Meztelen csigák a kõasztalon.
A házfalnak támasztva földmérõ
eszközök. Mint elakadt gondolatok,
olyan suták most.
Körömkaparta üzenet a falon.
Nem tudni, kinek szól.
Medúza süt rám csípõs
bélyeget.
Hínárba lépek és
iszapba. Süllyedek.
A kerti lámpa light house.
De fénye nincs, nem hívogat,
õre alszik. Ahogy a lépcsõ
hûl, furcsa hangokat ad.
Fönt a holtak léghajója,
lassan úszik, horgonya verõdik
végig a városon, csak horzsol
mindent, de nem tud megakadni.
Most éppen mellettem bucskázik
egyet. Most nem hibázhatok.
Hirtelen megfogom, s az iszapból
kimozdít. Gyorsan elengedem.
Egy nyári regény
Tessék, egy köteg papír.
Ha apró betûkkel ír
majd,
vagy ha elég sûrûre
állítja
a sorközt a gépen, egy
regényre talán elég
lesz.
Üljön ki a kertbe, és szédüljön
a szikrázó napsütésben.
Káprázzon szeme, elméje
élesedjen. Szívja csak be
a virágok pazarló illatát.
Írjon oly átszellemülten,
mintha nem is a földön lenne.
A papírral vigyázzon,
ne tegyen benne kárt a hõség.
S mielõtt munkához lát,
egy pillanatra jusson eszébe
Hrabal. De gyorsan kezdjen írni,
mert még elveszti önbizalmát.
Ezennel megrendelünk egy regényt
magától. Tárgyát
szabadon
választhatja meg. Mi csak annyit
kérünk, hogy mindvégig
napsütésben
írjon, ott kinn ama kertben, szemben
a vakító fehér papirossal.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu