A legények takarója alá
is benyúlt, motozott kicsit,
hogy az utolsó REM álom ne
legyen rémálom
azt mondta, - ilyen volt ez az angyal,
humora volt neki, ez ritka a keresztyén
hitvilágban -
mert komolyak a szentek, a boldogok,
(miért oly komolyak, ha boldogok?)
valaki ezért nem lelt a görögkeleti
vallásban nyugalmat
komoly a szentem...
de ez az angyal mosolyog,
sõt nevet. Nincs neki pallosa,
géppisztolyát
lezsírozták a mennyei
fegyvertárban. Milyen virág kell
az árokpartra, kérdezi.
Kikerics, súgom. Laboda, pitypang,
kökörcsin...
most dekorálok elõször,
magyarázza.
A világrengetõ gesztusok
egyszerûbbek,
Napok robbannak, fekete lyukból
leskelõdik az energia,
bolygó kering a demiurgosz ujjahegyén,
- de ez a patakpart,
s azok a magas hajtások a pajta
napsütötte oldalában...
Mályva,
mondom készségesen,
- de tán egy népszerû
kertészkönyv... óh
igen, így az angyal,
s kinyújtja kezét, - de
én tulajdonképpen...
nem hozzád,
érted
jöttem, érted? mondotta a hétköznapi angyal.
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT
KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE:
jelenkor@c3.hu