PEER KRISZTIÁN
Szerelmem, A.
Már beindult az öntisztulás,
de még tart a találd-ki-mi-bajom
játék.
Aztán ennek is, annak is vége.
Az a valóság kissé
porózus volt,
a szentlélek sem tudná többé
összetartani.
Ki fogom bírni, sajnos - ennek a
napnak
ez a hozadéka, bár magam
sem értem
még kristálytisztán.
Csak nézek ki
a fejembõl, én, aki a horizont-céltáblán
a legtöbb pontot érem.
Egyedül, mint az ujjam.
De ki mozgat, és egyidejûleg
ki
a horizontot, hasonlatként ki hasznosít,
ki vágja le rólam azt,
ami akaratától függetlenül
nõ?
(Lányra számítottam!)
Ettõl féltem!
Hogy megismerlek, kedves
Konkrét Olvasó. A pultnál.
(Személyemben a szerzõ van
jelen.)
Bemutatkozol, azután
kussolsz. Nekem kell megtippelni,
hogy mit ismersz tõlem, kikövetkeztetni,
hogy mit ismersz belõlem. Tudni,
hogy közben semmit se tudsz.
A döntésem pedig: félreértesz.
Eligazításra vársz,
ez is logikus.
"Hát kérlek! Ahogy parancsolod!"
(Úgy nézem, idõsebb
vagyok.)
Életrajzi adatokkal kezdem, évszámokba
lovalom magam, hitetlenségnek
magyarázom érdektelenséged.
Csak kevéssel ezelõtt szabadkoztam:
"Pocsék az arcmemóriám.
Hol is találkoztunk?"
Letudni a beszélgetést egy
találgatással,
asztalomhoz térni. Ehelyett
az ismerkedést erõltetem,
csak hogy túllegyünk rajta.
Kirakom eléd az összes eddigit,
mit egy kártyavetõ,
keverem a fontossági sorrendet.
Saját közegemben lubickolok.
Van bátorságod megakasztani.
Mi több: egy hízelgésnek
szánt pontatlan idézettel.
Tapintatból magaménak ismerem
el.
Utóbb kiderül: csali volt,
de addigra már fejbõl mondok
egy következõt. - Végig
én vezettem,
de ezen megfordult a nevetési sorrend.
Beszéljünk rólad:
idáig bejött a papíresély,
holtversenyben voltatok, Olvasók,
te felelõtlenül beelõztél,
úgyhogy neked mondom el.
Nem bírod a kritikát.
Szó nélkül lelépsz.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu
C3 Alapítvány
c3.hu/scripta/