MELIORISZ BÉLA

Késésben

mozdulatlan a délelõtt, mint a szobrok, igen, ez le-
hetne majd az indító sorom, de most az antikvárium
hûvös félhomályában, szégyenkezve, hogy nem tanultam
görögöt, latint, csodált régiek könyveit forgatom,
pedig feleségem összeírta, mit vigyek a piacról, in-
gem zsebében mocorgó papírdarab, óra nincs nálam, le-
het, késésben vagyok, már semmit sem részletezhetek
 

Az iskolába kerülésem elõtti õsz

Hajnali szeretkezések emléke éltet, a bõr, a szõr sza-
ga, ennyi év után is a hallani kedves szótöredékek,
nem kérdezve már, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívem-
hez szívvel keveredsz-e, gyerekeink még alszanak, nem
sejthetik, feleltetik-e õket aznap, milyen lábbal kel-
tek a nemzet napszámosai, valamelyest biztató, hogy
még csak szeptember van, boldog nyarat idézõ napokkal,
amikor fölizzanak még az alkonyok, de nem akar vetkõzni
a város, ilyen volt az iskolába kerülésem elõtti õsz,
különösebb megbánások nélkül éltem, igaz, csalódottan
hagytam abba padlásra menet a nagymama szoknyája alá
leskelõdéseket, viszont sikerült eltanulnom nagypapától,
hogyan kell cigarettát csavarni, s az addig hiábavaló-
nak tûnõ kísérletek után, nem sokkal késõbb, egy áhí-
tatos füstölés közben rájöttem, nagymama még tizenhat
sem lehetett, amikor elveszítette a szüzességét, öt
lánygyermekkel ajándékozták meg egymást és a hazát, de
nagypapának a keleti után az olasz frontra is volt i-
deje kijutni, hogy egy kifogástalan kis térdlövéssel
hozzák haza, annyi biztos, viszontagságos utazások á-
rán ugyan, nem csupán a katonai kórházait, de a csá-
szárváros életét is megismerhette nagymama, szerencsés
asszony, mondhatnám, klasszikus történet az el nem mú-
ló szerelemrõl, csak innentõl kezdve nem hajlott az a
láb, ráadásul naponta kellett cserélni a kötést, az
egész ügy nagyon misztikusnak tetszett nekem, nagypapa
cigarettát sodor, tölti a dózniból a dohányt az ujjai
között finoman megformált papírba, a jobb lába meg
mindig nyújtva, az asztal széléhez támasztva a fényes-
re koptatott görbebot, anya aztán mindent elmesélt,
az eladósorba került szép nagynéniket is, akiknek csak
a fotográfiáit ismerhettem, mert a hozzáértõk szerint
terve lehetett velük az úrnak, aztán elõfordult, hogy
senkinek sem volt ideje rám, olyankor az ablaknál áll-
va szórakozottan az érdekes vasalású spalettát hajto-
gattam vagy a padlón ültemben az óvott singer lábítóját
nyomogatva töprengtem az életen
 

Inkább

az utazási irodák ajánlatai rendkívül érdekesek
és igazán sokat ígérõk, legszívesebben mégis a
combjaid között vakációznék, s bár mondanám i-
dõben, egyetlen szavam se hidd, mesékkel etet-
nélek, inkább hallgatnám suttogásod, mint a ten-
gert, s tûrném kiszámíthatatlan kis harapásaid

ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
 
 
 

C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/