amikor Búza Géza itt, a Szamárdelelõ Csárda egy hullámpala tetõtõl és néhány fától eltekintve egészen kietlen és huzatos kerthelyiségében, a földszintes parasztháznak tetszõ kocsmaépület vakolatot köpõ falai mögött kijelentette, hogy õ Szentes legnagyobb barokk metafizikus költõje, hát mi tagadás, voltak fenntartások rá nézve, persze sokan az egyszerûbbnek tetszõ megoldást választották és egyszerûen lemarházták Gézát, ám voltak, akik a nehezebbik utat kezdték járni, mikor felírták szépen egymás alá, a számla hátára Géza elmebajának okait, múltban gyökerezõ, magánéleti indokait, így került a papírra elsõ helyen Géza édesanyjának tizenöt év elõtti halála, apja italos volta, azután harmadikként Géza alkoholizmusa, de ezt gyorsan kihúzták, mert egymás arcába néztek, és a bibircsókokból, puffadt pofazacskókból, a véreres szemgolyókból, a borvirágos arcmezõkbõl rájöttek, de hiszen mi is azok vagyunk, így került a harmadik helyre egy nõi név, bizonyos Damjanics Edina, és valóban õ volt az a magánéleti probléma, ami idáig juttatta Gézát, ezt az okot keresték õk ott a Delelõ udvarán, a söröskorsó mélyén, a fél cseresznyében, a hosszúlépésben, a faszékek alatt, a kerthelyiségbe besikoltó napsugárban, a latrinán, a betonkerítésben, mindenhol, ahol csak lehetett keresgélni, és végre most megtalálták, mert érteni akartak õk mindent, azért is jártak ide, meg talán kicsit sajnálták is a Gézát, mert ez már tényleg kicsit szomorú volt, elvégre ki hallott már olyat, hogy valaki egy alföldi mezõváros legnagyobb barokk metafizikusa, pláne költõje, fõleg Géza esetében, aki büszkén vallotta, hogy soha a jó büdös egy életben verset még nem írt, úgyhogy hogy is lehetne Géza költõ, nemhogy barokk, mert nem tudták pontosan, hogy mi az a barokk, és hogy mire is jó az tulajdonképpen, meg mire nem, de annyit sejtettek, hogy egy barokk nem könyököl fél nap egy körülszaros kocsma zsíros és koszlott hûtõládáján és nem vedeli vödörszámra a világos sert sem, nem hány az árokba a csárda elõtt, nem köpködi szét az udvaron a nyálas szotyolahéjat, nem esik le hazafelé többször is a biciklijérõl, egyáltalán egy barokk valószínûleg kitörli a seggét szarás után és hugyozás után kezet mos, de ez a Géza még akkor sem mosta meg a kezét, mikor mutatóujjával a torkában kotorászott, hogy könnyítsen magán, de mégis, mindezek ellenére -- szólt idõsebb Damjanics Imre bácsi az egyik kerti asztal kockás terítõje fölül és egy stüszivadász mögül, mert már csak ez az egy lap volt a kezében -- van Gézában valami elõkelõ, valami arisztokratikus, ez az Imre bácsi volt az Edina nagyapja, akinek jó szeme volt a csodabogarakhoz, pedig már olyan vaksi volt, hogy a kártyalapokat is inkább tapintotta, mint látta, de jobb is volt ez így, mert õ cinkelte meg a Delelõ pakliját úgy harminc évvel ezelõtt, tehát nagy meglepetés nem érhette már, mindennap ugyanazok a lapok és ugyanazok az emberek, és minden áldott reggel látta, ahogy fél nyolckor Géza letámasztja a bringáját a kerítésnek, azután átkukucskál a betonpanelek közötti repedésen a focipályára, hogy edz-e már a csapat, de a csapat fél nyolckor még sohasem edzett, azután bebattyog a söntéshez és kikéri a deci rumot sörrel, ezt jó párszor megcsinálja, és lassan este lesz, de közben azért minden deci rum után kijelenti, hogy félreértés ne essék, ki is õ valójában, Szentes legnagyobb, tudjuk már, de mindig akadhat egy új arc, aki még nem tudja, aki talán éppen akkor van elõször a Delelõben, csecsemõnek minden vicc új, és jót röhög azon, amin régi delelõsök már csak sírni tudnak, pedig jól tudták, hogy így van ez jól, mert csak az az igazi tehetség, aki nem próbálja tehetségét állandóan bizonygatni, mondjuk, fitogtatni, hanem csak csendben, az egyértelmûség szelíd magabiztosságával kijelenti azt, amivel pedig perelni nem lehet és nem is szabad, mert csak az igazi tehetség engedheti meg magának azt, hogy tehetségét szentül elherdálja, szétdobálja, mert Szentes az örök potencialitás városa, a meg nem valósult, a be nem teljesült, a fel nem nõtt dolgok városa, ahol a legminimálisabb siker csak arra lehet tanúbizonyság, hogy talán ez az ember mégsem olyan nagy reményû, mint ahogy gondoltuk, mégsem olyan ígéretes, ha kénytelen a gyakorlat zavaros vizében kotorászni, így mocskolni be tehetséges ujjait, csalódás ez mindannyiunknak, az aktualizálódás szörnyû szégyene, farkasvigyor jár érte és belül megvetés, de hát mindegy, annyira mindegy, mert Búza Gézával vagy nélküle, de az idõ, ez a szavába vághatatlan, elnyûhetetlen, lelõhetetlen, elviselhetetlen pataknyi jószág csak folydogál, csepeg, totyog, baszakodik, mondom Gézával vagy nélküle, mert ennek a végtelenfejû és pillanattestû állatnak mindegy, hogy élünk-e vagy épp halunk, mindegy, hogy ki kivel van, csak bandukol, nem tudni, merre, elõre vagy hátra vagy körbe vagy helyben, csak az biztos, hogy rajtunk, úgyhogy már mindannyian annyira utáljuk, mint a saját lábszagunkat, nem tudunk elõle megszökni, se elbújni, meglépni, hozzánk van kötözve és szaga is van neki, büdös idõszaga van, régi boroknak és befõtteknek van csak hasonló, néha megolvad, mint a sajt, néha kemény, mint a bakancs orra, nem baj, ez az idõ is jó lesz, ha már nekünk jutott ez a juhtúrónyi idõ, ez a kenõmájas idõ, maszatidõ, tanyára jó lesz, mint ahogy Géza is jó volt nekünk, s ha barokk volt, hát barokk, üsse kavics, a dolgokon nem változtat, gyökeresen biztos nem, esetleg csak akkor, ha Géza valóban Szentes legnagyobb barokk metafizikusa lesz, akkor sok minden változhat, mert itt nagyon erõs a mezõny, rengeteg a bizonyítást szerencsére rangon alulinak tartó tehetség, s reméltük, hogy Géza sem fogja elhagyni ígéretének biztos fedezékét, reméltük, hogy nem kurvul el, hogy nem áll át a siker oldalára, nem távozik, nem lesz absztinens, nem lesz befutott seggfej, nem fog megtanulni részegen biciklizni, nem lesz polgár, sem polgárõr, nem fog a többi barokkal napestig ugatni, nem fog pénzt keresni, nem fogja eladni magát, mert Gézára itt volt szükség, a saját posztján, a Delelõben, mert az õ arcáról tudtuk, hogy jó helyen járunk, az õ arcáról olvastuk le, hogy hány óra van, az õ arcáról az idõjárás jövõjét is tudni lehetett, mint befõttesüvegbe zárt békáról, de le lehetett innen nézni a választások várható eredményét, a terméshozamot, minden ott volt az õ képin, rá volt írva, mi nem a Népszabit járatjuk, hanem a Búza Gézát, ahogy mondogatta mindig idõsebb Damjanics Imre, akinek hét unokája közül a legkisebb volt Edina, aki kiadta a Gézának az útját, mert Géza a biciklijérõl rázuhant a palotapincsijére, meg különben sem illettek össze, mert Gézának, Edina szerint, nem voltak ambíciói, nem volt jövõképe, pedig az ifjabbik Damjanics Imre, az Edina apukája még állást is szerzett volna a Gézának, Opeleset, mobiltelefonosat, és csak egy kikötése volt, hogy a Géza tegye le estin az érettségit, de Géza szerint barokk metafizikus költõk nem járnak esti gimnáziumba, pedig már az is el lett volna intézve, hogy Géza átcsússzon a vizsgákon, szóval tanulnia sem kellett volna, de Géza makacs volt, a feje olyan kemény, mint minden alföldi kálvinista gyereknek, talán még annál is keményebb, persze az az igazság, hogy ifjabb Damjanics Imrének tetszett ez a csökönyösség, pont egy ilyen szilárd jellemre van szüksége a családnak, magyarázta Edinának, de az már akkor undorodott Gézától, az ápolatlanságától, a nemtörõdömségétõl, az állandó hányásaitól, meg attól, hogy mindig takarítania kellett Géza után, Edina mindent megpróbált, úgyhogy szó nem érheti a ház elejét, mert még arra is rá akarta beszélni a Gézát, hogy hagyjon fel az ivással, mert az csúnya, káros és nem is divat már, inkább neveljenek a hobbin vadkendert, az már majdnem marihuána, azt szívhatná a Géza, olcsóbb lenne, mint a rum meg a sör, arról nem is beszélve, hogy egy barokk metafizikus költõhöz illene a hallucináció, de Géza a füle botját sem mozdította a jó szóra, továbbra is ott ette a fene a Delelõben, könyökölve a hûtõládán, és csak akkor mozdult el onnan, ha ebédelt vagy ha éppen sört vettek ki a ládából, mindazonáltal még sok baj volt Gézával, leginkább az, hogy nem volt hajlandó rendesen öltözködni, pedig az Edina vett neki baseball-sapkát, meg susogó mackót is, de Géza csak a jól megszokott, általánosban viselt, sötétkék iskolaköpenyében volt hajlandó járni, meg abban a zsíros kalapban, amit a nagyapjától örökölt, azt állította, hogy azért hordja ezeket, mert így hasonlít legjobban egy középkori varázslóhoz, és igenis adni kell a külsõségekre, ám ez a kalap nem volt praktikus, mert akárhányszor lezuhant a biciklijérõl, amit egyszerûen csak tajgai vágtázónak nevezett, mindig messzire elgurult és sokáig kellett keresgélnie, szóval cudarul nézett ki Géza, de akármilyen is volt a fizimiskája, a nõk bolondultak érte, majd felfalták, a gimnazista lányok például, mikor testnevelés órán a ligetbe küldték õket futni, inkább kerülõt tettek és a Delelõ felõl közelítették meg a ligetet, csak hogy lássák Gézát, Szentes legnagyobb barokk metafizikus költõjét, ahogy könyököl a hûtõládán, de hát Gézának csak Edina kellett, amit õszintén szólva sem az ifjabb, sem az idõsebb Damjanics Imre nem nagyon értett, mert Géza, ha kissé kövérkés is, de mindenképpen szép szál, jó arcú emberpalánta volt, nagy, mogyorószín bogárszemekkel és zsírosan omló lombonccal, mint valami kuruc, de ez az Edina meg egy kis pincebogár, gebe volt az istenadta, mint egy létra, és bár szép, dús, veres haját gyakran lobogtatta a májusi szellõ, s nagyon jól öltözködött, mindez nem egyensúlyozhatta ki lópofáját, kapafogát és erõsen bandzsa voltát, de a Géza, ha szó került az Edina csúfságáról, akkor mindenkinek elmagyarázta, mert a Géza nem verekedett soha, bár erõs ember volt, hogy a szépséget sohasem a külcsínben kell keresni, sõt nem is amögött valahol belül, hanem sokkal inkább valahol felette a magasban, s egyáltalán nem lennék meglepõdve, mondta Géza, ha ez a magas valójában mélyet jelentene, ezt persze nem értette senki, még Géza sem, de, mint mondotta, nem is érteni kell a dolgokat, hanem érezni, mert ez a mindent érteni akarás csak valami alföldi õrület, keményagyúság, és beletörülte száját az iskolaköpenybe, hogy a sörhab lekászálódjék bajszáról, mindez természetesen nem jelentette azt, hogy Géza ne került volna kapcsolatba Edinán kívül más nõkkel is, sokszor nagyon is közeli kapcsolatba, mert igen gyakran megtörtént, hogy biciklije nyergérõl valamely mûkedvelõ asszony vagy lány ölébe vagy szájába huppant, ilyenkor kalapja messze gurult, valahová egy kedves tölgyfa tövébe, míg Géza elvégezte hivatását, egyébiránt azt is csak idõsebb Damjanics Imre tudta, hogy Géza megihletett szerszáma gyakran kirándult ifjabb Damjanics Imréné, született Szabó Irma kelyhében is, olyan kora nyári vasárnap délutánokon, mikor Edina, két bátyja, Ferenc és Zsiga (nem Zsigmond, hanem Zsiga, mert az autóról nevezték el), valamint ifjabb Damjanics Imre is kint voltak a fóliában, s idõsebb Damjanics Imre örült ezeknek a kirándulásoknak, mert szerette a menyét és nem tetszett neki, hogy fia a fóliasátrakban nevelt paprika, paradicsom és uborka kedvéért ennyire elhanyagolja feleségét, aki negyvenhét éve ellenére még igen jól tartotta magát, bimbói még mindig veszélyesek voltak a férfiszemre, szúrtak még, döftek valósággal, másfelõl azért is örült az idõsebb Damjanics Imre, mert végre nem a szomszéd, a volt munkásõr kúrta a menyét, hanem egy tökös gyerek, akinek minden felmenõjét ismerte annak idején, legjobban a dédapját, aki lóherülõ ember volt, az egész környék ismerte, Mindszenten, Szegváron, még Vásárhelyen is, mert nemcsak a foglalkozását értette, de nagy gyógyító hírében is állt, ráncos gatyában, sarkantyús csizmában járta a vidéket, nagyon gáláns, igazi parasztember volt, szép fehér, nagy haj, bajusz, értett az emberek nyelvén és egy nézésével megszelídítette a veszett kutyát, szemmel gyógyította meg az embereket, akiket megharapott a veszett kutya, de azt is mesélték róla, hogy akármikor kutyává tud változni, csettintésére a marhák megszûntek veszettnek lenni, szóval ilyen nagy ember volt a Géza dédapja, az idõsebb Damjanics Imre még ismerte õt gyermekkorából, de a családból más nem lett veszett doktor, a Géza apja már ács volt, most már fõállású alkoholista, mióta a Géza anyja meghalt, otthon siratja a feleségét, csak másnaponta teszi ki a lábát otthonról, akkor is csak a sarki palackozott italok boltjáig sétál el szeszért, meg vissza, alig látni, Géza tehát nem akármilyen családból való volt, ezért örült az idõsebb Damjanics Imre, hogy famíliájának nõi ágát rendben tartotta, meg hát jó asszony az Irma, megérdemel õ is egy kis örömet, mondta idõsebb Damjanics Imre, nem is beszélve az Edináról, aki egész héten robotol az anyjával a butikban, aztán még hétvégén a fólia, annak is kijár egy kis szórakozás, hát, ugye, az Edinát is meg lehet érteni valahol, mert az már tényleg túlzás volt, amikor Géza egyadta szarosan állított be hozzá hajnalban, mert annyira berúgott a Dréher- sörfesztivál keretében, hogy a Delelõben belefordult a budiba, mert a Delelõben latrina van, nem angolvéce, ha angolvéce lenne, akkor mindez nem történhetett volna meg, mentegetõzött másnap Géza, de az Edinának kellett akkor hajnalban kimosnia a szarból, neki kellett a Géza loncsos hajából kikaparni a betyárkörtéket, ugyanakkor Gézának is volt igaza, mert ha nincs akkora lyuk a latrinán, akkor nem esik bele, mert akkora lyuk van azon, hogy tényleg bele lehet fordulni, ha az ember nem vigyáz, de abban viszont megint csak Edinának volt igaza, hogy másfél évszázad alatt csak a Géza esett bele, mert ha valahova be lehet esni, akkor Géza bele is esik, mert ki essen bele, ha nem a Búza Géza, csak a Géza kísérti az Istent állandóan, de erre meg a Géza mondta, hogy ki kísértse az Istent, ha nem egy barokk metafizikus költõ, a legnagyobb e vidéken, de hát az idõsebb Damjanics Imrének elég éles szeme és hímzett lelke volt ahhoz, hogy mindenki igazát meglássa, az egészben, Edina szerint, az volt a legcikibb, hogy száz év múlva egy kocsmatörténeti kiállításon majd a Gézát fogják emlegetni, meg azt, hogy negyed évezred alatt õ volt az egyetlen, aki belezúgott a szarba, de annak ellenére, hogy Edina kirúgta a Gézát, nem múlt el szerelme, sõt, nagyon is szerelmes maradt Gézába, olyannyira, hogy a Delelõben fizetett elõ menzára, csak hogy mindennap, ha messzirõl is, de láthassa a Gézát, pedig a Delelõben nagyon zsíros és nehéz ételeket szolgálnak fel, körömpörköltet, pacalt, gulyást, hurka-kolbászt, és Edina csak a zöldségeket meg a mirelit pizzát szerette, de Gézáért megtette ezt az áldozatot, csak hogy láthassa egy kis idõre a Gézát, aki már talán sohasem lesz az õ férje, sem a gyermekei apja, soha nem fog ügynökösködni, nem fog egy Opel Astra fedélzetén feszíteni, nem lesz az õ kocsijában se head-set, se kihangosító, nem fognak vadkendert nevelni a hobbin, pedig Edina már nem haragudott Gézára, elfelejtette neki a betyárkörtéket, elfelejtette azt a szörnyû látványt, amikor palotapincsijét, a Plútót, kilapítva látta az udvar betonján, belei kifordulva, pofijából alvadt vér lógott, mint valami gyíknyelv, mert Géza rázuhant a tajgai vágtázóról, és Géza súlyos, nagydarab ember volt, összelapított volna akár egy nagyobbacska tacskót is, nemhogy egy palotapincsit, a Géza minden délben dupla adag pacalt meg körmöt kapott a Delelõben, mert a szakácsné is szerelmes volt belé, és azt is csak az idõsebb Damjanics Imre tudta, hogy a Géza minden ebéd után a raktárban rendezte a számláját a szakácsnéval, a söröshordók és a pálinkásládák tetején, ezért azután Géza volt az egyetlen, aki ingyen kosztolt a Delelõben és mindig kapott cseresznyepaprikát a pörkölthöz, és ilyenkor szaftos szájjal bámult át a legtávolibb asztalhoz, ahol Edina evett lesütött szemekkel, mindezt az idõsebb Damjanics Imre, õsz szakállas, kérges, faragott képû öreg, nem bírta nézni, ahogy a fiatalok szenvednek, sok volt már ez az õ fáradt szívének, de Edina tartotta magát és ragaszkodott a susogó mackóhoz, az esti iskolához, a napi tisztálkodáshoz, s amíg nem lát elõremutató jeleket Gézán, addig nem hajlandó felújítani az életközösséget, mondta Edina, pedig a nagyapja hányszor elmagyarázta már neki, hogy egy barokk metafizikus költõ nem járhat baseballsapkában meg head-settel a fejin, de Edina csak kötötte az ebet a karóhoz, bár ami igaz, az igaz, a nagyapja azt is észrevette, hogy Gézán az elmebaj egyre jobban kezdett elhatalmasodni, a Géza olyanokat mesélt neki, hogy azt már valóban nem tudta hová tenni, hogy például a Kossuth utcában rátalált a Végtelenségre, az Abszolútumra, mert ahogy hajnalban kerekezett rajta, mármint a Kossuth utcán, hát azt látja, hogy nincs a Kossuth utcának vége, hogy ellopták vagy felrobbantották vagy lehazudták, de nincs vége, úgyhogy Géza napokig biciklizett boldogan a Kossuth utcán, mindig csak elõre haladva, sohasem hátra, és nyugodt volt, mert tudta, nem érhet véget az utca, hát hogyne lettem volna boldog, Imre bátyám, mondta Géza az Edina nagyapjának, amikor rátaláltam arra, amit egy átlagos barokk metafizikus egész életében keres, én meg már huszonnyolc évesen a tajgaival vágtázom a sosincsvége Kossuth utcán, még ez hagyján is, mondta az Edina nagyapja, de hát az már mégiscsak az elmelágyulás legbiztosabb jele, hogy már csak kilenc ujja van a Gézának, mert egy veszett kutya leharapta róla a tizediket, Géza meg észre sem vette az egészet, mert annyira be volt baszva, hogy csak reggel, ahogy a ligetben felébredt, akkor vette észre, hogy nincs meg a tizedik ujja, kereste egy ideig, de mivel nem lelt rá, hát belenyugodott, hogy megette a kutya, aztán amikor a Delelõben kérdeztük tõle, hogy hol az ujja, csak annyit mondott, hogy elvitte a cica, szóval Géza nem teljesen volt már magánál, ezért az Irma néni, az Edina anyja el is cipelte a kórháznak az elmegyógyászatára, ahol minden gépet rácsatlakoztattak a Géza fejire, megvizsgáltak mindent, ami csak a fejében volt, és végül az orvos azt mondta Gézának, hogy a gépekkel nem lehet kimutatni, de mindketten -- mármint az orvos és Géza is -- tudják, hogy Géza nem ebben a világban lakik, mire a Géza büszkén vallotta be az orvosnak, hogy õ Szentes legnagyobb barokk metafizikusa, azután az orvos megkérdezte Irma nénit, hogy Géza magatartása veszélyezteti-e környezetének testi épségét, mire Irma néni heves és határozott nemekkel felelt, az orvos megkérdezte, hogy biztos ne zárja-e el a Gézát, mire Irma néni azt felelte, hogy Isten ments, erre aztán semmi szükség nincsen, és még annyit mondott, hogyisne, de a legszörnyûbb az volt, hogy Géza kitalált egy viccet, ezt mesélte hónapokig mindennap a Delelõben és nem hagyta abba, órákig mesélte ezt az egy viccet, már mindenkinek az agyára ment, a vicc úgy szólt, hogy apokalipszis van a világon, de két ember megmenekül a pusztulás elõl, nagyon jól tudják mind a ketten, hogy csak ketten élnek már a Földön, s egyszer az egyik stoppol, a másik meg arra megy autóval, itt hatásszünetet tartott Géza, aztán valami elképesztõ erõvel ordítani kezdett, hogy: és nem veszi fel bammeg, nem veszi fel, és ezt a nemveszifelt hajtogatta újabb és újabb hangszíneken, kacagva, sírva, röhögve, ironikusan, szomorún, bosszúsan, gúnyosan és még ezerféleképpen, és nem volt hajlandó abbahagyni, úgyhogy a vicc tulajdonképpen az volt, hogy a viccnek nem volt vége soha, vagy csak akkor, amikor Géza végre elszenderült a sörtõl és lehajtotta fejét a Delelõ kerthelyiségének egyik asztalára, rá a puha, frissen mosott kockás terítõre, szóval a Géza állapota egyre jobban romlott, pattanásos lett az arca, mint valami serdületlen nyikhajnak, de a Géza ezeket a gennyes cuccokat is nagyon büszkén viselte, nem nyomta ki, sõt egyetlen nõnek sem engedte kinyomni, pedig a nõk nagy része erõsen rabja a pattanásnyomás tradíciójának, úgyhogy idõsebb Damjanics Imre bácsi a stüszivadász mögül nagyon is helyesen látta, hogy mindennek ellenére a Gézában van valami elõkelõ: úgy hordta azokat a fehér hegyû rózsaszín krátereket az arcán, mintha valami kitüntetések volnának, olyan plecsnik, amiket csak barokk metafizikusoknak osztogat az élet, de hiába voltak neki kitüntetések az arcán, az Edinát nem tudta elfelejteni, mert az Edina volt neki a mindene, még talán a barokk metafizikusságánál is nagyobb dolog volt neki ez a nõ, pedig Edina már nem egy lóra, inkább egy disznóra hasonlított, mert a Delelõ kosztjától pár hónap alatt olyan vastagra hízott, hogy nem sok kellett hozzá, hogy elérje a vágósúlyt, de ennek ellenére bolondult érte a Géza, csak úgy olvadozott, amikor a disznóköröm szopogatása közben átfigyelt laposan az Edina asztalához, csak úgy forrt a levegõ a Delelõ kerthelyiségében, a kerítés mögött a Kinizsi sportpályán a focisták abbahagyták az edzést, mert nem bírták a meleget, a pincér hideg sört csapolt a fejére, mert forrni kezdett az agyvize, idõsebb Damjanics Imre bácsi pedig, mint valami ventilátor, kavarta a stüszivadásszal a levegõt, hogy meg ne fulladjon, és ez a fene nagy meleg bizony csak akkor ért véget, mikor Edina befejezte az ebédet és távozott szerelmesen a Delelõbõl, Géza pedig nyomban ment a raktárba, hogy rendezze a számláját, csakhogy az idõsebb Damjanics Imre tudta, hogy ennek jó vége nem lehet, mert vagy az lesz a dolognak a vége, hogy a Géza pillantásától egyszer felgyullad ez a Szamárdelelõ Csárda, és akkor hová fog õ járni a nyugdíját elinni, ha leég, akkor mehet az Aranykalászba, ki a fenébe a vasútállomáshoz, vagy le a kertvárosba a Kis Makkosba, ahová csak vén jampecok járnak, úgy is csúfolja mindenki, hogy Kis Fitymás, szóval azt gondolta, hogy nagy baj lehet még ebbõl, mert ha nem is gyullad ki a csárda, de a Géza szíve felgyulladhat, nem is beszélve az õ kisonokájának a pici disznószívérõl, próbált az idõsebb Damjanics Imre beszélni a Géza fejivel, hogy mibe kerül neki felvenni azt a susogó mackót, meg ha esti iskola kell, hát azt sem egy nagy ördöngösség megcsinálni, attól, hogy a Géza susogó mackót hord, meg néha betéved az esti iskolába, még nyugodtan lejárhat a Delelõbe, azt az Edina nem tiltja meg, de a Géza csak makacskodott, zsíros kalapját ráhúzta összenõtt boszorkányszemöldökére és ingatta diófejét, hogy egy barokk metafizikust köt bizonyos etika, õ nem lesz senkinek se a szekértolója, és ha Edina nem tudja megbocsátani neki a Plútó halálát meg a betyárkörtéket, akkor epedjen el két szív e világban, legyen mindkettõjük osztályrésze a kín és a szenvedés, de az öreg csak nem tágított, és azt mondta Gézának, hogy õ majd beajánlja a sírfaragókhoz, ott dolgozott õ is egy életen át, nyugodt munka, ráérõs, aki meghalt, már nem türelmetlenkedik, pénz is van vele, szabadidõ is akad bõvében, hátha azzal is kiegyezik az Edina, majd õ beszél vele, de a Géza sírfaragó sem akart lenni, és azt mondta Edina nagyapjának, Imre bátyám, ne kóstolgasson engem, ha szabad kérnem, mert énnekem már van foglalkozásom, meg vagyok véle elégedve, boldog vagyok, és ha az Edina a hivatásommal együtt el tud fogadni, hát már holnap az oltár elé vezetem, így szólt Géza, és hetekig nem is beszéltek egymással, mert se Géza, se idõsebb Damjanics Imre nem akarta forszírozni a dolgot, egészen addig, míg egy májusi délután (mert Szentesen hogy, hogy nem mindig kora nyár van, a virágok bomladoznak, a fák nyújtózkodnak, a szomorúfüzek belenyalnak a Kurcába, szóval minden nagyon rendben van) híre nem ment annak, amit Imre bácsi már régóta tudott, de nem merte mondani, hogy az Edina beadta a jelentkezési lapját a szarvasi tanítónõképzõbe, úgyhogy õ valószínûleg szeptemberben elhagyja a várost, talán örökre, ezt a hírt Géza méltósággal fogadta, talán csak pár decivel ivott több rumot aznap este, s talán csak kettõvel vagy hárommal többször esett le hazafelé a tajgairól, a döbbenet csak három nappal azután lepte meg a várost, s a Delelõ törzsközönségét: egyik reggel (kora nyár volt, langyos, kellemes reggel, a szellõ simogatott, a kutyák ásítottak, az egyiknek egy nyálas hüvelykujj esett ki a szájából) idõsebb Damjanics Imre azt látta a Delelõ kerthelyiségébõl, hogy Géza jön a szokott idõben, fél nyolckor, a Delelõ hatkor nyit, de nem a tajgain, hanem csak lábon, amúgy rendesen gyalogolva, és a hátán egy hatalmas zsákot cipel, aztán egy korsó unicumot rendel a Géza, soha nem ivott unicumot, mindig csak sört meg rumot, az idõsebb Damjanics Imre köszönését a Géza nem fogadja, csak lehúzza a korsó keserûlikõrt és a latrina felé veszi útját, a latrina elõtt kipakolja zsákjából a tajgai vágtázó alkatrészeit, valószínûleg már elõzõ nap éjszaka szétszedhette a járgányát vagy akkor kora reggel, s a biciklirészeket szépen sorban belehajigálja a latrina lyukán keresztül a szarba, majd utánaugrik, a szakácsné, a pincér, idõsebb Damjanics Imre meg csak állt a latrina felett, bámulva lefelé a fekete lyukon, pár pillanatra, talán percekre is sóbálvánnyá változva, és kezdték megérteni, hogy mit jelenthet az, hogy a szépséget nem a külcsín megett, hanem felette kell keresni, ami felett könnyen lehet alatt is, valami ilyesmit véshetett a Géza sírjára az idõsebb Damjanics Imre, mert a Gézát eltemették, annak rendje és módja szerint, hála Edinának, aki másodszor is kimosdatta Búza Gézát a piszokból és meg is találta nála, az iskolaköpeny felsõ zsebébe gyûrve, négyzetrácsos papírra írva azokat a verseket
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu