KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

Egy mondat

Metszet egy készülõ könyvbõl


Ha a virágoknak szárnyuk volna, az
emberek közeledésére elrepülnének.
(M.M.)

És ez a személyes fájdalomnak, a meghajszoltság és a
megszomorodás egyidejû csapásának még csupán az a
része, amelyik a példaként emlegetett reggelek és esték,
illetve a történetek és tekintetek mögött álló varázslatnak,
megrendülésnek és örökkévalóságnak a keserû elmúltából
következett, fájdalmának másik forrása ugyanis, mondta
Korim, abból a szinte képtelennek tetszõ felismerésbõl
táplálkozott, hogy eltûntek maguk a reggelek és az esték is,
kihunytak a történetek és a tekintetek is, a rossz reggelek és
a rossz esték, a rossz történetek és a rossz tekintetek, mert
úgy esett, hogy miközben a jó, mondta, magával rántotta
a rosszat, egy nap, ébredés után, vagy lefekvéskor az
embernek egyszeriben rá kellett döbbennie, hogy nincs
tovább értelme különbséget tenni ébredés és lefekvés, vagyis
reggel és reggel, este és este között, mivel ez a különbség
hirtelen, egyik napról a másikra, az elõzõrõl a mostanira,
felszámolódott, egy reggel van, és egy este mindössze,
értette meg az ember, legalábbis õ, Korim, akkor, és ez az
egy van szétosztva mindenkinek, egy reggel és egy este,
egy történet és egy tekintet - csak az a varázslat, az a
megrendülés, az az örökkévaló nincsen szétosztva
egyáltalán, mivel nincsen többé egyik sem, sõt az ember,
mondta Korim, szinte úgy érzi ebben a fájdalmában,
hogy csak képzelõdött, és nem is volt soha, soha.


ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu
 
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/