Roland Barthes kései írásairól
Valamikor 1974 táján, egy szokás szerint borongós
párizsi napon, a Seuil kiadó egyik irodájában az Écrivains de
toujours (Az öröklét írói) címû, igényes, széles körben ismert
életrajzi sorozat szerkesztõje felveti Roland Barthes francia kritikusnak
és elméletírónak, lenne-e kedve saját magáról (és persze mûveirõl)
irodalomtörténeti jellegû könyvet írni. Barthes rövid habozás után
igent mond, és 1975-ben megjelenik a Roland Barthes Roland Barthesról,
amely hivatalosan is a francia irodalom nagyjai (Rabelais, Moliere,
Proust stb.) közé emeli õt. Röviddel a könyv premierje után a La
quinzaine littéraire nevû irodalmi lapban ugyanezen szerzõ tollából
olvashatunk a friss könyvrõl recenziót: Barthes harmadfokon.
A következõkben az anekdota fõszereplõjének, Roland Barthes-nak késõi,
közelmúltban magyarul is megjelent írásai alapján 1
kíséreljük meg körüljárni a személyesség jelentõségét Barthes kritikai
életmûvében, különös tekintettel annak teoretikus következményeire,
az olvasás és az értelmezés elméletére kifejtett hatására.
Talán az elmondott kis történetbõl is kitûnik, hogy Barthes esetében
nem egyszerûen a "szubjektív", illetve "objektív" kritika kötélhúzásáról
van szó, nem is kizárólag arról, hogy a kritikai beszédmód vajon tudomány-e
vagy (egy) alantas(abb) irodalmi mûfaj. A kérdés ily módon való megfogalmazása
épp azokról az erõfeszítésekrõl feledkezne meg, amit Barthes kortársaival
együtt a köznép (Doxa) titkos fegyverének számító szubjektív/objektív
páros szellemi diszkvalifikálásáért, valamint a hagyományosan egymástól
elválasztott és hierarchizált beszédmódok (irodalom, kritika, filozófia)
átjárhatóságáért tett.
A személyesség kérdése valóban megkerülhetetlen az S/Z-tõl
a Világoskamráig húzódó ív írásaiban, csakhogy Barthes nem
a kritika/irodalom, elmélet/gyakorlat, tudomány/mûvészet ellentétpárok
egyik pólusáról vált át a másikra, hanem egy sajátos írói vállalkozás,
projektum jegyében kísérli meg kidolgozni "az egyszeri és megismételhetetlen
emberi lénnyel foglalkozó képtelen tudományt". 2
E személyes tudomány, melynek utópisztikusságát és eredetiségét Barthes
is hangoztatja, valahol az irodalom, a kritika és a tudomány határvidékén
jön létre, nagyrészt abból az elégedetlenségbõl, ahogyan e három nagy
diskurzus-típus szabályozza a szubjektumról szóló beszédet, az "én"
íráshoz való viszonyát.
A tudományos mûfajoknál látszólag egyszerû a helyzet, hiszen a szerzõ
élete, "személyisége" nem befolyásolja állításainak értelmét; a kimondott
(énoncé) független a kimondás (énonciation) körülményeitõl. Ha mégis
feltesszük a kérdést, hogy miért is írnak tulajdonképpen a tudósok,
milyen személyes motiváltság bújik meg soraik közt, akkor a választ
többnyire valamelyik nagy, társadalmunkban éppen forgalomban lévõ
"metanarratíva", legitimációs elbeszélés adja meg: a társadalmi hasznosság,
az emberiség üdve, a haladás szolgálata, unokáink jóléte, az igazság
szeretete vagy éppen a személyes haszonlesés. Ezen túl pedig, metaelbeszélések
hanyatlása ide vagy oda, a szubjektumnak semmi keresnivalója a tudományos
állításokban.
Ami az irodalmat illeti, ott a helyzet bizonyos szempontból éppen
fordított. Az irodalmat, vagy legalábbis annak egy jelentõs hányadát,
szokás az "én" totalizálásának terepeként felfogni. A képlet azonban
korántsem ilyen egyértelmû, különösen ha emlékezetünkbe idézzük, hogy
éppen Barthes támadta a leghevesebben a szerzõ fogalmának ahistorikus
használatát, a pozitivista, minden írást azonos következtetési sémák
alapján ugyanarra a sztereotip életrajzra redukáló értelmezõi magatartást.
Az "én", a szubjektivitás az irodalomban a (poszt)strukturalista kritika
után nem evidencia, s megtanultuk, hogy nem érdemes különbségtétel
nélkül, indifferensen beszélni szubjektivitásról a vers, a regény
vagy éppen az önéletrajzi jellegû írások esetében, hogy az egyes mûfajok
szigorú szabályokhoz kötik a személyesség megjelenését a mûben. Bár
az irodalomban bizonyos értelemben minden az "én"-rõl szól, a szubjektivitás,
a személyesség sokszor csak nehézkesen, kerülõ utakon érhetõ tetten
a mûvekben.
A kritikai beszédmód valahol az elõbb látott két diskurzustípus között
helyezkedik el. Az irodalmi mûvek eredendõ többértelmûsége ma már
általánosan elfogadott, így a kritikát senki sem tartja többé az egyetlen
helyes értelemhez való eljutás tudományának. Ha viszont a többértelmûség
ennyire alapvetõ, akkor a kritikus szubjektivitásának mozgástere magától
értetõdõen kiszélesedik. A mód, ahogyan a lehetséges értelmek hálózata
végül egy konkrét jelentésre fut ki, elárul egyet s mást arról az
"én"-rõl, aki a megnyilatkozás (énonciation) alanyaként elkerülhetetlenül
jelen van minden kritikai beszéd mögött. Ennek kapcsán beszél Gérard
Genette a kritikusi munka kettõs funkciójáról: "jelentést elõállítani
mások mûvébõl és ezzel a jelentéssel megalkotni saját mûvünket". 3
Mindazonáltal a személyesség kritikai diskurzusban való jelenléte
meglehetõsen kötött, az egyes mûfajok (a tanulmánytól a könyvismertetésig)
és a különbözõ fórumok (a szakmai folyóiratoktól a napilapok irodalmi
rovatáig) differenciáltsága ellenére is. A személytelen nyelvi szerkezetek,
a többes szám elsõ személyû igealakok mind a kritikus egójának háttérben
maradását hivatottak szolgálni. A személyesség közvetlen megnyilvánulásait
az irodalomkritikában általában toleráljuk.
Ha a személyesség jelentõségét igyekszünk megérteni a barthes-i oeuvre-ben,
úgy részben fel tudjuk használni a fenti vázlatos diskurzus-tipológiát.
Barthes pályájának elsõ részét a tudomány és kritika közötti strukturalista
munkamegosztás elve dominálta. A Kritika és igazságban az irodalmi
kutatások apropóján összegzett felfogás szerint az elõbbi a nyelvészet
mintájára az értelem elõállításának lehetõségi feltételeivel foglalkozik,
míg az utóbbi egy adott mû lehetséges értelmeibõl bont ki egyet. A
világosan elkülönített tudományos (A szemiológia elemei, A
divat rendszere stb.) illetve kritikai (Racine-ról, Michelet
stb.) munkák közötti viszonylagos egyensúly a szemiológiai, narratológiai
korszakkal zárul le.
Az egyensúly felborulásának okát egy új, az S/Z elméleti nyitányától
kezdve általánossá váló módszertan felbukkanásának tulajdoníthatjuk.
Ezt a módszertant Barthes csak utolsó mûvében, a Világoskamrában
nevezi majd meg, a studium/punctum ellentétpárral. Mivel a
tudomány mindig teljességre törekszik és a jelenségek egészérõl kell
számot adnia, nem elégedhet meg azzal, hogy kizárólag egy-két, a megismerõ
alanyhoz közel álló jelenségrõl adjon számot. A szubjektum háttérbe
szorítása funkcionális, módszertani jelentõséggel bír: a tudás, az
igazság nem korlátozódhat az egyénre; ez a studium rendje. A studiummal
szembeállítható egy másik rend, a punctum rendje, ahol a saját végességének
tudatában lévõ megismerõ alany igyekszik azokkal a jelenségekkel foglalkozni,
melyek személyében érintik, motiválják. A punctum rendjének általános
módszertanná avatásával Barthes megpróbál "az [[macron]]én antik szuverenitásából
(Nietzsche) heurisztikai elvet csinálni" (V, 13. o.), azaz,
különleges szerepet juttatni a szubjektivitásnak a felfedezés menetében.
Az ötlet persze korántsem új, elég, ha az ágostoni Vallomásokra,
a descartes-i Elmélkedésekre vagy a fenomenológiára gondolunk.
A világoskamra mélyértelmû metaforája azonban hangsúlyozza a két eljárás
közötti különbséget: a világoskamrában elõhívott filmen a megjelenõ
kép pillanatokon belül elenyészik, a személyes tudománnyal elõhívott
tudás nem rögzül, nem tárgyiasul mások számára is használható képekben. 4
A punctum rendje a plaisir du texte elvében, a szöveg örömében
radikalizálódik, s válik lacani alapokon a vágy nyelvben történõ
elsajátításának praxisává. Ez a gyakorlat immár nem tekinti a nyelvhez
és a mûhöz képest elõre adottnak a szubjektivitást, nem elõfeltételezi
az "én" telítettségét és zártságát. Az "én", az írás alanya a nyelvi,
irodalmi munka tétjeként jelenik meg, roppant mód felértékelve ezzel
az irodalom mint cselekvés jelentõségét.
A személyességnek a módszertanin kívül van egy másik funkciója is
a kései Barthes-nál, ez pedig a jelentés paradigmáján való kívülkerülésben
ragadható meg. Ez a megállapítás paradoxnak tûnhet, hiszen a hatvanas
években éppen a jelentés fogalma, illetve a hozzá kapcsolódó szemiológiai
apparátus volt az a kritikai eszköz, mellyel a francia teoretikus
a pozitivizmus szubjektumképét, helyesebben annak irodalmi vetületét,
a pozitivista szerzõ-fogalmat dekonstruálta. A szubjektumhoz való
visszatérés azonban semmi esetre sem jelenti az annak atomszerû, szubsztanciális
felfogásához történõ visszahátrálást. Mindenesetre Barthes, talán
épp a félreértések elkerülése végett, egy olyan fogalmat választ a
jelentés kritikájának alapjául, mely még kevéssé kompromittálódott
a nyugati filozófia története során: a test fogalmát.
A test fogalmában, amely a nagy jelentésképzõ diskurzusok peremén
helyezkedik el (az anyag mint a rossz eredete), az eltörölhetetlenül
egyéni és a radikálisan történeti diskurzusba való bevonásának
álma rajzolódik ki. Mintha a test, az anyag valahogy ki tudná játszani
a nagy, általános formákat, és egyszeriségével, megismételhetetlenségével
nemcsak a tudomány, de általában a jelentés hatókörén is kívül tudna
maradni (a jelentés nem tud mit kezdeni a testtel, az anyaggal). Az
utópisztikus szabadság vágya és reménysége fogalmazódik meg a testben,
amely képes ellenszegülni - ha legyõzni õket nem is - az ember ráció
által szervezett totaliárius gondolati rendszereknek, a jelentés központosítását,
kisajátítását végzõ intézményeknek, az egyén vágyait megszabó, elõre
gyártott jelentés-paneleknek.
A kérdés már csak az, hogy miként lehet a testet a diskurzusba, a
nyelvbe bevonni, amely a jelentésszervezõ rendszerek közt egyike a
leginkább elnyomó jellegûeknek? 5 A válasz a mimetikus,
reprezentáción alapuló leképezés-elméletek (vizuális modell) elvetésében,
a test természetének jobban megfelelõ érintkezésen alapuló, taktilis
modellre cserélésében áll. Ami a szövegben testként azonosítható,
az soha nem reprezentáció, hanem a test meghosszabbítása, lenyomata
(ami közel sem mimetikus viszony) a nyelvben. A test szövegbe
való belépésével megvalósul a kimondott (énoncé) illetve a kimondás
(énonciation) egysége, az írás alanyának indexikális, érintkezésen
alapuló jelenléte a szövegben.
A radikálisan történeti és az eltörölhetetlenül egyéni, a test megmutatkozására
különösen alkalmas az önéletrajzi típusú írásmód, ahol maga a megírás
ténye központi jelentõségûvé válik. Az önéletrajzi jellegû írásokban
a megírás aktusa nem válik áttetszõvé (mint a fiktív írásmódban),
hanem durván beavatkozik az "élet" úgynevezett tényeibe. Valaki ír,
s a legfontosabb kérdések éppen a leírás aktusa körül körvonalazódnak.
A barthes-i életmûben a test alakzatai közül néggyel találkozunk:
a regényes, a biograféma, a fotográfia és talán a napló.
A regényes és a biograféma majdhogynem egyazon érme két oldalának
is tekinthetõ. A regényesben, illetve a biográfiában a saját test,
illetve a másik testének a nagy jelentésszervezõ rendszerek számára
jelentéktelen lenyomatai nyomulnak be a szövegbe anélkül, hogy valamiféle
történetet alkotnának. 6 Autobiográfia, illetve biográfia
történet nélkül, a test történetiségének az elbeszélések (köztük a
történelem) felépítését szabályozó, s így a jelentést eleve meghatározó
rendszereken kívül helyezése nyilvánul meg a regényes alakzatában.
Hozzá kell azonban tenni, hogy a biografémák léte mindig az egyéni
"szöveg-örömtõl" függ, vagyis egyénenként eltérõek lehetnek.
A fotográfia a testrõl visszaverõdõ (és azzal érintkezõ) fénysugarak
lenyomataként bizonyos értelemben saját vizualitását bírálja felül:
az "Ez volt!" bizonyossága elsõsorban a testet állítja, s a fénykép
csak ez után szegõdhet a jelentés szolgálatába.
A napló mûfajának kísértése (Barthes elsõ, életében megjelent írása
Gide naplóját elemzi, az utolsó pedig sajátját 7)
is a testiség lenyomataihoz vezet vissza: "örömöt lelek a felidézett
eseményekre való visszaemlékezésben, még inkább az általuk újraélt
behatásokban (fény, légkör, kedv)" (Déliberation, 424. o.).
A jelentéktelen, hétköznapi és sztereotipikus történések között épp
a test kérlelhetetlen jelenléte, a kimondottnak a kimondás aktusáról
való leválaszthatatlansága teszi hallatlanul izgalmassá a naplóolvasást.
A személyesség barthes-i tematikájának ezek az elemei egy sajátos
írói projektben összegzõdnek: az írás alanyának saját szubjektivitását
a szöveg örömén keresztül a nyelvben megalkotó, kimondott és kimondás
elválaszthatatlanságát hirdetõ írói magatartásban; a saját egyediséget
a szövegben a történet jelentés-biztosító hálója nélkül szétszóró
írásgyakorlatban.
A sztereografikus írás
Az új írói projektum megjelenése a hetvenes években
látványos "külsõségekben" is megmutatkozik. A studiumból a punctum
rendjébe átlépõ Barthes többcsatornás, ún. sztereografikus
írásmódjával egyszerre lép fel a jelentés központosítása, a logocentrizmus,
a disszertáció, a tudományos mûvek és általában a "mû" lineáris logikai,
narratív felépítése ellen.
A logocentrizmus filozófiai öröksége leginkább talán az értelem megragadásának
vágyában érhetõ tetten. A logocentrikus gondolkodás a nyelvi tényekbõl
az értelem egységét, a tartalmat akarja kiolvasni, azt, amit a szöveg
"mondani akar". A jelentés mielõbbi lokalizálása, azonosítása sürgetõ
szükségletként jelentkezik, s szinte átgázol a nyelvi anyagon. A szövegnek,
a textusnak el kell veszíteni anyagiságát, helyét át kell engednie
a "mögötte álló" jelentésnek, mely létét egyáltalán elfogadhatóvá
teszi. A szöveg értelme elõre hierarchizálja magát a szöveg nyelvi
testét, a jelentés szempontjából fontos és kevésbé fontos helyeket
jelölve ki azon. A fõszöveg/mellékszöveg páros arányainak egyenlõtlensége
a szerkezeti, illetve tipográfiai felosztásban egyaránt megmutatkozik:
elõszó, utószó, mottó, tartalom-, könyv- és képjegyzék, lapszéli-
és lábjegyzetek, illusztrációk, képek, képaláírás, borító, betûtípusok,
a szöveg vizuális elrendezése mind csak másodlagos jelentõségre tehetnek
szert az értelmet hordozó fõszöveg mellett. Az áttetszõség, a transzparencia
nyelvnek szegezett követelménye, mely bizonyos írásmódokban valóban
indokolt lehet, végzetesen lehatárolja a jelentés terét. 8
Ezzel szemben, ha figyelmesen megvizsgáljuk Barthes S/Z után
keletkezett könyveit, úgy azt találjuk, hogy Barthes szisztematikusan
játékba hozza a felsorolt jelentésképzõ helyek majd midegyikét. Az
értelem csatornáinak egyetlen fõ mederbe terelése helyett Barthes
a disszemináció, a jelentés szétáradásának útját választja. Az S/Z,
a Roland Barthes Roland Barthes-ról vagy a BeszédtöredékÁ
esetében szinte lehetetlen hierarchiát felállítani a könyv hagyományosan
elkülönített és eltérõ értéktartományba helyezett elemei között: a
"bevezetõ", elméleti részek olvasása nélkül mindhárom írás esetlegessé
válna, az elemzés nyelveinek tipográfiailag is hangsúlyozott rétegzõdése
megsokszorozza a metanyelv, illetve az elemzett szöveg nyelvének lehetséges
kapcsolatait.
A fõszöveg, a törzsszöveg széttördelésének másik fontos mozzanata
a töredékes írásmód. Az ezer (de legalábbis több száz) darabra "repesztett
szöveg" (S/Z) gyakorlata A szöveg öröme, a Roland
Barthes Roland Barthes-ról és a BeszédtöredékekÁ fõ konstrukciós
elvévé válik. A töredékesség Barthes-nál nem valamiféle új teljesség
felé mutat, hanem a klasszikus mûjelleg, a mûalkotás esztétikájának
és az értekezõ mûfajok lineáris felépítésének kritikája lesz. A kritikai
él hatékonyságát növelendõ, Barthes a töredékes írásmódot, melynek
története maga is beágyazódik a jelentés paradigmájába, összeköti
a fragmentumok elnevezésével és ábécésorban való elrendezésével. Az
ábécé tökéletesen motiválatlan, konvencionális rendje nem fûzi fel
az egyes töredékeket nagyobb jelentõ-láncolatokra, nem engedi a jelentés
megtapadását a töredékek között. 9 Az elnevezés mûvelete
pedig éppen fordítottja a definícióénak, vagyis a fogalom kibontása
helyett a már megírt töredék kap nevet; a filozófia diskurzusából
(magyarázat) az irodaloméba (megnevezés) kerülünk.
Az enciklopédikus elrendezésbõl adódóan a kései Barthes-könyvek
felépítése, s ennek megfelelõen az ajánlott olvasási mód nem lineáris,
hanem ciklikus, körkörös. Mint ahogy a szótárakat vagy az enciklopédiákat
sem A-tól Z-ig olvassuk folyamatosan, megszakítás nélkül, úgy a kései
Barthes-könyvek fragmentumai is hasztalanná teszik az egyenes vonalú,
elõrehaladó olvasást. A töredékek folytonos egymásra utalása, egymásba
való visszatérése nemcsak a szöveg bejáratait sokszorozza meg (bárhol
elkezdhetem és abbahagyhatom az olvasást, olvasatom épsége nem sérül),
hanem az olvasás lezárását is lehetetlenné teszi: az enciklopédiáknak
soha nem érünk a végére.
Az enciklopédikus, fragmentális írásmód, túllendítve az írást (és
az olvasást) a mûalkotás esztétikáján, tulajdonképpen a nagybetûs
barthes-i Szöveg megvalósulásához közelít. A mûjelleg a részek
szükségszerû egymásra következésének belsõ logikáján, illetve a lezártság,
a teljesség tételén (a mû önmagában zárt egész, amibõl sem elvenni,
sem hozzátenni nem lehet semmit) nyugszik. Ezzel szemben a Szöveg,
a Könyv mallarmé-i elképzelése nyomán, igyekszik a véletlent
az írás és az olvasás folyamatának integráns részévé tenni. A Szöveg
a maga utópisztikusságában nem több, mint az értelem potencialitása,
s mint ilyen mindig befejezetlen, sohasem lezárt egész.
A barthes-i írásmódban megfogalmazódó kritika másik támadása a nyugati
történetmondás megkövesedett, az érzékeny olvasó számára kiismerhetõvé
vált szervezõelvei ellen irányul. Az S/Z-ben Barthes megmutatja,
hogy a klasszikus elbeszélés miként rendeli alá a cselekmény kibomlásának,
a rejtély felfüggesztéseken át történõ felfedésének a különbözõ szimbolikus
rendeket, a nyelv végtelenjébe veszõ intertextualitást, 10
miként igyekszik a megoldás felé gördülõ történet egyetlen végsõ jelöltre
redukálni a szöveg nyelvi többértelmûségét. Az elsõ, meglepetés-olvasatra
épülõ lineáris narratív rend csak azokat a jelentõrétegeket engedi
bekapcsolódni az értelmezésbe, melyek alátámasztják a történet végkifejlet
felé tartó logikáját. 11
A mûvekben megmutatkozó lineáris logikai és narratív rend univerzalitása
a tudományos és a kritikai mûfajokat (értekezés, disszertáció stb.)
is érinti. Nemcsak arról van szó, hogy a tudományos mûfajokban az
állítások megtétele rendesen bizonyos logikai követelményekhez kötött
(ellentmondás-mentesség, ok-okozati összefüggések stb.), hanem hogy
a tudós kétszeresen is beágyazódik a tudományos kutatás narratív rendjébe.
Egyszer amikor beszédhelyzetének legitimációját valamelyik nagy, korábban
már említett metaelbeszélésben találja meg, másodszor pedig amikor
érvelésének demonstratív rendjét egy történetséma alapján alkotja
meg. A tudós, mint az igazság hõse, felfedezését egy történeten keresztül
prezentálja: elméleti segítõtársak és ellenfelek közremûködésével,
különbözõ buktatókon jutva keresztül megszünteti a kezdeti negatív
állapotot (meg nem oldott probléma).
Barthes töredékes, enciklopédikus írásmódjával megpróbál a lineáris
narratív logika kettõs szorításából kibújni. Egyrészt a történet nélküli
önéletrajzzal, a test alakzataival kívül helyezi írásait a hagyományos
legitimációs elbeszéléseken, másrészt pedig a töredékek körkörös elrendezése
lehetetlenné teszi a végkifejlet felé haladó, egyenes vonalú történetsémán
alapuló érvelési rend uralmát. Az írás barthes-i helyzete visszautasítja
a bejáratott diskurzustípusok biztonságot nyújtó jelentéshálózatát,
s jelentõségét abból nyeri, hogy a (tudományos) beszédmódok változó
és múló rendjében folyton aktualizálja az egyedi írásaktusok tétjeit.
Az olvasás morálja
Barthes egy 1975-ben írt cikkében (Az olvasásról)
kifejti, hogy míg pályafutása során felvázolt egy sajátos írás-koncepciót,
addig az olvasás meghatározásával mindezidáig adós maradt. Az olvasás
szisztematikus elemzésének esetleges feltételei és lehetõségei után
kutatva Barthes megállapítja, hogy az olvasás ellenáll a strukturalista
kísértésnek, vagyis "nem találjuk a pertinenciát, 12
azaz nem tudjuk megalapozni az olvasás koherens Elméletét", így akár
"azt is feltételezhetjük, hogy az im-pertinencia valamiképpen
eredendõen hozzátartozik az olvasáshoz" (i.m. 58. o.). Jellegzetesen
barthes-i megoldás: erényt kovácsol hiányosságból, és ezáltal eltéríti
a kérdésfeltevés irányát. Az új kutatási terület a vágy fogalma körül
körvonalazódik, ahol Barthes a "szubjektivitást" alakító erõk nyomába
ered. A vágy fogalmából kiinduló olvasás-elmélet, amely vázlatosan
már az 1966-os Kritika és igazságban is felvetõdött, az S/Z-ben
és a "Szöveg"-korszak néhány írásában kerül legteljesebb formájában
kifejtésre.
Nos, ezekben a munkákban az olvasás kérdése az írással együtt artikulálódik,
mégpedig egy elõzetes értékelõ mûveletnek köszönhetõen. Az írható/olvasható
illetve a Szöveg/mû párosok körül felálló bináris rendszerben
két írásszervezési típus és ennek megfelelõen két olvasási mód rajzolódik
ki. Az ellentétpár számunkra fontosabb, pozitív pólusa az írható,
a Szöveg (az egyszerûség kedvéért most nem teszünk köztük különbséget)
utópikus, csak részben megvalósítható. A radikálisan többértelmû,
ideális Szöveg valójában se nem materiális, se nem szellemi egység,
hanem, Barthes terminológiájában, "módszertani mezõ", ami egy csakis
a legalább ugyanannyira utópikus olvasás eredményeképp jöhet létre.
Ez az olvasási mód az olvasó aktív részvételét kívánja, és magához
az íráshoz vezet el: "az írható szöveg mi vagyunk írás közben,
mielõtt még valamely kizárólagos rendszer (Ideológia, Mûfaj, Kritika)
átszelné, feldarabolná, megdermesztené, formába öntené a világ végtelen
játékát" (S/Z, 15. o.).
Hogy miben is áll az olvasó aktivitása, mit jelent újraírni a
szöveget, annak megértésében segít a játék fogalma.
Barthes az olvasó tevékenységét többször is a játékoséhoz hasonlítja,
felhasználván a fogalom többértelmûségét. "A szövegnek magának is
van játéka (ahogy az ajtónak a sarokvasakon, vagy ahogy bármely
szerkezetnek lehet "játéka"); az olvasó pedig kétszeresen is játszik:
a Szöveget játszva, ahogy az ember egy játékot játszik, olyan eljárást
keres, amely re-produkálhatja a Szöveget; de, hogy ez az eljárás ne
egyszerûsödjék valamilyen passzív, belsõ utánzásra (hiszen éppen a
Szöveg áll ellen az ilyesfajta egyszerûsítésnek), az olvasó játszik
a Szövegen a szó zenei értelmében is" (A mûtõl a szöveg felé,
in: SzÖ, 73. o.).
A játék fogalma jól mutatja az értékek rendszerének azt a finom
eltolódását, ami irányítja a Szöveg (és így az olvasás) barthes-i
logikáját. Barthes-nál a játék nem áll szemben a munkával, sõt épp
a produktivitás szinonimája lesz. A produktivitás/fogyasztás értéktengely
mentén kettéosztódó fogalmi mezõben a játék hagyományos jegyeivel
(aktív, igenlõ, nyílt, invenciózus) jellemzett, a Szöveg tartományába
tartozó olvasási mód az energeia kategóriáját idézi, s mint
ilyen, folyamatjellegével szemben áll minden belõle származtatható
ergonnal, "végtermékkel", a mûvel, az olvashatóval (passzív
befogadás, fogyasztás). A Szöveg éppen azért tud ellenállni a jelentés
központosítását és kisajátítását célzó értelmezési gyakorlatoknak,
mert nincs mûjellege, nem önmagában zárt és elégséges. Az olvasás
mindenkor hozzátehet, illetve elvehet a mûbõl, Szöveggé alakíthatja
a mûvet, írhatóvá az olvashatót, s ezzel feloldja a szembenállásukat,
lehetetlenné teszi, hogy az ellentétpár (Szöveg/mû; írható/olvasható)
iskolás szövegtipológia alapjává váljon.
Az angolszász analitikus filozófiai hagyományban valószínûleg "kategóriahibának"
minõsülne Barthes eljárása, s episztemológiai szempontból valóban
meglehetõsen rozoga osztályozási elvrõl van szó. A helyzet azonban
az, hogy a barthes-i olvasáselmélet semmilyen episztemológiai igénnyel
nem lép fel. Nem az olvasás során lejátszódó megértési folyamatot
ábrázolja, nem is az olvasóban végbemenõ pszichológiai és nyelvészeti
mechanizmusok feltárása a cél, azaz nem valós, létezõ olvasásról van
szó. A Barthes által javasolt olvasás jövõ idõben és felszólító módban
konstituálódik, s bármily meglepõen hangzik is, a tudományról a morál
területére vezet át. Leírás (deskripció) helyett elõírás (preskripció),
az "Ez van" megállapítása helyett az "Ez legyen!" felszólítása írja
az olvasás elméletét, egyúttal az értelmezés egy új morálját is megjelölve
a kései Barthes-nál.
Ennek megfelelõen az S/Z elméleti részei bõvelkednek a "Tégy
így!", "Cselekedj így!" típusú, a "kell" modális segédigével ellátott
mondatokban, melyek az olvasó feladatát hivatottak pontosítani. "Még
valamire jogot kell formálnunk: Á úgy olvassuk a szöveget, mintha
már olvastuk volna; Á nem mondhatunk le arról, hogy az olvasás is
plurális legyen" (S/Z, 28. o.), és még sorolhatnánk a többi,
grammatikailag nem feltétlenül felszólító módban álló, feladat-meghatározást.
Mindezen elõírások megvalósítása az olvasót az olvasás atemporális,
reverzibilis rendjébe, az írható szövegbe vezetik, melyhez a legfontosabb
lépés az újraolvasás.
Az újraolvasás - mely korunkban kizárólag néhány kiváltságos kaszt
(gyerekek, öregek, tanárok) elõjoga - kimozdít az elsõ s általában
egyetlen olvasat diktálta egyenes vonalú, egyirányú idõbeli és logikai
elõrehaladás rendjébõl. "Az újraolvasás kiemeli a szöveget belsõ idõrendjébõl
([[macron]]ez amaz elõtt vagy után történt ), és visszatalál
egy mitikus (elõbb és utóbb nélküli) idõbe" (i.m. 29.
o.). Ebben a mitikus idõben nem létezik se kezdet, se vég, "az írható
szöveg örök jelen" (i.m. 15. o.). Az olvasás már jóval a könyv kézbevétele
elõtt elkezdõdik és nem ér véget annak befejezésével. A mallarméi
mondat ("A dolgok azért léteznek, hogy egy könyvben végzõdjenek")
barthes-i átfogalmazása így hangzana: a dolgok azért léteznek, hogy
egy (újabb) olvasást készítsenek elõ. Az olvasó egy "ezerbejáratú
hálózatban" találja magát, ahol egyik bejárat sem privilegizált, s
olyan új típusú kapcsolatokat hozhat létre a jelentõk között, melyeket
ez idáig tiltott a linearitás, illetve az elsõ olvasat logikája. 13
Barthes olvasás-elmélete gyakorlatilag onnan indul, ahová a hermeneutika
elmélete megérkezik. Mivel az olvasásnak mindig már újraolvasásnak
kell lennie, ezért a megértésnek a hermeneutikai kör tételében megfogalmazott
apóriája (az egész csak a részek értelmébõl ismerhetõ meg, viszont
a részek értelme csak az egészbõl válik világossá) feloldódik. Az
olvasás soha nem záródik le, soha nem ér véget egy értelemegészben,
a szöveg jelentésrétegeinek teljes kiaknázásában, így Barthes elgondolásában
egészrõl, az értelem totalitásáról nem is beszélhetünk. Ha mégis hasonlítani
akarjuk valamihez a megismerés barthes-i elképzelését, úgy a vizuális
modellhez kell fordulnunk: a szakadatlan újraolvasással szétolvasva
a mûvet, a szöveget az értelmek tablóképének látjuk, s egy látvány,
egy kép a legaprólékosabb és legalaposabb leírás után is kimeríthetetlen
marad a nyelv, a nyelvi tudás számára.
Értelmezés, értékelés, igenlés
A barthes-i olvasáselmélet alapján tehát lehetõség nyílik
egy irodalommal foglalatoskodó tudomány feladatainak a morál, vagy
ahogy Barthes mondja, a moralitás terminusaival való újrafogalmazására.
Ez a lehetséges elméleti tér három egymástól elválaszthatatlan fogalom,
a szubjektum, az értelmezés, valamint az értékelés fogalma között
rajzolódik ki. Természetesen mindhárom fogalom igen sajátos jelentésben
értendõ, s a következõkben épp e jelentés-áthelyezõdéseket végigkövetve
szeretnénk vázolni az irodalom barthes-i megközelítésmódjából származó
új értelmezõi morált.
Az interpretáció klasszikus elméleteiben az értelmezõ folyton lépéshátrányban
van, mert a mû már eleve értékekkel (ezek lehetnek akár negatívak
is) és jelentésekkel telített. A helyzetébõl adódó utólagosság miatt
az olvasó-értelmezõnek így nincs más dolga, mint rátalálni a szövegben
ezekre az értékekre és jelentésekre. Az értékelés itt az értékek
egy elõre meghatározott skáláról történõ leolvasása jelentésben értendõ,
s az olvasó-kritikusra normatív feladatokat ró. Munkája az aranyszemcsék
kirostálása a homokból, az értékesnek az értéktelentõl való elválasztása,
ahol is az értékek hierarchiája elõre adott: az arany értékessége
"objektív", amit egyetlen aranyásó sem vitat(hat).
A modern irodalomelméleti irányzatok többé-kevésbé szakítottak a normatív
esztétikák osztályzó beállítottságával, s figyelmüket inkább a jelentés
kérdéseire összpontosítják. Az érdeklõdés fõbb irányának ez az elmozdulása
az irodalom és az értékek kapcsolatát vagy teljesen háttérbe szorította,
vagy a normatív kritikák kínálta sémák burkolt továbbélését eredményezte.
Az érték-probléma ontológiai-episztemológiai szinten történõ tematizálása
a modern irodalomtudomány számára ugyanolyan kelendõvé teszi az arany
metaforáját, mint bármilyen normatív alapú elmélet számára. Az aranypénz/fémpénz
ellentétpárban megjelenõ érték-elképzelés egészen Mallarméig vezethetõ
vissza, hogy aztán Paul Valéryn keresztül meghódítsa az irodalomelméletet,
s Jakobsontól Gadamerig az irodalmiság végsõ magyarázó elvévé váljon.
E szerint a nyelv hétköznapi, kommunikatív használatában a szavak,
csakúgy, mint a papír- és fémpénzek, kimerülnek csereértékük megjelenítésében,
vagyis mint jelek funkcionálnak: a rajtuk kívül létezõ dolgokat
reprezentálják. 14 Ezzel szemben a nyelv poétikai
használata párhuzamba állítható az aranypénz azon tulajdonságával,
hogy az általa képviselt érték megegyezik saját értékével. A nyelv
poétikai használatában a szavak önmagukat jelenítik meg, s nem a rajtuk
túlmutató dolgokat. A nyelv önmagára koncentráltsága, célvonatkoztatásoktól
való mentessége az irodalom etalonjaként definiálódik; jelenléte,
felbukkanása egyszersmind útmutató az olvasó-kritikusnak: "Ha rám
találsz, (jó) irodalommal van dolgod!" 15
Az érték és a jelentés kapcsolatára jellemzõ még, hogy a mûelemzõ
gyakorlatban - kivéve a normatív kritikát - az értékelõ mozzanat többnyire
leválik az értelmezésrõl. A jelentés születésének végigkövetése, fõbb
szervezõelveinek leírása nem szolgál alapul az értékítéletek meghozásához;
az értékelés a jelentés feltárása mellett, mintegy ráadásként csatolódik
az elemzéshez. 16
Mi olvasható ki ezzel szemben (igaz közvetetten) a barthes-i irodalomfelfogásból,
fõként pedig az általa folytatott kritikai gyakorlatból? Elõször is
az értékek szükségszerûen egy társas térben helyezkednek el: az érték
sohasem önmagától fogva érték, mindig egy emberi közösség megállapodása
(konvenciója) határozza meg akként. Az arany az emberi közösségeken
kívül semmivel sem értékesebb, mint bármely más elem; értéke nem önmagából
(lényegébõl) fakad, hanem a közösségek jelentésalkotó tevékenysége
folytán felosztott, értelemmel beborított és rendszerként megszervezett
természet egészében elfoglalt helyébõl, a rendszer többi elemeihez
fûzõdõ konstitutív kapcsolataiból.
Másodsorban a közösségekben végbemenõ nagy értékelõ, jelentésképzõ
folyamatok mindig egyéni ítéletalkotó és jelentésképzõ aktusokon keresztül
valósulnak meg. Jelentésképzés és értékelés elválaszthatatlan kettõssége
az irodalomban a szubjektum szintjén a legszembeötlõbb; ez az a pont,
ahol az arany metaforájával szemléltetett értékfelfogás végképp hasznavehetetlenné
válik az irodalmár számára. Az irodalmi, mûvészeti "objektumok" megítélésében
az egyén mindig motivált, személyesen érintett, szemben a lét keretfeltételeit
rögzítõ, azt általánosan strukturáló konvencionális megállapodásokkal.
Ezen a ponton érkezünk vissza a Világoskamra korábban már említett
személyes tudomány fogalmához.
Barthes a Világoskamrában a tudás két modelljét vázolja a studium/punctum
párosának segítségével. A studium rendjében a tudás tárgyai egyaránt
semlegesek a (megismerõ) szubjektum számára. Minden, az alany kulturális
mezejébe kerülõ objektum egyforma érdeklõdésre tarthat számot, s ez
az érdeklõdés kulturálisan kódolt, általánosan elemezhetõ. A studium
rendjébe tartozó vizsgálódások objektív érvénnyel bírnak, ily módon
a tudományosság igényével lép(het)nek fel.
A punctum rendjébe tartozó tárgyat ellenben meghitt kapcsolat fûzi
a megismerés alanyához. Egy sajátos, csak az egyénre érvényes érzékenység
mûködése irányítja az alany választását, így a megismerésben feltárulkozó
tudás, igazság elválaszthatatlan lesz tõle. Bár ez az igazság sem
szükségszerûséggel, sem egyetemes érvénnyel nem rendelkezik, mégis
képes bizonyos fokú általánosságig jutni, amennyiben az egyén a sajátos,
csak rá jellemzõ érzékenység nyomába ered, s megpróbálja a saját szubjektivitását
formáló erõket kérdõre vonni. Az általánosságnak ez a szintje végsõ
soron a "szubjektum tudományát" adja, amit kétségkívül vonzó perspektíva
lenne azonosítani magával az írással. Ezt az azonosítást mi most nem
tesszük meg, viszont az irodalomkritikát (és bizonyos mértékben az
irodalmi mûre irányuló tudásigényt) megpróbáljuk olyan tudásterületként
jellemezni, amely szükségszerûen a punctum rendjében helyezkedik el.
Az olvasó-értelmezõ tevékenysége így abban a folyamatban válik megragadhatóvá,
melyben az irodalmat mint értéket határozza meg. Vagyis mint
mûvek, szövegek gyûjteményét, melyeket az irodalom terminus használatával
felértékel, értékesnek nyilvánít. Ez az elsõ pillantásra szélsõségesen
szubjektívnek tûnõ álláspont lemond az írásbeliség egészének vizsgálatáról
(studium). A felfedezés elve, mely értékként, jelentéssel telítettként
definiálja az egyén számára az irodalmat, a plaisir du texte,
a szöveg öröme lesz (punctum). A szöveg öröme nem keresi többé a jó
és a rossz írás közötti különbségtétel alapját (mivégre lenne, kinek
a nevében keresné?), nem keresi többé ítéleteinek feltételezhetõ "objektív"
forrásait (mintha azok tõle függetlenül léteznének), egyedül azokra
a szövegekre figyel, melyeket értékként képes állítani. "A szöveg
öröme: Á, õ is mondhatná: sohasem mentegetõzni, sohasem magyarázkodni.
[[Otilde]] sem tagad soha semmit: [[macron]]Elfordítom a tekintetem, ez lesz ezentúl
az egyedüli tagadásom " (SzÖ, 75. o.).
Feladatom olvasóként annak meghatározására korlátozódik, hogy "milyen
szövegekre vágynék, milyen szövegeket írnék meg (írnék újra), fogadnék
el érvényes erõnek világomban?" (S/Z, 14. o.). A nietzschei
igenlés, saját világunk létrehozása, örömteli állítása és szakadatlan
újraalkotása csöppet sem ártatlan: az értékteremtés egyúttal jelentésadás
is, a világ lakhatóvá tétele, s fõként saját helyünk biztosítása ebben
a világban. Az irodalmi munkában való aktív részvétel, az írás és
az olvasás közötti határvonal elmosása beemeli az olvasást a nagy
jelentés-elõállító rendszerek sorába (mítoszok, politika, vallás,
tudományok, történelem, filozófia, mûvészetek stb.), melyek életünket
szervezik, melyek fenntartják a kultúrát annak minden állapotában.
Bár a szöveg örömének pluralitása kétségkívül megnehezíti a szigorúan
vett kritikai tevékenységet (az olvasás nem tartalmaz hibát valamiféle
totális, teljes olvasathoz képest: épp csak másban leli örömét), mégsem
kell szükségszerûen a relativista álláspont összemérhetetlenséget
hangsúlyozó, a reflexiót az ízlésítéletek különbözõségének banalitásából
visszautasító magatartását felvennünk. Az ízlés nem elõzi meg (sem
idõben, sem logikai térben) az õt konstituáló ítéletet. Az ítéletek
létrehozása egyben az értékeké is, s mint ilyen, saját szubjektivitásunk,
vagy akár egy adott közösség identitásának megalkotását is jelenti.
A plaisir du texte heurisztikus elve nem az "ami nekem tetszik,
ami örömet szerez" ál-szubjektivitására hivatkozik, mivel az irodalomban
épp e szubjektivitás kimunkálása, elsajátítása a tét.
A szöveg örömén alapuló irodalom-felfogás használhatatlanná teszi
a szubjektív/objektív ellentétpár sematizmusát: mindig az egyéni jelentésképzõ
és értékteremtõ aktusokból indul ki, ahol a szubjektivitás, az érték
és a jelentés soha nem elõzetesen adott, hanem az olvasás/(újra)írás
tétjeként jelenik meg. Ily módon az a lehetséges magatartásmód, aktivitás,
cselekvés, amit az olvasás kínál, nem vezet az irodalom és a mûvészet
területének de-teoretizálásához és az értékeléstõl való elzárkózáshoz.
A különbözõ értelmezések feladata, s minõségük mértékét is itt találják
meg, az értékek lehetséges rendszerének, illetve a jelentések lehetséges
hálózatának kibontásában, felépítésében áll, nem pedig a mû igazságának
kihántásában vagy a szöveg értelemegészének összegyûjtésében: "Nincs
egyéb bizonyítéka egy olvasatnak, mint szisztematikája minõsége
és tartóssága" (S/Z, 22. o.).
A szöveg örömébõl kiindulva elképzelhetünk egy irodalomszociológiai
megközelítést, mely az egyéni értékteremtõ és jelentésképzõ erõk találkozását
tanulmányozná abban a nagy, közös, illuzórikus térben, amit bizonyos
értelemben szintén irodalomnak nevezünk (közelebb ahhoz, amit hagyományosan
annak hívunk). Az egyéni értelmezõi aktusokban megnyilvánuló erõk
egymást felerõsítõ vagy éppen lerontó kapcsolatainak, a determinizmusok
és hatások mechanizmusainak vizsgálata, a kanonizációs folyamatok
elemzése, az irodalmi csoportosulások és intézmények szervezõdésének,
mûködésének megfigyelése feltárja, hogy a szöveg öröme "mögötti" állítólagos
redukálhatatlan szubjektivitás maga is alávetett bizonyos törvényszerûségeknek.
A legfontosabb törvényszerûségek egyike, hogy a szöveg örömének nietzschei
affirmatív logikájával dolgozó kritika lehet dialogikus. Nemcsak azért,
mert a közös, szociális tér mindig jelen van mint harmadik elem, torzítva,
szûrve, mediatizálva a dialógus két végpontja közé képzelt kommunikációt,
hanem mert a másik szöveg öröme alapvetõen zárt, hozzáférhetetlen
számomra, arról legfeljebb valamiféle víziót alkothatok magamnak.
A szöveg öröme magányba burkolódzik.
A fenti, Barthes elméleti útmutatásai, fõként pedig kritikai gyakorlata
alapján bemutatott irodalomelméleti vázlat az irodalom mûködését a
maga történetiségében kívánja megragadni. Kérdésfeltevésének mozgatórugója
éppen az a nem szûnõ érdeklõdés, amely a mai, erõsen megváltozott
viszonyok között is fontossá teszi az irodalmat, az írást társadalmunkban.
A barthes-i irodalomfelfogás hangsúlyozza az irodalom alapvetõen meglévõ
társadalmi dimenzióját, s annak közösségképzõ, kultúrateremtõ funkcióját
a szöveg egyéni öröme felõl képzeli el. Barthes, illetve a poétikai
kutatások Barthes által megjelölt iránya arra is felhívja a figyelmet,
hogy az irodalom mindig választás: az önmagát egy bizonyos világkép,
társadalmi környezet, episztemé alkotta struktúrák hálózatában felfogó
egyén választása, s ez a választás nemcsak a felkínált lehetõségekhez
alkalmazkodik, de maga is konstitutív eleme eme struktúrák egészének,
amit más szóval kultúrának
is nevezhetünk.
1 Az S/Z (1970 - a franciaországi
elsõ kiadás évszáma) és a Beszédtöredék a szerelemrõl (1977)
önálló kötetként jelent meg, míg A szöveg öröme címmel napvilágot
látott kis könyv a címadó íráson (1973) kívül tartalmazza Barthes
elsõ könyvét, Az írás null fokát (1953), valamint három rövidebb
cikket. A továbbiakban e könyvekre a felsorolás rendje szerint S/Z,
Bsz, SzÖ rövidítésekkel, a magyar kiadás oldalszámainak
megadásával hivatkozom a fõszövegben.
2 Világoskamra, Bp., Európa,
1985, ford.: Ferch Magda, 81. o. A továbbiakban V, oldalszám
rövidítéssel a fõszövegben.
3 Gérard Genette: Structuralisme
et critique littéraire, In: Figures I, Paris, Seuil, 1966,
Points 148. o.
4 "Zen történet: egy öreg szerzetes
a legnagyobb hõségben gombákat szárít. [[macron]]Miért nem végezteti el ezt
a munkát másokkal? - Egy másik nem én vagyok, és én sem vagyok valaki
más. Másvalaki nem tud tapasztalatokat szerezni számomra. Magamnak
kell megtapasztalnom a gombák szárítását. " (Bsz, 148. o.)
5 "a nyelv, mint az egész nyelvezet
performanciája, sem nem reakciós, sem nem progresszív; egészen egyszerûen
fasiszta; hiszen a fasizmus nem a kimondás megakadályozása, hanem
éppen annak kikényszerítése." In: A lecke, Pompeji, 1993/1-2,
146. o. Ford. Gyimesi Tímea.
6 Barthes a Sade, Fourier,
Loyola-ban ad is néhány példát a biografémákra: Sade márki vidékies
"milli" szófordulata a köznyelvi "mademoiselle" helyett; Fourier halála
virágcserepei közt; loyolai Szt. Ignác örökké könnyes szemei stb.,
Sade, Fourier, Loyola, Paris, Seuil, "Points", 1971, 15. o.
7 Notes sur les Journaux de
Gide, In.: Oeuvres Complets, Tome I, pp. 23-33; Délibération,
In.: Le bruissement de la langue, Paris, Seuil, "Points", 1984,
pp. 423-439
8 Ez a kvázi tervszerûség is indokolja,
hogy e helyütt pár szót ejtsünk a magyar Barthes-kiadások alkalmával
követett sajnálatos gyakorlatról. A magyar fordításokban ugyanis,
az S/Z és a Beszédtöredékek... kivételével, a fent említett
logocentrikus szemléletmód nyomait fedezhetjük fel. A leginkább szembeötlõ
példa a Sade márkiról szóló tanulmány (Sade, in: De Sade: Filozófia
a budoárban, Bp., Pallas, 1989, 139-154 o. Ford.: Ádám Péter),
a Világoskamra, illetve A szöveg öröme magyar változata.
Ezekben az átültetésekben a "mû értelme" szempontjából marginálisnak
tartott részek sérülnek, melyek azonban a barthes-i írói projektumban
fontos szereppel bírnak. Így például a Sade-tanulmány lábjegyzetei
hol minden külön jelzés nélkül bekerülnek a fõszövegbe, hol egész
egyszerûen kimaradnak a magyar fordításból. A Világoskamrában
a lapszéleken elhelyezett hivatkozások, a töredékek elnevezését tartalmazó
táblázat, a Barthes által az íráshoz fûzött bibliográfia, valamint
a Sartre-tól vett mottó jut hasonló sorsra. A szöveg örömének
magyar változatában szó sem esik a fragmentumok elnevezésérõl, illetve
azok ábécé rendbe állításáról, erre ugyanis csak az elhagyott tartalomjegyzék
utalhatna.
9 Mindazonáltal, ha az ábécé rendjének
alkalmazása szisztematikusnak minõsíthetõ is, következetesnek semmiképp,
hiszen a Roland Barthes Roland Barthes-ról-ban az alfabetikus
sorrend csak tendencia-jelleggel érvényesül, A szöveg örömében
pedig három fragmentum sokatmondó felcserélése (Communauté,
Corps, Commentaire!!!) töri meg az ábécé betûinek mechanikus
egymásrakövetkezését.
10 Barthes az intertextualitást
az írott mûvekbõl vett idézetekrõl kiterjeszti a nyelv tág értelemben
vett, rögzült formáira (közmondások, toposzok stb.).
11 Barthes arra is felhívja a figyelmet,
hogy a lineáris elrendezés mennyiben épít az olvasás vakfoltjaira,
az olvasó és szöveg között kötõdõ egyezségre, mely a tudatlanság szándékos
konzerválásához köti (senki nem tudhatja meg idejekorán, hogy Zambinella
kasztrált) a történet megoldásából származó örömöt.
12 "A pertinencia a nyelvészetben
az a szempont - illetve azzá lett -, amelybõl a nyelvhez hasonló heterogén,
széttartó egységet szemlélni, kutatni, elemezni tudjuk." (Az olvasásról.
Ford. Babarczy Eszter. In: A szöveg öröme, 57. o.).
13 Barthes a Sarrasine címû
Balzac-kisregényt annak az olvasónak a szemszögébõl követi végig,
aki már az elsõ pillanatban tudja, amit rendesen nem volna szabad
tudnia, nevezetesen a történet megoldását. Ennek köszönhetõen képes
megmutatni, hogy a klasszikus nyugati elbeszélés miként fûzi fel egyetlen
jelentés-láncra az írás minden elemét, miként központosítja a szimbólumok,
a kulturális referenciák rendszerét, s hogyan kapcsolja azt egyetlen,
végsõ "jelentetthez".
14 Tegyük hozzá, a jel efféle felfogása
élesen ellentmond a saussure-i tanoknak, ahol a jel kétarcú egység,
vagyis a jelben a jelentõ (signifiant) illetve a jelentett (signifié)
szintje elválaszthatatlan egymástól. Bizonyos értelemben tehát a strukturalizmus
történetét a saussure-i jel- és rendszerfogalom szisztematikus félreértelmezésének
is tarthatjuk.
15 Az autotelosz romantikus
mûvészetfilozófiákat idézõ elve paradox módon egyszerre kíván az irodalmiságnak
általában véve (az irodalmat valamiféle történelmen kívüli, egyetemes
funkcióval bíró jelenségként kezelve) valamint a modernitásnak (egy
meghatározott irodalomtörténeti korszaknak) a kritériuma lenni.
16 Jó példa erre az elbeszélések
általános felépítését tanulmányozó tudomány, a narratológia, amely
a mûveknek tulajdonított "esztétikai" értéktõl függetlenül írja le
a történetek szerkezetét.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu