az teljesen leköti az embert, és semmi máshoz nem enged.
Most valószínûleg egy kettõs arcképet kezdek - a pécsi származású Molnár kisasszony férjhez ment egy Fichter nevû svájci mérnökhöz - róluk van szó.
Úgy látom, hogy a tavaszi pécsi kiállításunk elmarad - ezt nagyon sajnálom, de a következõre már hamarosan elküldök néhány pasztellt, melyeket betegségem miatt nem tudtam elintézni.
Bocsásson meg, kedves Fõtanácsos Uram, hogy 30 pengõs adósságomat nem tudtam ez ideig elküldeni - ebben a pillanatban 4 frank van a zsebemben. De nem mondhatom meg, mennyire bánt ez - ez lesz a legelsõ dolgom, amint egy kis lélegzethez jutok. Kérem, nyugtasson meg ebben a tekintetben.
Tartózkodási engedélyemet megújították, ezt annak lehet köszönni, hogy tíz éve vagyok itt. De, bevallom, nem tudom, vajon itt maradok-e. Most látom, hogy újabb tíz év alatt itt egy igen tisztes helyzetbe kerülnék, noha Parisban festõnek lenni - ez nagyon nehéz dolog, és most látom, hogy mindez nem érdekel engem tulajdonképp. Valami érthetetlen idegenül állok mindenfajta "sikerrel" szemben. Szeretnék továbbmenni, és bár Amerikában is volna lehetõségem, továbbá Spanyolországban, engem egyedül és kizárólag Afrika érdekel, amire minden nap és minden órában gondolok. Lehetséges, hogy tulajdonképp pályát tévesztettem, és a valóságban Afrika-utazónak kellett volna lennem. Vajon mi lesz ebbõl - lassan megöregszik az ember.
Újból megkérdezem, Fõtanácsos úrék nem jönnek-e ide; ezt nagyon szeretném. Talán sikerülne ez idén, a nyáron. Állandóan vannak olcsóbb vonatok. Ha igaz, ismerõseim és barátaim egy pár hétre magukkal visznek egy több hetes autóútra. Bretagne-ba is, délre is, Béarnba, a baszk földre hívnak, nekem az utolsó tetszik, lévén egy déli ember. Erre szükségem is van, mert nagyon megviselt a betegségem, alig tudok aludni.
Ideírom, kik szerepelnek a "magyar absztrakt mûvészet" csoportban: Moholy Nagy (London), Beothy (Paris), Weininger (Berlin), Kolosvári, Kranter, Prinner, Marton (ez a kettõ vitás), Szenes Árpád (Portugália) Gadányi, Crouy (Budapestrõl, az utóbbi francia eredetû arisztokrata), végül én. De szó van még legalább öt emberrõl, Hajdu szobrász (Paris), sõt gondoltam Forbáthra és Gáborra is Pécsrõl, ha absztrakt mûveik lesznek. Nekik még írni fogok a tárgyban. Késõbb Gadányi fogja távollétemben rendezni a kiállításokat, és ez lesz a már régóta várt fiatal mûvészgárda kialakulása. -
Hamarosan újból fogok írni. A spanyolok közé újból eljárok, egy-kétszer "beszéltem", az olaszt tanulom, de az eredmény elég gyenge. Pedig ez olyan nyelv, amit könnyen megtanulhatnék egy év alatt. Végül azt, hogy az itteni Jeux de Paume-ban, ahol az olaszok és a flamandok is voltak kiállítva, valószínûleg létrejön az Abstr. Création egy nagyobb manifesztációja, melyben különben szívesen szerepelnék. A kiállítás hivatalos jellegû lenne. Megjegyzem, tárgyalok Tamással arról is, hogy talán ez a francia csoport kiállítana Budapesten - de kérdés, Tamás vállalni tudja-e a szállítást - ez kb. két-háromszáz pengõt jelentene.
Szeretettel köszöntöm Fõtanácsos urat, és a Nagyságos asszonynak kézcsókomat küldöm:
M. Ferenc.

Paris. 36. 5. 21.

Kedves Fõtanácsos Uram,
köszönöm leveleit és a meghosszabbított útlevelet. A pécsi kiállításra küldeni fogok két pasztellt, a megadott méretek szerint, június elsejéig meg is fognak érkezni. Így aztán, ha igaz, a múltkori spanyolországi tájjal egyetemben három mû szerepelhetne tõlem. Már most megadom a címeket, ha esetleg a katalógus adatai sürgõsek lennének:
- A perzsa leány (pasztell)
- Párizsi levelezõlap (pasztell)
mindkettõt szívesen kiállítom Pécsett. (A perzsa leány - egy festõnõ, egy teheráni gazdag parlamenti képviselõnek és mûgyûjtõnek a leánya - jó ismerõsöm.) Bizony nagyon jó volna, ha sikerülne valamit eladni, mert elsõsorban pécsi adósságomat akarom fedezni, és külön megköszönni Fõtanácsos úr kedves-jó fáradozását érdekemben. Az árakat tessék megszabni. Úgy gondolom, hogy a szokásos aranyozott matt keretek igen jól beválnának.
Köszönöm a pécsi és szombathelyi katalógust is, aminek igen megörültem. - Úgy hiszem, hogy a télen, január és március között hazakerülök. Egyéni kiállításom az egyik, a másik pedig az általam szervezett "magyar absztrakt mûvészet" csoportja, melynek eddig már 20 tagja van. Ez a kiállítás már "fix" - Tamásnál lesz. Eddig 18 tagja külföldi és csak kettõ (Crouy gróf és Gadányi) otthoniak. Pécsrõl venni fogom Weininger Andort (Berlin), de gondoltam Forbáthra és Gáborra is - nem tudom, Fõtanácsos úr látta-e Gábor absztrakt mûveit, amirõl írt nekem legutóbb, és milyennek tartja azokat? Persze koncessziókat nem tudok vállalni. A kiállítás szenzációs lesz. Valószínûleg lesz egy katalógus, mindenkitõl egy fotóval, elõszavát valószínûleg én írom majd. -
A Renouveau esthetique címû lap második számában jön tõlem egy reprodukció - ez itt egy megmozdulásnak számít, ahol a legkiválogatottabbak szerepelnek. A Cahiers d'Art szintén propozíciót tett nekem legutóbb - ez egy fontos lépés. Galériájuk a legjobbak egyike, alig 8-10 emberrel foglalkoznak - az egész európai termésbõl. Sajnos, maga a füzet szinte elérhetetlen, anyagi szempontból - 75 frank például az utolsó száma, mely kizárólag Picassóról szól. Egyszóval alakul a dolgom, fontos az lenne, hogy az év végéig nyugodtan dolgozhassam. De anyagilag nagyon rosszul megy a dolgom, fõképp betegségem miatt.
Az orrommal közel egy év óta van baj, a specialista szerint beavatkozásra van szükség, különben nem jön rendbe. Nem tudok aludni emiatt, holott úgyis rendkívül rosszul alszom mindig. -
Párisi kiállításom az õsz elõtt nem jöhet létre, képeimen még sokat tudok dolgozni - én igen keveset produkálok, sok munkával. Remélem azonban, hogy mégis elkészülök és pesti kiállításomat Fõtanácsos úr is látni fogja. Úgy vagyok Fõtanácsos úrral, mint ahogy ma már ismerjük a múltból - mindig akadt egy festõnek egy jóbarátja, aki kitartott mellette. Nem, én nem akarok "beérkezni" - ez nagy baj lenne; csak jó festményeket akarok csinálni. De úgy tûnik, ez a legnehezebb dolog a világon. A magam részérõl egyetlen egy festõt ismerek ebben az órában itt a földön: Picassót. Õt sem feltételek nélkül! De Picasso valóban zseniális. Mostani kiállítása a legszebb volt itt évek óta. Most nyílt Cézanne-é, a megelõzõ nagy festõé - küldöm egy kis kritikáját. Ezt 15 éve várja Paris. Egy bizonyos, a századforduló legnagyobb festõjét a hivatalos kritika kedélyesen "elintézte" - ez történt Rippl Rónaival is, otthon...
Mellékesen megírom, hogy egy absztrakt konstrukció-szerkezetet állítottam össze, amit az "arc-en-ciel" hamarosan munkába fog, és a jövõ szezonban hoz ki. Talán ily módon megvalósul régi balett-tervem is. Anyagilag nem sokat jelent mindez. Igen rossz idõk járnak a mûvészetre. A franciák és sok idegen is munkanélküli segélyt kap. Mi, magyarok nem kaphatjuk, mert nincs kölcsönösségi szerzõdés. A csehek például kapják. Ez biztosítja a minimumot: 12-15 frankot naponta.
(Küldök egy fotót még - én ugyanis nagy állatbarát vagyok, és az itteni "Zoo"-knak állandó látogatója. Igen sok embert ismerek a "branche"-ban, Hertel igazgatót is. A madár, melynek fotójáról van szó, fantasztikus - egy gyönyörû szürke gém, sárga szemekkel. A Nílus mocsaraiban él - négy példányt ismernek belõle mindössze. Egész Paris feléje fordul, és annyit beszélnek róla, mint a következõ Blum kormányról.)
Még egyszer köszönöm kedves Fõtanácsos uram leveleit, és ne nehezteljen rám, amiért hosszabb ideje nem írtam: nem voltam rendben. Hódolattal a Nagyságos asszonynak és szeretettel köszöntõ
M. Ferenctõl.
Paris. 36. aug. 21.

Szeretettel, névnapi jókívánságok!
M. Ferenctõl.

U. i. Bp-en tervezett "magyar absztrakt mûvészet" kiállításunk közeledik a megvalósuláshoz. Ernst vállalta a dolgot. Huszonketten vagyunk! Tavasszal tehát otthon leszek - én két teremmel szerepelek a terv mostani állása szerint. Az Abstraction-Création csoport Hollandiában kiállít a télen, ott is szerepelni fogok. - Sokat dolgozom.
 

Paris. 36. 7. 13.

Kedves Fõtanácsos Uram, úgy gondolom, hogy ezekben a napokban kézhez kap öt darab pasztellképet, elkésve, mert életkörülményeim nem engedték meg, hogy idejében elküldjem a kis csomagot. Így aztán nem tudom, hogy a pécsi kiállításon volt-e tõlem valami. Elnézését kérem a késedelemért. A pasztellokon rajta a cím. Ha lesz kedves, Fõtanácsos uram, és újból magára vállalja a rámázás költségeit, mint azt írta legutóbb, úgy azt elõre most megköszönöm. Kérem továbbá, egyiket válassza ki magának, a saját gyûjteménye számára. Aztán továbbá, ha vevõ akadna, úgy kérem, szabja meg az árat - elsõsorban adósságom törlesztésére gondolok.
Tervezett pesti kiállításunk újabb formulában áll most. Ernst is hajlandó megrendezni azt - ahol tehát én külön két teremmel szerepelnék. A dátum: jövõ tavasz.
Képeim jól haladnak, és mûvészileg helyzetem naponta fejlõdik - értem, praktikusan. De hogy mikor jelent ez anyagiakat, az itteni rendkívül komplikált és kényes mûvészetpolitikát beleértve, még nem tudom. Parisban hideg, esõs, ködös a nyár, napokig nem látni a napsugarat, igazán kétségbeejtõ idõ ez, befolyásolja az emberek mûködését.
Miként áll nyaralási tervük? Jó sikert kívánok mindkettõjüknek, és kellemes pihenõnapokat. Egryhez nem készül Fõtanácsos úr?
Kézcsókomat küldöm õnagyságának és szeretetteljes köszöntõvel
M. Ferenc.

A város hömpölygõ, lobogó áradat - tegnap óta folyik a "14 juillet", a rossz idõ dacára zene és tánc az utca reggelig.
Nagyon örülnék, ha Fõtanácsos úr írna pár sort, és külön megköszönném a kiállítás katalógusát.
 

Paris. 936. okt. 23.

Kedves Fõtanácsos Uram,
sietve felelek kedves levelére. Kérem, legyen jó és a küldött öt pasztell közül válasszon ki egyet a Nagyságos asszony, egyet pedig önmaga számára. Az Egyesület számára szintén kettõt, de szeretném bejelenteni, hogy az Egyesületnek ezen túl egy komolyabb mûvet szánok, hálám és igaz elismerésem jeléül. De ami a többi képet illeti, volna kérésem: Artúr öcsém jelentkezni fog, kérem, kedves Fõtanácsos uram, adassa át neki a két spanyol témájú olajfestményt - egyik a család fogorvos számlájának fizetésére menne, másik pedig apámék ezüstlakodalmára. Ezen túl, ha jól értem, még három pasztell volna (a savoie-i öregasszony, az észak-olasz táj és egy a küldött öt pasztell közül) - ezekrõl döntsön Fõtanácsos úr, megtartja-e magának vagy átadja Artúrnak. Ha szükségesnek tartja, küldhetek egy olajképet a téli kiállításra, de erre nézve kérem mielõbb szíves válaszát. Köszönöm a katalógust - újból gratulálok a szép munkássághoz.
Úgy számítom, a tavasszal (március-április) kerülök haza - örülni fogok, ha Fõtanácsos úr megnézi eredményeinket. Én napi 10-12 órát dolgozom, egészen hülye vagyok - az eredmény kevés. Egészségem jobb is lehetne, anyagilag komiszul állok. De mégis igen jól alakul a jövõ. Festõi munkásságomon kívül más is lefoglal - készül egy absztrakt marionette darabom, tárgyalok a balettemrõl, közremûködöm az Ember tragédiája elõkészítésénél, a 937-es párisi kiállításra (a phalanx rendszert csinálom). És mindenek fölött parisi egyéni kiállításom terve áll elsõsorban.
A pesti absztrakt kiállítás nagyon érdekes lesz - én magam harminc mûvel fogok szerepelni, és tervem az, hogy a katalógust én csinálom. Most már Tamás is ingyen csinálná a kiállítást - elõször 400 pengõt kért. Az idõ dolgozik számomra.
November 7-én Budapesten a Nemzeti Szalonban a párisi "Musicalistes" csoport szerepel, vezetõje, jóbarátom Henri Valensi nagyon kért, hogy vegyek abban részt, de exkuzáltam magam: a csoport gyenge, legalábbis Parisban. A magyarok közül Beothy, Klausz és Prinner részt vesznek - ott lesz Delaunay is. Klausz (a pécsi Kolos öccse, aki az Operánál nagy fizetésben ül) igen gyenge, ha nem csapnivaló, de Beothy igen tisztes és komoly, Prinner pedig egy "épatante" kis nõ.
Spanyolországi adataim - szerencsére - megnyugtatóbbak, mint az újsághíreké. A károk sokkal kisebbek, mint hírlik. Toledo szenvedett legjobban, de az Alcázar, amit 1870-ben építettek újjá (ugyancsak egy polgárháború után) egy meglehetõsen ronda kaszárnya volt, igazi érték nélkül. Nagyobb kár az elõtte lévõ Zocodover tér. Ami a spanyol jövõt illeti - sokat írhatnék - ott nincs megállás: ha most gyõznek Francóék, egy-két év múlva elölrõl kezdõdik a borzalom, mert Spanyolországban nincs középút, csak szélsõségek. Zsenik és analfabéták, nagy gazdagság és szörnyû nyomor, politikai és vallási ellentétek - eredményében az ország lassú elpusztulása.
Parisban a szezon nagynak ígérkezik - Rubens és kora jön az Orangerie-ben, egynéhány nagy új múzeum épül - az etnografiáé is. Nagy sor modern manifesztáció - a most álló "Surindependents" szalon, mely csaknem teljesen absztrakt mûvészet a magyarok nagy szereplésével. Jöjjenek egyszer már ide Fõtanácsos úrék, komoly, értékes élményben lesz részük. Nagy optimizmussal hozzáfûzöm, hogy - szerintem - Franciaországban nem lesz forradalom és zavar. Régi megállapításom: vakarj meg egy francia kommunistát, és találsz alatta egy vad patriótát. Ez igaz. A franciák veszekedtek, veszekednek, de külpolitikájuk egységes. És végül: itt a conseil de guerre parancsol, a hadsereg-fõparancsnokság.
De hagyom a politikát - sajnos, ma a legártatlanabb báránynak is politikai dühe van. Maholnap ott tartunk, hogy a kézfogásnál be kell mondani azt is, kinek mi a politikai színe, és gyanús az, akinek semmilyen sincs. De én megrögzötten, továbbra is a megfigyelõ posztján maradok mindenfajta helyzetfoglalás nélkül: meddõ dolog az, pláne idegenben, idegen ne nyúljon hozzá a napi politikához.
A pécsi katalógusból látom az új eredményeket. Súlyos helyzetem és a kivételesen nagy küzdelem, amit viszek a magyar jövõért (egyelõre minden praktikus haszon nélkül) megint fölveti az ötletet, hogy tavasszal, a pécsi városi díjat "megkörnyékezzem". Mi a véleménye Fõtanácsos úrnak - kérem, legyen szíves és írjon. Senkinek a pécsiek közül megközelítõen nem jut ki annyi a veszõdségbõl, talán én is megérdemelném azt a díjat. Ha jónak véli, úgy készítenék és küldenék egy olajfestményt, de még a feltételeket sem ismerem. Ha lenne szíves és tájékoztatna, nagyon megköszönném.
Végül még megírom, hogy meghívtak Perzsiába. Egyik perzsa mérnökbarátom már a nyáron szeretné, ha vele tartanék. Azt hiszem, eljön õ is Magyarországra. Ha teheráni tartózkodásomat egy freskómegbízás is alátámasztja (a tárgyalások folynak), úgy jövõ esztendõben elutazom. Régi terv ez, melybõl egy magyar útleírás, könyv és rajzok is keletkeznének.
Hódolatomat küldöm a Nagyságos Asszonynak és Fõtanácsos urat szeretettel köszöntöm:
M. Ferenc
 

Paris. 36. nov. 2.

Kedves Fõtanácsos Uram,
csak egy szót írok - köszönettel megkaptam a kiállítási értesítõt, és úgy határoztam, hogy egy pasztellt küldök, mellyel részt veszek a jelzett grafikai pályázaton. Ez a pasztell, melyet az elmúlt éjjel készítettem (még van rajta egy kevés munka) a havihegyi kápolnát ábrázolja - egy jellemzõ pozíció, címe: Pécsi levelezõlap. Ismétlem, emlékezetbõl készül, ami egyúttal mutatót ád abból, mennyire visz emlékezõtehetségem. Szinte szeretném kontrollálni a "sujet"-t. Gondolom, "megfelel" majd - be kell vallanom, egy pécsi 100 pengõs adósságom, mely kezd nagyon kellemetlenné válni, törlesztésére menne a pénz - ha megkapom. Közben itt halad a nagy munka, Delaunay, Vantongerloo, Closon, Herbin jártak nálam a napokban - nagy az érdeklõdés. Már mindenki várja kiállításomat. De még igen sok a tennivaló nagy képeimen. De hát majdnem minden nap egy lépés - hihetetlenül sokat veszõdöm.
Perzsiai útitervem is fejlõdött, újabb propozíciókat kaptam. Nagyon hálás leszek, ha Fõtanácsos úr a pécsi kiállítás eredményérõl tájékoztat.
És a hamaros viszontlátás reményében szeretetteljes köszöntõ
M. Ferenctõl.

Kézcsókomat küldöm Nagyságos Asszonynak.
(A pasztell nagysága az ismert [36,5x49,5], úgy gondolom, a kéznél lévõ rámák közül egyik fölhasználható lesz. A csomagot legkésõbb holnap föladom.)
 

Paris. 36. 12. 18.

Kedves Fõtanácsos Uram,
köszönöm kedves levelét és jókívánságait, én is viszonzom - jó karácsonyt és jó újévet, de végre valóban egy jó évet.
Hírei egyébiránt nagyon lehangolnak - én is, évek óta, tûrhetetlennek tartom, hogy a budapesti sötét zug-mûkereskedelem elárasztja az országot, csinos pénzeket zsebelnek be mindenütt, és olyan mûvészek, mint Egry és Kmetty majdnem éhen halnak. Kell itt valamit tenni, mi több, erélyesen, mert ez az utolsó "elance" - ha nem változik meg a helyzet, úgy a magyar mûvészet pár éven belül teljesen elpusztul, és a java részén is gyenge konformizmusba fullad. Ismétlem, az utolsó perc ez, és hozzáfûzöm, hogy eléggé ismerem a helyzetet, továbbá nem túlzok. Mi vár ránk, ha nincs kapcsolat a közönséggel, melyet a giccsek teljesen elzüllesztenek! Magyarország nem tesz mást, csak exportálja a mûvészeit, akiknek - otthon - nem jut egy falat kenyér. Ez különösen elszomorító, ha a fiatalokra gondolok, akik mozdulni nem tudnak, és maguk elõtt látják ezt a gaz, mindenre kapható mûkereskedelmet. Másrészt azonban kérem Fõtanácsos urat, hogy ne veszítse el kedvét, mi egy páran végig kitartunk, és mindenben segítségére vagyunk, ez elegendõ ahhoz, hogy azt a kivételesen szép mûvet, melyet tíz év óta vezet Pécsett, mindegyre jobb eredményekig vigyük.
Sajnálom, hogy életkörülményeim elszakítanak hazulról, mert én sokkal többet tennék odahaza, mint a legtöbben - optimizmusom egészen az utolsó leheletig visz. Remélem - továbbá -, hogy pár hónapon belül otthon leszek, megcsinálom Pesten kiállításom és a csoportét, melyrõl írtam már. Most, jó ideje, különösen sok a gondom-bajom, de haladok jó tempóban, és itt, ahol Picasso, Rouault, Maillol, Braque, Matisse a nívó, megvan a kezdetem. A magam erejéhez mérten, nem volt könnyû ide eljutni - most azonban meg kell valósítani a programot. Nem írok errõl itt, de egy rendszert akarok kezdeni az eddigi alapon. És végezetül, bármi legyen is az, amit Fõtanácsos úr jónak lát, rendelkezzék velem - akár írás, elõadás vagy jó mûvek. Mert szerintem a jó mûvek föltétlenül keresztül viszik magukat, minden ellenére. Legközelebb küldeni fogok fotókat mûhelyemrõl elõszónak...
Visszatérek a pécsi hírekre. Kérni fogom, hogy Artúr öcsémnek szíveskedjék kifizettetni a 45 pengõt - õ továbbítja majd, és a napokban jelentkezik érte. Sajnálom viszont, hogy nem sikerült a Pécsi emlék célja - újból meg kell állapítanom, hogy Pécsett - nem vagyok próféta.
Perzsa ismerõseimmel sokat együtt vagyok, és minap egy igen fontos perzsa úrral ismerkedtem meg. Perzsa barátom a nyár elején utazik, és akarja, hogy vele tartsak. Azt szeretnék, ha véglegesen ott maradnék, ahol rengeteg a tennivaló - színház, publicitás, újság és kiállítások. De ezt én nem akarom. Nem tudom tehát, hogyan fogom megoldani a kérdést. Végleg elszakadnék hazulról.
Amerikából kapok híreket. Roosevelt fantasztikus mûvészi programot valósít meg. Az állam fizeti a mûvészeket, és minimálisan 100 dollárt kap egy ember. Ezért, havonta, egy mûvet ad mindenki. Az összes középület ily módon képzõmûvészetet kap - ezt Fõtanácsos úr már megcsinálta a pécsi rendõrségen... Hihetetlen a föllendülés és lelkesedés - és valósággal a bõségben úsznak, még a dilettánsok is ingyen kapják az iskolát és kitûnõ anyagot. A terv csak két éve áll, és állítólag igen szép az eredmény. Céljuk: amerikai mûvészetet és elszakadni Európától. Igen, ott a jövõ, tudom ezt évek óta.
De egy hiányzik: az a roppant küzdelem és elvek összecsapása, mely csak Európában áll fönt, elengedhetetlen igazán jelentékeny egyéni erõfeszítéshez. Attól tartok, hogy egy közepes jólét, közepesen tisztes szellemi tetõt visel.
Remélve, hogy Fõtanácsos urat hamarosan láthatom, búcsúzom egyelõre. És hálásan megköszönve sok gondosságát irányomban, szeretettel köszöntöm és kézcsókomat küldöm a Nagyságos Asszonynak,
M. Ferenc

Jegyzetek

* Az itt közreadott levelezés elõzményei a Jelenkor 1996. szeptemberi, októberi, decemberi, 1997. februári és áprilisi, illetve 1998. áprilisi számaiban találhatók; a Martyn-levelek tágabb hátterét és a címzett személyét Hárs Éva az 1996. szeptemberi számban közzétett bevezetõje világítja meg. - A levelek közlése során a szóalakok leírásánál a mai helyesírás szabályait követtük. Kivételt ezalól a tulajdonnevek, illetve a belõlük képzett melléknevek jelentettek: ezekben az esetekben megtartottuk a Martyn Ferenc által használt formát. A legszükségesebb információkra szorítkozó jegyzeteket a közreadó, Hárs Éva állította össze. - A szerk.
1 Le morceau est trop dur pour I'Italie - "túl kemény a falat Itáliának"
2 sortie - "esti szórakozás"
3 nem adtam engagement-t - nem köteleztem el magam

ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu