Tegnap volt hat hete,
hogy idõmet itt töltöm.
Mit szólna most ehhez
a legkedvesebb költõm?
Vagy mit szólna épp az,
kivel utáljuk egymást?
Meghaltam, csak azért,
hogy egyszer mindezt meglásd.
Nem azért haltál meg,
te is pontosan tudod,
éltél volna még
tovább,
de nincsen hozzá jogod.
Elvesztetted kockán.
A lelkedet meg sakkban.
Ne térj most már vissza
semmiféle alakban.
Ne próbálj, ne kísérts.
Ne motyogj az álmomban.
Ne akarj az lenni,
aki soha nem voltam.
Ne lengjen szelíden
az ablak elõtt felhõ,
ne ringjon közepén
a bátor akasztott nõ.
Ne jöjjön kutya se,
macska se a küszöbre,
maradj ott, ahol vagy,
a nemlétben örökre.
Lelked már úgysincsen.
Ujjad talán kilátszhat.
Miért van a semmi
közelebb, mint a látszat?
Tegnap volt hat hete,
hogy minden változatlan,
változik most ez is,
mint a feltépett paplan.
Toll ömlik belõle,
helyébe levegõ lép.
Mit szólna most ehhez
a harkály és rigónép?
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: holmi@c3.hu