PEER KRISZTIÁN
Barátkozás a fenevaddal
Kipróbál rajtam valamit a
kijátszhatatlan.
Vagy egyszerûen csak ad egy jelet,
és belekalkulálja azt
is, hogy félreértem,
hogy elkényelmesedtem az egyedüllétben,
és természettudományos
alapokon állok.
Kiássa magát az alapok
alól.
Jelt ad, onnantól nyalok neki.
Átalakulok, egy másik
ember
fél majd a haláltól,
de már nem
a millió mulasztás miatt,
épp ellenkezõleg.
Történik mindez egy étteremben,
veszedelmes hely,
pedig haver a góré - a
kontrollt legtöbbször itt veszítem el.
Hallom továbbra is a megszokott
hangokat,
mintha nem lett volna köztük
egy rejtélyes pauza;
mintha a belsõ hang közülük
lenne egy.
Pohár van elõttem, beledugom
az ujjam,
üres, de még nem teljesen
száraz;
valaki megsimogat, sejtem, ki lehet.
Elmondja, mit lát, kérdezi,
miért kérdezem.
Bonyolult lenne elmagyarázni,
inkább újra látok,
és válaszolok: csak úgy,
semmiért.
Lehetett volna rosszabb is,
történhetett volna máshol
- nem ismerném
a helyi szokásjogot, kóstolgatnának
a helyi erõk.
De rosszabb már nem lehet -
tudom, mire számíthatok.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/