idõ melyben a sorok girbegörbék
nem találják egymás
magánhangzõjét
és ha néha mégis
összhangoznak
nem biztos hogy össze is tartoznak
mert más sor is van, minek vége
-oznak
különben is csak a sor vége
rímel
a rímek aztán csalódást
okoznak
a rím miatt a vers egységet
mímel
a sorok csak végüknél
találkoznak
csengésük lecsengés.
Csaló csilingel.
*
A gyakran idézett (reprodukált)
érzéki
Botticelli és tanítványai
képe: a Vénusz születése
nekem egy nõt juttat eszembe,
aki az osztályfényképen
úgy állt, mint e kagylóból
kilépõ istennõ
- tudott-e róla? ekképp
kölcsönösen visszahatnak
egymásra, és az a lány
lassan azzá válik, akit
Botticelli festett - kérdéses,
vajon nem esem-e
Swann hibájába, az eltûnõ
idõ nyomában
- igaz, most épp nem érzem
úgy, szívem nem lángol folyvást,
csak a szépségben, vágytalanul
tisztulván.
Nem mondható ez el az 'Allegóriáról'
(della Primavera)
de ez már egy másik, kevésbé
idevágó téma.
Kagylóból kilépõ
nõ mindig is csodás látvány,
s most bizonyára mosná
le a lisztet és rúzst magáról,
ha reklámfotónak készült
volna e nemes beállítás,
s tán káromkodna is, miközben
forrás-fodrú haját
szétgördítené
az öltözõszobában.
(Gyönyörû vagy, Venus.
Fürdõ Venus életben s halálban.)