Bûnfilm a nyolckerbõl: egyszerû emberek bonyolult élete.

Úgy kezdõdik, mint egy mese, és úgy végzõdik, mint egy szomorú, átlagos bûnügyi krónika. Gábor Péter kacskaringós életút, sokéves televíziós múlt és számtalan dokumentumfilm után elsõ játékfilmjében hiteles és mai történetet mesél el, valós eset alapján, kisköltségvetésbõl, amatõrszereplõkkel és ismeretlen színészekkel. Hõsei kisemberek, tele vágyakkal és célokkal. Csupa szépet és jót akarnak egy olyan világban, amely sem nem szép, sem nem jó. A Pattogatott kukorica egy kisvállalkozó házaspár drámája, akiknek nem lehet gyerekük, ezért drága pénzen akarnak örökbe fogadni egy csecsemõt. Nehezen összekuporgatott vagyonukat azonban egy alkalmazottuk ellopja, és mivel a rendõrség tehetetlen, a férj két felbérelt vagány segítségével maga ered a tolvaj nyomába.

A Pattogatott kukorica újabb magyar bûnfilm, a Gengszterfilm ikertestvére, helyszíni beszámoló a pesti utcákról, a nyolcadik kerület mozgóképen mind gyakrabban megörökített dzsungelébõl. Ismerõs a helyszín, hitelesek a karakterek. A szereplõk többsége nagyon jó, fõként a Terminátort játszó Karsai Ferenc: olykor félelmetesen villan a szeme és a keze, de többnyire inkább csak kedélyesen löki a szöveget, dumál, mellébeszél, ha kell hazudik, mint a vízfolyás, és szemmel láthatóan halálbiztos önmagában. Az erõ vele van, de ez a sztori nem csak a nyers erõrõl szól.

Itt történik minden a szomszédban, a hátsó udvarban, az utcán, a kocsmában, a szemünk láttára, mégis megállíthatatlanul. A szereplõk folyton egymásba ütköznek, mindenki ismer mindenkit, elrejtõzni nehéz. Mindig van egy tipp, a hírek, pletykák és besúgások láncolata sosem ér véget. Hétköznapi a sztori, de azért tele van áttétellel, szövevénnyel és fordulattal. Ezredvégi mese egyszeri és egyszerû szereplõkkel. Egy hét alatt végigpörög minden, egy hét alatt összeomlik egy házaspár álma, egy hét alatt taccsvonalra kerülnek emberek, egy hét alatt tökéletesen kárba vész hosszú évek kuporgatása, ügyeskedése és munkája.

Gábor Péter filmje nem akar társadalmi körképet nyújtani. Adottnak veszi a helyzetet, ismerõsnek a közeget, és ebbõl választ anyagot, hõst, szereplõt és történetet magának. Megmutat okot és okozatot, megmutatja, hogy a kiszolgáltatottság miként vezet el a tiszta szándékok kudarcához, és ahhoz, hogy törvényes eszközökkel ne legyenek elérhetõk a célok. Mindent a gyerekért. Minden a gyerek miatt.

A Pattogatott kukorica mindemellett, és a sztoritól nehezen elválasztható módon, elegáns stílusgyakorlat, számtalan mûfaj és filmtípus keveréke -- imitálása és paródiája. Ebben rejlik az érdekessége, de a bizonytalanságai is ebbõl fakadnak. Egyszerû történet, bonyolultan elõadva. Egyszerre dokumentumfilm és áldokumentum, riport, rekonstrukció, amatõrfilm és tévés mûsor. A kerettörténetben egy filmes stáb próbálja rekonstruálni a történetet, interjúkat készítenek a szereplõkkel és mindenhová elkísérik õket. Gábor Péter minden oldalról meg akarja mutatni a történetet, minden szeletében és zugában be akarja járni ezt a világot, kívülrõl, belülrõl, alulról és oldalról. Direktben és indirektben, natúrban és reflektáltan. Kíváncsi arra, hogy a szereplõi mit gondolnak magukról és egymásról, és meg akarja tudni, hogy mások, nézõk és szemtanúk miként vélekednek róluk.

A formai sokféleség játékosságot, humort és lazaságot csempész az erõszakkal nem fukarkodó történetbe. E keretezõs, folyton idõsíkokat és mûfajokat váltogató elbeszélõszerkezet azonban túlságosan bonyolult; több dramaturgiai problémát okoz, mint amennyi poén és irónia fakad az egymásra feleselõ jelenetekbõl. Kevés az indokolatlan kitérõ, a felesleges jelenet, pontosan illeszkednek egymásba a láncszemek, néhány lényeges fordulat magyarázata mégis elmarad. Zavaró az ügyvéd értelmezõ szövege, és bármilyen szórakoztató, kissé erõltetett az a Juszt Lászlóval megerõsített Kriminális-betét, amelyben a kommandós csapat rajtaüt a gyanútlan fõszereplõkön. Szintén inkább a paródia felé viszi a filmet a szerencsés rokon, Béla szökése a börtönbõl, amit persze egy kukkoló szomszéd ügyesen kameravégre kapott.

Úgy kezdõdött, mint egy mese, mint egy mai sikertörténet, azután hamar lázálomba fordult. A Pattogatott kukorica groteszk, fekete mese, egyszerre valós és megemelt, natúr dráma és humoros stilizáció, jól áll rajta az áldokumentumfilm köntöse.

Pattogatott kukorica -- magyar, 1998. Rendezte és írta: Gábor Péter. Kép: Nemes Tibor. Zene: Binder Károly. Vágó: Kovács Béla. Hang: Hornos Gergely. Szereplõk: Tóth J. Tamás (Cérna), Karsai Ferenc (Terminátor), Gonda Zsolt (Penge), Zöldhegyi Sarolta (a feleség). Gyártó: Film Plusz Kft. / Magyar Televízió. Forgalmazó: Budapest Film. 70 perc.