JÁNK KÁROLY

Maradék idõ

Ahhoz, hogy átkeljünk együtt
az üveg nyakán,
szorosabbra kellene húzni
derekunkon a bársonyövet,
a Rómeók korából itt maradt
láncszemet.
Innen északra fekvõ tartományunk
csak egy hétvége volt. Arról
beszéltünk akkor, hogy az ösvény
milyen szûk, és eltévedni
káros szenvedélyre vall.
Emlékszel? Kölcsönös
gátszakadás, majd séták
a kiszáradt patakmederben.
Ki kiért felelõs? Nem tudnám
megmondani így, ilyen karakán
módon, pedig a levélváltás
rovatban is járatos vagyok.
Tulajdonképpen elutazhatnék
délre is, ha Quasimodo verssorára
ébredek, de nem kenyerem már
a rangos, öbölparti város.
Bárha feledtetné is
szomjúságomat a közénk szorult
maradék idõre, nem oltaná
a szomjam.
 

A rálátás helye

Kifestett, sikkes nõivel, gondosan
nyírt köztéri bokraival, zsúfolásig
felvonultatott terményeivel, sétáltatott
kutyáival és pórázaival megérkezik
ez az idény is, mindazzal együtt tehát,
ami amúgy is régóta benne van,
és mindazzal együtt még, ami belefér,
ha tág nadrágtartóval érkezik, nem fogy
el a pénze, és nem roskad össze a rangos
helyek valamelyikén, ahol két-három
cigarettázó geng vezet új csomagolásban.
Persze unalomból magára öltheti a
rosszkedvû bohóc maszkját is, mondjuk
Picasso képérõl, ha épp esik, beáznak a
telefonvonalak, és az emberek tömött
csoportokba verõdve várják a menetrend
szerinti buszjáratokat.
Ilyenkor a három híd valamelyikérõl
esni le eseményszámba megy.

Ezzel szemben a rálátás helye messze
fent van a fejek felett, és már rég üres.
Ez az a hely, ahol nem ér a nevem,
és ahol két bombatölcsér párbeszédétõl
a papír lángra kap.

ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
 
 

C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/