És mindig Advent, és folyton
Karácsony:
az ünnep fénye izzik minden
rácson,
de nem jön angyal, télapó,
se bárki,
csak engednek a látszatokra várni.
Lelkes kegyelmet nyerni rossz harácson,
akad, ki üdvöt aprópénzre
váltson,
s megváltás helyett elmennyen
kapálni,
hisz önnön sírját
ásni nem akármi!
Danál, zenél az EMKE dísz-czigánya,
velük mulat már Jóska,
Gyurka, Ványa,
mert kaczagánya s kedve úgy
kévánnya!
A díjakat kiosztják, s egy
a lépték,
hisz kisebbségben fölröpít
a szép lét,
bár rangunkat a pondrók már
letépték.
Rézbõrûekbõl
lesz arany tinó,
a szent kehelyre gonosz kéz tapad:
bérgyilkoséÁ Szegény
Tarantino!
Új snittre összeáll
a vér s a pad:
filmen nem árthat néhány
pacni, nó!
Jöhet sztárokból pár
kacér csapat -
egzotikus, mint az ARAB KINO,
melyben a felvevõgép tánca
vad.
Bámulhatod Chaplint, Bustert s a
Sejket -
egy pornó itt ma nagyobb sikert
sejtet,
hisz attól bárki freudilag
bizsergÁ
Kifeszítik hátad mögött
a vásznat,
vászoncselédek rajta öszvemásznak,
s nem tudni már, hogy ki bosnyák,
ki szerb?
Hogy más vágyakkal ne terheld
a hast - passz!
Elég a benti gáz: metán,
bután,
melyért netán piarcon pár
garast adsz,
s halkan szellenthetsz késõ
délután.
Mily átható, mily szcenikus
jelenlét,
mely Kisberekbõl szétárad
hetedhét,
mint alkotási mámorok szaga!
Nehéz a semmit bátran felpofozni,
könnyebb a plajbászt mástól
elkobozni,
midõn fényes a szerzõ
valaga.
(Legújabb nyelszi bárdolatlanok)
A szarból zászlórudak
sejlenek,
hars senkiházik fennkölten
lobognak
bandzsítva bõszen bõgõknek,
doboknak,
amíg honmentõ múzsák
tejlenek,
s a Nép visongva ujjong: "Ej, remek!"
Vivátra rándul ûrlõ
fej, kopott nyak,
össznépi koncok parkettjén
topognak -
egy kis ballépés nékik
egyre megy,
hisz úgyis csak az üst pörög
a dobban!
De náluk nem ver nagy port senki
jobban,
csak lógó tincse bõsz
vetõje, Elmi!
(S más magvetõ hõs
antilektüel,
ki Organonban forditul sül el.)
Nem kell a fost a nép nevébe'
nyelni!
… consommation:
maintenant!
Bõsz rendezõcske tyúkszaron
csicsonkáz
az egri várban, s tincse fellobog,
csapzottan, mint szekrényben ócska
csontváz,
mit szelleme picsolygva félredob!
Seggédes õ, mint juhbogyóra
vont máz,
melyet egy kacér féreg tán
leszop,
s míg õ népszolgál,
szervál, tökre kontráz,
forog sírjában Shakespeare,
Brecht, Aesop!
Ha alkot, akkor zûrlõ ûrben
blattol,
miközben csonka lóval Dürrenmattol,
s elnyámmog, mint egy lusta ponty
a horgon.
Kiöltené, ha lenne anyanyelve,
de túl költõi, túl
híg hanyag elme -
nem számíthat rá sem
Tartuffe, sem Orgon.
Vodkád fölráz: ember,
felelj, mi ez, na?
Kurázsi mámi vagy lökött
dizõz,
kit vészkijáratnál
vár Ford Fiesta,
míg õ Trabantban szerfölött
idõz,
s a sorsa vég utáni vágyakat
szõ,
mint rongy brávóért
vánnyadt kisleány,
vagy ritter, ki nem tudja: hány
vadat lõ,
ha bõsz oroszlánt s rókát
is lehány?
Mert vissza mind a hallgatásba térhet
-
lebegnek árvult fiai a térnek.
Nem érzi már, mi jobb: ha
nincs, ha van?
Ha mélybe száll, vagy végre
égre lobban?
Míg kipingálják egy
divatszalonban,
s nem sejti tán: miért lett
nincs a van?
Visszafelé az élet rövidebb,
a szó tartamra úgyis egyre
hosszabb,
s a tengerbõl is elpárolg
a rossz hab,
s a kopár medret szemét tömi
meg.
A szenny aláhull, elröppen
a tiszta:
vakondok angyal, szárnyaló
giliszta!
Jó szót találni sok-sok
semmiségre,
míg látni fognak csonkabonk'
vakok,
s a pápa is leroggyan égi
székre,
kántálván: "Itten
új toronyt' rakok!"
De olvasónk! Ne csukd be még
a könyvet!
Bár kultúrátlan húsodnak
ma könnyebb.
S ha gyengélkednél, sétálj
a mezõn!
De óvakodj mûvünket megtiporni,
s mert szennyes közt kevés
a tiszta holmi -
ne töltsd ki bosszúd költõn,
rendezõn.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu