JOLANTA JASTRZEBSKA

A szexualitás idiolektusa Móricz Zsigmond regényeiben1

Móricz Zsigmond mûveiben a nõ-férfi viszony szexuális vetülete nemcsak kifejezetten témává válik, de e témának különféle aspektusai is bemutatásra kerülnek. Az író fõ- és mellékalakjai megformálásában kiemelte a szexualitáshoz való viszonyukat; sok esetben ez a tényezõ döntõ szerepet játszik sorsuk alakulásában. Túlzás nélkül elmondható, hogy Móricz volt az az író, aki a szexualitást mint témakört úgyszólván bevezette a magyar irodalomba, s a körülményekhez képest szokatlan nyíltsággal és gazdagsággal tárgyalta. Ebben a tanulmányban igyekszem feltárni az író jellegzetes idiolektusát, amelyet e téma megjelenítésére életre hozott, valamint az annak hátterében húzódó értékrendszert.

A szexualitás beszédmódja, illetve annak hiánya a 19. századi magyar irodalomban Michel Foucault egyik tételének segítségével világíthatí meg, miszerint az elhallgatás a gyónással való szakítást, a gyónás elleni lázadást jelenti. 2 Talán ezzel magyarázható az a tény, hogy Eötvös József, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Kemény Zsigmond mûveiben csak az elvont jellegû szerelem kerülhet szóba, amely ugyan nagy és sorsdöntõ szenvedélyként jelenik meg, de minden testiségtõl mentes. Minden nemzeti irodalom más-más ütemben alakította ki a szexualitásról való beszédet, diskurzust; a francia irodalom például korábban szakított az elhallgatással, mint a német; hivatkozhatnánk itt Madame Bovary és Effi Briest ellentétére. Ugyanakkor a folyamat törvényszerûsége egyetemes érvényû: a kereszténység virágkorában a szexualitás aprólékos elemzésnek volt alávetve, igaz, hogy csakis a gyóntatószéken. A Foucault által idézett, papok számára készített "kérdõívek" világosan mutatják a szinte túlméretezett érdeklõdést a hívõk nemi élete iránt. A gyónás tehát olyanfajta diskurzusnak tekinthetõ, amely megköveteli a legteljesebb õszinteséget és a szexuális cselekmények legaprólékosabb megvallását, de ez a vallomás sohasem semleges, hanem voltaképpen a gyónó bûneinek felsorolása. Ebben a diskurzusban tehát a teljes õszinteség bûntudattal párosul. A 18. századtól kezdve a szexualitás külön tudományok érdeklõdési körébe kerül: az ember szexuális viselkedését megszabó jogi rendszer, az orvostudomány, és különösen e század elejétõl Freud révén, a pszichológia foglalkozik vele. A szexualitásról szóló diskurzus fejlõdése tehát, Foucault értelmezése szerint, a gyónással kezdõdik, a bûntudattól felszabadult vallomáson és a freudi pszichoanalitika beszédmódján keresztül válik tárgyilagos, tudományos diskurzussá. Foucault rámutat arra a fontos kulturális különbségre is, hogy mialatt a keleti civilizációk (a régi India, Kína és Japán, az arab társadalmak) igazi ars eroticá-t fejlesztettek ki, addig az európai kultúra a gyónástól való több évszázadon át tartó lassú felszabadulásban egyfajta scientia sexualis-ra tett szert.3 Az "erotika mûvészete", amelyet a keleti kultúrák kifejlesztettek, kizárólag a résztvevõk minél nagyobb és rafináltabb szexuális élvezetére helyezte a hangsúlyt, Foucault szavával "a gyönyörben legelsõsorban a gyönyört keresik".4 Ezzel szemben a nyugati "szexualitás tudománya" egyfajta alapvetõ kíváncsiságtól s egy annál jóval meghatározóbb erkölcsi elhivatottságtól vezettetve leltározni, rendszerezni és kontrollálni kívánta az emberek nemi életében elõforduló cselekvésformákat. Móricz munkáiból sajátos bizonyítékot szerezhetünk errõl a processzusról. A regényíró szakít a szexualitás körüli hallgatással, szóba hozza az ember szexuális vágyait, s elemzi a szerelem "égi" és "földi" aspektusait, abból a nyugati metafizikai nézõpontból kiindulva, hogy az emberi lény "teljesség"-re törekszik, tehát érzelmi vágyait a szexuális szerelemben kívánja kiélni, megvalósítani. Ezek a vágyak azonban a keresztény erkölcs tilalomfáiba ütköznek, amelyek bûnérzetet és megosztott tudatot eredményeznek különösen a férfialakok esetében.

Móricz terjedelmes munkásságából négy regényt választottunk ki, amelyeknek megjelenési ideje révén a század három évtizedét és Móricz belsõ fejlõdését lehet követni. E négy regényben olyan szexuális motívumok jelennek meg, mint a férfi beavatása a szexualitásba, jobbára egy prostituáltnál tett látogatás alkalmával; az elhanyagolt, szexuálisan kiéhezett feleség; a férj, akinek egyszerre van frigid felesége és erotikus vágyait kielégítõ szeretõje; az elérhetetlen ideálként messzirõl imádott nõalak. Ez a felsorolás már bizonyítja, hogy Móricz fõhõseinek szexuális élményei ugyanolyan jelentõséggel bírnak, mint társadalmi, illetve vagyonbeli (gazdasági) helyzetük. A magyar irodalomtudomány nemigen foglalkozott e témával, többnyire a társadalmi és politikai kérdéseket emelte ki, s az ábrázolt alakok egyéni sorsát egy szûken ideológiai szempontokra redukált valóságképzethez viszonyítva próbálta hitelesíteni. Olyan mûvek esetében, ahol a szöveg erotikus vetületét nem lehetett elhallgatni (mint például a Sárarany vagy Az Isten háta mögött címû regényekben), a kritika a szexuális élményeket mindenáron alárendelte a mûre rákényszerített társadalmi problémáknak.

A Sárarany (1909), Móricz elsõ regénye, botrányos sikert hozott írójának, éppen fõhõse, Turi Dani miatt, aki az elsõ a jellegzetesen móriczinak mondható, szexualitásában mértéktelen, önpusztító regényalakok sorában. Amit annak idején a katolikus kritika felrótt, ti. hogy a regény "piszkos ponyvairodalom", azzal a marxista kritika tulajdonképpen egyetért: Nagy Péter is kifogásolja az író naturalizmusát, "az erotikum túlzott hangsúlyozását".5 Turi Dani ugyanis nem példaszerû paraszthõs, "nem támaszkodik a tömegre", sóhajt fel a kritikus.6 A Turi Dani viharos életérõl szóló regény elsõsorban a fékezetlen szexualitás története: a hõs nagyravágyása, társadalmi felemelkedése, anyagi sikere, de különösen végsõ bukása három nõalak iránt érzett erotikus viszonyával függ össze. Erzsi, a felesége, elsõ gazdalány volt a faluban, mégiscsak Danihoz, a szegény zsellérfiúhoz akart feleségül menni. Erzsi biztonságot, komolyságot, feltétlen hûséget jelent Turi Dani életében, férje mohó szexuális vágyait azonban nem képes kielégíteni. Az asszonyt ura vagyonbeli intézkedései, gazdálkodási kísérletei szinte megijesztik; õ inkább szerényen élne, mintsem férjén meg kellene osztoznia annak üzleti ügyeivel és, ami Erzsi számára még fájóbb, más nõkkel. Keserûsége, amely gyakori veszekedésekben tör ki, abból is adódik, hogy férje elhanyagolja, mialatt több más nõvel, még felesége anyjával is, viszonya van. Dani többnyire névtelen szerelmi partnerei sorából kiemelkedik Bora alakja: a büszke fiatal nõ, aki elõször csak házasságért vagy nagy pénzért hajlandó elveszteni szüzességét, saját bevallása szerint, az "egyetlen kelengyét". Amikor Turi Dani, nagyúri módit utánozva, kártyán elnyeri sógora, Takács Gyuri összes vagyonát, az egész vagyont egy fölényes és durva gesztussal felajánlja Borának egy éjszakáért. A leány számára döntõ jelentésû pillanat ez az éjszaka; hirtelen fellobbanó szerelme arra készteti, hogy élete árán is Dani védelmére keljen, aki akkor már kétszeres gyilkos, és akin már senki sem tud segíteni.

Turi Dani, a zsellérfiúból lett gazdag paraszt, a regény végén teljes bukást szenved. Ebben pedig a harmadik nõ játszik szerepet, az elérhetetlen Karay grófnõ, tulajdonosa egy nyolcezer holdas birtoknak, amelynek a szélén terül el Turi Daniék kis faluja. A szép és fiatal grófné, akinek szeretõje is van, méghozzá a sógora, mindamellett új szexuális élményekre vágyik; szeszélybõl és kíváncsiságból szeretkezni akar Danival. Bora segítségével felhívja Danit a kastélyba, s eladja neki birtokának azt a részét, amelyet Dani kiszemelt magának. Az adásvételi szerzõdésben szereplõ összeg helyett azonban "természetben", szexuális szolgáltatások fejében kér fizetséget a földért. Ez a szereposztás elfogadhatatlan Dani számára, hiszen õ ahhoz szokott hozzá, hogy minden nõ szerelmi játékszer számára; most azonban fordul a kocka, s õ válik a grófnõ szexuális tárgyává. Mialatt a grófnõ kielégülten fekszik az ágyban és elbágyadtan emlékszik vissza szeretkezésükre, Dani elhagyja a kastélyt. A grófnõ erõsen vérzik, nem világos, hogy a szövegben refrénszerûen ismétlõdõ vérzésnek mi az oka: a túl heves szeretkezés vagy talán a Dani által vágott seb. Az utóbbi feltételezés azért nem egészen indokolatlan, mivel Dani néhány perc múlva minden ok nélkül brutális kegyetlenséggel megöli Karay László grófot, akivel a kastély kapujában találkozik; kisvártatva a leskelõdõ Takács Gyurit is lelövi.

A kritika kiemelte Turi Dani paraszti büszkeségét, ösztönös intelligenciáját, munkabírását, de vadságával, kiszámíthatatlanságával nem tudott mit kezdeni, mert nyilvánvaló, hogy ez a paraszthõs nem szolgálhatott példának a paraszti sorból kiemelkedni akaró átlagembernek, és bukásának okait sem lehetett a társadalmi rendben keresni. Ennek ellenére Nagy Péter e nem éppen lukácsi elvek szerint megalkotott hõsnek általánosítható jellemvonásait keresi: "Turi Dani kétségtelenül a századforduló egész magyar parasztságának inkább szimbóluma, mint típusa: sorsa kétségtelenül a magyar parasztságban feszülõ forradalmi erõk kifejezése, amelyek mind a feudális nagybirtok ellen készültek, de vezetés és támogatás híján eredménytelenek maradtak, céltalanul hangzottak el."7 A Karay gróf meggyilkolását még talán lehet valami osztályharcos indulattal magyarázni, s a kritikus hivatkozik is Erzsi szavára, hogy Daninak bizonyára volt oka megölni, de Takács Gyuri lelövése olyan zavaró tény, amelyet a marxista bírálat semmiképpen sem tudott a maga erõszakolt értelmezésébe beilleszteni. Ugyanakkor a kritikusnak ezen értelmezés kapcsán azt is el kellett volna ismernie, hogy Móricz, sokat emlegetett realizmusa helyett, a szimbolikus, helyesebben allegorikus írásmód egyik modern képviselõje.

Turi Danit élete minden fontosabb lépésében bonyolult szerelmi-szexuális érzelmei, vágyai irányítják. Egy jellegzetes móriczi séma szerint õ is nõs ember, aki szereti és tiszteli a feleségét, mindamellett a hitvesi hûség egyszerûen nem tartozik sem az erényei, sem az ideáljai közé. A férfi ugyanakkor nagyon komolyan veszi férji-apai szerepét, a családja anyagi emelkedésén fáradozik, úriasszonyi egzisztenciát szeretne biztosítani feleségének, iskolába járatni a gyerekeit stb. Turi Dani szemében az élet anyagi része nagy fontossággal bír, családfenntartó felelõsségének jele, hogy más nõkre nem pénzét, csupán a "csókjait" szórja, ami - ahogy késõbb látni fogjuk - a móriczi idiolektusban többféle jelentéstartalmat hordoz. Mint feleségének mondja: "Tudod, hogy szeretlek; érted élek, meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot ide akarom hordani a kötõdbe, még a mai napig egy bokor kendõt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül. Mit sajnálsz? Lekopott a csókolóm?"8

Erzsi tudja, hogy az urának "egyszerre tíz-húsz lánnyal-menyecskével, de vénasszonnyal is bizonyos köze" van, nem csoda, hogy Danit hol gyûlölettel, hol végsõ és kétségbeesett szerelemmel nézi, s ráadásul szexuálisan kívánja is. A regény elsõ lapjain Móricz mesteri módon érzékelteti e két ember szenvedélyes, gyötrelmes viszonyát; a bemutatás egy durva veszekedéssel indul, s a félbeszakított szeretkezésen át látszólagos kibéküléssel végzõdik. Ellentétes, pillanatnyi érvényû érzések uralkodnak a szereplõkön, hiába állítja Dani, hogy a felesége csúf, hogy "Imádkozásra, térdelésre és gyûlölködésre termett, nem a szerelemre."9 Hiába gyûlöli a protestáns Dani felesége "pápista" vallását, saját maga elõtt bevallja, hogy:

És mégis izgatja, leköti ez az asszony, sokkal jobban, mint a világ minden asszonya. Nem cserélhetné el senkivel, de senkivel a világon. Tele van vele, örül a nagy tisztaságnak, a testi-lelki-életbeli szeplõtlenségének. Nagyra van vele, mint olyan asszonnyal, akihez nincsen több hasonlatos.10

A következõ pillanatban az asszony az ölébe ül, õ a kezdeményezõ fél, ujjai "elkezdtek játszani, tovább tapogatni, s egyszerre lázasan, görcsösen markoltak bele a húsba".11 Móricz ábrázolásában, amely naturalista színezetû realizmus, mindkét ember szexuális lény, erõs szexuális igényekkel. Megfogalmazásában a nõi "hirtelen fölviharzott testi gerjedelem"-nek megfelel a férfi "gerjedelmes vére".

Turi Dani mind üzleti dolgaiban, mind a nõkkel való kapcsolataiban megmutatkozó mohósága csakis bomlasztó hatással van a házaspár viszonyára, s azon belül nemi életükre is. Erzsi egyszer el is hagyja a férjét, és két gyerekével szüleihez menekül, de be kell látnia, hogy ott már nincs számára hely. A regény középpontjában Dani vergõdései állnak: szexuális kalandjai miatti rossz lelkiismerete, felesége iránti vonzalma, a családi boldogság megvalósíthatatlansága. Ugyanakkor Erzsi ki nem élt vágyai, félelmei, szexuális és szerelmi érzései is figyelmet kapnak. Az asszony passzív, félénk és féltékeny jelleme miatt képtelen megfékezni Danit, megóvni teljesen meggondolatlan lépésektõl, mégis kitart mellette akkor is, amikor már minden elveszett s a csendõrök jönnek érte. Móricz alapos és sokoldalú képet ad e házasság egyre mélyülõ krízisérõl, amelyben némi szerepet a környezet is játszik, különösen a férj s feleség családjai közti mentalitási és vagyonbeli különbségek. De a legtöbb probléma szexuális jellegû. Móricz még a nászéjszakán történtekrõl is szolgál némi felvilágosítással, ezzel szakítva a magyar regény egyik legtartósabb tabujával. Dani éppen Bora ágyában fekve emlékezik vissza nászéjszakájára, amelynek folyamán az újdonsült feleség "mikor megértette, mi az, ami rá vár, [úgy] védekezett, mint egy vadmacska",12 és csak szánalomból, szerelembõl adta oda magát Daninak. Dani elérzékenyül ettõl az emléktõl, mivel õ a szexualitástól való félelmet valamiféle erénynek fogja fel, s protestáns létére feleségét "szent"-nek nyilvánítja. Lelkiismeretfurdalása azért van, mivel õ maga "nem volt szent, nem is akart az lenni. Ki tehet róla, ha nem telt az asszonynak öröme a szerelemben, s nem bírta el az ura csókját!"13 Turi Erzsi tehát egyike azoknak a nõalakoknak, akiket Móricz vagy elbeszélõje vagy férfialakjai "szent"-nek neveznek. Nyilvánvaló, hogy ez a több más regényben is elõforduló anakronisztikus jelzõ keresztény jelentéstartalmat hordoz, s így a fentebb említett, gyónással kapcsolatos beszédmódnak bizonyos folytatása. A "szent"-nek pedig logikus ellentéte a "lotyó", a szó szerinti vagy jelképes prostituált, amelynek variánsai Móricz több regényében megjelennek. Ezek a nõk a férfialakok számára ellenállhatatlanok, s így a rossz lelkiismeret okozói. Borával Dani, bûntudata miatt, a lehetõ legdurvábban bánik, s amikor a lány a "szerelmes" éjszaka után megcsókolja a lábát, a férfi leköpi.

Turi Dani a falubeliek, fõleg a nõk iránti durva és fölényes viselkedése alapvetõen megváltozik, amikor más társadalmi réteg képviselõivel érintkezik, például ahogy a csinos ügyvédnének udvarol férje távollétében. Akkor "valami szokatlan testi izgalom gerjedt föl benne"14 és "gyorsan kigyúló vére egy perc múlva már szinte rohanvást zuhogóhoz ér".15 A finom úrinõk különösen szelídítõ hatással vannak rá, társaságukban ez a férfi dúvad hajlandó egy-egy percre civilizált módon viselkedni. Dani képes észrevenni az elõkelõt, a kifinomultat, sõt kifejezetten vonzódik hozzá. Ámulattal nézi, hogyan bánnak egymással az ügyvéd és a felesége, ahogy szinte "lepkeszárny módra csókolták meg egymást".16 "Dani megérezte, mi az az elérhetetlen valami, ami hiányzik az õ asszonyaiból, az õ szeretkezéseibõl: ez a ruganyos puhaság, ez a lágy érintkezés. A tûz legyezése, a test testetlensége."17 Ezt a finomabb bánásmódot Dani feleségével is ki akarja próbálni. A jelenet meggyõzõen érzékelteti a házasság viszontagságait, megoldhatatlan ellentéteit. Hazatérése után Dani gyöngéden öleli és csókolja a feleségét: "Az asszonyt végigbizseregte a sok, szinte érzéketlenül gyenge csók. Elkábult a feje, mert erre vágyott õ, mindig erre, nem a durva, vad, nyers ölelésre. És lassan belesimult az ura ölelõ karjába."18 De a szokatlan finomság hirtelen gyanússá válik Erzsi szemében, mert az asszony sejti, hogy a férje õrajta próbálja ki azt a bánásmódot, amellyel majd a grófnõt szeretné elcsábítani. Az idillikus szerelmi jelenet a legvadabb veszekedésbe torkollik, és Dani elõször a falhoz vágja Erzsit, majd az ágyból kitaszítja a szoba közepére. A nõk, akikkel Dani naponta érintkezik, akik ráadásul tõle függnek vagy áhítattal körülveszik, jellemének csak taszító aspektusait ismerhetik meg, és nem is sejtik, hogy Turi Dani néha kritikusan nézi a kezét és töpreng. "Hogyan lehet megölelni ezekkel a kezekkel egy úriasszonyt?"19

A szexuális érzelmek leírására Móricz a Sáraranyban jellegzetes stratégiát dolgozott ki, amelyet késõbbi regényeiben is alkalmazott. Az író figyelme a nemi izgalom ébredésére irányul leginkább, azért viszonylag gyakori nála a "megkíván" ige, valamint a tárgyilagos szavak használata, amelyek többnyire halmozott jelzõk kíséretében szerepelnek. Azok a jelzõk hol enyhítik a szavak nyerseségét, hol nyilvánvalóvá teszik az érzelmek hevességét, nemi különbségre való tekintet nélkül. Karay grófnõre vonatkozólag például azt olvashatjuk, hogy "életében most elõször forrt föl benne az a vad, érzéki, oktalan és céltalan buja gerjedelem",20 míg Dani "undorodó kéjes megreszketést érzett".21 E változatos szókinccsel szemben a nemi aktusra többnyire az "ölel" igét használja az író, amelynek "szeretkezni" jelentésére csupán a szövegkörnyezetbõl lehet következtetni. Turi Dani esetében nyilvánvaló, hogy ha az elbeszélõ vagy a regénybeli alak azt állítja róla, hogy "ölelt egy nõt", akkor ez egyesülést jelent. Úgy értelmezendõ a grófnõ Borához intézett kérdése: "Téged sohasem ölelgetett meg az a Turi?",22 vagy Dani sóhaja, amikor a grófnõ képe lebeg lelki szemei elõtt: "Hej, ha ezt megölelném csak egyszer!"23 Egy másik példában Dani alkalmi szexuális kicsapongásáról szerzünk tudomást: a lány, akivel Dani az aratás alatt éjszaka szeretkezik, maga ajánlkozott fel neki. A leírásban a móriczi idiolektusnak más jellegzetes elemei is elõfordulnak: a kéjes csók és a vér; ezek a kulcsszavak az elõbb idézett szövegrészekben is szerepelnek.

És Dani átkapta fél karral, vad kegyetlenül átölelte, levágta a kéve búzára. Csókkal, mindkettõjüknek irtózatosan kéjes csókkal törte agyon.

Mikor magához tért, fölemelte a fejét, s ködkönnyes szemmel körülnézett.

Meghûlt benne a vér.24

A fenti leírásban szereplõ, igen gyakori eljárás az, hogy az író megjelöli ugyan a nemi aktus kezdetét és végét, de magát az aktust elhallgatja: "Az ura hirtelen átölelte derekát, s oly szenvedélyesen ölelte magához, majd elmállasztotta. De már az asszony nem bánta, elvesztette öntudatát."25

Ezt a fajta narratív megoldást a késõbbi regényekben is megtaláljuk. Az Isten háta mögött (1911) cselekménye csupán pár nap történetét foglalja magában. Központi szereplõi a Veres házaspár; a nõ huszonhat évesen férjhez ment egy negyvenéves tanítóhoz, hogy megmeneküljön postahivatali robotjától. Habár nem valami nagy szerelmi szenvedély vezette õt a házasságra, mégis azt remélte, hogy a férje dédelgetni, szeretni fogja. Veres Pál azonban keveset törõdik feleségével, inkább a városi nagyvendéglõben keres szórakozást, ebédre, vacsorára hív vendégeket, akikkel együtt részegre issza magát, néha szó szerint az asztal alá. A vendégek többségét megigézi a tanítóné szépsége és kacérkodása: az öreg református pap, a fiatal káplán és az éppen a városba érkezett albíró mind szeretõjének szeretné megszerezni. Ráadásul Veres náluk lakó unokaöccse, az érettségije elõtt álló Laci diák is szerelmes nagynénjébe. Nemi élet a házastársak között szinte nincs, s ez az asszony számára olyannyira kibírhatatlan, hogy egy fülledt nyári éjszakán belopódzik Laci szobájába, hogy szeretkezzék vele. A fiatalember azonban éppen ezen az éjszakán határozza el, hogy bordélyházba látogat, hogy férfivá váljék, jóllehet ebben az elhatározásában fontos szerepet játszik a tanítóné iránt érzett szexuális vonzalma. A látogatás kitudódik, Lacit a gimnázium igazgatósága felelõsségre vonja, s az osztály más tagjait is kizárással fenyegeti az erkölcstelen viselkedés miatt. Egy másik botrány azonban inkább arra készteti az iskola igazgatóját, hogy megbocsásson a diákoknak, ti. a városban elterjed a hír, hogy a közjegyzõ lelõtte feleségét, akit az albíró karjaiban talált, amikor váratlanul hazajött. Az albíró alsóruhában volt kénytelen a közjegyzõék ablakából kiugrani, kórházba vitték, a mendemondák, pletykák nem teszik világossá, hogy a közjegyzõné sebe halálos-e. Ennek az eseménynek hallatára Veres Pálné szintén kiugrik az ablakon, de nem sérül meg igazán, csak "seggre este vóna", mint mondja a tót cseléd a tanítónak. Ezzel a regény véget is ér.

Nagy Péter elemzése szerint az említett regénynek "a csúcsa az a pillanat, amelyben a kis tanítóné leleplezi az öreg pap alattomos és szennyes vágyait."26 Nagy azért emeli ki ezt a jelenetet, mivel õ az antiklerikalizmust tartja fontosnak a marxista-leninista kritikai szempont alapján. De a tanítóné nem azért fakad ki az öreg pap ellen, mert õ Isten szolgája (hiszen az asszony a fiatal káplánnal is flörtöl annak papi mivolta ellenére), hanem azért, mert mint férfit visszataszítónak találja. A kritikus még az irodalmi célzásokban is társadalombírálatot lát: "Közvetlenül nem utal az író az aktuális politikai rendszerre vagy a történelmi múltra, amely a kisváros ilyen kialakulását eredményezte, de közvetve annál hatásosabban hívja fel erre a figyelmet a Madame Bovary állandó, hangsúlyozott párhuzamba állításával. Ezzel éppen azt fejezi ki, hogy annyival szörnyûbb és kietlenebb a magyar kisváros a franciánál, amennyivel az egész ország polgári fejlõdése lemaradt a francia mögött."27 Rónay György ugyancsak összehasonlítja Veresné sorsát s alakját Emma Bovaryéval, s õ is az elõzõt marasztalja el az utóbbival szemben, amikor szinte áthidalhatatlan szakadékot észlel

az igazi Bovaryné szenvedélyes becsvágya s az ilosvai tanítóné fortyogó közönségessége, Bovary Emma fölmagasztosuló és kegyetlen halála, meg Veres Pálné pórul járt ablakon kiugrása között. Ott stílus és szenvedélyek, itt ordenáréság és nyersen szimatoló hímösztönök; ott káprázatok, itt otromba részegség és durva húsvásár; - s ami ott tragédiába omlik, az itt groteszk komédia és irgalmatlan szatíra.28

Csupán az utolsó mondattal érthetünk egyet, s azzal sem teljesen, hiszen Flaubert regénye ugyanolyan erõs kritikával illeti a nyomasztó-bénító kispolgári életet, mint Móricz alkotása. Mellesleg Bovaryné halálát túlzás egyértelmûen tragikusnak beállítani, hiszen az asszony utolsó perceibe bõven elegyednek ironikus, sõt szatirikus elemek is. Móricz intertextuális hivatkozásrendszerének iróniája túlnõ valami szokványos társadalombírálaton. A regény, akárcsak Flaubert-é, ugyancsak egy nõalak erotikus vágyainak elfojtottságáról, azon vágyak részleges kiélésérõl szól, miközben a férfiszereplõk szintén szexuális frusztráltsággal küszködnek. Ha Veresné egy szegényesebb magyar Bovarynénak tekinthetõ, akkor Móricz iróniája talán abban is megnyilvánul, hogy szexuális élményekbõl neki még annyi sem jutott, mint Emmának, mivel az "isten háta mögött" nincsenek Léonhoz vagy Rodolphe-hoz hasonlítható szexuális partnerek. De a móriczi kíméletlenség visszavetül a Madame Bovaryra is, mintegy kritikával illetve annak még meglévõ romantikáját, sõt szentimentalizmusát. Másfelõl a feleségébe golyót röpítõ közjegyzõ alakja éppúgy romantikus figura, mint a naiv, ügyetlen, de feleségéhez annak halálán túl is hûséges Charles Bovary.

A regényben, Veres tanító kivételével, mindenki elfojtott szexualitástól szenved, s ezzel a problémával valamelyest mindannyian tisztában is vannak. Mint említettük, Laci diákkal kapcsolatosan egy fontos motívum jelenik meg: a férfi beavatása a szexualitásba egy prostituáltnál tett látogatás által.29 Laci diák kamaszkori szexuális vágyait a nagynéni iránt egy ideig elképzelt, lovagregényekbõl másolt szerelmébe szublimálja, s szó szerint lovagiasan is viselkedik: amikor például Veresné elmeséli, hogy a náluk ragadt holtrészeg káplánt Laci fektette ágyba, a fiú szemrebbenés nélkül elvállalja a felelõsséget, holott a káplánt maga Veresné fektette le s hagyta ott Laci üres szobájában. Az asszony jó hírét védve Lacinak le kell tagadnia a szemtanúk vallomásait, miszerint õ éjnek idején a városban csavargott, még a legnagyobb büntetést, az iskolából való kizáratást is büszkén elvállalja. Lacinak "lovagi" elképzelései vannak a nõkrõl, diáktársai durva anekdotái sértik finomabb érzelmeit; nagynénje iránt táplált szerelme a megvalósíthatatlan, romantikus vonzalom példája, amely alatt azonban elfojtott szexuális vonzalom lappang. A lovagi ideált azonban a realista Móricz lerombolja mind Veresné, mind Laci késõbbi viselkedésével; a következõ éjszaka Laci ösztönei gyõzedelmeskednek eszményei felett, s egyes iskolatársait követve bordélyházba megy. E látogatás a fiú lelkében visszatetszést kelt s bûntudatot ültet el, az utóbbit fõleg azért, mivel a keresztény erkölcs szerint a szerelem nélküli nemi élet bûnnek tekintendõ. Ehhez még a kiábrándulás, csalódottság érzete is járul, amely figyelemre méltó párhuzamot mutat a nõi tapasztalattal: miként a nõi alakok esetében a nászéjszaka, úgy az érzékeny férfiak számára az elsõ nemi aktus iránt táplált elvárások be nem teljesülése igen nagy lehangoltságot eredményez. Móricz megfogalmazásában szinte eltûnik a nemek közötti különbség, hiszen mindkét nem ugyanazt a hiányt szinte ugyanazokkal a szavakkal kommentálja: a fiú

az éjszakára gondolt, és siratta a lányságát [sic!], az idealizmusát, a szüzességét. Rühesnek érezte magát, s rettegett, hogy "valami betegséget kapott". Óh, ha otthon maradt volna, ha nem ment volna el az éjjel! Ha valami isteni csodával megmenekül a bûnökkel, utálatosságokkal teli éjszakától A kiábrándulástól Ez az egész?! - ismételgette magában. - Ez a szerelem? Emiatt teszik tönkre magukat az asszonyok, a férfiak? Ezért vágyják egymást a nemek? 30

Laci neurotikus levertségét az is fokozza, hogy még a "bûnös nõért" is felelõsnek érzi magát. Vívódásában magasztos és egyetemes képet keres, amely kellõképpen visszaadná tapasztalatát, s azt a bûnbeesés bibliai metaforájában találja meg: "az a bibliai kép, hogy Ádám és Éva a megismeréssel elvesztette a paradicsomot, semmi mást nem jelent, csak azt, ami õvele történt. Immár õ is elvesztette, örökre elvesztette, visszahozhatatlanul - a paradicsomot."31 További töprengései folyamán Laci eljut addig a keresztény alapokból táplálkozó skizofréniáig, amely a szexualitás tagadása, illetve elfogadása szerint különbözteti meg a jót és a rosszat; ez a toposz Móricz késõbbi mûveiben még világosabban megfogalmazódik a szent, illetve prostituált nõ ellentétében. Sokatmondó, hogy Veres Pálnénak, mielõtt Laci üres szobája felé elindult volna, szintén egy bibliai példakép, a Szûz Mária jut eszébe mint megvalósíthatatlan ideál, amikor maga elõtt bevallja: "Én is ember vagyok, Mária leánya, nem szent!"32

Veresné alakja Móricz életmûvén belül is egyedülálló teljesítmény, ugyanis Móricz regényei általában férfiközpontúak, azaz a szexualitás szempontjából is a férfialakok igényeit és vágyait, csalódásait és kielégüléseit mutatják be. Ebben a regényben az elbeszélõ kivételesen egy nõalak szempontjából láttatja a nemi élet hiányából fakadó problémákat, éspedig olyan erõvel, olyan mélyreható alapossággal, amelyre Móricz késõbbi mûveiben már nem találunk példát.33 A regény egyik fontos jelenete Veresnének az az álmatlan éjszakája, mikor "felgerjedt a testisége", és elhatározza, hogy látogatást tesz Laci unokaöccse szobájában. Mint az elbeszélõtõl megtudjuk, az asszony "szinte szerelmes tapintással" simít végig erõs és telt testén, amely senkinek sem kell, pedig, mint belsõ monológjában mondja, "szétroppanna a csontja, akit megölelek". A szexuális vágyban égõ asszony felrúg minden illemszabályt és erkölcsi normát, s végsõ kétségbeesésében átmegy az "ártatlan szûz fiú"-hoz. Az elbeszélõ nem ítélkezik sem pro, sem kontra; inkább az ember fiziológiai, illetve biológiai adottságára utal, ami összecseng egyfajta naturalista nézõponttal. "Primitív s szinte állati gondolatai, de hihetetlen tágas testi érzései voltak."34 Habár Veresné sejti, hogy a szomszédos ágyban fekvõ férje csak színleli az alvást, nem törõdik se vele, se a recsegõ padlóval, se a zárban csikorgó kulccsal. A mindentudó elbeszélõ Veresné érzéseirõl is beszámol: az asszony semmiképpen nem akarja váratlan megjelenésével megijeszteni a fiatal diákot, de óvatossága, kissé ravasz tapintata és mindenekelõtt mindent elsöprõ szexuális vágya keserû csalódásba csapnak át, amikor Laci ágyát üresen találja. Az érett nõ intuíciójával megsejti, hogy a fiút éppen az a vágy kergette a bordélyházba, amelyet õ ébresztett fel benne: az asszony "igazán tudja, hol van a fiú. Arra ébredt fel, amikor elment. Mikor elment hazulról az éjszakába. Felváltani apróra a nagy aranyat. A kéj kövér aranypénzét, amelyet õ adott az ajkába az este."35 Szegény Laci honnan tudhatná, hogy mi a különbség a szexualitás "nagy aranya" és "aprója" között? Az "erotika mûvészeté"-t nélkülözõ társadalom csak a bordélyházban tett látogatás beavatási rítusát ismeri, amit aztán megtölt egy életre szóló bûntudattal.

A jelenet folytatódik: Veresné eszméletét vesztve hosszabb ideig ott marad Laci szobájában. Testi és lelki szenvedései most elõször ellentmondásossá válnak, a szexuális gyönyör elmaradása miatti elkeseredettség a domináló érzés, de Veresné tudatalattijában megszólal az alapvetõ és csakis keresztény fogantatású erkölcsi norma. A szabad függõ beszédben leírt szövegrészlet kapcsolatot teremt Veresné az elõbb idézett kiáltásával, hogy nem képes magára venni a "szent" szerepét.

Nagyon el van keseredve, s örülni sem tud a szerencséjének, hogy az elmúlt önkívületben nem vesztette el az erényét. Igazi egyénisége kerül felületre, s imás boldogság buborékol fel valahonnan a szívébõl: mintha az isteni kéz maga vigyázott volna rá, az vitte volna elõle a vétek lehetõségét.36

A jelenet kissé meglepõ ugyan, de jól elõkészített csattanóval végzõdik: Veresné észreveszi, hogy menstruál, és ezáltal az elõzõ esti ingerültsége és idegessége, felfokozott szexuális vágya és testi panaszai (láz, görcsök, hányinger stb.) fiziológiai magyarázatot (is) kapnak. A jellegzetesen móriczi értékrendszerben azonban Veresné nem éri el azt a nagyságot, amely több férfialakjára jellemzõ, ugyanis Veresné nem ismeri meg az igazi szenvedélyt, õ csupán a szexuális élet hiányában szenved.

Az Isten háta mögöttben Laci diák az egyetlen, aki megközelíti a késõbbi regényekben szereplõ, nagy szenvedélyek miatt õrlõdõ férfialakokat. Laci karaktere erõsen elüt a regény többi szereplõjétõl, akik élvezik a nemi életet, de az elbeszélõ elõadása nem hagy kételyt afelõl, hogy a fiút tartja nemesnek és becsületesnek. Ahol a regény valóban közel áll Flaubert beszédmódjához, az éppen a nyilvánvaló moralizálás hiánya. Móricz váratlanul tragikomikus elemeket jelentet meg, mint például a férje által megölt (megsebesített?) közjegyzõné (neki még a nevét sem ismerjük, akárcsak pórul járt szeretõjéét, az albíróét sem). Az albíró társadalmi pozíciója alig játszik itt szerepet, az elbeszélõ kezdettõl fogva nevetséges figurának mutatja be. Ennek jó példája az albíró Vereséknél tett látogatása, amelynek folyamán hol Veresnére, hol a közjegyzõnére, hol pedig az alföldiesen készített túrós galuskára vágyik. Halálának komédiába illõ körülményei tetézik a bemutatást: amikor a közjegyzõ meglepi feleségével, ingben, gatyában kénytelen kiugrani az ablakon.

Az Isten háta mögött azt a jellegzetesen móriczi értékrendszert érvényesíti, amelynek értelmében egy alak nagyságát, sõt tragikumát csakis egy igazi szenvedély garantálhatja, akkor is, ha mind a figura, mind a szenvedély valójában destruktív természetû. Itt elsõsorban az Úri muri Szakhmáry Zoltánjára gondolunk, aki az elõbb említett "szent" kontra "prostituált" ellentétet a végletekig megvalósítja, hiszen egyszerre tart fenn életfontosságú kapcsolatot két nõvel: feleségével, Eszterrel, és Rozika nevû szeretõjével. Szakhmáry hazafias nemesi család sarja, kamasz humora ellenére értelmes, tehetséges figura, aki sikeres gazda is lehetne, ha nem bonyolódna bele kétes pénzügyi vállalkozásokba. Kísérletezik az új, belterjes gazdálkodással, de kritikus helyzetekben függ nála gazdagabb feleségétõl. Az asszony, Rhédey Eszter, igazi "úri asszony", aki tiszta, hûséges, és két gyermekük anyja. A házasság zavartalannak látszik, ám Zoltánról sokan tudják, hogy kettõs életet él: egy távol esõ tanyáján, amely szinte kis kastélynak van berendezve, szeretõt tart. Szeretõje, a nyolcgyerekes családból való Rozika, summáslányként került a tanyára, ahol az úr felfigyelt szépségére, s úrilányt akar faragni belõle. Nemcsak drága ruhákba öltözteti, hanem tanárt is fogad melléje, aki zongorázni, énekelni, németül, franciául társalogni tanítja; a háztartáshoz személyzetet alkalmaz, hogy Rozikának semmire ne legyen gondja. Szakhmáry barátait, ivópajtásait gyakran látja vendégül tanyáján, olyankor igazi "úri murit" csap, s meglátogatja szeretõjét is. A férfit mindenféle ellentétes érzelmek gyötrik: rossz lelkiismerete felesége miatt, akit Szakhmáry saját bevallása szerint "imád" - "Több, tiszteli. S még több: reszket, reszket tõle."37 Zoltánnak eszébe sem jut Rozika miatt elhagyni a feleségét, annak ellenére, hogy Eszter frigiditása szinte patologikus állapotként van feltüntetve. Zoltán, aki igazán szerelmes Rozikába, féltékeny a lányra, fél, hogy elveszti; ugyanakkor az a meggyõzõdés gyötri, hogy Rozika valójában egy "lotyó". Egyszer aztán kitudódik a viszony, felesége váratlanul megjelenik a tanyán, és Zoltán kénytelen azonnal elûzni Rozikát. Szakhmárynak feleségével való konfrontációjában a házastársak nemi aktusa sem maradhat el, mivel, ahogy már hangsúlyoztuk, Móricz alakjai szinte állandó jelleggel szexuális lények. Rozika eltávolítása azonban Zoltán számára életének olyan megcsonkítását jelenti, amit a férfi nem tud túlélni; felgyújtja a tanyát, és szíven lövi magát.

Szakhmáry Zoltán tragédiájának elsõdleges oka szerelmi-szexuális életének megoldhatatlansága, amely tulajdonképpen a regény fõtémája is. Új rendezésben megismétlõdik a férfialak szexuális világának jellegzetesen móriczi skizofréniája, amelynek eredményeképpen vergõdni kényszerül egyfelõl imádott "szent" hitvese, másfelõl az ugyancsak nélkülözhetetlen "ringyó" szeretõ között. Ez a kettéhasadt állapot szabja meg gondolkodását, érzelmi világát. A "szent" nõ a legtöbb esetben szexuálisan frigid, a "prostituált" pedig a szexuális életet élvezni tudó nõ. Az itt következõ hosszabb idézet betekintést nyújt nemcsak Szakhmáry Zoltán, hanem más móriczi férfialakok gondolatvilágába is.

Odahajlott a lányra s megcsókolta annak a szemét. A szemhéját, a lecsukott szemének bársonyos borítóját csókolta. Soká az egyiket, aztán a másikat. S a lány segített neki, fordította a fejét picit, hogy hadd tudja csókolni, amelyiket akarja. Akkor azt mondta neki:

- A nyelved, amivel beszélsz.

A lány szétnyitotta piros, kemény, sima kis ajkait s a hegyes, piros nyelvecskéjét a fehér fogak közt kinyújtotta. S a férfi megcsókolta a nyelvét.

S most valami rettenetes dolog történt vele.

Rájött valami titokra, ami réges-rég kínozta, kinyílt elõtte valami: meglátta ugyanazt a mozdulatot, ugyanazt az odaadást, ugyanazt a szakszerû munkát, amit mindig mély undorral látott a szerelem szaknémbereinél. S lelohadt minden tüze és vágya és feneketlen örvénybe szédült.

Ez a lány egy született prostituált.38

Szakhmáry azonnal összehasonlítja a szeretõjét a feleségével: "Óh az õ felesége, milyen más! Milyen merev és puritán, és rideg, s mennyi gyöngédség s jóság és báj van benne."39

A fõhõs érzelmei és reakciói arra engednek következtetni , hogy számára a nõ legfontosabb értéke a hûsége, s azon át a nõ teljes és kizárólagos birtoklása, ugyanis egy frigid nõ nem fogja õt megcsalni, amíg a szeretkezésben örömet lelõ nõ gyanússá válik szemében, s csak egy "született prostituált"-nak tudja tekinteni, aki érzékiségénél fogva más férfiakkal is képes lefeküdni. Ez a gondolat még akkor is felingerli Szakhmáryt, amikor már belenyugodott abba, hogy az általa elûzött Rozika nem kell neki. "Látja (képzeletben), ahogy leszáll a vonatról, kocsiba ül s hotelba hajtat. Ahogy a nagy szemeivel ránéz a legelsõ férfira, s ah, talán már az elsõ éjszakán vendége van. Fogta a poharat, s belevágta a szemközti tükörbe."40

Az Úri muri, hasonlóan a Sáraranyhoz, szintén rendelkezik egy fortélyosan megalkotott szexuális idiolektussal. Ebben a regényben is megtaláljuk a nemi aktus leírását, és Móricz, a szokásos elhallgatások mellett, újfajta diskurzussal kísérletezik. Az elõbb említett eufemisztikus szókincs továbbra is szerepet játszik, de a leírás valamelyest teljességre törekszik és váratlan elemekkel bõvül. Figyelemre méltó a Zoltán és Eszter közötti szeretkezés leírása, amely a regény legdrámaibb jelenetéhez kapcsolódik. Zoltán nemi izgalmát felesége váratlan látogatása váltja ki, aki õrjöngõ dühkitörése után, mivel megbizonyosodott arról, hogy férje szeretõt tart, elájul. Szakhmáry akkor

letérdelt elõtte, s csókolni kezdte. Azt a hideg arcot, amelyet hajdan annyit csókolt, s akkor is hideg volt, "frigid", ahogy õ mondta volt neki. De szép volt. Akkor. Különös, meghódíthatatlan szépség. Fejedelmi és kevély. Aki tartózkodó volt és megrettent a szerelem elõtt, aki soha nem engedte magát legyõzni kéjben, összeszorított foggal és mereven tûrte a szerelmet. S most is ilyen. Mint egy darab fa, mint egy darab hideg hulla s most is úgy csókolja, ahogy szokta. Óh, azok a szörnyû szerelmi csaták, amikor az asszonyt a csók után rendszerint kirázta a hideg, s dunnákat és párnákat kellett rárakni, s konyakot önteni bele, hogy életre hozza, s akkor mindig büszke volt férfihõsiességére, hogy õ a csókjaival ennyire önkívületbe tudja hozni ezt a szent asszonyt Á Az Istennek ezt a csodálatos szent teremtését.41

E szinte páratlanul szókimondó leírás folytatása, ha lehetséges, még inkább kiélezi Szakhmáry ellentmondásos szexualitását, amely a hõst nem átallja szinte nekrofíliát idézõ aktusra gerjeszteni ájult, "egy darab hulla"-ként fekvõ feleségével szemben:

Levette a fejérõl a kalapot, s ott volt elõtte a sima fej, a lesimított barna haj, középen kettéválasztva, a sárga arc, simán tojásdad arc, s lehunyt hosszú pillájú szemek fölött a vékony kis íves szemöldökkel. És õ csókolta, csókolta, míg csak a borostás szakálla pirosra nem dörzsölte a halvány arcot, s akkor ráborult, és egészen kifejtette a feleségét a ruháiból, s egészen megcsókolta.42

Nem képezheti vita tárgyát, hogy az "egészen megcsókolta" kifejezés csakis a nemi aktust hivatott visszaadni, különösen ha azt összevetjük a "csók", "csókolni" a korábbi regényekben is elõforduló jelentéstartalmával. Az utóbbi jelenetben az is érdekes, hogy ez alkalommal nem ártott az asszonynak látszólag az õ tudta és beleegyezése nélkül lezajlott nemi aktus, hiszen a regény következõ, új fejezetet nyitó mondata szerint "percek alatt feléledt a szegény asszony, mint esõ után a rét."43 A mondat második része akaratlanul komikus hatást kelt, mivel olyan hasonlatot tartalmaz, amely szemantikai és stílusbeli szempontból a népköltészettel mutat rokonságot, s annak rejtett szexuális tartalmát idézi fel. Mind a "rét", mind az "esõ" a népköltészetben szimbolikus jelentéssel bír, hiszen a "rét" a nõi testet vagy még inkább a nõi nemi szervet jelképezi, az "esõ" pedig, amely mitológiai eredetû kép is, a férfi ejakulációját jelenti, tehát a rét öntözése jelképes megfogalmazása a nemi aktusnak.44

Több mint húsz évvel a Sárarany és Az Isten háta mögött után jelenteti meg Móricz másik fontos regényét, a Rokonokat. A mû férfialakja, Kopjáss István, sokkal inkább "normális" férfinak tûnik, mint akár Turi Dani vagy Szakhmáry Zoltán; idegen tõle azoknak szexuális mohósága és destruktivitása, jóllehet a regény végén õ is öngyilkos lesz. Kopjáss, a kisvárosi tanácsnok karrierje váratlan fordulatot vesz, amikor a maga számára is meglepõ módon fõügyésznek választják meg. A becsületes, terveket szövõ kishivatalnok egyik napról a másikra a polgármester fontos és bizalmas munkatársa lesz, ami egyfelõl óriási társadalmi felemelkedést, anyagi helyzetének javulását jelenti, de ugyanakkor elõre nem sejtett függõ viszonyba is hozza a cinikus, korrupt polgármesterrel és a várost behálózó "rokonok" világával. Az utóbbinak fontos személyisége Boronkay Feri, akinek felesége a szép Szentkálnay Magdaléna. Magdalénát Kopjáss korábban ismerte már, szerelmes is volt belé, s most csupán a neve hallatára "az ujjai idegesen remegni kezdenek". Kopjáss sejti, hogy Boronkay tisztességtelen módon szerezte vagyonát, hiszen a Sertéstenyésztõ Vállalat, amelynek elnöke, valójában tönkrement. Boronkay felépített magának egy hatalmas villát, amelyet el akar adni Kopjássnak, meglepõen kedvezõ áron. Az új fõügyészt megszédíti az elõkelõ társaság, annak életmódja és modora, õ is hasonló életvitelt szeretne biztosítani családjának, habár a felesége, Lina, inkább fékezi nagyravágyó férjét. A házastársak egyre gyakrabban összevesznek, különösen Kopjáss rokonai miatt, akik anyagi segítséget, protekciót, állást könyörögnek a nagyhatalmúvá lett fõügyésztõl. Mialatt a polgármester és társai finoman be akarják õt avatni terveikbe, mindenfajta anyagi jutalmakat adva vagy ígérve, Kopjáss, hivatalánál fogva felülvizsgálja a Sertéstenyésztõ Vállalat rendetlen ügyeit. Az általa gyûjtött kompromittáló anyagot a polgármester ellopatja az irodájából, a felháborodva tiltakozó Kopjásst azonban azzal szereli le, hogy leleplezi elõtte egyik rokonának aljas üzelmeit. (Az "ügyes" rokon egy nem létezõ bányából szenet akar szállítani a városnak, s a protekcióért 20 ezer pengõt ígért Kopjássnak.) Kopjáss nem érti, hogy a polgármester csak zsarolni akarja. Meggyalázottnak, becstelennek érzi magát, további megalkuvásra képtelen, ezért fõbe lövi magát.

Habár Kopjáss életében a szexualitás nem játszik olyan döntõ szerepet, mint az elõbb elemzett regények alakjainál, mégis, móriczi alak lévén, õ is alapvetõen szexuális lény. Élvezi, ha feleségének kedve van szeretkezni vele, szenved, amikor visszautasítást kap, ezenközben Magdaléna felé maga elõtt is tisztázatlan vágyakat táplál. A regény felépítése szempontjából fontos tényezõ, hogy a társadalmi siker össze van kapcsolva a szexualitással: például Kopjásst felesége, Lina, a választás utáni reggelen "megjutalmazza" szexuális odaadással, amely állítólag nem mindennapi dolog a házastársak életében.

Kitárta a karjait, kissé nyújtózkodásból, kissé azért, mert nem tudta, hajlandó lesz-e az asszony. Linácska azonban teljesen zavartalan volt, örömmel ült mellette, ráhajolt az ágyban, s áttette a karjait felette. Átölelte a derekát, s óvatosan szorította magához, s csodára, az asszony engedett. Engedte magát ölelni, s nem féltette a ruháját, nem mondta, hogy sok dolga van, hogy hagyjon, fáj a feje, ne legyen õrült. És erõszakosan ölelte át, hogy az asszony vékony dereka csak úgy kettétört, és Lina hagyta.45

A váratlanul kapott nemi kielégülés után Kopjáss eltöpreng a felesége viselkedésén; megtudjuk, hogy Lina a legutóbbi tíz évben "elégedetlen s fanyar nõ" lett, de most, "ellankadtan, boldogan pihent még mellette". Móricz regényeiben a férfi-nõ viszonyban fontos szerepet játszik, hogy közülük melyik az aktív s melyik a passzív szexuális fél, ám ahogy az eddig elemzett mûvekbõl már kiderült, az aktívabb fél nem feltétlenül a férfi, jóllehet többnyire Kopjáss az, aki panaszkodik, hogy "Lina olyan volt, mint egy darab fa."46 Az idézett mondat ismerõsnek hat, hiszen Szakhmáry ugyanolyan szavakkal jellemezte a feleségét az Úri muriban, bár a szövegkörnyezet különbözõsége a móriczi idiolektus bizonyos korlátozottságát is jelezheti.

A regény bizonyos módosításokkal ugyan, de fenntartja a "szent" és "prostituált" ellentétet Lina és Magdaléna alakjában, s egyéb tartalmakkal is bõvíti. Az elérhetetlen Magdaléna újat, pompásat, rendkívülit ígér, s ez az ígéret a móriczi hõs számára csakis szexuális izgalommal párosulhat. A fõhõs a feleségére ruházza a "szent" tulajdonságait, Magdalénával szabad függõ beszédben szembesíti, s így gondolkozik róla: "Istenem, szegény asszony, ez is tudna tönkremenni a nagy villában [mint Magdaléna?], ha a sorsa úgy hozta volna magával. De itt is tud dolgozni a férjéért, a gyermekeiért. Tehát szent. Ezt a szentséget köszönte meg kitartó csókjaival."47 Amikor a Boronkay-villában tartott fogadáson Magdaléna és felesége beszélgetnek egymással, Kopjáss a két személyiség szimbolikus összeolvadását látja, s ennek hatására erõsen felizgul:

S most megint nem látta õket, csak érezte a Magdaléna jelenlétét, s valami perverz gyönyör volt neki, hogy a két nõt együtt látja összeölelkezve, s valami vad és féktelen kéj ömlött fel benne, a szemeit lehunyta félig, s megint a Magdaléna térdét látta a selyemben.

Magdaléna látta az arcán a kéj gejzírozását.48

A két nõ összeölelkezésének erotikus jellege mellett társadalmi vetülete is van. Lina a régi, szerényebb életmódot, Magdaléna az új, gazdagabb életet képviseli. Kopjáss karrierje akkori pillanatában azt hiszi, ezt a kettõt õ majd össze tudja egyeztetni. Magdaléna észreveszi ugyan Kopjáss szexuális érdeklõdését, de semmi jel nem mutat arra, hogy viszonozná. A férfinak csak a szemlélõ szerep juthat:

Pista nem nézett Magdalénára. A cipõjét nézte, a térdét a vékony selyemben, ahogy meg-megmozdult. Lassan emelte fel a pillantását, a cipõjétõl fel a combon végig, a derekán, a mellén, a meztelen karján és magas nyakán, a hajáig Ahogy emelkedett a tekintete felfelé, úgy emelkedett a vére, mintha a hõmérõt húzná felfelé a tûz.49

A fenti idézet a nõi test olyan leírása, amelynek következtében a nõ kizárólag szexuális tárggyá válik a férfi szemében, s a férfi lassan felfelé haladó tekintete szinte darabokra szedi. Magdaléna erotikus mivolta abban rejlik, hogy elérhetetlen Kopjáss számára, ennek tudata szítja fel vágyát olyannyira, hogy szemével szinte magáévá teszi Magdalénát.

Az elõbbi vizsgálatok alapján nyilvánvaló, hogy Móricz sajátos nyelvet teremt a szexualitás ábrázolása terén, anélkül hogy akár neologizmusokhoz, akár durvának tekintett kifejezésekhez fordulna. Többnyire létezõ szavakat használ fel, és ahogy már kimutattuk, ezeket a szavakat jelentéstöbblettel látja el. Így például a móriczi eufemisztikus idiolektusban a "csók" vagy a "szerelem" szavak nemi aktust is jelenthetnek bizonyos szövegösszefüggésben, így ezt az idiolektust joggal nevezhetjük kodifikált, ellentéteken alapuló, koherens narratív közlésmódnak. Szexuális érzelmekre, indulatokra, hangulatokra vonatkozólag Móricz nagyon következetesen ugyanazokhoz a toposzokhoz fordul, bizonyos hierarchiát is felállítva: a legmagasabb rangú toposz kétségkívül az elvont jelentésû lélek, ezt követi az elvont és konkrét jelentésû szív, miután már csak konkrét jelentésben használható a fej, a fül és az arc. Ezeken a "helyeken" megy végbe, illetve észrevehetõ a hangulat, az indulat és a szenvedély (vágy).50

Móricz szexualitásra vonatkozó, eufemisztikus nyelvi fogalmazása nem mutat lényeges különbséget más érzelmeket, indulatokat leíró nyelvezetével. Ez egyrészt éppen az eufemisztikus nyelvhasználatnak a függvénye, másrészt pedig az alakok hiperérzékeny, érzelmileg túlfûtött, hevesen reagáló természetével van kapcsolatban. Tartalmi szempontból Móricz regényeiben a szexualitás gazdag és hangsúlyozott ábrázolásával találkozunk, különösen ha figyelembe vesszük a kortársi regényírást. Szembetûnik azonban, hogy a nõalakok a szerzõ által felállított "szent" kontra "prostituált" ellentétpár egyikébe vannak szorítva, amely, ha néha felbomlik is, mégsem veszíti el meghatározó jellegét. A "szent'" asszonyt hûsége, tisztasága és nemi közömbössége jellemzi, tehát mindazon karakterjegyek, amelyek a patriarchális társadalom fenntartása érdekében fontosak, függetlenül attól, hogy a "szent" nõ viselkedése kielégítetlenséget és a férfi részérõl hûtlenséget szül. A szexuális gyönyör olyan nõalakokkal kapcsolódik össze, akiket a férfi vagy nem képes kielégíteni (Az Isten háta mögött), vagy a világ elõtt nem mer vállalni (Úri muri). E két véglet között õrlõdõ férfialak elõtt nincs elfogadható választás, s a kiúttalanság lemérhetõ a többnyire gyilkosságba vagy öngyilkosságba torkolló regénylezárások sablonosságán.

A nõknek a szent és a prostituált szerepkörébe való beskatulyázása a férfialakok skizofrén lelkiállapotának eredménye, azt viszont a bûntudat okozza. Bármiféle ars erotica hiányában a férfi nem tud bánni a nõvel mint szexuális lénnyel; s a gyónási diskurzus maradványaként a nõnél tapasztalt szexuális érdeklõdést, gyönyör iránti vágyat, a nemi gyakorlatban való jártasságot bûnös, erkölcstelen viselkedésnek ítéli meg, s minden elemi vonzóereje ellenére visszataszítónak találja. Mint más korabeli regények férfiszereplõje, a móriczi fõhõs is szeretné, ha nõje élvezné a nemi aktust (talán hogy õt is bevezesse a kéj misztériumába), de ugyanakkor vissza is riad ettõl a lehetõségtõl mind egyéni, mind társadalmi gátoltsága miatt. Ezért izgató szexuálisan is a "szent"-nek titulált asszony, mivel, mint láthattuk Szakhmáry Zoltánnál, egyrészt a fenti gátoltságon áll bosszút, amikor a "szent"-et degradálja az erõszakos nemi aktussal, másrészt mivel a "szent" nem tud vagy nem akar tudni arról, hogy mi történt vele, státusát továbbra is megõrzi, továbbra is "szent" marad, akit egyszerre lehet imádni és alkalmanként meggyalázni. Az a tény, hogy például Rhédey Eszter valóban klinikailag frigid vagy csak hipokrita, a férfialak szempontjából jelentéktelen. A foucault-i sémához ezért hozzáteendõ, hogy az "erotika mûvészeté"-nek ellentéte, a gyónáson alapuló nemi diskurzus szüli a szexuális erõszakot is, amely a tûrhetetlen feszültséget okozó bûntudat belsõ monológjának ideig-óráig tartó elnémítása. A "szent" nõszereplõ esetében azonban lényeges, hogy az a férfierõszak elõl menekül-e a nemi érzéketlenségbe, vagy pedig titokban, mazochisztikusan õ is élvezi önnön "megszentségtelenítését". Jóllehet Móricz szépprózája feszegeti a férfiuralom ideológiai és morális kereteit, s azokon belül a férfi-nõ viszonyt bénító szokásformákat, ezt a nõi szexualitást illetõ dilemmát megoldatlanul hagyja. Csak feltételezni lehet, hogy az utóbbi magatartásforma a valószínûbb.

Jegyzetek

1 Ez a tanulmány része A szexualitás ábrázolása a 20. századi magyar regényben címû munkának, amelyen Kemenes Géfin Lászlóval közösen dolgozom.

2 Michel Foucault: A szexualitás története. 1. kötet. A tudás akarása. Atlantisz, Budapest, 1996. A gyónás és a különféle más vallomástételek kapcsolatának kifejtéséhez lásd a 2. fejezetet, 19-53.

3 Foucault, i. m. 3. fejezet. Scientia sexualis. 55-78.

4 I. m. 60.

5 Nagy Péter: Móricz Zsigmond. 3. jav. kiadás, Szépirodalmi, Budapest, 1975. 104.

6 I. m. 102.

7 I. m. 100.

8 Móricz Zsigmond: Sárarany. Az Isten háta mögött. Unikornis, Budapest, 1993. 18.

9 I. m. 13.

10 Uo.

11I. m. 15.

12 I. m. 153.

13 Uo.

14 I. m. 38.

15 I. m. 39.

16 I. m. 41.

17 Uo.

18 I. m. 88.

19 I. m. 27.

20 I. m. 65.

21 I. m. 72.

22 I. m. 70.

23 I. m. 87. 24 I. m. 86. 25 I. m. 51.

26 Nagy i. m. 111.

27 I. m. 112.

28 Rónay György: A regény és az élet. Bevezetés a 19-20. századi magyar regényirodalomba. 2. kiadás. Magvetõ, Budapest, 1985. 335-336.

29 Ez a motívum Babits és Márai regényeiben is elõfordul. A Foucault által felvázolt beszédmódosítás állomásait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy mindhárom írónál erõs a gyónás jellegû beszéd, noha Babits és Márai mûveibõl a freudi hatás is kiérezhetõ.

30 Az Isten háta mögött: 300.

31 I. m. 301.

32 I. m. 294.

33 Hasonló megosztottság látható Tersánszky Józsi Jenõ írói "fejlõdésében" is, mivel míg elsõ regénye nõelbeszélõje révén nõcentrikus, és bírálja a patriarchális társadalomban kiszolgáltatott nõ helyzetét, addig késõbbi munkásságában inkább a kópé Kakuk Marci nézõpontjából láttatja a nemek gyakran leegyszerûsített szexuális és érzelmi viszonyát.

34 I. m. 295.

35 I. m. 296.

36 Uo.

37 Móricz Zsigmond: Úri muri. Szépirodalmi, Budapest, 1974. 102.

38 I. m. 137-38.

39 I. m. 139.

40 I. m. 275.

41 I. m. 222.

42 Uo.

43 I. m. 223.

44 Móricz gyakran folyamodik a természetre vonatkozó hasonlatokhoz, s azokat nemegyszer allegorikus értelemben használja, mint fent a rét öntözését. A népi monda- és mesevilág szexuális tartalmáról lásd Bernáth Béla: A szerelem titkos nyelvén. Gondolat, Budapest, 1986. Bernáth gyûjtése meggyõzõ erõvel bizonyítja a népi eposz gazdag eufemizmusait, például az olyan metaforikát, mint "más ember tilalmas rétébe vágta kaszáját", aminek jelentése "más feleségét, szeretõjét látogatja." (I. m. 49.)

45 Móricz Zsigmond: Rokonok. Szépirodalmi, Budapest, 1985. 9-10.

46 I. m. 77.

47 I. m. 131.

48 I. m. 304-305

49 I. m. 302.

50 Móricz négy regényének fenti olvasatát néhány szemiotikai jellegû észrevétellel szeretnénk kiegészíteni, amelyekbõl pontosan kimutatható a regényekben megjelenített szexualitás idiolektusának ellentéteken alapuló szerkezete. Az érzelmek euforikus, illetve diszforikus mivoltát egy állandó jellegû oppozíció jelzi: a "meleg" szembe van állítva a "hideg"-gel, a "piros" a "sápadt"-tal. Nyilvánvaló, hogy a sematikusan megjelölt oppozíció több lexémával töltõdik. Meleg helyett szerepelhet: forró, forróság, forró melegség, hõség, (forró) láz, tûz, láng. A három utóbbi lexémához szinte logikus módon két hozzá tartozó ige is kapcsolódik: izzadni és égni. Ezen a ponton lehet megragadni Móricz naturalizmusát; az alábbi idézet olyan fiziológiai reakció leírása, amelyet a nemi izgalom váltott ki: "Zoltán a kezébe vette [a levelet] s mintha villamos áram futott volna keresztül rajta, egész teste izzadni s égni kezdett. A Rozika levele. A Rozika betûi." (Úri muri: 237.) A piros-vörös jelentéskörben kiemelõ szerepet játszik a "vér" lexéma. A (gerjedelmes, kigyúló, lüktetõ) "vér" és a "vérhullám" szavak a móriczi szövegekben a konkrétság jelei - habár szövegbeli átfutásának helye nem egyezik a valóságéval - és feltûnõ gyakorisággal fordulnak elõ. A "vér", amelynek egyik tulajdonsága az, hogy piros, az elõbb em kitöltése, ugyanúgy, mint a "láng" vagy a "tûz", például Kopjáss Magdalénára gondolva a következõ élményben részesül: "Most újra vérhullámot kapott. Hogy lehet az, hogy ma egész reggel egy pillanatra sem jutott eszébe a nõ." (Rokonok, 18.)

ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu