VILLÁNYI LÁSZLÓ

Egy másik évszak
Utószó a Vivaldi naplójából címû könyvhöz

Az ember oly sok mindenre képes, ha versrõl van szó.Bizonyára így gondolták azok is, akik ravasz kérdéseket tettek fela könyv keletkezését illetõen, bonyolult magyarázatot várva. Ki kellábrándítanom õket. Az egész sokkal hétköznapibb, még ha kevéske regényességkeveredik is a történetbe.

*

Chicagóban kezdõdött minden. Ültem a négyes buszon,jobbra kéklett a Michigan tó, szemben velem pedig egy törékeny, feketebõrû lány ábrándozott. Még New Yorkban szigorúan azt tanácsolta KristófMari, hogy Amerikában ne nézzek senki szemébe, de ha egy ilyen lányül az emberrel szemben, képtelen máshová nézni. Közben persze láttamhosszú nyakát, hosszú ujjait, finom csuklóját. Ezek a hosszú ujjaknyúltak az iskolatáskába, vettek elõ egy fekete, kemény táblás füzetet,sarkain és gerincén piros díszítéssel, ez a finom csukló nyújtottafelém a füzetet, súgva: Vivaldi. És a finom ujjak magasba röppentek,megrántották a leszállást jelzõ zsinórt, megcsendült egy zenemû legfontosabbhangja. Egy hónappal késõbb ebbe a füzetbe kezdtem írni Vivaldi naplóját.

*

A chicagói magasvasúton vitt Mózsi Feri a kínai negyedbe.Szemben ült egy törékeny, fekete bõrû lány, de nem mertem a szemébenézni. A kínai negyed parányi papírboltjában álldogáltunk, amikorészrevettem, hogy gyönyörû ferde szemek keresik tekintetemet. Egykínai lány nyújtotta felém a fekete füzetet, amibe hazaérkezésem pillanatában,számomra is érthetetlen okból írtam az elsõ oldalra: Vivaldi naplójából.Innen már nem volt visszaút.

*

Chicagóból Torontóba repültem. Vívódva, hogy mit isfogok kezdeni a Mózsi Feritõl kapott füzettel. Még soha nem írtamfüzetbe verset. Bede Fazekas Zsolt elvitt egy irodalmi estre, aholkanadai költõk olvastak fel egymásnak, s számomra az egyetlen menekülésipont egy Srí Lanka-i lány fekete szeme volt. Egyszer csak hallom,hogy az én verseimet olvassák angolul, s kérnek, hogy én is mondjamel õket magyarul. Mondanom sem kell, én a Srí Lanka-i lánynak ejtettemki minden szót. Az est után egy árvalányhaj törékenységével lépetthozzám, s bevallotta: egyik versem úgy megérintette, mint eddig semmimás, csak Vivaldi zenéje. Hazatérve mindent elolvastam Vivaldiról,minden zenéjét meghallgattam, s a fekete füzet elsõ lapjára felírtam:Vivaldi naplójából.

*

Chicagóban ugyan nem jártam, de Mózsi Feri meséltróla. Viszont a szerencse Kínába repített, ráadásul az örök tavaszföldjére. Éppen esett az esõ, s Hartyándi Jenõ amúgy is hosszú szakállanéhány nap alatt kétszeresére nõtt. Kunmingban, a szállodában, egytörékeny kínai lány kezelte a liftet, hosszú piros ruhában, oldalthosszú hasítékkal. Ha nem jártam volna a több ezer magas hegyek között,látva a zöld tobzódását, akkor a kínai liftes lány szemébõl tudommeg, hogy az örök tavasz földjén létezem. Mikor a kunmingi lifteslánynak átnyújtottam egy csokor virágot, halkan rebegte: szie szieVivaldi. Vagyis: köszönöm, Vivaldi. Ettõl kezdve - a kínai lifteslány mellett - csak Vivaldi járt a fejemben. Néhány héttel késõbbMózsi Feritõl kaptam egy fekete füzetet (azt mondta, a chicagói kínainegyedben vásárolta), annak elsõ lapjára írtam fel, mintegy megoldásul:Vivaldi naplójából.

*

Az igazság az, hogy ki sem mozdultam Gyõrbõl. Ám voltegy álmom: negyven lánynak olvastam fel verseimbõl. Egy kiállítóteremben,melynek falain Velencét ábrázoló festmények voltak. Úgy "olvastamfel", hogy egyetlen szót sem ejtettem ki, a lányok mégis hallottákverseimet. Közülük - mint Vénusz a habokból - kiemelkedett egy barnahajú lány örök tavaszt ígérõ tekintete. Végül ketten maradtunk a teremben,õ hozzám lépett, s csak annyit mondott: megérintettél, Vivaldi. Ésén egy cseppet sem csodálkoztam, hogy ezen a néven szólít. Csak ébredésemután. Reggel írni kezdtem Vivaldi naplóját.

*

Elfelejtettem, hogy Szabadkán azért jártam. De ottvégül is otthon vagyok. A palicsi tó partján mondta Tolnai Ottó, hogyirigyel Vivaldi miatt. A meglepetéstõl meg sem kérdeztem, miért. Magampróbáltam kitalálni, megírni a titkot, sejtve, mit is rejt a szabadkailevéltár.

*

Vivaldi naplója bármelyik nagyobb könyvtárbanmegtalálható, hiszen több kiadást megért azóta, hogy 1953-ban elõszörjelent meg magyarul. Olvastam, néhány mondatot aláhúztam benne. Azüres lapokra - merthogy hibás példányt fogtam ki - idézeteket írtampéldául a Bibliából, vagy írtam azt, ami éppen az eszembe jutott.késõbb ezekbõl az aláhúzott, illetve lejegyzett mondatokból születteka versek.

*

Vivaldi naplója - mint annyi más különös mû - a századelején jelent meg magyarul. Kis példányszámban, szinte titokban, ígytörténhetett, hogy késõbb még a szakirodalom sem tartotta számon.Tudjuk, Vivaldi verseket is írt - például a négy évszakot költeményekbenis megörökítette -, így szinte törvényszerû, hogy a napló tele vanköltészettel. Verseim a kinagyított részletekbõl komponált kollázsok.Többnyire valóban egy-egy év jelentett határt, csak néha "csaltam",s csak ritkán változtattam meg Vivaldi mondatait. (A gyõri antikváriumbanbukkantam rá a könyvre. Tintaceruzával ez áll az elõzéklapon: MeszaricsLászlónak, 1907 karácsonyára.)

*

Egy Vivaldiról szóló könyvben olvastam, hogy létezett,de elveszett a zeneszerzõ naplója. Úgy gondoltam, rekonstruálom amagam módján. Egy év alatt - a szakirodalmat is felhasználva - sikerültmegírnom Vivaldi naplóját. Újabb egy év elteltével vettem észre, hogybizonyos mondatok kezdenek elhalványulni. Gondoltam, még mielõtt teljeseneltûnnek, kiírom õket. Újabb egy év múlva rájöttem, hogy ezek a mondatokverssé álltak össze, csak le kellett zárnom, illetve újrakezdenema szövegfolyamot az évek változása szerint.

*

Vivaldi naplójára valóban a gyõri antikváriumban leltem,de az a két világháború közötti olasz kiadás volt. Kiderítettem, hogynem létezik magyar fordítás. Fölajzva kezdtem el tanulni olaszul.És kiírtam azokat a mondatokat, melyekrõl úgy véltem, hogy értem õket.Egy-egy év nyomán így álltak össze szinte önmaguktól a versek. KésõbbMártonffy Marcellnek kölcsönadtam a könyvet. Õ szembesített a ténnyel:valójában a rossz olasz tudásomból eredõ félrehallások, félrefordításokjelentették a költészet forrását.

*

Vivaldiról hallván a rádióban, úgy éreztem, bennemújrateremtõdhet szelleme. Nem volt nehéz élethelyzetébe gondolnommagamat. Pontosabban: én léteztem ott, Velencében, a Pietů lányaiközött. Úgy tettem, mintha volna napló, s én kiemelném belõle mindazt,ami költészet. A Chicago kínai negyedében kapott fekete füzetbe jegyeztemle a mondatokat, míg egy éjszakán megteremtõdött a forma, az elsõvers. A könyv megírása után Gyõrbe érkezett Baránszky László, hozvamagával Vivaldi naplóját. Mondanom sem kell, zavarba jöttem. Akkorpedig végképp, mikor barátom a naplóban megmutatta azokat a mondatokat,melyek, egy-egy lényegtelen részlettõl eltekintve, azonosak voltakaz én mondataimmal.

*

Mint köztudomású - Baránszky László szerint - Villányközséget hajdanán olasz telepesek alapították. Ma is jó néhány olaszeredetû családnévvel találkozhatunk a faluban. És igen, magának afalunak a neve is az olasz Villániaktól származik. Az egyik fiú Bécsfelé vette útját, s Gyõrben elakadva utódai a Villányi névre hallgattak.A másik fiú Velencében kötött ki, s leszármazottai - talán a villányivörösbor utóhatásaként - vörös hajúak lettek, nevük pedig Vivaldivámódosult. Mikor mindez kiderült számomra, álmomban szüntelenül megjelentAntonio Vivaldi, s minden éjszaka számtalanszor elismételt egy mondatot.Reggel nem volt nehéz lejegyeznem. Egy éven át minden álommal várhattamaz újabb mondatot. Az utolsó éjszakán távoztában visszaszólt õsöm:Ha még nem vetted volna észre, én verseket diktáltam neked.

*

Karátson Endre az oka mindennek. Egy másik tavaszonlefényképezett, háttérben a térrel, ahol a Lány közeledett, s nemcsaka képet küldte el - azzal az ironikus megjegyzéssel, hogy meglehetõsenpapos vagyok a felvételen -, hanem Vivaldi naplóját is, amitegy Szajna parti könyvesbódéban talált. A napló meglehetõsen érdektelen.Száraz tények, fecsegés, önigazolás. Kedvetlenül tettem félre, amikora téren megláttam a Lányt, s nem volt kétségem afelõl, hogy hozzámjön. Titokzatos "könyvet" hozott, benne fenséges merített papírt -ha a tér felé fordítom, fénylik a pillangó alakú vízjel -, s mindeztpüspöklila virággal díszítette. Azonnal tudtam, a Lány hiányzik Vivaldinaplójából, õt hallgatta el. Egyszer csak másként dobogott szívem,és a Lányt kezdtem el írni a merített papírra, s ha egy lap betelt,minden évben teremtõdött egy újabb, huszonnyolc esztendõn át.

*

A szakirodalom szerint Vivaldi Bécsben halt meg. Vagyisa közelmúltig nem volt nyoma annak, hogy a velencei zeneszerzõ BécsbõlGiavarinóba * vándorolt tovább. És vitte magávalnaplóját.

1995-ben a Mûhely szerkesztõsége a városi levéltárbaköltözött. Egy esztendõre rá, késõ délutánig írtam leveleket, s mikortávozni akartam, kiderült, hogy rám zárták a kaput. A pincén keresztülpróbáltam kijutni az épületbõl, miközben régi iratokra, könyvekrelettem figyelmes. Így bukkantam rá Vivaldi naplójára.

Vivaldi ugyan már nem érhette meg, de titkos gyõri múzsájátólgyermeke született. Ráadásul fiú.

Késõbb, a Nádorvárosi köztemetõben ráleltem Vivaldi sírjárais. Így szertefoszlott a legenda, hogy miként Mozart, Bécsben, ésjeltelenül...

A fiú - apja pap lévén -, eltorzított nevet kapott: Vilandi.Az idõk folyamán elmaradt a "d" is, az unoka már Vilani, késõbb pedigVillaniként szerepel az egyik dédunoka. A XX. század elején Villanyi,a két háború között Villányi az utódok neve.

Így talán érthetõ, hogy miért tudtam azonosulni Vivaldi naplójánakminden egyes sorával, s megbocsátható, hogy feljegyzéseibõl verseketírtam.

Végül egy apróságnak tûnõ adalék, ami azért bizonyíték értékû.Mint köztudott, Vivaldi vörös hajat viselt. Én, minden barnaságomellenére, ha felhagynék a borotválkozással - mint ahogy erre 20 esztendejevolt is példa -, igen, akkor kiderülne, hogy szakállam nem barna,hanem vörös.

*

Vivaldi rövid bécsi, majd gyõri tartózkodás után aSzent Márton-hegyi bencések között töltötte életének utolsó esztendejét.A bencés atyák közösségérõl még Velencében hallott, ott látott egyrézmetszetet az apátságról. Úgy vélte, megtalálta azt a helyet, ahovavisszavonulhat, ahol megírhatja a teljesség mûvét. A könyvemben szereplõkottarészletek Vivaldi egyik, Szent Márton hegyén (a késõbbi Pannonhalmán)írt, darabjából valók, vagyis 1741-bõl. Mit sem tudván Vivaldi feledésbemerült szerzõségérõl, esztendõrõl esztendõre énekelték a bencés atyákaz adventi hajnalok ájtatosságán. A kotta csak az elmúlt évben bukkantfel a könyvtár rejtekébõl, éppen akkor, amikor Mátyás atyával Vivaldithallgattunk az Il Giardino Armonico elõadásában. Joggal gondolhattam,ráakadhatnék Vivaldi naplójára is, illetve úgy teltek napjaim, minthamegélhetnék egy-egy esztendõt Vivaldi sorsából.

*

1741. május 19-én Vivaldit a bécsi bolondokházába szállították.Azt állította, hogy a XX. századból jött vissza, valójában egy Villányinevezetû költõ, s mindennek bizonyítékaként huszonnyolc verset vettelõ inge alól. Ezekre talált rá Báthori Csaba a bécsi levéltárban.

*

Tévedés, ha valaki azt állítja, hogy felvettem Vivaldimaszkját, vagy más szokásos magyarázatot keres. Egyszerû reinkarnációrólvan szó. Vivaldi én vagyok. Én Vivaldi vagyok. Tegnap kezembe vettemegy hegedût, s órákon át játszottam, pedig sohasem tanultam zenélni.

*

Bevallom, mindegyik variáció igaz. Legalábbis egy-egyrészlet mindegyikben fedi a valóságot. Így ha a kíváncsi olvasó aláhúzzaa megfelelõ mondatokat, összeállhat a könyv keletkezésének története.

*

(Utóirat)

Vivaldi naplójában volt egy sejtelmes bejegyzés. Sajnosnem vettem komolyan, jelentõsége csak késõn tudatosult. Ezért tûntekel a már elkészült könyvek. A bejegyzés szerint az ördögûzés egy meglehetõsensajátos formáját kell megvalósítani, különben végzetes következményekkelszámolhat a napló ismerõje. Az ördögûzés lényege: a mezítelen felsõtestredobnak egy macskát, aki persze szeretne ott megkapaszkodni. Ez vártrám, ha vissza akartam kapni az eltûnt könyveket. Mert a könyvek eltûnteka nyomdából, hiába voltunk résen Kurcsis Lacival, a könyv tervezõjével.Egyetlen példány titokzatos körülmények között, a város túlsó végén,egy lány gitártokjából került elõ. És elõkerült a többi is, mint ahogyazt az okkult tudományok ismerõi megjósolták, 40 nappal azután, hogyvégrehajtottam az ördögûzést.

Jegyzet

* Gyõr olasz neve.


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/