A néhány év óta ismét Magyarországon dolgozó rajzfilmrendezõ a közelmúltban három fesztiválon is – a Media-wave-en, az Országos Független Film- és Videófesztiválon és a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon – jelentõs nyert.

– Ön már régóta a szakmában van. Meséljen a kezdetekrõl! Mi irányította a rajzfilmes pálya felé?

– A véletlen. 1971-ben létrehozták a Pannónia Filmstúdió kecskeméti animációs részlegét, ahova fiatal munkatársakat kerestek. Egy barátnõm hívta fel a figyelmemet a lehetõségre. Jelentkeztem, és felvettek. A stúdió önálló képzést indított, ahol a rajzfilmkészítés minden fázisát megtanultuk a fázisrajzolástól a kihúzáson keresztül a zörejezésig. Tizenheten végeztünk a Rajzfilm Akadémián, ebbõl hármunkat hívtak Budapestre gyakorlatra. Három év mélyvíz. A legnagyobbak mellett dolgozhattunk. 1974-ben mégis visszatértem Kecskemétre, mert számomra az ottani közeg volt fontos. Mikulás Ferenc vezetésével nagyon jó mûhely alakult ki, igazi csapatmunka folyt, mindenki mindennel foglalkozott. Abban az idõszakban több nagysikerû sorozat készült, a Mátyás király meséi, a Vízipók, a Magyar népmesék, a Leó és Fred. Késõbb, amikor lehetõség nyílt egyedi filmek készítésére is, a csapatszellem egyre inkább eltûnt.

– Hogyan jutott ki Belgiumba?

– A Leó és Fred sikerének köszönhetõen megkerestek, hogy vegyek részt egy egészestés rajzfilm elõkészítési és kivitelezési munkáiban. Természetesen éltem a lehetõséggel, de a film befejezése elõtt a gyártó cég sajnos csõdbe ment. Kint maradtam, és szabadúszó lettem. Eleinte mindennel foglalkoztam, ami a szakmába vágott. Megtapasztaltam, hogyan mûködnek a dolgok az igazi "üzleti életben", amirõl itthon fogalmam sem volt. Akkoriban vált elérhetõvé a számítógép az otthoni felhasználók számára. A komplexitása miatt – grafika, zene, animáció – nagyon érdekelt ez az új lehetõség, és egyre inkább a számítógép felé fordultam. Az utolsó belgiumi években már csak 3D-animációs munkát vállaltam. A számítógépet csupán felhasználói szinten ismerem, kizárólag mint eszközt használom a filmkészítéshez. Programozni nem tudok, de nem is érzem szükségét, hogy megtanuljak.

– Mi késztette arra, hogy visszatérjen Magyarországra?

– Kilenc év belgiumi tartózkodás után rájöttem, hogy filmet igazán abban a kulturális közegben érdemes készíteni, amit az ember a sajátjának érez. A 90-es évek közepére kialakultak azok a technikai lehetõségek, amelyek segítségével viszonylag kis költséggel létrehozhattam egy számítógépes stúdiót, amely lényegesebben olcsóbb, mint egy hagyományos rajzfilmstúdió. Hazajöttem, és megalapítottam a saját cégemet.

– Vállal külsõ munkákat is?

– Nem, csak magamnak dolgozom. Amikor hazajöttem, két lehetõség állt elõttem: csinálom tovább, amit korábban, pénzt keresek, vagy végre azzal foglalkozom, amire húsz évig készültem, és amit igazán csinálni szeretnék. Az utóbbit választottam. Úgy éreztem, elérkezett az idõ, hogy az addig megszerzett tudásomat saját elképzeléseim szolgálatába állítsam.

– Mibõl finanszírozza a filmjeit?

–A költségek nagyobb részét pályázatok útján szerzem meg, de jelentõs a saját forrás is. Ez alatt a filmek eladásából, a díjakból befolyt összegek visszaforgatása és a munkám jelentõs része értendõ.

– Elég különös hangulatú filmeket készít. Mibõl alakult ki például az Egy újabb nap ötlete? Gondolom, nem szeret korán kelni.

– Ez igaz, nem szeretem a korai, gyûrött keléseket. A filmjeim általában valamilyen hangulatból alakulnak ki – itt is ez volt meg elõbb, a film tónusának, annak a hol ragyogó, hol fáradt barnás színnek a hangulata, amiben jól érzem magam –, késõbb ebbõl született az ötlet. De elindíthat egy véletlen rajz vagy akár egy zenerészlet is. Van egy órányi zeném, amit számítógépen írtam még Belgiumban. Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a gépbõl, s hogy én mit tudok kifejezni a zene nyelvén. Minden rám jellemzõ hangulatot igyekeztem megírni. Klasszikus gitárt tanultam a Brüsszeli Zeneakadémián, ahol egyszer bevittem a számítógéppel szerkesztett zenéimet a tanáromnak, aki mellesleg nem tudta, hogy rajzfilmmel foglalkozom. Amikor visszahozta a kazettát, azt mondta, szerinte ezek rajzfilmzenék. Az Egy újabb nap zenéje is ebbõl az anyagból származik, persze, egy kicsit átalakítva.